Magyar tudós útja a Nobel-díjig (részletek)

Érdeklődéssel olvastam Czeizel Endre írását a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában. A szerző bevezetőjében ezt írja: „Szent-Györgyi Albert apai ősei, de apja és fivérei is egybeírták családi nevüket. A későbbi Nobel-díjas tudós 1893. november 5-i megkeresztelését igazoló anyakönyvi kivonatán a budapesti Kálvin téri református egyházközösség lelkészi hivatalában is a Szentgyörgyi családnév szerepel. Sőt Szent-Györgyi Albert első, még medikusként írt dolgozata is Szentgyörgyi néven jelent meg. Ennek azért van jelentősége, mert a családtörténészek szerint a Szent-Györgyi család felvidéki, a Szentgyörgyi viszont erdélyi eredetű. A Nobel-díjas tudós apai ősei Erdélyből származtak. Családi nevének megváltoztatásakor Szent-Györgyi Albert erre nem volt tekintettel, és a belügyminisztériumi döntés alapján 1937-től a Szent-Györgyi családnevet használta.

Fiatalsága

Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten, reformátusként. Keresztszülei báró Szentgyörgyi Albert és neje voltak, tehát az Albert név is innen eredeztethető. Gyermekkorát főleg Pál bátyjával együtt a Kiskér pusztai kúrián töltötte. Nyelveket és zenét tanultak. A nagyon eleven gyermek számára apja birtoka alkalmasnak bizonyult energiájának levezetésére, lovagolt, sokat futott, később versenyszerűen gyorskorcsolyázott, valamint úszott és síelt.

A Práter utcai elemi iskola után őt is a budapesti Lónyay utcai Református Főgimnáziumba íratták be szülei, amelyet 1903 és 1911 között végzett el. A református gimnáziumot a leendő főváros negyedik középiskolájaként 1859-ben alapították, a mai Városkapu Üzletház helyén. 1888-ban építették meg az új iskolaépületet a IX. kerület, Lónyay utca 4-8 szám alatt.

Szent-Györgyi Albert

nem tartozott a jó tanulók közé., sőt kifejezetten nehézfejűnek tartották, amit gimnáziumi érdemjegyei is érzékeltetnek. Egyes szakemberek utólag olvasási zavarban szenvedőnek, ún. diszlexiásnak tartották.

Visszaemlékezései alapján:

>Lassú gyerek lehettem. Nem szerettem a könyveket, semmit se szerettem. Senki se tanított meg, hogyan használjam a fejemet. Legrosszabb jegyei latinból, történelemből, valamint természetrajzból és tornából (?) voltak. Lenhossék nagybátyja egyszerűen csak tökfejnek titulálta. Az V. osztályban félévkor három tantárgyból (köztük természetrajzból) megbukott. Szülei csak házitanítók >bevetésével< tudták továbbtanulását biztosítani.

A magolással szembeni ellenszenvből

eredhet későbbi véleménye: >Az ismereteinket tartalmazó könyvek természetéről széles körben elterjed egy helytelen felfogás. Úgy vélik, hogy ezek a könyvek olyanok, amelyeknek a tartalmát a fejünkbe kell préselni. Azt gondolom, ennek az ellenkezője közelebb áll az igazsághoz. A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretanyag számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én saját fejemben bármelyik könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek és a könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.

Tizenhét éves kora körül

azután javulás figyelhető meg a teljesítményében, így a gimnázium VIII. osztályában már kizárólag jeles és jó jegyei voltak. Ekkor döntötte el, hogy kutatóorvos lesz. Nagybátyja ezt semmiképpen sem akarta, félve a nagyhírű Lenhossék családi tradíció lejáratásától. A két erős egyéniség közötti hosszú vita végül is kompromisszumba torkollott. A nagybácsi először a kozmetikusi, majd a gyógyszerészi, végül a fogászati szakmát ajánlotta, de amikor Szent-Györgyi Albertnek az érettségije is jól sikerült Lenhossék nagybácsi beadta a derekát.

Szent-Györgyi Albertet

1911-ben felvették a budapesti orvostudományi egyetem orvosi karára. Nagybátyja végső kompromisszumként megígértette vele, hogy proktológus (a végbéllel foglalkozó szakember) lesz, a rosszmájú kollégák szerint e javaslat hátterében saját aranyere állt. S valóban az ifjú medikus nagybátyja intézetébe bejárva már 1913-ban húszévesen nívós cikket közölt a végbél anatómiájáról és szövettanáról egy jó hírű németszaklapban. Később a szemmel, az üvegtest szerkezetével kezdett foglalkozni, és e témában is figyelemre méltó eredményeket ért el. De hamarosan csalódott a túlságosan statikus anatómiában, s hirtelen elhatározással otthagyta nagybátyja intézetét, és az Élettani Intézetbe kezdett bejárni. Ebben azonban az első világháború kitörése hamarosan megakadályozta: 1915 nyarán behívták katonai szolgálatra…

Házasságai és leszármazottai

1917. szeptember 19-én huszonnégy éves korában feleségül vette: Demény Kornéliát. Kornélia gazdag és nevezetes családból származott: édesapja postaügyi miniszter volt. Kornélia, 1938-tól Cambridge-ben, majd Svájcban végezte tanulmányait, 1940-ben tért vissza Magyarországra. Hivatalosan 1941-ben váltak el. Második felesége a szabadkai származású Borbíró Márta, aki Miskolczy Dezső orvosprofesszor felesége volt, ebből a házasságából két gyermek született. Szent-Györgyivel 1941. október 18-án kötött házasságot. Huszonkét évig éltek együtt. Borbíró Márta ötvenhárom éves korában mellrákban halt meg.

A hetvenkét éves Szent-Györgyi

harmadik házasságát második felsége halálát követő két évvel kötötte Susan Wichtermannal, akinek apja a Pennsylvánia Egyetem professzora volt. Két évig éltek együtt kapcsolatuk nem volt harmonikus.

Negyedik felesége

Marcia Houston festőművész volt, akit 1976-ban, 83 éves korában vett feleségül. Kapcsolatuk megszakadása Szent-Györgyit keserűséggel töltötte el. Szent-Györgyi sokáig jól viselte az öregséget, vizisízni 70 éves korában tanult meg. Még 1984 telén 91 éves korában is kéthetes hajókiránduláson vett részt a karibi-öbölben. Csupán romló hallása okozott neki gondot. 1986 júniusában vesebaja miatt szívelégtelensége lett - orvosai csodálkozására - összeszedte magát. Végül 1986. október 22-én 11 óra 30 perckor halt meg 93 éves korában, leukémiaszerű betegségben és magas vérnyomásban. Halálának közvetlen oka: veseelégtelenség.

Tudományos pályájának kezdete:

Az első világháborúban behívták katonának, 1918 novemberében leszerelhetett. 1919. jan.1 és szept. 21 között a pozsonyi Szent Erzsébet Tudományegyetemen, a nagyhírű Mansfeld Géza (1882-1950) professzor gyógyszertani tanszékén lett tanársegéd, rövid ott tartózkodása életre szóló élményekkel járt. Itt került barátságba a későbbi Nobel-díjas tudóssal, Carl Corival (1896-1984), közben a család elvesztette vagyonát. Édesanyja megmaradt pénzén a prágai Armin von Tsermák Élettani Intézetébe ment tanulni. Itt emlékei vegyesek voltak. Majd életében több tudományos intézet is következett. Első tudományos munkája a biokémia történetének klasszikus művei közé került, és elindította azt a kutatási irányt, amely az elektronok elvesztésekor kialakuló, ún. szabadgyökök felismeréséhez vezetett.

Innen indult a C-vitamin története

Tovább dolgozott és hamarosan rátalált az igen gazdag C-vitamin tartalmú szegedi zöldpaprikára. A híres anekdota szerint egy vendégeskedés során ötlött eszébe, hogy a Szeged környékén oly elterjedt paprika esetleg hasznosítható a C-vitamin előállítására. Felszeletelve a paprikát a kés pengéjén ugyanis rozsdaszínű elváltozást vett észre, amely a biológiai oxidációra emlékeztette. Gyanúja beigazolódott: > Valamilyen ismeretlen ok folytán a természet a magyar paprikát a legcsodálatosabb aszkorbinsav-raktárral látta el.< A paprika egy grammjában két mg C-vitamin van, ez öt-hatszor több, mint a narancsban! Így azután rövid idő alatt hihetetlen mennyiségű: 1.5 kilogramm súlyú C-vitamin kristályt állítottak elő a paprikából az általuk bevezetett módszerrel.

A következő évben még két kg kristályos C-vitamint produkáltak. S akkor két választása lehetett Szent-Györgyinek. Létrehozni a világ első C-vitamin gyárát, amelynek anyagi haszna szédületes lett volna nemcsak önmaga, de Magyarország számára is. Mégis a második lehetőséget választotta: szétküldte anyagát a világ legjobb szakembereinek, akik azután rövid időn belül pontosan meghatározták a C-vitamin kémiai szerkezetét és tisztázták hatásmechanizmusát, vagyis minden fontos tulajdonságát. Norman W. Haworthszel (1883-1950) együtt a hexuronsavat skorbut elleni, vagyis askorbicus vitaminnak, tehát aszkorbinsavnak nevezték el. Mint írta: >A C-vitamin kémiai azonosítása megnyitotta a szintéziséhez vezető utat. Tehát főleg a magyar paprikának köszönhető, hogy olyan figyelemre méltóan rövid idő, két év alatt a C-vitamin a titokzatosság homályából az olcsó szintetikus termékek birodalmába került. Ma a C-vitamint alacsony áron mázsaszámra állítják elő szintetikusan.< Így a C-vitamin mindenki számára hozzáférhetővé vált, és felfedezése az emberek tízmillióinak egészségét védte meg, ráadásul Szent-Györgyinek köszönhetően a szegedi paprika exportja is ötszörösére növekedett.

Nem is maradt el az elismerés:

1937. október 2-án Szent-Györgyi táviratot kapott Stockholmból, amelyben tájékoztatták: abban az évben ő az orvosi és élettani Nobel-díj nyertese. Szent-Györgyi Albert első útja akkor a Fogadalmi Templom kriptájába, Klebelsberg koporsójához vezetett. A Nobel-díjjal járó 40000 USA-dollár már akkor is igen jelentős összeg volt, de ennél többet jelentett az erkölcsi elismerés. Magyar származású tudós itthon, magyar állampolgárként, sem előtte, sem utána nem kapott Nobel-díjat. S ami még tetézte a diadalt: az angol Norman W. Haworth és a svájci Paul Karrer (1889-1971) kapta megosztva a kémiai Nobel-díjat. Az a Haworth, akit ő látott el C-vitaminnal, és aki így neki köszönhetően tudta kémiailag azonosítani a C-vitamint. Szent-Györgyi révén tehát 1937-ben tulajdonképpen a vitaminmutatás kapta meg a nemzetközi tudományos közösség legmagasabb elismerését.

1937. december 10-én vette át a Nobel-díjat

> a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában.< V. Gusztáv svéd királytól, közben a zenekar a Rákóczi-indulót játszotta. Ezt követően tarthatta meg az akkor 44 éves tudós Oxidáció, energiaátvitel és vitaminok címmel Nobel-előadását. Nem véletlen a címválasztás. Szent-Györgyi sokra tartotta a C-vitamin orvosi hasznát, de őt elsősorban az élet titka érdekelte, a biológiai égés és a vitaminok szerepét is az alapvető életfolyamatokban kívánta feltárni Szent-Györgyi a bőrvérzésekkel - ún. purpurákkal - járó Henoch-Schönleich betegségben is jótékony hatásúnak találta a nyers paprikát, ennek okát keresve jutott el egy sárga flavinoid anyaghoz, amelyet P (paprika) vitaminnak neveztek el.

Későbbi élete

A Nobel-díj elnyerése után több nagyhírű egyetem hívta meg professzorának. A legnagyobb kihívást az Egyesült Államok vezető egyeteméről, a bostoni Harward Egyetemről érkező invitáció jelentette. Ide el is ment háztűznézőbe, a látogatás azonban rosszul sikerült. Meghívójának, az egyetem nagyhatalmú vezetőjének Edwin J. Cohnnak (1892-1953) a kutatásait elég érdektelennek tartotta, és amikor Cohn hosszas beszámolót tartott neki eredményeiről, Szent-Györgyi elaludt, így maradt Szegeden. A Szegeden eltöltött 15 évben volt még két másik fő kutatási területe. Az egyik a szöveti biológiai oxidációval kapcsolatos munkájának a folytatása. 1934-1936 között a kétbázisú szerves savak katalitikus funkcióját igazolta a szövetlégzésben. Hans A. Krebs (1900-1981) azután abból kiindulva írta le az ún. citrátciklust, így méltán nevezik az életnek ezt a kulcsfontosságú jelenségét Szent-Györgyi- Krebs féle körfolyamatnak…

A második világháborúban

Szent-Györgyi humanizmusa éles ellentétbe került a militarizmussal és a fasizmussal. Ahogy 1963-as Önéletrajzában írta: > Nem én vetettem bele magamat a politikába. A politika tört be az életünkbe. Amikor könyvet égettek és zsidó barátaimat üldözték, döntenem kellett.< Részt vett a híres szárszói találkozón 1943 augusztusában. Később politikai szerepet is vállalt: a háborúból való kiugrást célzó egyik tárgyalás vezetőjeként Törökországba utazott, emiatt közvetlen életveszélybe is került. Időlegesen a Gestapo fogságába is került, szökése után a svéd követségen bujkált. Akkor meggondolatlanságból hibát követett el: az izomkutatásokkal kapcsolatos új eredményeinek leírását a követségtől küldte el egy svéd tudományos szaklapnak, a szerkesztőség meg táviratban visszaigazolta, hogy megkapták: >Szent-Györgyinek, Svéd követség címén Budapest.< Így a Gestapo azonosította tartózkodási helyét, de egy német diplomata szerencsére jelezte a követségnek a következő napra tervezett elfogási akciót, és akkor maga a követ, Per Anger - kocsijának a csomagtartójában - csempészte az épületből.

A háború után,

1945. április 27-én a Budapesti Orvosi Egyetem Biokémiai Intézetének professzora és a Magyar Tudományos Akadémia elnökhelyettese lett. Elnökké Kodály Zoltánt választották, akivel harmonikus munkakapcsolatban dolgozott. 1947 szeptemberében Svájcban tartózkodva jutott tudomására anyagi támogatójának és barátjának, Ráth Istvánnak a letartóztatása (korábban ugyancsak megrázta Zilahy Lajos író bebörtönzése, akivel a Magyar-Szovjet Művelődési Társaságban dolgozott együtt.), és akkor felismerte >nyugati< kapcsolatainak veszélyességét. A budapesti egyetemtől ezért bizonytalan időre engedélyt kért egyesült államok-beli kutatási szabadságra, és 54 éves korában az Egyesült Államokba emigrált.

A Bostonhoz közeli Woods Holeban

folytatta izomkutatásait. Ebben unokaöccse, Szent-Györgyi András és felesége voltak legközvetlenebb munkatársai. Később teljesen új kutatási területen, az általa szubmolekuláris biológiának nevezett témában kezdett dolgozni…

Tipikus értelmiségi volt,

aki nem hagyta személyiségét korlátozni. Aranyból készült Nobel-díját a szovjetekkel hősi harcot vívó finneknek ajánlotta fel 1940 márciusában. ( A finn követ ösztönzésére egy gazdag helsinki fakereskedő megvette az érmet, és ezt Ohm Talas követ 1940. június 12-én a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.) Budapest elfoglalása után Molotov személyes utasítására Malinovszkíj marsall vigyázott Szent-Györgyire. Sőt két hónapra a Szovjetunióba is meghívták. A szovjet fegyverek árnyékában a mindinkább diktatúrába torkolló hazai helyzetet azonban nem tudta elfogadni. A hatalom birtokosai sem őt, noha kezdetben sokat tettek megnyeréséért még Rákosi Mátyás is. Ő azonban elvtelen meghunyászkodásra nem volt hajlandó…

Az más kérdés,

hogy az Egyesült Államokban is gyanúsnak találták, mivel a Magyar Kommunista Párt kongresszusán 1946 júniusában a magyar tudósok képviselőjeként beszédet mondott. Nehezményezték azt is, hogy szovjetunióbeli meghívásakor a legmagasabb rangú vezetőkkel reggelizett kaviárt… Mindezek miatt egyesült államokbeli munkásságának 39 éve közel sem bizonyult olyan sikeresnek, mint, amit a Nobel-díjas tudósként remélhetett. Az igazi tiszteletet 1973 októberében, első hazalátogatásakor itthon kapta meg.

A szőke, kékszemű kisfiúból

hamar őszülő jóképű, sportos megjelenésű férfi lett. Egészségi állapotának értékelésekor sportszeretetét kell kiemelni, amely bizonyára szerepet játszott hosszú életében. Lelki egészsége ugyanakkor már nem volt teljesen rendben. Közismert mániás munkatempója mellett elég súlyos depressziók is jelentkeztek. Általában hajnali 4-kor kezdett dolgozni, de több hónapos betegszabadságok is előfordultak. 1926-ban tudományos pályájának mélypontján az öngyilkosság is megkísértette.

Származásának elemzésekor

két szempont érdemel figyelmet. Egyik a szociális eredete: jómódú, nemesúri családba született. A másik famíliájának anyai ága római katolikus, az apai ág pedig protestáns-református volt. Bizonytalannak ilyen szempontból csak Szent-Györgyi Albert anyai nagyanyja számít, aki valószínűleg zsidó lehetett. A II. világháború előtti és alatti szomorú időszakban sokan ezzel magyarázták Szent-Györgyi Albertnek a zsidók védelmében tett nyilatkozatait és tetteit. Szent-Györgyi nem volt vallásos, érdekes módon ebben a Református Gimnázium egyik pedagógusának is szerepe lehetett: > Volt egy tanárom, aki nagy hatást tett rám, nagyon intellektuális volt, ő keltette fel igazi érdeklődésemet. Hát ez a tanár ateista volt<. (Érthető módon a nevét nem adta meg).

Szent-Györgyi Albert magyarsága vitathatatlan:

1. Budapesten, Magyarország fővárosában született.

2. Anyanyelve a magyar volt.

3. Egész életében kitűnően beszélt magyarul.

4-6. Mind apai, mind anyai nagyszülei, így természetesen a szülei is magyarok voltak.

7. Ő magyar állampolgárként jött a világra.

8-9. Elemi és középiskoláit Budapesten végezte.

10. Orvosi diplomáját is a budapesti egyetemen szerezte meg.

11. Kétszer ugyan elhagyta Magyarországot, de 1930 és 1947 között Szegeden majd Budapesten dolgozott.

12. Nobel-díjas kutatásait külföldön kezdte el, de Magyarországon folytatta és itthon más témákban is jelentős eredményeket ért el.

13. A Nobel-díj átvételekor magyar állampolgár volt.

14. Az amerikai állampolgárságot 1955-ben kapta meg, de csak 1964-től használta és így Egyesült Államok állampolgáraként halt meg.

15. Magyar rokonsága nemigen maradt, elsőfokú rokonai mind külföldre távoztak, szülei pedig meghaltak.

16. Mégis szívesen látogatott vissza Magyarországra.

17. De ami a legfontosabb: vállalta magyarságát:>Én magyar ember vagyok, és e hazához tartozónak érzem magam.<”

Forrás: RUBICON történelmi magazin 2014/ 12 szám

Szerkesztette: Dr. Temesvári Tibor

2015. január