Utolsó követi jelentések Moszkvából 1941-ben

A magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok történetének kezdetei a harmincas évek közepéig nyúlnak vissza. Igaz 1924-ben Kánya Kálmán külügyminiszter-helyettes a szovjetekkel aláírt már egy szerződést a kapcsolatok felvételéről, de a sajátos magyar politikai viszonyok (bolsevik fóbia, az 1919-es események megtörténte stb.) nem tették lehetővé életbeléptetését. A diplomáciai kapcsolatok felvételére a Gömbös kormány idején 1934. február 6-án került sor. A kapcsolatok rendezése több okból is sietőssé vált. Benito Mussolini - aki ebben az időben még Hitler ellenlábasának számított - erre ösztökélte a magyar politikusokat. A magyar politikai erők jó viszonyt ápoltak Olaszországgal, szívesen fogadták az olasz diktátor tanácsait. Másrészt a „kisantant” országai „cselszövései” - amely mögött Moszkvát sejtették - ellensúlyozására szükségesnek ítélték a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Magyar részről az előzetes tárgyalások kulcsfigurája

Jungerth-Arnóthy Mihály 51 éves diplomata volt, aki „orosz ügyekben” igen járatosnak számított. Annak idején - még 1921-ben - az ő tárgyalásai nyomán 80000 magyar hadifogoly térhetett haza a Szovjetunióból. Jungerth-Arnóthy szakértőként 1924-ben ott volt Kánya Kálmán mellett a szovjetekkel folytatott tárgyalásokon is.

1935-1939 között dr. Jungerth-Arnóthy Mihály, 1939-1941. jún. 23-ig dr. csejtei Kristóffy József mindketten rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként vezették a követséget Moszkvában. A magyar kormány 1941. jún. 23-án megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, annak ellenére, hogy Molotov közölte Kristóffyval, hogy országának nincs követelése, támadó szándéka Magyarországgal szemben és nincs észrevétele a magyar erdélyi revíziós törekvésekkel kapcsolatban sem. Az események előzménye, hogy Hitler 1941. június 22-én hajnalban megtámadta a Szovjetuniót.