„Kékcédulás” választások Magyarországon egy kommunista emlékei szerint

 Vas Zoltán „írói vénával” megáldott kommunista volt. Nyolcvan éves korában halt meg jómódú polgári család gyermekeként (eredetileg: Weinberger:1903-1983) élhetett volna, de lázadó természete már korán a baloldali mozgalomhoz, így a KMP-hez sodorta. Összesen 16 évet ült fegyházban, Rákosival együtt 1940 őszén - a 48-as magyar zászlókért cserébe - a Szovjetunióba távozhatott. A háború után - számos nem „az első vonalhoz” tartozó politikusként tevékenykedett. 1945 tavaszán Budapest közellátási kormánybiztosa, később a „Gazdasági Főtanács” főtitkáraként a forint bevezetésénél bábáskodott. Hosszú pályafutása alatt az ötvenes évek elején az MDP Politikai Bizottsága póttagságáig vitte, de volt 1953/1954-ben a Komlói Szénbányák igazgatója is. Rákosi ellenében Nagy Imre híve, a forradalom alatt a Közellátási Kormánybiztosság elnöke. 1956. nov. 4-e után a jugoszláv követségen található, majd a romániai Snagovba internáltak. Egyike azoknak, akik „szánták-bánták bűneiket”, ezért már 1958-ban hazatérhetett. Ezt követően sokat irogatott egészen haláláig. A nyolcvanas években „Akkori önmagunkról” című 694 oldalas munkájában az 1947-es „kékcédulás” választások részleteiről is ír. A szerkesztés ennek feldolgozására vállalkozott.

Mea culpa, mea maxima culpa*....

Levelek a romániai Snagovból 1957

 

Nagy Imre miniszterelnök és a hozzá közelálló személyiségek családtagjaikkal a jugoszláv követségen találtak menedéket, ahol 1956. november 4-től - november 22-ig tartózkodtak. A mintegy negyven főből álló csoport tagjait - mint ahogy ez közismert - fondorlatos módon csalták ki a követség épületéből, hogy aztán november 23-án este két repülőgépen a szovjet állambiztonsági szervek a romániai Snagovba hurcolják őket. A Bukaresttől kb. 30 km-re északra található a román királyok egykori üdülőhelyén, fokozatosan nehézzé váló körülmények között - amíg tehették - élték minden napjaikat. „Először, még december 7-én Szántó Zoltánt és feleségét költöztették el a tó déli partján fekvő Snagov faluba.” Ugyanis már a kezdetektől fogva Szántó Zoltán politikailag élesen szembehelyezkedett Nagy Imrével. 1957. január 13-án Vas Zoltán és élettársa követte Szántóékat egy ikerépület másik részébe kerültek, még úszómedence is rendelkezésükre állt. „Harmadikként Lukács Györgyöt és feleségét költöztették el Snagov faluba, ahol a Szántó és a Vas család volt a társaságuk, Lukács 1957. április 10-i hazautazásáig. Január végén a Bukarestben tartózkodó Kállai Gyula az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja Újhelyi Szilárdot is megpróbálta maguk mellé állítani, próbálkozása azonban nem járt eredménnyel.