beszélgetésének
lehallgatási jegyzőkönyve
1956. december 11. Nagy Imrénél”
Nagy
Imre és társai 1956. nov. 4-től nov. 22-ig tartózkodtak Jugoszlávia budapesti
nagykövetségén. A követséget szovjet KGB - alkalmazottak figyelték, kívülről
szovjet tankok és páncélozott járművek vették körül. Sorsukról ez alatt
intenzív tárgyalások folytak a magyar, jugoszláv, szovjet, majd a román vezetés
részvételével. Nov. 13 -14-én a jugoszlávok tárgyalva Nagy Imrével és a
követségen tartózkodó „az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának más tagjaival”
elérték, „hogy amennyiben a Kádár-kormány garantálja” a csoport tagjainak
személyes biztonságát „elhagyják a követség épületét és hazatérnek.” Kádár
János itt még elutasító magatartást tanúsított. Amint azonban a jugoszláv kormány hivatalosan is biztosítékokat kért „Kádár már
hajlott a megegyezésre.” A biztosítékokat illetően a jugoszlávok „csak egy
belső, formális levelet” kértek a magyar kormánytól, „amelyben tudomásukra hozzák,
hogy a követséget otthagyhatják és szabadon hazamehetnek….
Kádár úgy vélte, hogy ilyen belső levélre nincs szükség,
mivel a magyar vezetésnek nincs olyan terve vagy szándéka, hogy Nagy Imrével és
csoportjával szemben megtorlást alkalmazzon…” Nov. 16-án ennek nyomán előzetes
elvi megállapodás jött létre arról, hogy Nagy és társai írásban elhatárolódnak
az ellenforradalomtól a csoport tagjai közül Nagy Imre, Donáth Ferenc, Haraszti
Sándor, Losonczy Géza, Rajk Júlia, Szilágyi József és Táncos Gábor három-négy
hónapra valamelyik európai vagy ázsiai népi demokratikus országba távozik, a
többiek viszont hazatérhetnek….” Nov. 17-én reggel Kádár visszavonta az
előző nap kötött előzetes megállapodást és újabb követelésekkel állt elő,
kijelentve, hogy „Nagyék nem maradhatnak Magyarországon, de Jugoszláviába sem
távozhatnak…” Ugyanis nov. 16-án titkos tárgyalások folytak Leányfalun az itt
tartózkodó szovjet vezetőkkel Nagy Imréék Romániába történő deportálásáról,
ehhez Kádár János beleegyezését adta.
Végül a jugoszlávok nov. 19-22 között
mégiscsak megszerezték a garanciát a csoport tagjainak biztonságos és szabad
eltávozásához. Nagy Imréék végül - kétkedve ugyan, de - elhagyták a követség
épületét, hogy aztán a már ismert körülmények között a szovjetek a romániai Snagovban
hurcolják őket.
