Érdekes:
2012. november 30., péntek
2012. november 26., hétfő
Szovjet rakéták Kubában 1962
Ahogy
Heltai András a „168 Óra” közéleti hetilap 2012. október 18.-i számában írja „1962.
október 16-ának hajnalán John Kennedy1 elnöknek hálószobájában
mutatták meg a Kuba felett, nagy magasságból készült felvételeket. Világosan
látszott rajtuk, hogy szovjet katonák atomfegyvert hordozó rakétákat állítanak
fel - 140 kilométerre az amerikai partoktól….A világ soha nem volt olyan közel
a harmadik világháborúhoz, mint ötven éve abban a két hétben.” Akkor egy
egészségügyi intézményben dolgoztam. Minden reggel munkakezdéskor beszéltük meg
a fejleményeket Dr.Szücs Endre igazgatóval, aki maga is aggodalmasan szemlélte
az eseményeket. Akkor huszonnégy éves voltam. Heltai írása számomra olyan új
ismeretekkel szolgált, amit érdemesnek tartok barátaimmal megosztani. A
történések „kubai válságként” lépték át a történelem küszöbét.
2012. november 10., szombat
Nagy Imre- csoport
Litván György történész gondolatai
A
történész a Nagy Imre köré szerveződő közéleti szereplőkkel foglalkozó előadása
a Széchenyi Szakkollégium és a Társadalomtudományi Klub által rendezett 1956-os
konferencián 1988. december 4-én hangzott el. Gondolataira az Osiris Kiadó
által 2008-ban - az elhunyt Litván György munkásságának emléket állító - „Magyar
gondolat - Szabad gondolat, Válogatott történeti tanulmányok” címmel
megjelentetett kötetben találtam rá.
2012. október 29., hétfő
2012. október 26., péntek
2012. október 16., kedd
2012. október 10., szerda
2012. október 7., vasárnap
Napóleon kórtörténete
Napóleon kórtörténete
Anton
Neumayr „Diktátorok orvosi szemmel” című művében három diktátor: Napóleon, Hitler
és Sztálin személyiségét, jellemét, betegségeiket és halálukat vizsgálja
kizárólag orvosi szemmel. A téma rendkívül érdekes, akit érdekel annak lebilincselő,
és tanulságosnak mondható. Szerkesztésem Bonaparte Napóleon Franciaország
császára kórtörténetével foglalkozik, abban a reményben, hogy mégis tud új
ismereteket nyújtani olvasójának.
Jézus kereszthalála
Jézus kereszthalála
Mihail Bulgakov képzeletében
Mihail
Bulgakov „A Mester és Margaríta” c. regényén - amelyet negyedszázaddal a szerző
halála után publikáltak először és amely a modern szatíra, a fantasztikum, a
groteszk és az intellektuális próza elemeit egyaránt magába foglalja – nehezen
verekedtem át magam. A mű nem igazán tartozik az olvasmányos irodalmi remekek
közé, így aztán a könyv harminckét fejezetéből mindössze a „Ponczius Pilátus” és
a „Kivégzés” címet viselők nyerték el tetszésemet. Az irodalomhoz értők a
Ponczius Pilátusról szólót inkább filozófikusnak tartják, míg a többi fejezetet
a már említett jelzőkkel illették. Jómagam - és ezért vállalkoztam a
szerkesztésre - ez a két fejezet áll legközelebb a valósághoz és megérdemli,
hogy Jesua, azaz Jézus kereszthaláláról szerzett eddigi ismereteinket Bulgakov
leírásával is gazdagítsuk.
2012. szeptember 18., kedd
2012. szeptember 3., hétfő
Berija Sztálin egyik hóhérja
Donald
Rayfield „Sztálin és hóhérai, A zsarnok, és akik neki gyilkoltak” című
könyvében a szovjet belbiztonsági erők és a titkos rendőrség irányítói közül arra
az öt személyre koncentrált, - köztük Dzerzsinszkíjre, Menzsinszkíjre,
Jagodára, Jezsovra és Berijára - akik a legaljasabb eszközökkel voltak képesek
szolgálni Sztálint „a totális hatalom felé vezető” útján. Könyve „megrázó tabló
a szovjet társadalomról egy olyan korszakban, amikor senki sem érezhette magát
biztonságban.” A honlapon egy korábbi szerkesztésem már foglalkozik
Dzerzsinszkíjjel a lengyel származású fanatikus gyilkossal. A mostani
szerkesztés Lavrentyíj Berija személyét, működésének egyes részleteit igyekszik
az olvasó elé tárni.
2012. augusztus 16., csütörtök
Felvidék és ahogy 1938-ban hozzánk került
A könyv szerzője, akinek emlékiratait a szerkesztés
összeállításánál felhasználtam hivatásos diplomata volt, aki hét évet töltött a
magyar királyi külügy szolgálatában. Újpéteri Elemér - nem arisztokraták gyermekeként
- lett diplomata. Annak idején a „Tények és tanuk” sorozatban a Magvető
könyvkiadó gondozásában megjelent „Végállomás Lisszabon” c. könyvében bemutatja
azokat a nyilvánosság előtt kevésbé ismert történéseket, amelyek elvezettek a
„Felvidék” visszacsatolásához. Újpéteri Teleki Pál tanítványa volt, a
Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után tehetsége okán sikeresen fejezte be
a diplomataképzőt is. Volt Imrédy Béla miniszterelnök, és Csáki István
külügyminiszter titkára, dolgozott a külügyminisztériumban Bárdossy László keze
alatt. 1942 őszétől pedig Lisszabonban a magyar királyi követségen teljesített
szolgálatot.
Címkék:
Felvidék,
Horthy Miklós,
Teleki Pál
2012. augusztus 2., csütörtök
Károlyi Mihály hazatérése...
2012. július 13., péntek
Dzerzsinszkíj és a Cseka
Donald
Rayfield „Sztálin és hóhérai, A zsarnok és akik neki gyilkoltak” c. könyvében a
szovjet belbiztonsági erők és titkos rendőrség azokat a vezetőit - így
Dzerzsinszkíjt, Menzsinszkíjt, Jagodát, Jezsovot és Beriját - mutatja be, akik
a legkülönfélébb módon, az eszközökben nem válogatva, segítették elő a sztálini
totális hatalom kiépülését. Tevékenységüket tömegmészárlások, kirakatperek,
tisztogatási hullámok és kivégzések kísérték.
A
szerkesztés Feliksz Dzerzsinszkíjt és világát mutatja be.
2012. június 29., péntek
Kádárék vadászatairól
Majtényi
György „K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban” a Nyitott Könyvműhely
gondozásában 2010-ben megjelent könyve érdekes olvasmánya lehet még azoknak is,
akik életük nagyobb részét a rendszerváltás (1990) előtt élték le. A könyv
valóban „lebilincselő” munka. A szerző „történelmünk egy mostanáig ismeretlen
fejezetét beszéli el”. A szerkesztés töredékesen az 1945 utáni, inkább azonban
az ún. „kádár-korszak” főemberei „úri passziójával” vadászatuk rövid
bemutatására vállalkozik.
2012. június 16., szombat
Kádár János úszómedencéje
Majtényi György „K-VONAL, Uralmi elit és luxus a
szocializmusban” a Nyitott Könyvműhely gondozásában 2010-ben megjelent könyve
érdekes és izgalmas olvasmánya lehet még azoknak is, akik életük nagyobb részét
a rendszerváltás (1990) előtt élték le. A könyv valóban „lebilincselő munka”. A
szerző „történelmünk egy mostanáig ismeretlen fejezetét beszéli el.” A szerkesztés
a hat fejezetből álló munka, most abból is csak egy a „Káderdűlő” néhány
epizódját villantja fel az olvasónak.
2012. május 30., szerda
Mi történt a fordulat napján?
Oroszország 1917 októbere
Edvard
Radzinszkíj „Sztálin” c. - az Európa Könyvkiadó gondozásában 1998-ban megjelent
- könyve a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosáról szól. A szerző egyéni
módon „a kommunista uralom éveiben>> szigorúan titkos<< levéltári
anyagokat felhasználva és az életben maradt szemtanúk visszaemlékezéseit
felhasználva festi meg” a diktátor portréját. A szerkesztés a szerző által
feltárt tények alapján - és vele egyezően dolgozza fel az ún. „Nagy Októberi
Szocialista Forradalom” - az én korosztályom még így tanulta - néhány napját.
Joszif
Dzsugasviliként grúz családban született. Anyja grúz nyelven „Szoszóként”
becézte. Serdülő korában vette fel egy irodalmi hősnek a nevét, akit a
„Kobá”-nak hívtak. Koba „egy Kazbehi nevű grúz író könyvének a hőse, afféle
grúz Robin Hood, aki rettenthetetlenül fosztogatja a gazdagokat…” Ezzel a
névvel élt hosszabb ideig főleg az illegalitásban. 1912-ben a Bolsevik Párt VI.
kongresszusán lett a Központi Bizottság tagja, ekkor vette fel a „Sztálin”
(acélos) nevet.
2012. május 18., péntek
2012. április 19., csütörtök
Angol európa-politika a két világháború között
Magyarország egyik jeles
képviselője Barcza György1,
aki 1911-1943 között hosszú éveket töltött diplomáciai pályán, nemcsak
kívülről, de belülről is jól ismerte a húszas-harmincas évek Európáját.
Visszaemlékezései között igen szemléletesen, közérthetően, és egyszerű
szavakkal foglalta össze a britek külpolitikáját, annak az európai hatalmakhoz
való viszonyát, mozgatórúgóit.
Barcza György Bécsben – még a
monarchia fennállása alatt - a Ballplatzon2
kezdte és Londonban – a második világháború alatt - fejezte be diplomáciai
pályafutását. Gondolkodásának, szemléletmódjának, a külpolitikai összefüggések
feltárásának fókuszában Trianon áll. Megközelítéseit – mint abban az időben a
magyar politikusok döntő többségénél - nagy hangsúllyal a békés revízió
motíválta. Gondolatait ezért érdemes szó szerint is idézni.
Sztálin - Részlet egy diktátor magánéletéből
Kevés kivételtől eltekintve
Sztálin magánélete is a munka jegyében telt. Legyen bár hétköznap vagy vasárnap
- munkarendje mindig ugyanaz volt.
Minden nap reggel hat és hét óra
között zajlott le az orvosi vizit - ahogy erről az 1927. óta háziorvosaként
működő Dimitríj Pletnyev professzor beszámolt. Az orvos határozta meg, hogy
naponta hány órát dolgozhat Sztálin és ő felügyelte a gimnasztikai
gyakorlatokat, illetve az arc- és testmasszázst. Mindezekre sor került reggel
és esete is. Sztálin nem fürdött kádban,
hanem zuhanyozott. Általában ebéd
előtt két órát pihent. Ez alatt testét hideg vízzel és kölnivel átdörgölték.
Egy órával az étkezés előtt az orvos kötelessége volt vegyileg elemezni az
ételt: nem tartalmaz-e egészségtelen adalékokat és nincs-e megmérgezve. Az
ételeket leginkább intézetre hasonlító konyhában készítették, ahol a legjobb
szakácsok igyekeztek egymást túlszárnyalni. Kifejezetten bőséges francia, grúz
és orosz fogásoknak kellett az asztalra kerülni. Sztálin lánya - Szvetlana -
apró részletekről is beszámol: Asztalára különleges a tavakból hoztak halakat,
saját tenyésztelepekről fácánokat és ürüket készítettek számára, továbbá nem
hiányoztak a különleges évjáratú grúz borok sem. Délről helikopterrel érkezett
a friss gyümölcs. Nem tudta milyen magas szállítási költségeket kellett fizetni
azért, hogy rendszeresen ilyen ételeket tudjanak számára felszolgálni… Nem
tudom, hogy apám előtt ismeretes volt-e, hogy speciális orvosok minden
konyhájában kerülő élelmiszert vegyileg elemeztek, nem tartalmaznak-e mérgeket.
Minden kenyérből, húsból, gyümölcsből származó mintához csatolni kellett egy
tanúsítványt a felelős orvos pecsétjével és aláírásával: méreganyagot nem
találtunk.
Dr. Gyakov időnként eljött hozzánk,
a kremli lakásunkba és kis üvegcséket hozott magával, minden szobában mintát
vett a levegőből.
Szellemi élet Pécsett a húszas évek közepén
Várkonyi Nándor1 1922-ben huszonhat éves korában költözött
Pécsre. Félévszázadig élt a városban, mint könyvtáros, egyetemi magántanár,
folyóirat-szerkesztő szenvedélyes kultúrtörténész. Az Egyetemi Könyvtárban
1924-1956 között dolgozott. Önéletrajzi munkájában, melyet „Pergő évek” címmel
jelentettek meg a hetvenes évek végén, Pécsre érkezésének első benyomásait is
megörökítette.
Érdemes emlékeit a korabeli
történések pontos visszaidézése okán is szó szerint idézni.
Rudolf Hess Skóciába repül…
Rudolf Hess1az első világháború után azokhoz a volt
katona fiatalokhoz tartozott, akik az ország vezetőinek nem tudták megbocsátani
a háború elvesztését, Németország megalázását. Keresték a kapcsolatokat olyan
csoportosulásokkal, politikai tényezőkkel, akik revansot sürgettek, leszámolást
azokkal, akik - szerintük - az összeomlásért felelősek voltak. Ílyen politikai
és gazdasági helyzetben „talált rá” Hess Hitlerre és elvbarátaira.
A revansra vágyók - kihasználva
az ingatag politikai helyzetet - elérkezettnek látták az időt, hogy átvegyék a
hatalmat és harcba szálljanak legalább egy „független” Bajorországért. München
egyik sörözőjében 1923. november 8-án 9-re virradóra foglyul ejtették a
tartományi miniszterelnököt. A helységben lévő minisztereket. Hess tartotta
sakkba, mások Ernst Röhm2, Hermann Göring3 és társai „gondjaira voltak bízva.”
Címkék:
Hitler,
II. Világháború,
Rudolf Hess
Rommel tábornagy furcsa halála
A Hitler ellen 1944. július 20-án
Rastenburgban végrehajtott sikertelen merénylet a tábornokkal szemben
elindított egy olyan erőteljes bizalmatlansággal párosuló folyamatot, amely
végül is Rommel1 halálához
vezetett.
A Hitler ellen elkövetett merénylet
részletei közismertek. Az invázió után a német katonai vezetők egy része előtt
világossá vált - bár Rommel még ekkor sem adta fel -, hogy a háborút nem lehet
megnyerni. A tábornagy és környezetéből még néhányan a Szovjetunió és a nyugati
szövetségesek ellentéteiben bíztak, abban hogy velük együtt sikerül majd
feltartóztatni a szovjeteket, a kommunizmus nagyfokú térhódítását. Különbékéről
álmodoztak, olyan elképzeléseknek adták át magukat, amelyen már átlépett az
idő, hiszen a szövetségesek már régem megállapodtak Németország feltétel
nélküli megadásának forgatókönyvében.
Rommel nézetei e tekintetben
megegyeztek az összeesküvők felfogásával, legfőképpen Speidel2 tábornok véleményével.
Raporton Moszkvában
Most, így utólag olvasva a
korszak politikusainak „vallomásait” elképesztő, hogy az ország akkori
irányítói, mennyire önállótlanok voltak. Magyarország függetlensége sehol nem
volt.
Igaz ez nemcsak az ötvenes
évekre, így volt ez egészen a rendszerváltásig. Az akkori átlagember nem
ismerhette meg a „titkos találkozókat”. Most már történelmileg is bizonyított:
a szovjetek szinte „kézi vezérléssel” irányítottak bennünket is. Ki tudta - a
szúk körön kívül - például, hogy 1956.
október utolsó hetében végig az itt tartózkodó Mikojan1 és Szuszlov2
nélkül nem születhettek döntések Az ún. „konszolidáció idején 1956.
decemberében, de még 1957. januárjában is Kádár János szinte minden este
„kijárt” Leányfaluba, ahol Malenkov 3 és
Arisztov4 „főhadiszállása”
volt. Nagy Imréék elrablásában a magyar szerepvállalást ők tették egyértelművé.
Sztálin halála5 - legalábbis ami a „személyi kultuszt”és
politikai irányvonalat illette - valamit változtatott a helyzeten.
Ennek egyik állomása volt Rákosiék találkozása a szovjet vezetőkkel
1953. június 12-én. Csak néhány hónap választotta el őket Sztálin halálától.
A találkozót - hiányos emlékezetére hagyatkozva - maga Rákosi
„visszaemlékezései” második kötetében részletesen leírja, de néhány mondatos
közvetett információ erről Vásárhelyi Miklós6
és más szerzőknél is fellelhető.
Rákosi Mátyás: Károlyi Mihályról
Mi
már 1945-ben unszoltuk Károlyit, hogy jöjjön haza1. Meg voltunk győződve róla, hogy ha itthon van, akkor -
ha nem is nehézségek nélkül, de - meg tudtuk volna választatni köztársasági
elnöknek, ami számunkra sok tekintetben előnyösebb lett volna, mint a
kisgazdapárti elnök.
Ezért, mikor hazaérkezett
1946-ban az első beszélgetés alkalmával felvetettem neki a kérdést. Miért nem
jöttél haza, mikor hívtunk? Miért nem jött értem össznemzeti küldöttség, mely
hazahívott volna - válaszolta Károlyi őszinte sértődöttséggel és
elégedetlenséggel. Mi igyekeztünk őt kiengesztelni, miután láttam, hogy nem
értette meg, hogy se Dálnoki Miklós Béla, se Nagy Ferenc, Szélig Imre, vagy
Kéthly Anna nem törték volna magukat egy ilyen küldöttség létrehozásán.
Rákosi néhány emléke Kun Béláról és a moszkvai emigrációról
Utoljára hagyja el az országot
Rákosi Mátyás, amikor 1956. július 26-ának
hajnalán feleségével és orvosával Moszkvába repült a „Lajhárnak” nevezett
öreg kormánygépen, nem gondolhatta, hogy többé nem jöhet vissza Magyarorzágra. A
haláláig tartó időszak - 1971-ben halt meg - alkalmat adott, hogy megírja
visszaemlékezéseit. Erre a munkára a magyar és a szovjet pártszervek egyaránt
ösztönözték. Az emlékek megírását ugyanakkor csak kisebb-nagyobb zökkenőkkel segítették.
Pillanatok Deák Ferenc életéből
Deák Ferenc életének és
munkásságának óriási az irodalma. A számos forrás közül - magán életének
bemutatása szempontjából - kiemelkedik Eötvös Károly: Deák Ferenc és családja, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből,
valamint Király Béla: Deák Ferenc című munkái. Ebben a rövid
összefoglalóban, ezért csupán néhány pillanat bemutatására vállalkoztam.
Németország feltétel nélküli kapitulációja
Zsukov a
Szovjetunió marsallja emlékeiben
„Május 7-én távbeszélőn hívott a
legfelsőbb főparancsnokX és
közölte velem:
- A mai napon
ReimsbenXX a németek aláírták a
feltétel nélküli megadásról szóló
jegyzéket (kiemelés tőlem). A háború fő terheit - folytatta - a szovjet nép
viselte, nem pedig a szövetségesek. Ezért a kapitulációt a Hitler-ellenes
koalíció valamennyi országának főparancsnokságai előtt kell aláírni, és nemcsak
a szövetséges csapatok főparancsnoksága jelenlétében.
Azzal sem
értettem egyet - folytatta Sztálin -, hogy a kapitulációról szóló jegyzéket nem
Berlinben a fasiszta agresszió fészkében írták alá. Megegyeztünk
szövetségeseinkkel abba, hogy a Reims városában aláírt jegyzéket a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének tekintjük.
Holnap
Berlinbe érkeznek a német főparancsnokság és a szövetséges csapatok
főparancsnokságainak képviselői.
A szovjet
csapatok Legfelsőbb Főparancsnokságának képviseletével Önt bízom meg. holnap Önhöz
érkezik Visinszkijxxx. A jegyzék aláírása után Berlinben marad, mint
a főparancsnok politikai helyettese. A szovjet megszállási övezet
főparancsnokául Önt nevezem ki: egyúttal betölti a németországi megszálló
szovjet csapatok főparancsnokának tisztét is.
Május 8-án
korán reggel Berlinbe érkezett A. J. Visinszkij. Magával hozta a Németország
kapitulációjára vonatkozó okmányokat és közölte a szövetséges főparancsnokságok
képviselőinek névsorát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)