Anton
Neumayr „Diktátorok orvosi szemmel” című művében három diktátor: Napóleon, Hitler
és Sztálin személyiségét, jellemét, betegségeiket és halálukat vizsgálja
kizárólag orvosi szemmel. A téma rendkívül érdekes, akit érdekel annak lebilincselő,
és tanulságosnak mondható. Szerkesztésem Bonaparte Napóleon Franciaország
császára kórtörténetével foglalkozik, abban a reményben, hogy mégis tud új
ismereteket nyújtani olvasójának.
„Napóleon kívánságára esetenként megküldték neki az összes
Franciaországban megjelent könyvújdonságot. Ezeket nagy érdeklődéssel olvasta
és valahányszor az igazságot nem egészen fedő részletekre bukkant, vagy
olyasmit talált, ami felvilágosításra szorult, jegyzeteket mondott tollba egyik
környezetéhez tartozó tábornokának, „2
E szavakkal kezdődnek Napóleonnak 1823-ban, tehát két évvel halála után megjelent emlékiratai. ……..Hosszú és eseményekben gazdag esztendőkkel a
történtek után, távol Franciaországtól, a kietlen Szent Ilona szigetén ( ahol
nyilván alig álltak írásbeli adatok rendelkezésére ), pontosan fejből tudja az
egyes csapattestek létszámát, elhelyezkedését, elhelyezkedését, a számvevők
kimutatásainak végösszegét stb. A legkisebb
részletekre is kiválóan emlékszik vissza.
Mindvégig kerüli az egyes szám első személyt. Ez a szó:
„én”- nem szerepel az emlékiratokban. Önmagáról, mint Napóleonról, a
császárról, az első konzulról vagy a főparancsnokról beszél.
Napóleon
Waterloo után elmenekült Franciaországból és kiszolgáltatta magát az
angoloknak. 1815. július 31-e volt. A Plymouth előtti vizeken tartózkodó angol
hadihajó -a Bellerophon- felvette fedélzetére a közel százfőnyi tisztekből,
szolgákból, családtagokból álló kíséretét.
Még július 14-én küldöttek keresték fel a hajó kapitányát azzal a megbízatással:
közöljék a kapitánnyal, hogy Napóleon megadja magát neki. Másnap a díszegyenruhába
öltözött császár – kíséretével- felment a hajóra Anglia régenshercege számára
vitt üzenettel a kezében:
„A hazámat megosztó csoportosulásoktól, valamint az
európai hatalmak ellenségességétől üldözve, befejezem politikai pályafutásomat
és, mint egy Themisztoklész jövök1,
hogy a brit nép tűzhelye mellett foglaljak helyet. Azoknak a törvényeknek a
védelme alá helyezem magam, amelyeket Fenségedtől, leghatalmasabb, kitartó és
nagylelkű ellenségemtől joggal igényelhetek. „