Magamról

Gyermekkorom nagyobb részét egy baranyai - többségében németek lakta - faluban töltöttem, ahol mindössze százhetvenhárom ház volt. Alig voltam tíz éves, amikor szüleim piciny könyvtárában lévő könyvek felébresztették bennem a történelem iránti érdeklődést. Gyermekkorom minden napjai a régmúltat, ma már a történelmet idézik. A német ajkú lakosság háború utáni kitelepítése ugyanis a mi falunkat sem kerülte el. Emlékszem, egy esős tavaszi napon - egy gólya állt a sár közepén talán azért lehetett tavasz - amikor több család útnak indult, új hazája Németország felé. Helyükre aztán házaikba felvidéki majd, nyírségi és hajdú megyei nagycsaládosok települtek.

Ilyen könyvek jutnak eszembe: mint a „A Csuzima”, a „Szerelem Cseka halál”, „A magyar jobbágyság története (talán Mód Aladár volt a szerző ?)” ezeket Apám olvasgatta. 
A könyvespolcról: még csak néhányat említek: A Napkelet Lexikon 1927-ből, A magyar földkérdés 1939-ből, Az Erdélyi Trilógia Homérosz Iliásza 1901-ből, Kirándulás a magyar múltba 1937-es kiadása és még sorolhatnám.
Szívesen jártam Bognár József bácsihoz - aki igen olvasott parasztember volt, a felvidékről jött a faluba. Egyszer nagy titokban a kezembe nyomta Hitler „Mein Kampf”-ját, azt sem tudván igazából mit is veszek a kezembe.
Megvallom nem sokat értettem belőle, de ahhoz éppen elég, hogy végleg kiábránduljak a nácikból.

Az ötvenes évek elején lehetett talán - nem emlékszem pontosan -, amikor valakitől megkaptam Zadravecz István Titkos Naplóját, benne sok minden egyéb mellett a 20-as évek „frakhamisitásának” hátterével. A tábori püspök személye a mai napig azért is foglalkoztat, mert személyesen is módom volt őt látni, hallani, megtapasztalni szónoki képességeit. Alakját a mai napig magam előtt látom. A tábori püspök bérmálásra jött hozzánk egy gyűdi ferences otthonból, ahová még Rajkék száműzték.
Aztán a Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba kerültem, már kevesebbet jártam haza. Szokolszky Oszkár, Árvay Jenő tanár urak történelem órái viszont nem múltak el nyomtalanul életemből.

A második világháború története - részben Apám hatására - már viszonylag fiatalon érdekelni kezdett. „Huszonévesen” 1962-ben megvettem - az akkor sikerszerzőnek számító - Karsai Elek: „A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig” vagy az 1967-ben már könyvtáramat gazdagító Gilbert: „Nürnbergi Naplója” c. könyveket. Könyvtáramban találhatók ebből az időből a „Népszerű történelem” c. sorozat kiadványai „Monte Cassinnói csatá”- tól, Ormos Mária : „Merénylet Marseille-ben” c. könyvéig.

Bár nem lettem történelem tanár a gimnáziumi évek óta évtizedek teltek el, történelem iránti szeretetem, vonzalmam megmaradt. Egyetemi tanulmányaim mellett, de utána is foglalkoztatott a reformkor, később olvastam és megszereztem Széchenyi „Naplóját”. Érdekelt a kiegyezés és kora, Deák Ferenc személye. A „Húsvéti cikk”-en többször is „átrágtam” magam. Érdeklődéssel forgattam Kossáry Domokos „A Görgey kérdés” c. nagyhatású könyvét vagy Görgey Artúr : „Életem és működésem” c. munkáját.
Majd később „megtört a jég” jöttek a sorozatok. A „Tények és Tanuk” kiadványai - 1970-es évek végétől, a 80-as évek befejezéséig - emlékezetes volt: Kádár Gyula: „A Ludovikától Sopronkőhidáig” c. visszaemlékezése, Ránki György: „Hitler hatvannyolc tárgyalása” c. könyve. Aztán, ahogy - a nyolcvanas évek végén - megjelent már is megvettem Köpeczi Béla főszerkesztésében „Erdély története” három kötetes monográfiáját. Az érdeklődők számára akkor kuriózumnak számított szintén a nyolcvanas évek végén a Magvető Kiadó gondozásában megjelent a „Nemzet és Emlékezet” sorozat. Számomra kiemelkedő volt a sorozatban Urbán Aladár: „Batthyány Lajos miniszterelnöksége” vagy Supka Géza: „1848-1949” c. lenyűgöző műve.
Nem maradhattak ki az életemből és könyvtáramat gazdagítják - a második világháborúban résztvevő tábornokok visszaemlékezései: Eisenhower: „Keresztes háború Európában”, Zsukov: „Emlékek gondolatok”, De Gaule tábornok, államfő „Háborús Emlékiratai”, „Keitel Vezértábornagy visszaemlékezései”vagy „Bernard L. Montgomery tábornok emlékiratai” a hetvenes - nyolcvanas években, de sorolhatnák másokat is.
Kuriózum gyanánt megszereztem mindezek mellett már a rendszerváltás után, Winston Churchill: „A második világháború” c. műve Betlen János igényes fordításában. Könyvtáramat gyarapította a felsoroltak mellett Ralf Georg Reuth: „Rommel Egy legenda vége” Bernard Edwards: „Dönitz Farkasfalkái”. A kilencvenes évek közepén a történelem iránt érdeklődők felfigyeltek Joseph Goebbels: - Magyarországon is igaz csak részben publikált - „Naplójára” Ormos Mária előszavával és jegyzeteivel. A kilencvenes évek végén John Lukacs magyar származású történész: „A történelmi Hitlerről”, vagy „Hitler és Sztálin 1941. június” c. könyve gazdagította itthoni könyvtáramat.
A második világháborús irodalom csak gazdagodott Ujszászy István vezérőrnagynak a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az AVH fogságában írott „Vallomások a holtak házából” c. feljegyzéseivel. Különleges aprólékossággal lejegyzett ismeretekkel gazdagította olvasóját.

A honlapot „forgató” Barátaim előtt „szerkesztéseim” egy része már ismert. Nem tagadom mindig is érdekelt a diktátorok élete, mi tette őket azzá, amivé lettek. Napóleon, Lenin Sztálin, Hitler, Mussolini és a huszadik század más figurái a demokrácia „gyengeségeinek” szüleményei-e vagy a nagy történelmi „váltógazdaság” egyszer nekik, máskor a demokratikus rendszereknek kedvez? A honlapra látogatók figyelmébe ajánlom: Anton Neumayr: „Diktátorok orvosi szemmel”, Robert Service: „Lenin egy forradalmár élete”, André Castelot: „Napóleon”, Isaac Deutscher: és egy másik szerző Edvard Radzinszkíij: külön-külön írt „Sztálin” c. munkáit.

A diktátorok közé sorolom Rákosi Mátyást is. Sokat mond róla a Szovjetunió területén Krasznodar városban már „kegyvesztetten” írt: „Visszaemlékezések 1940-1956” c. két kötetes műve.

Pécs, 2009. március