Mi történt a fordulat napján?

Oroszország 1917 októbere

 

Edvard Radzinszkíj „Sztálin” c. - az Európa Könyvkiadó gondozásában 1998-ban megjelent - könyve a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosáról szól. A szerző egyéni módon „a kommunista uralom éveiben>> szigorúan titkos<< levéltári anyagokat felhasználva és az életben maradt szemtanúk visszaemlékezéseit felhasználva festi meg” a diktátor portréját. A szerkesztés a szerző által feltárt tények alapján - és vele egyezően dolgozza fel az ún. „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” - az én korosztályom még így tanulta - néhány napját.

Joszif Dzsugasviliként grúz családban született. Anyja grúz nyelven „Szoszóként” becézte. Serdülő korában vette fel egy irodalmi hősnek a nevét, akit a „Kobá”-nak hívtak. Koba „egy Kazbehi nevű grúz író könyvének a hőse, afféle grúz Robin Hood, aki rettenthetetlenül fosztogatja a gazdagokat…” Ezzel a névvel élt hosszabb ideig főleg az illegalitásban. 1912-ben a Bolsevik Párt VI. kongresszusán lett a Központi Bizottság tagja, ekkor vette fel a „Sztálin” (acélos) nevet.

 A fordulat napjához vezető út:

Lenin¹ hazatér…

1917 április 3-án átkel a határon az a vonat, amelyben Lenin és vele vagy három tucat emigráns orosz forradalmár utazik. A szerelvény akadálytalanul áthalad az Oroszországgal hadban álló egész Németországon.>> Az az ötletünk támadt - írta később Hoffman tábornok, hogy ezeket az oroszokat is felhasználjuk az orosz hadsereg harci szellemének mielőbbi megsemmisítéséhez.<< >> Katonai szempontból ennek az útnak a helyessége teljes mértékig igazolódott.<< - állapította meg visszaemlékezéseiben Ludendorff² tábornok. Egyébként, amit később a német tábornokok írtak, a korabeli közhangulatból is könnyen kiolvasható volt. Krupszkaja (Lenin felesége - a szerk.) is mesélte, mennyire tartott Lenin >>a soviniszták vad üvöltözésétől.<<, sőt arra számított, hogy bíróság elé állítják, és >>becsukják a Péter-Pál erődbe.<<

Voltak köznapibb aggályaik is. Húsvét napja volt, és attól tartottak, későn érkeznek, és >>nehéz lesz konflist találni.<<

Ehelyett….

Lenint már a finn határon a bolsevikok delegációja fogadta. Koba nincs ott a delegációban. Jobbnak látja, ha Iljics első haragja Kamenyevre³ zúdul. Úgy is történik.

>> Alighogy a küldöttség belépett, és leültek a kanapéra, Lenin nyomban nekirontott Kamenyevnek.>> Miket írkálnak ott maguknál a Pravdá-ban? Láttunk néhány számot, és keményen szidtuk magukat….<< - írta később a jelenetet visszaemlékezéseiben Fjodor RaszKolnyikov, a küldöttség tagja, aki Kronstadt bolsevik érzelmű matrózait képviselte. A későbbiekben Koba kiigazítja a történelmet, és száz és száz vászon fogja ábrázolni a két nagyvezér, Sztálin⁴ és Lenin találkozását.

Éjszaka lesz, mire Leninék megérkeznek.

A Finn pályaudvaron tengernyi tömeg. Lenint a Péter-Pál-erődbe hurcoló fogdmegek helyett. Pedig a nagyhatalmú Szovjet küldöttsége fogadja, élén a Szovjet elnökével, Csheidzével, akit Iljics oly keményen megbélyegezett leveleiben…Az alacsony, kopasz emberkét, aki maroknyi emigránsnál nagyobb közönség előtt soha nem beszélt, díszőrség és páncélautó várja. Lenin megpillantja az áhított tömegeket. S ekkor kiadja a jelszót: meg kell valósítani az utópisták őrült ábrándját, győzelemre kell vinni a szocialista forradalmat. Alig egy esztendővel korábban ez lázálomnak, fantáziálásnak tűnt. De most itt ez a tömeg, a sok fényszóró, a páncélkocsi….

Ügyes húzások

Április 3-án éjjel Lenin elmondja hallgatósága előtt az úgynevezett áprilisi téziseket. A beszéd bombaként hat: Semmi támogatást a burzsoá Ideiglenes Kormánynak. Semmiféle >>annyiban - amennyiben<<. Minden hatalmat a Szovjeteknek! De a legfontosabb, ami minden bizonnyal meglepte Kobát (a későbbi Sztálint - a szerk.), az a könnyedség, ahogy Lenin félrehajítja a közismert marxi dogmákat. Marx arról írt, hogy a demokratikus forradalom után szükségképpen burzsoáziának kell hatalomra kerülnie. Lenin ezzel szemben kijelenti: a burzsoázia hatalomra jutása Oroszországban a proletariátus hibájának következménye. Ezért meghirdeti az átmenetet a szocialista forradalomba. A hallgatóságnak szeme-szája eláll a döbbenettől, ahogy ez az ember, aki a marxizmust Szentírásnak nevezte, a legnagyobb nyugalommal félre hajítja a tan egyik legfontosabb posztulátumát. Koba ismét megbizonyosodik: a Vezérnek mindent szabad.>>Tanulunk, apránként tanulgatunk.<<

S abban a pillanatban száznyolcvan fokos fordulatot tesz. Koba (Sztálin) most egyik cikket írja a másik után a Pravdába. Ezekben rabszolgai alázattal magyarázgatja Lenin gondolatait. Hazatért a Gazda.

Április 24-én

megkezdődik a bolsevikok konferenciája. Lenin beszédet mond a nagyteremben, amelyet a balerina Kseszinszkaja annyira szeretett. Beszédében megismétli az április téziseket. Kamenyev elhatározza, hogy harcba száll a meggyőződéséért, és felszólal Lenin ellen.

Lenin ekkor nekiugrasztja Kobát. Koba új stílusban szólal meg: érvek nélkül, durván és szemérmetlenül kiforgatja Kamenyev nézeteit. Egyszerűen kegyetlenül elnadrágolja tegnapi barátját. Az új Koba nem ismer barátot. Az álláspont sikert arat. A konferencia ráveti magát Kamenyevre, és felhánytorgatja minden bűnét.

Aztán megválasztják a Központi Bizottságot. Lenin maga ajánlja a KB-ba Kobát.>>Koba elvtársat nagyon sok éve ismerjük. Jó munkásnak bizonyult minden felelősségteljes poszton.<<

A hallgatóság megértette vezérét: semmi helye a Koba régebbi cikkeit firtató kérdéseknek. A >>jó munkás<<97 szavazatot kap, és ezzel csak Lenin és Zinovjev⁵ előzi meg. Ez győzelem Koba végképp megérett a főszerepekre. Azt, amit hűséggel nem sikerült elérnie egy csapásra elérte aljassággal. Lenin egyébként kénytelen volt támogatni Kamenyevet is. Lev Boriszovics túlságosan sokat tudott. Meg aztán sokat tett Lenin érdekében is. Így aztán az engesztelhetetlen Lenin a hallgatóság csodálkozására, minden magyarázat nélkül lezárja a Kamenyev bíróság előtti magatartásával kapcsolatos históriát.>>Az incidenst lezárjuk<< - mondja. Kész! És Kamenyevet is javasolja a Központi Bizottságba. A kongresszus pedig engedelmesen beválasztja Kamenyevet a KB-ba. A Vezérnek mindent szabad.>> Tanulunk, apránként tanulgatunk.<<

Koba nem csalódott Leninben.

Már akkor a konferencián megkezdődik a munka a hatalom megragadásáért. Határozatot hoznak, hogy az egész országot be kell hálózni bolsevik sejtekkel. No meg a Vörös Gárda osztagaival. Erre a feladatra Lenin Koba turuhanszki szobatársát, Jakov Szverdlovot⁶ a zseniális szervezőt választja ki. A legismertebb pártfunkcionáriusok hamarosan vidékre indulnak, hogy előkészítsék az új forradalmat.

Zsebükben a német pénzzel.

Oroszország pedig hamarosan lángba borul. A konferencia után megválasztják a párt egy szűkebb vezetését, a KB Irodáját. A későbbiekben ez a szerv a Politikai Bizottság nevet kapja. Ez a testület azután évtizedekig bolygónk egyhatodának hivatalos irányítójává válik. Az első Politikai Bizottságba négyen kerülnek be: Lenin és leghűségesebb segítőtársa, Zinovjev, valamint Kamenyev és Koba (Sztálin). Koba tehát már 1917 májusában bekerül a párt vezéreinek legszűkebb négyes fogatába……Kobának azonban hamarosan össze kell húznia magát, mint egyébként a Politikai Bizottság többi tagjának is: májusban hazaérkezik Oroszországba Trockíj⁷

Második vezér a táblán, Trockíj

Eredetileg mensevik volt, és sokszor szidta a bolsevikokat, aztán elpártolt a mensevikektől.>> A forradalom szabad művésze<<, ragyogó újságíró és nagyszerű szónok mindeddig állandó harcban állt Leninnel.>>Diktátor<<, >>a holnap Robespierre-je<< - így titulálta Trockíj Lenint, Lenin pedig >>Juduskának<< nevezte Trockíjt. Ezek voltak a legenyhébbek az egymás fejéhez vagdosott sértések között. Február (1917-es februári forradalomról van szó - a szerk.) után azonban a két ellenség nézetei meglepő módon közelebb kerültek egymáshoz. Lenin most maga is Trockíj álmát, a permanens (átmenet nélküli - a szerk.) forradalom irányzatát hirdette. A tegnapi kibékíthetetlen ellenségek ugyancsak tökéletesen egyetértettek a két lázadó jelszóban:>> Minden hatalmat a szovjeteknek!<<és>> Le az Ideiglenes Kormánnyal!<<. És egyetértettek a harmadikban, a legrettenetesebben is: egyformán kívánták Oroszország vereségét a háborúban, és azt akarták, hogy a Németország ellen vívott háború alakuljon át Oroszországon belüli polgárháborúvá.

A két ellenség, aki oly sok évig más-más úton járt, most összetalálkozott. Trockíj első pályaudvari beszéde szinte érezhető elektromos feszültséggel töltötte fel a tömeget. A forradalom drámájának nagy színésze ismét színpadra lépett.

Mennyire kellett Leninnek egy ilyen szövetséges! Azzal azonban tisztában volt, hogy Trockíj, a dicsőség kegyeltje soha nem fogja elsőként kezdeményezni a békülést. Lenin tehát - annyi év sértegetései után - maga teszi meg az első lépést. Alig telik el néhány nap Trockíj hazaérkezése után, amikor megtörténik a Canossa-járás. Lenin ráveszi Zinovjevet és Kamenyevet is, hogy vegyenek részt ezen a megbeszélésen. Vagy inkább rábeszélésen. Trockíj egykori ellenségei most rábeszélik az újonnan érkezettet, hogy híveivel együtt lépjen be a bolsevik pártba. Trockíj megmakacsolja magát: követeli, hogy vegyék ki a párt nevéből a >>bolsevik<<szót. Lenin nem egyezik bele, de folytatja a rábeszélést. Kamenyev és Zinovjev féltékenyen figyeli, hogyan alázkodik meg Lenin. Trockij viszont máris a párt vezéreként viselkedik, holtt még be sem lépett.

Egy hasznos figura…..

Trockíj ettől fogva együttműködik Leninnel. De Koba (Sztálin) nyugodt. A későbbiekben Trockíj meg volt győződve, hogy Koba örök irigységet és gyűlöletet táplált iránta……”

Trockíj - a szerző szerint - tévedett. Trockíj hazatérése Koba számára hasznos volt.” Tudta: Trockíj érkezése hozzáköti Kamenyevet és Zinovjevet. Úgy fognak viselkedni, mint a hűséges szolgák az új kegyenc megjelenésekor. Most össze fognak tartani vele. Ráadásul ismerte Lenint is. Tudta, Lenin soha nem felejti el Trockíjnak a sokéves harcot, és soha nem ismeri el Trockíjt >>sajátjának<<. Mindig tartani fog ennek az irányíthatatlan forradalmárnak a lépéseitől, aki vele egyenlőnek, Vezérnek érzi magát.

Sőt azt is érezte: Lenin értékelni fogja a Trockíj elleni gyűlöletét. Aki ki akar tűnni a Lenin iránti hűségben, az egyszersmind ki kell, hogy tűnjék a Trockíj iránti gyűlöletben.

Egy bonyolult manőver….

Július 1 (jún.18.) „megkezdődik a Szovjetek I.Összoroszországi Kongresszusa. Itt játszódik le egy olyan esemény, amely később belekerül a forradalomról szóló valamennyi műbe. A mensevik

Cereteli kijelentette:>> Jelenleg Oroszországban nincs egyetlen olyan politikai párt sem, amely azt mondaná: Adják a kezünkbe a hatalmat, álljanak félre, mi átvesszük az önök helyét. Ilyen párt nincs Oroszországban.<< Ekkor Lenin a teremből bekiáltotta:>>De van!<<

Ez őrültségnek hangzott: a kongresszuson a bolsevikok szánalmas kilenc százalékkal voltak jelen.

De június 6-án a bolsevikok katonai szervezetének és Központi Bizottságának közös ülésén Lenin azt javasolta: szervezzenek tüntetést, és bizonyítsák be kis létszámú pártjuk erejét.

A tüntetést békés demonstrációnak nevezték, de jelszavai nagyon is harciasak voltak:>> Minden hatalmat a szovjeteknek!<< >> Le a tíz kapitalista miniszterrel!<< Az ülés résztvevői nyiltan beszéltek:>> Ha az események összecsapásokhoz vezetnek, a tüntetés résztvevőinek el kell foglalni a posta és távirda, valamint a fegyverraktár épületét.<< - jelentette ki I. Szmilga, a Központi Bizottság tagja.

M.Lacisz hozzászólása szerint:>> a géppuskás ezred támogatásával el kell foglalni a pályaudvart, a bankokat, a fegyver raktárat, valamint a posta és távírda épületét.<<

Igen, a türelmetlen Lenin,

már a bolsevik fordulat első kísérletét készíti elő. Hogyne használta volna fel ezúttal Kobát, a grúziai véres tüntetések megszervezőjét? Koba természetesen bekerül az események középpontjába. Ő szerkeszti meg a >>Minden dolgozóhoz, Pétervár munkásához és katonájához<< szóló felhívást. Részvételét azonban a legtökéletesebben leplezni kell, hiszen Koba a Szovjet Végrehajtó Bizottságának tekintélyes tagja, és vigyázni kell rá, ha a kísérlet esetleg kudarcba fulladna. Ezért tesz Koba ilyesfajta megjegyzéseket az ülés során>> Nem szabad eröltetni, de elmaszatolni sem a dolgot.<< >> A mi feladatunk a tüntetés megszervezése…<<

De >> a távirda elfoglalásáról szó sem lehet.<<

Július 9-én a szovjetek kongresszusán

híre megy, hogy a bolsevikok tüntetést szerveznek a kormány ellen. (Lvov herceg kormányáról van szó - a szerk.) A mensevik Gecskori felolvassa a Koba felhívását tartalmazó röpcédulát, amit az utcán szedett fel……

Lenin bejelentése fenyegető értelmet ad a készülő demonstrációnak. Cereteli a szónoki emelvényről kimondja:>> Ami történt a bolsevikok hatalomátvételére irányuló összeesküvés.<< Viharos felháborodás tör ki. Csheidze:>> A holnapi nap végzetes lehet.

Kamenyev, Koba és a bolsevik frakció többi tagja meglepetést színlel, és a kongresszussal együtt a tüntetés ellen szavaz.

Az Ideiglenes Kormány (az 1917-es februári forradalommal hatalomra került Lvov herceg kormánya - a szerk.) figyelmezteti a készülődőket:>> Minden erőszakos kísérlet ellen az államhatalom teljes erejével fogunk fellépni.<<

Lenin megadja magát….

Éjjel újabb határozat születik: a tüntetést le kell fújni. Ez a döntés Kobát érdekes húzásra készteti.

Bejelenti, hogy kilép a Központi Bizottságból, mert az a véleménye, hogy a tüntetés lefújása hiba volt. Ugyanakkor tökéletesen tisztában van vele: ez a húzása teljesen ártalmatlan, és fel fogják szólítani, hogy vonja vissza a lemondását.

Így is történik. De bejelentésével már jelezte a pártnak a titkot, hogy ő maga részt vesz a tüntetés megszervezésében, sőt azt is kimutatta, hogy ő, Koba milyen bátor elszánt fickó. Nagy játékos ez a Koba.

A kongresszus végül úgy határoz: A tüntetést meg kell tartani. Persze békés tüntetés lesz. A jelszó pedig: >> Bizalom a kongresszus és a kormány iránt.<< „

A határozat „gyakorlatilag megengedi a bolsevikoknak, hogy megtartsák az előkészített tüntetést.

Július 17-én (régi időszámítás szerint júl.4.) „hatalmas tüntetésre kerül sor, mégpedig a bolsevikok jelszavai mellett….Alig két órával a tüntetés sikere után a KB tagjainak tanácskozásán pedig Lenin úgy határoz: ideje áttérni a proletár tömegek erődemonstrációjára.

A gyengülő Ideiglenes Kormány újabb válságba kerül…Lenin elhatározza, „hogy megkísérli magához ragadni a hatalmat….”

Még ezen a napon „a felfegyverzett kronstadtiak behajóznak, és elindulnak, hogy elfoglalják Pétervárt.

A Vaszilíj-szigeten szállnak ki,>>fegyvereikkel<<. A felfegyverzett matrózok végeérthetetlen menete Kseszinszkaja villájához vonul. A békeszerető Koba természetesen nincs a bolsevikok főhadiszállásán. Két második vonalbeli bolsevik: Lunacsarszkíj és Szverdlov lép ki az erkélyre, hogy beszédet mondjon. De a

 a matrózok Lenint követelik

Ekkor közlik velük: Lenin beteg. A matrózok háborogni kezdenek. A meglepett Raszkolnyikov (a vörös Kronstadt egyik vezére, fedélzetmester - a szerk.), aki tudja, hogy Vlagyimir Iljics a villában van elindul, hogy megkeresse a rejtőzködő Lenint.

Sikerül is megtalálnia, és a >>nagy beteg<< kénytelen beszédet mondani, de ez a beszéd nagyon óvatos. Ezt követően a tüntetők a Tauriai Palotához vonulnak, hogy követeljék: a szovjetek (tanácsok - a szerk.) vegyék át a hatalmat. Csernov az eszerek* vezére kijön a matrózok közé, mire azok letartóztatják.

* Az eszerek az 1901-ben alakult Szociálforradalmár Párt tagjai voltak.

Már be is ültetik egy kocsiba, hogy vigyék agyonlőni. Ekkor Trockíj, aki tudja, hogy ezért fizetni kell majd, felugrik a gépkocsi sárhányójára, és harsány beszédben dicsőíteni kezdi a matrózokat., >>az orosz forradalom színe-virágát<<, majd a tirádát ezzel a váratlan fordulattal fejezi be: >> Csernov polgártárs, ön szabad. <<

Egésznap folynak az összevissza

tüntetések.

A munkások és a felfegyverzett matrózok tömegei ide-oda kóvályognak az utcákon. Lenin átmegy a Tauriai Palotába. Ekkor azonban a városba bevonulnak a frontról visszavont kormányhű csapatok. Ezzel a megmozdulás sorsa eldőlt. Kseszinszkaja palotájában Raszkolnyikov fedélzetmester hozzáfog az épület védelmének megszervezéséhez…….

A végjáték. Koba győzelme.

A frontról hátravont csapatok körülveszik Kseszinszkaja villáját. A kormány operatív csoportot hoz létre, és kiadja a parancsot a villa ostromára (ebben az időben Kerenszkíj volt a kormány hadügyminisztere - a szerk.). A matrózok, Raszkolnyikov vezetésével felkészülnek a villa védelmére. Hiábavaónak látszó próbálkozás. A borotválatlan, komor frontkatonák gyűlölik a hátországban lebzselő matrózokat, és áhítják a leszámolást.

Megint csak Koba az, aki megmenti a helyzetet. Tárgyalásokat kezd a Szovjetek Végrehajtó Bizottságával. Ennek eredményeként vérontásra nem kerül sor: a bolsevikok harc nélkül átadják a villát. Koba most a Péter-Pál-erődbe indul. Az erődbe befészkelt kronstadtiak elhatározzák, hogy védekezni fognak. Az erődöt körülvevő katonák arra készülnek, hogy szétlövik a német kémeket. (Leninék a németektől nagy mennyiségű aranyat fogadtak el - a szerk.). De Kobának, grúz tréfáival, tempós beszédével sikerül lehűtenie a matrózokat, azok leteszik a fegyvert, és békésen visszavonulnak Kronstadtba…..

Július 6-án (régi idő szerint- a szerk.) az Ideiglenes Kormány rendeletet ad ki a bolsevik vezetők letartóztatására. A listán szerepel Lenin, Trockíj, Zinovjev, Kamenyev, Lunacsarszkíj, Lunacsarszkíjt⁸ és Trockíjt egyenest az ágyukból rángatják ki. De Leninnnek és hűséges segítőtársának, Zinovjevnek sikerül illegalitásba vonulni. Ehhez megint csak Koba segítségére volt szükség.

Lenin először a bolsevik Kajurov

lakásán rejtőzködik

>> Kajurov fia anarchista volt, és a bombákkal játszadozó fiatalok miatt a lakás nemigen volt alkalmas konspiratív lakásnak<< - írta Krupszkaja (Lenin felesége - a szerk.) Koba az, aki alkalmas lakást keres, és átköltözteti Lenint barátaihoz, Allilujevékhez.

>> Sok tekintélyes bolsevik úgy vélekedett, hogy a párt vezérét súlyos vád érte, ezért oda kell állnia a bíróság elé és tisztáznia kell magát és pártját.<< - írta Ordzsonikidze. (Lenint kémkedéssel és német arany elfogadásával vádolták…- a szerk.). Maga Lenin is azt mondta Krupszkajának:>> Mi ketten Grigorijjal (Zinovjev) úgy határoztunk, hogy megjelenünk a bíróság előtt. Búcsúzzunk el, lehet, hogy többé nem találkozunk.<< Pedig nagyon nem akaródzik börtönbe kerülnie. És lám, Koba ismét a segítségére siet. Kigondol egy újabb komédiát, amelynek kimenetele eleve el van döntve. Elküldi Ordzsonikidzét⁹ a Szovjetbe, hogy tudja meg, milyen körülmények között tartjáj majd Iljicset a börtönben. A körülményeket Koba azon nyomban elfogathatatlanoknak nyílvánítja. Kimondja, amit Iljics hallani szeretne:>> A junkerek el sem viszik Lenint a börtönig, hanem útközben agyonlövik.<<

Ez pedig azt jelenti: Lenin nem vonulhat be a börtönbe. Mi több a Központi Bizottság határozatot hoz:>> Tekintettel arra, hogy Lenin életét veszély fenyegeti, Leninnek tilos megjelenni a bíróság előtt.<<

Lenin azonban nem akar Petrográdban maradni. Halálos rémülettel tölti el a bíróságnak még a gondolata is. A hűséges Koba ismét segít.

Új menedéket szerez Leninnek és Zinovjevnek, még pedig egy Jemeljanov nevű munkás házában, Szesztroreck közelében. A pályaudvarra is ő kíséri ki Lenint.

Jemeljanov egy tóparti kaszálón, egy gallykunyhóban rejti el a szökevényeket. Lenin és Zinovjev egészen őszig húzódik meg itt. A párt vezetője pedig Koba (Sztálin) lett…

Koba a vezér szerepében…..

Kerenszkíj az Ideiglenes Kormány feje tart a kémügytől, fél a >>jobboldali<< erők megerősödésétől, ezért megelégszik Trockíj letartóztatásával és Lenin eltűnésével. Nem hiszi, hogy ez után a botrány után visszatérhetnének a politikai életbe. Így aztán a kémügy kerekeit lelassítják. Mi több: nem fegyverezik le a Vörös Gárdát, továbbra is megjelennek a bolsevik lapok, és a párt a legnagyobb nyugalommal készül az újabb kongresszusra….A hatodik kongresszust Koba (Sztálin) vezeti.

Lenin a gallysátorból tovább irányítják a pártot. De Kobán keresztül….A későbbiekben Sztálin ezt a gallykunyhót a kommunista vallás kegyhelyévé teszi. Igaz a kunyhó másik lakója.

Zinovjev, akit Sztálin később megsemmisít, nyomtalanul eltűnik a híres rejtekhelyről, s a szovjet festők sok ezer képén a magányos Iljics dolgozik a kunyhóban halhatatlan művein, vagy…vagy éppen barátjával, Kobával találkozik.

De nemcsak Zinovjev tűnik el…

Ha a szegény Jemeljanov akkor, tizenhétben tudta volna, mit hoz neki az az átkozott gallykunyhó! Magát Jemeljanovot kizárják a pártból, és száműzik. Igaz, negyvenhétben, a Kunyhó harmincadik évfordulójára Sztálin úgy határoz, hogy márványba foglaltatja az állandóan frissen tartott, örökéletű gallykunyhót, és eleven kiállítási tárgyként visszahozatja az öreg Jemeljanovot. S a félvak öregember, aki addigra elveszítette gyermekeit, mesélni fog a látogatóknak Koba és Lenin halhatatlan barátságáról, találkozásaikról tizenhétben, amikor az egyik fia >>csónakon többször is odaszállította Sztálint a gallykunyhóhoz..<<

Csakugyan többször is talákoztak a kunyhóban. Itt közölte Lenin Kobával a párt új rettenetes jelszavait. Ezek Kerenszkíj¹⁰ kormányát >>ellenforradalmi szervezetnek<<, a szovjeteket pedig a kormányt takaró >>fügefalevélnek<< nevezik. Lenin levette a napirendről a >> Minden hatalmat a szovjeteknek!<< jelszót és meghirdette a fegyveres felkelés előkészítését.”

Fellép Kornyilov¹¹ tábornok…

„A legfelsőbb parancsnok követeli, hogy meg kell előzni a bolsevik fordulatot. Teljhatalmat követel Kerenszkíjtől, hogy rendet teremtsen a fronton és a hátrországban. Elindítja Pétervár felé Krimov tábornok lovashadtestét. Kerenszkíj, aki maga is óhajtja ezt a lépést az utolsó pillanatban megretten. Fél, hogy rendteremtés címén tőle magától is megszabadulnak. Ezért Kornyilov támadását lázadásnak kiáltja ki…..Kerenszkíj  elmozdítja Kornyilovot, és segítségért fordul >>valamennyi demokratikus erőhöz.<< Lenin azonnal határoz: a kormánnyal szövetségben szembefordul Kornyilovval. Kerenszkíj elfogadja ezt a veszedelmes ajándékot. Így a bolsevikok legálisan fel tudják fegyverezni a Vörös Gárdát. Az Auróra cirkáló matrózait felhívják a Téli Palota védelmére…

A >> Kornyilov-lázadás<< után

a bolsevikokat kezdik kiengedni a börtönökből. Visszatérnek a vezérek: Kamenyev, Trockíj. De Lenin nem jelenik meg Péterváron. Finnországban rejtőzködik, ahová az őszi esők beállta után a gondos Koba (Sztálin) juttatta át….Szeptember 12-én és 14-én megérkezik Finnországból Lenin két legveszedelmesebb levele. Lenin kijelenti: eljött a felkelés pillanata.”

Közben „a németek elfoglalják a Balti-tenger szigeteit, várható,hogy csapást mérnek Kronstadtra és Pétervárra. A kormány előkészíti a főváros kiürítését…….Eközben a bolsevikok már országszerte kezdik átvenni a hatalmat a szovjetekben…..

Oroszország lángokban…”

A bolsevikok fokozatosan megkaparintják

a Pétervári Szovjetet, és az elnök Trockíj lesz. Október 9-én pedig megtörténik, amit Lenin annyira várt: konfliktus támad a felbomlott helyőrség és a kormány között. A kormány megkísérli a frontra vezényelni a megbízhatatlan csapatokat. A Szovjet azon nyomban a csapatok védelmére kel. Trockíj a Szovjet mellett bizottságot hoz létre, amelynek feladata, hjogy biztosítsa Pétervár védelmét a németek és a >>katonai és civil kornyilovisták<< támadásai ellen. Trockíj ezt a Forradalmi Bizottságot a bolsevik felkelés legális parancsnokságává változtatja.

Október 10-én megtörténik a nevezetes ülés, amelyen részt vett valamennyi bolsevik vezető. Itt jelenik meg először konspiratív céllal leborotvált szakállú Lenin és gallykunyhóbeli társa, Zinovjev. Lenin beszédet mond az aktuális helyzetről: >> Politikailag a helyzet teljesen megérett a hatalom átvételére.<<

Nem fognak magukra maradni.

A németországi flottazavargásokról szóló híreket Lenin úgy tekinti, mint annak bizonyítékát, hogy>> egész Európában érlelődik a szocialista világforradalom<<. Lenin érzi harcostársai bizonytalanságát, de képes átsugározni rájuk saját hitét. Lenin legfőbb tulajdonsága, hogy hiányzik belőle minden kétely aziránt, amit az adott pillanatban éppen hirdet. Mindamellett képes a következő pillanatban ugyanilyen meggyőződéssel homlokegyenest ellenkező nézetet vallani….

Koba (Sztálin) a többséggel együtt a felkelés mellett szavaz. De nem szólal fel. A felkelés politikai irányítására Politikai Bizottságot hoznak létre (A Politikai Bizottság a Központi Bizottságnál szűkebb döntést hozó testület - a szerk.), amelybe Lenin beveszi Kobát is.

Zinovjev és Kamenyev a felkelés ellen szavaz.

Kamenyev azt jósolja, hogy a felkelés vereségre van kárhoztatva, Zinovjev is pánikban van.

Nem tudják elfelejteni azt a rettenetes júliusi napot. Kamenyev pedig, miután vereséget szenved a Központi Bizottságban, elhatározza, hogy cselekedni fog. Október 18-án Gorkíj¹² lapjában a Novaja Zsizny-ben nyilatkozatot jelentet meg, amelyben kifejti a maga és Zinovjev véleményét: a felkelés vereségre van kárhoztatva, az pedig a legsúlyosabb következményekkel fog járni a párt és a forradalom sorsa szempontjából.

Lenin tombol. Levelet ír a Központi Bizottsághoz, és követeli, hogy zárják ki a pártból a> forradalom sztrájktörőit<, akik kiadták a felkelés titkát……Zinovjev gyáva levelet ír a Rabocsíj Puty szerkesztőségébe (ilyen cím alatt jelent meg ezekben a napokban a Pravda.). Buzgón bizonygatja, hogy közte és Lenin között>>nincsenek és nem is lehetnek komoly nézeteltérések. << Egyszerűen félreértés történt.

Ekkor furcsa dolog történik:

Koba a lap főszerkesztője, nem riadt meg Lenin dühétől, és nemcsak, hogy megjelenteti a levelet, hanem még megjegyzést is fűz hozzá, amelyben támogatja Zinovjevet, sőt bírálni merészeli Lenin engesztelhetetlenségét.”

Összehívják a Központi Bizottságot.

„Trockíj azt követeli, hogy zárják ki mind a kettőt a Központi Bizottságból. Koba egészen mást javasol:>> Kötelezni kell a két elvtársat, hogy engedelmeskedjék, de bent kell tartani őket a Központi Bizottságban.<< Trockíj javaslata kerekedik felül. Ekkor Koba bejelenti, hogy megválik a Rabocsíj Puty-tól. Újabb felmentési kérelem. De akárcsak korábban, most is tudja, hogy az ügy kimenetele veszélytelen. És csakugyan: a Központi Bizottság nem hagyja jóvá felmentését……

Október 24-én

Trockíj kezdeményezésére a bolsevikk megkezdik a felkelést. Újabb irónikus fintor: a felkelők parancsnoksága a Szmolníj Palotában, a híres nemesi leánynevelde épületében foglal helyet, ott, ahol az orosz arisztokrácia leányai tanultak jó modort.>> A palota bejáratánál géppuskák, ágyúk. Bent lázas sürgés-forgás. A szobákban tanácskozások, a nagyteremben szakadatlan nagygyűlés. Mindenütt katonák, munkások, matrózok<< - írta egy szemtanú.

De Koba (Sztálin) nincs itt a felkelés epicentrumában.

Koba, bolsevikok újságának főszerkesztője az őrhelyén, a szerkesztőségben tartózkodik. Október 24-én a Rabocsíj Puty felhívást intéz a lakóssághoz, a munkásokhoz és katonákhoz. A kormány megpróbál elsőnek lépni. Kora reggel egy kormányhű osztag betör a nyomdába, elkobozza a kinyomtatott példányokat, és lepecsételi a nyomda bejáratát. Koba a munkásokat erősítésért küldi.>>A volhíniai ezred azonnal adott egy századot. Maga az a tény, hogy a kormány lezárta a nyomdát, a mi századunk pedig odavonult, hogy megvédje a nyomdát, erőt adott az egész kerületnek.<< - írta az események egyik résztvevője.” Koba „már reggel helyreállítja a rendet a szerkesztőségben.”

>> Aki elszalasztotta a forradalmat.<<

Így nevezik majd a történészek Kobát Trockíj felszínes megjegyzése alapján. Csakugyan, ebben az időben valamennyi bolsevik vezető - Lenint kivéve - a Szmolníjban tartózkodik, a Központi Bizottság sebtében összehívott rendkívüli ülésén. Az ülés reggel óta tart. A Bizottság elfogadja Kamenyev javaslatát: >>A mai nap folyamán egyetlen KB-tag sem hagyhatja el a Szmolníjt a KB külön határozata nélkül.<<

A viszályokra fátylat borítanak. Kamenyev és Zinovjev ott van a felkelés vezetői között. Kiadják az utolsó parancsokat a hatalom átvételére a fővárosban. A színjátékot Trockíj vezényli.

A pártfunkcionáriusok elfoglalják harcálláspontjaikat: >> Bubnov, a KB tagja, a vasúthoz, Dzerzsinszkíj¹³, a KB tagja, a posta és a távírda elfoglalására,Podvojszkíj az Ideiglenes Kormány megfigyelésére stb.<< A párt valamennyi vezetője részt vesz a felkelésben.

Kivéve kettőt: Lenint és Sztálint.

A párt egy illegális lakásban rejtegeti vezérét, kudarc esetére.

De hol van Koba?

Trockíj:>> Amikor a színészek között kiosztották ennek a drámának a szerepeit, senki nem említette Sztálin nevét. Nem ajánlottak neki semmiféle feladatot. Egyszerűen kiesett a játékból.<<

Koba természetesen nem maradt ki a játékból. Egyszerűen arról volt szó, hogy ezekben a napokban egy másik játékkal volt elfoglalva, amelyről Trockíjnak is tudnia kellett.

>> Közvetlenül az októberi fordulat előtt eljött Iljics - írta Anna Allilujeva. - Napközben egyszer csak csöngettek. Az ajtó előtt egy ismeretlen férfi állt.>Kit keres?< >Sztálin itthon van?< A hangjáról felismertem Lenint. Anyám megkérdezte, enne-e valamit. Lenin nem kért semmit. Rövid beszélgetés után Sztálinnal együtt elmentek.<<

Trockíj:>> A kapcsolatot Leninnel elsősorban Sztálinon keresztül tartottuk.<< Igen ez a dolog nyitja! Az ő feladata ezen a napon egyáltalán nem a szerkesztőség munkája volt, hanem a kapcsolattartás a felkelők és a konspiratív lakásban tartózkodó Lenin között.”

Trockíj ezt így magyarázza: „A kapcsolatot Leninnel elsősorban Sztálinon keresztül tartottuk, mivel a rendőrség ővele törődött a legkevésbé…….

Lenin tisztában volt vele: a felkelés bukása esetén a leszámolás könyörtelen lesz. Ezért olyan kipróbált személyre bízta nagát, aki már bizonyította képességeit a júliusi napokban, vagyis Kobára…Így tehát annak,hogy Koba nem volt jelen a Szmolníjban, Lenin biztonsága volt az oka….Egyszóval Koba Lenin kedvéért maradt ki a játékból. Ezért térhetett vissza a játékba közvetlenül a fordulat után.

Mi történt a fordulat napján?”

Lenin színre lép…..

„Lenin, aki folyamatosan értesül az eseményekről Kobától, tudomást szerez a fordulat győzedelmes menetéről. Minden bizonnyal ugyanaz játszódott le, mint a februári forradalom idején: a felkelés semmiféle ellenállásba nem ütközött. Valószínűleg ezért döntött Lenin késő este úgy, hogy megszegi a megállapodást, amely szerint a lakásban rejtőzik a végső győzelemig. Ahogy testőre, a finn Rahin írta:>> Lenin megkért, hozzam oda hozzá Sztálint. Aztán eszébe jutott, hogy ez rengeteg időt venne el, ezért Lenin elváltoztatta az arcát, és Koba nélkül elindult a Szmolníjba.<<

Lenin megérkezik a Szmolníjba,

De a győzelmi jelentések ellenére még mindig nem szabadul meg a maszkjától. Trockíj így emlékezett:>> Ott ültünk Vlagyimír Iljiccsel. Meglehetősen furcsán nézett ki. Arca kendővel volt bekötve, mintha a foga fájna, orrán hatalmas pápaszem. De egy arra járó mensevik, Dan, figyelmesen végigmérte a fura alakot. Lenin oldalba bökött: felismertek a gazemberek…<<

Éjszaka Lenin összehívja a

Központi Bizottságot,

hogy megalakítsa a kormányt. A bolsevik Sz.Ravics így emlékezett vissza:>> A kicsi szobában a rosszul megvilágított asztal mellett a padlóra dobált kabátok hevertek. A szobában minduntalan bekopogtatott valaki, hozták a híreket a felkelés újabb sikereiről.<< A jelenlévők között ott van Lenin, Trockíj, Zinovjev, Kamenyev és Sztálin….Ezen az ülésen az új hatalom, a bolsevik kormány összetételét vitatták meg. Trockíj javaslatára, akinek mindig a francia forradalom, járt az eszében, az új minisztereket népbiztosoknak nevezték el. Leninnek tetszett az ötlet. Áttértek a kormány összetételére. Lenin természetesen felajánlotta a fordulat megszervezőjének, Trockíjnak a Népbiztosok Tanácsa elnöki posztját. De Trockíj hallani sem akart róla. Az érvei között felhozta zsidó származását.

Lenin felháborodott ugyan, de végül is maga foglalta el ezt a posztot. Trockíjnak pedig felajánlotta a külügyet. Nem feledkezett meg természetesen a hűséges Kobáról sem. A grúz a Nemzetiségi Népbiztosság vezetője lett….Az újdonsült kormányfő az éjszaka hátralévő részét ugyanabban a szobácskában, újságokra telepedve töltötte. Az új népbiztos viszont nem aludt: a felhíváson dolgozott, melyet >>az Ideiglenes Kormány megdöntése<< alkalmából adtak közre. Csakhogy a megdöntött Ideiglenes Kormány továbbra is ott tartózkodott a Téli Palotában.

14 óra 35 perckor

a Szmolníj egykori dísztermében megkezdődött a Péterári Szovjet rendkívüli tanácskozása. Egy szemtanú így emlékezett:>> Kristálycsillárok fényében ragyogó két sor vaskos, fehér oszlop, az emelvényen az elnökségi asztal, mögötte üres aranykeret, amelyből kivágták a császár képmását. Trockíj fekete öltönyben, mintha bálból jött volna, de vállán katonaköpeny. A Szovjet nevében bejelenti az Ideiglenes Kormány megszűntét. Egész életemre emlékezetembe vésődött Trockí halhatatlan beszéde. Olyan volt, mint a fehéren izzó acél. Visszafojtott lélekzettel hallgattuk, tele elszántsággal, hogy ellenvetés nélkül követjük, bárhová hív bennünket.<<

Aztán Lenin beszélt, és bejelentette a munkás-paraszt forradalom győzelmét.

Molotov¹⁴ így emlékezett:

>> Én a szónoki emelvény mögött, az elnökségben foglaltam helyet. Lenin a terem felé fordult, egyik lábát egy kissé felemelte. Ez volt a szokása, amikor beszédet mondott. Így aztán látni lehetett a cipőtalpát, és én észrevettem, hogy a talp lyukasra van koptatva.<<

Ilyen lyukas cipőtalppal léptek hatalomra. A későbbiek folyamán Koba átszerkeszti ezt a gyűlést. A történészei csak Lenin beszédét hagyták benne….Az Ideiglenes Kormány még ott van a Téli Palotában. A bolsevikok egyelőre még közönséges lázadók. Lenin dühöng:>> Végezni kell az Ideiglenes Kormánnyal. Bármi áron.<<

Eközben megkezdődik

a Szovjetek II. Kongresszusa. Koba nincs ott a megválasztott népes elnökségben. Úgy látszik Lenin még mindig fél. A maszkját sem veti le….A helyzet csakugyan nem olyan diadalmas. Kerenszkíj megszökött a körülzárt Téli Palotából, és erősítésért a frontra sietett. A Téli Palota is folytatja az ellenállást. Odabent pedig még mindig ülésezik az Ideiglenes Kormány.>>

A Téli Palotát már 25-e reggelre el kellett volna foglalnunk. Aztán a határidőt át kellett délre, majd hat órára, ezután pedig már ki sem tűztük az új határidőket. Lenin egy kis szobában futkosott fel-alá. Nem ment el a Szovjetek Kongresszusának megnyitójára sem. Vlagyimir Iljics szitkozódott, kiabált, képes lett volna agyonlőni bennünket.<<

Az új világ….

A felkelő csapatok este hat órára lezárták a Téli Palotához vezető valamennyi utat. A védők kezdték elhagyni a palotát. Éjfélre már csak a női zászlóalj és egy maroknyi junker maradt bent. Lehetett kezdeni. A Péter-Pál-erőd és az Auróra ágyúi néhány lövést adtak le vaklőszerrel. Az egész városban hallani lehetett a dörejt. Ezután eldördült egy éles lőszerrel leadtt lövés a Főparancsnokság kapuíve alól. A lövedék átütötte a palota párkányzatát.

A lövések után megkezdődött a palota ostroma. >> A bolsevikok azon az éjjel nőkön arattak győzelnet.<< - írta Marija Bocsarnyikova, a női zászlóalj altisztje.

Október 26-án éjjel 1 óra 50 perckor elfoglalják a palotát. Megkezdődik a fosztogatás. Széthordják az utolsó cár szobáiból a drága kötésű idegen nyelvű könyveket. Viszik a kincseket. Átkutatják az udvart, bejutnak a palota borpincéiben. Rávetik magukat az élelmiszerkészletekre: a bort, a sonkákat kicipelik a térre és a kaszárnyákba. A letartóztatott minisztereket már viszik át a téren keresztül a barikádokon. A Péter-Pál-erődbe.

>> A nőket is letartóztatták - írja Bocsarnyikova - és csak a gránátosezrednek köszönhető, hogy nem erőszakoltak meg bennünket. Elvették a fegyvereinket. Csak egy bajtársnőnk esett

El. De később sokan meghaltak még, amint fegyvertelenül hazafelé tartottak. A részeg katonák és matrózok vadásztak ránk, sokat megerőszakoltak és kidobtak a felsőbb emeletekről az utcára.<<

Bocsarnyikova életben maradt. Őt majd a polgárháború idején lövik agyon.

Ez alatt a kongresszuson….

a sápadt, tétova mensevik Abramovics hasztalan próbálta túlkiabálni a termet. Rekedten azt ordította, hogy az Auróra lövi a palotát, és követelte, hogy ahaladéktalanul hagyják abba az ostromot. Szavait elnyelte az Auróra matrózát üdvözlő tapsvihar. A matróz bejelentette, hogy a Téli Palotát elfoglalták.>>Lenin csak ekkor vette le a parókáját, és mosta le maszkját.<< - írta Trockíj.

Milyen boldogan, milyen kimondhatatlanul boldogan hunyták álomra szemüket a Szmolníj sok-sok szobájában a fordulat résztvevői. Ott aludt az egyik szobában, kialudt pipával a kistermetű ragyás grúz is.

Aki majd kivégezteti mindezeket a boldog embereket.

Felhasznált irodalom:

Edvard Radzinszkíj

Sztálin

Európa Könyvkiadó Bp.1998

Szövegmagyarázat:

1. Vlagyimír Iljics Lenin (1870-1924) eredeti nevén: Uljanov. Orosz-szovjet kommunista politikus, az 1917-es októberi forradalom szellemi előkészítője és egyik vezére. Lenin a szovjet berendezkedés létrehozója és első számú vezetője, a kommunista ideológia kidolgozója. Életével a www.historiamozaik.atw.hu és a www.historiamozaik.blogspot.com több helyen, így a „Lenin és családja” szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

2. Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff (1865-1937) hivatásos katona, német tábornok. Az első világháború tábornoki karának meghatározó személyisége. Az első világháborúban részt vett a tannenberi, később a mazúri csatákban. A háború végén Svédországba menekült. 1919-ben hazatérve a weimári köztársaság elleni mindkét puccsban részt vett. Az 1923-as „sörpuccsban” tevékenyen résztvett, a vádak alól az illetékes bíróság mégis felmentette. Az 1920 évek végén visszavonult a politika első számú vonalából.

3.       Lev Boriszovics Kamenyev (1883-1936) eredeti neve: Lev Rosenfeld. Az OSZDMP (Oroszországi Szociál Demokrata Munkáspárt) , majd a Bolsevik (kommunista) párt egyik vezetője., Lenin harcostársa. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, a www.historiamozaik.blogspot.com szerkesztéseinek, így a „Sztálin beáldozza Buharint” szövegmagyarázata is részletesebben is foglalkozik.

4.       Joszif Visszarionovics Sztálin, Dzsugasvili (1879-1953) grúz nemzetiségű szovjet kommunista politikus első számú pártvezető, miniszterelnök, diktátor, generalisszimusz. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztésének, így a „Potsdam a hármak utolsó találkozója” szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

5.       Grigoríj Jevszejevics Zinovjev (1883-1936) kommunista szovjet politikus, Lenin harcostársa. Életével a www.historiamozaik.atw.hu és a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztésének, így a „Sztálin beáldozza Buharint” szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

6.       Jakov Mihajlovics Szverdlov (1885-1919) szovjet, bolsevik (kommunista) zsidó származású politikus. 1918/1919-ben a párt egyik legfontosabb embere. Az OSZDMP II. kongresszusán a bolsevikok oldalára állt. Az 1905-ös forradalom idején az urali pártszervezetet irányította Jekatyerinburgban. Tevékenykedett a „Pravda” Szerkesztőségében. 1913 februárjában a provokátor Malinovszkíj kettős ügynök feladta a rendőrségnek. 1917. nov. 8-án az Összoroszországi Forradalmi Végrehajtó Bizottság elnöke lett. 1919. márc. 18-án váratlanul hunyt el.

7.       Lev Davidovics Trockíj (1879-1940) születet: Bronstein, eredetileg, mensevik, majd bolsevik (kommunista) politikus. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése, így a „Trockíj haláltusája” szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

8.       Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkíj (1875-1933) bolsevik (kommunista) művelődés-politikus, esztéta, kritikus, író, műfordító. Kijevi gimnáziumi tanulmányi befejezése után (1892) csatlakozott a baloldali mozgalomhoz. 1895-1898 között a zürichi egyetem természettudományi karán tanult. Itt került kapcsolatban Plehanovval és Axelróddal. 1898-ban tért haza., amikoris letartóztatták, 1904-ben szabadult, majd külföldre távozott.

                Baloldali lapoknál dolgozott. Az 1905-ös forradalom hírére ismét hazatért. Ismét letartóztatták, szabadulása után, 1907-ben újra külföldön találjuk. Leninnel nézeteltérései csak lassan rendeződtek. (1913). Belépett a Bolsevik Pártba. Az októberi fordulat után (1917.okt.) az egyik legbefolyásosabb kultúrpolitikus lett. 1929-ig Közoktatásügyi népbiztos. Később a Tudományos Bizottság elnöke lett. Sztálinnal nem volt felhőtlen a viszonya emiatt is volt nagykövet Spanyolországban.

9.       Grigoríj Konsztantyinovics Ordzsonikidze (1886-1937) grúz származású szovjet bolsevik (kommunista) politikus. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, valamint a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztése. Így a „Sztálin beáldozza Buharint” szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

10.   Alekszandr Fjodorovics Kerenszkíj (1881-1970) jogász, ügyvéd, orosz polgári politikus.

1912-től volt az Állami Duma tagja. Az 1917-es februári forradalom idején létrejött kormány igazságügyi és hadügyminisztere, majd miniszterelnök. (1917.aug.) 1917 szeptemberében meghiúsítja Kornyilov tábornok lázadását. A bolsevik fordulat idején (1917.okt.25) a frontra megy, de toborzó kőrútja nem járt sikerrel. Rövid bujkálás után 1918-ban Ny. Európába menekült, 1940-től pedig az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1970-ben bekövetkezett haláláig.

11.   Lavr Georgievics (Kornyilov 1870-1918) orosz tábornok, hivatásos katona. Katonatisztként kutatásokat végzett Turkesztánban és Kelet-Ázsiában. Az első világháborúban dandárparancsnokként vett részt.

A Dukla-szorosban (Kárpátok) 1915-ben megsebesült és fogságba esett, Magyarországon tartották fogva. 1916-ban hazájába távozva sikerült megszöknie. Az 1917-es februári forradalom idején a kormányfő Lvov herceg a főváros (Szentpétervár) katonai parancsnokává nevezte ki. Kornyilov fogta el II. Miklóst és családját a Vörösök elleni küzdelemben vesztette életét.

12.   Maxim Gorkíj, eredeti nevén: Alexej Makszimovics Peskov (1868-1936) orosz író, drámaíró. Világhírű műve: az „Éjjeli menedékhely”.

13.   Félix Dzerzsinszkíj (1877-1926) lengyel származású bolsevik forradalmár, politikus. A CSEKA (politikai, rendőrség) létrejötte az ő nevéhez köthető.

14.   Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (Szrkjabin) (1890-1986) orosz-szovjet politikus, hosszú ideig külügyminiszter, miniszterelnök. Sztálin leghűségesebb harcostársa. Életével a www.historiamozaik.atw.hu, a www.historiamozaik.blogspot.com több szerkesztésének, így a „Molotov a kőseggű” szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

Forrás:

Internet wikipedia,

www.historiamozaik.atw.hu,

www.historiamozaik.blogspot.com

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2012. május 24.