Hitler Bombája

Érdeklődéssel olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/11 számában Németh István tanulmányát a második világháború alatti német atomprogramról. A szerző írását most olvasóimmal is szeretném megosztani.

Hirosima, Nagaszaki

Érdekes tanulmányt olvastam Németh Istvántól a Rubicon c. történelmi magazin 2015/ 11 számában az atomkorszak kezdetéről.” A történelem során egyetlen katonai csapás sem változtatta meg annyira az emberiség sorsát, mint a két atombomba bevetése. Hiszen 1945-ig a fegyverkezés fejlesztése mindig ugrás-szerűen megnövelte a következő háború áldozatainak a számát. Napóleon 18o0-1815 közötti hadjárataiban, több mint 775 ezer katona halt meg, az első világháborúban 17 millió, a második világháborúban már 60 millió. Az atombomba azonban véget vetett a halálos spirálnak. Az új nukleáris fegyverek kozmikus megsemmisítő ereje túlnyomórészt békés rendezésre kényszerítette a második világháború utáni szuperhatalmakat. Vitájukat nem harmadik világháború, hanem hidegháború követte, amely tulajdonképpen hosszú béke volt.

Csodafegyverek

Élvezettel olvastam Németh István tollából „A csodafegyver” c.tanulmányát a Rubicon történelmi magazin 2015/11 számában. A bevezetőben ez olvasható: „Miután Albert Speer 1942 tavaszán fegyverkezési miniszter lett, új fegyverek fejlesztését szorgalmazta, hogy az ellenfél számszerű fölényét kiegyenlítse. Rakéták, sugárhaj-tású vadászgépek, tengeralattjárók,, távirányítású bombák, nehézpáncélosok, nagy erejű robbanóanyagok fejlesztését forszírozta. Valamennyi területen úttörő jellegű projektek kezdődtek . A legnagyobb problémát azonban az időhiány jelentette, mivel az új fegyverek sorozatgyártásáig hosszú út vezetett. A frontokon elszenvedett csapásokat a náci vezetés kitartásra buzdító jelszavakkal és új, titkos fegyverek bevetésének igéretével igyekezett ellensúlyozni.

Kisebbségek Jugoszláviában 1944-1945

Érdeklődéssel olvastam Hornyák Árpád írását a Rubicon történelmi magazin 2015/5-6 számában. Jugoszláviában a második világháború végére meghatározó erővé vált a Tito-féle kommunista párt. Titóék a királyi Jugoszláviához képest gyökeres fordulatot hajtottak végre a kisebbségi politika területén. Az ország a huszadik század második felében a délszláv és nem délszláv népek boldog hazájaként tüntette fel magát. A fényes jövőre az 1944-45-ös esztendő sötét árnyéka vetült, itt még nem volt bizonyos, hogy a kisebbségekkel később oly sokat magasztalt utat fogják járni. Ezt a szerkesztést feleségem és szülei emlékére készítettem, akik annak idején Jugoszláviában kisebbségben éltek és egy ócska bőrönddel két gyerekkel menekültek 1944-ben Pécsre.

Az amerikai archívum "egyéb veszteségként" említi a szövetségesek II. világháborús haláltáborait

Idézet Dr. Ernest F. Fisher, az USA nyugalmazott ezredesének leveléből (Arlington, Virginia, 1988):

„… Eisenhower nemcsak a nemzeti szocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken. …Lábuk alatt hamar mocskos és fertőző ingovánnyá vált a talaj. Az időjárás viszontagságainak kitett, a legprimitívebb egészségügyi ellátást is nélkülöző, alultáplált foglyok hamarosan belehaltak az éhezésbe és a betegségekbe. 1945 áprilisától az amerikai és a francia hadsereg nemtörődöm módon közel kétmillió embert pusztított el, főként amerikai táborokban.

Utolsó napok, a német feltétel nélküli kapituláció

Tizenkét évnyi uralom után a nemzetiszocialista rendszer politikailag, katonailag, gazdaságilag és erkölcsileg összeomlott. A végig pusztított országban a szövetségesek csapatai állomásoztak, s az NSDAP vezetői az utolsó pillanatban saját magukat mentették. Sőt részkapitulációról tárgyaltak volna a nyugati hatalmakkal, hogy majd velük együtt a Szovjetunió ellen forduljanak. Berlin eleste és Hitler öngyilkossága után a Flensburg melletti Mürvik lett a náci Németország utolsó kormányszékhelye. Dönitz admirálisnak azonban csak egy választása maradt: a feltétel nélküli kapituláció.

Otthonukat hátrahagyó németek (svábok) 1945

Érdeklődéssel olvastam Németh István „A németek kitelepítése a II. világháború után” c. írását. Magam is egy svábnak mondott faluban Németmárokon (ma már Márok) éltem 1953-ig, amikor is hála Nagy Imre enyhülési politikájának Pécsre kerülhettem kollégiumba és a „Nagy Lajos Gimnáziumba”, ahol már egyébként folyt a tanítás. A svábok kiűzését saját otthonaikból magam is átéltem. Esős nap volt, egy gólya álldogált fél lábon a sárban (akkor még nem volt országút), tavasz volt. A kitelepített németekért hálaadó misét tartottak a falu templomában, majd elindultak a szekerek a villányi vasútállomásra. A svábokat a „felvidékiek” váltották fel.

Éredekesség

Lélegzetelállító színes videó került elő a háború utáni Berlinről

Népi radikalizmus Magyarországon (szemelvények)

A „Rubicon” történelmi magazin 2015/2. száma Papp István tollából „A népiek és a radikalizmus a Horthy korszakban” címmel hosszabb tanulmányt közöl. Az írás nem teljes terjedelemben a korabeli radikalizmusok közül a népit mutatja be, „kitérve arra is, hogyan hatott a reformok iránt nyitott keresztény-konzervatív középosztályra, s milyen pontokon érintkezett a korabeli szélsőjobboldallal, illetve az illegális kommunista mozgalommal.”

Jungerth-Arnóthy Mihály a külügy élén, 1944

Érdeklődéssel olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/2. számában Sipos Levente történész tanulmányát Jungerth-Arnóthy Mihályról, aki 1944.ápr.6.-tól nyugállományba helyezéséig 1945-ig állt a külügyek élén. Az írást szeretném megosztani olvasóimmal.

Ez katasztrófa volt

Érdekes és izgalmas cikk jelent meg John Lukacs tollából a „Rubicon” történelmi magazin 2015/1 számában „Magyar katasztrófa” címmel. Idézni szeretnék a szerző bevezetőjéből: „Szülőhazánkat szemlélve elmondhatjuk, hogy a két 20. századi világháború legnagyobb vesztese, áldozata a magyar állam volt. Mindez nem csupán az ezeréves Magyarországon élő nemzetiségek kívánságain múlott - bár 1914-ben az ország lakosságának már majdnem 46 százalékát alkották -, hanem inkább a nagyhatalmak elhatározásain 1914 és 1920 között.

Hazánk, ahogy egy náci tiszt látta 1943-ban

Érdekes cikket fedeztem fel a „RUBICON” c. történelmi magazin 2014/11 számában. A magazin közli dr. Edmund Veesenmayer SS tábornok jelentését a magyarországi állapotokról. A tanulmány belső információs céllal készült, ezért nem kívánták publikussá tenni, így különösen alkalmas a németek Magyarország-képének illusztrálására.

Edmund Veesenmayer

A második világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes figura Edmund Veesenmayer¹ a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe. Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök, teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember” élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét. Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.

Sorsdöntő napok

A „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 számában érdeklődéssel olvastam Révész Tamás részletes összefoglalóját 1944. október 14-15-16 napjainak nagy jelentőségű eseményeiről. Révész felidézi az eseményekben közreműködő személyiségek emlékeit, gondolatait, írásait. Mindezeket abban a sorrendben és szerkesztésben kívánom olvasóim elé tárni, ahogy azokkal a szerző megismertet bennünket.

Horthy Miklós levele Sztálinhoz

„Törvényes megszállás”

A „Rubikon” c. történelmi magazin 2014/4-5 számában érdekes cikk jelent meg L. Balogh Béni tollából a szovjet csapatok az 1944-1947 közötti magyarországi tartózkodásáról.

„A Magyarországot megszálló szovjet csapatok 1944-1947 közötti tevékenysége hosszú évtizedekig tabunak számító témakör volt a történettudomány számára. Forrásadottságaink is rendkívül szűkösek ebből az időszakból. Hiszen a front átvonulása idején a háborús állapotok miatt írásbeliség alig volt, a közigazgatás újraindítását követően pedig sokan talán már nem tudtak vagy nem is akartak panaszt tenni az őket ért atrocitások ügyében. E szórványos forrásoknak éppen ezért kiemelkedő jelentőségük van, közlésük a magyar történettudomány számára is fontos feladat. Ezúttal néhány szempont alapján felvázoljuk, hogy milyen összkép rajzolódik ki a szovjet csapatok 1944-1947 közötti tevékenységéről” – írja recenziójában L. Balogh Béni

Ujszászy a fogoly (1944-1948)

A könyv, amelyből egy részletet megosztok olvasóimmal már évek óta könyvtáram egy értékes darabja. A „Vallomások a holtak házából” Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2.vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) fogságában írott feljegyzéseit tartalmazza 661 oldalon. Ujszászy arról is nevezetes, hogy a 30-as és 40-es évek népszerű színésznőjének Karády Katalinnak volt a barátja.

Súlyos teher a németek vállán…

Egy nagyon érdekes és értékes könyvhöz jutottam hozzá Dr. Petőházi Szilveszter, igen jó barátom jóvoltából. Helmut Schmidt „Nyugállományban” c. könyvéhez. „Helmut Schmidt 1974 és 1982 között volt a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, sokak szerint talán a legkiválóbb e poszton.” Huszonöt évvel azután, hogy leköszönt hivataláról, mérleget vont pályájáról „és tőle megszokott világos stílusban fejtegeti korunk kulcskérdéseit, kontinensünk jövőben kilátásait.” Engem a „legsúlyosabb teher” c. fejezet ragadta meg leginkább a figyelmemet, amit most szívesen osztok meg olvasóimmal.

Hitler megtorló fegyverei

A napokban érdekes könyv került a kezembe Kurt Rieder „Hitler titkos fegyverei” címmel, amelyet a Vagabund Kiadó egy sorozat részeként jelentetett meg 2013-ban. A könyv alapján a Diktátor ún. „megtorló fegyvereiről” készítettem egy szerkesztést, amelyet most megosztok olvasóimmal.

„A háború túl komoly dolog ahhoz,

hogy a katonákra bízzuk.”

Georges Clemenceau

Román katonák Magyarországon 1944-1945

Gosztonyi Péter korábban Svájcban élő - ma már nincs közöttünk - hadtörténész „Vihar Kelet-Európa felett” című írásainak több fejezete foglalkozik a románok második világháború végén tanúsított magatartásával. A szerkesztés a „Román csapatok Magyarországon 1944-1945-ben” és a „Beszélgetés Mihály volt román királlyal” című fejezetét dolgozza fel.