Majtényi György „K-VONAL, Uralmi elit és luxus a
szocializmusban” a Nyitott Könyvműhely gondozásában 2010-ben megjelent könyve
érdekes és izgalmas olvasmánya lehet még azoknak is, akik életük nagyobb részét
a rendszerváltás (1990) előtt élték le. A könyv valóban „lebilincselő munka”. A
szerző „történelmünk egy mostanáig ismeretlen fejezetét beszéli el.” A szerkesztés
a hat fejezetből álló munka, most abból is csak egy a „Káderdűlő” néhány
epizódját villantja fel az olvasónak.
Villák
az ötvenes években
„A budai hegyek
városi forgalomtól félreeső tágas telkein, az ősfák árnyékában bontakozhatott
ki a háború után az új elit nyilvánosság elől rejtett életvitele. A Rózsadombot
és Pasarétet az ötvenes években a köznyelv Káderdűlőként emlegette….
A villákat az
ötvenes években az új vezetők igényei szerint alakították át. Csapó Andor a
Péter Gábor1 - perben a következőképpen számolt be arról, miképp
építtetett a főnökének kerti úszómedencét:>> Ez a medence már ki volt
ásva és a betonmunkákhoz előkészítve voltak a vasvázak is. Ekkor a pártőrség
parancsnoka kifogás tárgyává tette, hogy oda belátnak és én ekkor szereztem
tudomást arról, hogy ide fognak járni fürödni a felsőbb pártvezetőség tagjai
is. Utasítást adtunk, hogy a föld felmelegedését figyelembe véve úgy helyezzék
el a medencét, hogy oda belátni ne lehessen. Ekkor azonban Péter Gábor még
olyan utasítást is adott, hogy a medencét egyben fordítsuk is meg. Így az egész
vasvázat és a kiásott gödröt át kellett fordítani és a medence azután így épült
meg.<< Péter Gábor vallomása szerint a medencét Kádár János megirigyelte
tőle, és rendelt magának egyet, holott, ahogy fogalmazott:>> Anyagiakban
Kádár nála különb volt (…) persze Kádár is szerette a szépet és jót….<<
Kádár Jánosnak2 nem
sok szerencséje
volt az úszómedencével.
Mire megépítették,
a belügyminisztert bebörtönözték. Később Kádár, új szerepében egy tudatos
imidzsváltást követően betemettette a medencét. Kádár Jánosné férje döntését utóbb így magyarázta:>> A
vizet melegíteni kellett volna, az pedig nem kis pénz, s azt sem akarta az
uram, hogy arról beszéljenek az emberek: Kádáréknál bezzeg úszómedence is
van.<< Az első titkár tyúkokat vásároltatott a kertbe és a teraszról
krumplihéjjal etette őket. Vendégeinek mindig megmutatta a kert nevezetességét,
a rózsadombi tyúkólat. A kukoricát reggel a kormányőrök szórták ki a
baromfiknak, és esténként ők is zárták vissza az állatokat az ólba.
Azonkívül, hogy -
mint a visszaemlékezők mesélik - Kádár János szerette a friss tojást, ez
nyilván jelképes gesztus volt a részéről. (Berecz János könyvében egy érdekes
adalékkal egészíti ki a baromfiudvar legendáriumát: >>Több alkalommal
élvezettel mesélte (Kádár János - a szerző), hogy szomszédja, aki Illyés Gyula
volt, panaszkodik, mert a kakas korán ébreszti. Csodálkozott, hogy nem szokta
meg a kukorékolást.<<
Az első titkárnak több más,
nevezetes szokása is volt
Jellegzetesnek
számított például, hogy mindig Symphónia cigarettát szívott, és gyufával
gyújtott rá. A halála utáni árverésen adták el azt a kis sámlit, amelyet mindig
az ágya mellett tartott. Kádár Jánost a közvélemény puritán embernek könyvelte
el; a legenda szerint kedvenc ételét a grízes tésztát (más források szerint) a
káposztás vagy a krumplis tésztát a legszívesebben
hokedliről falatozta rózsadombi villájában. Az emberek elcsodálkozta az Öreg szerénységén,
egyszerűségén. Természetesen utólag sem láthatunk át a Cserje utcai villa
falain, az első titkár hétköznapi szokásait így tüzetesebben nem ismerjük, ám
mivel fenn maradtak fotók a lakásról tehetünk egy képzeletbeli sétát a házban.
A Kádár házaspár
A lakást döntően a két háború
között készült neobarokk bútorokkal rendezte be. Kádár Jánosné így
emlékezett>>…ami a bútorokat illeti , azokat szinte darabonként vettük,
azután, hogy az uram kiszabadult a börtönből. Volt, amit bizományiban
vásároltunk részletre. A képek többsége eredeti. Főként Szőnyi - és Egry - képek.
Én vettem őket egyenként, a férjem születésnapjára, árverésen, ha megtetszett
nekem valami, s van olyan is, amit ajándékba kaptunk.<<
A bútorok egy részét Kádárék
bizonyosan nem vásárolták, hanem a párt raktáraiban választották ki, a képek
közül, pedig sokat ajándékba kaptak. Való igaz azonban, hogy gondosan alakították
ki enteriőrjét. A falakat Szőnyi István és Egry József festményein kívül még
Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula és Czóbel Béla képei díszítették. A padlót
az egész lakásban mindenhol kézi, illette perzsaszőnyegek borították. A ház
teraszáról panorámakilátás nyílt a városra. A személyzet (a házvezetőnő és az
őrök) szobáit a ház alagsorában alakították ki. Az őrök külön életet éltek, á
az elvtársnő, aki a vendégeknek a kávét, a konyakot, vagy a whyskit szolgálta
fel, talán egyedüliként részese volt a Kádár család mindennapjainak.”
A ház ahol
élt és barátait
fogadta
„A ház reprezentatív helyiségének
a nappali szoba számított, ahová egy kis előszobán keresztül lehetett bejutni;
ennek fő éke egy historizáló márványbetétes, fakeretes kandalló volt. A
helyiséget a házaspár szalonszerűen rendezte be. A szalon bútorzata a
századfordulós historizmust és két világháború közti neobarokkot ötvözte
sajátosan; a legértékesebb bútordarab egy századfordulós historizáló szekrényke
volt. Az antik berendezést nyolcágú rézcsillár világította meg. A nappaliban
állt Kádár János díszes, barokk stílusú sakkasztala; a táblát rakott mívű
ölelte körbe. Kevesen sakkozhattak itt. Visszaemlékezések szerint a
Kádár-rendszerben a vezetésen belül >>rideg légkör<< uralkodott.
Szabadidejében
Kádár János csak a
>>klubtagoknak<< mondott emberekkel találkozott; Aczél Györgygyel,3
Sándor Józseffel, Biszku Bélával4 Néha Szirmai István5
vagy Orbán László6 csatlakozott hozzájuk, illetve még az első
időkben Marosán György7. Többnyire azonban nem Kádáréknál
gyűltek össze. A nappali egyik szegletében helyezte el az első titkár azt a
minivizor televíziót, amelyet ajándékba kapott, és állítólag csak a május
elsejei közvetítések alkalmából kapcsolt be. (Ez is az egyik oka lehetett
annak, hogy idős korában mindinkább bezárkózott, és eltávolodott a villa,
illetve a KB székház falain túli világtól.) Ha a házba nagy ritkán hivatalos
vendég érkezett, akkor az első titkár itt ültette le. Amikor például 1970-ben
az Óbudai TSz elnöke látogatott el hozzá, itt kínálta meg őt Kádár János
(házvezetőnője) - skót whiskyvel pálinkás pohárból.
A szalonból nyílt még két helyiség,
amelyet a vendégek láthattak. Az étkezőhelyiség berendezése volt a
legegyszerűbb; modern étkezőasztal hat székkel, az egyik falnál egy kanapé
állt. A sarokban kis faragott ládikát helyeztek el - talán az első titkár
szerény személyiségét hangsúlyozandó. A szalonból nyíl a dolgozó- vagy
könyvtárszoba, ahol koloniál és modern polcokon tárolták Kádár János
könyvgyűjteményét a pártvezér egyik hobbija (sakk és kártya mellett) ugyanis az
olvasás volt.
Aczél visszaemlékezése szerint
Kádárnak >>visszatérő könyve volt Hasek Svejkje.<< Kedvelte a
krimiket és a vadász könyveket, utóbbiak közül például Széchenyi Zsigmond
írásait, akivel többször együtt vadászott, s a szépírók közül szívesen forgatta
a telekszomszéd Illyés Gyula8 alkotásait, és élete végén Keresztury
Dezső9 könyveit. (Kádár János rengeteg kötetet kapott a
legkülönbözőbb szerzőktől ajándékba mindig ellátták őt olvasnivalóval.)”
A félreeső szoba
„Az előbbi két helyiséggel
ellentétben a lakás legmeghíttebb, félreeső szobájának, a hálónak egységes, elegáns
berendezése volt; a helyiséget ólomkristály csillár és falikarok világították
meg. A két háború között készült neobarokk garnitúra éjjeliszekrénye alatt
tartották Kádárék a legendássá vált sámlit….
A házaspár franciaágyon aludt.
Aczél György visszaemlékezése
szerint Kádár gyöngéd, figyelmes férjnek tűnt. A házaspár ránk maradt levelei
is bizonyítják, hogy erős érzelmi kötelék fűzte őt a feleségéhez. Tamáska Mária10
egyszer így írt férjének:>> Gyerekem írjál, és gyere okvetlen, mert én
nem tudom mit csinálok Veled, ha nem fogadsz szót. Gondolom, mégiscsak
megverlek.<< Máskor meg így fogalmazott:>> Szervusz most már
ígérem, elköszönök és megyek buncizni. Szeretettel Én.<< (Igaz Tamáska
Mária egy alkalommal, amikor pártbeli rehabilitációjáról volt szó, levelében >>elvtárs<<-nak
szólította férjét.
A nyolcvanas évek végére
a házaspár szinte teljesen magára
maradt, és egymásra utaltan éltek az elegáns környezetben. Kádár János, miután
leváltották, a pártszékházból feleségér támaszkodva távozott. Aczél György így
írta le a jelenetet:..>> bukása után a lépcsőn lefelé a feleségével, már
nem ugrálnak körülöttük a testőrök, már udvariasságból sem kísérik le az
ajtóhoz - két magányos öregember megy le, a súlyosan beteg asszony, felnő férje
fölé, és vezeti az öreget.<<
Otthon, első felindulásában Kádár
állítólag így fordult feleségéhez:>> Öltözz fel, hozd magad Rendbe,
elmegyünk ebből a házból.<< Végül mégiscsak maradtak.
Felhasznált irodalom:
Majtényi György
K-vonal, Uralmi elit és luxus a
szocializmusban
Nyitott Könyvműhely Bp. 2010
Szövegmagyarázat:
1. Péter Gábor,
1945-ig Eisenberger Benjámin (1906-1993) politikus, eredeti foglalkozása
szabósegéd. 1923-tól Az MSZDP, majd az illegális KMP tagja. A Vörös Segélyben
és az Egyesült Szakszervezetek Ellenzékében is tevékenykedett. 1945 elejétől a
politikai rendőrség (ÁVO, ÁVH) vezetője. 1953-ban letartóztatták és az elkövetett
jogsértések miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt a bíróság
perújrafelvétel keretében 1957-ben 14 évre mérsékelte, majd 1959-ben egyéni
kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.
2. Kádár János,1945-ig
Csermanek (1912-1989) politikus. Eredeti szakmája írógépműszerész. 1931-től a
KIMSZ titkára, tevékenysége miatt két évig börtönben volt. 1935-ben pártutasításra
belépett az MSZDP-be. 1945-től a KMP KB tagja, 1943 és 1945 között a Békepárt,
majd az MKP KB vezető titkára. 1945-ben rövid ideig budapesti
rendőrfőkapitány-helyettes. 1945-től 1951-ig az MKP majd az MDP KV és PB tagja.
1945 és 1948 között az MKP Nagy-budapesti Bizottságának titkára, 1947-ig a KV
Káderosztályának élén állt. 1947-től országgyűlési képviselő, 1948-tól 1950-ig
belügyminiszter, majd a KV Párt és Tömegszervezetek Osztályát vezette.
1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték. 1955-ben szabadult, 1956-ban visszakapta
párttisztségeit.1956. október 28-án a KV.Elnökségének elnöke lett, november
4-ig államminiszter. Tevékeny része volt az MSZMP megalapításában: október
30-án az Intéző Bizottság tagja, majd az IIB elnöke lett. A szovjet vezetés
döntése nyomán ő került az ország élére. 1957 és 1989 között az MSZMP KB és
1988-ig a PB tagja. 1956-tól a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, 1958-tól
1965-ig a Minisztertanács Elnöke. 1964-től a Hazafias Népfront Országos
Tanácsa, 1965-től az Elnöki Tanács tagja. 1957-től a KB első titkára 1985-ben
pártfőtitkárrá választották. 1989 májusában lemondatták tisztségeiről.
3. Aczél György,
1946-ig Appel Henrik (1917-1991) politikus. Kezdetben építőmunkásként dolgozott
és műkedvelő előadóművészként lépett fel. A KMP-be 1935-ben lépett be. 1945-től
1949-ig az MKP budapesti, majd vidéki funkcionáriusa volt. 1947-től 19949-ig
országgyűlési képviselő. 1949-ben életfogytiglani fegyházra ítélték.
1954-ben kiszabadult, és még ebben az évben
rehabilitálták. 1954 és 1956 között a 23.sz. Állami Építőipari Vállalat
igazgatója volt. 1956 részt vett az MSZMP megalapításában. 1957-től 1958-ig
művelődési miniszterhelyettes, 1958-tól 1967-ig a művelődési miniszter első
helyettese. 1967-től az MSZMP Tudományos és Kulturális Osztályát felügyelő KB
titkárként, 1969-től a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnökeként
tevékenykedett 1974-ig. 1970-től az MSZMP PB tagja (1988-ig), 1958 és 1967
között és 1971-től országgyűlési képviselő. 1974 és 1976, majd 1980 és 1982
között az Országos Közművelődési Tanács elnöke. 1974-től 1982-ig a
Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1985-ig a KB kulturális titkára. E
minőségeiben a korszak Kultúrpolitikájának irányítója. 1985 és 1988 között a
Társadalomtudományi Intézet igazgatója.
4. Biszku Béla
(1921- ) politikus, 1937-től lakatosinasként dolgozott. 1943-tól a Vasas
Szakszervezet, 1944-től a Kommunista párt tagja, részt vett az angyalföldi
fegyveres ellenállásban. 1945 után a fővárosi, illetve egyes kerületi
pártbizottságok funkcionáriusa. 1956 októberében fegyveres csoportot szervezett
a felkelők elleni harcra. A megalakuló MSZMP KB, illetve az IIB tagja.
Decemberben az MSZMP Budapesti Pártbizottsága elnöke. 1957-től belügyminiszter
és a PB tagja, aforradalom utáni megtorlások egyik irányítója. 1961-től a
Minisztertanács elnökhelyettese. 1962-ben előbb a KB adminisztratív ügyekért
felelős titkára lett.
Majd
1963 végétől a pártszervezésért felelt. 1966-ban pártszervező és egyben
adminisztratív KB titkár.
1973-tól a KB Testnevelési és Sportbizottságának a
vezetője. A Pártépítési Munkaközösséget 1978-ig vezette, ekkor felmentették
tisztségei alól és nyugdíjazták. 1980-tól 1989-ig a SZOT Számvizsgáló
Bizottságának elnöke.
5. Szirmai István (1906-1969) politikus, 1929-től a román KP, 1943-tól a KMP tagja. 1944-től
Szegeden a Dél-magyarország című lap szerkesztője, majd főszerkesztője. 1945 és
1953 között, majd 1958-tól nemzet, - illetve országgyűlési képviselő. 1945-től
1947-ig az MKP KV Tömegszervezeti Osztályát vezette. 1948 és 1953 között az MDP
KV póttagja. 1949-től 1953-ig a Magyar Rádió elnöke.
1953-ban Péter Gáborral együtt a készülő cionista per
kapcsán letartóztatták. 1954-ben ítélet nélkül szabadult, 1955-ben
rehabilitálták. 1956-ban a Budapesti Pártbizottság tagja, az Esti Budapest főszerkesztője.
1956 végén a Tájékoztatási Hivatal elnöke lett. 1957-től haláláig az MSZMP KB
tagja, 1957 és 1959 között a KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.
1959-től 1966-ig a KB ideológiai és kulturális ügyekért felelős titkára, majd
1959-től 1966-ig a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnöke. 1959 és
1962 között az MSZMP PB póttagja, 1962 és 1969 között a PB tagja.
6. Orbán László
(1912-1978) kommunista politikus, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) KV (Központi
Vezetőség) Agitációs és Propaganda Osztálya vezetője, miniszterhelyettes,
államtitkár, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke, majd elnöke, az MDP K,
majd az MSZMP KB és PB (Politikai Bizottság) tagja.
7. Marosán György (1908-1992) politikus. Eredeti foglalkozása péksegéd. 1927-ben
belépett az MSZDP - be.
1939-től az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének
főtitkára, 1943-tól elnöke, 1941-től az SZDP Budapesti vezetőségének főtitkára,
1943-tól elnöke, 1941-től az SZDP budapesti vezetőségének tagja, 1944-1945-ben
a párt országos, 1945 és 1947 között vezető titkára volt. 1948-ban a
szociáldemokrata és kommunista pártok egyesülésének egyik fő támogatója.
1948-1949-ben az MDP budapesti pártbizottságának első titkára, majd könnyűipari
miniszter lett. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, előbb halálra,
majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956 márciusában szabadult, majd
júliustól PB tag és a Minisztertanács elnökhelyettese lett. A forradalom alatt
a felkelőkkel szembeni kemény fellépés híve volt.
Novemberben tagja lett az MSZMP IIB (Ideiglenes Intéző
Bizottság)-nak. 1957 elejétől a KB adminisztratív titkára, áprilistól a
Budapesti Pártbizottság titkára lett. 1957 és 1960 között államminiszter.
1962-ben eltávolították a KB-ból és a PB-ből; 1965-ben kilépett a pártból. A
következő években közreadta visszaemlékezéseit, majd 1972-ben ismét belépett az
MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt)-be és haláláig a tagja maradt.
Visszaemlékezéseinek további részei az 180-as években láttak napvilágot.
8. Illyés Gyula, eredetileg Illés, (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő,
író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA)
levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
9. Keresztury Dezső (1904-1996) Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus,
műfordító, az MTA tagja. Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti és a
bécsi egyetemen végezte. 1928-ban szerzett magyar-német szakos tanári diplomát.
1929-től a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa is
volt. 1936-tól az Eötvös-kollégium tanára, 1945-ben a budapesti egyetem
magántanára a Magyar Írók Szövetségének alapító tagja. 1945-1947 között a
Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás és közoktatásügyi miniszter. 1945-től az
Eötvös Kollégium igazgatója is volt, 1948-tól az MTA (Magyar Tudományos
Akadémia) főkönyvtárosa. 1950-től egészen nyugdíjazásáig az Országos Széchenyi
Könyvtár munkatársa, 1982-től az MTA tagja.
10. Tamáska Mária (1912-1992), apai ágról szlovák proletár-család gyermeke. Polgári
iskolát (négy évfolyamot) végzett. Dolgozott az ÁVH (Államvédelmi Hatóság)-nál
postabontóként, majd a Magyar Távirati Iroda (MTI) személyzeti osztályvezetője.
1958-tól a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának osztályvezetője. Kádár
János felesége 1949-től, annak haláláig.
Forrás:
Majtényi György
K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban
Nyitott Könyvműhely Bp.2010
Internet-wikipedia
Szerkesztette:
Dr.
Temesvári Tibor
2012. május
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!