Donald
Rayfield „Sztálin és hóhérai, A zsarnok és akik neki gyilkoltak” c. könyvében a
szovjet belbiztonsági erők és titkos rendőrség azokat a vezetőit - így
Dzerzsinszkíjt, Menzsinszkíjt, Jagodát, Jezsovot és Beriját - mutatja be, akik
a legkülönfélébb módon, az eszközökben nem válogatva, segítették elő a sztálini
totális hatalom kiépülését. Tevékenységüket tömegmészárlások, kirakatperek,
tisztogatási hullámok és kivégzések kísérték.
A
szerkesztés Feliksz Dzerzsinszkíjt és világát mutatja be.
Egy elnyomó szervezet létrehozója
A negyedik ember…..
„Pétervár és Moszkva népe eladdig
csak Leninről1 és Trockíjról2 hallott; a többi bolsevik
árnyként emelkedett ki az ismeretlenségből. Sztálin3, a forradalom
háttérembere a hatalmat átvevő bolsevik központi bizottság alig észrevehető
tagja volt. Lev Trockíj a lángelme az elégedetlen katonákból, munkásokból és
parasztokból megszervezte a Vörös Hadsereget. Vlagyimír Iljics Lenin pedig
hízelgéssel és megfélemlítéssel valamiféle egységgé kovácsolta sokfelé húzó
elvtársait.
A forradalomnak azonban szüksége
volt egy negyedik emberre is ahhoz, hogy megvédhesse magát ellenségeitől, fel
kellett fegyverkeznie a láthatatlan fenyegetéssel, azokkal a jobb és baloldaliakkal
szemben, akik nem marxista diktatúrát, hanem egy pluralisztikus, demokratikus kormányzást
akartak megvalósítani.
Az októberi forradalmat követő
hat hétben Lenin embereit olyan ellenséges érzület vette körül, hogy
kénytelenek voltak felállítani a titkosrendőrséget. A börtönben töltött évek
során fakósápadtra vált, középkorú lengyel Feliksz Dzerzsinszkíj4, aki
létrehozta a megtorló, elrettentő és hírszerző szervezetet a Csekát, minden
utána következő szovjet fő titkosrendőr szerep modellje lett éppúgy, ahogy
Lenin alakja kristályosodott példává a szovjet állam és a Kommunista Párt
vezetői előtt. A Szovjetunió sorsát Lenin megbetegedése és halála után Sztálin
és Dzerzsinszkíj kettőse határozta meg.
Dzerzsinszkíj, aki maga
jelentkezett a feladatra,
holott az irányító szerepre
éppoly kevéssé látszott esélyesnek, mint Sztálin, ideális választás volt egy
elnyomó szervezet vezetésére. Sztálinhoz
hasonlóan ő sem volt orosz, és entellektüel sem abban az értelemben, ahogy
Lenin és Trockíj annak tartotta magát. Rendelkezett viszont egy egyedülálló
tapasztalattal: senki nem munkálkodott hozzá hasonló elszántsággal tizenegy, börtönben
és száműzetésben töltött év alatt a mozgalom árulóinak leleplezésén, a
provokátor gyanús alakokat kihallgató rabbizottságokban elnökölve – ahogy
özvegye nagy büszkeséggel feljegyezte. Senki nem volt olyan lánglelkűen
önfeláldozó a forradalom ügyéért, mint éppen ő; tisztesség- és kötelességérzete
szinte betegesen túlfejlett volt. 1918-tól a Lubjankában berendezett irodájában
maga hallgatta ki a foglyokat, bogarászta végig a dossziékat, és maga
foganatosította a letartóztatásokat.
Sztálinhoz hasonlóan áldozatai
bioritmus görbéjének mélypontját használta ki: éjszaka dolgozott. Az egyetlen feladat, amit alárendeltjeire
hagyott (ebben is hasonlított Sztálinra) a kivégzés volt. Egyetlen egyszer
fordult elő , hogy agyonlőtt valakit – egy részeg matrózt, aki durván
szidalmazta -, s az eset után rángó
görcsroham fogta el.
Hatalomra jutva még
Sztálinnál is aszkétikusabb volt:
Akárcsak a börtönben, mentateán és kenyéren élt fűtetlen irodájában, a
kabátját használta takarónak, és goromba, orosz dohányból maga sodorta a
cigarettáit. Sztálintól eltérően kínosan bakafántos purista volt. Kidobta a
nővére készítette süteményt, mert a liszt egy magánkereskedőtől származott; unokahúgát
pedig, és a férfit, aki állást adott neki, elbocsátotta a vasúti szolgálatból,
mert előnyt kovácsoltak a családnévből. Felháborodottan távozott a helyiségből,
amikor életében egyszer felkeresett egy művészeti tárlatot, hangversenyen soha
nem járt, és nem olvasott mást, mint lengyel romantikus verseket és marxista
szövegmagyarázatokat. Fiát egy munkáscsaládban neveltette,>> ahol a lélek
nagyobb védelmet élvez és jobban gazdagodik.<< Esztétikai érzéke feloldódott a munkában.
Halála után utóda, Menzsinszkíj5 írta gyászbeszédében:>> Ha
nem csengett volna össze művészi természetével, a művészet és a természet
iránti szeretetével …..a földalatti munkában szerzett óriási tapasztalata
ellenére sem juthatott volna el a tökélyig a csekista művészetben, az ellenség
ízekre szedésében,….amiben fejjel magaslott ki munkatársai közül.<<
A Csekát
(és változatos mozaikszavakkal
jelölt utódszervezeteit) Dzerzsinszkíj ruházta fel >>a forradalom lángja
és pallosa<< álságosan lovagi ízű címével, s ő ültette el benne a
meggyőződést, hogy központi s olykor legfelső hatalommá kell válnia. Ő alkotta
meg az elvet, hogy minden kommunista egyben csekista is legyen, és teremtette
meg a Cseka minden törvény fölött álló hatalmát, noha mindig is az volt a
szándéka, hogy a szervezet a párt legfőbb vezetőjének eszköze legyen: ne
megalkossa, csupán ha kell, kényszerrel is érvényre juttassa az ideológiát és
az irányvonalat.
Dzerzsinszkíj tekintélye és
támogatása nélkül Sztálin soha nem emelkedhetett volna a hatalomba. 1922-ben ő
térítette el az irányítása alatt álló , félmilliós létszámú félkatonai szervezetet
Trockíj elvi alapon álló >>ellenzékiségétől<<, és állította Sztálin
mellé, aki >>lojálisan<< támogatta Lenint abban a törekvésében,
hogy megbékítsék a párt polgári békét, a kapitalizmus részben helyreállítását
és a törvényesség uralmát kívánó erőit. Dzerzsinszkíj 1917 és 1922 között Lenin
hű ebeként sokkal többet tett a forradalmi egységért, mint Sztálin, de az végül
az utóbbi mellé állt, amikor választania kellett a frakciók között…….
Személyes síkon
Sztálin és Dzerzsinszkíj között
sok hasonlóság volt, s nem csak a zord atya meg a túlzottan szerető, gyengéd
édesanya. Serdülő korukig mindketten a családi indíttatás és saját vonzódásaik
szerint is papnak készültek; akár a kamasz Sztálin szájából is elhangozhattak
volna a szavak, amelyeket Dzerzsinszkíj mondott fivérének: >> Ha valaha
is arra jutnék, hogy Isten nem létezik, golyót röpítenék a fejembe…<<
Tizenkilenc éves korukban mindketten egy csapásra váltak ateistává és
forradalmárrá. A magánéletben komorak és zárkózottak voltak, a politikai
ellenállás éveit börtönökben és Szibériában töltötték - nem svájci kávéházakban
vitázgattak és nem franciaországi könyvtárakban pallérozták elméjüket.
Magányukat- a papucsférj Lenintől és Trockíjtól eltérően - csak néhány hónapra
szakította meg egy-egy sivár házasság, és szülőföldjükön mindketten hagytak
néhány fiúgyermeket, akiket jóformán nem is ismertek. Mindketten költők voltak;
nem cirkalmaztak és elemeztek, hanem kijelentettek és prédikáltak. Mindketten
tartottak a nyilvános megszólalástól és a misztikus marxizmustól. Egyikük sem
fejezte be az iskolát, és mindketten idegen, tanult nyelvként beszélték az
oroszt.
Sztálin és Dzerzsinszkíj
egyformán büszke volt magányos farkas voltára és arra, hogy vérfagyasztó
biztonsággal szagolták ki az árulást. Nem csoda, hogy egy 1906-ban esett kurta,
stockholmi találkozás után 1917 nyarán Péterváron történt megismerkedésük igazi
szövetséget eredményezett.
Ám alapvetően különböztek is.
Feliksz Dzerzsinszkíj lengyel nemes volt, habár családjának
mindössze egy majorsága és vagy nyolcvan hektár földje maradt Litvánia és
Belorusszia határvidékén. Nagy különbség, hogy gyermekkorában kényeztető
szeretettel vették körül testvérei, különösen nővérei, és művelt, iskolázott
anya nevelte. Ám megint csak hasonlítottak abban, hogy szigorú apja viszonylag
korán eltűnt az életéből, anyja pedig mélyen vallásos asszony volt. Sztálintól
eltérően Dzerzsinszkíj kettős természetű ember. 1919 áprilisában, amikor a
Cseka ezrével mészárolt le túszokat, a következőket írta nővérének:”
Részlet a levélből:
>> Egyet mondhatok neked:
én nem változtam. Érzem nem tudsz megbarátkozni a gondolattal, hogy ez én
vagyok. – és minthogy ismersz, nem tudod megérteni. A szeretet sok évvel
ezelőtt, ma is himnuszként zeng bennem a szeretet. És ez a szeretet háborút,
törhetetlen akaratot és lankadatlan munkát követel. Ma az eszmén kívül, az
igazság keresésén kívül tetteim mércéjével mérve semminek nincs jelentősége.
Nehéz ezt leírnom és nehéz erről vitáznom. Te azt látod, ami van, és amiről
csak eltúlzott híresztelésekből értesülsz. Tanúja és áldozata vagy a háború
Molochjának. A talaj, amin valaha éltél, beroskad a lábad alatt. Örök vándor
vagyok, szüntelen mozgásban; a változás és az új élet megteremtésének
folyamatában. Te lelkeddel és gondolataiddal, a múlt felé fordulsz – én látom a
jövőt, és kötelességem és szándékom is, hogy változzam. Gondolkodtál azon, hogy
mi valójában a háború?
Félrelökted a repeszek által
szétszaggatott holttestek, a padlón heverő sebesültek, az eleven emberek szemét
kivájó varjak képét.(…) És nem érthetsz meg engem, aki a forradalom katonája
vagyok…Édes Aldonám, te nem értesz meg engem. Nehéz lesz újból írnom neked. Ha
a szemembe néznél, ha látnád, hogyan élek, megértenéd, vagy inkább megéreznéd,
hogy ugyanaz vagyok, aki valaha voltam.Csókollak nagyon és erősen. Fel.<<”(Fel=
Feliksz – a szerk.)”
Szülei és testvérei:
„Féliksz apja, Edmund-Rufin
Dzerzsinszkíj tanítással kereste a kenyerét. Egyszer elcsábította egyik
tanítványát, Elena Januszewskát. Összeházasodtak, de el kellett hagyniuk
Litvániát. Edmund-Rufin a dél-oroszországi kikötővárosba, Taganrogba ment
matematikát oktatni.” Betegesen ingerlékeny ember lévén rendszeresen gyötörte
tanítványait. 1875-ben kénytelen volt állásáról lemondani és visszaköltözni a
családi birtokra.
„A nyolc testvér közül Feliksz
volt az egyetlen lázadó természetű; testvérei a középosztály eseménytelen
életére áhitoztak. A legnagyobb leány, Aldona, aki hét évvel volt idősebb
Feliksznél, a család második édesanyja lett, amikor az apa 1883-ban váratlanul
elhalálozott.
Az édesanya, Elena 1896-ban
meghalt, s Aldona egyedül nevelte fel a kisebb testvéreit. A Dzerzsinszkíj
család minden tagja szerette fekete bárányukat. Aldona a börtönben rendszeresen
látogatta Felikszet, leveleket és csomagokat küldött neki - akkor is, amikor
már a Cseka legfőbb vezetője volt…….
Feliksz Sztálinhoz hasonlóan
közvetlenül a végső záróvizsgák
előtt hagyta ott örökre az iskolát. Belevetette magát Vilnius gyárainak és
nyomornegyedeinek világába, ahol marxista agitációval igyekezett cselekvésre
serkenteni az ottani proletárokat. Az ügy érdekében az orosz mellett megtanult
litvánult és jiddisül is. Még húsz esztendős se volt, amikor már nagy hatást
gyakorolt a lengyel szociáldemokratákra…..
Ám Sztálintól eltérően
Dzerzsinszkíj megmaradt az érzelgős és borzongató lovagiasság bűvöletében – még
akkor is, amikor irgalmatlan hidegvérrel cselekedett. A börtönben és
száműzetésben töltött évek csőlátóvá tették; nemigen értette már a valóságos
életet, ugyanazzal a naívsággal alkalmazta Karl Marx és Lenin tanítását a köz
dolgaira, ahogy a magánélethez a lengyel romanticizmus eszközeivel és
fogalmaival közeledett…..”
Az 1900-as években többször rács
mögé került,ezeket néhányszor szibériai száműzetés követte.
„A világháború kitörése idején
Aldonának írt levelek azt sugallják, hogy Dzerzsinszkíj a jövőbe vetett
fantasztikus hite tartotta életben….Sztálint testében és lelkében is megkeményítette
a négy évi szibériai száműzetés. Dzerzsinszkíj fizikailag meggyengült,
szellemileg pedig beszűkült az orosz börtönökben töltött öt esztendő alatt……
Az első Cseka (Csrezvicsnaja Komisszija,
Rendkívüli Bizottság)
feladata a forradalom petrográdi főhadiszállásának védelme volt, ám
Dzerzsinszkíj 1917. december 20-án meggyőzte Lenint, hogy a szervezet
működését ki kell terjeszteni és létre kell hozni belőle az Ellenforradalmi és
Szabotázstevékenység Elleni Rendkívüli Bizottságot. Lenin elvtársai nem fogadták
egyöntetű örömmel az ötletet…….
A Csekába eleinte nemcsak
bolsevikok, de baloldali eszerek, sőt anarchisták is bekerülhettek.
1918 nyarán aztán az eszer
csekistákat szándékos provokációval beugratták egy lázadásba, és szétzúszták
őket. A Cseka ezután Lenin pártjának engedelmes végrehajtó szervezete lett.
1919 márciusára a számonkérhetőségnek nyoma sem maradt: Dzerzsinszkíj belügyi
népbiztos és egyben a Cseka legfőbb vezetője lett, s már csakis önmagának
tartozott felelősséggel.
Dzerzsinszkíj ebben az időben még
nem volt tagja a Politikai Bizottságnak, annak a legfelső Kabinetnek” amely a
bolsevik párt élén állt.
„Szoros kapcsolatra volt hát
szüksége a PB valamelyik tagjával, hogy a Cseka javára befolyásolhassa a dolgok
menetét. Közeledni kezdett Sztálin felé.
A Cseka etnikai összetétele
ugyanannyi ellenszenvet és
rémületet okozott, mint a hatalma. Az emigránsok joggal állították, hogy az
orosz forradalom >> a zsidó ész, a litván bajonettek és az orosz
butaság<< műve. Az oroszok az 1930-as évek derekáig kisebbséget alkottak
a Csekában és utódszervezeteiben. Dzerzsinszkíj félelmetes csatlósai közül csak
kevesen voltak oroszok…Kicsiny, de rettegett klikket alkottak a kaukázusi
származású csekisták. Rövid ideig a szervezet vezető testületében is helyet
foglalt egy grúz Sztálin embere, Szergo Ordzsonikidze….Dzerzsinszkíj lengyel
honfitársaival vette körül magát….A lettek még fontosabb szerepet játszottak a
Cseka és a Vörös Hadsereg legalsó és legmagasabb szintjein egyaránt….A Csekán
belüli zsidó túlsúly, amely nemcsak az antiszemita fasisztáknak, de az
egyébként elfogulatlan gondolkodású orosz monarchistáknak és liberálisoknak is
szemet szúrt, csak erősítette azt az általánosan elterjedt vélekedést, hogy a
bolsevik párt és annak Központi Bizottsága nem más, mint titkos zsidó
összeesküvés….A Cseka háborúja az orosz burzsoázia ellen nem osztályharc volt,
nem is politikai frakcióküzdelem, inkább a zsidó internacionalizmus és az orosz
nemzeti kultúra maradványainak konfliktusa.
A zsidó mivolt hagyományos orosz
és náci meghatározását alapul véve – ahol a származás és a családnév
ugyanannyira számít, mint a vallási és kulturális odatartozás – elfogadható ez
az értelmezés. De a származáson kívül ugyan mennyire voltak zsidók az olyan
bolsevikok, mint Zinovjev6, Trockíj,Kamenyev7 vagy
Szverdlov8? Sokuknak már a nagyapja, sőt az ükapja is elhagyta a
vallást, és nemhogy héberül, de jiddisül is csak némelyikük beszélt.
Neveltetésük szerint oroszok voltak, európai életformához és értékekhez
szoktak, és legfeljebb olyan felszínes értelemben voltak zsidók, mint mondjuk
Marx Károly9…..A zsidók nagy számban voltak jelen a kormány és a
párt elnyomó szervezeteiben, egyidejűleg meredeken zuhant a számuk Moszkva és
Petrográd éhező és didergő lakói között. 1922-ben érték el legmagasabb pártbeli
arányukat (ami nem azt jelenti, hogy elkülönült csoportot alkottak volna);
ekkor 15 százalékukkal a második helyen álltak az orosz tagság 65 százaléka
mögött.”
Emberveszteségek
„Ha összesítjük a forradalom és a
polgárháború alatti emberveszteséget, elpusztult a Vörös Hadsereg és a Cseka
körülbelül kétmillió fegyverese és több mint félmillió a fehérek közül; Háromszázezer
ukrán és belorusz zsidó az ukrán, a lengyel és a fehér katonaság által
rendezett pogromok során; ötmillió ember halt éhen 1921-ben a Volga-vidéken,
továbbá körülbelül kétmillió orosz vándorolt ki Európa és Ázsia országaiba. Ez
nagyjából tízmillió lakossal kevesebbet jelent. Hogy hányan élhettek még a
Szovjetunióban 1922-ben, azt csak találgatni lehet. Ésszerű következtetések
arra mutatnak , hogy a kivégzett vagy gyüjtőtáborokba hurcolt emberek száma
messze meghaladja a hivatalos adatokat, amelyek szerint 1918-ban 12000 embert
lőttek agyon, 1921-ben pedig 9701-et, továbbá 21724-en kerültek
gyüjtőtáborokba. Egyedül az 1921-es kronstadti vagy tambovi fölkelések
megtorlása során több tízezer embert végeztek ki.”
Az áldozatok összetétele:
„Az áldozatok kora, neme, és
osztály-hovatartozása súlyosbította a bajt. Az elesett katonák túlnyomó
többsége a húszas éveiben járt, az ország ugyancsak elveszett emigránsok pedig
jórészt értelmiségiek és szakemberek voltak….Dzerzsinszkíj, Lenin és Sztálin a
tapasztalatlansággal magyarázták a Cseka kegyetlenkedéseit.. Matrózoktól,
iskolai tanítóktól a gyári munkásoktól nem lehet elvárni, hogy hivatásoshoz
illő nyugalmat tanúsítsanak, és következetesen ragaszkodjanak a törvényességhez
az ellenforradalom és kémkedés izzó katlanában.
A forradalom utáni első
esztendőben
az államigazgatás minden ágazatában hiányoztak
a megfelelő vezetők. Az emberek olyan feladatok vállalására kényszerültek,
amelyekben a legelemibb jártassággal és képességekkel sem rendelkeztek. Ám egy
katona, orvos kazánfűtő vagy paraszt számára igen rövid tanulóidő is elég volt
ahhoz, hogy megszokja a mesterség erőszakos oldalát…..Annak ellenére, hogy
emberei folyamatosan kerültek át más népbiztosságokhoz, Dzerzsinszkíj az
1919-es év végére létrehozta az egész országot behálózó Csekát, amely már az ő
távollétében is működőképes maradt. Közvetlen alárendeltjei, Petersz, Lacisz,
Kszenofontov, Menzsinszkíj és Jagoda10 - kivált az utolsó kettő -
ugyanolyan vak hívei voltak az eszmének, mint ő maga.
A légkör és a hangulat az efféle
viperafészekhez képest kellemes volt, a vezetők karizmatikus egyéniségek, a
hierarchia alsóbb rétegeiben elhelyezkedők pedig pontosan tudván, hogy Kenyérnek
melyik a vajas fele, hűséggel és ragaszkodással viseltettek elöljáróik iránt.
Ők együttesen alkották meg a mítoszt, amely a mocskot és a vérontást
megnemesítette. Maga Dzerzsinszkíj úgy ítélte, hogy egy-egy újonctól a Csekában
töltött két évnél nemigen várhat többet, és Himmlerhez11 hasonlóan
erényt látott a mészárlásban, amelyet felügyelt….Akárcsak Trockíjt,
Dzerzsinszkíjt is gyakran fogták el idegösszeomlás-közeli állapothoz vezető
hiszté-riakitörések.
Ez történt 1918 júliusában
Mirbach gróf12 meggyilkolása után:
amikor az eszerek fogva tartották, feltépte ingét, és üvöltve követelte, hogy
lőjék agyon…Amikor kiszabadult, és a szociálforradalmárokat leverték,
lemondott. Az év őszén afölötti szégyenében, hogy nem sikerült megakadályoznia
Urickíj meggyilkolását és a Lenin ellen elkövetett merényletet, leborotválta a
haját, Feliksz Domanszkíj névre lengyel papirokat hamisított magának, megjelent
Svájcban abban a házban, ahol gyanútlan felesége és kisfia lakott, s csak e
luganói-tavi közjáték után tudta összeszedni magát, és volt képes visszatérni
Oroszországba.
Agyonlövette
azokat a csekistákat, akik megvesztegetésként pénzt fogadtak el, és
tartásdíjat vont le a hűtlen nős férfiak fizetéséből. Ám a Cseka-vezetők enyhe
büntetést sem szabtak ki azokra, akik ártatlanokat lőttek agyon, vagy
veréssel csikartak ki vallomást az őrizetbe vettektől. Az 1918 júliusában a
cári család tagjainak Permben és Jekatyeringburgban végrehajtott legyilkolását
elrendelő határozatot helyi Cseka-és pártszervek hozták meg; a moszkvai Cseka
nem hagyta jóvá, csak a fait accomplit (befejezett, megmásíthatatlan tény – a
szerk.) vette tudomásul. Amikor a cár családja és teljes személyzetük halott
volt, Gorkíj13 követelte, hogy vessenek véget az öldöklésnek, és a
jelek szerint Lenin is egyetértett vele. Dzerzsinszkíjt csak a bizonyítékok
tömeges hamisítása vitte rá, hogy olykor mégiscsak fölemelje a szavát.”
A Cseka átalakul GPU-vá
Az Össsz-szövetségi Rendkívüli
Bizottság (ez volt a Cseka – a szerk.) felszámolásáról 1922. február 6-án adtak
ki rendeletet. Ennek nyomán a Cseka átalakult GPU-vá*
*GPU
= Goszudarsztvennoje Politicseszkoje Upravlenie, magyarul: Állami Politikai
Igazgatóság. A Cseka utód szervezetét 1921.dec.28-án az Összoroszországi
Szovjetkongresszus hozta létre. A szervezet később OGPU néven (Egyesített
Politikai Bizottság) működik 1934-ig.
Dzerzsinszkíj ugyanúgy
irányította a GPU-t, mint korábban a Csekát, de itt már jóval kisebb játéktér
kínálkozott kimeríthetetlen energiáinak. Amikor nem volt beteg, idejét
vasútvonalak helyreállításával és gabona rekvirálással töltötte, s ha nem éppen
gazdasági terror gyakorlásával, hát a gazdasági pánikhangulat terjesztésével
foglalatoskodott.
Lenin halálakor
Dzerzsinszkíj hatalma csúcsán
állt. Végre tagja volt, igaz csak póttagja, a Politikai Bizottságnak, egyben
közlekedési népbiztos is, s hamarosan, 1924 februárjában az egész ország
gazdaságát irányító Legfelsőbb Népgazdasági Tanács elnökévé nevezték ki,
miközben a GPU-t, majd az OGPU-t (Objegyinnoje Goszudarsztvennoje
Polityicseszkoje Upravlenyije) is irányította.
Évek óta alultápláltságban
és tuberkulózisban szenvedett, a
túlhajtott munka és a rengeteg utazás következtében szívműködési zavarai is
súlyosbodtak. Lenin halála után csak Menzsinszkíj, Jagoda és Garszon törődött
azzal, hogy ne hajszolja halálra magát….1925-ben Sztálin utasította a számára
immár nélkülözhetővé vált Dzerzsinszkíjt, hogy hetente csak harmincöt órát
dolgozzon, a Kreml orvosai pedig erőszakkal megröntgenezték, és vérvizsgálatot
is végeztek nála. Ekkor Menzsinszkíjjel és Jagodával együtt fürdőkúrára a kaukázusi Jesszentukiba utazott. Az orvosok
forró zuhanyt, rendszeres beöntést, félvegetáriánus étrendet, kaukázusi
ásványvizet és hossú hétvégi pihenőket írtak elő számára, de állapota nem
javult…….
1926. július 20-án,
miközben épp zavaros és
szenvedélyes beszédet tartott a parasztság védelmében a baloldali ellenzék
kollektivizációs programja ellen, Dzerzsinszkíj összeesett. Otthonába vitték,
ahol rövid időre magához tért, de nem sokkal később meghalt. A boncolás során
megállapítást nyert, hogy szívkoszorú erei teljesen elzáródtak; Leninhez
hasonlóan őt is érelmeszesedés vitte.”
Felhasznált irodalom:
Donald Rayfield
Sztálin és hóhérai. A zsarnok és
akik neki gyilkoltak
Park Könyvkiadó Budapest, 2011
Szövegmagyarázat:
1. Vlagyimir Iljics Lenin, (eredetileg Uljanov: 1870-1924) az 1917-es októberi fordulat ideológiai előkészítője,
a bolsevik állam megalapítója. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
több szerkesztése, így a „Lenin családja és gyermekkora” c. szerkesztés is
részletesebben is foglalkozik.
2. Lev Trockíj
(eredetileg Bronstein: 1879-1940) zsidó származású, orosz bolsevik politikus.
Életével a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Lev Trockíj
az utódokról és Lenin haláláról” valamint a „Trockíj haláltusája” c.
szerkesztés részletesebben is foglalkozik.
3. Joszif Visszarionovics Sztálin, Dzsugasvili (1879-1953) grúz származású orosz bolsevik pártvezető,
diktátor. Nevéhez köthetők az ún. „személyi kultusz”, a húszas harmincas évek
koncepciós pereinek előkészítése, párttársainak likvidálása. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
több szerkesztése is részletesen is foglalkozik.
4. Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkíj (1877-1926) lengyel származású bolsevik forradalmár a politikai
rendőrség (Cseka és GPU) vezetője. Nyolc gyermekes nemesi származású
földbírtokos fia, aki szüleit korán elvesztette. Középiskolai tanulmányait
Vilniusban kezdte, az első osztályban orosz nyelvből megbuktatták. Már középiskolás
korában a baloldali mozgalmakhoz, elsősorban a szoáldemokratákhoz vonzódott. Az
orosz Szociáldemokrata Párt stockholmi kongresszusán (1906) a bolsevikok
oldalára állt. Több esetben letartóztatták és börtönbe vetették. Az 1917-es
októberi fordulat után a politikai rendőrség (Cseka) vezetője lett.
5.
Menzsinszkíj a Cseka egyik vezető
személyisége, Feliksz Dzerzsinszkíj helyettese.
6. Grigoríj Jevszejevics Zinovjev (1883-1936) orosz szovjet politikus, Lenin egyik
harcostársa, a harmincas évek koncepciós pereinek egyik áldozata. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
több szerkesztése, így a „Sztálin beáldozza Buharint” c. szerkesztés is
részletesebben foglalkozik.
7. Lev Boriszovics Kamenyev (eredeti neve: Lev Rosenfeld: 1883-1936) zsidó
származású orosz-szovjet politikus, Lenin harcostársa. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
több szerkesztése, így a „Sztálin beáldozza Buharint” c. szerkesztés is
részletesebben foglalkozik.
8. Jakov Mihajlovics Szerdlov (1885-1919) szovjet, bolsevik politikus. Az 1917-es
októberi fordulatot követően a bolsevi párt egyik legfontosabb embere. Már
diákként a szociáldemokratákhoz vonzódott. A párt 1906-os kongresszusán a
bolsevikok oldalán állt. Az 1905-ös forradalom idején az urali pártszervezetet
irányította. Többször száműzték és börtönbe vetették. Az 1917-es októberi
fordulat egyik előkészítője. 1917 novemberében Kamenyev után ő lett a
Vé-CSé-Ká, azaz az Össznépi Forradalmi Végrehajtó Bizottság elnöke. 1919 tavaszán
váratlanul hunyt el 35 éves korában. Jekatyerinburgot átkersztelték
Szerdlovszkra, a város ezt a nevet 1991-ig viselte.
9. Karl Marx
(Marx Károly:1818-1883) német filozófus, közgazdász, teoretikus a „marxizmus”
névadója. Szerinte a történelem „osztályharcok története” A „Kommunista
Kiáltvány” bevezetőjében így írt: „Kísértet járja be Európát a kommunizmus
kísértete….” Nevéhez kötődik a „történelmi materializmus”, mint filozófiai
kategória propagálása.
10. Genrih Grigorjevics Jagoda (1891-1938) szovjet belügyi népbiztos, Sztálin egyik
hóhérja. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
„Rákosi véleménye a személyi kultuszról és Sztálinról” c. szerkesztés
részletesebben is foglalkozik.
11. Heinrich Luitpold Himmler (1900-1945) Hitler közeli munkatársa, az SS
(Schutstaffel) első számú vezetője, a nácik egyik legbefolyásosabb embere.
Életével részletesebben a www.historiamozaik.blogspot.com
Heinrich Himler végnapjai” c. szerkesztése foglalkozik.
12. Mirbach gróf Németország oroszországi nagykövete, aki gyilkosság áldozata lett.
13. Maxim Gorkíj (eredeti neve: Alekszej Makszimovics Peskov: 1868-1936) orosz író,
drámaíró. Világhírű munkája az „Éjjeli menedékhely” nevet kapta.
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2012. július
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!