Rudolf Hess Skóciába repül…

Rudolf Hess¹az első világháború után azokhoz a volt katona fiatalokhoz tartozott, akik az ország vezetőinek nem tudták megbocsátani a háború elvesztését, Németország megalázását. Keresték a kapcsolatokat olyan csoportosulásokkal, politikai tényezőkkel, akik revansot sürgettek, leszámolást azokkal, akik - szerintük - az összeomlásért felelősek voltak. Ílyen politikai és gazdasági helyzetben „talált rá” Hess Hitlerre és elvbarátaira.

A revansra vágyók - kihasználva az ingatag politikai helyzetet - elérkezettnek látták az időt, hogy átvegyék a hatalmat és harcba szálljanak legalább egy „független” Bajorországért. München egyik sörözőjében 1923. november 8-án 9-re virradóra foglyul ejtették a tartományi miniszterelnököt. A helységben lévő minisztereket. Hess tartotta sakkba, mások Ernst Röhm², Hermann Göring³ és társai „gondjaira voltak bízva.”

Hitlerék akciója „sörpuccsként” vált ismertté. A bajor kormány emberei azonban meghiúsították az akciót. A puccsot szervezőket letartóztatták Őt magát öt évi várfogságra itélték, a többiek - köztük Hess is - kisebb-nagyobb büntetéssel megúszták.

A landsbergi börtönben írta Hitler - vagy inkább Hessnek lediktálta - elhíresült könyvét a „Mein Kampf”-ot. Hess egyébként úgy került Landsbergbe, hogy ausztriai száműzetésében hírét vette Hitler letartóztatásának. Nyomban elhatározta, hogy önként jelentkezik a hatóságoknál. A bíróság 1924. április közepén másfél évi börtönre ítélte. Így került Hitler mellé. A valósághoz közelebb áll, hogy a fejezetek egy részét Hess gépelte. „De ennél sokkal többet is tett bizonyos mértékig rendezte Hitler gondolatainak áradatát, tanácsokkal látta el, átdolgozta és saját gondolatait is belevette.” Ezzel mintegy társszerzőjévé vált a „Mein Kampfnak.”

A húszas években Hess - Goebbels⁴szavaival – „illemtudó, nyugodt, barátságos okos, tartózkodó, igazi magántitkár volt.” Persze Hitler magántitkára.

A nácik hatalomra jutása után néhány hónap múlva (1933. április 21-én) Hitler egyik rendelete az „NSDAP Führerének helyettesévé” nevezte ki Hesst. Az év utolsó hónapjától helyettesként a kormány tárca nélküli minisztere lett. Ő képviselte a pártot (Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt) a kormányban.

Hess a képzelt beteg?

Magántitkárát már a harmincas években Hitler gyakran gúnyolta „mert mindig orvoshoz járt, természetgyógyászokhoz és szemészekhez, mert kipróbálta a biológiai energiában gazdag ételeket.” Kiderült, hogy szervi megbetegedése nem volt. A korabeli orvosi vizsgálatok ezt támasztották alá. Erős betegség tudata végig kísérte egész életét a harmincas évek elejétől a berlini spandaui börtönben töltött utolsó évekig. Mind ezeken túl 1933. óta bizonyos időközönként gyomor, epegörcs, vese és anginás fájdalmak, kínzó álmatlanság „gyakori emésztési problémák gyötörték.” Az orvosokkal, általában az orvostudománnyal szemben bizalmatlan volt és több esetben természetgyógyászokkal konzultált.

Hitlert „második apjának” tekintette, a landsbergi börtönben - mint annak magán titkára közel került főnökéhez. A hatalomátvétel után azonban mindez elmúlt. Azt kellett tapasztalnia „hogy kapcsolatuk hűvösebbé vált” a főnök már „nem avatta be” minden tervébe. Megkezdődött Hess belső elmagányosodása. Egyre inkább betegségekbe menekült.

Komolyan vette az asztrológiát, az álomfejtést „jóslást és a varázslatot éppen olyan érdeklődéssel tanulmányozta, mint az antropozófiát, vagy a teozófiát.”

Állítólag attól sem riadt vissza „hogy a birodalmi kancelláriába Hitler asztalához magával vigye saját kosztját. Goebbels sosem tudott betelni azzal, hogy Hesst gúnyolja és nevetségessé tegye. Kedvenc története szerint Hess impotens volt és egyáltalán nem lehetett gyereke. Igy tehát nem is tőle származik a fia.”- mondta többször a propaganda miniszter.

A repülés megszállottja

Már 1918. januárjában - mielőtt a háború befejeződött volna - sikerrel túlesett a légierőhöz kapcsolható orvosi és alkalmassági vizsgákon. Majd ennek az évnek a tavaszán repülőiskolai hallgatóként elvégzett egy alaptanfolyamot is. Rendszerint kétüléses repülőgépen gyakorolt. Legelső önálló repülése során azonban lezuhant vele. Ezt követően a vadászrepülők 1. sz. iskolájába került, ahol haladó kiképzésbe részesült. Harcban azonban nem tudta próbára tenni képességeit.

A háborút követően repülőszázadát feloszlatták, a repülőgépeket, és a felszerelést pedig különböző a szövetségesek által ellenőrzött gyűjtőtelepekre szállították.

Érdeklődése a húszas évek végén aztán ismét a repülés irányába fordult. Charles Lindbergh amerikai pilóta 1927. május 20-án és 21-én együléses, egymotoros Ryan NYP gépén elsőként repülte át - harminchat óra alatt - leszállás nélkül az Atlanti Óceánt. Lindbergh a Long Island-i Roosvelt Field és a Párizs környéki Le Bourget között tette meg ezt az utat.

Hess szerette volna túlszárnyalni Lindbergh teljesítményét, amely abban az időben óriási visszhangot váltott ki a világban. Még hozzá oly módon, hogy a másik irányba, az uralkodó széljárással szemben tette volna meg ezt az utat.

Vállalkozására - közel egy éven át-készült, miközben nagy ipari cégek támogatását kereste terve megvalósításához. Az anyagi nehézségek miatt, azonban „le kellett mondania tervéről.”

Bár idejét lefoglalta a politika, a repülés iránti lelkesedése nem csökkent. 1929. áprilisában megszerezte első magánrepülői engedélyét. Oktatója egy olyan személy lett, aki később Willy Messerschmidt tervező és repülőgépgyáros közeli munkatársa lett.

Hess kétüléses monoplánjával - amelynek ezekben az években tulajdonosa lett - előszeretettel körözött - méghozzá alacsony magasságban - a politikai ellenfelek gyűlései fölött. A harmincas évek elején egy BFW M23c típusú repülőgéphez jutott. Gépével igen sok órát töltött a levegőben és nagy gyakorlatot szerzett a könnyű, egymotoros gépek irányítása területén.

Az első hazai légi versenyt 1934. februárjában rendezték, ahol ő is indult volna, de ezt a versenyt a rossz időjárás miatt márciusra kellett halasztani. A magasba emelkedő tizenkét gép közül elsőnek kerülte meg a 95 kilométerre magasodó Zugspitze ormát. „Hess egy BWF M35-ös pilótafülkéjében 29 perc alatt,” lett első. Második versenyén - amelyre a következő év elején kerűlt sor - Müller álnéven indult. Itt nem került a dobogósok közé.

Egy ízben, 1936-ban egy Messerschmitt Bf108 Taifun túragépen szállt fel a berlini Staaken repülőtéren. Egyik manővert a másik után hajtotta végre. Gépe közben meghibásodott, amiről csak utólag értesült.

A második világháború idején - röviddel a Lengyelország elleni támadás idején „Hess azzal a kívánsággal fordult Hitlerhez, engedélyezze számára, hogy a Luftwafféhoz csatlakozzon és részt vegyen a légi hadműveletekben.”

Helyettesének kérését természetesen Hitler megtagadta. „Sőt a háború idejére még a repüléstől is eltiltotta. Ő pedig tartotta magát Führere döntéséhez, de arra kérte őt, csökkentse egy évre a tilalmat. Hitler egészen váratlanul ehhez hozzájárult. Hess motivációit befolyásolhatta, hogy Hitler - halála esetére - Hermann Göringet a Luftwaffe főparancsnokát jelölte meg utódjának. Majd Martin Bormannt⁵tette meg személyi titkárának. Hess 1939. szeptember 3. - 1940. június 25-e között, amikoris bekövetkezett Franciaország összeomlása, véget ért a sikeres nyugati villámháború, egyre inkább a perifériára szorult.

Valószínűleg ilyen helyzetben fogant meg benne a gondolat, hogy béketárgyalásokat kellene kezdeni Angliával.

Az elképzelés nem ördögtől való volt, hiszen Lord Halifax brit külügyminiszter naplója szerint a brit politikusokkal való találkozást már Göring is szorgalmazta.

Az angliai út előkészületei

„1940. szeptemberére Hess már komolyan és valószínűleg Hitler tudtával foglalkozott a Nagy-Britanniával folytatandó béketárgyalások gondolatával, ezért Albrecht Haushofer tanácsát kérte olyan lehetséges személyekről, akikkel felvehetné a kapcsolatot az ellenséges országban.” A választás - több jelölt közül -„a mit sem sejtő Hamilton hercegre esett, akivel Albrecht baráti viszonyba került a háborút megelőző nagy-britanniai látogatásai során.

Hess a Haushofer családdal jó kapcsolatokat ápolt. Bár a család nem volt teljesen árja származású.

A fiatal Hess Albrecht⁶ apjának, Karl Haushofer professzor előadásait hallgatta az élettér elméletéről a müncheni egyetemen.

Időközben figyelme ismét a repülés felé fordult arra törekedett, hogy a legújabb német harci gépeken gyakorolhasson. 1940. szeptemberének közepén a Berlin-Templehof repülőtéren meglátogatta Ernst Udet vezérezredest „az ünnepelt pilótát”, a német légierő legfőbb technikai szakértőjét. Állítólag a vezérezredes figyelmeztette őt Hitlernek tett ígéretére,de Hess azt válaszolta, hogy az csupán egy évre szólt.

Végülis Udet elutasította kérését. Ezt követően meglátogatott néhány gyárat, ahol egymotoros Messzerschmitt Bf109-es repülőket szereltek össze. Egy alkalommal a németek olyan megnövelt hatósugarú angol Spitfire gépet fogtak el, amely különleges üzemanyagtartályokkal rendelkezett és kiválóan alkalmas volt arra, hogy a németek kevés módosítással megkonstruáljanak egy olyan gépet, amely leszállás nélkül alkalmas elérni a skóciai területeket.

Nem adta fel a reményt, tett még egy kísérletet: „Augsburgba utazott, hogy meglátogassa régi barátját, Willy Messerschmittet, akibe utolsó reményét vetette. Itt állították elő az első Bf108-as túrarepülőket és a Bf109-es harci gépeket, de a nyár folyamán a két egymotoros gyártását Messerschmitt regensburgi üzemegységébe helyezték át. A kétmotoros Bf110-esek összeszerelése továbbra is Augsburgban folyt, tesztelésük az Augsburg-Haunstetteni repülőtéren történt. Akkora már tisztában volt azzal, hogy a bonyolult Bf109-essel való repülésről szó sem lehet, így a Bf110-es kipróbálása iránt puhatolózott.”

Legnagyobb meglepetésére barátja nem ellenkezett. Ennek legfőbb oka lehetett, hogy jól ismerte Hess repülési teljesítményeit, tudta,: felkészült pilótával van dolga, akinek a nehezebb kétmotoros gépekre való átállás nem okoz majd nagyobb nehézséget. A kétüléses Bf110-es ilyen repülőgép volt. Ráadásul a kezdeti repülésekre oktató is elkísérheti. 1940. októberében egy Willi Stoer nevű berepülőpilóta irányításával meg is kezdte a gyakorlást. Ő, mint megfigyelő először a repülőgép hátsó ülésén foglalt helyet. Későbbi gyakorlásait már Helmut Káden berepülő pilóta segítette. A szombat reggeleket rendszerint repüléssel, az ilyen típusú gépek alapos tanulmányozásával töltötte

Minden jel arra mutatott már 1940. novemberében, hogy erősen elszánta magát egy angliai repülésre.

„Egy másik reptéri látogatása alkalmából arra lett figyelmes, hogy Kaden egy ledobható üzemanyagtartályokkal kiegészített Bf110-essel készül felszállni. A két egyenként 900 literes tartály mérete meghaladta azokét, amelyeket korábban látott. Nyilvánvalóan megértette, hogy segítségükkel elérhetné Dungavel Houset, ezért azt kérte, hogy saját gépét is lássák el hasonlókkal.”

Légi útjai során gyakran repült Augsburgból Kiel irányába és a közép-németországi Türingiai erdő 600-900 méteres magaslatai felé. Ugyanis ez a terep nagyon emlékeztetett a Northumberland és Skócia határvidékéhez.

„Amikor repülőgépébe később rádióiránytűt is beépítettek, Hess feltétlenül tudni akarta, veszi-e a berendezés a skóciai célpontjával azonos szélességi körön található dániai Kalund-Borg átjátszó állomásának jeleit.”

1941. januárjában - amikor a Bf110-es szinte készen állt a startra, két lepecsételt levelet adott át Karlheinz Pintsch hadnagynak, aki szárnysegédje volt. Pintsch minden alkalommal elkísérte főnökét Augsburgba és repülései alatt megvárta őt. Az egyik levél Hitlernek, a másik a szárnysegédnek szólt. Hess a levelek átadása során úgy rendelkezett, hogy amennyiben négy órán belül nem térne vissza Pintsch bontsa fel a neki szóló levelet, a másikat pedig vigye el Hitlernek. Helmut Kaden időközben repüléseket végzett Hess gépén. A törzsre erősített négy oxigénpalackot úgy kötötték össze, hogy azokat a pilóta használhassa. Egyéb technikai változtatás is történt. Az utolsó próbarepülésre 1941. május 6.-án került sor.

Hitler helyettesét több hónapon át az időjárás isfoglalkoztatta Titkárnője már 1940. őszétől rendszeres telefonüzeneteket kapott. „A vonal másik végén  egy hang három X-szel, Y-nal és Z-vel jelölt pozíció légköri viszonyait adta meg.” Hess titkárnőjének sohasem árulta el a betűkhöz tartozó földrajzi neveket.

Az egyik meteorológus erre így emlékezett: „Minden nap de. 10.00 óra körül telefonhívást kaptunk (a ZWG-ben) Rudolf Hess titkárnőjétől, aki az Oslo-Kiel-Edinburgh (Oslo=X,Kiel=Y,Edinburgh= Z) háromszög időjárási viszonyait tudakolta. „A titkárnő jelentkezése több hónapon át tartott. A meteorológus az időjárási viszonyokról összefoglalót készített. Egy napon a hang a telefonba ezt mondta: „Nagyon köszönöm uraim, holnaptól kezdve a főnököm nem tart igényt a tájékoztatásukra.”

A meteorológiai jelentésekből képet lehetett alkotni az Északi-tenger felett uralkodó légköri viszonyokról. Miután Hess a nácik legfelsőbb köreihez tartozott a kért adatokat minden további nélkül megkaphatta.

Aztán az útra összegyűjtött néhány személyes holmit Bank jegyeket vett magához ,,valamint a két Haushofer ( fiú és apja) Albrecht és Karl névjegyeit, azzal, hogy ez utóbbiakat átadja majd Hamilton hercegnek. Becsomagolt még elemlámpát, fényképezőgépet, borotvát, továbbá különböző gyógyszereket, de még egy alkoholban sterilizált injekciós fecskendőt is.

Utolsó politikai fellépésére 1941. május 1-jén került sor az augsburgi Messzershmitt Művekben, ahol Hitler helyett mondott ünnepi beszédet.

Az utolsó órák

Igen szép idő volt Münchenben 1941. május 10-én. A reggeli órákban 5-6 fok volt, délben meleg lett, majd kevés felhősödés zavarta meg a napot. Családja - jó módban - München Harlachingban egy villában. Feleségének feltűnt, hogy férje a szokásosnál több időt töltött a fiával. Fiuk Wolf Rüdiger még csak három és féléves volt. Legközelebb 1969. december 24-én láthatta viszont apját a spandaui börtönben. A gyerekkel délben ért haza, vendéget várt ebédre, Alfréd Rosenberget, a párt ideológusát. Rosenberg kb. egy óra múlva távozott tőle Néhány szerző szerint a vendég a Berghofba Hitler tartózkodási helyére történő távozása arra adott alapot, hogy Hess esetleg tájékoztatta vendégét készülő útjáról. Ezt a fetételezést azonban eddig semmi nem támasztotta alá. A vendég távozása után Hess pihent egy keveset, majd feleségével teázott. Aztán - felesége meglepetésére - a kék ing felvétele a sötétkék nyakkendője felkötése után, felöltötte kapitányi - rangjelzéssel ellátott - kékesszürke Luftwaffe - egyenruháját és felhúzta magas szárú csizmáját.

Közölte feleségével, hogy Berlinbe rendelték, de előbb Augsburgba kell kitérőt tennie. Valószínűbb azonban, hogy Hess telefonhívása a haunstetteni repülőtér személyzetének szólt, hogy gépét helyezzék készenléti állapotba

Feleségének arra a kérdésére, hogy mikor jön haza: „Nem tudom - lehet, hogy már holnap, de legkésőbb hétfő este. „Hess elbúcsúzott és 15.30 körül sietve távozott. A felszállás idejéhez képest korán érkezett Haunstetten közelébe. Állítólag kiszállt a járműből és segédtisztjével még egy sétát tett a bajor hegyi tájak egyikén. Majd gépkocsija a repülőtér elé állt. Mercedesze a kifutón - teli tankkal és ledobható üzemanyagtartályokkal - várakozó Bf110-eshez gurult, ahol Hesst a reptér igazgatója és Kaden rangidős berepülő pilóta fogadta. Ezt követően segédtisztjével az öltözőbe vonult, magára öltötte a fekete bőrből készült repülőruhát és a gyapjú béléses csizmát. Kezében oxigénmaszkkal és egy sötétbarna, gyapjúval bélelt sisakkal jött ki az öltözőből, Pitsch pedig ejtőernyőjét vitte utána. Miután a gépen mindent rendben talált megnyomta a baloldali motor indítógombját, amely erős dübörgéssel beindult

Mindkét motort „1000 fordulat/percre pörgette fel, miközben ellenőrizte a gyújtómágneseket. Majd leállította a motorokat és kiadta a - Féktuskókat elvenni - kézjelet. A szerelők meghúzták a köteleket és a nehéz tartó ékek kidőltek a kerekek elől. A két Daimler-BenzDB601N motor hirtelen lökésére a Bf110 legördült a beton hangárkifutóról.”

Ezután a fedélzeti rádión az irányítótornyot hívta, ahonnan azonnali felszállásra kapott engedélyt. „Hess német nyári idő szerint pontosan 17.45-kor szállt fel.”

Irány Skócia

Miután gépe simán felszállt a Lech folyótól keletre nagy ívű fordulatot tett, majd 320 fokos szögben Bonn felé vette az irányt. Az elején nem talált tereptárgyat helyzete meghatározásához, egy vasúti csomópont révén meggyőződött róla, hogy jó irányba halad. A következő tájékozódási pont Darmstadt városa volt. Majd feltűnt neki a Rajna, kisvártatva a Siebengebirge hegyvonulata és a vesztfáliai Bad Godesberg. Bonntól a repülési irányt 335 fokra változtatva a német-holland határ közelében fekvő Haldern városa fölé ért. „Elrepült Arnhem és az Ijssel-tó felett, ahol a Nyugat-Friz-szigeteki Bookmens-szoros két oldalán elhelyezkedő Vieland és Terschelling valószínűleg kitűnő tájékozódási pontoknak bizonyultak.”

Majd fordított a kormányon és 23 percen át kelet felé vette útját. Erre valószínű azért kerített sort, hogy elkerülje a brit radarrendszert. Újabb kanyar után 335 fokos irányban megkezdte hosszú átkelését az Északi tenger felett. Német időszámítás szerint 20.10-kor két német U-boot útját keresztezte, amelyek először merülésbe kezdtek, és csak akkor tértek vissza a felszínre, amikor azonosították gépének felség jelét. Nem sokkal ezután 5000 méteres magasságba emelkedett, ahol a külső hőmérséklet mínusz 26 fok volt. A brit radarok nem érzékelték, a dániai német radarok hatóköréből azonban még nem került ki.

Irányváltoztatás nélkül haladt tovább, amíg 20 óra 58 perc körül 245 fokos irányba tartva egy part menti kisváros Bamburg felé nem fordult. Húsz percen keresztül repült tovább 245 fokos irányban. A nap már lemenőben volt, még mindig jól világított azonban ahhoz, hogy a skót partvidék biztonsággal megközelíthető legyen. Valószínű alábecsülte a naplemente időtartamát. Ezért 40 percen keresztül 065 és 245 fokos irányban repült tovább a sötétre várva. Az időhúzó manőver után ismét nyugat felé tartott. Közben a póttartályokból kiürült az üzemanyag. Ezért azokat a tengerbe ejtette. Gépe könnyebbé vált.

A Királyi Légierő (RAF) észleli a gépet…

A RAF most már észlelte az idegen gépet. Az angliai partok mentén huszonkét radarállomás működött. A katódsugaras képernyőkön az ellenségre utaló villogó jeleket sikeresen megkülönböztették a RAF gépekétől. Ez utóbbiakat ugyanis az angolok „barát/ellenség” azonosító-berendezéssel szerelték fel. Az első észlelésre 22.08-kor nem sokkal napnyugta után került sor. Hess korabeli feljegyzései szerint „Bf110-esét 16 perccel azután ismerték fel, hogy befejezte az oda-vissza repkedést és megkezdte útja utolsó Northumberland partjai felé vezető szakaszát. „Az első észlelést hamarosan újabbak követték. Ezek pontosan jelezték, hogy mindössze egyetlen gépről van szó.”

Néhány perccel az első észlelés után a 13. vadászszázad oustoni parancsnoksága uasítást kapott az idegen behatoló megtámadására. Az Acklingtonban állomásozó 72. vadászraj volt abban a helyzetben, hogy beavatkozzon „ebben a gyengén biztosított körzetben”. A Farne-szigetek közelében járőröző két gépüket az ellenség felé irányították.

„Időközben Hess, aki szerencsésen elkerülte az utána küldött vadászokat, a parthoz közeledve megpillantotta a távolban a Cheviot 802 méter magas csúcsát. Navigációja kitűnően sikerült, figyelemre méltóan precíz volt, hiszen három órán át tájékozódási pontok nélkül vezette gépét a tenger felett. „A korai alkonyatban, a Holy Island közelében kisebb hajókat, valamint két brit rombolót észlelt, amelyek ferde szögben keresztezték útját. A légelhárító rakéták elkerülése érdekében útirány-módosítást hajtott végre a Cheviot irányában, miközben a lassan ködbe burkolózó partot figyelte.” Hess az 5000 méteres magasságból és a sebesség növelésével mélyrepülésbe fogott. Manőverével kikerült két járőröző hajó és egy vadászgép látóköréből. Hess két motorosát 22.23-kor - hang és bemérés alapján - a Royal Observer Corps (R.O.C.) is észlelte. A R.O.C a teljes országot lefedő apró őrhelyekből álló hálózat volt.

Gépe a cheviot keleti oldala fölé repült, majd a nyugati oldalon leereszkedett Skóciába. Ezután 280 fokos irányt vett fel, majd folytatta útját Skócia déli felvidékén. Még látta a földeken dolgozó emberek kontúrjait. Állítólag a fák csúcsának magasságából vidáman integetett nekik. Útvonalát végig pontosan követték a R.O.C.-őrhelyek, amelyek továbbra is Me110-esként azonosították a gépet. Az általuk mért sebesség meghaladta a 480km/órát. Kisebb iránymódosításokkal 22.45-kor igen közel haladt el Dungavel House-hoz, mintegy 25 kilóméterre Glasgow központjától.

22.35-kor William A.Cuddie a 141.vadászraj pilótája Hodge őrmesterrel a lövészfülkében „egy T 4040-es sorozatszámú Boulton Paul Defianttel szállt fel az ayri támaszpontról”, hogy elfogják Hess gépét. Eközben a gép 22.55-kor a nyugati part fölé érkezett, ahol „meredek hegyekkel ékeskedő szigetek körvonalai rajzolódtak ki a holdfényben.” Ezután ismét a szárazföld felé fordult, miközben Cuddie pilóta mindvégig a nyomában volt. Üzemanyag tartálya gyakorlatilag kiürült, ezért elhatározta, hogy kiugrik.” 1800 méter magasra emelkedett, kikapcsolta a motort, zászlóba állította a propellert… Kinyitotta a katapult nélküli pilótafülke tetejét, a két oldalablakot is kioldotta, így azok körülbelül 20 fokos szögben támaszkodtak a törzs mellett. Ezen a típuson csak a navigátor/ágyús ülése volt katapultálható, olyan karok segítségével, amelyeket Hess a pilótaülésről nem érhetett el. Az idő 23 óra 6 perc körül járhatott: több mint öt óra telt el, amióta felszállt Augsburgból.”

Megkísérelt kikászálódni a pilótafülkéből, de nagy meglepetésére a repülő még túl gyorsan haladt. Ez nagy csalódást okozott neki. Igen komoly veszélyben volt, hiszen a Bf110-es sebesen közeledett a föld felé.” Hirtelen felötlött benne egy eset, amikor valakinek úgy sikerült elhagynia a gépet, hogy a levegőben hátára fordította azt. ”Pánik vett erőt rajta, hátrahúzta a kormányt,” hogy fél bukfencet hajtson végre egy fél orsó helyett, de a centrifugális erő hatására minden vér kiment a fejéből és elájult.” Magához térve látta, hogy a gép függőlegesen, a sebességvesztés küszöbén szinte állt a levegőben. Egy erőteljes mozdulattal elrugaszkodott és háttal kirepült a gépből.” A következő pillanatban a repülő átbukott és látta, amint a föld felé zuhan.” Meghúzta a kioldó zsinórt, ekkor23.09 perc volt. Ejtőernyője kinyílt, miközben gépe a földhöz csapódott és lángba borult. Néhány másodperccel később ő is a földhöz csapódott, Másodszor is elvesztve eszméletét.

A repülőút véget ért.

Hess első benyomásait Skóciában a fiához még júniusban írt levele foglalta össze:

„Egy Németországra emlékeztető réten tértem magamhoz. Először nem tudtam, hol vagyok és mi történik velem, de amikor megpillantottam a mellettem heverő ejtőernyőmet, megértettem, hogy Skóciába érkeztem nagy tervem első állomására. Tíz méternyire feküdhettem egy skót kecskepásztor kunyhójának ajtajától. Az égő repülő látványától megrémült emberek futottak felém. Szánalommal tekintettek rám.”

Egy Floors Farm nevű faluban ért földet, „amely Eagleshamtól nyugatra kitűzött célpontjától, Dungavel Houste-tól, mintegy 18 kilóméternyire feküdt.”

Hogy ezt követően, mi történt Hitler helyettesével, útjának milyen következményei lettek Angliában és Németországban az már egy másik történet.

Forrás:

Roy Conyers Nesbit

Georges Van Acker

Rudolf Hess- Mítosz és valóság

Gulliver Könyvkiadó Bp. 1999

Wulf Schwarzwaller

Rudolf Hess A helyettes

Merényi Kiadó Bp.1995

Szövegmagyarázatok:

1.       Rudolf Hess (1887- 1934) német politikus. 1920-tól Hitler személyi titkára. A pártban később Hitler helyettese. A második világháború végén a nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték. A spandaui börtön már egyedüli lakójaként 1987-ben halt meg.

2. Ernst Röhm (1887-1934). Kezdetben Hitler bizalmasa az SA (Sturmabteilung) vezére. Az ún. „második forradalom” híve. Hitler általa veszélyeztetve látja hatalmát. Bizonyos német körökben homoszexualitása ismert volt. A „hosszú kések éjszakáján” 1934. június 30-án Hitlerék kivégző osztagainak áldozatává vált.

3. Hermann Göring (1893-1946) a német birodalom marsallja, a légierő főnöke. Hitler később utódjává nevezi.

A háború végén már 1945. tavaszán Hitler megtagadja tőle ezt a címet. Kereste a kapcsolatokat az amerikai csapatok vezetőihez. Fiatal kora óta a kábítószer rabja volt. Nem vetette meg a pompát és a gazdagságot.

A nürnbergi perben - mint elfogott legmagasabb nácit - halálra ítélték. Öngyilkossággal vetett véget életének.

4. Joseph Goebbels (1897- 1945). Hitler birodalmi népnevelési és propagandaügyi minisztere.A náci pártnak (NSDAP) 1922-től volt tagja. 1926-tól Berlin pártvezetője, 1929-től a náci propaganda irányítója. Hitler hatalomra jutása után (1933) egészen a háború végéig propaganda miniszter.

A végsőkig kitartott Hitler mellett. A kancellária bunkerében vetett véget életének.

5. Martin Bormann (1900-1945) a 20-sa években még „szürke eminenciás”. Csillagzata Hess angliai távozása után emelkedett. A pártkancellária vezetőjeként Hitler bizalmasa. A végsőkig kitartott Hitler mellett, de az öngyilkosságot nem vállalta. 1945. május elején Berlinben tűnt el. Később a hetvenes években azonosították csontjait.

6. Albrecht Georg Haushofer (1903- 1945). Dr. Karl Haushofer (1869-1946) professzor fia. Apja geopolitikai nézeteit humanizálta. Rudolf Hess a müncheni egyetemen figyelt fel Karl Haushofer professzor geopolitikai előadásaira. A professzor nézetei alapozták meg a nácik ún „élettér” elméletét.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

Kelt, 2009. március