Felvidék és ahogy 1938-ban hozzánk került

A könyv szerzője, akinek emlékiratait a szerkesztés összeállításánál felhasználtam hivatásos diplomata volt, aki hét évet töltött a magyar királyi külügy szolgálatában. Újpéteri Elemér - nem arisztokraták gyermekeként - lett diplomata. Annak idején a „Tények és tanuk” sorozatban a Magvető könyvkiadó gondozásában megjelent „Végállomás Lisszabon” c. könyvében bemutatja azokat a nyilvánosság előtt kevésbé ismert történéseket, amelyek elvezettek a „Felvidék” visszacsatolásához. Újpéteri Teleki Pál tanítványa volt, a Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után tehetsége okán sikeresen fejezte be a diplomataképzőt is. Volt Imrédy Béla miniszterelnök, és Csáki István külügyminiszter titkára, dolgozott a külügyminisztériumban Bárdossy László keze alatt. 1942 őszétől pedig Lisszabonban a magyar királyi követségen teljesített szolgálatot.

Károlyi Mihály hazatérése...

 Károlyi Mihály¹ 1919. július 4-én hagyta el az országot, a „Hit, illúziók nélkül” c. könyvében erről így ír „éjfélkor indultunk el Budapestről az osztrák határ felé. Katus (Andrássy Katinka² - a felesége - a szerk.), az örök optimista, úgy vélte három hónap múlva visszajöhetünk. Én, a pesszimista, egy évre számítottam. Huszonhét év lett belőle. Mivel egyetlen tanácsomat sem fogadták meg, nem láttam értelmét, hogy bevárjam a végső katasztrófát, mindössze valamennyi ékszerrel felszerelve indultunk el nyugat felé.” Visszatérését az 1945-ös rendszerváltás tette lehetővé. A szerkesztés hazatérését örökíti meg az ő elbeszélése alapján.