A második
világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon”
történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására
vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes
figura Edmund Veesenmayer1
a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe.
Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök,
teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember”
élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben
döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét.
Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe
Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és
ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.
2014. december 16., kedd
Horthy Miklós levele Sztálinhoz
„ Tábornagy Úr!
A végveszélyben lévő
népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép
nevében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy
évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos
német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen
e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba
a Szovjetunió ellen.
Külön ki kell
hangsúlyoznom azt a tényt,hogy szegény országomat a német „
ötödik hadoszlop” ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű
megszállás éppen abban az időben kezdődött amikor a német
haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben
a német ügynökök Magyarországon gondosan nyomon követtek minden
mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és
jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásom-ra,
hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás után Molotov
külügyminiszter a magyar követtel folytatott egyik beszélgetése
során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait
Magyarország iránt. Ha ez valójában így volt, ez balsorsszerű,
mert abban az időben erről nem kaptam hírt.
Az igazság érdekében
közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől sem akartunk egy
hüvelyknyit sem elvenni olyan területből, ami jog szerint nem
lenne a mienk. Ellenkezőleg a románok foglalták el Besszarábiát
a saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és
ők akarták Szovjet-Oroszország jelentős részét elfoglalni a
németek segítségével a második világháború ideje alatt.
Továbbá, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt
Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni,
a románok újból segítséget kértek Németországtól, megkérték
Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek
legalább egy részét a bécsi döntés révén.
Küldöm a teljes
jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások
lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg
szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak,
és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással
rendelkezik. Legyen szíves használja fel befolyását a
szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket
kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és
becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos
jövőt szolgálják. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Ön-nek
Sztálin Tábornagy Úr legmélyebb tiszteletemet.
Őszinte híve:
Horthy
P.S. Tekintettel
arra,hogy hadseregeink még mindig a határokon vannak és
országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem,hogy
levelemet diszkréten kezelje mindaddig, míg képesek nem leszünk
úrrá lenni a helyzete. „
2014. december 15., hétfő
Sorsdöntő napok
A
„Rubicon” történelmi magazin 2014/11 számában érdeklődéssel
olvastam Révész Tamás részletes összefoglalóját 1944. október
14-15-16 napjainak nagy jelentőségű eseményeiről. Révész
felidézi az eseményekben közreműködő személyiségek emlékeit,
gondolatait, írásait. Mindezeket abban a sorrendben és
szerkesztésben kívánom olvasóim elé tárni, ahogy azokkal a
szerző megismertet bennünket.
2014. december 3., szerda
Érdekességek
2014. november 21., péntek
Egy soproni plébános különös esete
Érdeklődéssel olvastam Kenyeres István írását a „Rubicon” c. történelmi magazin 2014/8 számában egy soproni plébános különös esetéről. „1527. február 24 Erasmus Schreyer Sopronban szolgáló kapitány letartóztatta Pacsa János soproni plébánost. Az eset nem is érdemelne különösebb figyelmet az utókor részéről, azonban ennek az aprónak tűnő intézkedésnek következményei alapjaiban határozták meg a Habsburgok Mohács utáni magyarországi berendezkedését. A történet két főszereplője: Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye, I. Ferdinánd magyarországi helytartója és Pacsa János soproni plébános.”
2014. november 18., kedd
2014. október 17., péntek
Apponyi Albert válasza a békefeltételekre 1920
Január
16-i beszédében Apponyi általános támadást intézett a
béketervezet ellen. Elismerte a győztesek jogát arra, hogy >a
háború következményeit a felelősökre hárítsák<, de
bírálta a békefeltételek szigorúságát, különösen a
nemzetiségi elvet súlyosan megsértő területi rendelkezéseket.
Ezután földrajzi, történelmi, stratégiai, gazdasági és
kulturális érvekkel próbálta bizonyítani, hogy a történelmi
Magyarország fenntartása az érintett népek és egész Európa
számára jobb megoldás lenne, mint a felosztás. A magyar
küldöttség 1920. január 15-én a francia külügyminisztériumban
vette át az előzetes békefeltételeket. Apponyi engedélyt kapott
arra, hogy másnap délután előadhassa észrevételeit a győztes
hatalmak képviselői előtt.
2014. szeptember 22., hétfő
2014. szeptember 3., szerda
2014. augusztus 14., csütörtök
„Hogyan kötöttük meg a békét a világháború után”
Ezzel a
címmel közöl részleteket a Rubicon c. történelmi magazin 2014/6
száma Apponyi Albert gróf írásából, miközben kiemeli a gróf
egy mondatát: „Ha szavaim ékesszólóak voltak, úgy az nem az én
érdemem: Maguk a tények beszélnek ékesszólóan.”
Derűs emlékek egy komor küldetésről
Az emlékezés a
Rubicon történelmi magazin 2014/6 számában olvasható.
„Nemeskéri-Kiss Sándor 1920.január 7-től két hónapon át
tartózkodott Neuillyben titkári beosztásban. Feladata elsősorban
angol és francia fordítások készítése volt, ezenkívül a
mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó Somssich László mellett
titkári teendőket látott el. Ő volt a delegáció egyik
„hangulatfelelőse” is, aki jó kedélyével, anekdotáival és
alkalmi verseivel gyakorta szórakoztatta kollégáit.
Nemeskéri Kiss
visszaemlékezései az események után két évtizeddel íródtak,
ezért jó néhány pontatlanságot is tartalmaznak. E részeket az
egyszerűség kedvéért kihagytuk vagy helyreigazítottuk” –írják
a Rubicon szerkesztői.
2014. július 18., péntek
Magyar békedelegáció Neuillyben – 1920
A
„Rubicon” történelmi magazin 2014/6 száma közli Praznovszky
Ivánnak a magyar békedelegáció főtitkárának visszaemlékezését
a delegáció kiutazásáról és Párizsba érkezéséről.
Praznovszky Iván feladata volt a delegáció kiutazásának és
neuillyi tartózkodásának szervezése, a protokolláris ügyek
intézése, valamint a békekonferenciával és a magyar kormánnyal
folytatott hivatalos levelezés felügyelete. Így a békedelegáció
legtöbb hivatalos dokumentumának ő volt az aláírója és
címzettje. Részt vett a sajtószemlék elkészítésében és a
francia nyelvre fordított beadványok szövegének nyelvi
ellenőrzésében, s a delegátusok ügyes-bajos dolgaikkal is
gyakran hozzá fordultak. Apponyi távollétében ő látta el a
delegáció elnöki feladatait is.
2014. június 16., hétfő
„KI írja alá a trianoni békét”?
A
„Rubikon” című történelmi magazin 2014/6 száma - a
történelmet szerető és kedvelő olvasóimnak - egy igen érdekes
és izgalmas írást tartalmaz Vizi László Tamás összeállításában
„Ki írja alá a trianoni békét?”. A cikk szerzője ezt írja:
„A trianoni békediktátum magyar aláíróinak kijelölése körül
több mint kilencven év távlatából is szilárdan tartja magát
számos tévhit és a valóságot teljességgel nélkülöző mítosz.
Ilyen
például az az újra meg újra felbukkanó tévedés, amely szerint
az aláírók személyéről a miniszterek közötti sorshúzással
döntöttek, valamint az a minden alapot nélkülöző vád, mely
szerint az érintettek valamilyen anyagi ellenszolgáltatás fejében
önként vállalták a feladatot - vagy éppen ellenkezőleg:
büntetésből rótták ki rájuk a politikai pályafutásukat
derékba törő megbízatást.
A valóság
ezzel szemben az, hogy a trianoni szerződést aláíró Benárd
Ákost munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár
Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter
felelősségteljes emberek voltak, akik joggal tekinthetők az adott
történelmi helyzet áldozatainak.
„Törvényes megszállás”
A
„Rubikon” c. történelmi magazin 2014/4-5 számában érdekes
cikk jelent meg L. Balogh Béni tollából a szovjet csapatok az
1944-1947 közötti magyarországi tartózkodásáról.
„A
Magyarországot megszálló szovjet csapatok 1944-1947 közötti
tevékenysége hosszú évtizedekig tabunak számító témakör volt
a történettudomány számára. Forrásadottságaink is rendkívül
szűkösek ebből az időszakból. Hiszen a front átvonulása idején
a háborús állapotok miatt írásbeliség alig volt, a közigazgatás
újraindítását követően pedig sokan talán már nem tudtak vagy
nem is akartak panaszt tenni az őket ért atrocitások ügyében. E
szórványos forrásoknak éppen ezért kiemelkedő jelentőségük
van, közlésük a magyar történettudomány számára is fontos
feladat. Ezúttal néhány szempont alapján felvázoljuk, hogy
milyen összkép rajzolódik ki a szovjet csapatok 1944-1947 közötti
tevékenységéről” – írja recenziójában L. Balogh Béni
2014. május 23., péntek
Szarajevó, 1914.június 28.
„A
Ferenc Ferdinánd1
főherceg, osztrák-magyar trónörökös ellen sikeres merénylet
(melynek során hitvese, Hohenberg Zsófia2
hercegnő is életét vesztette) a politikai gyilkosságok
történetében mindmáig egyedülálló helyet foglal el. Egyetlen
más hasonló bűntényt sem lehet ugyanis közvetlen összefüggésbe
hozni emberek millióinak halálát okozó háború kirobbanásával.
Jóllehet a szarajevói gyilkosság és a rá egy hónapra megkezdődő
nagy háború között nincs ok-okozati összefüggés,
tagadhatatlan, hogy a trónörökös pár erőszakos halála döntő
szerepet játszott abban, hogy 1914 júliusában a Monarchia
Szerbiához fűződő viszonyában a háború vagy béke már jó
ideje ingatag egyensúlya az előbbi javára billent el.
Címkék:
Habsurgok,
I. Világháború,
Princip
„Kádár utolsó árulása”
A „168
óra” közéleti hetilap XXVI. évfolyam 17. számában megjelent
(2014. április 24.) Gömöri György múltidézője szerint „1958
márciusának végén Kádár János Tito marsall vendége volt, majd
pár nap múlva Hruscsov Buda-pestre látogatott. Minden jel szerint
akkor döntöttek Nagy Imre és társai sorsáról.” A hetilap
teljes cikkét olvasóim figyelmébe ajánlom.
2014. május 6., kedd
Berija száz napja
Azt hazudta egy gazember,
A hatalom árt az embernek, elvben
Ezért mondják utána sorban,
Az okosok mind egy akolban,
Nem látjuk fonákját a szónak:
Az ember árt a hatalomnak
A hatalom árt az embernek, elvben
Ezért mondják utána sorban,
Az okosok mind egy akolban,
Nem látjuk fonákját a szónak:
Az ember árt a hatalomnak
Jurij Andropov
(1967 és 1982 között a KGB vezetője)
(1967 és 1982 között a KGB vezetője)
2014. május 5., hétfő
Gyilkosság a Róheim-villában
1918. október 31-én meggyilkolták Gróf Tisza Istvánt
Magyarország kétszeres miniszterelnökét, országgyűlési képviselőt, a
m.kir.honvéd huszárezred ezredesi rangban lévő parancsnokát. A minap került a
tulajdonomba Csere Péter dr. oknyomozó könyve, amely a gyilkosság történetéről,
a gyilkosokról, a bírósági eljárás néhány epizódjáról szól. A szerkesztés ennek
egyes mozzanatait dolgozza fel és tárja a tisztelt olvasó elé.
2014. április 24., csütörtök
Na a románokról ennyit......
GELENCSÉLR FERENC:
Románia hatvan év alatt hatszor árulta el szövetségeseit
Nesze nektek dák származás!
DR. KAZÁR
LAJOS (Australian National University, Canberra):
Kérdések a román történészekhez
2014. április 3., csütörtök
Aggkor
A
minap leemeltem a könyvespolcról Donald Rayfield „Sztálin és
hóhérai, A zsarnok és akik neki gyilkoltak” a Park Könyvkiadó
gondozásában 2011-ben magyarul is megjelent könyvet. Sztálinról
- mint a zsarnokok egyik legnagyobbikáról - már jómagam is sok
szerkesztéssel rukkoltam elő. Most mégis úgy gondoltam érdemes
lenne megosztani az olvasóval a pártvezér öregkori életét is. A
diktátor 1953-ban halt meg 74 éves korában. Ebben a korban - ezt
magamról tudom - még nem aggastyán az ember. Én az „időskorú”
kifejezést szívesebben használtam volna. Ezt a szerkesztésemet
ajánlom tisztelettel az Ön figyelmébe.
2014. március 19., szerda
2014. február 20., csütörtök
2014. január 30., csütörtök
Ujszászy a fogoly (1944-1948)
A
könyv, amelyből egy részletet megosztok olvasóimmal már évek
óta könyvtáram egy értékes darabja. A „Vallomások a holtak
házából” Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2.vkf. osztály
és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH (Államvédelmi
Hatóság) fogságában írott feljegyzéseit tartalmazza 661
oldalon. Ujszászy arról is nevezetes, hogy a 30-as és 40-es évek
népszerű színésznőjének Karády Katalinnak volt a barátja.
2014. január 20., hétfő
2014. január 14., kedd
„Egy asszony meg a lánya”
„Egy asszony meg a
lánya”
A film készítésének
kulisszatitkai
Carlo Ponti1:
„Eredetileg az volt a tervem, hogy az Egy asszony meg a lányát a Paramount filmgyárral csinálom meg, s
George Cukor2 fogja rendezni. Cukor ötlete volt, hogy Anna Magnani3
játssza az anyát, Sophia4 pedig a lányát. Mielőtt azonban a
szereposztásra került volna sor, azt akartuk, hogy legyen a kezünkben
forgatókönyv. Alberto Moravia könyvét odaadtuk néhánynak a legismertebb hollywoodi
szövegkönyvírók közül, de egy sem vállalta a megbízást. A könyv tetszett nekik,
de az volt a véleményük, hogy nem lehet belőle filmet csinálni. Nincs benne
cselekmény, mondták, nem történik benne semmi; csak a szereplők vannak egy
bizonyos helyzetben, ez azonban nem fejlődik tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)