Lukács György (1885-1971)
filozófus, esztéta , egyetemi tanár, marxista gondolkodó
kommunista politikus, az MTA
tagja. 1919-ben közoktatásügyi népbiztos, Bécsbe,majd
Moszkvába emigrál. Az ún.
„Blum tézisek”-ben leírt gondolatai megosztották az emigrációban
élő magyar kommunistákat. Az
NKVD 1941-ben letartóztatta, 1945-ben tért haza a Szu.-ból.
1948.-tól az MTA tagja volt is
volt, esztétikai, filozófiai művei világszerte, főleg
baloldali körökben közismertek
voltak. Hivatalos pártkörökben nem rajongtak nézeteiért.
A forradalom alatt 1956-ban
néhány napig a Nagy Imre kormány egyik minisztere. Annak
leverése után Nagy Imréékkel együtt Romániába internálják, ahonnan
1957.áprilisában
térhetett haza. Az MSZMP „ nem osztotta „ Lukács nézeteit, 1965-ig
„belső emigrációban”
élt.
Lukács egy kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy „ mi a
vezetőréteg úgynevezett második osztályához tartoztunk, ennélfogva találkoztunk
olyan helyeken (például Mátraházán, amelyek ennek a rétegnek voltak fönntartva.
Jó beszélő viszonyban voltam Nagy Imrével, de ennél több nem jött létre.”
Nagy Imrének volt egy általános programja „ de abszolúte
halvány fogalmai voltak csak arról,hogy ezt a reformprogramot az egyes
területeken, hogyan valósítják meg, mi történjék konkrétan, mi legyen az egyes
kommunisták joga és kötelessége ebben az átalakulásban „ A mezőgazdasági
programja megvalósítása érdekében „ úgyszólván semmi se történt”
A kérdező Eörsi István1
szerint „ Nagy Imre- egy héttől eltekintve- kisebbségben volt a pártban”
Ez igaz –mondja Lukács „ de ,ha én kisebbségben vagyok egy
párton belül, vagy nem vállalok semmit, vagy pedig bizonyos feltételeket
szabok: abban az esetben nem vállalom a vezetést…..Nagy Imrét, mint
tisztességes embert, mint okos embert, mint olyan embert, aki ért a magyar
agrárkérdéshez, ellenben nem tartottam tényleges politikusnak. „
Arra a kérdésre, hogy igazi marxisták voltak- e a Nagy Imre
csoportban. Erre így válaszolt a filozófus: „ Ezt most nem tudnám
megmondani…Donáth Ferenc2
jóban volt Nagy Imrével és részt vett ezeken a Nagy Imreféle összejöveteleken,
éppúgy, ahogy Ujhelyi Szilárd3
és mások is részt vettek rajtuk. „
Miért vállalt politikai szerepet ?-jött a következő kérdés:
„ A dolog úgy áll: én ötvenhatot egy anagy spontán mozgalomnak fogtam fel.
Ennek a spontán mozgalomnak kellett egy bizonyos ideológiát adni, és én
vállalkoztam arra, hogy egyes előadásokban elvégzem ezt a feladatot. ideológiai törekvés volt bennem, ezen
túlmenően azt hiszem semmi.”
Az októberi események, miként érintették , milyen következményekkel
jártak? -volt a másik kérdés: „ Először is azzal a következménnyel jártak, hogy
engem beválasztottak a Központi Bizottságba.
Másodszor: a Központi Bizottságon belül bizonyos oppozicióba
kerültem Nagy Imrével. Hogy a legfontosabb kérdést említsem: amikor Nagy Imre
kilépett a Varsói Szerződésből, akkor Szántó Zoltán4 és én ez ellen
szavaztunk. És felszólítottuk Nagy Imrét, hogy ezentúl az ilyen elvi
jelentőségű döntéseket ne vigye a nyilvánosság elé, mielőtt a párton belül meg
nem tárgyalták volna „. A többiek támogatták a döntést. Voltak –e egyéb ellentétek a vezetésen belül ?-
hangzott egy másik kérdés. „ Ez volt a döntő, és ez határozta meg az összes
többi ellentétet. De mindenütt felmerült a kérdés, hogy végleges szakítás
következzék-e be a régi rendszerrel, vagy pedig a régi rendszer megreformálása.
Megmondom őszintén én a megreformálás híve voltam „
Sokáig Nagy Imre is a reformok híve volt, de ahogy Lukács
György mondja: „ Igen, de Nagy Imrénél soha nem volt világos, hogy
tulajdonképpen mi az álláspontja. Azt hiszem, ő is a reform álláspontját
képviselte, csakhogy éppen őt érte közvetlenül a különböző- katonai és civil
–felkelő csoportok nyomása Ez a nyomás sodorta el szerintem.. Én abszolúte nem
állítom azt, hogy Nagy Imre ellenforradalmár lett volna, vagy akár csak a
kapitalizmus híve..szóval semmi ilyesmit nem állítok róla, csak azt, hogy nem
volt programja. Az egyik nap ezt mondta, a másik nap azt”
Arra a kérdésre, hogy elvi okokból ellenezte-e a Varsói
Szerződésből való kilépést. A következőket válaszolta: „ Először is
természetesen elvi okaim voltak. Én egyszerűen híve voltam annak, hogy
Magyarország tagja legyen a Varsói Szerződésnek. Másodszor természetesen az is
szerepet játszott a döntésemben, ne adjunk az oroszoknak semmiféle alkalmat
arra, hogy beavatkozzanak a magyar ügyekbe…”
Miniszter úgy lett,
„hogy Erdei Ferencet5 megtették
nem tudom én micsodának, ő ajánlott engem kultuszminiszternek..”
Volt- e programja a miniszterségre, hangzott el egy további
kérdés.” Nem, nem, semmi be sem tettem a lábamat a minisztériumba…
Arra a kérdésre, hogy november negyedike váratlanul érte- e,
vagy hitt abban, hogy lehetséges megegyezés a szovjet és a magyar kormány
között, ezt válaszolta:
„Ez nagyon nehéz kérdés, mert – és ez életemben alig fordult
elő velem- úgyszólván fizikai okból
követtem el egy hibát. November harmadikán későn jöttem haza a parlamentből és
alighogy lefeküdtem, felhívtak Szántóék, hogy Gertrúddal6 menjünk hozzájuk. Ők ott azonnal azt
proponálták, menjünk a jugoszláv követségre, mert az oroszok bejönnek.
Bevallom, kialvatlan állapotban elfogadtam ezt a gondolatmenetet, noha – és ezt
megint saját védelmemre mondom- mihelyt egy-két órát aludtam a követségen, már
megbántam a dolgokat. De akkor már nem lehetett elmenni.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek a lekülönbözőbb
okok miatt mentek oda. Például Vas Zoltán7
azért menekült a jugoszláv követségre, mert azt hitte felesége együtt jön a
benyomuló csapatokkal, és számon kéri tőle a szélhámosságot: akkor már a
mostani feleségével élt együtt. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, mennyire
különböző motívumok szerepeltek itt. Nekünk kezdettől az volt az álláspontunk,
hogy mi haza akarunk menni. Ezt a szándékot- és ez érdekes momentum- bizonyos
emberekre ( köztük énrám ) nézve elfogadták, de amikor végre akartuk hajtani
ezt a szándékot, letartóztattak bennünket, és elvittek az orosz táborba ( vagy
minek nevezzük)
Kiknek a távozását, hagyták még jóvá ?
„Nagyon sokakét. Például emlékszem Ujhelyi Szilárdét, Szántó
Zoltánét, Vas Zoltánét.”
Hogyan jutotta ki a követségről ?
„ Mihelyt beültünk a kocsiba, nyomban egy rendőrkocsi
csatlakozott hozzánk, és azt követelte, hogy sofőrünk kövesse a rendőrkocsit.
Bevonultunk egy mellékutcába, és ott felültettek bennünket azokra a kocsikra,
amelyek elvittek az orosz…Kering Pesten egy anekdota, amely szerint mindenkit
felszólítottak adja át fegyverét, mire Lukács elvtárs állítólag a tollát adta
át.Ez legenda, semmiféle fegyvert nem kértek el. Szántó Zoltán, Vas Zoltán és
én érkeztünk elsőnek az orosz táborba….aztán 3-4 nap múlva megérkezett az egész
társaság. Utána vittek el minket Romániába.
Volt ott lehetőség munkára ?
Tulajdonképpen volt. A könyvtárak nyitva állottak, úgy hogy
az ember azt olvasott, amit akart
Lukács elvtár dolgozott ?
Olvasgattam ott olyan dolgokat, amelyeket régebben nem
sikerült elolvasnom….olyan nem volt,hogy ne lettem volna elfoglalva.”
Arra a kérdésre, hogy tett-e külön kísérletet a
hazajövetelre. Ezt válaszolta „ Tettem és felmerült egy probléma: kihallgatóink
azt mondták nekem, hogy én voltam Nagy Imre híve, ezt ők tudják. Miért nem
vallhatnék én Nagy Imre ellen ? Erre azt feleltem, mihelyt egyszer mind a
ketten, Nagy Imre és én, szabadon fogunk sétálni Budapesten, meg fogom mondani
a véleményemet Nagy Imre minden cselekedetéről. A rabtársamról nem nyilatkozom
És e mellett mindenki kitartott ? Körülbelül mindenki. Pesten keringtek hírek
arról, hogy Szántó Zoltán magatartása nem volt egészen korrekt.
Ezt én nem tudom ,konkrét ismereteim nincsenek erről, mert
mindenkit külön hallgattak ki, és utólag mindenki azt mesélte, ami jólesett és
kellemes volt neki. De valószínűnek tartom, hogy Szántó Zoltán vallomásai
kedvezőtlenek voltak Nagy Imrére nézve, mert volt ott egy értekezlet, amelyen
az egész emigráció – vagy mondjuk inkább: az egész ottani internáltság – részt
vett, és abban felszólalt Szántó Zoltán is, meglehetősen Nagy Imre-ellenesen.
Ezen Nagy Imre is jelen volt….Nem értettem egyet Szántó Zoltán egész
magatartásával és ezért viszonyunk természetesen bizonyos mértékig elhidegült.
Szántó Zoltán kitűnő pártmunkás volt, és az 50-es évek elején nagyon tevékeny
szerepet játszott a magyar párt átalakulásában. Őt Rákosiék háttérbe
szorították és az a furcsa helyzet jött létre, hogy Szántó sokkal nagyobbnak
tudja a maga szerepét, mint amilyen a valóságban volt….Ideológiailag korrekt
ember volt.
Március végén „,
április elején került sor a hazaköltözésemre „ feltételeket nem szabtak mondta
Lukács György.
Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolata a párttal ebben az
időben így válaszolt: „ Amikor a pártot
újjászervezték és megkapta mostani nevét, bejelentettem, hogy igényt tartok a
párttagságra. Levelet írtam a Központi Bizottságnak, megírtam mióta vagyok
párttag és amióta párttag vagyok, azóta egész pártéletem világos a párt előtt,
tehát semmi ok arra, hogy megtagadják, párttagsági kérésemet. Ezt természetesen
mégis megtagadták, illetőleg nem kaptam
választ erre a levélre. Csak tíz év múlva merült fel ismét a válasz kérdése…”
1. Eörsi István ( 1931- 2005
) író, műfordító, publicista. Nagy Imre politikai követője, 1956.-ban több évi
börtönre ítélték, 1960- ban
amnesztiával szabadult. A rendszerváltást követően egyideig az SZDSZ-ben
politizált.
2. Donáth Ferenc (1913- 1986
) jogász végzettségű politikus, történész
a „ Márciusi Front” egyik szervező-
je. Az illegális KMP tagja, 1945 után Nagy Imre „
parasztpolitikáját” balról bírálta. Megjárta Rákosi börtönét.
1956-ban az ún. „ pártellenzék” egyik
képviselője. A forradalom leverése után a jugoszláv követségről
családjával együtt Romániába (Snagov) internálták. A „ Nagy Imre per „
vádlottjaként, elítélték, 1960-ban
amnesztiával szabadult. Ezt követően
haláláig agrárkérdésekkel foglalkozott.
3. Újhelyi Szilárd (
1915-1996 ), jogász, a „ Márciusi Front” egyik szervezője. Az illegális
KMP.tagja volt.
1945 után a Népjóléti Minisztérium
államtitkára, majd filmfőigazgató. Az ötvenes években koholt vádak
alapján bebörtönözték. Szabadulása után a Magyar Rádió vezérigazgatóhelyettese is volt. A forradalom alatt Nagy Imre
híveként tevékenykedett. A forradalom leverése után a jugoszláv követségre
menekült, majd
családjával a romániai
Snagovba internálták. 1958-ban tért vissza Magyarországra. Haláláig a
filmszakmában tevékenykedett.
4. Szántó Zoltán ( 1893-
1977) Az 1919-es események végén Bécsbe emigrált. Részt vett a KMP
ujjászervezésé-
ben. 1935- től a SZU-ban élt, ott különböző
poziciókat töltött be a magyar emigrációban. Hazatérése után
diplomáciai pályára küldték. Nem tartozott az
ötvenes évek politikai élvonalába. Az októberi események
vége felé az MSZMP ujjászervezése idején a z
ideiglenes Intéző Bizottság egyik tagja
lett. A jugoszláv
diplomaták elsősorban neki, majd rajta
keresztül Nagy Imrének és társainak ajánlottak fel diplomáciai mene-
déket. 1958-ban tért vissza Magyarországra. A
Nagy Imre perben a miniszterelnök ellen vallott.
5. Erdei Ferenc (1910-1971) „
paraszt-szociológus” ,falukutató, a magyar tanyarendszer egyik legjobb
ismerője.
1945 után a Paraszt Párt reprezentása , 1956- os események alatt is miniszterelnök
helyettes volt.
Vezetője a szovjetekkel 1956-ban tárgyaló
magyar delegációnak. A bukás után Maléter Pállal együtt
a KGB. letartóztatta. Kádár János
közbenjárására elengedték. 1957-től az MTA főtitkára is volt.
6. Jánossyné, Bortstieber
Gertrúd (1882- 1963) első házasságából
született: Jánossy Lajos fizikus és
Jánossy
Ferenc közgazdász. Lukács György 1917-ben
került kapcsolatba Bortstieber Gertrúddal, majd 1923-ban
kötött vele (második) házasságot.
7. Vas Zoltán ( 1903-1980) a
tanácshatalom bukása után-„ fogolycserével” jutott ki a Szovjetunióba.
Illegális
Körülmények között 1924-ben visszatért.
1925-ben ismét letartóztatták, majd
elitélték. Rákosi Mátyással
1940-ben ismét a Szovjetunióba került.
1944. végén tért haza, 1945 után Bp. közellátásáért volt felelős.
Később a Gazdasági Főtanács főtitkára, a
Tervhivatal Elnöke. 1953 elején a- „ zsidótlanítás részeként-
rövid ideig a Szénbányászati Tröszt
igazgatója volt. Mellőzöttsége okán „ szembe kerül” Rákosi politikájával.
A forradalom alatt- Nagy Imre híveként- a
Minisztertanács Titkárságát vezette. A bukás után barátnőjével
„ besétált” a jugoszláv nagykövetségre.
Romániába internálták, 1958-ban tért haza. Irói „ vénával” is megál-
dott személyként a
Kádár –rendszerben-több könyv
szerzője is volt.
Forrás: Tóbiás Áron
In memoriam Nagy Imre.
Emlékezés egy miniszterelnökre
431-439 old.
Beszélgetés Lukács Györggyel ( részlet
)
A beszélgetést megörökítette Eörsi
István
Szabad Tér Kiadó 1989
Szerkesztette:
Dr.Temesvári Tibor
Kelt, Pécs 2009. február
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!