A
„Rubikon” című történelmi magazin 2014/6 száma - a
történelmet szerető és kedvelő olvasóimnak - egy igen érdekes
és izgalmas írást tartalmaz Vizi László Tamás összeállításában
„Ki írja alá a trianoni békét?”. A cikk szerzője ezt írja:
„A trianoni békediktátum magyar aláíróinak kijelölése körül
több mint kilencven év távlatából is szilárdan tartja magát
számos tévhit és a valóságot teljességgel nélkülöző mítosz.
Ilyen
például az az újra meg újra felbukkanó tévedés, amely szerint
az aláírók személyéről a miniszterek közötti sorshúzással
döntöttek, valamint az a minden alapot nélkülöző vád, mely
szerint az érintettek valamilyen anyagi ellenszolgáltatás fejében
önként vállalták a feladatot - vagy éppen ellenkezőleg:
büntetésből rótták ki rájuk a politikai pályafutásukat
derékba törő megbízatást.
A valóság
ezzel szemben az, hogy a trianoni szerződést aláíró Benárd
Ákost munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár
Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter
felelősségteljes emberek voltak, akik joggal tekinthetők az adott
történelmi helyzet áldozatainak.