Kádárék vadászatairól

Majtényi György „K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban” a Nyitott Könyvműhely gondozásában 2010-ben megjelent könyve érdekes olvasmánya lehet még azoknak is, akik életük nagyobb részét a rendszerváltás (1990) előtt élték le. A könyv valóban „lebilincselő” munka. A szerző „történelmünk egy mostanáig ismeretlen fejezetét beszéli el”. A szerkesztés töredékesen az 1945 utáni, inkább azonban az ún. „kádár-korszak” főemberei „úri passziójával” vadászatuk rövid bemutatására vállalkozik.

  

Vadászat a Rákosi-korszakban

Rákosi¹, de Tildy Zoltán² sem kivétel

A második világháború után Magyarországon három-négy kiemelt helyzetű kommunista vezetőről beszéltek, maga Rákosi Mátyás is utalt erre a Központi Vezetőség 1953. júniusi ülésén elmondott beszédében. A legbelsőbb kört Rákosi Mátyás, Gerő Ernő³, Farkas Mihály⁴ és Révai József⁵ alkotta (ebben a sorrendben), de többen idesorolták Vas Zoltánt⁶ is. Bár megkérdőjelezhetetlen volt, hogy Rákosi az első ember a vezetésben, ám Moszkvából hazatért vezetők - négyes fogatként is emlegették őket - sok szempontból egyenlőnek számítottak. Saját területükön autonóm döntéseket hoztak, és külön klientúrát építettek. Vadászataikat is eszerint szervezték: többnyire kedvenc területükön, saját társaságukkal cserkeltek. (Közülük egyedül Gerő Ernő nem vadászott, aminek legvalószínűbb magyarázata az, hogy a hídverő politikus nagyon rosszul látott.)

Kádár János⁷ még a Rákosi korban kezdett vadászni: a negyvenes évek végétől állandó résztvevője volt a párt- és kormányvadászatoknak. Miután a forradalom leverését követően kiépítette hatalmát, fokozatosan feladta a diktatúra fenntartásának primitív módját, és az eliten belül a nyílt agresszió helyébe az uralom gyakorlásának hagyományos technikái léptek….

>>Rákosi rengeteget vadászott (…) szerette a körvadászatot is. Ez számomra mindig rémületes élmény volt. Rákosi mindenre lőtt, ami megmozdult. Nem törődött vele, hogy nyúl vagy ember, ahol valami mozgott. Odalőtt. Nem volt veszélytelen a közelében vadászni<< - emlékezett Hegedűs András⁸ utóbb a pártfőtitkár vadászataira……

Az ötvenes években az állam fenntartott úgynevezett minisztériumi vadászterületeket, rezervátumokat ezeken - térítésmentes vadászjeggyel vagy anélkül - a legfelsőbb párt- és kormánykörök vadászhattak (ez egy szűk, körülbelül harmincfős kört jelentett; Rákosi például a legtöbbször Gyulajon, Farkas Mihály Gemencen, Horváth Márton Galgamácsán vadászott.) Jóllehet a >>munkáshatalom<< ideológiájának jegyében alakították a vadászat szervezetét, a régi vadászok szakértelmét nem tudták nélkülözni; sokan közülük így maradhattak meg a vadászat berkein belül. 1949-ben vadászati alkalmazott volt Kittenberger Kálmán, gróf Széchenyi Zsigmond, gróf Teleki József, gróf Esterházy László, báró Dudinszki László, Lelovich György vagy Altai Emil, aki korábban Horthy Miklós fővadásza volt. A hivatásos vadászok az ötvenes években a kor normái szerint retrográdnak minősülő, ámde megkerülhetetlen társaságot alkottak…..

Nagy Endre, egykori csendőrszázados, Hatvany bárólány férje például a fordulat évei (1948) után Horváth Márton és Rákosi vadászatait szervezte sikerrel, így a pártvezetők köreikbe (bizalmukba) fogadták…..

A háború után - Gemenci Vadásztársaság néven - megalakult Tildy Zoltán vadásztársasága, amelynek oszlopos tagja volt Nagy Ferenc és Varga Béla is. Nagy Imre belügyminiszterként az egyik újonnan alapított vadásztársaság elnöke lett.

Az ötvenes évek represszióját a régi vadászok közül (az 1945 előtti hivatásos vadászokra kell gondolni - a szerk.) többen valamelyik erdészeti-vadászati állásban vészelték át….”

Vadászat Kádárék idején

„1963-ban egy politikai bizottsági határozat nyomán alakult meg Kádár János vadásztársasága az Egyetértés…..

Kádár az amnesztia évében, 1963-ban döntött a pártvezetők zártkörű klubja, az Egyetértés Vadásztársaság megalapításáról. A második világháborút követő politikai változások felbomlasztották a társasági élet hagyományos formáit, így megszűnt a Nemzeti Kaszinó, az Országos Kaszinó vagy a Magyar úriasszonyok Nemzeti Szövetsége is. Az elit társasági élete azonban mégsem enyészett el teljesen a fordulat után.

Kádár János a vadásztársaság életre hívásával gyakorlatilag a háború előtti társasági életet támasztotta föl - ami ekkor már a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott. Személyesen utasította a Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztályvezetőjét, hogy alkossa meg a társaság szabályzatát, és írja össze kik lehetnek tagok.

Tóth Sándor volt az első erdőmérnök szakember a vadászati szervezet élén; korábban államvédelmi tisztek felügyelték a területet. A protokoll-listákat vette alapul, amikor megtette javaslatát.>>Engem kértek fel akkor, hogy tegyek javaslatot, persze könnyű volt javaslatot tenni, mert megkaptam,hogy milyen körből válogathatok. A Politikai Bizottságnak a vadászó tagjai, póttagjai, a Központi Bizottságnak a vadászó titkárai, a Minisztertanácsnak a vadászó tagjai, a kiemelt intézményeknek, rádiónak, televíziónak a vezérei kaptak vadászati jogosultságot és néhány meghívott, aki a honvédségnél vagy az elhárításban dolgozott.<<

A legmagasabb méltóságok mellett kakuktojásként a belügyminiszter első helyettese, Földes László szerepelt még a listán. Földest semmiképpen sem lehetett kihagyni, mivel szenvedélyes vadásznak ismerték, és az 1956 utáni megtorlásokban oroszlánrészt vállaló, később parkoló pályára állított funkcionárius ekkor még a párt egyik erős emberének számított.

Tóth Sándor összesen negyvenegy nevet írt össze. A legfőbb méltóságok közül azonban nem mindenki lépett be a társaságba, hiszen volt, aki ne vadászott, és volt olyan is, aki a társaság kínálta szabályozott kereteteket nem találta vonzónak: Tizennyolc taggal alakult meg így az Egyetértés Vadásztársaság.”

Az első vadásztársaságot alkották:

„Apró Antal, a Politikai Bizottság (PB) tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Balassa Gyula, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője miniszterhelyettesi rangban; Benkei András, a Központi Bizottság (KB) tagja, belügyminiszter; Biszku Béla, a PB tagja, a KB titkára; Cseterki Lajos, a KB titkára, a PB póttagja;, a PB póttagja; Czinege Lajos, PB póttagja, a honvédelmi miniszter; Fehér Lajos, a PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Fock Jenő, a PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Földes László, a KB tagja, 1965. január elsejétől miniszterhelyettesi rangban az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője; Gáspár Sándor, a PB tagja, a Hazafias Népfront alelnöke, az Elnöki Tanács elnökhelyettese; Kádár János, a PB tagja, apárt első titkára, a Minisztertanács elnöke; Losonczi Pál, a KB tagja, földmüvelésügyi miniszter; Nezvál Ferenc, a KB tagja, igazságügy-miniszter; Németh Károly, a KB titkára, az MSZMP Budapesti Bizottságánakl első titkára; Pap János, a KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese (1963-ban az Egyetértés megalakításakor még belügyminiszter); Szabó Zoltán, a Kútvölgyi, majd a Róbert Károly Kórház sebész főorvosa (Kádár Jánost ő gyógykezelte 1954-es szabadulása után) ; Szűcs Ferenc vezérőrnagy; Tömpe István, a KB tagja, a Magyar Rádió és Televizíó elnöke.

Természetesen Kádár János közvetlen környezetéből került ki a társaság vezetősége. Németh Károly lett az elnök, Szűcs Ferenc a vadászmester. Mivel Németh Károly volt az elnök, kezdetben a Budapesti Pártbizottság titkársága intézte az adminisztratív ügyeket.

Kádár János vadászai

a hétvégeken szétrajzottak az ország erdeiben. Az első titkár személyesen felügyelte a társaságot. A vadászatokat a Földművelésügyi Minisztérium Vadászati Főosztálya szervezte, így a főosztály vezetőjével, Tóth Sándorral Kádár közvetlenül tartotta a kapcsolatot;>>Első időben, amikor megalakult az Egyetértés Vadásztársaság, közvetlen telefonkapcsolatunk volt a Kádár Jánossal, közvetlenül K-vonalon keresett, én kerestem minden megkötöttség nélkül, ha valamely szervezési vagy egyéb gondunk volt. Olyan alapon, hogy hát ballagjon át, és megbeszéljük, hogy milyen vadászatot tartsunk.<< Sokáig kizárólag Kádár Jánoson múlt, hogy kik lehettek a társaság tagjai. A tagság kinek hatalmat, kinek a hatalom előszobáját jelentette, ezért nagy volt a tülekedés Kádár János és az Egyetértés Vadásztársaság körül.

A funkcionáriusok közül többen szenvedélyes vadászok lettek. 1971-ben a minisztériumi kimutatás szerint a pártvezetők közül Fock Jenő⁹ vadászott a legtöbbet kilencven napot. Hatvannégy nappal őt Aczél György¹⁰ követte, majd ötvenkilenc vadásznappal Szűcs Ferenc következett, de nem sokkal maradt el mögöttük az ötvennégy napot cserkelő Gáspár Sándor¹¹ sem.

A hétvégi vadászatokra többen a családjukat is magukkal vitték. Vadászni kezdtek a gyerekek például Biszku Béla¹², Fehér Lajos¹³, Fock Jenő vagy Szűcs Ferenc fia is. Puskát ragadott a kommunista first lady, Kádár Jánosné, Aczél Györgyné, és Fehér Lajosné is. A pártvezetők között sokféle vadászembert ismerhettek meg a hivatásos vadászok. Ifj.Rakeczky Béla Gyulajon vadászatta őket.>>Jól emlékszem rájuk. A Pozsgai egy úriember volt, olyan, mint ma, a Fock Jenő az egy kicsit agresszív volt.<< Feiszt Ottó, az Országos Vadászkamara jelenlegi elnöke annak idején még Zalában kísérte a vadászkörökben hirhedtté vált kormányfőt.>>Szokták mondani, hogy a szarvas az nem fácán, tehát nem lehet három szarvas bikát lőni, mondjuk Fock Jenő ezt nem tartotta be, ő képes volt egy nap tizenvalahány szarvasbikát elejteni. Ritkán lőttek három bikát azok, akik a sajátjukat vadászták, mondjuk egy Pálffy gróf vagy egy Széchenyi Zsigmond.<<

A pártvezetők közül

a vadászatban járatlanok,hogy lőkészségüket fejlesszék, lőgyakorlatokon vettek részt. A vadászszezon kezdete előtt többnyire a gödöllői skeet- és futóvadlövőpályát keresték fel. A hatvanas-hetvenes években a legbecsesebb fegyvernek a drilling puska számított. Vadászaink főleg az NDK drillingjeit, a Merkelt és a Simsont használták, melyek akkoriban meglehetősen drágák voltak, és beszerzésükhöz természetesen kapcsolatok szükségeltettek. Kádár János egyik puskáját a mongol pártvezértől, Cedenbaltól kapta 1974-ben. A díszes kivitelű, szépen erezett, diógyökér ágyazatú fegyver ma a Nemzeti Múzeumban látható, fémrészeit vadászvésetek díszítik. Szarvasbika bőg az erdőszélen, a tórol éppen vadkacsa száll fel, a nádasból vadászkutya bukkan elő, szájában vadkacsával - pillanatképek az erdő és egy vadászember életéből. A puskatusra réztáblát szegecseltek; Cedenbal jószerencsét kívánt vadásztársának.

Kádár Jánost

nyugaton is szenvedélyes vadásznak ismerték, kapott ajándékba vadászfegyvert Helmut Schmidt nyugat-német kancellártól vagy Franz Joseph Strauss bajor miniszterelnöktől is.

Az egyetértő vadászok

köszönhetően a lehetőségeknek, sok trófeát zsákmányoltak. A Mezőgazdasági Múzeumban sétálva több híres vadász nevével találkozunk. Kádár János, Apró Antal¹⁴, Fehér Lajos, Biszku Béla, Földes László trófeái sorakoznak a falakon egymás mellett, alatt. Kádár János egymaga több mint negyven trófeával gazdagította a múzeum gyűjteményét Számos érmes trófeát begyűjtött és egy világrekord dámlapátot is lőtt. Hatvanadik születésnapja előtt a gyulaji vadászok örömöt akartak szerezni neki egy világrekord dámbikával.

Dámbikában több mint húsz éven át ő vezette a világranglistát. A dám a legtöbb országban Nem számít trófeás vadnak, külföldi vadászok így nem törtek az első titkár babérjára; Magyarországon a vadászok viszont sokáig nem mertek mással nagyobbat lövetni, és nem is akadt olyan vendég, aki vállalkozott volna erre. A leghíresebb rekord, egy világrekord őzbak mégis Cseterki Lajos¹⁵ nevéhez fűződik. Cseterki pályája csúcsán az Elnöki Tanács titkára volt, a trófeát azonban még megyei első titkár korában zsákmányolta.

A trófeakatalógusokban

a szerencsés kezű vadászok rangsorában szép számmal találunk ismert személyiségeket. A hazai vadászok arany- és ezüstérmes trófeái között ott szerepelnek a pártvezetők rekordzsákmányai is…….

Az Egyetértés Vadásztársaság

tagsága lassan átalakult a hetvenes években. Vályi Péter és Szabó Zoltán 1973-ban meghalt. A társaságból távozott Erdősi József és Gál László. Belépett viszont Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes; Horváth István az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára; Maróthy László, PB tag, a KISZ KB első titkára és Marton Tibor sebészorvos. 1974-ben így ismét hatvan tagja volt a csapatnak”….Ugyanakkor „sorra megszüntették azoknak a tagságát, akiket pozíciójuk nem jogosított fel arra, hogy az Egyetértésben vadászhassanak…1979-ben az Egyetértés Vadásztársaság megalakulásának 15. évfordulójára kis zsebkönyvet jelentetett meg a társaság intéző bizottsága…” Ebben „több új belépőről is olvashatunk, egyetértő vadász lett Borbély Sándor PB tag, a Munkásőrség országos parancsnoka; Faluvégi Lajos, KB tag, pénzügyminiszter; Madarasi Attila pénzügyminiszter-helyettes; Márta Ferenc, az MTA főtitkára; Nagy Richárd, KB-tag, a KB Közigazgatási és adminisztratív osztály vezetője; Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke;Sebestyén Ferenc, rendőrvezérőrnagy, a Belügyminisztérium Kormányőrségének parancsnoka; Szakali József, KB-tag, államtitkár a Központi Népi Ellenőrző Bizottság (KNEB) elnöke és végül Varga József, aki miniszter első helyettesi rangban a Minisztertanács Titkárságának vezetője volt.

Szűcs Ferenc, Kádár régi harcostársa lett Németh Károly után az elnök, Cseterki Lajos az intéző bizottság titkára, Rácz Sándor az intézőbizottság gazdasági felelőse volt. Horváth István és Lázár György alkotta a felügyelő bizottságot, Várkonyi Péter pedig vadászmesterként tevékenykedett.

Az 1970-es évek végéig

fokozatosan bővült az Egyetértésben a vadászók köre, mígnem - vélhetően Kádár János személyes utasítására - előbb létszám stoppot rendeltek el, majd több vadász tagságát felülvizsgálták….Kádár Jánost visszaemlékezések szerint szerint bosszantották a jó hangulatú, ámde fegyelmezetlen családi vadászatok. Ennek következménye volt, hogy külön vadászatokat szerveztek a nők és a gyerekek számára.”

Évadzáró vacsorák….

„Az Egyetértés minden évben évadzáró vacsorát rendezett - általában a Tiszti Házban -, ekkor kapták kézhez a társaság tagjai a Ludas Matyi karikaturistái által rajzolt vicclapot, a Fácán Matyit, amely az Egyetértés életének eseményeit örökítette meg. A többnyire évente megjelentetett lapot a társaság intézőbizottsága szerkesztette.

Váncsa Jenő 1980-ban, amikor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter lett, lépett be a társaság életébe. Ő is részt vett az évadzáró mulatságokon: >> Minden esetben volt egy-két művész , aki vadászott is, és bekapcsolódott a programba, a legérdekesebbnek mindig a Hofi féle fellépést tartottuk. A Hofi azért volt jó, mert az az ember valóban politikai és erkölcsi kritikával tudott humorizálni, ami azért sokunknak nagyon tetszett, volt, aki a fejét csóválta, de még az Öreg (Kádár János - a szerk.) is rábólintott és mosolygott. Ahogy az ital fogyott, úgy a hangulat is emelkedett, de ezzel sem mondok semmi újat. Elsőnek mindig Kádár János vonult el a feleségével, és utána már hamar befejeződött a találkozás.<<

A kádári csapatépítés esztendeiben

a PB -tagok és a miniszterek körében szinte elvárássá vált a tagság, a részvétel a hétvégi tréningeken, az egységbe kovácsoló társas vadászatokon. A több napos vadászatokat közös vacsorák, kártyázások, fröccsözések színesítették. A vadászat után a funkcionáriusok kisebb csoportokat alakítva szórakoztak. Kádár János a politikai bizottsági tagok számára megközelíthetetlen maradt; rendszerint Szűcs Ferenccel kártyázott, hozzájuk még a vadászati osztályvezetője és a helyi vadászati vezető csatlakozott. Egy másik asztalnál Gáspár Sándor, Németh Károly, Biszku Béla és a társaság orvosa, Zoltán János keverte a lapokat. Ultiztak és beszélgettek, Kádár János jelenlétében azonban tilos volt országos ügyeket szóbahozni. Legtöbben fröccsöztek. Az első titkár a száraz fehér bort szerette, mértékkel ivott. A kártyában viszont nem volt ilyen szerény, partnerei rendre, kötelezően nyerni hagyták. A társas vadászatokat követő vacsorákon a Gundel étterem gárdája szolgáltatta az ételt és az italt…..A menü általában szerény volt, egy fácánleves, egy pörkölt, Kádár Jánosnak a kelkáposzta és a káposztás cvekedli a kedvence volt, hát akkor a legfinomabb ételek mellett mintegy köretként megjelentek ezek is, és mindenki szerette a cvekedlit meg a kelkáposztát is, mert nem illett nem szeretni.

Kádár János a felszolgálók

emlékei szerint

nem mulasztotta el egyetlen rendezvény után sem, hogy kezet fogjon a személyzet tagjaival, és elköszönjön tőlük, és hasonlóképp viselkedett a hivatásos vadászokkal is.Telkiben, ahová többnyire felesége társaságában egyedül pihenni érkezett, viszont más képet alakított ki magáról. A ház gondnoka, Berényi Kálmánné gondoskodott a Kádár házaspár ellátásáról.>> Átnézett rajtam, mint az üvegen….Egy alkalommal vártuk őt, mindig szombaton délután jöttek, évente egyszer szarvasbőgéskor, Mária- nap idején. Az akkori belgyógyász professzor, a kormányőrség parancsnoka, a kormányőrség tisztiorvosa és én, négyen ültünk a kisebédlőben vártuk őt, és csak úgy anekdotázgattunk. Én kérdeztem, most mi lenne, ha bejönne Kádár János elvtárs, és én a nyakába ugranék, hogy de örülök, hogy megjött? Azt mondja a professzor úr, Edit, én hol szoktam vacsorázni?, hol ülök az étkezésnél? ,hát, mondom, az Öreg mellett és, hogy érzi?, hát, mondom professzor úr teljes tagja az asztaltársaságnak. Igen? Akkor én elmondom, hogy én egyszer beleavatkoztam, beleszóltam az egyik beszélgetésbe, és akkor azt mondja Kádár János, doktor maga azért van itt, hogy ne gyújtsak rá, én meg azt csinálok, amit akarok. Azt mondja Editkém!, szolgálatban vagyunk mindannyian, csak egyikünk itt ül, a másikunk ott ül. Szóval nagyon kellett tudnunk, hogy hol a helyünk, és fegyelmezettnek kellett lennünk.<<

Kádár János első titkárként mindig kerülte a fényűzést, és puritán emberként jelent meg a nyilvánosság előtt.

Nemcsak a közszereplésekkor, hanem a társaságon belül is így viselkedett, ennélfogva az ő visszafogottabb viselkedése, tartózkodóbb magatartása szabta meg a határokat. Ez a magatartás illett leginkább választott szerepéhez. Ha Kádár János ott volt, a vadászatok is más hangulatban, fegyelmezettebben zajlottak. Tollner György, a Budavidéki Erdő és Vadgazdaság igazgatója több elvtársi vadászatot szervezett.>> A legtürelmesebb, a legjobb vadászvendégünk nekünk a Kádár János, a Kádár elvtárs volt, nagyon-nagyon drukkoltunk, én legalábbis, hogy a társas vadászatokon legyen jelen a Kádár János. Mert, ha ő ott volt, akkor mindenki fegyelmezett volt, mindenki szolíd volt, nem követelőzött, hogy miért nem nekem hajtották, mért neki, ha nem volt ott, akkor kérem szépen, már másképp viselkedtek az emberek.<<

A nyolcvanas években

az Öreg, ahogy Kádár Jánost a társasági tagok nevezték, már egyre kevesebbet járt ki az erdőkbe. A társas vadászatokról rendre elmaradt. 1979-ig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Vadgazdálkodási Osztálya felügyelte a vadászat magyarországi szervezetét. A főosztály vezetője Tóth Sándor sokszor személyesen beszélték meg az Egyetértés ügyeit. Több egyetértő vadász nehezményezte azonban, hogy a két puritán, ahogy a hátuk mögött hívták őket, nélkülük dönt. A minisztériumon belül önálló Vadgazdaság felügyeleti Főosztályt alakítottak, amely 1982-től átvette az erdő és vadgazdaságok irányítását. Ezzel a lépéssel Kádár János távolabb került az Egyetértés ügyeitől…….

Tóth Sándor, aki ott volt a kezdeteknél, csodálkozva látta, hogy Kádár János és az Egyetértés vadászai mindinkább eltávolodtak egymástól.>> Kádár János ebben a körben a moderátor szerepét játszotta. Rászorította a vadásztársaságnak a tagjait is szerénységre, tehát, nem a terítékhajhászás, ne a nagytrófea-hajhászás legyen a szempont, apróvadban viszont megindult a terítékhajhászás, hogy minél előbb érjünk el valamilyen háború előtti vagy főúri mintát. Kádár János a maga ritmusát azonban nem adta fel, őhozzá jöhetett felhőben a vad, ő lőtt, töltött, lőtt töltött, és ezt úgy szép nyugodtan, és a végén már letette a puskát, és nem vadászott.

Nyilván fizikailag is annyira leépült, meg már lelassult, pszichésen is olyan terheléssel állt a posztján, hogy nem akarta ezeket a vadászatokat, de az Egyetértésnek a magja kiválóan együtt volt…………

A rendszerváltás éveiben

- vadászkifejezéssel élve - ismét terítékre került a pártvezetők vadászatának kérdése. Még 1988-ban egy balatonakarattyai nyugdíjas Király Zoltán országgyűlési képviselő közbenjárásával a Magyar Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnökéhez fordult, hogy helyezzék hatályon kívül a térítésmentes vadászatra vonatkozó rendelkezéseket. Végül a Minisztertanács elnöke megsemmisítette a kormányrezervátumok területén való vadászatról szóló utasítását.

A változások hullámai elérték és maguk alá temették az Egyetértést is. 1989-ben a Politikai Bizottság - február 7-i ülésén - gyakorlatilag elrendelte a társaság feloszlatását. A jelenlévők úgy határoztak, tudomásul veszik, ha az Egyetértés Vadásztársaság a következő közgyűlésen kimondja önmaga feloszlatását. Fejti György a határozat vitájában javasolta, hogy a vadásztársaság tagjainak továbbra is biztosítsanak vadászati lehetőséget. Grósz Károly¹⁶ erről úgy vélekedett, méltányosan kell eljárni,>> meg hát Kádár Jánost ajánlhatjuk be, mit tudom én a Veres-Szamos vadásztársaságba.<< (Megemlítette, hogy a katonáknak is szólni kell, mert >>náluk is van ilyen dolog.<< Valaki ekkor közbeszólt: >>Idejében szóljál, Grósz elvtárs, mert oda akarunk átmenni.<<……….. A kormányzat az esetleges vadászati igények kielégítésére tízmillió forintot különített el, a reprezentatív vadászok megszervezése az Erdészeti Hivatal feladata lett és kormányterületnek a gyarmatpusztai rezervátumot jelölték ki. A vadászat azonban kiszorult a kormányprotokollból, jóllehet 1990-ben született egy tervezet újabb kormányrezervátumok kijelölésére, amelyet Antall József - visszaemlékezések szerint - felháborodott söpört le az asztalról. A rendszerváltás éveiben félő volt, hogy a híres vadászterületeket is elérik a változások. Több vadász szót emelt a politikusoknál a magyar vad érdekében, ám aggodalmuk alaptalannak bizonyult. A természetjárók visszakapták a Buda környéki erdőket, de a kerítések megmaradtak Gemenc, Gyulaj, Soponya és a kisebb elzárt területek körül. 1995-ben alakult meg végül a parlamenti képviselők vadásztársasága, mely azóta - miként egyes prominens politikusok vadászatai is - többször az újságok címalapjára került.”

Felhasznált irodalom:

Majtényi György

K-VONAL* Uralmi elit és luxus

a szocializmusban

Nyitott Könyvműhely Bp.2010

*A K-vonal az ún. vonalas telefontól eltérően - különleges telefonkapcsolatot biztosított az elit bizonyos személyeihez.

Szövegmagyarázat:

1. Rákosi Mátyás (1892-1971), kommunista politikus, a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára és főtitkára. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több helyen, így a „Kék cédulás választások egy kommunista emlékei szerint” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

2. Tildy Zoltán (1889-1961) ref.lelkész kisgazda politikus, miniszterelnök, majd az ország köztársasági elnöke.

Életével a www.historiamozaik.blogspot.com szerkesztései, illetve a „Kék cédulás választások egy kommunista emlékei” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

3. Gerő Ernő (1898-1980) kommunista politikus, miniszter, kommunista pártvezető, az NKVD tisztje. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Kék cédulás választások egy kommunista emlékei szerint” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

4. Farkas Mihály, szül Lőwy Hermann (1904-1965), kommunista politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége, a teljhatalmú „négyes-fogat” és a szűkebb ún „trojka” tagja. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Kék cédulás választások egy kommunista emlékei szerint” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

5. Révai József (1898-1959) kommunista politikus, író ideológus, kultúrpolitikus a Rákosi-korszak meghatározó egyénisége. A www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Kék cédulás egy kommunista emlékei szerint” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

6. Vas Zoltán, eredeti neve: Weinberger (1903-1983) kommunista politikus, író. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Moszkoviták” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

7. Kádár János, eredetileg Csermanek, (1912-1989) kommunista politikus. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Kádár János úszómedencéje” szerkesztése szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

8. Hegedűs András (1912-1999) kommunista politikus, szociológus.1955-1956 között a legfiatalabban hivatalba lépett miniszterelnök. 1956.okt.28-án ő írta alá antedatálva a szovjet csapatok behívásáról szóló kérelmet.

9. Fock Jenő (1916-2001) kommunista politikus, 1967-1975 között miniszterelnök. Kormányfőként nevéhez fűződött az „új gazdaságirányítási rendszer” bevezetése. Előtte a Szakszervezetek Országos Tanács (SZOT) titkára (1955-1957), 1957-1961 között az MSZMP KB titkára.

10. Aczél György, 1945-ig Appel Henrik (1917-1991) kommunista politikus, a Kádár-korszak kultúrpolitikájának meghatározó egyénisége. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com „Kádár János úszómedencéje” c. szerkesztésének szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

11. Gáspár Sándor (1917-2002) kommunista politikus, hosszú évtizedekig szakszervezeti vezető. 1945 előtt a Steyr Művek bp.-i gyárában motorszerelőként dolgozott. 1946-tól a hatalom közelében maradt egészen a rendszerváltásig.

12. Biszku Béla (1921- ) kemény vonalas politikus. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com „Kádár János úszómedencéje” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

13. Fehér Lajos (1917-1981) kommunista politikus, újságíró. 1941-ben történelem-latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1942-től a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) tagja. 1944/1945-ben a bp.-i partizáncsoportok egyik szervezője. 1945-től különböző politikai tisztségek betöltője. 1956-ban jelentős szerepe volt az MSZMP újjászervezésében. 1962-1974 között miniszterelnökhelyettes.

14. Apró Antal (1913-1994) kommunista politikus, 1945 és 1989-ig számos politikai tisztség betöltője.

Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztésének szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

15. Cseterki Lajos (1921-1983) kommunista politikus, szakszervezeti vezető, pártvezető, országgyűlési képviselő. 1953-1956 között a SZOT titkára, 1957-1961 között az MSZMP Fejér megyei, majd 1961-1963 között a Borsod-Abaúj-Zemplém megyei Bizottságának első titkára. 1963-1967-ig az MSZMP KB titkára, 1962-1966 között a Politikai Bizottság póttagja. 1958-tól haláláig országgyűlési képviselő.

16. Grósz Károly (1930-1996) kommunista politikus, miniszterelnők Kádár Jánost követően az MSZMP KB főtitkára. 1945-ben lépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1949-1950 között a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára, majd négy évig katonatiszt. 1954-től az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bizottságának osztályvezetője.

1956-ban hivatalában maradt, volt néhány intézkedése, amely a forradalom kezdeti helyi eseményeinek támogatását jelentette. 1956. nov. 4-től részt vett az MSZMP újjászervezésében. 1961-tól különböző országos tisztségek betöltője (MSZMP, Magyar Rádió és Televízió stb.). 1987-től miniszterelnök. 1988-tól a rendszerváltásig Kádár Jánost követte az MSZMP KB főtitkári tisztségében.

Forrás: Internet-wikipedia,

www.historiamozaik.blogspot.com

Szerkesztette:

                                           Dr. Temesvári Tibor

2012. június