Bárdossy László végnapjai

Bárdossy László még egy évet sem töltött el a miniszterelnöki bársonyszékben. Igaz az ország egyik legkényesebb időszakában állt a kormányrúdnál, Teleki Pál halála után 1941 áprilisától - 1942 márciusáig volt miniszterelnök. Kormánya ebben a rövid időszakban olyan döntéseket hozott - ide tartoznak a hadüzenetek is - amelyekért neki az életével kellett fizetnie. Más források mellett a „Híres politikai perek” sorozatban a „Kossuth Kiadó” gondozásában 2001-ben jelent meg Pritz Pál „A Bárdossy-per” c. könyve, amelyben a szerző összefoglalta a miniszterelnök életútját. Könyve alapján a szerkesztés a leváltásától a népbírósági ítéletig terjedő időszakot öleli fel.

Királyi koronák

Érdekes:Királyi koronák (PPS)

Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása

Nagy Ferenc (1903-1979) politikus, a Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt elnöke, miniszterelnök.

Kormánya tagjainak egyetértésével 1947. júniusában - legkisebbik fiát itthon hagyva a család többi tagjával szabadságát Svájcban töltötte. Távollétét kihasználva - miközben idehaza folytatódott az ún. „Köztársaság ellenes összeesküvés” politikai koncepció alapján történő felgöngyölítése, azaz a FKgP vezetőinek likvidálása. Válaszút elé állították, vagy hazajön és válaszol az „összesküvéssel” vele kapcsolatban felmerült kérdésekre, vagy aláírja lemondását és külföldön marad. Nagy Ferenc - akit itthon hagyott gyermekével is zsarolhattak - ez utóbbit választotta.

Ezek után az FKgP 1947. június 3-án még a pártból is kizárta, október 7-én pedig még az állampolgárságától is megfosztották. Életével bővebben¹ - ide értve az ún. „Köztársaság ellenes összeesküvés”-t² is - a „szövegmagyarázat” foglalkozik. Nagy Ferenc moszkvai útjával emlékirataiban is foglalkozik. A miniszterelnök kormányküldöttség élén 1946. április 9-én érkezett a szovjet fővárosba. A szerkesztés arra vállalkozik, hogy a látogatás történetét, a küldöttség Sztálinnal való találkozását az emlékiratok alapján most bemutassa.

Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja

Mindszenty József¹, eredeti nevén Péhm József (1892-1975) Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása.

1945. után nem tudja elfogadni a köztársasági államformát, az ún. jogfolytonosság híve. A koalíciós kormányzáson alapuló hatalom súlyos támadást intézve elsősorban a katolikus egyház ellen előkészítette az iskolák államosítását. Ez ellen - mozgósítva az ország katolikus hívőit - Mindszenty bíboros erőteljesen tiltakozott. 1948. dec. 26-án a rendszer alkalmat talált a letartóztatására. Egy „kirakatperben”, ahol akaratát az arra illetékesek, gyógyszerekkel és más „tudatmódosító” korabeli szerekkel befolyásolták 1949. febr. 8-án első fokon, majd július 6-9-én másodfokon is a Népbíróság illetékes tanácsa életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélte. Az ellene lefolytatott per „konstruált” az abban az időben „divatos” koncepciós perek egyike volt. A bíborost „köztársaság ellenességgel” „hűtlenséggel”, „fizetőeszközökkel elkövetett üzérkedéssel” vádolták. A per tárgyalását az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) készítette elő. Rákosi és mások is közvetlenül - persze a háttérből - részt vettek a „koncepció kimunkálásában.” A nyugati világ, maga XII. Pius pápa erőteljes tiltakozásának hatására később Nagy Imre „új szakasz” politikájának eredményeként háziőrizetben tartották a baranya megyei Püspökszentlászlón, illetve a nógrád megyei Felsőpetényben. Innen szabadult 1956. okt. 30-án

Mennyi legenda járta a haláláról

Edvard Radzinszkíj „Sztálin” című könyvében így ír: Emlékszem arra a márciusi napra. Hallom az ország rádiós főbemondójának, Levitannak a hangját, ezt a hangot, amely oly szorosan összekapcsolódott a Gazdával. Most a gazda betegségéről kiadott közleményt olvasta fel. Az ország rémülettől dermedten hallgatja a vére fehérvérsejtjeinek a számát. Ezek szerint ő neki ugyanolyan közönséges fehérvérsejtjei vannak, mint nekünk! Csak nem fogja a halál elvenni tőlünk? Meg merné tenni? Az emberek fantasztikusnál fantasztikusabb javaslatokkal árasztották el az újságok szerkesztőségeit, egészen addig, hogy az életüket ajánlották, csak hogy Ő éljen.” Igen Joszif Visszarionovics Sztálin¹ haláláról van szó. Radzinszkíj segítségével ennek történéseit idézem fel a szerkesztésben. Abban reménykedve, hátha valakit még érdekelnek a halálával kapcsolatos események.

Sztálin és de Gaulle találkozása 1944 végén

Charles de Gaulle neve az újabb generációknak már nem sokat mond. Ő volt az a francia, aki a második világháború első percétől szembehelyezkedett Hitlerékkel és először szinte magányos farkasként, küzdött hazája függetlenségéért, és a nácizmus ellen. A még „lábon álló” Harmadik Köztársaság hadügyi államtitkáraként néhány tiszttársával 1940. június 17-én Londonba repült, hogy a szövetséges Anglia oldalán szervezze az ellenállást, hazáján kívül, a gyarmatokon és mindenütt a világban, ahol franciák éltek. Az ezredes csak a normandiai partraszállás után 1944 nyarán tért vissza hazájába, hogy csapataik élén részt vegyen a főváros felszabadításában, majd az ország talpraállításában. De Gaulle 1944 szeptemberétől - első visszavonulásáig - az átmeneti kormány elnöke lett. 1946 őszétől, vidéki birtokán Colombey-les - Deux-Eglises-i otthonában írta háborús emlékiratát. Ennek egyik epizódja a Sztálinnal való találkozása 1944. december elején.

Keitel vezértábornagy a nyugati hadjáratról

Az emlékiratokat - amelyből megtudhattuk, hogyan vélekedett Wilhelm Keitel¹ a második világháború eseményeiről - a nürnbergi fogsága idején, 1946. szeptember-októberben „vetette papírra.” Először az 1933-1938 közötti időszakkal készült el, majd az 1938 utáni esztendőkkel folytatta és eljutott 1942 végéig. 1946. október 1-jén kihirdették a Nemzetközi Katonai Törvényszék halálbüntetésre szóló ítéletét. „Keitel még ezután is foglalkozott élményeinek megírásával, ezúttal az 1945. április 20-tól május 22-ig terjedő napokkal foglalkozott. Egészen 1946. október 10-ig dolgozott emlékiratain. Tudnivaló, hogy Hitler 1938. febr. 4-én rendeletet adott ki a véderő átszervezéséről. Ezek szerint a Führer személyesen vette át a főparancsnoki jogkört az egész Wehrmacht felett. A hadügyminisztérium megszűnt, helyét az OKW (Oberkommando der Wehrmacht ) vette át. Az OKW főnöke látta el birodalmi miniszteri rangban a hadügyminiszter funkciót.

A Magyar Szent Korona

Érdekesség: A Magyar Szent Korona

Trockíj haláltusája

Mottó: A forradalom felfalja saját gyermekeit.

Pierre Vergniaud

Lev Davidovics Trockíj, Lenin után az orosz forradalmak (1905, 1917) második legtekintélyesebb vezetője volt. Külügyi népbiztosként vezette a németekkel folytatott breszt-litovszki béketárgyalásokat, majd aláírta azt a békeokmányt (1918.márc.3.), amelyben Oroszországot 780 ezer négyzetkilométer terület-veszteség érte.

Hadügyi népbiztosként, a Forradalmi Katonai Tanács elnökeként a Vörös Hadsereg szervezésében ért el jelentős sikereket. Aktívan részt vett a polgárháborúban. Később, mint a Politikai Iroda tagját a közlekedés a vasút helyreállításával bízták meg. Trockíj a baloldali ellenzék vezetőjévé válva szembehelyezkedett Sztálin „pártdiktatúrájával”. A „világforradalom” győzelmében vetett hite szembeállt Sztálin „szocializmus egy országban” hirdetett nézeteivel. Lenin halála után - a temetésén Sztálin „jóvoltából” nem vehetett részt - 1924-től fokozatosan kiszorították a hatalomból. A pártból is kizárták, majd száműzték. Először Alma-Ata, majd Konstantinápoly, Franciaország és Norvégia következett. 1937-ben családjával Mexikóban telepedett le…..

Még félév sem telt el...

A beszédre - amelyről ebben a szerkesztésben szó lesz - magam is halványan emlékszem. Az MSZMP Intéző Bizottsága nevében Kádár János mondta el a „Szabad Kossuth Rádióban” 1956. november elsején. Csak szófoszlányokra emlékeztem, arra, hogy újszerűségénél fogva nagy hatással volt rám, persze nem véletlenül tizennyolc éves voltam. Akkor még nem tudhattam, hogy alig félévre rá a romániai Snagovba letartóztatják Nagy Imrét és titokban Magyarországra hozzák. Most az utóbbi időkben azonban ráakadtam a beszéd nyomtatott változatára és Huszár Tibor szociológusnak arra a munkájára, amely keletkezés-történetének és tartalmának bemutatására vállalkozott. Egy másik dokumentumban pedig egy olyan lehallgatási jegyzőkönyvet találtam, amely Nagy Imre letartóztatásának körülményeit foglalta össze. A két esemény között még félév sem telt el….A szerkesztésben bemutatom a beszédet, - Huszár Tibor „Kádár” c. könyvének első kötete felhasználásával - utalok keletkezésére, felidézem elemzése bizonyos részleteit, majd Nagy Imre letartóztatását mutatom be.

Illegalitásban Gróf Bethlen István

Gróf Bethlen István a húszas évek nagy formátumú politikusa 1921-1931 között volt Magyarország miniszterelnöke. Ahogy Romsics Ignác írja: „A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte.” Elvbarátai - Szekfű Gyula és mások - kimagasló államférfinak tartották, többen Gróf Széchenyi Istvánhoz hasonlították. Ellenfelei - így Szabó Dezső író - „ravasz és kisstílű erdélyi grófot láttak benne, aki csak a taktikázáshoz korrumpáláshoz ért.” Tíz éves miniszterelnöksége négy egymást követő szakaszra osztható. Az első szakaszt (1921-1923) a belpolitikai stabilitás alapjainak megteremtése; a másodikat (1923-1925) az ország pénzügyi helyzetének rendbetétele és a gazdaság mérsékelt ütemű fellendítése feltételeinek megteremtése; a harmadikat (1926-1928) a külpolitikai elszigetelésből való kitörés, a revízióra való felkészülés; a negyediket (1929-1931) a gazdasági világválság magyarországi jelentkezése jellemezte.

Gyerekek írták Istenhez (PPS)

Érdekesség: Gyerekek írták Istenhez (PPS)

Erzsébet királyné képekben (PPS)

Érdekesség: Erzsébet királyné képekben (PPS)

Ferenc József császár és király a tökéletes ügyintéző

Ferenc József osztrák főherceg 1848.dec.12-től-1916.nov.21-én bekövetkezett haláláig osztrák császár, 1867-től Magyarország megkoronázott apostoli királya. V. Ferdinánd lemondatása után került a trónra 18 évesen. A Habsburg Monarchia leghosszabb ideig hatalmon lévő uralkodója volt. 1849-ben I. Miklós orosz cár segítségét kérte a magyar szabadságharc eltiprásához. Ezt követően - az alkotmányosság és a magyar törvények mellőzésével - egy olyan abszolutista rendszer jött létre Magyarországon, amelyet névadójáról Alexander Bach osztrák belügyminiszterről „Bach-korszaknak” neveztek el. Külpolitikai téren uralkodása az 1850-es és 1860-as évek első felében nem mondható sikeresnek. (Az 1849-es orosz segítség ellenére 1854-ben a krimi háborúban cserben hagyta az orosz cárt. 1859-ben elveszti Lombardiát. A porosz-osztrák háború 1866-ban az osztrákok vereségével végződött.) Az 1867-es kiegyezés során magyar királlyá koronázták, létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. Magánélete sem volt sikeres. Rudolf fia 1889-ben öngyilkos lett, feleségét Erzsébet királynét 1898-ban egy olasz anarchista szúrta le. Udvari bálon utoljára 1911-ben vett részt,1913-ban pedig már nem tudott többé lóra ülni. Egy hónnappal a szarajevói merénylet után 1914. júl. 28-án még hadat üzent Szerbiának, háborúba sodorta ezzel Magyarországot.

„Kékcédulás” választások Magyarországon egy kommunista emlékei szerint

 Vas Zoltán „írói vénával” megáldott kommunista volt. Nyolcvan éves korában halt meg jómódú polgári család gyermekeként (eredetileg: Weinberger:1903-1983) élhetett volna, de lázadó természete már korán a baloldali mozgalomhoz, így a KMP-hez sodorta. Összesen 16 évet ült fegyházban, Rákosival együtt 1940 őszén - a 48-as magyar zászlókért cserébe - a Szovjetunióba távozhatott. A háború után - számos nem „az első vonalhoz” tartozó politikusként tevékenykedett. 1945 tavaszán Budapest közellátási kormánybiztosa, később a „Gazdasági Főtanács” főtitkáraként a forint bevezetésénél bábáskodott. Hosszú pályafutása alatt az ötvenes évek elején az MDP Politikai Bizottsága póttagságáig vitte, de volt 1953/1954-ben a Komlói Szénbányák igazgatója is. Rákosi ellenében Nagy Imre híve, a forradalom alatt a Közellátási Kormánybiztosság elnöke. 1956. nov. 4-e után a jugoszláv követségen található, majd a romániai Snagovba internáltak. Egyike azoknak, akik „szánták-bánták bűneiket”, ezért már 1958-ban hazatérhetett. Ezt követően sokat irogatott egészen haláláig. A nyolcvanas években „Akkori önmagunkról” című 694 oldalas munkájában az 1947-es „kékcédulás” választások részleteiről is ír. A szerkesztés ennek feldolgozására vállalkozott.

Halálos lövések Marseillében 1934

A szerkesztés elkészítésének ötletét Ormos Mária „Merénylet Marseille-ben” c. - a „Népszerű történelem” sorozatban 1984-ben megjelent könyve szolgáltatta. Amíg a történész a merénylet szélesebb összefüggéseinek bemutatását is lehetővé teszi, megismertetve bennünket a korabeli nemzetközi helyzettel, a terrorista szervezetek működésével, Magyarország szerepével. Addig a honlapon csupán a politikai gyilkosság, és annak két főszereplője bemutatására szorítkoztam.

Néhány esemény 1956 magyar sajtójából

A Geopen Kiadó 2006-ban válogatást jelentetett meg 773 oldalon az 1956. október 23 - november 4 közötti események sajtójából. A terjedelmes kiadvány napokra lebontva ismerteti a két időpont között nyilvánosságot kapott magyar napi és hetilapok és részben külföldi orgánumok írásait a Kossuth - később Szabad Kossuth - rádió adásai híranyagát. Kényes dolog ebből a hatalmas mennyiségű írásból néhányat kiemelni és a honlapon szerepeltetni. A feladat nem könnyű, mégis megkísérlem. Egy-egy hír kiemelésekor nem vezettek racionális érvek, annál inkább motiváltak az emlékek, amelyek bennem a kigyűjtés során felidéződtek

Potsdam - a „hármak” utolsó találkozója

A „három nagy” utolsó találkozóját 1945. július 7 - augusztus 2. között a Berlintől 26 km-re található Potsdam, egyik kastélyában a „Cecilienhof” nagytermében tartották. A kastélyt 1912-1915 között II. Vilmos német császár építette, majd azt fiának és a fiú Cecilien nevű hitvesének ajándékozta. A teheráni (1943.nov.28-dec.1.) és a jaltai (1945.febr.2.-febr.12) értekezletek után a potsdami konferencián csak J. V. Sztálin képviselte az állandóságot. F. D. Rooseveltet - halála miatt - H. S. Truman, W. S. Churchill júl. 27-ig, majd C. R. Attlee vett részt a tanácskozáson, amely - bár Japán ellen folyt még a háború - a második világháborút lezáró diplomáciai eseményként vonult be a történelembe.

Miről tárgyaltak és miben egyeztek meg?

Molotov a „kőseggű”

Radzínszkíj „Sztálin” c. könyvében „a Gazda árnyékaként” jellemezte. Vjacseszlav Mihajlovics Szkrjabin néven egy bolti eladó gyermekeként látta meg a napvilágot. Oroszország Kukarka falujában (kirovi terület) 1890. március 9-én született.