Ez katasztrófa volt

Érdekes és izgalmas cikk jelent meg John Lukacs tollából a „Rubicon” történelmi magazin 2015/1 számában „Magyar katasztrófa” címmel. Idézni szeretnék a szerző bevezetőjéből: „Szülőhazánkat szemlélve elmondhatjuk, hogy a két 20. századi világháború legnagyobb vesztese, áldozata a magyar állam volt. Mindez nem csupán az ezeréves Magyarországon élő nemzetiségek kívánságain múlott - bár 1914-ben az ország lakosságának már majdnem 46 százalékát alkották -, hanem inkább a nagyhatalmak elhatározásain 1914 és 1920 között.

Apponyi Albert válasza a békefeltételekre 1920

Január 16-i beszédében Apponyi általános támadást intézett a béketervezet ellen. Elismerte a győztesek jogát arra, hogy >a háború következményeit a felelősökre hárítsák<, de bírálta a békefeltételek szigorúságát, különösen a nemzetiségi elvet súlyosan megsértő területi rendelkezéseket. Ezután földrajzi, történelmi, stratégiai, gazdasági és kulturális érvekkel próbálta bizonyítani, hogy a történelmi Magyarország fenntartása az érintett népek és egész Európa számára jobb megoldás lenne, mint a felosztás. A magyar küldöttség 1920. január 15-én a francia külügyminisztériumban vette át az előzetes békefeltételeket. Apponyi engedélyt kapott arra, hogy másnap délután előadhassa észrevételeit a győztes hatalmak képviselői előtt.

„Hogyan kötöttük meg a békét a világháború után”

Ezzel a címmel közöl részleteket a Rubicon c. történelmi magazin 2014/6 száma Apponyi Albert gróf írásából, miközben kiemeli a gróf egy mondatát: „Ha szavaim ékesszólóak voltak, úgy az nem az én érdemem: Maguk a tények beszélnek ékesszólóan.”

Derűs emlékek egy komor küldetésről

Az emlékezés a Rubicon történelmi magazin 2014/6 számában olvasható. „Nemeskéri-Kiss Sándor 1920.január 7-től két hónapon át tartózkodott Neuillyben titkári beosztásban. Feladata elsősorban angol és francia fordítások készítése volt, ezenkívül a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó Somssich László mellett titkári teendőket látott el. Ő volt a delegáció egyik „hangulatfelelőse” is, aki jó kedélyével, anekdotáival és alkalmi verseivel gyakorta szórakoztatta kollégáit.

Nemeskéri Kiss visszaemlékezései az események után két évtizeddel íródtak, ezért jó néhány pontatlanságot is tartalmaznak. E részeket az egyszerűség kedvéért kihagytuk vagy helyreigazítottuk” –írják a Rubicon szerkesztői.

Magyar békedelegáció Neuillyben – 1920

A „Rubicon” történelmi magazin 2014/6 száma közli Praznovszky Ivánnak a magyar békedelegáció főtitkárának visszaemlékezését a delegáció kiutazásáról és Párizsba érkezéséről. Praznovszky Iván feladata volt a delegáció kiutazásának és neuillyi tartózkodásának szervezése, a protokolláris ügyek intézése, valamint a békekonferenciával és a magyar kormánnyal folytatott hivatalos levelezés felügyelete. Így a békedelegáció legtöbb hivatalos dokumentumának ő volt az aláírója és címzettje. Részt vett a sajtószemlék elkészítésében és a francia nyelvre fordított beadványok szövegének nyelvi ellenőrzésében, s a delegátusok ügyes-bajos dolgaikkal is gyakran hozzá fordultak. Apponyi távollétében ő látta el a delegáció elnöki feladatait is.

„KI írja alá a trianoni békét”?

A „Rubikon” című történelmi magazin 2014/6 száma - a történelmet szerető és kedvelő olvasóimnak - egy igen érdekes és izgalmas írást tartalmaz Vizi László Tamás összeállításában „Ki írja alá a trianoni békét?”. A cikk szerzője ezt írja: „A trianoni békediktátum magyar aláíróinak kijelölése körül több mint kilencven év távlatából is szilárdan tartja magát számos tévhit és a valóságot teljességgel nélkülöző mítosz.

Ilyen például az az újra meg újra felbukkanó tévedés, amely szerint az aláírók személyéről a miniszterek közötti sorshúzással döntöttek, valamint az a minden alapot nélkülöző vád, mely szerint az érintettek valamilyen anyagi ellenszolgáltatás fejében önként vállalták a feladatot - vagy éppen ellenkezőleg: büntetésből rótták ki rájuk a politikai pályafutásukat derékba törő megbízatást.

A valóság ezzel szemben az, hogy a trianoni szerződést aláíró Benárd Ákost munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter felelősségteljes emberek voltak, akik joggal tekinthetők az adott történelmi helyzet áldozatainak.

II. BÉCSI DÖNTÉS

NEMZETI ÜNNEPNAP

1940. augusztus 30.-án

született meg az igazságos

 II. BÉCSI DÖNTÉS

a Belvedere palotában