Magyar tudós útja a Nobel-díjig (részletek)

Érdeklődéssel olvastam Czeizel Endre írását a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában. A szerző bevezetőjében ezt írja: „Szent-Györgyi Albert apai ősei, de apja és fivérei is egybeírták családi nevüket. A későbbi Nobel-díjas tudós 1893. november 5-i megkeresztelését igazoló anyakönyvi kivonatán a budapesti Kálvin téri református egyházközösség lelkészi hivatalában is a Szentgyörgyi családnév szerepel. Sőt Szent-Györgyi Albert első, még medikusként írt dolgozata is Szentgyörgyi néven jelent meg. Ennek azért van jelentősége, mert a családtörténészek szerint a Szent-Györgyi család felvidéki, a Szentgyörgyi viszont erdélyi eredetű. A Nobel-díjas tudós apai ősei Erdélyből származtak. Családi nevének megváltoztatásakor Szent-Györgyi Albert erre nem volt tekintettel, és a belügyminisztériumi döntés alapján 1937-től a Szent-Györgyi családnevet használta.

Horthy Zsófia a Kiugrás napjairól

1944. október 15-18.

A Rubicon történelmi folyóirat 2014/12 száma egy izgalmas írást közöl a kiugrás napjairól Horthy Zsófia emlékei alapján. A folyóirat így ír: „Az itt közölt szöveget ifj. Horthy Miklós akkor 16 éves lánya vetette papírra. A feljegyzés keletkezésének idejét nem ismerjük pontosan, maga a történet egészen 1944. október 18-ig, a kormányzói család Bécsbe, majd a németországi Weilheimbe érkezéséig követi az eseményeket. A szöveg feltehetőleg Magyarországon, valamikor 1944. október 18-át követően született, de nem később 1945 első hónapjainál, hiszen Horthy-Károlyi Consuelo és két lánya ekkor elhagyta az országot. A közölt részlet az 1944. októberi kritikus napokat egy értelmes, gondosan nevelt fiatal lány tényszerű leírásában idézi fel, akinek nézőpontját természetesen a családi kötelékek határozzák meg,de pontos megfigyelő, és az átélt események után nem sokkal le is jegyzi élményeit, így sem a múlt köde, sem későbbi szándék nem hat torzítólag a történetre. A visszaemlékezés szerzője - későbbi asszony nevén Zsófia de Fillietaz - 2004. február 24-én hunyt el Genfben.

Ifj. Horthy Miklós

Érdeklődéssel olvastam a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában Szilágyi Ágnes Judit Ifj. Horthy Miklósról írt élvezetes tanulmányát. A kormányzó négy gyermeke (Magda:1912-1918, Paulette:1903-1940, István:19O4-1942, Miklós:1907-1993) „közül mindvégig, még halála után is István az idősebb fiú állt az érdeklődés és a családról szóló hírek középpontjában. Miklós csak ritkábban és többnyire szerencsétlen szerepben tűnt fel. A hozzá kapcsolódó legismertebb tény, hogy ő volt az, akit 1944 őszén a németek elraboltak, hogy apját megzsarolják. Ahogy 1942-ben Kállay Miklós megfogalmazta: az ifj. Horthy Miklós > soha közéleti szereplésre kedvet nem mutatott.<