Magyarországon
1949-ben töretlenül folytatódott annak a kommunista
Einrichtungswerknek a gyakorlatba való átültetése írja Gyarmati
György, amely 1948 nyarán a két „munkáspárt”- a
Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt –erőltetett
és kontraszelektált fúziójával kapott újabb lendületet. A
Magyar Dolgozók Pártja (MDP) egyeduralmának kiépítését
szolgálta a következő évben a Magyar Függetlenségi Népfront
nevű fantom szervezet létrehozása, a korábban önálló
koalíciós partnerek ( Független Kisgazda és Polgári Párt, a
Nemzeti Paraszt Párt) árnyékpártokká degradálása.
2015. december 11., péntek
2015. december 7., hétfő
2015. november 30., hétfő
2015. november 26., csütörtök
Érdekességek
2015. október 14., szerda
Márai Sándor: A „ szabadulás” élménye
„ Az első orosz
katonával néhány hónappal később, 1944 karácsonyának
másnapján találkoztam. Fiatal ember volt, azt hiszem fehérorosz ,
jellegzetesen szláv arc, széles pofacsontokkal, szőke hajzattal,
melynek egy tincse kilógott a szovjet csillaggal megjelölt,
sisakszerűen hegyes prémkucsma alól. Lovon nyargalt be a falusi
községháza udvarára, kezében géppisztollyal , nyomában két
idősebb, szakállas, komor képű közlegény lovagolt. A fiatal
ember reám fogta a fegyvert és megkérdezte:
2015. szeptember 9., szerda
Alexander Petrovics a barguzini
Érdeklődéssel
olvastam Mende Balázs Gusztáv írását a Rubicon történelmi
magazin 2015/7 számában a szibériai Barguzinba megtalált
állítólagos Petőfi-csontvázról. A szakma szabályai szerint
dokumentált természettudományos vizsgálatok ugyanarra a
következtetésre jutottak: a csontváz egykori birtokosa nőnemű
egyén volt. Ezek után arra lehetett volna számítani, hogy a
Petőfi Sándor szibériai utóéletében hívők feladják a nőnek
bizonyult csontváz és a honvéd őrnagy-költő azonosságának
elképzelését. Nem így történt.
2015. augusztus 28., péntek
2015. augusztus 26., szerda
Petőfi utolsó órái és halála
Érdeklődéssel
olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/7 számában Herman
Róbert írását a nagy költő életének utolsó szakaszáról. A
köztudat a mai napig is a segesvári csatát tekinti az erdélyi
hadjárat döntő ütközetének, aminek az a magyarázata, hogy
ebben az ütközetben tűnt el nyomtalanul Petőfi Sándor, a
forradalom és szabadságharc költője. A 19. század végén nem
múlt el évtized, hogy a költő utolsó óráit és halálát
illetően újabb és újabb szemtanú beszámolója ne került volna
elő.
2015. július 20., hétfő
Kisebbségek Jugoszláviában 1944-1945
Érdeklődéssel
olvastam Hornyák Árpád írását a Rubicon történelmi magazin
2015/5-6 számában. Jugoszláviában a második világháború
végére meghatározó erővé vált a Tito-féle kommunista párt.
Titóék a királyi Jugoszláviához képest gyökeres fordulatot
hajtottak végre a kisebbségi politika területén. Az ország a
huszadik század második felében a délszláv és nem délszláv
népek boldog hazájaként tüntette fel magát. A fényes jövőre
az 1944-45-ös esztendő sötét árnyéka vetült, itt még nem volt
bizonyos, hogy a kisebbségekkel később oly sokat magasztalt utat
fogják járni. Ezt a szerkesztést feleségem
és szülei emlékére készítettem, akik
annak idején Jugoszláviában kisebbségben éltek és egy ócska
bőrönddel két gyerekkel menekültek 1944-ben Pécsre.
Az amerikai archívum "egyéb veszteségként" említi a szövetségesek II. világháborús haláltáborait
Idézet Dr. Ernest F. Fisher, az USA nyugalmazott ezredesének leveléből (Arlington, Virginia, 1988):
„… Eisenhower nemcsak a nemzeti szocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken. …Lábuk alatt hamar mocskos és fertőző ingovánnyá vált a talaj. Az időjárás viszontagságainak kitett, a legprimitívebb egészségügyi ellátást is nélkülöző, alultáplált foglyok hamarosan belehaltak az éhezésbe és a betegségekbe. 1945 áprilisától az amerikai és a francia hadsereg nemtörődöm módon közel kétmillió embert pusztított el, főként amerikai táborokban.
2015. június 9., kedd
Utolsó napok, a német feltétel nélküli kapituláció
Tizenkét
évnyi uralom után a nemzetiszocialista rendszer politikailag,
katonailag, gazdaságilag és erkölcsileg összeomlott. A végig
pusztított országban a szövetségesek csapatai állomásoztak, s
az NSDAP vezetői az utolsó pillanatban saját magukat mentették.
Sőt részkapitulációról tárgyaltak volna a nyugati hatalmakkal,
hogy majd velük együtt a Szovjetunió ellen forduljanak. Berlin
eleste és Hitler öngyilkossága után a Flensburg melletti Mürvik
lett a náci Németország utolsó kormányszékhelye. Dönitz
admirálisnak azonban csak egy választása maradt: a feltétel
nélküli kapituláció.
Szálasi származása, örmény eredetű volt-e a nemzetvezető?
Érdeklődéssel
olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/5-6. számában Kovács
Bálint írását Szálasiról. Ahogy a szerző írja: „Szálasi
örmény származásáról az 1930-as évek végén komoly vita
alakult ki. Az egyik álláspont szerint apai ágon az erdélyi
erzsébetvárosi örmény „Szalosján” családból származik; a
másik szerint az anyakönyvi adatok utólagos hamisítások. A
kérdéshez a képviselőházban Sulyok Dezső Erzsébetvárosba is
leutazott, hogy ott a helyi örmény katolikus pappal lefordíttassa
Szálasi édesapjának keresztlevelét.
Otthonukat hátrahagyó németek (svábok) 1945
Érdeklődéssel
olvastam Németh István „A németek kitelepítése a II.
világháború után” c. írását. Magam is egy svábnak mondott
faluban Németmárokon (ma már Márok) éltem 1953-ig, amikor is
hála Nagy Imre enyhülési politikájának Pécsre kerülhettem
kollégiumba és a „Nagy Lajos Gimnáziumba”, ahol már egyébként
folyt a tanítás. A svábok kiűzését saját otthonaikból magam
is átéltem. Esős nap volt, egy gólya álldogált fél lábon a
sárban (akkor még nem volt országút), tavasz volt. A kitelepített
németekért hálaadó misét tartottak a falu templomában, majd
elindultak a szekerek a villányi vasútállomásra. A svábokat a
„felvidékiek” váltották fel.
Azok a szörnyű ötvenes évek, a parasztság megtörése
Magam is
- igaz kamasz fejjel - megéltem az ötvenes éveket. Ezért nagy
figyelemmel olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/4. számában
Erdmann Gyula „Szörnyű évek, a tulajdonos parasztság megtörése”
c. írását. Ahogy a szerző írja „már 1945-ben elkezdődött a
magántulajdon korlátozásával a szovjet típusú proletár -
diktatúra megalapozása…Látszólag demokrácia volt és
többpártrendszer..de mindez csupán átmeneti, politikai célú
engedmény volt a háború utáni konszolidáció érdekében.
Címkék:
Gerő Ernő,
Hegedűs András,
Nagy Imre,
Rákosi Mátyás
2015. május 22., péntek
2015. május 14., csütörtök
Hóman Bálint egykori miniszter rehabilitálása
Érdeklődéssel
olvastam Ujváry Gábor történész tanulmányát a Rubicon c.
történelmi magazin 2015/4. számában Hóman Bálint1
egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter rehabilitálásáról.
2015. március 6-án a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, jogerős
döntésében bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálint
egykorii vallás- és közoktatásügyi minisztert a háborús
bűntett vádja alól, s egyben hatályon kívül helyezte az ellene
1946-ban meghozott népbírósági ítéleteket. Ujváry Gábor - a
per-újrafelvételi eljárás kirendelt történész szakértője -
ezúttal a rehabilitációhoz vezető érveket s azok történeti
hátterét vázolja fel.
Népbíráskodás Magyarországon 1945-1950
A Rubicon
történelmi magazin 2015/4 számában érdeklődéssel olvastam
Zinner Tibor történész „Népbíráskodás Magyarországon
1945-1950” c. tanulmányát. Úgy gondoltam, hogy a szerző írását
közreadom olvasóimnak. „A később győztessé váló
szövetségesek már az 1942. január 13-án Londonban kibocsátott
Szövetségi Nyilatkozatban kinyilvánították,
hogy nem fognak napirendre térni a háborús bűnök felett. Az
1943. október 19-30. között Moszkvában megtartott
külügyminiszteri értekezleten azt is kijelentették, hogy >a
fasiszta vezetőket és más, háborús bűnösként ismert vagy
gyanúsított személyeket le kell tartóztatni és az
igazságszolgáltatásnak átadni.<
Egy jóleső észrevétel....
Öreg Barátom Tibor!
A te honlapodnak nagyon sokat köszönhetek!
A TE segítségeddel tudtam és tudom Édesapám megérdemelt emlékét megtartani! Ez a
mai világban nem egyszerű. Meggyőződésem, ki a múltat nem becsüli --a jövőre
ne számítson!!
Kérlek ezt a gondolatot --ha érdemesnek tartod-- közöld le.
A régi barátsággal Puhr Feri
A te honlapodnak nagyon sokat köszönhetek!
A TE segítségeddel tudtam és tudom Édesapám megérdemelt emlékét megtartani! Ez a
mai világban nem egyszerű. Meggyőződésem, ki a múltat nem becsüli --a jövőre
ne számítson!!
Kérlek ezt a gondolatot --ha érdemesnek tartod-- közöld le.
A régi barátsággal Puhr Feri
2015. április 30., csütörtök
Népi radikalizmus Magyarországon (szemelvények)
A
„Rubicon” történelmi magazin 2015/2. száma Papp István
tollából „A népiek és a radikalizmus a Horthy korszakban”
címmel hosszabb tanulmányt közöl. Az írás
nem teljes terjedelemben a korabeli
radikalizmusok közül a népit mutatja be, „kitérve arra is,
hogyan hatott a reformok iránt nyitott keresztény-konzervatív
középosztályra, s milyen pontokon érintkezett a korabeli
szélsőjobboldallal, illetve az illegális kommunista mozgalommal.”
Címkék:
II. Világháború,
Imrédy Béla,
Mussolini,
Roosvelt,
Teleki Pál
2015. április 15., szerda
Jungerth-Arnóthy Mihály a külügy élén, 1944
Érdeklődéssel
olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/2. számában Sipos
Levente történész tanulmányát Jungerth-Arnóthy Mihályról, aki
1944.ápr.6.-tól nyugállományba helyezéséig 1945-ig állt a
külügyek élén. Az írást szeretném megosztani olvasóimmal.
2015. március 31., kedd
Politikai erőszak az első világháború után
A
„Rubicon” történelmi magazin 2015/1 számában érdekes cikket,
helyesebben tanulmányt olvastam Bödők Gergely tollából. Az írást
szívesen közreadom azoknak a barátaimnak, akik szívesen olvassák
honlapomat is a www.historiamozaik.blogspot.com címen.
Címkék:
I. Világháború,
Károlyi Mihály,
Lenin,
Tisza István
2015. február 16., hétfő
Ez katasztrófa volt
Érdekes
és izgalmas cikk jelent meg John Lukacs tollából a „Rubicon”
történelmi magazin 2015/1 számában „Magyar katasztrófa”
címmel. Idézni szeretnék a szerző bevezetőjéből:
„Szülőhazánkat szemlélve elmondhatjuk, hogy a két 20. századi
világháború legnagyobb vesztese, áldozata a magyar állam volt.
Mindez nem csupán az ezeréves Magyarországon élő nemzetiségek
kívánságain múlott - bár 1914-ben az ország lakosságának már
majdnem 46 százalékát alkották -, hanem inkább a nagyhatalmak
elhatározásain 1914 és 1920 között.
2015. február 10., kedd
Szemelvények Az Est Hármas könyvéből (1933)
Híres emberek
vidám történetei.
Az
Est Hármas könyévéből. 1933.
Hazánk, ahogy egy náci tiszt látta 1943-ban
Érdekes cikket fedeztem fel a „RUBICON” c. történelmi magazin 2014/11 számában. A magazin közli dr. Edmund Veesenmayer SS tábornok jelentését a magyarországi állapotokról. A tanulmány belső információs céllal készült, ezért nem kívánták publikussá tenni, így különösen alkalmas a németek Magyarország-képének illusztrálására.
Címkék:
Edmund Veesenmayer,
II. Világháború
Érdekességek
2015. február 2., hétfő
2015. január 16., péntek
Magyar tudós útja a Nobel-díjig (részletek)
Érdeklődéssel
olvastam Czeizel Endre írását a „Rubicon” történelmi magazin
2014/12 számában. A szerző bevezetőjében ezt írja:
„Szent-Györgyi Albert apai ősei, de apja és fivérei is
egybeírták családi nevüket. A későbbi Nobel-díjas tudós 1893.
november 5-i megkeresztelését igazoló anyakönyvi kivonatán a
budapesti Kálvin téri református egyházközösség lelkészi
hivatalában is a Szentgyörgyi családnév szerepel. Sőt
Szent-Györgyi Albert első, még medikusként írt dolgozata is
Szentgyörgyi néven jelent meg. Ennek azért van jelentősége, mert
a családtörténészek szerint a Szent-Györgyi család felvidéki,
a Szentgyörgyi viszont erdélyi eredetű. A Nobel-díjas tudós apai
ősei Erdélyből származtak. Családi nevének megváltoztatásakor
Szent-Györgyi Albert erre nem volt tekintettel, és a
belügyminisztériumi döntés alapján 1937-től a Szent-Györgyi
családnevet használta.
2015. január 5., hétfő
Horthy Zsófia a Kiugrás napjairól
1944.
október 15-18.
A Rubicon
történelmi folyóirat 2014/12 száma egy izgalmas írást közöl a
kiugrás napjairól Horthy Zsófia emlékei alapján. A folyóirat
így ír: „Az itt közölt szöveget ifj. Horthy Miklós akkor 16
éves lánya vetette papírra. A feljegyzés keletkezésének idejét
nem ismerjük pontosan, maga a történet egészen 1944. október
18-ig, a kormányzói család Bécsbe, majd a németországi
Weilheimbe érkezéséig követi az eseményeket. A szöveg
feltehetőleg Magyarországon, valamikor 1944. október 18-át
követően született, de nem később 1945 első hónapjainál,
hiszen Horthy-Károlyi Consuelo és két lánya ekkor elhagyta az
országot. A közölt részlet az 1944. októberi kritikus napokat
egy értelmes, gondosan nevelt fiatal lány tényszerű leírásában
idézi fel, akinek nézőpontját természetesen a családi kötelékek
határozzák meg,de pontos megfigyelő, és az átélt események
után nem sokkal le is jegyzi élményeit, így sem a múlt köde,
sem későbbi szándék nem hat torzítólag a történetre. A
visszaemlékezés szerzője - későbbi asszony nevén Zsófia de
Fillietaz - 2004. február 24-én hunyt el Genfben.
2015. január 1., csütörtök
Ifj. Horthy Miklós
Érdeklődéssel
olvastam a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában
Szilágyi Ágnes Judit Ifj. Horthy Miklósról írt élvezetes
tanulmányát. A kormányzó négy gyermeke (Magda:1912-1918,
Paulette:1903-1940, István:19O4-1942, Miklós:1907-1993) „közül
mindvégig, még halála után is István az idősebb fiú állt az
érdeklődés és a családról szóló hírek középpontjában.
Miklós csak ritkábban és többnyire szerencsétlen szerepben tűnt
fel. A hozzá kapcsolódó legismertebb tény, hogy ő volt az, akit
1944 őszén a németek elraboltak, hogy apját megzsarolják. Ahogy
1942-ben Kállay Miklós megfogalmazta: az ifj. Horthy Miklós >
soha közéleti szereplésre kedvet nem mutatott.<
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)