Mestersége volt a halál ...

A vakhit (valamilyen meggyőződés mérlegelés nélküli és kritikátlan elfogadása), történelmi helyzetekben (pl. a húszas évek Németországában) elvitte az embert a legaljasabb feladatok feltétel nélküli végrehajtására is.

Robert Merle „Mesterségem a halál” c. történelmi regényének - főszereplője Rudolf Lang, aki nem más, mint Rudolf Höss az auschwitzi haláltábor későbbi parancsnoka. Históriája arra figyelmeztet bennünket, hogy merjünk kételkedni, lelkünket ne hagyjuk elgépiesedni, ne váljunk környezetünk szenvtelen, mások sorsa iránt érzéketlen és közömbös figurájává.

A regényt minden olvasóm figyelmébe ajánlom. A könyv azt mutatja be, hogy a halál „mestersége”, hogyan vált ugyanolyan foglalkozássá, mint egy adótisztviselő munkája. A náci gépezet egykori főszereplői Himmlertől, Rudolf Hessen át, Adolf Eichmannig és Rudolf Höss-ig vakbuzgó vallásos neveltetésük ellenére az emberiség legszörnyűbb figurái lettek. A szerző nagyszerűen beleképzelte magát az egyes szereplők helyzetébe. Gera György kiváló fordítása igazi élményt jelent. A szerkesztés Rudolf Lang, alias Rudolf Höss életének két epizódját villantja fel szószerinti szerkesztésben. Bemutatja „főhősünk”-et, hogy válik a náci rendszer feltétlen kiszolgálójává, illetve szemléletes képet ad a varsói bíróság előtt 1947-ben folyó per egyes mozzanatairól.

Nosztalgia

Érdekes:Nosztalgia (PPS)

Malév in Memoriam

Érdekes:Malév in Memoriam (PPS)

Véletlenek?

Érdekes:Véletlenek? (PPS)

A Titanic

Érdekes:A Titanic (PPS)

Livadia Kastély Ukrajna

Érdekes:Livadia Kastély Ukrajna (PPS)

Sztálin beáldozza Buharint

A „párt kedvence” csapdahelyzetben

A párt lapja a „Pravda” először 1936. februárjában fogalmazott meg éles kritikát Buharin¹ nézeteivel szemben. A „jobboldaliként” aposztrofált Buharin ugyanis ellenezte a sztálinisták tempóváltását a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását, a gyorsított ütemű iparosítást, Sztálin egyre növekvő - egy kézben összpontosított - hatalmát.

A „Pravda” éles kritikája után két héttel később mégis külföldre utazhatott feleségével, annak a küldöttségnek a tagjaként, amelynek feladata, hogy megszerezze a Hitlerék által szétvert német szociáldemokrata párt archívumát. Az archívumot a mensevik B. Nyikolajevszkij őrizte Párizsban. Azzal, hogy külföldre engedték Buharint, Sztálinék lehetőséget adtak neki, hogy kint maradjon. Ebben az esetben a „jobboldaliak” vezére disszidenssé, vagyis nyílt ellenségé válhatott volna.

Titokzatos vendégek Titó villájában 1956. november elején

Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti viszonyban az 50-es évek közepétől kedvező változások tanúi lehettünk. Sztálin halála, különösen a XX. szovjet pártkongresszus után a két ország politikai kapcsolatai javulást mutattak. A mi korosztályunk még emlékszik Bulganyin és Hruscsov látványos belgrádi „canossa-járására” (1955. május), majd Nagy Britannia, Franciaország a Szovjetunió az Egyesült Államok 1955. július végi genfi csúcstalálkozójára. Adenauer nyugatnémet kancellár moszkvai látogatása (1955. szept.) - ugyancsak ebben az évben - lehetővé tette az utolsó német hadifoglyok visszatérését is hazájukba. Figyelemre méltó volt az osztrák államszerződés aláírása (1955. május), valamint a Varsói Szerződés létrejötte (1955. május).

Várt rájuk az Ipatyev-ház…

II. Miklós (eredeti nevén: Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) orosz cár és családja életének utolsó hónapjait, maga a cár örökítette meg naplójában. Naplót vezetett a felesége Alekszandra Fjodorovna, de Alekszej Nyikolajevics fiúgyermekük is. Edvard Radzinszkíj „Az utolsó cár - II. Miklós élete és halála” c. könyvében jórészt a naplókra hagyatkozva, de egyéb kutatásai alapján is feltárt adatok alapján részletesen feldolgozta a család életének és halálának megrázó történetét. Némi támpontot adott a szerkesztés összeállításához Gudrun Ziegler „A Romanovok titka - Az orosz cárok története és végzete” c. magyarul is megjelent könyve. Ha az olvasót a téma bővebben érdekli, további információkhoz juthat a www.romanov.lap.hu honlapon.

Albert Speer húsz éve

Albert Speer (1905-1981) a III. Birodalom főépítésze, fegyverkezési miniszter.

Pályaválasztásában nagy szerepet játszott, hogy apja és nagyapja is építész volt. A húszas évek elejétől Karlsruhéban, Münchenben, majd Berlinben tanult. Építészmérnöki diplomát 1928-ban szerzett. Az egyetemen rövid ideig a kor neves építésze Heinrich Tessenow professzor tanársegédje volt.

A professzor bíztatására - bár ő nem politizált - részt vett egy náci gyűlésen, ahol Hitlert hallotta szónokolni. Ekkor 1930. december 30. - volt. Néhány nap múlva - a lelkesedés hatása alatt - belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Építészként pártfelvonulások építményeit tervezte és kivitelezte stábjával. Neve akkor vált ismertté a pártban, amikor Goebbelstől (1933) megkapta a propaganda minisztérium renoválásának munkáit. Itt ismerkedett meg közelebbről Hitlerrel, aki maga is vonzódott a festészethez és csodálta Speer szaktudását. Egy év múlva 1934-ben a birodalom első építésze lett. Munkakapcsolata Hitlerrel szinte mindennapossá vált. Berlin átalakításának részeként 1938-ban megkapta az új birodalmi kancellária tervezését és építését. Ettől kedve a Führer legszűkebb környezetéhez tartozott. Nevéhez fűződött az ún. „Nürnbergi Pártnapok” koreográfiájának tervezése majd kivitelezése. Ő rendezte Leni Riefensthallal a nácikat dicsőítő „Az akarat diadala” c. filmet, amely a pártnapoknak kívánt emléket állítani.

Már a háború alatt - 1942-ben - repülőszerencsétlenség áldozata lett dr. Fritz Todt fegyverkezési miniszter. Todt feladatai közé tartozott a fegyverkezés, a lőszerellátás, irányítása, de a közút és víziutak, erőművek felügyelete is. Halála után - sokak meglepetésére - Hitler Speert nevezte ki helyére. Hitler ugyanis már korábban megismerhette Speer szervezési kvalitásait és abban bízott, hogy az új miniszter ezt a feladatát is kitűnően megoldja. Irányítása alatt a német hadiipar - a bombázások ellenére -, 1944-re elérte teljesítőképességének csúcsát.

Speer tudta, hogy mindezt foglyok és kényszermunkások tömeges alkalmazása nélkül nem lehetett volna elérni.

A háború vége felé az ún. „csodafegyverek” bevetésének előkészítése is Speerhez tartozott. A háború végén kihallgatóinak azt hangsúlyozta, hogy Németország 1947-ig nem jutott volna atombombához.

A második világháború vége felé fokozatosan szembekerült Hitlerrel. Bár ő is azok közé tartozott, akik 1944. április végi napok egyikén meglátogatta és érzékeny búcsút vett a bunkerben Führerétől. Speer már 1944. novemberében arról informálta Goebbelst: ha így folytatódik, Németország elveszti a háborút. Szembehelyezkedett a totális megsemmisítést előíró „Néró-programmal”, kegyvesztetté vált. Egyik helyen arról is megemlékezik, hogy megfordult a fejében a bunker lakói - többek között Hitler - életének kioltása. Állítólag mérgező gázt tervezett bevezetni a bunker szellőző nyílásán keresztül.

Érdekes: Pécs belváros II. (1950-es évek) (Video)