A nagyszülők
A harmincas, negyvenes, de
hozzátehetem az ötvenes években született generációk vajmi keveset hallottak
Lenin családjáról, a „nagy forradalmár” szüleiről, és testvéreiről. Annak
idején szinte semmit nem lehetett hallani és tudni Vlagyimir Iljics
gyermekkoráról.
Az Uljanov család 1869 őszén –
néhány hónappal Vlagyimir születése előtt költözött Szimbirszkbe, amikor az
apát Ilja Nyikolajevics Uljanovot a kormányzóságban működő népiskolák
tanfelügyelőjévé nevezték ki. Vele együtt költözött be egy bérelt lakásba a
Sztreleckaja utcába, Marija Alexandrovna Uljanova és két gyermekük, Alexandr és
Anna. A férj és a feleség családi háttere eltérő volt. Marija Alekszandrovna
félig zsidó családból származott. Apai ágon nagyapja, -aki a Moskó Blank nevet
viselte -bor és szeszkereskedő volt a volhiniai kormányzóság túlnyomó részt
zsidók lakta városában Sztarokonsztantyinovban.
A nagyapa erőszakos ember hírében
állt, még a fiával is perben állt. Egy alkalommal gyújtogatásért néhány hónapra
börtönbe is csukták. Moskó Blank kikersztelkedett zsidó volt. Két fia Abel és
Szrul apjukhoz hasonlóan „ igyekeztek eltépni a zsidósághoz fűződő
kötelékeiket. Megelőzve apjukat tértek át a keresztény hitre, amikor felvették
őket a szentpétervári orvostudományi egyetemre. A két testvér keresztény nevet
is kapott: Abelból Dmitríj, Szrulból Alexandr lett.
A Blank fivérek megszerezték az
orvosi diplomát Alexszandr (Szrul) Blank 1824-ben a szmolenszki kormányzóságban
kezdett praktizálni. Alexandr Dmitrijevics Blank 1829-ben megnősült: egy
bizonyos Anna Grigorjevna Grosschopf nevű keresztényt vett feleségül, egy félig
német, félig svéd lutheránus család lányát. Anna Grigorjevna és Alexszandr
Dmitrijevics Szentpétervárott találkoztak és itt is kötöttek házasságot. Anna
Grigorjevnának a házasságkötést megelőzően át kellett térnie leendő férje
hitére, az orosz ortodox keresztény hitre, hiszen ez előfeltétele volt a
házasság megkötésének. Mindketten igyekeztek asszimilálódni, átvenni az orosz
identitást, bár nem törekedtek teljes asszimilációra. Különösen a feleség
ragaszkodott ősei múltjához, miközben Alexandr Dmitrijevics támogatta ebben.
Nemesi származás
A férj orvosi pályája nem volt
zavartalan. Szentpéterváron és vidéken egyaránt tevékenykedett. Pályája vége
felé sikerült kórház-felügyelői kinevezést szereznie Zlasztousztban. Utolsó
beosztásával államtanácsosi címet, és örökölhető nemesi rangot szerzett.
Anna Grigorjevna még nem volt
negyvenéves, amikor 1838-ban meghalt. Hat gyermek: egy fiú Dmitríj, és öt lány
Anna, Ljubov, Jekatyerina, Lenin anyja Marija és Szofija is gyászolta.
Az özvegy férjet a gyerekek
nevelésében támogatta felesége családja. Anna Grigorjevna egyik nővére
Jekatyerina vállalta, hogy átveszi testvére helyét a gyermekek nevelésében. Ehhez
a feltételek adottak voltak özvegyasszony lévén a feladat nem okozhatott
nehézséget.
Jekatyerina Grigorjevna olyan
nagyobb értékű örökséggel is rendelkezett, hogy készséggel segíthetett sógorának,
hogy a Volga menti várostól Kazanytól 30 kilométerre lévő Kokuskínóban
megvásároljanak egy birtokot. Egy másik ok pedig az volt, hogy Jekatyerina és
Alexandr Dmitrijevics- nem sokkal Anna Grigorjevna halála után- szinte házastársakként
éltek, miután új házasság megkötéséhez a hatóságok nem járultak hozzá. „Ők
azonban továbbra is
fenntartották viszonyukat, és egy
fedél alatt éltek egészen az asszony 1863-ban bekövetkezett haláláig „
A szülők
Marija Alexandrovna Blank – Lenin
anyja- 1835-ben született Szentpétervárott. Férje, Ilja Nyikolajevics
Uljanov - egy kereskedő család sarjaként- 1831-ben látta meg a napvilágot
Asztrahányban. Négyen voltak testvérek, apja Nyikolaj Vasziljevics Uljanov
szabóként élte le életét.
Ősei feltehetően azok közé a
jobbágyok közé tartoztak, akik a 18. században érkeztek Asztrahányba a
Nyizsnyíj Novgorod-i kormányzóságból. Eredeti neve Uljanyin lehetett, valószínű
orosz nemzetiségűek voltak. Homályos a család vallási hovatartozása is. Bár, ha
oroszok voltak úgy ortodox keresztények lehettek, elképzelhető az is, hogy
valamelyik szektához tartoztak. A források szerint Lenin nagyapja” Nyikolaj
Vasziljevics Uljanov orosz ortodox keresztényként nevelte és orosz iskolába
járatta gyermekeit.”
Lenin nagyanyjának még keresztneve
sem volt pontosa ismert.
Ilja Nyikolajevics Uljanov és Marija Alexandrovna Blank- Lenin szülei-
1863-ban Penzában kötöttek házasságot. A két fiatal nézetei, életfelfogása
közel állt egymáshoz. Mindketten pedagógusok voltak, szerették hivatásukat, bár
azt csak a férj gyakorolta. Ilja Nyikolajevics Ázsiából, Marija Alexandrovna
észak-európai származású volt. Ilja Nyikolajevics életét a Volga folyó
közelében Asztrahányban, Kazanyban, Penzában, Nyizsníj Novgorodban és
Szimbirszkben élte le. Felesége Szentpéterváron és a birodalom európai
körzeteiben töltötte fiatal éveit. Marija két nővére is olyan tanáremberhez
ment feleségül, akik az oktatásügy különböző területein dolgoztak. Ilja
Nyikolajevicset -szakmáján kívül- élénken foglalkoztatta a meteorológia
tudománya. Ugyanakkor felesége a család ügyeinek intézésében volt sikeres.
Életvitelük alapján megállapítható, hogy „nem akartak olyan magasra kapaszkodni
a régi Oroszország társadalmi hierarchiájában, hogy beleszóljanak egy új
Oroszország létrehozásában.” Ehelyett inkább a férj karrierjére és a gyermekek
nevelésére összpontosították figyelmüket.
Vlagyimir Iljics testvérei
A családban nyolc gyermek született. Elsőnek Anna, 1864-ben, 1866-ban
Alexandr, 1870.április 10-én Vlagyimir (Lenin),1871-ben Olga,1874-ben Dmitríj
és 1878-ban Marija.
Csecsemőkorban meghaltak: Olga 1868-ban, Nyikolaj 1873-ban.
Lenin apjának Ilja
Nyikolajevicsnek tanfelügyelővé történt kinevezése után kevésbé a pedagógiai
színvonalat, inkább azt kellett felügyelnie,hogy megfelelő helyen az oktatás
céljaira alkalmas épületek épüljenek.” Élete utolsó esztendejében a szimbirszki
kormányzóságban több, mint húszezer gyermek tanult, 444 elemi iskolában.”
Gyakorta távol volt otthonuktól, hozzávetőlegesen negyvenezer
négyzetkilóméternyi területet kellett beutaznia.
A család a nyarakat Marija
szüleinek kokuskínói házában töltötte. Blank nagyapa örömmel fogadta új
fiúunokáját Vlagyimirt (Lenint), akit a család 1870 –ben még a nyár elején először
vitt Kokuskínóba. A kokuskínói birtok Blank dr. váratlan. halála után a lányok
tulajdonába került, akik a nyarakat továbbra is itt töltötték. A fiút, Ilja
Nyikolajevicset Lenin apját 1874-ben a szimbirszki kormányzóság népiskoláinak
igazgatójává nevezték ki.
Ismét egy nemesi cím
Ezzel apja nyomdokaiba lépve
államtanácsos lett, örökletes nemességet kapott és kijárt neki a kegyelmes uram
megszólítás. A család már megtehette, hogy szakácsnőt, és dajkát
foglalkoztasson a gyerekek felügyeletére. Uljanovék egyébként úgy éltek, mint
bármelyik orosz középosztálybeli család.
Lenin szülei II. Sándor cár lojális alattvalói voltak., akik támogatták
az 1861-es jobbágyfelszabadítás nyomán megindult reformokat. A házaspár kerülte
a kapcsolatot azokkal, akik gondot okoztak a hatóságoknak. Egy orvossal
tettek kivételt, akinek nem volt szabad elhagynia a várost, mert politikai okok
miatt rendőri felügyelet alatt állt. A szülők abban a meggyőződésben éltek, hogy
a reformok fontosak és elkerülhetetlenek. Ugyanakkor igyekeztek gyermekeiket
olyan szellemben nevelni, hogy eltántorítsák őket a forradalmi eszmék követésétől.
A cárhoz lojális szülők, mégis
hogyan gyakorolhattak hatást Vlagyimir Iljicsre és bátyja fejlődésére?
A két szülő Ilja Nyikolajevics és
Marija Alekszandrovna „tartós hatással voltak gyermekeikre”. Mintát
szolgáltattak az elkötelezettségre. „Mindketten keményen dolgoztak, és nagyra
értékelték az elme pallérozását. Gyermekeikbe plántálták a siker iránti vágyat
és kitartást.
Uljanovék egy sajátos orosz
típust képviseltek. Más etnikai közegből származtak, de oroszokká váltak „Az
Uljanov gyerekek megörökölték a más nemzetiségű és etnikai csoportok iránti
érzékenységet, és Lenint egészen élete végéig foglalkoztatta a kérdés.”
Lenin gyermekkora
Egyik nála hat évvel idősebb nővére ezt írja:
„Harmadik gyerek volt és nagyon zajos,bőgő masina,harcias, apró,boldogan fénylő
szemmel…”
A fából készült ház padlója
gyakran koppant Lenin (a kis Vologya) fejétől Édesanyja attól tartott, hogy
szellemileg problémás gyerek lesz belőle. Sokat találgatták, miért veri be
annyiszor a fejét Vologya? Aztán arra a következtetésre jutottak, hogy a testi
felépítésével van baj. Leninnek ugyanis rövid, gyenge lába és nagy feje volt.
Anna testvére szerint „erőszakos és követelődző volt.” Lenin testvéreivel sem
bánt valami fényesen. Állítólag,ha valami rosszat tett,gyorsan beismerte. Nevelőnője
(dadus) mindig megbocsátott neki.
Lenin nyolc éves korában utazott
először gőzhajón Kazanyba nagynénjükhöz. Nagy esemény volt ez a gyermek Lenin
számára „alig tudta visszatartani a könnyeit,”, amikor is búcsút vett anyjától
a szimbirszki kikötőben. A rokonoknál játék közben véletlenül összetört egy
vázát. Nem ismerte el tettét, később már otthon, három hónappal az eset után
anyjának bevallotta, hogy ő törte össze a vázát.
Vologya (Lenin) közepes termetű, zömök,
göndör hajú gyerek volt, haja csak kamasz korában változott vörös színűre. Feje
változatlanul aránytalanul nagy, lábai rövidek voltak. Bal szemére kicsit
kancsalított, a szemész orvos szerint kancsalsága nem volt javítható. Ez a
diagnózis azonban, mint Lenin élete vége felé 1922-ben megtudta tévedés volt. Rövidlátása
rendszeres szemüvegviseléssel korrigálható lett volna. Gyakran voltak
gyomor-panaszai de a családban nemcsak neki Anyai ágon volt erre genetikai
hajlam.
A szülők gyerekeiket
testgyakorlásra nevelték Apjuk, Ilja Nyikolajevics gyakran elvitte őket a
Volgához kirándulni, rendszeres belépőjük volt a város strandjára. A gyerekek
azonban többnyire magukra maradtak, az idősebbek felügyelték a fiatalabbakat. A
legkisebbek szinte felnőttként kezelték a nagyokat.
Az Uljanov gyerekek általában a
családon belül találtak maguknak társaságot. Apjuk és anyjuk arra nevelte
őket,hogy mindegyiknek legyen saját elfoglaltsága, és mindegyik segítse a
másikat.Ugyanakkor nehezebben
tudtak mély kapcsolatokat kialakítani családon belül. A hat gyerek közül, csak
négyen érték meg a felnőtt kort. Marija nem ment férjhez, hajadonként halt meg.
Anna és Dmitríj csak a húszas éveik felé kötöttek házasságot, nem siettek
elhagyni az Uljanov házat. Vologya rendszeresen elfogadhatatlan magatartást
tanúsított testvérei iránt, ezzel bosszantva szüleit, de különösen idősebb
testvérét Alekszandrt. Mégis népszerű volt a családban, úgy vélték erényei
felülmúlják hibáit. Kiváló tanulmányi eredménye büszkeséggel töltötték el az
egész családot. Szimbirszben a legjobb fiúiskola a Klasszikus Gimnázium, a
legjobb lányiskola pedig a II.Sánor cár feleségéről elnevezett hét osztályos
Marija Gimnázium volt. A vizsgákra édesanyjuk készítette fel a gyerekeket, „akiket
az akkoriban újmódinak számító, a hangzást a betű képel összekapcsoló kártyák
segítségével tanított meg olvasni.” Az apa gyakornokai közül alkalmaztak óraadó
tanárokat is. A szülők magas követelményeket állítottak gyermekeikkel szemben.
Úgy vélték: az írás-olvasás, számolási kézségek korai elsajátítása a
legfontosabb eszköz a gyerekek további tanulmányi előmeneteléhez.
Vlagyimir Iljics 1879-ben –kilenc
éves korában- felvételizett a Szimbirszki Klasszikus Gimnáziumba. Osztályában
harminc fiú tanult, ő maga értelmes és magabiztos fiú volt. Felkészülését több
magántanár is segítette. „ Katonás, állógalléros kilenc rézgombbal díszített,
sötétkék zubbonyában ugyanolyan volt, mint a többiek.”
Az Uljanov gyerekek közül ő volt
a második, aki ebben a gimnáziumban folytatta tanulmányait. Bátyja Alekszandr
már itt diákoskodott és évfolyamának kiemelkedő tanulója volt.
Az iskolák előkészítő osztályokat
indítottak, hogy valamennyi diák hozzávetőlegesen azonos eséllyel rendelkezzék
tanulmányai eredményes végzéséhez. A fiuknak kilenc éves koruktól –már 1871-től
nyolc osztályt kellett végeznie. Az előkészítő osztály a korszak művelődés
politikájának alapelemeivel foglalkozott. A heti huszonnégy órás tanmenetből
hatot az orosz nyelvre,hatot a kézírásra,hatot a matematikára és a
természettudományokra, további hatot pedig hittanra fordítottak. Az első már
nem előkészítő jellegű- tanévben újabb tantárgyak kerültek a tanmenetbe. Az
első osztály heti huszonnyolc órás oktatási programjában nyolc latin, öt
matematika és fizika, négy-négy orosz és francia, három a kézírás,
kettő-kettő óra a földrajz és hittanra
jutott. A német a második, a történelem és az ógörög a harmadik osztályba
került a tantárgyak közé. Az első osztályt követően elmaradt a kézírás, a
negyedik után a földrajz. A hatodiktól a nyolcadik osztályig az óraszám felét a
latin és a görög tette ki.
A tanulóknak- az európai normák
szerint- „Homéroszt, Hérodotoszt, Thuküidészt, Xenophont, Líviust,Horatiust és
Cicerót kellett fordítaniuk.”
A felsőbb osztályokban tanították
a görög és latin hexameterek oroszra fordítását is. Az orosz irodalommal
ugyanakkor alig foglalkoztak. A cenzúra majdnem valamennyi regényírót és
költőt- Puskint,Lermontovot,Gogolt,Turgenyevet és másokat is- zaklatott, a
rebellis szellemiség terjesztése miatt. Bizonyos keretek között azonban- az
illetékes minisztérium engedélye alapján- Puskin és Lermontov verset fejből is
meg kellett tanulni. Ahhoz, hogy az Uljanov gyerekek és osztálytársaik a
negyedik osztályból az ötödik osztályba léphessenek, több mint száz verset
kellett szóról-szóra ismerniük, köztük például Puskin harmincegy költeményét
is.
A hatóságok mindent elkövettek, hogy a forradalmi eszméket távol
tartsák a gimnáziumoktól. Ezért a nyelvtan szinte kiszorította az oktatásból az
irodalmat. Goethe, Voltaíre, Rousseau munkássága nem volt tanítható. A
Későbbi Kerenszkíj miniszterelnök édesapja Fjodor Kerenszkíj igazgató
eltíltotta tanítványait a Nyilvános Könyvtár látogatásától, ahol helyesnek
éppen nem minősíthető műveket is kölcsönözhettek volna.
A források szerint Vlagyimir
Iljicset iskolán kívül tartózkodónak ismerték. Ő maga nem tartozott az ún.
bajkeverők közé, de ha fizikailag bántalmazás érte, azt testi erővel is
megtorolta. A gimnáziumban azonban nem voltak igazi barátai.
Lenin egyébként nem sokat árult
el életének erről az idejéről. A politika
gimnáziumi tanulmányai alatt nem gyakorolt rá közvetlen hatást. Az 1877/78-as
orosz-török háború kezdetén látta a török hadifoglyokat, akiket közelükben
szállásoltak el. Tapasztalhatta, hogy a harcok idején apja gyűjtést
szervezett a Vöröskereszt javára. Az Uljanov szülők igyekeztek elkerülni a
politikai vitákat. Legalábbis 1881.március 1-jéig II.Sándor cár tragikus végű
haláláig.
Lenin tízesztendős volt, amikor
1881. március 16-án családjával megjelent a szimbirszki székesegyházban, ahol
az elhunyt uralkodóért mondtak gyászmisét. A családot, elborzasztotta a
gyilkosság. Lenint-bár erre nincs közvetlen bizonyíték- taszíthatta az
elkövetett terrorcselekmény.
Vlagyimír Iljics egyik legkedvesebb olvasmánya ebben az időben Harriet
Beecher Stowe: „Tamás bátya kunyhója” című regénye volt. A könyv egy néger
rabszolga életéről szól, aki megpróbál menekülni a déli területek borzalmai
elől. Igazi hobbija nem volt. Nyaranta, a többi testvérrel ellentétben nem dolgozott
a család kertjében. Szeretett viszont korcsolyázni.
Személyisége a kamaszkorban átélt
tapasztalatok hatására formálódott. Ismeretei alaposak voltak. Ennek
köszönhetően élete végéig képes volt kezelni az útjába kerülő intellektuális
problémákat. Szellemi mozgékonysága intelligenciájának állandó részévé vált.
Igazi értelmiségi volt. Ehhez főképp könyvek segítették hozzá. „ A
hajóvontatók,a parasztok, A vidéki papok, a gyári munkások világa ismeretlen
volt számára.” Amit erről ismert az Gogol, Tolsztoj regényeiből jutott
tudomására. Életének ebben a szakaszában még nem volt politikai állásfoglalása.
Az iskolaigazgató Kerenszkíj szemében: „Vlagyimir Uljanov a tudományos
elhívatottság mintapéldánya volt.”
Forrás: Robert Service
Lenin, Egy forradalmár életrajza
Park Könyvkiadó 2007
Szövegmagyarázat
Vlagyimir
Iljics Lenin, eredeti nevén: Vlagyimir Iljics Uljanov (1870-1924) orosz
nemzetiségű szovjet államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista
gondolkodó, a „leninizmus” névadója. A „Lenin” név forradalmi álneve volt.
Eredetéről több nézet is napvilágot látott. Ő maga nem tisztázta, miért ezt a
nevet választotta. Álnevének állítólag a Léna folyóhoz volt valamilyen köze.
Ugyanis a folyó hosszabb a Volgánál, amelyről későbbi politikai ellenfele Gregoríj
Plehanov származtatta álnevét.
Édesapja 1886-ban agyvérzésben halt meg. Bátyját Alexandr Uljanovot 1887-ben III.Sándor cár
elleni merényletben való részvétel miatt kivégezték. Ugyan ebben az évben
Uljanovot kizárták a kazanyi egyetem jogi fakultásáról.
Tanulmányait
magánúton fejezte be. Egy ideig ügyvédi feladatot is ellátott. A század
kilencvenes éveiben forradalmi mozgalmak, események részese volt.
Eközben
tanulmányozta Marx és Engels műveit.
1895-ben
Szibériába száműzték, ahonnan visszatérve 1998-ban feleségül vette elvbarátját
Nagyezsda Krupszkaját. A XX.század kezdetén élete összekapcsolódott az
Oroszországi Szociáldemokrata Párt sorsával.
Neki
volt köszönhető a párton belüli szakadás mensevikekre és bolsevikokra .Az
oroszországi forradalmakban (1905,1917) való részvétele közismert .A
forradalmakat megelőző években számos európai városban élt emigrációban
.A
húszas évek elején még aktív szerepet játszott – számos tisztséget betöltve-a
szovjet rendszer stabilizálásában (Breszt-litovszki béke,Kommunista
Internacionálé, Új Gazdasági Politika, az állam szerepének erősítése stb )
Lenint az első agyvérzés 1922 májusában érte, decemberben a második agyvérzés
okozott nála komoly egészségügyi problémát. A harmadik agyvérzés következtében
már nem tudott beszélni, pályafutása politikai szempontból befejeződött. Lenin
1924.január 21.-én halt meg. A hivatalos jelentés a halál közvetlen okának egy negyedik agyvérzést
jelölt meg. Ezt azonban a boncolási jegyzőkönyv tanusága szerint a huszonhét
orvosból csak nyolc orvos írta alá.
Szerkesztette:
Dr.Temesvári Tibor
Kelt, 2009 április
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!