A könyv szerzője, akinek emlékiratait a szerkesztés
összeállításánál felhasználtam hivatásos diplomata volt, aki hét évet töltött a
magyar királyi külügy szolgálatában. Újpéteri Elemér - nem arisztokraták gyermekeként
- lett diplomata. Annak idején a „Tények és tanuk” sorozatban a Magvető
könyvkiadó gondozásában megjelent „Végállomás Lisszabon” c. könyvében bemutatja
azokat a nyilvánosság előtt kevésbé ismert történéseket, amelyek elvezettek a
„Felvidék” visszacsatolásához. Újpéteri Teleki Pál tanítványa volt, a
Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után tehetsége okán sikeresen fejezte be
a diplomataképzőt is. Volt Imrédy Béla miniszterelnök, és Csáki István
külügyminiszter titkára, dolgozott a külügyminisztériumban Bárdossy László keze
alatt. 1942 őszétől pedig Lisszabonban a magyar királyi követségen teljesített
szolgálatot.
A
visszacsatoláshoz vezető
„rögös” út.
„A trianoni béke óta
mi sokat
hangoztattuk revíziós igényeinket, de gyakorlatilag a Teleki Pál1
által vezetett Államtudományi Intézet pontos néprajzi térképeinek előkészítésén
kívül alig tettünk valamit. A Revíziós Liga* külföldi országokban működő
titkárai kivétel nélkül intelligensek voltak, kapcsolatokat tartottak a,
információkat jelentettek haza, de sem a magyar kormány, sem a Revíziós Liga
nem volt felkészülve azonnali cselekvésre.
*A Magyar Revíziós Liga a két világháború között az
irredenta tevékenység szervezésére és összehangolására létrehozott társadalmi
szervezet volt. Nagy gazdasági érdekképviseleti szervek: a Gyáriparosok
Országos Szövetsége, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az Országos
Magyar Gazdasági Egyesület, az Országos Mezőgazdasági Kamara képviselői
elhatározták a Liga létrehozását.
A szervezet 1927. július 27-én tartotta alakuló
ülését, elnökének Herczeg Ferenc írót választották meg.
Pedig világos
volt - már akkor 1938 nyarán -, hogy kik azok, aki revíziónkat elő tudják és
esetleg tudják segíteni. Ezek viszont ütőképes magyar hadsereget és
szállítóképes gazdaságot Kívántak tőlünk. A >> Szent István-i
birodalom<<, a >>trianoni gyalázat<< stb. agyoncsépelt közismert
érvek és jelszavak voltak, de külpolitikailag nem voltak döntőek. Darányi
Kálmán >>győri<< programja a németek hallatlan fegyverkezési
iramához képest eltörpült. Azonkívül csak részben valósult meg. Jelszavaink
annyit értek, amennyit értek; katonailag semmit! Ezt mindenki, még egy huszonhét
éves diplomata is láthatta. A magyar kül-, gazdasági és katonapolitika teljesen
el volt maradva, nemcsak az olasz, de főleg a német iram mögött. Hogy ezt hivatalosan
is tudomásul vegyük, ahhoz a kormányzó és kíséretének kieli látogatása
kellett.”
Horthy2 útja Hitlerhez3
vezet….
„Ez a
látogatás, amely 1938. augusztus 20-án kezdődött, és több napig tartott,
tulajdonképpen már Darányi miniszterelnöksége óta várható volt. Meghívó a német
kancellár volt. A látogatás fő állomásaiként Kiel, Hamburg, Berlin, Nürnberg
voltak megjelölve. A magyar hivatalos küldöttség a következőkből állt; Horthy
kormányzó feleségével, Imrédy4 miniszterelnök, Kánya5
külügyminiszter, Keresztes Fischer Lajos6, a vezérkar főnöke, Kuhl
Lajos, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Imrédy és Kánya
titkára (én és Zilahy-Sebess) és meglehetősen nagyszámú kíséret, ez inkább
dekorációnak. Hivatalos meghívottak Budapesttől Budapestig különvonaton
utaztak, a többi nem hivatalos meghívott Kielben a Patria luxushajón gyülekezett.
A német protokoll kitett magáért.
A német
határtól kezdve maga Dörnberg protokollfőnök kísért bennünket. A különvonatot
minden jelentősebb állomáson várta a párt, a Hitlerjugend és nagyszámú
közönség, meleg fogadtatásban részesítve a vonat utasait, különösen a
kormányzót. Egyébként a vonat legtöbbször meg sem állt, hanem lassú sebességgel
haladt át az állomásokon. A kormányzó barátságosan viszonozta a nyitott
ablakból az üdvözlést.
Ahogy később
kiderült, volt magyar hivatalos köröknek előkészített külpolitikai tárgyalási
tervük. Első helyen állt a
Csehszlovákiával való békés revízió kérdése. Arra, amit a németek tartogattak
számunkra, senki sem volt előkészülve.
Kielben Hitler, Ribbentrop7 stb
vártak.
Rövid szívélyes üdvözlés és
hasonló válasz után a hivatalos vendégek, élükön a kormányzóval, az Aviso Grille nevű gyorsnaszádon kaptak
szállást. Hitler és közvetlen munkatársai szintén ezen a gyorsnaszádon voltak
elszállásolva.
A tárgyalásokat Hitler és Horthy
négyszemközti beszélgetése vezette be. Hitler vázolta terveit a Szudéta-kérdés
megoldására vonatkozóan. Szinte napra előre megmondta, hogy mikor fogja a
nemzetközi krízist kiváltani. Abból indult ki, hogy az angolok és franciák,
Csehszlovákia szövetségesei, nem fognak a tárgyalások menetébe katonai
ellenrendszabályokkal beleszólni, mert gyengék és >>puhák<<, és
Csehszlovákiát magára fogják hagyni.
Hitler elismerte a magyar területi igényeket, még a néprajzi határokon túl is,
egészen az >>ezeréves<< határokig, tehát a Kárpátokig. De
feltételnek szabta, hogy Magyarország mozgósítson Csehszlovákia ellen és
amennyiben a csehszlovákok katonailag ellenállnak, lépjen fel támadólag velük
szemben. A német hadsereg azonnal Magyarország segítségére fog sietni –
hangsúlyozta.
Horthy tudta - a németek is -,
hogy az akkori magyar hadsereg
teljesen képtelen Csehszlovákia katonai megtámadására.
A határ menti cseh erődvonal jól
ki volt építve, a cseh hadsereg magában véve is lényegesen erősebb volt, mint a
mienk, nem is beszélve a felszerelés közötti különbségről. Hitler >> vabanque<<
játékot kínált nekünk, és ismételten hangsúlyozta, hogy mi a támadó katonai fellépésünkre
nem is fog sor kerülni. Horthy anélkül,
hogy akármelyik tanácsadóját megkérdezte volna, Hitler ajánlatát elutasította a
fenti tények ismertetésével. A cseh határ alig harminc kilométerre volt
Budapesttől. És felvetette a kérdést, hogy mi történne, ha magyar támadás
esetén Csehszlovákia kisantant szövetségesei, Románia és Jugoszlávia,
Csehszlovákia segítségér sietve >>lerohanják<< Magyarországot.
Nekünk idő kell - mondta Horthy -, legalább egy-két év. A vita lement hat
hónapra.
Ezek az érvek Hitlerre
nem hatottak.
Ő Magyarországnak szánta a
kezdeményező lépést - szóval az esetleges támadó háborút Csehszlovákia ellen.
Már a magyar mozgósítás ténye is segítette volna őt a francia-angol tárgyalókkal
szemben. Ha pedig a csehek provokálnak, vagy a magyar támadás ellen saját maguk
ellentámadásba lendülnek, a régi német-magyar fegyverközösségre hivatkozva
megindíthatja saját hadseregét válaszolt. Hitler
nyíltan felfedte terveit, benne a magyar rizikót. De Horthy ugyanolyan nyíltan
újból határozott >>nem<<-mel válaszolt.
Amikor a Hitlerrel való
négyszemközti megbeszélésről visszatért, természetesen közölte a kormány
tagjaival és a vezérkar főnökével a történteket. Beszámolóját általános
megdöbbenés követte politikai és katonai vezetőink részéről. Mindenki
helyeselte a kormányzó döntését. Politikai
vezetőink megértették a Szudéta-kérdés és a felvidéki magyar revízió közötti
kapcsolatot.
Előre látható volt, hogy a német vezetés nem teszi minden további
nélkül zsebre a visszautasítást, és hogy ez - német siker esetén - hátrányosan
fogja befolyásolni helyzetünket felvidéki revíziónk vonalán.
További tárgyalások következtek.
A mi politikusaink Ribbentroppal,
Keresztes-Fischer Lajos Keitellel8 tárgyaltak. A németek
megismételték rejtett fenyegetések kíséretében Hitler ajánlatát. A mieink újból nemmel válaszoltak. A
hangulat a németek és köztünk a fagypontra süllyedt.”
A bledi egyezmény zavart okozott
„A zavart és kedvetlenséget még
fokozta az a számjeltávírat, amelyet Bakách-Bessenyey György, belgrádi követünk
küldött az Aviso Grille-n tartózkodó Kányának. Kuhl és én fejtettük meg a
számjelsürgönyt. Az állt benne, hogy aznap reggel - tehát Kielbe való
érkezésünk napján - belgrádi követünk Bledben aláírta az ún. bledi egyezményt,
amelyben a kisantant megadta beleegyezését a magyar felfegyverkezéshez. A bledi
egyezmény a megelőző hetekben már el volt készítve, és a végső szöveget mindkét
fél elfogadta. Belgrádi követünknek felhatalmazása volt, hogy az egyezményt
aláírja azon a napon, amelyet a két tárgyalófél közösen megállapít.
Bakách-Bessenyey nem tudott - nem is tudhatott - Hitler ajánlatáról. Az aláírás
napja, azt hiszem, véletlenül esett össze Kielbe érkezésünk napjával.
Nincs kizárva, hogy a kisantant
szántszándékkal választotta ezt a napot, hogy a német-magyar Együttműködést
tompítsa. Végül is mi megkaptunk egy olyan jogot, amiért éveken keresztül
harcoltunk. De az már nehéz elképzelni, hogy a kisantant előre tudta volna
Hitler Horthynak tett ajánlatáról. A sors különös szeszélye játszott itt közre.
A bledi egyezmény aláírásának
híre viszont a németeket érte teljesen meglepetésszerűen. Az egyezményről
tudtak, az aláírás napjáról nem. Ők rögtön oda konkludáltak, hogy pokoli intrikáról
van szó Különösképpen Kányát szidták miatta, aki pedig éppúgy meg volt lepve,
mint mi valamennyien.
Hosszú számjel sürgönyt küldött
Kánya, állandó helyettesének Apor Gábornak és belgrádi követünknek, vázolva a
helyzetet. Ezeket a számjel sürgönyöket is Kuhl és én számjeleztük (ehhez tudni
kell, hogy ilyen bizalmas természetű számjel sürgönyöket csak az fejthet meg, illetve
számjelezhet, aki letette a harmadik, legmagasabb számjel sürgöny esküt.
Mielőtt átkerültem Imrédy mellé, Apor előtt, feszület és égő gyertya mellett
Apor letetette velem ezt az esküt.)
Kánya számjel sürgönyei már
önmagukban is elárulták politikusaink zavarát és tanácstalanságát az új helyzetben.
Ehhez hozzájárult a teljesen megváltozott hangulat a németek részéről, amely
egész további utunkat végig kísérte.
Hitler rossz hangulatban
azzal búcsúzott el aznap vacsora
után magyar vezetőinktől, hogy kiábrándítva érzi magát, mert eddig mindig azt
hitte, hogy a magyar egy >>Herrenvolk<<. Majdnem, hogy gyáváknak nevezett
bennünket. Ribbentrop és Keitel szintén savanyúak voltak. A bledi egyezmény
aláírása ugyanazon a napon további hideg zuhany volt a németek részére. Könnyű
volt már ott, az Aviso Grille fedélzetén és fülkéiben eljutni egy-két
megállapításig, illetve kérdésig:
- A németek tudtak a tárgyalásokról, amelyeket a magyar diplomácia a kisantanttal folytatot a fegyverkezési egyenjogúság elismerése érdekében. Sőt ismerték az egyezmény szövegét is. Tőlünk kapták meg.
- Az aláírás napjának egybeesése kieli érkezésünkkel, akár véletlen volt, akár a kisantant manőver, szerencsétlen volt. Meg tudta volna belgrádi követünk a dátumot változtatni? Utasítása ilyen irányban nem volt.
- A bledi egyezményt Csehszlovákia csak parafálta, de sohasem írta alá, éppen területi követeléseink miatt.
- Hitler kívánságáról, hogy Magyarország mozgósítson Csehszlovákia ellen - heteken belül-, és vállalja egy támadó háború rizikóját, a magyar vezetők csak - Kielben, Hitlertől hallottak. Még az általában jól informált berlini követünk, Sztójai is, aki egyébként jelen volt Kielben, teljesen meg volt lepve. Pedig már hetek óta jelentett a németek terveiről a Szudéta-földdel kapcsolatban.
- Hitler kívánsága és a felvidéki magyar revíziós követelések közötti összefüggést vezetőink azonnal megértették.
- Volt Horthynak és a magyar felelős vezetőknek más választásuk?
Mindenesetre az első visszahatás
német részről hamar megérkezett. Dörnberg protokoll vacsora után közölte a
magyar vendégekkel, hogy még aznap este át fognak költözni a Patria hajóra,
amely a közelben horgonyzott, és amelyen magyar és német meghívottak már szép
számban voltak.>> Rangjukhoz méltó elhelyezésükről már gondoskodás
történt.<<
Ezt az átszállást eredetileg csak
másnap reggelre tervezték.
Átszállásunk előtt, még az Aviso
Grille fedélzetéről végignézhettük a német haditengerészet nagyszabású éjjeli
hadgyakorlatát. A német haditengerészet, főleg a tengeralattjárók hibátlan
manőverei mindenkire jó benyomást tettek, főleg Horthy
kormányzóra>>Novara hősére*<<
*A Novara az Osztrák-Magyar Monarchia
haditengerészetének Helgoland-osztályú gyors cirkálója.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós zászlóshajója volt
1915-1918 között. Építése 1912-ben kezdődött és 1915. jan.10-én állították
hadrendbe. Horthy parancsnoksága alatt számos sikeres bevetésben vett részt.
A Monarchia összeomlása után hadizsákmányként
Franciaországnak ítélték, ahol több évig zászlóshajóként használták, majd
1941-ben szétbontották
Ő Hitlerrel együtt a parancsnoki
hídról nézte végig a különböző fázisokat, és fogadta a hajók elvonulását és
tisztelgését. Melegen gratulált Hitlernek.
Utána átszálltunk az új hajónkra
a Patriára.
Már a Patriá-n egy ideig még
beszélgettünk Kuhllal. Mindketten fáradtak voltunk, nemcsak az események hatása
alatt, hanem az órákig tartó, kimerítő számjelzés miatt is. Kuhl fejezte be a
beszélgetést: >> A bledi aláírás egybeesése Kielbe való érkezésünkkel
szerencsétlen volt. De a hangulat már akkor elromlott, amikor Hitler - szerinte
nagyon kedvező ajánlatát - megtette a kormányzónak. Felkínálta a magyarlakta
Felvidéket, esetleg az egész Felvidéket a Kárpátokig. De a hozzáfűzött katonai
feltétel, ti. magyar mozgósítás súlyponttal a csehszlovák határon és egy esetleg
általunk kezdeményezett csehellenes katonai támadás, elfogadhatatlanul súlyos
és rizikóteljes volt. Megadtuk volna a német vezetésnek az ürügyet
Csehszlovákia lerohanására, és ha ez sikerült is volna, külpolitikailag
véglegesen német gyámság alá kerülünk. Méghozzá azonnali döntést kértek tőlünk.
Így nem volt időnk az olaszoktól tanácsot és támogatást kérni, még kevésbé
Londonban és Párizsban informálódni. Persze ha Hitlernek minden sikerül, amit
most akar, akkor felvidéki revíziónk a levegőben lóg. Ez az ember nem bocsát
meg könnyen.<<
A politikai osztály főnökének
fenti kijelentései együtt az előbb felsorolt pontokkal hozzájárultak ahhoz, hogy
rosszul aludjanak a luxushajó első osztályú, mindennel ellátott kabinjában.
Másnap reggel
a Patria elindult a kieli
csatornán keresztül Cuxhaven felé, tehát a Keleti-tengerről az Északi-tenger
irányába. Ezen az úton Hitler és kísérete is velünk volt. A kormányzó és Hitler
a parancsnoki hídról köszönték meg az impozáns tömegek éljenzését és
zászlólengetését. A csatorna mindkét oldalán megszakítás nélkül sorakoztak fel
férfiak, nők egész iskolák, egyenruhákban és civilben.
A helgolandi látogatás
kis epizód maradt.
A sziget katonailag rendkívül
erősen ki volt építve. Minden a föld alatt, a felszínen parkok, sétányok,
kilátóhelyek, vendéglők tömege volt látható. A föld alatt több emelet mélységig
messze hordó lövegek, tengeralattjáró bunkerek, raktárak, alvóhelyek
sorakoztak.
Hamburgi látogatásunk
Fő célja a Prinz Eugen
>>zsebcirkáló<< megkeresztelése volt. A keresztanya szerepét Horthy
Miklósné9 vette át. Sikerült neki a pezsgős üveget szertartásszerűen
a hajó orrán eltörni. A hajógyár a >>Blohm and Voss<<, ma is
Nyugat- Németország (a visszaemlékezés megírásakor Németország még megosztott
volt - a szerk.) legnagyobb hajógyára.
Hamburgtól Berlinig
gyorsvonaton utaztunk. Érdekes
volt technikailag. Hitler gyorsvonata és a kormányzóé - két külön vonat volt -
úgy voltak irányítva, hogy Hitler még a hamburgi főpályaudvar előtt el tudott
köszönni Horthytól. A mi gyorsvonatunk elindulása után Hitler és kísérete
beszálltak saját vonatukba. Ez hamarosan utolérte a mienket, és utána sokáig
egymás mellett gurult a két vonat. Így aztán láthattuk egymást az ablakokon
keresztül. A Berlinbe való érkezés előtt Hitler külön vonata gyorsított, úgy
hogy a birodalmi kancellár a berlini pályaudvaron már fogadhatta Horthyt és
kíséretét. Díszmagyarba voltunk öltözve a berlini érkezés alkalmából. Meleg
volt.
Hitler később az új kancellári
palotában várta a magyar küldöttséget. A palota még nem volt egészen kész, de
impozánsnak tűnt. Pár évvel később ugyanennek a kancellári palotának bunkerjében
lett Hitler öngyilkos. Berlinben tárgyalások folytak, de ezekre rányomta
bélyegét a kieli elhidegülés.
Nagy Frigyes potsdami kastélyában.
A katonai díszszemle is
lezajlott. Berlinben majdnem valamennyi nemzetiszocialista vezetőt megismertem,
legalább futólagosan.
Így Göbbelst11,
Himmlert12, Rosenberget13, Heydrichet14,
Baldur von Schirachot15, Rudolf Hesst16 és még sok más
mindenkit. Egyetlen közös vonásuk volt: az önbizalom. A német vezetők, főleg porosz
származásúak ebben a pontban, az önbizalom éreztetésében nagyon különböztek az
olasz vezetőktől, akiket már előbb láthattam. Ez nevelésükkel volt
magyarázható. Nem éreztették az általuk érzett fölényt, legalább akkor még nem.
Barátságosak voltak; pedánsak minden formaság betartásában. Meghallgatták a
magyar vezetők érveit. Néha megértést is mutattak. De a saját maguk által
kitűzött céloktól egy betűvel sem tértek el. Ez nemcsak velünk szemben
nyilvánult meg, hanem minden barátjukkal, vagy ellenségükkel szemben egyaránt.
A >>tengely*<< főereje ők voltak.
*A
tengely-hatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a
német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést
elsősorban a három tengely-nagyhatalomra: Németországra, Olaszországra, és
Japánra használták, de tengelyhatalmaknak vagy tengelyhez tartozónak szokták
mondani e szövetségi rendszerhez később csatlakozó más államokat is. A tengely
1936.okt.27én jött létre Németország és Olaszország megkötött egyezményével. Mussolíni
1936.nov. 1-jén a következő szavakkal hozta nyilvánosságra a néhány nappal
korábban megkötött német-olasz egyezményt.” A Berlin-Róma ív nem egy választóvonal,
hanem egy tengely, amely köré Európa több állama csoportosul.”
Ezt nem
szívesen, de az olaszok is belátták. Ezek voltak impresszióim az első
találkozás alatt és után az olasz és német vezetőkről. Többszörös személyes
érintkezés után első benyomásaim helyességéről meggyőződhettem.
Utolsó látogatási programpontunk
Nürnberg volt a párt városa.
Itt főleg az SA- és az
SS-hadosztályok díszszemléjére emlékszem.
Nürnbergből vissza Budapestre
vezetett az út.
Hitler Nürnbergben búcsúzott el
Horthytól, hidegen. Vezetőink fejében Kiel óta állandóan, de hazafelé még
inkább az járt, hogy a magyar-német viszony megromlott. Mi lesz, ha Hitlernek
előre bejelentett tervei sikerülnek? Marad ebben az esetben a felvidéki
revízió?
Nem sokáig kellett a válaszra
várni.
Chamberlain17
angol miniszterelnök godesbergi és Runciman angol külön kiküldött prágai
látogatása a cseheket nem bírta engedékenységre. Tovább hittek a francia-angol
katonai segítségben. Előkészületben volt
a müncheni négyes konferencia. Már határozottan előrevetette árnyékát a
német siker, amelyet Hitler Kielben megjósolt. Valamit tennünk kellett, hogy
felvidéki revíziós törekvéseink egyáltalán szóba kerüljenek Münchenben.
De a magyar kormánytényezők minden törekvése, hogy München előtt a német vezetőkkel
még egyszer találkozhassanak, meghiúsult. Az olaszok ezúttal szintén nem voltak
hajlandók közbenjárásra.
A Sándor-palotában
a levegőben
érezhető volt a növekvő idegesség és tehetetlenség. A miniszterelnökből magából
áradt legjobban. A Dísz téren nagyobb volt a nyugalom. Kánya nem adta fel a
reményt. Sztójayt állandóan ösztökélte, hogy más és más utakon kísérelje meg
Hitler makacs haragját lecsendesíteni és újabb találkozást kicsikarni. Végül is
idegtépő várakozás után jött Sztójaytól18 egy sürgönyt: Hitler 1938.
szeptember 20-án hajlandó fogadni Obersalzbergben (itt volt Hitler sasfészke,
Berchtesgaden fölött.) 1938. szeptember 20-án időveszteség elkerülése végett
saját repülőgépét és személyes pilótáját küldte Budaőrsre.
A megjelölt nap reggelén
Imrédy Béla
miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és Keresztes Fischer Lajos, a
vezérkar főnöke szálltak be a gépbe. Én kísértem Imrédyt. Tehát ugyanaz a három
magyar vezető repült Obersalzbergbe, aki már Kielben is ott volt. A gép egy
Junkers-52 volt. A későbbiekben még többször repültem vele és mindig ugyanazzal
a joviális pilótával. Kányának ez volt az első repülőútja. Állandóan
panaszkodott, hogy nem bírja a gép ugrásait (nem volt jó repülőidőnk), és
különösen a leszállásnál mondta, hogy erősen zúg a füle.
A hangulat az
úton, mint már otthon, nyomott volt. Nem is lehetett más. Vezetőink tudták,
hogy Kielben nem adhattak más választ, mint amelyet adtak, és a helyzet azóta
sem változott, sőt rosszabb lett, hiszen a kieli látogatás után a német külpolitikai
tevékenység olyan módon módosult, hogy nem tudtuk sem diplomácialilag, sem
katonailag követni. De a magyar kiküldöttek azt is tudták, hogy a magyar
közvélemény vihara elsöpri őket, ha a németek megkapják a Szudéta-földet harc
nélkül (és akkor már nagyon úgy festett a helyzet), mi viszont semmit sem
kapunk vissza a Felvidékből.
A repülőtéren
Dörnberg
protokollfőnök fogadott bennünket, és gépkocsin felkísért Obersalzbergbe,
Hitler, Ribbentrop és Keitel vártak. A német kancellár azonnal fogadta a magyar
delegációt. Én az előszobában kaptam egy karosszéket, és készen tartottam
különböző dossziékat és térképeket. De nem volt rájuk szükség. A párnázott
ajtón keresztül kihallatszott Hitler hosszantartó kiabálása (süketnek kellett
volna lennem, hogy ne halljam.) Csakugyan majdnem mindent meg is értettem, amit
rikácsolt. A magyar vezetők bevezető szavait nem hallottam, sem Ribbentrop záró
észrevételeit. De ezeket, éppúgy, mint Hitler és Ribbentrop szavait a
miniszterelnök és a külügyminiszter még a repülőtéren visszafelé tollba mondták
nekem, úgyhogy teljes képem volt arról, hogy mi játszódott le a párnázott ajtón
belül. Hitler (később már ismertem ezt a szokását, de akkor még új volt
előttem) nem engedte magát félbeszakítani. Egyre inkább emelte hangját, mintha
népgyűlésen lenne. Súlyos szemrehányásokkal illette a mieinket. Persze kieli
válaszunk miatt. Azt ismételte unos untig, hogy kieli válaszunk részére a
legnagyobb csalódás volt. Ő mindent kilátásba helyezett nekünk. Nem bíztunk a
szavaiban, pedig ő a helyzet ismeretében beszélt Kielben. A rizikó, amelyet
vállalnunk kellett volna, nagyon kicsi volt. Most, amikor kevés választja el a
sikertől, igényeket támasztunk. Ezeket az igényeket nem voltunk hajlandók
mozgósítással és ha kellett volna, háborús gesztussal alátámasztani.
Aki nem
hajlandó rizikót vállalni, azt ne várja, hogy más kaparja ki neki a hamuból a
gesztenyét Mindazok után, amiket Kielben tőlünk hallott, nem hajlandó az
előrelátott müncheni négyes konferencián a magyar területi igényeket támogatni,
sőt meg sem említi őket. Ez az utolsó alkalom, hogy magyar vezetőket fogad.
Ne
kíséreljük meg őt ettől a szándékától eltéríteni, mert ő ezt már a birodalmi
külügyminiszterrel együtt eldöntötte, és erről már értesítette is az olaszokat.
Arra ne
számítsunk, hogy az angolok és franciák szóba hozzák revíziós igényeinket.
Azoknak elég bajuk van azzal, hogy hogyan tudják megmagyarázni a csehszlovák
kormánynak - szövetségesüknek - hogy cserbenhagyják őket, és szövetségi
szerződésük ellenére nem nyújtanak katonai segítséget. Amikor mindezt papírra
vetettem még a repülőgépen, és később a Sándor-palotában írógépbe is diktáltam,
el tudtam képzelni, hogy milyen hideg zuhany volt ez a látogatás Imrédynek és
Kányának.
Egy világos
volt a magyar delegáció előtt: még ebben a kétségbeejtő helyzetben sem
mondhatunk le igazságos - mi annak tartottuk őket - követeléseinkről. De mit
lehetne még tenni?
Az előre látott müncheni konferencia
a négy nagy
között 1938. szeptember 29-30-án folyt
le. A döntés is ismeretes. A németek megkapták a Szudéta-földet harc
nélkül. A csehek ezt a döntést, cserbenhagyva mindenkitől, csikorgó fogakkal,
de elfogadták. Benes lemondott, és Londonba távozott. De ez a jelenlegi
pillanatnyi helyzeten nem változtatott. A Szudéta-földön feküdt a cseh németellenes
erővonal nagy része. Ennek feladásával a csehek a további német akciók ellen
védtelenek maradtak.”
A magyar
erőfeszítések
előbb utóbb
beérnek….
Egy hajmeresztő vállalkozás
„Mi azonban
még egy utolsó kísérletet tettünk. Ez aligha szerepel a korabeli okmányokban,
de én tanúsíthatom. Nem tudom, kinek volt az ötlete, valószínűleg Kányának,
vagy talán magának Csákynak19. Csáky jól ismerte Cianot20.
Vagy legalábbis azt hitte. Teljes
titokban megjelent a müncheni konferencia előtt Münchenben. Cianót kereste,
de hiába. Végül is, a rendőrkordont áttörve, elérte az olasz külügyminisztert,
amint az a lépcsőn felfelé menet a döntő konferenciára sietett. Ciano nem
tudott ez elől a találkozás elől kitérni.
Csáky rövid
pillanatok alatt azt kérte az olasz külügyminisztertől, hogy Olaszország, mint
Magyarország barátja legalább annyit javasoljon, hogy a magyar felvidéki
követelések szerepeljenek a záró kommünikében. Ciano ezt, inkább félvállról
megígérte. Az ő fellépések köszönhettük, hogy a négy nagyhatalom a záró kommünikében
a magyar revíziós követelé-sekről is említést tett.”
Maradt egy reménysugár.
„Tehát München után voltunk, és nem
tudtuk, hogy érvényesítsük azt a pár szót, amely megnyitotta illetve nyitva
tartotta a közelebbi vagy távolabbi lehetőségét egy magyar revíziónak a
Felvidéket illetően.
A magyar
hivatalos politika német szárnya, de nemcsak a német, hanem az angolbarátok és
a Franciákkal rokonszenvezők is, keserves hallgatásba burkolóztak.
Maradt tehát a reménysugár, amelyet Ciano
elért. És a müncheni végső kommüniké, amely felszólítja a csehszlovák kormányt,
hogy tárgyaljon a magyarokkal. A csehek, akik fogcsikorgatva fogadták a
müncheni döntést, erről először tudni sem akartak. Kaptak vagy nem kaptak az
angol-franciáktól, hivatalosan vagy nem hivatalosan biztosítást, hogy München
után a többiekkel, főleg velünk, kemények maradgatnak? Érezték vagy látták,
hogy a németek és olaszok nem nagyon támogatnak bennünket?
Szakadatlan unszolásunk
eredményeképpen,
és hogy
látszólag eleget tegyenek a müncheni kommüniké befejező sorainak, végén mégis
beleegyeztek, hogy leüljenek velünk tárgyalni.”
Tárgyalások a csehekkel Komáromban.
„Ezek a
tárgyalások Komáromban a Zsófia sétahajón folytak le 1938. október 9. és 12.
között. A magyar delegációt Kánya vezette. A csehek és főleg a szlovák vezetők,
akiket a csehek ügyesen előtérbe toltak, hallani sem akartak az eléjük
terjesztett, térképekkel és statisztikai adatokkal alátámasztott magyar
követelésekről. A mi indítványunk az ún. Teleki-térképbe berajzolt néprajzi határ
volt. Ezt a térképet már előbb eljuttattuk az illetékeseknek Berlinbe, Rómába,
Londonba és Párizsba. A csehek is ismerték, még mielőtt leültek velünk
tárgyalni. Hallani sem akartak róla. Amikor azt ajánlotta a magyar delegáció,
hogy a>>csehszlovák jóindulat<< kimutatására és további, későbbi
tárgyalások előkészítésére legalább Komárom városát adják át azonnal
Magyarországnak, kisebb-nagyobb huzavona után ezt is megtagadták. A tárgyalások
megszakadtak. Sok reményt magyar részről senki sem fűzött hozzájuk.”
A németek
segítsége kellett….
„A magyar
kormány számára ekkor véglegesen nyilvánvalóvá vált, hogy a németek hozzájárulása
nélkül a csehek nem fognak engedni. Csak a Prágára gyakorolt német nyomás
segíthetett nekünk. Ez azonban nem mutatkozott.
Mint utolsó
lehetőség, felmerült a kérdés, lehetséges volna-e olyan személyiséget találni,
aki nem aktív vezető politikus és aki a németek szimpátiáját bírja. Sok számjel
sürgöny ment és jött berlini követségünkön keresztül, amíg valami eredményre
jutottunk. Nem egy személyt, hanem kettőt talált a német kormány
elfogadhatónak: Darányi Kálmán volt miniszterelnököt Hitler részére és Mecsér
Andrást, az ún. >>CS<< csoport vezetőjét.
Mecsér
Andrásról csak annyit tudtam (ismertem személyesen
a>>Vadászkürt<<-beli vacsorákról . de erről később), hogy Gömbös
első találkozóját Hitlerrel ő készítette elő. Ő Berlinbe repült. Hogy kikkel
beszélt, sohasem tudtam meg. Utazáa eredményeiről nem szivárgott ki semmi.
Hitler Darányi Kálmánt21
választotta ki magának,
mint
tárgyalófelet. Nagy meglepetésemre Imrédy miniszterelnök október 13-án közölte
velem, hogy Darányi Kálmán a kormány megbízásából következő reggel Hitlerhez
repül Obersalzbergbe, és ő, Teleki Pál beleegyezésével, engem rendel ki
kisérőjéül. Készüljek fel térképekkel és minden szükséges adattal, hogy az
egész ügyben nagyjából tájékozatlan Darányit rendeltetési helyén támogatni
tudjam.
Darányi
Kálmánt személyesen nem ismertem. Ismertem
a németek kikötését, hogy csak olyan embert küldhetünk, aki nem volt jelen
Kielben.
Az indulás másnap reggel hétre
volt kitűzve. Hitler megint külön repülőgépét és pilótáját küldte. Reggel
hatkor mindennel felszerelve ott voltam a Sándor-palotában. Darányi reggel
negyed hétkor érkezett, kis kofferral. Hozzám fordult:>> Te fogsz
kísérni?<< >>Igen kegyelmes uram.<< Ahogy szemben álltam
vele, és ázsiai vágású szemeit megláttam, és nagy nyugalmát is megéreztem,
rögtön tisztelni és szeretni kezdtem ezt a férfit. Pillanatig eszembe jutott, hogy
még csak huszonhetedig évemben járok, és egyedül fogok elkísérni egy volt
miniszterelnököt ugyanoda, ahonnan rövid hetekkel előtte a magyar állampolitika
vezetői olyan leverten távoztak.
Közben bejött a miniszterelnök –
pongyolában. Röviden bemutatott
Darányinak, elmondta, hogy ismerem az előzményeket, és tisztában vagyok az
etnográfiai határok részleteivel. Hozzátette, hogy Teleki tanítványa voltam, és
az ő beleegyezésével esett a választás rám. Ezután hozzám
fordult:>>Elemér, légy szíves várj az előszobában! Darányi kegyelmes
úrral még egy és mást meg kell beszélnem.<< Kimentem.
Körülbelül félóráig tartott a
megbeszélés.
Negyedórás késéssel indultunk
Budaőrsről.
A pilótán kívül csa Darányi és én
ültünk a gépben (a JU-52-es utasgépen- ez volt Hitler külön gépe is - 24
személyre volt hely.) Darányi a második sorban ült az ablakhoz, én mögéje. Szép
idő volt, tisztán lehetett látni. Éppen elhagytuk Győrt, amikor láttam, hogy
Darányi az aktatáskájában keres valamit, azután teljes zavarban hátrafordult
hozzám: >> Elemér, otthagytam a miniszterelnök szobájában a térképeket.
Forduljunk vissza?<< >>Nem szükséges kegyelmes uram, van nálam egy
teljes második sorozat.<< Megnyugodva fordult vissza ülésén. Leszálláskor
ismét Dörnberg báró protokoll főnök fogadott bennünket, és vitt fel gépkocsit
Obersalzbergbe. Hitler a monumentális lépcső tetején várt Darányira. Kézfogásuk
sokkal barátságosabb volt, mint az amellyel az előző magyar vendégeit várta.
Ezt jó jelnek tartottam.
Hitler bevezette vendégét
dolgozó szalonjába.
Az ajtó becsukódott. Én az
előszobában maradtam. Akkor már tudtam, hogy Hitler külföldi vendégeit a
legritkábban fogadja egyedül. A vendég kíséretéből legalább még valaki részt
vehetett a tanácskozásokon akkor is, hacsak, mint megfigyelő. Ezúttal nem így történt. Hitler csak
Darányiaval akart beszélni. Jelen volt még Ribbentrop.
Hewell követségi tanácsos, aki a
német KÜM-ből volt Hitler mellé beosztva észrevette ezt. Nyílván azt is tudta, hogy
Darányi nem beszél jól németül, és hogy nem lehet tisztában a Teleki-térképek
részleteivel. Kissé nyitva hagyta az ajtót, amikor ő is bement. Így láttam és
hallottam mindent, ami bent történt.
Hitler először Darányinak
adta meg a szót.
Darányi nagyon halk hangon,
itt-ott kicsi akadozva előadta a magyar kormány javaslatait a
csehszlovák-magyar határ revíziója ellenértékeként. Felajánlotta, hogy kilépünk a
Népszövetségből, hogy csatlakozunk az antikomintern paktumhoz, és hogy
Magyarország hajlandó a német birodalommal tíz éves gazdasági szerződést kötni,
összehangolva a két ország gazdaságpolitiáját. Hitler és Ribbentrop
erősen figyeltek, Hewell jegyzeteket készített. A német kancellár nem
szakította félbe Darányit. De amikor az befejezte rövid előadását (órám szerint
mintegy öt percig tartott),
Hitler felugrott székéről,
És a nagyteremben fel-alá járva
megint dührohamot kapott. A magyar vezetőket súlyosan leszidta, ezúttal név szerint
is - különös hangsúllyal Kányát, azért, mert nem mozgósítottunk, ahogy ő
javasolta Kielben. Megint gyávának nevezte az egész magyar vezetést, és- mondta
- most akarjuk az ő támogatását, amikor a német birodalom már mindent
megkapott, amit akart. Tehát megismételte ugyanazt, amit utolsó alkalommal
ugyanitt mondott vezetőinknek. Hitler monológja - sokszor megismételte önmagát -
körülbelül negyvenöt percig tartott az órám szerint, aztán kifulladt és megállt
Darányi előtt. Ránézett.
Darányi nyílván megértette nagy
részét annak, amit Hitler mondott, de nem az egészet. Pedig tudta, hogy be kell
számolnia Imrédynek. Azt viszont, hogy én is hallottam mindent, nem tudta. Mint
már említettem, nem volt nagyon jó németben. Talán ezért, talán zavarában
ennyit mondott:>> Herr Reichskanzler, nicht verstanden, bitte noch
enimal.<<(Birodalmi kancellár úr, nem értettem, kérem mégegyszer.)
A teremben olyan csend lett,
hogy a légy zümmögését is meg
lehetett volna hallani. Hitler még vörösebb lett, megfordult, azt mondta:
>>Ribbentrop, machen Sie das weiter<< (Ribbentrop, játssza ezt maga
tovább), és kirohant a tárgyalóteremből. Pár perc múlva kijött Darányi. Közben
megbeszélte Ribbentroppal (a javaslat az utóbbitól jött), hogy este tízkor
találkoznak Münchenben. Hozzám fordult, eléggé zavartan (Hitler kezet sem adott
neki, még kevésbé búcsúzott el tőle, amikor kirohant.)
>>Elemér, mit csináltam
rosszul?<<
>>Semmit, kegyelmes
uram.<<
>>De mit mondok a miniszterelnöknek?
Megígértem neki, hogy felhívom telefonon.<<
>> Úgy halom Hewelltől,
hogy találkozód van a birodalmi KÜM-mel este tízkor Münchenben. Szállodádból
felhívhatod a miniszterelnököt, mondd meg, hogy tízkor találkozol
Ribbentroppal, akkor az egész kérdést letárgyaljátok, addig nincs
jelentenivalód.<<
(Hewell nagykövet, akkor még
nagykövetségi tanácsos, feljegyzést készített Hitler és Darányi fentebb leírt
találkozójáról. Száraz feljegyzés, amelyet nyilvánvalóan főnökei izlése szerint
írt. Hewell feljegyzése megjelent, ha nem tévedek a német-magyar diplomáciai
iratokban. Az én leírásom a szóban forgó beszélgetésről a valóságot közli, úgy
ahogy a beszélgetés lefolyt, és nem úgy, hogy Hewell ugyanazt összefoglalja.)
Csak fiatal korom és továbbra is
tapasztalatlanságom magyarázzák meg válaszaimat, hiszen végül is egy volt
miniszterelnökkel beszéltem. De Darányi nem vette zokon válaszaimat. Rögtön
elfogadta javaslatomat.
Csendben tettük meg az autóutat
Münchenig.
Az egyik legjobb hotelben voltak
szobák foglalva részünkre. Rögtön megérkezésünk után Darányi felhívta Imrédyt.
Mellette volta az ő kívánságára. Rövid volt a beszámoló (Darányi kihagyta
Hitler kemény kritikáit a magyar vezetőket illetően, és megadta a tíz órai
dátumot. A Miniszterelnök több kérdést tett fel, Darányi válasza sztereotip
(>>Nem tudom<<,>>Nem<<) volt. Darányi letette a
kagylót. >>A miniszterelnök mindenképpen tudni akarja, hogy mit mondott
Hitler javaslatainkra. Én semmi választ nem adhattam neki. Úgy értettem, hogy
nem mondott rá semmit. Mi a véleményed.<< (Addigra már elmondtam neki,
hogy mindent láttam és hallottam.)
>>Szerintem sem kaptunk
választ a német kancellártól javaslatainkra. Talán este többet fogunk
tudni.<<
>>Írsz egy rövid jelentést
az én nevemben?<<
>>Félóra alatt elkészülök
vele. Jegyzeteket csináltam az elhangzottakról.<<
Megírtam a rövid jelentést
Darányi nevében. Szó nélkül elfogadta szövegezésemet. Egy szót sem változtatott
rajta. Parafálta.
Volt még időnk vacsorázni.
Darányi alig szólt egy szót.
Most, amikor egyedül voltam egy közismert és nehéz misszióval megbízott magyar
politikussal, éreztem meg először, hogy milyen nehéz adott esetekben döntést
hozni és ehhez a helyes szavakat megtalálni.
Vacsora végén Darányi a
következőket mondta: >> Ez a látogatás nekem elejétől fogva nem tetszett.
Rá lettem kényszerítve. Kötelességből vagyok itt. A mi javasolt új határunknak
ismered a részleteit?<<
>> Igen, kegyelmes uram.
Részt vettem a végső vonal kidolgozásában.<<
>> Akkor azt fogom
javasolni a birodalmi KÜM-nek, hogy határkívánságainkat te fogod
előadni.<<
>> A németek már ismerik
Teleki Végső vonalát. Minden részletkérdésre fel vagyok készülve.<<
>>Jól van.<<
Pontban este tíz órakor fogadott
bennünket Ribbentrop.
Ugyan annak a szállodának a
különtermében, ahol szobáik voltak. Egy titkár volt vele. Ahogy mindjárt ki fog
derülni, a későbbi, annyira ismert Veesenmajer22 volt.
Ribbentrop, már amennyire ez tőle
kitelt, barátságos volt Darányival szemben. Talán részben jóvá akarta tenni
Hitler előző gorombaságait.
A birodalmi KÜM (külügyminiszter -
a szerk.) először javaslatainkra reagált. Mondta, hogy tudomásul vette őket ő
is, a birodalmi kancellár is. De ezeknek megvalósítása későbbre marad. Most
kizárólag a magyar revíziós igényekről Csehszlovákiával szemben szeretne beszélni.
Kérte Darányit adja elő, milyen
új határt kívánunk néprajzi alapon.
>> Birodalmi
külügyminiszter úr, az általunk kívánt új határvonalat térképeink alapján, ha
megengedi, titkárom fogja ismertetni.<<
>>Sehr gut<< (Nagyon
jó.<< >>Also, Herr Sekretar?<< (Hát akkor titkár úr?)
Elővettem térképeinket. (Közbe szeretném
szúrni, hogy a németek nemcsak, hogy ismerték őket, hanem szakértői vonalon
hosszú harcot kellett folytatnunk Ungvár, Beregszász és Munkács miatt. A
németek ezt a három várost nem akarták nekünk átengedni. Akkor más terveik
voltak Kárpátaljával.) A terem közepén nagy ovális asztal állt. Elfértek rajta
az összefüggő térképek. Ribbentrop hideg tekintetével - amelyet jó néhányszor
láttam utána - először rám nézett, aztán a térképekre. Utána odaszólt
Veesenmayernek:>> Hozza be a mi szakembereink által készített
térképeket.!<<
Két perc múlva ott
voltak
kiterítve a mieink
fölé.
A néprajzi határ gyakorlatilag
egyezett a mienkkel. Egy lényeges különbséggel. Mi magunknak igényeltünk Ungvár
és Munkács közvetlen környékén hét falut. Ezek élelmezték a két várost. A német
térképen ezek nem voltak nekünk szánva. Eszembe jutottak Teleki Pál szavai,
amikor nem régen a minisztertanács előtt magyarázta az általa és az Államtudományi
Intézet által kidolgozott végső vonalat.>> Emiatt a hét község miatt
bajunk lesz a németekkel. De mindenképpen szükségünk van rájuk. Nélkülük éhen
hal a két város.<< (A minisztertanács ezen ülésén, amikor ezt a pontot
tárgyalták, Imrédy kívánságára, behivatott.)
Ribbentrop:
>>A maguk által kívánt
néprajzi határ a mi szakembereink szerint egyezik a valósággal. Kivéve ezt a
hét községet (rájuk mutatott), amelyeknek a többsége német. Ezeknek szerintünk,
Kárpátaljában kell maradnia. Esetleg volna egy elképzelésünk (önálló Kárpátalja,
német védnökség alatt), Ruszinszkó jövőjét illetően a német többségű
helységeket nem vagyunk hajlandók Magyarországnak átengedni.<<
>>Birodalmi külügyminiszter
úr! Ennek a hét falunak a többsége nem német, hanem zsidó.<<
>>Zsidó?<< - kérdezte
Ribbentrop meglepve és ingerülten: >> Veesenmayer sofort nachprühen!<<
(Veesenmayer azonnal ellenőrizni.)
Veesenmayer kiment. Pár perc
múlva visszajött:>> Herr Exelenz. Die Ungarn haben recht. Die Mehrheit is
jüdisch.<< (Kegyelmes uram. A magyaroknak igazuk van. A többség zsidó.)
>>Jüdisch? - kérdezte
mégegyszer Ribbentrop Veesenmayerhez fordulva, - Sofort an Ungarn abgeben!<<
(Zsidó? Azonnal Magyarországnak adni.)
Így született meg rövid idővel az
első bécsi döntés előtt a németek által elfogadott új magyar-csehszlovák határ.
De a határprobléma még nem volt teljesen megoldva. Ciano beleszólt az utolsó
pillanatban. Rögtön rátérek.
Ribbentrop és Darányi békében,
barátságosan váltak el. Darányi telefonált még egyszer a miniszterelnöknek,
elmondta, hogy mi történt, és nagy elégtételemre hozzáfűzte jelenlétemben:
>> Kitűnő fiatal titkárt adtatok mellém, Béla, majd holnap
személyesen.<<
Másnap visszarepültünk Budapestre.
Megismételte rám vonatkozó
dícséretét a miniszterelnöknek, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárnak,
Szép László miniszterelnökségi osztályfőnöknek. Mindegyik visszamondta szavait.
Pedig nem engem kellett volna megdícsérnie, hanem zseniális, szerény
professzoromat, gróf Teleki Pált. De neki nem kellett a dicséret.
Darányit nem láttam többé élve.
Röviddel később agyvérzésben meghalt. Temetésén meghatva vettem részt.
Most térjünk vissza Ciano szerepére
a végleges új felvidéki határ
megvonásában.
A minisztertanács a KÜM
előterjesztésére úgy döntött, hogy Cianót, és persze rajta keresztül Mussolinit23
informálni kell Darányi látogatásáról és annak eredményeiről. Nem lehetett
politikust küldeni, nehogy a németek megsértődjenek, és intrikát sejtsenek az
út mögött. (Ekkor már tudtuk, hogy a német birodalom és Olaszország KÜM-jei
1938. november 2-án Bécsben az érdekeltek jelenlétében döntést hoznak az új
magyar-csehszlovák határról. A két érdekelt ország, Magyarország és
Csehszlovákia kormányai kötelezték magukat, hogy az új határt vita nélkül
elfogadják.)
Rónay Andrásra, az Államtudományi
Intézet igazgatójára és rám eset a választás. Rónayt még egyetemi hallgató
koromból ismertem (Teleki kedvenc tanársegédje volt), és az utóbbi hónapokban,
főleg a kieli látogatás szorosan együtt dolgoztam vele.
Együtt indultunk
ezúttal egy Savoia-Marchetti
bombázógépen 1938. október 27-28. körül Róma irányába. A Bombázót egy kicsit
belülről kényelmesebbé tették részünkre. Beraktak két ülést. A pilóta és
rádiótávírásza első rangú emberek voltak. Hamar megbarátkoztunk. Az utunk
kicsit zavaros volt a rossz légköri viszonyok miatt, és már Olaszország felett
megszakadt a rádiókapcsolatunk, és erős ködbe kerültünk. A pilóta közölte
velünk, hogy a hiányzó rádió-összeköttetés és a köd miatt az első repülőtéren
leszáll. Félóráig küszködött a nehéz géppel, a látási viszonyok egyre
romlottak. Végre:>> Látok alattunk egy repülőteret. Itt le kell
szállnom!<<
Nem tudta, hogy milyen repülőtér
van alattunk, de megkérdezte a leszállási manővereket. Alig kétszáz méter
magasságból célozta meg a futópályát. Most már mi is láttunk valamit. Láttuk, hogy
a repülőtéren minden irányból páncélosok indulnak a futópálya felé. Az egész
repülőtér nyüzsgött a katonáktól. Foligno katonai repülőterén szálltunk le.
Engedély nélkül, hiszen nem volt rádió-összeköttetésünk. Alighogy a gépünk
megállt - minden mechanikai zavar nélkül - olasz tisztek vettek körül
bennünket. Egyedül én nem tudtam olaszul. Hosszú percekig tartott, amíg
megmagyaráztam, hogy kik vagyunk, és miért nem kértünk leszállási engedélyt. A
beszélgetés közepette értettük meg, hogy a spanyol polgárháború még nem ért
véget, és azt hitték, ellenséges gépről van szó. Ezért a riadókészültség.
Kértem, hogy vigyenek bennünket a repülőtér parancsnokához, mert este nyolckor
Ciano KÜM vár bennünket a Palazzó Chigiben (ez volt az olasz KÜM épülete) Délután
három óra volt.
Az olasz tisztek megnyugodtak.
Visszahagytuk gépünk
személyzetét, és Rónayval beültünk a közben kiküldött katonai gépkocsiba. A
repülőtér parancsnoka kérte, hogy okmányokkal igazoljuk, hogy igaz, amit
mondunk. Csak az útleveleink voltak nálunk. Ez nem volt elég neki. Javaslatomra
felhívta a quirinali magyar követséget és az olasz KÜM-öt. Mindkettő
megerősítette, hogy Ciano vár bennünket. Ezzel a kérdés el volt intézve. Meg
kellett oldani, hogy időben jussunk Rómába. A gép nem mehetett tovább, meg
kellett javítani a rádiót. Beszéltem quirinali magyar követünkkel telefonon.
Villani Frigyes báró nagy zavarban volt.>>Ciano nem sokáig fog rátok
várni, és holnap elindul Németországba. Béreljetek ki egy gyors kocsit
sofőrrel, aki ismeri az utat, és máris induljatok. Add át telefont a repülőtér
parancsnokának.<< A szóban forgó ezredesnek szintén megmagyarázta , hogy
mit kell tennünk, és kérte segítségét. Meg is kaptuk. Húsz percen belül
megérkezett a gépkocsi a sofőrrel. Közben kihoztuk a csomagjainkat. A legtöbben
térképek voltak Ciano számára.
A sofőr értett a dolgához. Őrült
hajsza után, kanyargós utakon este nyolc óra tíz perckor - tehát tíz perc
késéssel - megérkeztünk a Palazzo Chigi főbejárata elé. Villani követünk várt.
>> Szerettem volna veletek
először mindent megbeszélni, de erre most nincs idő. A külügyminiszter vár
bennünket.<<
Ciano mosolyogva fogadott.
Nagyjából rám ismert, hiszen
látogatásai alatt többször is találkoztam vele. Elnézést kértünk a késésért,
követünk elmagyarázta, hogy mi történt. Ciano, aki maga is vadászpilóta volt,
csak ennyit mondott tovább mosolyogva:>> Örülök, hogy jól megérkeztek. Hol
vannak a térképek, amelyeket Ribbentrop látott és jóváhagyott?<< Most már
a szó Rónayé volt. A hamar kiterített térképeken elmagyarázta az általunk
javasolt és a német KÜM által elfogadott határt. (ez a beszélgetés franciául
folyt.)
Az olasz KÜM ránézett az új
határvonalra. A népraji elvből kiindulva Teleki nem akart szlovák többségű
falvakat. Ennek következtében a határ, amely Pozsonytól keletre volt
berajzolva, eléggé girbe-görbe volt.
Ciano:
>>Ezt a határt (csak a
nyugati részéről beszélt), ezt a kusza határt, így úgysem lehet se
megindokolni, se megvédeni, se megoldani, sem gazdaságilag, sem
közgazdaságilag,<<
Tovább mosolygott: >>Én ezt
javaslom.<< - ezzel húzott egy egyenes vonalat, erősen a mi javunkra.(
később Ciano-vonalnak hívtuk.).>> Ezt a vonalat én meghúztam, és így
lesz, ezt viszem holnap Ribbentropnak.<<
A Ciano által megrajzolt egyenes
vonal körülbelül százötvenezer szlovákot adott nekünk, köztük teljesen szlovák
lakosságú falvakat. Az olasz KÜM magához vette a térképeket, alig adott időt,
hogy nekünk maradt példányára is berajzoljuk az ő vonalát, elbúcsúzott a
követtől és tőlünk.>> A viszontlátásra Bécsben.<< Már kint is
voltunk a dolgozó szobájából.
Villani, Rónay és jómagam
hüledezve néztünk egymásra. Mit fog szólni hozzá Teleki? - gondoltuk.
A követségen keresztül felhívtuk
a KÜM-öt. Először Villani, majd Rónay beszélt Kánya titkárával, Zilahy-Sebess
Jenővel, aki szolgálatban volt, és várta híreinket. Tovább is adta őket a
megfelelő helyekre.
Másnap reggel várt ránk
Rómában a repülőgépünk, és
ezúttal simán Budaőrsre érkeztünk. Imrédynek, Kányának és végül Telekinek Rónay
elmondta, hogy mi történt, Imrédy nem kapott fejfáját a Ciano-vonal miatt,
Kánya kissé cinikusan azt mondta, hogy az aránylag fiatal Cianótól nem is várt
mást, Ciano meg akarta mutatni a németeknek, hogy Olaszország is számít. Teleki
nagyon bosszankodott:>> Ciano döntése értelmetlen. Én néprajzi határt
akartam. Ilyen formán megkaphattuk volna fél Szlovákiát.<< De újabb
magyarázatra nem volt idő - és nem is volt célszerű megsérteni Ciano önérzetét.
Végül is nekünk akart jót.
Vártuk a német reakciót.
Nem volt. Ribbentrop elfogadta
Ciano korrekcióját, és ez a Ciano-vonallal kiegészített magyar javaslat volt az
alapja az első döntésnek.
Az első bécsi döntés dátuma
1938. november 2.
Különvonaton mentünk, zsúfolva
volt diplomatákkal, felvidéki magyar vezető politikusokkal (Esterházy, Jaross
stb.), újságírókkal. Ezek közül főleg Gurka Mártonra emlékszem, akkor vezető
szerepe volt az MTI-nél. A hivatalos személyiségek közül kiemelném Kánya KÜM-öt
(őt Zilahy-Sebess kísérte), Teleki Pált, Rónay Andrást, Pataky Kálmánt, a
kisebbségek államtitkárát.
A miniszterelnök otthon maradt,
de én mentem. Mindazok után, ami előtte történt - logikus volt - tudtuk, hogy
mi vár ránk, ismertük a térképet. A döntést magát november másodikán (halottak
napján) hirdette ki Ribbentrop és Ciano az érdekeltek előtt. Cseh részről sok
szlovák volt jelen, később ismert nevek is, mint Tiso, Durchansky stb.
A szertartás a
Belvedere-palotában játszódott le. A hely megválasztása nem volt véletlen. A
Belvedere-palotát Savoyai Jenő építette jelenlegi formájában. Savoyai Jenő neve
magában véve is a >>Südostraumot<< jelentette. Hitler a döntés
előtt röviden megjelent, üdvözölte a delegáció vezetőit, aztán visszavonult.
A két külügyminiszter
kihirdette a döntést.
A kinagyított térképet az új
határral mindenki érdeklődéssel nézte. Meglepetés nem volt, legfeljebb a
szlovákok részére, akik nem tudtak a Ciano-vonalról. Minthogy nem volt
fellebbezési jog, mindkét fél hallgatott. Még aznap délben (1938. november 2.)
visszaindultunk különvonatunkkal Budapestre……”
Felhasznált irodalom:
Újpétery Elemér
Végállomás Lisszabon
Hét év a magyar királyi külügy
szolgálatában.
Magvető Könykiadó Bp. 1987
Szövegmagyarázat:
1. gróf Teleki Pál (1873-1941) tudós, politikus, miniszter, két alkalommal az ország miniszterelnöke. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap „Öngyilkosság a Sándor-palotában c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen foglalkozik.
2. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) hivatásos tengerész, Magyarország kormányzója (1920-1944) Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve www.historiamozaik.blogspot.com a „Horthy Miklós kormányzó az amerikaiak védőőrizetében” illetve a „Kormányzó választás Magyarországon” c. szerkesztések szövegmagyarázatai részletesen foglalkoznak.
3. Adolf Hitler (1889-1945) náci pártvezető, kancellár, Németország (III. Birodalom) elnöke. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztésének szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
4. Imrédy Béla (1891-1946) gazdasági-pénzügyi szakember, politikus, pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő, miniszterelnök. Imrédy nemesi származású polgári családban született. Képességeit korán el és felismerték, a legjobb magyar pénzügyi szakembernek tartották. Politikai pályája 1930-ban kezdődött, amikor Gömbös Gyula felkérte, hogy vegyen részt kormány-programja a „Nemzeti Munkaterv” előkészítésében. 1932.okt.1-től pénzügyminiszter, 1935-től az MNB elnöke, 1938 tavaszától a Darányi kormány gazdasági csúcsminisztere.1938. május 14-től miniszterelnök. Antiszemita beállítottsága az első zsidótörvény parlamenti elfogadásával vált ismertebbé, bár a törvényt még Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt készítették elő. Imrédy kormányának külügyminisztere a nagy tekintélynek örvendő Kánya Kálmán volt. Németország politikai és gazdasági sikerei egyre inkább a szélső jobboldali diktatórikus irányvonal propagálójává, illetve követőjévé vált. Kormánya nyújtotta be a parlamentbe a második zsidótörvényt is, 1938 decemberében.
Nevéhez köthető a „Magyar Élet Mozgalom” létrehozása.
1939 januárjában lemondatására ürügyet szolgáltatott, hogy politikai ellenfelei
kiderítették zsidó származását. (egyik dédszülője volt zsidó származású) 1945
tavaszán az amerikaiak Ausztriában elfogták és kiszolgáltatták a magyar
hatóságoknak. 1945 őszén perbe fogták, és mint háborús bűnöst, először kötél
általi, majd golyó általi halálra ítélték.
5. Kánya Kálmán (1869-1945) hivatásos diplomata, politikus, külügyminiszter. Pályafutását Konstantinápolyban, mint a Monarchia alkonzulja kezdte.1905-1912 között a „közös” külügyminisztériumban dolgozott, később Mexikóban volt követ. A Monarchia összeomlása után, 1920-1925 között már az önálló magyar külügyminisztériumban a külügyminiszter állandó helyettese. 1925-től berlini követ, 1933-1938 között a Gömbös, Darányi, és az Imrédy kormányok külügyminisztere volt. Kánya a két világháború közötti magyar külpolitika grand old manje volt.
6. Keresztes-Fischer Lajos (1884-1948) hivatásos katona, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter testvére. Az első világháborúban vezérkari tiszti beosztásokban dolgozott. 1919 második felében a Nemzeti Hadsereg Fővezérségén tevékenykedett. 1920-tól – miután „közel volt a tűzhöz” - több vezető katonai beosztásokban találjuk. 1934-ben tábornokká léptették elő, 1937-től már altábornagy, 1940. május 1-től tüzértábornok. 1941. aug.1-től vezérezredes., 1943. febr.1-től nyugdíjazták. 1944.okt.15.-e után a németek - testvérével együtt - Dachauba deportálták. A háború után nem tért vissza, Ausztriában élt haláláig.
7. Joachim von Ribbentrop (1893-1946) német náci, kezdetben „pezsgőügynök”. Hitler hatalomra jutását követően, először Londonban nagykövet, majd később a III.Birodalom külügyminisztere. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztésének szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.
8. Wilhelm Keitel (1882-1946) hivatásos katona, német vezértábornagy. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com „Keitel vezértábornagy a nyugati hadjáratról” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
9. Horthy Miklósné szül: Purgly Magdolna (1881-1959) a kormányzó Horthy Miklós felesége, aki vidéki földbirtokos család gyermeke. A második világháború után németországi meghurcoltatásuk után Portugália Estoril nevű tengerparti üdülő városában telepedett le férjével, Horthy Miklóssal, itt éltek halálukig.
10. Hermann Wilhelm Göring (1893-1946), náci politikus, a Harmadik Birodalom marsallja, Hitler helyettese. Életével a www.historiamozaik.atw.hu illetve a www.historiamozaik.blogspot.com „Még néhány óra és mindennek vége” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
11. Joseph Goebbels (1897-1945) német náci Hitler propaganda minisztere és „sírig tartó” leghűségesebb híve. Életével a „Goebbels a Hitler elleni merényletről” c. szerkesztés szövegmagyarázata a www.historiamozaik.atw.hu-n, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com-on részletesebben is foglalkozik.
12. Heinrich Luitpold Himmler (1900-1945) német náci az SS vezetője.1929-ben megszervezi Hitler testőrségét az SS-t, melynek haláláig (1945) vezetője (Reischführer). Életével a www.historiamozaik.atw.hu, ill. www.historiamozaik.blogspot.com „Heinrich Himmler végnapjai” c. szerkesztésének szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
13. Alfred Rosenberg (1893-1946) észt és litván származású német náci, Hitler „főideológusa”, háborús bűnös, akit a nürnbergi perben kötél általi halálra ítéltek és kivégeztek.
14. Reinhard Heydrich (1904-1942) német náci (nemzeti szocialista) politikus, tengerész, politikus, SS katona, legmagasabb rendfokozata: SS-Obergruppenführer, aki 1939 az RSHA vezetője volt. 1941-től az ellene elkövetett merénylet következtében bekövetkezett haláláig Cseh-Morva Protektorátus vezetője.
15. Baldur Benedikt von Schirach (1907-1974) német politikus, a Hitletjugend vezetője, majd Bécs gauleitere. A nürnbergi perben húsz év börtönre ítélték, 1966-ban szabadult. Szabadulása után „Hittem Hitlerben” című memoárját.
16. Rudolf Hess (1887-1987) német náci, politikus, 1920-tól Hitler személyi titkára. A pártban (NSDAP) a Führer helyettese. 1941 májusában - azzal, hogy rábírja Angliát a békekötésre - a britekhez repül, egy olyan repülőgéppel, amelyet ő maga vezetett. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, valamint a www.historiamozaik.blogspot.com „Rudolf Hess Skóciába repül” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.
17. Arthur Neville Chamberlain (1869-1940) angol konzervatív politikus. 1918-tól parlamenti képviselő, 1922-től több kormány minisztere.1937-1940 májusáig miniszterelnök. Főelve a „megbékélés” volt. Attól az illúziótól vezérelve, hogy Hitler jogosnak hitt követeléseit kielégítve elkerülhető a háború, jelentős engedményeket tett a német diktátornak. 1938 őszén Hitler, Mussolini, Daladier társaságában aláírta a müncheni egyezményt. 1939-ben már látta, hogy a német területi követelések tovább nem tolerálhatók, ezért a lengyeleket ért német támadásra hadüzenettel válaszolt.
18. Sztójay (Sztojakovics) Döme (1883-1946) szerb származású magyar politikus, hosszú ideig Berlinben nagykövet. A német megszállás (1944. márc.19) után az ország miniszterelnöke.
19. gróf Csáky István (1894-1941) hivatásos diplomata, külügyminiszter az Imrédy és a Teleki kormányában. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com „Öngyilkosság a Sándor-palotában” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
20. Galeazzo Ciano (1903-1944) olasz fasiszta politikus, Mussolini veje, külügyminiszter. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a www.historiamozaik.blogspot.com „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztésének szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
21. Darányi Kálmán (1886-1939) jogász, politikus, miniszterelnök. 1910-1917 között Fogaras vármegye főjegyzője, majd főispánja. 1927-től parlamenti képviselő, 1928-1935 között miniszterelnökségi pol.államtitkár, 1935-ben a Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere. Gömbös halála után (1935.okt 10-től) átvette a kormány vezetését.1938-ban lemondott posztjáról.
22. Dr. Edmund Veesenmayer (1904-1977) eredetileg közgazdász, majd diplomata. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve a historiamozaik.blogspot.com „Veesenmayer Magyarországról” c. szerkesztések szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
23. Benito Mussolini (1883-1945) olasz fasiszta diktátor (Duce). Életével a www.historiamozaik.atw.hu, illetve www.historiamozaik.blogspot.com „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztések szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.
Forrás:
Internet-
wikipedia,
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2012. augusztus
1 megjegyzés:
Zseniális. Egy részét ismertem innen: http://tortenelemportal.hu/2012/04/a-felvidek-felszabaditasa-megjelent-a-nagy-magyarorszag-tavaszi-szama/
De hogy pl. Cianót felkészítették embereink a nemzetiségi földrajzi kérdésekből, az itt nem köszön vissza.
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!