Budapest Cserje u. 21. sz. alatti villa lakói

Aki szeret csemegézni a történelem kisebb-nagyobb eseményei között, az olvassa el Majtényi György „Vezércsel, Kádár János mindennapjai” című könyvét, amiből eddig kevésbé ismert érdekes történeteket tudhat meg Kádár Jánosról, feleségéről és közvetlen környezetükről. Szerkesztésemben a szerzőre hagyatkozva a villát, lakói életének egy-egy mozaikját kívánom bemutatni.

A káderdűlő rövid története

A Kádár házaspár egy Cserje utcai

villában a Rózsadombon élt….

„Magyarországon a pártvezetők többsége a Rózsadombon, illetve a Pasaréten lakott; emiatt a budai hegyvidéket a köznyelv Káderdűlőként emlegette. Míg valamikor a századfordulón a gazdaság jelképe az Andrássy út és a környékén elhelyezkedő villanegyed volt, a villaépítők és - vásárlók célpontjává a harmincas évekre Buda, közelebbről: a Rózsadomb és Pasarét vált. Ez a hagyomány folytatódott a második világháború után: a budai hegyek városi forgalomtól félreeső tágas telkein, az ősfák árnyékában bontakozhatott ki a káderek nyilvánosság elől rejtett életvitele…..

A Cserje utcában az első híresebb és sokáig egyedüli épület Albrecht főherceg villája volt.

A harmincas években több Molnár Farkas által tervezett modern stílusú lakóház épült az utcában, ezek például az >orvos villája<, illetve a >fényképész háza< elnevezést kapták - jelezve lakóik társadalmi státuszát.

A fővárosi tervtár dokumentumaiból tudható, hogy kik vásároltak telket a Cserje utcának azon a szakaszán, ahol később a Kádár házaspárnak is otthont adó épület állt. A tulajdonosok szinte mindegyikének volt belvárosi lakása is, így nem számítottak állandó lakosnak az éppen ekkor, a harmincas-negyvenes években beépülő Rózsadombon, és nem is készültek ideköltözni.

A Cserje utca 21. szám alatti épület,

a későbbi Kádár-villa építtetője a tervtári iratok tanúsága szerint >nagys.Vértes István igazgató< és felesége, >nagys.Vértes Istvánné< volt. A házaspár az asszony neve alatt építkezett, miután megvásárolták a 342,4 négyszögöles rózsadombi parcellát Pósfay Virgiltől.<……

Az állambiztonsági dokumentumokból nehezen állapítható meg, hogy a Cserje utcai ház – és telektulajdonosok közül kiket telepítettek ki az ötvenes években (mivel mindenki az állandó lakcímével szerepel a listákon, és az itteni telektulajdonosok nem itt laktak), de az egyik szomszédos telektulajdonos, Esterházy Menyhértet például bizonyosan. A szomszédos (párhuzamos) Szemlőhegy utcából, ahol korábban döntően a Horthy-rendszer alkalmazottai laktak, szinte kivétel nélkül mindenkit elhurcoltak. Vértesék Szelőhegy utca felőli telekszomszédai, Sebestyén Aladár és neje (Szemlőhegy u. 42.), illetve özv.Végh Artúrné és Róna Aranka (Szemlőhegy. u. 40) szintén erre a sorsra jutottak.

Vértes Istvánék a Fővárosi Tanács engedélye alapján 1947-ben vehették hivatalosan is birtokba a házat, ám feltételezhetően már korábban beköltöztek, hiszen Vértes István már 1946-ban is a Cserje utcai címével és telefonszámával szerepelt a telefonkönyvben (egy szintén rózsadombi, Fillér utca 30. sz. alatti társasházból költöztek ide.)

Az első tulajdonos kilétét

(mivel a tervtár és a földhivatal iratai meglehetősen szűkszavúak, a Kádár-házaspár pedig –érthetó okokból – sohasem beszélt róla) más források alapján lehet csak felfedni. A korabeli dokumentumokból két Vértes István ismerhető. Az 1942-es és 1943-as tiszti cím- és névtárban szerepel egy Vértes István, ő a Magyar Hites Könyvvizsgálók Egyesületének tagja, ezek szerint könyvelő (könyvvizsgáló) lehetett. A levéltári források szerint azonban nem itt lakott, hanem Zuglóban, és nem volt cégigazgató sem. Az 1947-ben megválasztott országgyűlési képviselők névsorában olvasható viszont Vértes István neve. A politikus 1947 nyarán lépett be a Balogh István páter vezette Független Magyar Demokrata Pártba (FMDP). Az augusztus 31-én megrendezett választásokon az FMDP nagybudapesti jelöltlistájáról bejutott a törvényhozásba. Több közvetett bizonyíték utal arra, hogy ő lehetett a villa első tulajdonosa.

A honatya a III. kerületben lakott, és a Cserje utca ekkor még ehhez a kerülethez tartozott. Tudható róla, hogy a Farber és Elbert utóda műszaki kereskedés tulajdonosa volt; a Cserje útcai villát építtető Vértes István feleségét pedig Elbert Blankának hívták.

Közvetlen bizonyítékot arra,

hogy valóban ő építette a később Kádár-villaként elhíresült házat, a korabeli telefonkönyvek szolgáltatnak. Az 1949 decemberében megjelent telefonkönyvben Vértes István már nem szerepelt Cserje utcai lakosként (az 1948 márciusában kiadott jegyzékben még igen) >Vértes István országgyűlési képviselő< lakástelefonja (XII.kerület Fodor utca 13/a cím alatt) viszont megegyezik a korábbi Cserje utcai számmal. Kádár János¹ neve ráadásul éppen ettől az évtől kezdve nem található meg a Hungária kőrúti lakcímén a telefonkönyvben, és semmilyes más címen sem.

Feltehetően kommunista politikus költözött be a Vértes Istvántól elvett házba, és ezzel egyidejűleg K-vonalat szereltetett be az épületbe. (K-vonalnak az ún. közigazgatási telefonhálózatot nevezték, amelyen keresztül a legfelsőbb vezetők érintkezhettek egymással.) A ház régi tulajdonosa magával vihette új lakásába a korábbi telefonszámát. Mindez azt sejteti, hogy valamiféle megegyezés született kettőjük között.

Egy ideig még képviselőtársak voltak a parlamentben, ahová különböző háttérrel és indíttatással érkeztek: Vértes István polgári környezetből, Kádár János pedig az illegális kommunista mozgalomból. Mindketten megszenvedték a háborús éveket……..

Kádár János – a káderek többségéhez hasonlóan – a szó szoros és átvitt értelmében is messziről érkezett a Rózsadombra. Fiumében született törvénytelen gyermekként, édesanyja (Csermanek Borbála) vezetéknevén Csermanek (Czermanik) Jánosnak anyakönyvezték.

1912-től 1918-ig a Somogy megyei Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett, két parasztgazdánál, Bálint Imre és Bálint Sándor családjában. (Kádár János akkori sorsát hasonlónak érezte József Attila gyermekkorához, amire többször utalt is. A költő hétéves koráig élt Öcsödön nevelőszülőknél.)

1918 szeptemberétől már édesanyjával, Budapesten lakott, változó színtereken: a Városház utcában, a Hungária körúton, a Károly körúton, a Dob utcában, majd a Jókai téren, de változatlan szegénységben. Soha nem volt saját szobája, sőt legtöbbször még külön ágya sem. A Dob utcai, majd a Jókai téri vicelakásban édesanyjával és féltestvérével együtt élt. Döme Piroska így emlékezett:> neki a maga számára az volt a fő kívánsága, hogy ha esik az eső, akkor ne kelljen cuppogó cipőben járnia és egyedül alhasson egy ágyban. Akkoriban az öccsével kellett megosztoznia a fekhelyén.<

Azok a történetek,

amelyek Kádár gyermekkoráról tudósítanak, illeszkednek a vezér kultuszához. Az első ember eszerint a legnagyobb nélkülözésből érkezett, és ezt sohasem felejtette el. Mindez nem jelenti, hogy hamis volna a kép a gyermek Kádárról, csak azt, hogy élettörténetének későbbi eseményeit gyermekkori élményeivel magyarázta ő maga, és ennek nyomán mások is, illetve gyermekkorát későbbi sorsa felől (az egyes események így nyerték el értelmüket nemcsak az életútban, hanem a kultuszban is.)

Harmincnégy éves korában lett először önálló lakása. Előbb a Hungária körúton lakott édesanyjával, majd 1948 végén megkapta a párttól, pontosabban az - általa felügyelt - államvédelemtől a rózsadombi villát. Feltehetően ez volt a második saját - személyes használatra kiutalt lakása. Személyes történetében az esemény a ház birtokbavétele akár kárpótlás is lehetett a korábbi nélkülözésért, sérelmekért……

A Kádár-házaspár elszigetelten

élt a Rózsadombon.

A két szomszédos telket valójában már 1948-ban a Kádár-villa kertjéhez csatolták, így alulról a 2600 négyszögölösre növelt Kádár-birtokot a Fajd utca határolta (csak 1961-ben egyesítették egy helyrajzi szám alatt a telkeket.) Egyetlen telek maradt csak a Cserje utcának ezen a szakaszán (15235. hrsz), ami nem Kádáré volt. De sem itt, sem ennek a szomszédjában, a Józsefhegyi, illetve a Szemlőhegy utcai telken lak(hat)ott senki sem…A legközelebbi szomszéd így ebben az irányban sokáig a Józsefhegy utca túloldalán lakó Illyés Gyula volt. (Más írókkal ellentétben ő nem a párt jóvoltából költözhetett a Rózaadombra. 1941-ben épült fel a Józsefhegyi utca 9. szám alatt Illyés feleségének, Kozmutza Flórának és testvéreinek a közös családi háza. Ebben lakott haláláig a költő, a nyarakat pedig a Kozmutza család tihanyi - 1934-ben a rév közelében épített - nyaralójában töltötte.)

A szomszéd…..

Illyés Gyula³ naplójából tudható,

Hogy Kádár János egy alkalommal - 1974.április 14-én - megállította a Cserje utca környékén sétálgató költőt:> Jövök le a Józsefhegyi úton a vízművek kőfala mellett a déli félórás séta végén; a kis tér túlsó felén autó suhan, kiinteget belőle valaki, előbb az oldalsó ablakon, aztán a hátsón. Lent a fordulónál megáll a kocsi; Kádár lép ki belőle. Jön felém integetve. Csak ne siessek gyorsan feléje. Bárki alacsonyabb rendű lép ki a kocsiból, szaladva igyekszem hozzá.

A véletlen találkozásnak lett

folytatása.

(Aczél György - a költő visszaemlékezése szerint - már korábban jelezte Illyésnek, ha akar, találkozhat az első titkárral. Kádár János május 20-án fél kilencre jegyezte be Illyés nevét asztali naptárába. A költő naplójegyzeteiből ismerhető a látogatás rövid története - természetesen az ő szempontjából elbeszélve. Kádár János voltaképpen bejelentkezett Illyés Gyuláékhoz; Aczél révén jelezte, hogy ellátogatna hozzájuk. Illyés leírása szerint megadta a módját a látogatásnak; > Délután küldönc nagy csokor virággal (szegfűvel) ; Kádár részéről. Este Kádár és Aczél. A csöngetésre késve értek az ajtóhoz, egy-két perccel fél kilenc előtt érkeztek. Kádár mintha testesebb volna, Aczél soványabb, sápadtabb. Kádár a lépcsőházi könyvespolcokra: - Ennyi könyv?! Majd ide járok könyvet vinni.< Bár feltehetően közvetlenségnek szánta, de megjegyzése akár meg is rémíszthette a háziakat. (Megjegyzendő, hogy az ő otthonában hasonlóan sok könyv volt.) A beszélgetés nem lehetett túl könnyed: > Háromnegyed tizenegyig maradtak. Aczél közben jó, ha öt mondatot mondott. Hátradőlt a díványon, hosszú időkre a szemét lehunyta. Kádárból jött a szó, de néha olyan halkan ejtette, hogy megkértem beszéljen hangosabban.<

Kádár János mindvégig udvariasan

viselkedett;

külön figyelemmel tüntette ki Illyés Gyula feleségét: >Flóra behoz egy jó tányér sajttal megpirított kenyeret meg egy tányér sonkával piritottat. Megköszöni a szegfűket.- Mit isztok? - Amit te - Én szeszt semmit: diétán vagyok - De egy csöpp bort koccintásul csak lehet? - Behozok egy üveg cirfandlit. Aczél húzza ki a dugót. Flóra csak három poharat hozott be, de Kádár vele is akar koccintani. Föláll, amikor Flóra elé kínálja poharát. Nem szertartásosan udvarias, de nem hagyja ki a jólneveltség egyetlen kis rezzenetét sem. Dícséri a házi készítésű süteményt. - Itt a kávé. - Kér hozzá tejet? - Flóra kimegy a tejért - Nem dolgoztatjuk meg túlságosan? - kérdi közben Kádár.<

Az első titkár a beszélgetés során

egyszer csak váratlanul és tapintatlanul rákérdezett, hogy Illyésék mióta laknak a villában (nyilván felmerült benne, hogy a Rákosi rezsimben kaphatták), ám a költő biztosította róla, hogy régebben, már 1942 (valójában 1941) óta. Kádár János elejtett megjegyzéseivel érzékeltette, hogy ismeri Illyés Gyula műveit. Illyés végül előhozakodott azzal a témával, amiről társalogni szerett volna: az erdélyi magyarok helyzetével. Majd az első titkár kezdett el saját magáról beszélni:> - Keveset vagyok levegőn. Reggel bevisz az autó, este nyolc előtt ritkán kerülök haza. - Aludni legalább jó levegőn, csöndben alszol. - Igen, ha este csak öt percre kimegyek a teraszra, kicserélődöm. Reggel a szappanoskodást is (kézzel mutatja, hogy a borotválkozás alá) a teraszon járkálva csinálom,- Itt még kakaskukorékulás is van.< Gyorsan meg is magyarázta, miért fontos ez számára:> Hatéves volt, mikor anyja Pestre hozta, hogy >> jó iskolába járjon<< Ő az otthoni kis kakast a csomagjai mellé tette. A Rákóczi térnél laktak (a Dob utcai lakásra utalhatott - a szerző), oda vitte le naponként a kakast megsétáltatni lábán, madzaggal. Amíg a patkányok meg nem ölték. (Ezt a történetet a Budapestre hurcolt sanyarú sorsú kakasról - mint nehéz gyermekkorának egyik jellemző mozzanatát - Kádár szinte mindig mindenkinek elmesélte.)

Elárulta, hogy tart otthon tyúkokat,

amit a népi származására büszke Illyés nem hagyott válasz nélkül:> Kiderül, hogy náluk van a kakas meg tizenegy tyúk.

- Volt nálunk is, de az ól bebűzlött a lányunk konyhájában, épp az ablaka alatt, lebontatta.< Végül a költő kikísérte nagyhatalmú vendégeit.> A kapuig kísérem ki őket, gyalog mennek -kíséret nélkül - az úttest közepén. Lent a parlament kivilágítva - Mi ünnepelünk? - Biztosan valami nagy vendég, akinek kijár< - zárta Illyés a pártvezér látogatásának történetét.

Illyés naplójegyzetei

érdekes képet mutatnak a diktátorral és a rendszerrel való értelmiségi együttműködés okairól, magyarázatáról (az eseményt az író a személyétől eltávolító - naplóhoz és saját naplója többi részéhez képest is erősen publicisztikus - írásmódban ismerteti.) A maga vagy még inkább a naplót olvasó utókor számára jól érzékelhetően megkülönböztette egymástól a kollaboráció két válfaját: ha valaki saját érdekei miatt szolgálja a hatalmat, illetve ha nemes célok érdekében fogadja el a párbeszédet (ez utóbbi mintha már nem is számítana együttműködésnek.) Mivel az ő emlékeit nem ismerjük a találkozóról, nem tudjuk Kádár János miképp fogta fel Illyés Gyula magatartását. Ám feltehető, hogy nem sokat gondolkodott az indítékain.

Kádár Jánosnak, amikor a párt első titkáraként visszakapta rózsadombi villáját, szinte az első dolga volt, hogy betemettette a kerti medencét, amit korábban ő maga építtetett. (Ezzel a lépéssel jelképesen szakított korábbi életével.) A hatvanas években a ház kerítéséhez a Budakeszi erdészet tujákat ültetett, hogy az utcáról ne lehessen belátni a telekre. (Ugyanekkor a kertbe, a ház mögötti részre, ahová a terasz nyílt, laskagombát termő tuskókat hozattak, amelyről a Kádár házaspár gombát szedhetett.

Az első titkár tyúkokat vásároltatott

a kertbe,

és a teraszról krumplihéjjal etette őket. Vendégeinek mindig megmutatta a kert új nevezetességét a rózsadombi tyúkólat. A kukoricát a kormányőrök szórták ki a baromfiknak, és esténként ők zárták vissza az állatokat az ólba. Amint visszaemlékezők mesélik, Kádár János szerette a friss tojást, ám ezen túl nyilván jelképes gesztus is volt részéről, hogy tyúkokat tartott a villa udvarán. Berecz János³ könyvében felidézi Kádár egyik adomáját a baromfiudvarról:> Több alkalommal élvezettel mesélte, hogy szomszédja, aki Illyés Gyula volt, panaszkodik, mert a kakas korán ébreszti. Csodálkozott, hogy nem szokta meg a kukorékolást.<Ugyanezt a történetet ugyanerről a kakasról Illyés Gyula másképp örökítette meg. Ha Berecz története igaz, az első titkár továbbgondolta és kedélyes adomává formálta a beszélgetést Illyéssel. Nyilván népiesebbnek akarta magát mutatni/tudni a >nép fiá<-nál. Valójában semmilyen perpatvar sem támadt a Cserje utcai tyúkpitvar körül; csak Kádár János hivatkozott rá és beszélt róla minduntalan. Abban mindenesetre igaza volt, hogy a Rózsadombon nem volt hagyománya korábban baromfitartásnak - és nem lett ezután sem.

Érdekes áttekinteni, hogy kik laktak még

a Cserje utcában a szocialista rendszer éveiben.

A háború utáni új lakók társadalmi státusza nagyon hasonló volt a Horthy-kori tulajdonosokéhoz. A Cserje utca 20. sz. alatt egy sebészorvos, egyetemi tanár lakott tolmács feleségével, a Cserje utca 6-ban pedig egy Kossuth-díjas színész, Pécsi Sándor, az ő emlékét emléktábla is őrzi egykori háza falán. Széll Jenő, aki 1956 októberében Nagy Imre miniszterelnök titkára volt és emiatt a Kádár-korban bebörtönözték, szintén itt élt családjával, Albrecht főherceg egykori házának kertészlakában a 15. számú épületben, nem messze Kádáréktól. Feleségével tanulmányt is írtak a kert madárvilágáról. Néhány házzal odébb Kádár János ugyanezt az ihlető rigófüttyöt hallgathatta a teraszán, amiről régi ismerőse, ekkor már politikai ellenfele nem messze tőle elmélkedett.

A nyolcvanas években

elegáns társasházakat építettek a környéken, ahová funkcionárius családok költözhettek be, mivel kétségkívül rangot jelentett Kádár szomszédságában lakni. Az első tikárnak sem volt már ellenére, hogy a párt politikusai a közelébe költözzenek. Nem messze innen lakott a nyolcvanas években Maróthy László miniszterelnök-helyettes, a Józsefhegyi utca 20/B számú társasház első emeleti lakásában. A feltörekvő fiatal káderek közvetlen közelről tanulmányozhatták Kádár szokásait és az általa mutatott példát.

Az első titkárnak több nevezetes

szokása volt.

Jellegzetesnek számított például, hogy mindig Symphonia cigarettát szívott, és gyufával gyújtott rá. A halála után árverésen adták el azt a kis sámlit, amelyet mindig az ágya mellett tartott.

Kádár Jánost a közvélemény puritán embernek könyvelte el, a legenda szerint kedvenc ételét a grízes tésztát (más források szerint a káposztás vagy a krumplis tésztát) a legszívesebben hokedliről falatozta rózsadombi villájában. Az emberek el-elcsodálkoztak az első titkár szerénységén, egyszerűségén.

>…És milyen primitív /állat vala: diktátor, aki a krumplipaprikást szereti/ nem a bélszínt ízlése sem volt< - szólt környezetében Öregnek nevezett, a nép száján János bácsiként élő diktátorról Petri György egyik versében (Marx), ha nem is igazságtalanul, de valótlanul. Kádár János ízlése valójában nem sokban különbözött külföldi vagy magyar elvtársaitétól. Mégis - a tudatosan vállalt szerep miatt - a hatalom aurája másként alakult az ő személye körül; a feudálisnak ható szokásokat nem kötötték a személyéhez, másnak látszott elődjéhez és a környezetéhez képest is.”

Neobarokk bútorok, Szőnyi és Egri képek….

„A Kádár házaspár a lakást döntően a két világháború között készült neobarokk bútorokkal rendezte be. Kádár Jánosné 1989-ben így emlékezett:> ami a bútorokat illeti, azokat szinte darabonként vettük, azután, hogy az uram kiszabadult a börtönből. Volt, amit a bizományiban vásároltunk részletre. A képek többsége eredeti. Főként Szőnyi- és Egry képek. Én vettem őket, egyenként a férjem születésnapjára, árverésen, ha megtetszett nekem valami, s van olyan is, amit ajándékba kaptunk.< A bútorok egy részét Kádárék bizonyosan nem üzletekben vásárolták, hanem a párt raktáraiban választották ki, a képek közül pedig sokat ajándékba kaptak. Feltehetően Kádár János izlését is tükrözi lakásuk berendezése. Az asztali naptárában írt bejegyzései között szerepel ugyanis a >raktár<, ami a bútorraktárt jelenthette, és egy alkalommal a >szőnyeg< is, ami talán a szőnyegvásárlást.

Valószínűtlen, hogy ne szólt volna bele a képek kiválasztásába. A kor kultúrpolitikusa, Aczél György visszaemlékezése szerint Kádár János mindig élénken érdeklődött a képzőművészet iránt:> A szegedi Csillag-börtönben - 1945 előtt - főképp rajzolgatott. A modern képzőművészethez több érzéke volt, mint környezetében bárkinek, ennek ellenére nem kompromittálta magát azzal, hogy kiálljon mellette. De szívesen jött el velem Kassák önköltséges kiállására. Hatvanadik és hetvenedik születésnapján is Szőnyi István-képpel ajándékozták meg a KB (Központi Bizottság) és PB (Politikai Bizottság) tagjai főnöküket.”

A villa enteriőrje…..

„A Kádár házaspár gondosan alakította ki a villa enteriőrjét. A falakat Szőnyi István és egy Egry József festményein kívül még Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula, Dési Huber István és Czóbel képei díszítették. A műszetkedvelő házaspár rendelkezett egy Picasso-alkotással is, a Bohóc című számozott nyomattal. Értéktelen kép alig akadt a lakásban. Meglepő, de az egész házban nem volt szinte semmi, ami a rendszer ideológiájára utalt volna. A ránk maradt fotókat nézegetve nem igazán lehet érzékelni, hogy a villát egy kommunista politikus lakta. Egyetlen Marxot, Engelst, Lenint ábrázoló reprodukció volt csak a birtokában, de a korabeli fényképeken nem látható, hogy ezt az alkotást bárhova kifüggesztették volna. A dolgozószobában kiakasztottak a falra egy Kádár Jánosról készült karikatúrát, a nappaliban pedig egy őket ábrázoló fényképet is. Kádár Jánosné utóbb így szabadkozott a Szabadság című lap újságírójának, aki a nappaliban megpillantotta közös fényképüket:> Ezt egy maszek fotós készítette. Akkor hozta haza a férjem, mikor nyugdíjba ment. Azzal adta át, az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Én bekereteztettem. Soha nem engedte meg se a hivatalokban se a privát környezetében kitenni a képét. Élő embert ne rakjunk a falra - ez volt a véleménye.< (A kép, amit mégis kiraktak, minden bizonnyal MTI-fotó.)…….”

Kádár baráti társasága

„Az ötvenes évek elején visszaemlékezések szerint Kádár János, Kovács István, Horváth Márton, Donáth Ferenc alkotott egy baráti társaságot, néha Friss István és a felesége csatlakozott hozzájuk. Emellett Kádár Jánosnak - úgy tűnik - volt egy másik köre is, amely egyértelműen a rangban mögötte állókból (korabeli kifejezéssel élve középkáderekből) verbúválódott. Kelen Béla emlékei szerint >….zömében az a középkáder - Komócsin, Biszku, Kiss Dezső, Szalai Béla, Kelen Béla - társaság a Kádár Jánosban bízott. Nekünk ő volt az emberünk.<Emellett Kádár próbált minél közelebb férkőzni a pártvezetés Rákosi Mátyás fémjelezte legszűkebb köréhez is.

Kádár János 1957-ben, amikor

a hatalomba lépett

még nem volt magányos ember. Feleségéhez írt leveleiben is fel-felbukkan egy-egy baráti-elvtársi találkozó leírása. Így mesélte el például Máriának, amikor Marosánék 1959 januárjában pacalt főztek, és meghívták vacsorára a társaságot: > Elsőként érkeztem. Még Marosán sem volt otthon. Mindjárt utána kezdtek szivárogni a vendégek. A Sándor, Szírmai, Aczél házaspár, majd Biszkuék. El is kezdtünk beszélgetni, majd enni. Kiderült, hogy Aczélnak születésnapja volt, erre ittunk egyet. Kilenc óra körül beállított a Major házaspár, majd Marosán és Tömpe (ekkor a belügyminiszter első helyettese, egyben a Honvédelmi Tanács tagja, a BM Karhatalmi erők vezetője - a szerző) Bár a társaság nagysága miatt kissé részekre bomlott, a hangulat jó volt. A társaságból (az állandó klubtagok) néhányan végül kártyáztunk, a Major kibicelt. (Én nyertem) Úgy fél egy körül hazamentünk. Részemről ideje is volt.< Utóbbi megjegyzés nem tudni, mire vonatkozik, talán az első titkár veszített kártyában, talán (pontosabban inkább) valamivel többet ivott a kelleténél.

Levelében Kádár János tehát nevesítette is a > klubtagokat<, azaz legközelebbi társaságát. Marosán György (kezdetben adminisztratív titkárként gyakorlatilag Kádár helyettese) mellett még a titkárságát vezető Sándor József, a kulturális életet felügyelő Aczél György, a Belügyminisztériumot irányító Biszku Béla és Major Tamás a Nemzeti Színház igazgatója (a háború előtt Kádár barátja az illegális mozgalomban) alkotta a baráti kört.

Meglehetősen vegyes társaság

feltehetően Kádár rokonszenve kötötte össze a klubtagokat egymással. (A klub minden tagja pontosan tudhatta, hogy Kádár Jánost kivel lehet egyszerre meghívni, és Kádárt természetesen mindenkinek dicsőség volt az otthonában fogadnia.)

Az 1960-as évek közepére, végére azonban felbomlott a >klub<; elmaradtak a közös összejövetelek.

Az első titkár először Marosán Györgyöt

taszította ki a baráti körből.

Marosán 1962. szeptember 1-jén kelt levelében, amelyet titkára révén küldött el Kádárnak, gyakorlatilag azzal vádolta, hogy személyi kultuszt épít. Szóvá tette, hogy környezetében eluralkodott > a rosszindulat< és az >intrika<. Marosánt, szintén vezető szerepre tört, érzékelhetően zavarta, hogy Kádár János vált az első számú, megkérdőjelezhetetlen hatalmú pártve-zetővé. Főnökének feltette a költői kérdést: > a hatalom csúcsán elfogadod-e még az emberek jelzéseit, a figyelmeztetéseiket?< (Ezzel egyidejűleg megküldte lemondó levelét a KB-nak. Abból, hogy erre a lépésre szánta el magát, arra következtethetünk, hogy Kádár különben is leváltotta volna.)

Kettőjük viszonya akkor

mérgesedett el

amikor az egyik PB ülés szünetében Kádár János számon kérte politikus társán, hogy állítólag azt mondta róla, vezetőként ugyanúgy viselkedik, mint Rákosi Mátyás. Marosán György ezt visszautasította, és Sándor Józsefet tartotta árulónak - de Kádárt nem tudta meggyőzni. (Valójában csak annyit jegyzett meg, szavait nem az első titkárnak, hanem Sándor Józsefnek címezve, hogy ugyanúgy érvel, mint hajdan Rákosi.) Kádár János október 11-én a Központi Bizottság ülésén elítéltette a párttal Marosán Györgyöt. Kisvártatva megsértődött Major Tamásra is (ennek nem tudni a pontos okát), akit Aczél György visszaemlékezése szerint ezt követően már nem akart látni.

A legközelebbi társasága Kádárnak

így Biszku Béla, a Sándor és az Aczél házaspár maradt. A ritkuló összejövetelek helyszíne ekkor a Cserje utcai viila mellett Sándor József Szent István park 17. sz. alatti, Aczél Görgy Balzac u. 43.sz. alatti lakása és Biszku Béla Varázs u. 12. sz alatti villája lehetett. Az Újlipótváros és a Rózsadomb között mozogtak (fekete mercedeseikkel) a baráti házaspárok. Az 1960-as évekre azonban ezek az összejövetelek is elmaradtak - mégpedig Kádár akaratából (igaz ilyen ebben a társaságban rajta kívül másnak nem is nagyon lehetett.) Az első titkár sorra megszakította a kapcsolatot korábbi harcostársaival.

1971-ben Kádár János - feltehetően a régi barátság emlékére - közös üdvözlőkártyát kapott születésnapjára a Sándor, a Biszku és az Aczél családtól. E szavakkal köszöntötték:> Gondolatban megszorítjuk a kezét és mindannyiunk nevében jó egészséget kívánunk Kádár elvtársnak és kedves feleségének. Reméljük, hogy hazaérkezése után érzéseinket, jókívánságainkat szóban is kifejezhetjük.< Az ötvenkilenc éves Kádár János épp Csehszlovákiában tartózkodott a helyi pártkongresszuson. Mindenkinek levélben válaszolt -röviden. Sándorékat egyetlen sorral elintézte:> Megkaptam, hálásan köszönöm a születésnapom alkalmából kifejezett jókívánságaikat, figyelmességüket.< Biszkunak és nejének valamivel hosszabban válaszolt, és viszonozta is a jókívánságokat: > magam részéről, és Mária nevében is, szívből minden jót, jó egészséget, sikereket, kívánok Önnek, Kedves feleségének, az egész Biszku családnak.< Az általa hátrébb léptetett Aczéléknak küldött levél annyiban különbözött ettől, hogy nekik tegezve köszönte meg a jókívánságot.

Aczél Györggyel később rendezték valamelyest a viszonyukat, amiben segítette az is, hogy feleségeik továbbra is jóban voltak. Egy alkalommal - baráti hangvételű levél kíséretében -Kádár elküldött Aczélnak egy villanyborotvát, amelyet ő kapott, de nem használt. Élete utolsó évében Aczél György a hivatalában többször és a lakásán is felkereste.

Hetvenéves kora fölött

asztali naptára tanúsága szerint leginkább Brutyó Jánossal (a >párt öklével<, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) puritánságáról ismert elnökével) tartotta a kapcsolatot. 1981-1982-ben szinte minden héten beszélgetett vele, sokszor Somogyi Miklós csatlakozott még hozzájuk (háború előtti szakszervezeti vezető, 1957-től 1959-ig a KEB vezetője.)

Az első titkár rokonszenve mindinkább azok felé fordult, akik nem lehettek veszélyesek a hatalmára.

A nyolcvanas években, amikor a pártházban elfogta az unalom, késő délután be-benyitott a PB-tagok, KB-titkárok szobáiba, whiskyt töltöttek és az idősödő Kádár hosszas tanmeséket adott elő nekik élettörténetéből.

Olvasási szokásai, könyvtára

„Visszaemlékezések alapján

következtethetünk az első titkár olvasási szokásaira. Aczél György elbeszélése szerint Kádárnak >visszatérő könyve volt Hasek Svejkje. < Kádár Jánosné egy interjúban úgy emlékezett, férje >ha rosszkedvű volt< , mindig ezt olvasta.>Akárhol nyitom fel, minden oldalon érdekes< - mondogatta róla. Krimit, ponyvát is szívesen olvasott, és kedvelte a vadászkönyveket, utóbbiak közül például gróf Széchenyi Zsigmond írásait, akivel többször együtt vadászott, a szépírók közül pedig szívesen forgatta a közelben lakó Illyés Gyula alkotásait, élete végén pedig Kereszttury Dezső könyveit (akikkel személyes jó viszonyban volt) Felesége elmondása szerint a Háború és békét ötször is végig olvasta, ami - a mű terjedelméből ítélve - talán túlzás, de feltehetően ismerte Tolsztoj regényét.

Még 1934-ben a börtönben állítólag a paptól kapott Bibliát lapozgatta, ami később is visszaté-rő olvasmánya maradt (Károli- és katolikus bibliát is tartott a könyvespolcán, és beszédeiben időnként előfordultak bibliai utalások.) Szerette és gyűjtötte az ógörög irodalmat; számos görög vers-, eposz és drámakötete, illetve antológiája volt.

Hagyatékában fennmaradt

4200 kötetes könyvgyűjteménye tartalmaz lexikonokat, szótárakat, irodalomtörténeti értekezéseket, szépirodalmat, krimiket stb. Nagy részét a Kádár-házaspár ajándékba kapta (a kiadótól, a szerzőktől, vagy protokolláris útjai során.) Nem kevesebb, mint 1170 idegen nyelvű kötet található benne (ezeket például az idegen nyelven nem olvasó első titkár bizonnyal nem forgatta.) A legtöbb kötetet az irodájába küldték a kiadók, és természetesen ő döntötte el, hogy mit visz haza és mit hagyott a pártszékházban (az irodája előterében és az egyik félreesőbb helyiségben található polcokon.) Rengeteg kötetet kapott a legkülönbözőbb szerzőktől is>tisztelői< mindig ellátták olvasnivalóval.

Kádár János könyvtára valamennyi kötetét nyilván nem olvashatta. A jórészt ajándék kötetekből álló könyvgyűjteményt éppen emiatt nehéz elemezni, hiányai viszont árulkodók. A jórészt ajándék kötetekből álló könyvgyűjteményt éppen emiatt nehéz elemezni, hiányai viszont árulkodók. Az első titkár a jelek szerint viszonylag sok szépirodalmat és kevés ideológiai eszmefuttatást olvasott. Marx, Engels, és Lenin műveiből csak alig néhány kötet sorakozott polcain Negyvennégy példányt őrzött viszont a különböző nyelveken megjelent beszédgyűjteményeiből - amelyekre feltehetően büszke lehetett. (A könyvtári katalógusok alapján úgy számolom, hogy legalább ötvenegy kiadásban jelentek meg itthon és külföldön a nem túl cizellált eszmefuttatásait közreadó kötetek). Könyvtára alapján azt gondolhatjuk, hogy Lukács György filozófiájánál szívesebben forgatta Eötvös Károly műveit, akinek valamennyi munkája ott sorakozott a könyvespolcán.

Aczél György utalt Kádár >szarkasztikus<

látásmódjára is.

Az első titkár nemcsak Hasek Svejkjét olvashatta, hanem - a kötetek számából, illetve a sorozatok teljességéből ítélve - Karinthy Frigyes és Rejtő Jenő műveit is. A szépirodalomból mintha a prózát kedvelte volna inkább. Verseket csak a Nyugat második-harmadik nemzedékéig bezárólag olvashatott. Ismerhette például Vas István verseit, de nem volt egyetlen Weöres Sándor - kötete sem. Könyvgyűjteménye alapján nem olvashatta sem az újholdasok (Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János vagy Somlyó György), sem az új népi líra képviselőinek (Juhász Ferenc, Nagy László, Kormos István) műveit. Talán mindez Aczél György izlését is tükrözi, aki irányíthatta olvasmányait, és felhívta figyelmét egyes szerzőkre, kötetekre.

Érdekes, hogy az első titkár

egy kis kártyára kimásolta magának Tábori Piroska Üzenet Erdélyből című versének néhány sorát:> Halljátok ott túl a Tiszán /mit zeng a szél a Hargitán/ mit visszhangzanak a Csiki-hegyek?/ Üzenik a gyergyói havasok/ megvannak még a farkasok?< Több jel mutat arra, hogy a kommunista vezetők lelkületétől, így Kádárétól sem állt távol, hogy időnként búsongjanak egy keveset a trianoni döntés felett.”

Kádár nyelvismerete

„jóllehet nem beszélt, tolmácsa szerint kiválóan értett oroszul, de olvasni csak magyarul olvasott. Külföldi útjaik alkalmával mindig oroszul köszönt, majd ezt követően tolmács segítségével kommunikált szovjet elvtársaival. Ezenkívül sem ő, sem felesége soha nem adta jelét annak, hogy bármely idegen nyelven beszélt vagy értett volna. (Szűrös Mátyás emlékei szerint ugyan Kádár alapvető kifejezéseket tudott németül is.)

A jelek szerint azonban a főcenzorként tevékenykedő Kádár Jánosné mégis tanult idegen nyelveket. Fennmaradt egy általa félretett, újságból kivágott francia édességrecept (petite cadeaux), egy füzet és néhány lap, ahová német nyelvtant jegyzetelt. (E feljegyzések szerint csak a mondattan alapjaiig jutott, és éppen belekezdett az ige-, a melléknév- és a főnévragozásba). Élete végén Mária asszony összeiratta angol nyelvű könyveik jegyzékét. (Talán éppen amiatt, hogy eladja őket.)

A korabeli fényképek tanúsága szerint a szótárak ott sorakoztak a dolgozószobában a heverő felett, központi, elérhető helyen, mintha valaki valóban használta volna őket.) Volt néhány hasznos szógyűjteményük is. Kádár Jánosné, aki mindig gondoskodni kívánt férjéről, utazásaik előtt is arra készülhetett, hogy bármikor, ha úgy hozza a szükség, a segítségére siethessen. Miért tanult valójában idegen nyelvet, és milyen szintig jutott Mária asszony - ez is, mint sok más rejtett mozzanata életünknek, örökre a Kádár házaspár titka marad.

A Kádár házaspár zenét is hallgatott

időnként,

mivel volt magnójuk és lemezjátszójuk (az egykori műszersegéd első titkár mintha kedvelte volna a modern technikai berendezéseket), ám ezen a téren már kevésbé tűnik kifinomultnak az ízlésük.

Összesen kétszázkilenc hanglemez és - kisebb részben - hangszalag maradt fenn a hagyatékban. Ezek többsége minden bizonnyal reprezentációs ajándék (ukrán, orosz, azerbajdzsán, bolgár stb.), népzene-válogatások, illetve kisebb számban komolyzenei felvételek (Csajkovszkij, Puccini, Chopin, Sosztakovics, Beethoven)……

HÁZASSÁGUK

Tamáska Mária és Kádár János

több mint negyven éven át éltek együtt, 1949-ben kötöttek házasságot. Ahogy Tamáska Mária egy interjúban felidézte, gyermekkoruk óta ismer(het)ték egymást, hiszen ugyanabba az elemi iskolába jártak a Cukor utcába (Csermanek János természetesen a fiú-, Tamáska Mária a leányiskolába.)

1944-ben Kádár János albérlőként költözött Róna Ottóhoz, az ő felesége volt akkor Tamáska Mária. (Kádár János és Róna Ottó között a későbbiekben is baráti maradt a viszony). János és Mária 1949. július 19-én házasodtak össze, két tanú, Kovács István és Péter Gábor előtt.

Kádár Jánosné három polgárit végzett. Munkakönyve szerint 1945. május 1-jétől tisztviselőként dolgozott, valójában az államvédelem alkalmazásában állt.” A levélcenzúrán dolgozott >kiértékelőként<, azaz a felbontott magánlevelek tartalmát kellett ellenőriznie.”

Felesége a munkakönyve szerint

„1954.december 1-jéig állami alkalmazott volt; valójában férje bebörtönzésekor - 1951-ben - elbocsátották az állásából, és alkalmi munkákból élt. 1954. december 1-jétől a Magyar Távirati Irodánál személyzeti osztályvezető lett. Vásárhelyi Miklós utóbb így emlékezett Kádár Jánosné kinevezésére:> A képesítése varrónő volt, a vendéglátóiparban dolgozott, felszolgálónő volt valahol. És úgy tudom, hogy ezekben az években egy szövetkezetben dolgozott, ahol kócbabákat (valójában játék mackókat tömött egy műhelyben >a mackósoknál< - a szerző) állítottak elő. Emlékei szerint - bár Kádár János feleségének semmilyen tapasztalata sem volt ezen a téren - kellemesen csalódott benne.> Kádárnét az MTI-nél, mint személyzeti vezetőt, rövid időn belül megszerették. Megértő volt, emberi volt. Szóval nem illeszkedett bele abba a képbe, ami akkor általában a személyzeti vezetőkről kialakult, és amit a 9-es kórteremben Simon Zsuzsa olyan nagyszerűen megszemélyesített.<

Tamáska Mária egészen 1956. november közepéig az MTI osztályvezetője volt. Ezt követően, amikor Kádár hatalomra került, feltehetően másfél évig otthon maradt (nincs bejegyzés a munkakönyvében, és semmilyen adat nem utal arra, hogy ekkor bármilyen állása lett volna.)

Majd 1958 májusától 1980. december 31-ig a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkárságán (később a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában) dolgozott, előbb osztályvezetőként, majd 1974 júliusától hivatalvezető-helyettesként.

A házaspár ránk maradt levelei

is bizonyítják, hogy ha nem is lángoló szerelem, de erős érzelmi kötelék fűzte őket egymáshoz, időnként ezt szavakban is kifejezték. Tamáska Mária egyszer így írt férjének:> Gyerekem írjál, és gyere okvetlen, mert én tudom, mit csinálok Veled, ha nem fogadsz szót. Gondolom mégis csak megverlek.< Máskor meg így fogalmazott:> Szervusz, most már ígérem, elköszönök és megyek buncizni. Szeretettel: Én.<

Igaz Tamáska Mária egy alkalommal, amikor pártbeli rehabilitációjáról volt szó,>elvtársnak< szólította férjét.

Szűrös Mátyás⁴ így emlékezett

utóbb Kádár János és felesége viszonyára: > feleségének óriási szerepe volt Kádár János befolyásolásában. Neki voltak szimpatikus és kevésbé szimpatikus emberek. Ez eléggé elterjedt volt, hogy Mária néni beleszólt bizonyos dolgokba (…) a politikai vezetőknél tudni kell, hogy eléggé magányosak, különösen az első számú vezetők, különösen egy ilyen rendszerben.(…) Egyébként egymásra voltak utalva a feleségével, és sok mindent megbeszéltek.

Aczél György⁵ emlékei szerint

Kádár Jánosnak egyetlen döntése volt, amit nem beszélt meg az asszonnyal - és ezt a döntést 1956. november 3-án Moszkvába hozta meg. A politikustárs így emlékezett: > amikor november 7-én Kádár megérkezik Budapestre, értesítik, hogy felesége ott van a parlamentben, hogy jön és akkor lemegy a Parlament kapujához, ahol Kádár nem nagy örömére azt mondja hangosan, hogy >Ezt a szart már hagyhattad volna Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.<. Kínos tuszkolja befelé az asszonyt, mert ugye ott vannak a tolmácsok és az egész kíséret, és az asszony csak mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam.<

A házaspárnak nem volt gyermeke,

több feltételezés is lábra kapott arról, hogy miért nem. Az egyik legenda szerint Kádárt kiherélték a börtönben, egy másik szerint a barátjának imigyen mesélte (volna), mit tettek vele kínzói: > Amikor börtönben voltam, annyira megverték a tökömet, hogy baszni ugyan még tudok, de terméketlen lettem.<

Tudható, hogy egyik történet sem igaz - a fennmaradt részletes orvosi leletei nem utalnak ilyesmire. Arra, hogy miért nem volt gyerekük, a legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy amikor házasságot kötöttek, harminchét évesek voltak, amikor Kádár János kiszabadult a börtönből már negyvenkettő, és mindketten különféle egészségügyi gondokkal küzdöttek a korábbi megpróbáltatások miatt.”

Felhasznált irodalom:

Majtényi György

Vezércsel - Kádár János mindennapjai

Libri Kiadó-Magyar Nemzeti Levéltár Bp 2012

Szövegmagyarázat:

1. Kádár házaspár:

Kádár János - eredetileg Csermanek (1912-1989) kommunista politikus, harminchárom éven át az ország első számú vezetője. Életével a www.historiamozak.blogspot.c. honlap több szerkesztése, így az „Én nem voltam szovjet ügynök” című szerkesztés is részletesen foglalkozik.

Kádár Jánosné született Tamáska Mária (1912-1992) Kádár János felesége. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com című honlap több szerkesztése is részletesen foglakozik.

2. Illyés Gyula (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Illés gyula néven anyakönyvezték. Párizsi emigráció idején a huszas évek közepétől jelentek meg első versei – az otthon maradt családtagjait kímélendő - Illyés Gyula név alatt. Ezt követően már választott nevén publikált, de 1933-tól belügyminiszteri engedéllyel hivatalosan is Illyésre változtatta. Első felesége (1931-1938) Juvancz Irma, majd feleségül vette és haláláig együtt élt Kozmutza Flórával, József Attila korábbi nagy szerelmével.

Illyés Gyula alkotó éveiben 1920-1983 között több regényt, drámát szocografikus művet, verset és esszét írt. Nekem az „Egy mondat a zsarnokságról” című verse nagyon tetszett. Fontosabb művei: „Petőfi” a „Puszták Népe” „Fáklyaláng”, a „Kegyenc” stb.

3. Berecz János (1930- ) magyar kommunista politikus. 1950-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte tanulmányait, majd 1951-től már a Lenin Intézet hallgatója, ahol 1955-ben végzett. 1963-1966 között az szovjet SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) KB (Központi Bizottság) Társadalomtudományi Akadémiáján tanult. Politika pályát a DISZ-ben (Dolgozó Ifjúsági Szövetség), majd a KISZ-ben (Kommunista Ifjúsági Szövetség) folytatta. 1972-ben az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) külügyi osztályvezető helyettese, 1974-től osztályvezetője. Kádár Jánost ebben a funkcióban rendszeresen külföldre is elkísérte. 1980-tól a KB tagja, 1982-től a „Népszabadság” (a párt hivatalos lapja) főszerkesztője. 1985-től újra a pártapparátusban találjuk, 1987-től a Politikai Bizottság tagja, KB titkár. Ebben az időszakban már a parlament tagja is. 1989-ben az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökévé választották. A rendszerváltást követően nem csatlakozott az MSZP-hez, az újjászervezett MSZMP-nek tagja lett és a KB tagjaként tevékenykedett. 1991-ben kilépett a pártból. 1994-1997 között több céget is vezetett. 1997-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokra Pártba, de 1999-ben kilépett a pártból. Ezután nyugdíjba vonult. Több könyv szerzőjeként ismert.

4. Szűrös Mátyás (1933- ) magyar kommunista politikus, diplomata, az ország volt moszkvai nagykövete. A nyolcvanas évek végén az Országgyűlés elnöke, majd 1989.okt.23- 1990.május 2 között a Magyar Köztársaság Ideiglenes Elnöke. Múltjának hátatfordítva a rendszerváltás óta jobboldalon álló körökkel keresi a kapcsolatot.

5. Aczél György (eredetileg: Appel Henrik: 1917-1991) kommunista politikus. Életével a www.historiamozaik.blogspot. című honlap több helyen részletesen is foglalkozik.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2013. március