Öngyilkosság a Sándor palotában

Teleki Pál (1879-1941) két alkalommal volt az ország miniszterelnöke. Először közvetlen a trianoni békediktátum kényszerű elfogadása után került a miniszterelnöki székbe rövid időre. Majdnem két évtized eltelte után ismét közéleti-politikai szerepet vállalt. 1938. május 14-től Imrédy Béla kormányában előbb elvállalta a kultuszminiszteri tárca vezetését, majd a miniszterelnök gyors és váratlan lemondása után elvbarátai rábeszélésére 1939. febr. 16-tól ismét az ország miniszterelnöke lett egészen haláláig.

Teleki Pál¹ 1941. április 2-ról 3-dikára az éjjeli órákban elkövetett öngyilkossága nagy megrázkódtatást váltott ki annak idején az ország közvéleményében. A tragikus esemény, és előzményei feltárásának, az öngyilkosságot kiváltó okok bemutatásának széleskörű az irodalma. Szerkesztésem ezért nem vállalkozhat a részletek teljes körű ismertetésére, csupán az események leglényegesebb mozzanatainak felvillantására szorítkozhat.

Egyre nehezedő német nyomás….

A „bécsi döntésekkel” kezdődött.

A Müncheni Egyezmény (1938.szept.29.) záradéka szerint Csehszlovákiának Magyarországgal

és Lengyelországgal fennálló területi vitáit további tárgyalások útján kellett volna rendezni. Miután azonban a Magyarországgal folytatott tárgyalások „zátonyra futottak” a két ország a Müncheni Egyezményt aláíró hatalmak „döntőbíráskodását” kérte. A baj eleve ott kezdődött, hogy Anglia és Franciaország  a későbbi két győztes nagyhatalom „érdektelenségre” hivatkozva átengedte a bíráskodást a későbbi vesztes nagyhatalmaknak, Németországnak és Olaszországnak.

Az első bécsi döntést (1938.nov.2.) a német Joachim von Ribbentrop² és az olasz Galeazzo Cianó³ külügyminiszterek „jegyezték”. A jobbára etnikai alapokon szervezett területi vita lezárásának eredményei közismertek. „A 12400 négyzetkilométernyi területtel több, mint egymillió lakos került vissza.”

Feljegyzés, amely 1938. június 10-én készült:

„A követ szavai szerint a tábornagy úgy nyilatkozott, hogy mégis jó volna, ha Magyarország mennél hamarébb aktív részt tudna venni Németországnak Csehszlovákiával való háborús konfliktusában. Jó lenne lehetőleg megelőzni Lengyelországot, amely tudvalevőleg igényt tart egy darabka cseh területre…..Érintve a magyar-jugoszláv viszonyt, a követ ezután visszatért az előbbi kérdésre; szerinte a vezértábornagy fenti véleménye ellenére nem nyilatkozott elég világosan arról, hogy ésszerű volna-e már most megkezdeni a vezérkari tanácskozásokat a feltételezett konfliktusban való együttes vagy párhuzamos operációk jellegére vonatkozóan, pedig a tábornagy egy megjegyzéséből ítélve, felmerült az a szükségszerűség, hogy német csapatok magyar területen vonuljanak keresztül…”⁴

Az új miniszterelnök ugyanakkor „Berlinnek is tett gesztusokat. 1939. február 24-én hivatalossá vált Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz⁵.” A szovjetunió az esemény hírére „deklarálta, hogy megszakítja a közvetlen diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, követségét visszahívja Budapestről, s hasonló lépésre szólította fel a magyar kormányzatot is.”

Magyarok Kárpátalján

„Sztójay Döme⁶ berlini magyar követ külön repülőgépen hozta Hitler⁷ üzenetét március 13-án:

Németországnak nincs kifogása az ellen, hogy Magyarország birtokba vegye Kárpátalját.” A németek fenyegető módon mindössze 24 órát adtak arra, hogy a magyar katonai akció meginduljon, ellenkező esetre kilátásba helyezték a ruszin kormány elismerését. „A sebtében riadóztatott, és jórészt még kiképzés alatt álló újoncokból összeszedett csapatok március 14-én reggel” több ponton átlépték a „Bécsben megállapított határt, majd másnap megkezdték előrenyomulásukat a Kárpátok gerince felé.”

Teleki megpróbált ellenállni:

A második világháború küszöbén a miniszterelnök 1939. július 24-én kelt Hitlerhez írt levelében utalt arra, „hogy Európa helyzete változatlanul komoly. Az előrelátó nemzetek összegyűjtik anyagi és erkölcsi erőtartalékukat, hogy felkészüljenek minden eshetőségre és váratlan eseményre” majd kijelentette, „hogy egy általános konfliktus esetén Magyarország a maga politikáját a tengely politikájával fogja összhangba hozni…..”  Hangsúlyozta, hogy „Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, amely alkotmányunkban van megtestesítve és nem emelhet akadályokat nemzeti céljaink megvalósítása felé.”

Egy ugyancsak Hitlerhez írt soraiban, mintegy megerősítette az előbbi levélben leírtakat:

Íme a levél:

„Budapest, 1939. július 24.

Kegyelmes Uram !

Július 24-i levelem minden hamis értelmezésének megelőzésére van szerencsém ismételten kijelenteni Nagyméltóságodnak, hogy Magyarország amennyiben az adott körülményekben nem áll be komoly változás, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen

Van szerencsém kifejezni Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet.

Gróf TELEKI PÁL

magyar királyi miniszterelnök

Nagyméltóságú

Hitler Adolf Úrnak

A Német Birodalom

Führerjének és birodalmi

kancellárjának

Berlin”

Kormánya támogatta a finnek küzdelmét…

A németektől való függetlenedés jeleként volt értékelhető „a magyar segítségnyújtás Finnországnak a téli háborúban”⁸. A 341 fős magyar zászlóalj kiküldésének tervét, a finneknek adott magyar fegyverek ügyét Párizs és London jó néven vette és rokonszenvvel fogadta. „A magyar kormány 1939 októberében ismét felállította követségét Moszkvában, és a budapesti szovjet képviselet újra kezdte munkáját.” A kiküldés szépséghibája volt, hogy a zászlóalj csak 1940 márciusában érkezett meg Finnországba „az ellenségeskedések lezárulta után.”

Figyelme Erdély felé fordult.

Egy korabeli - 1940 tavaszán - Hitlerhez írt levelében célzott arra, hogy az erdélyi revízió támogatásáért Magyarország kész átengedni területéről német csapatokat feltehetően Romániába. Egyúttal informális csatornán tájékoztatta Londont, hogy egy Görögország elleni támadáshoz Magyarország nem adja területét…”

Bízhatott -e Hitler ígéreteiben?

A látszat ellenére „Emlékiratokból, nem hivatalos dokumentumokból tudható, hogy Teleki igenis bízott a nyugati szövetségesek győzelmében, ám ez a hite nem volt töretlen, és hezitáló, töprengő lelkialkatát megzavarták a villámgyors nyugati sikerek……Nem is Franciaország összeomlása rázta meg igazán, hanem a Magyarországgal összehasonlítható kis országoké: Dániáé, Norvégiáé, Hollandiáé, és Belgiumé. A Belgium és Hollandia elleni támadás napján ugyan például azt mondta két közeli munkatársának, Kovrig Bélának, és Thuránszky László miniszterelnökségi sajtófőnöknek, hogy Hitler most veszítette el a háborút.”

Magyar „nyomás” a németekre

1940. június 27-én Sztójay Döme berlini magyar követ „átnyújtotta a berlini külügyi hivatalban azt a budapesti jegyzéket, amely jelezte: a Teleki-kormány Romániával területi kérdésekről is tárgyalni kíván. Törekvését a magyar kormány mozgósítással is alátámasztotta, és a hadsereg felvonult a keleti határszélen.” Míg a szovjetek kedvezően viszonyultak a követeléshez, addig ezt Berlinben és Rómában egyenlőre elutasították.

Július 10-én azonban a helyzet változott, amikor Hitler Ciano jelenlétében Münchenben fogadta a magyar miniszterelnököt és külügyminiszterét. Hitler ugyanis megígérte, hogy nyomást gyakorol majd Bukarestre.

Románia csak kisebb területi korrekciók elfogadására volt hajlandó, ajánlataiban inkább „a lakosságcserét és a kisebbségi kérdés megoldását szorgalmazta”.

Tárgyalások Turnu Severinben

Az 1940. aug. 16-án kezdődő tárgyalások sikerében a magyar fél eleve nem bízott. A visszaemlékezések szerint ezek csak arra voltak jók, hogy „megismerjék a románok gyengéit.”

A magyar közvélemény előtt pedig a tárgyalásokkal demonstrálni lehetett a „kormány diplomáciai aktivitását.”

„A magyar fél - Teleki álláspontja alapján - nagyjából 69000 négyzetkilométert követelt Romániától”. Bukarest „legjobb esetben is 5812 és 20 ezer közti területet kívánt Magyarországnak átengedni, az Alföld keleti peremén, a partiumi megyékben” A területi engedmények román részről „nagymértékű” lakosságcserével párosultak volna. A tárgyalások megszakadtak. Már-már háború fenyegetett a két ország között. „A szabadságra küldött katonákat ismét a zászlók alá hívták” mozgósítottak néhány magyar hadtestet „és felkészültek a fegyveres összecsapásra.”

A második bécsi döntés háborúban született

Ebben a helyzetben éppen Werth⁹ vezérkari főnök volt az, aki a német légügyi attasénak jelezte a magyarok készségét döntőbírósági tárgyalásra, de hasonlóan nyilatkozott Csáky¹⁰ külügyminiszter is.

Miután Hitler nyugalmat akart Délkelet-Európában - meghallgatva Ciano olasz külügyminisztert - „döntőbíráskodás révén akart igazságot tenni. Állítólag a döntőbíráskodás korábban először román részről merült fel, mert azt gondolták - mint utólag kiderült tévesen -, hogy a döntés Bukarest számára kedvező lehet.” A magyarok ezt eleve nem is szorgalmazhatták, „hiszen Teleki a háborús opció mellett állt.”

Már javában folyt a második világháború a németek térdre kényszerítették Lengyelországot, Franciaország elbukott, Európa nyugati fele Hitlerék kezén volt, amikor sor került most már háborús körülmények között a második bécsi döntésre. A döntőbírók Olaszország és Németország halálos ellenségnek számított - a későbbi győztes egyikének - Anglia szemében.

„1940. augusztus 30-án a Belvedere - palotában meghozott döntés az 1920-ban Magyarországtól elszakított területből több mint 43 ezer négyzetkilométer került vissza, 2,5 millió lakossal. A lakosság 52%-a (magyar statisztika) vagy 38%-a (román statisztika) volt magyar ajkú, több mint egymillió fő, míg a Romániánál maradt dél-erdélyi részeken körülbelül 400 ezer magyar maradt, míg Észak-Erdélyben csaknem egymillió román.” A korábban még kacarászó Manoilescu román külügyminiszter az új határvonalat megismerve  egyszerűen elájult.

Kevésbé ismert, hogy aláirattak „a magyar küldöttséggel egy magyar-német kisebbségi egyezményt, amely a magyarországi német népcsoport egyedüli és kizárólagos képviselőjének a Volksbundot¹¹ ismerte el, és olyan jogokat juttatott e nemzetiségnek, amelyeket a Teleki-kormány addig következetesen megtagadott.”

„Teleki a Bécsből hazafelé tartó úton mély depresszióba zuhant, sőt a vonatnak meg kellett állnia Komáromban, hogy gyógyszert vegyenek a miniszterelnöknek. A Keleti pályaudvaron ünneplő tömeg fogadta a magyar küldöttséget. Az ünneplést Teleki átengedte külügyminiszterének ő maga rövid és mindenféle diadalmámort mellőző beszédet mondott.” Egy nappal később benyújtotta lemondását Horthynak¹², amit a kormányzó nem fogadott el.

A második bécsi döntésről „Churchill¹³ az alsóházban kijelentette, hogy bár sohasem értett egyet azzal, ahogy Magyarországgal bántak a párizsi konferencián, ilyesfajta diktátumokat Nagy-Britannia nem tekinthet véglegesnek a háború után.” Halifax¹⁴  angol külügyminiszter hasonlóan nyilatkozott a felsőházban. Eden¹⁵ a későbbi angol külügyminiszter már arról beszélt, hogy Anglia a háború után „méltányos és igazságos” határrendezést szeretne Európának ebben a térségében. Moszkvában felemásan értékelték a helyzetet. Az előzetes (Turnu-Severin-i) tárgyalásokat még támogatta, de „a háborús fellépést nem bátorította.” Az Egyesült Államok „megértőnek” bizonyult a területszerzés ügyében.

Az erdélyi revíziós siker ára

Magyarország - a kormány korábbi megfontolásaival ellentétben - 1940. októberében kénytelen volt „hozzájárulni ahhoz, hogy német >>tancsapatok<< (román olajkutak biztosítására küldött német haderő) zárt szerelvényeken, meghatározott rendben átutazhassanak az országon. Nagy-Britanniában ez aggodalmat váltott ki, különösen azért mert, amikor Csákytól a brit követ >>fegyveres zárt alakulatban történő<< német átvonulás esetén várható magyar magatartás felöl érdeklődött, a külügyminiszter közölte: >>aligha kívánhatja bárki is, hogy ezt fegyveresen akadályozzuk meg.<<.

Barcza Gedeon londoni követ erre így emlékezett: „Midőn ezt így Mr. Eden és Cadogan¹⁶ tudomására hoztam, válaszuk az volt, hogy Románia már nem lévén Anglia szövetségese, az angol kormányt a dolog közvetlenül nem érinti, csodálkoznak azonban, hogy Magyarország egy román kívánság iránt egyszerre ilyen nagy előzékenységet mutat és a német követelésekkel szemben nem tud vagy nem akar függetlenségének fenntartása érdekében fellépni. Ugyanakkor Mr. Eden a legkategorikusabban közölte velem, hogy egészen más lenne az eset, ha német csapatok magyar területen egy olyan egy olyan állam elleni harcra vonulnának át, amely állam Nagy- Britannia szövetségese……Ez a nyilatkozat gyakorlatilag azt jelentette, hogy ha Magyarország megengedné azt, hogy német csapatok magyar területen Jugoszlávia ellen vonuljanak át, úgy Anglia Magyarországgal megszakítaná a diplomáciai viszonyt, sőt talán hadat is üzenne nekünk.”

A bécsi döntés „ellentételezéseként”

Magyarország 1940. november 20-án csatlakozott az antikomintern paktumot felváltó háromhatalmi egyezményhez. Teleki Bécsben az aláírás alkalmával találkozott utoljára Hitlerrel, ezt követően ismét depresszív hallgatásba burkolózott. A britek Magyarország csatlakozását közömbösen vették tudomásul, azt hogy az ország „egyre közelebb sodródik az ellenséghez.”

Magyarország londoni követe szerint: „A két bécsi döntésben ajándékul visszakaptuk Hitlertől a Felvidéket és Erdély nagy részét, de ezáltal kiszolgáltattuk magunkat a németeknek. Visszakaptuk a végeket, de eladtuk magát az országot, minden erkölcsi és anyagi értékével. Belejutottunk a németek hálójába, melyből szabadulás akkor már nem volt.”

Az „örök” barátsági szerződés

A kormány 1940. december 12-én „örök” barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. A szerződés nem jelentette, hogy Magyarország feladta volna a Jugoszláviával szembeni területi követeléseit. Arra viszont jó volt, hogy a németek számára biztosítsa a térség „nyugalmát”, azaz Jugoszlávia mielőbbi csatlakoztatását a háromhatalmi egyezményhez. A belgrádi eseménynek volt még egy epizódja. A magyar külügyminiszter Csáky István az aláírást követő vadászaton meghűlt, majd ágynak esett és 1941. január végén elhunyt.

Egy bő negyedév múlva Jugoszlávia 1941. március 26-án, ahogy várni lehetett csatlakozott az egyezményhez. Néhány napra rá, március 27-én angol segédlettel szervezett puccsal megdöntötték az egyezményt aláíró Cvetkovic’-kormányt. Telekit Erdélyben érte a hír. Rossz lelkiállapotban érkezett vissza Budapestre. Itthon már Sztójay várta Hitler üzenetével.

A mozgástér tovább szűkült…

Berlin ugyanis „felajánlotta valamennyi, 1918-ban Jugoszlávia javára elveszített magyar terület visszaadását, cserébe egy Jugoszlávia elleni magyar katonai együttműködésért.”

„1939 szeptemberében Budapest még megtagadhatta a német átvonulást, egy évvel később bizonyos feltételekkel már kénytelen volt beleegyezni, 1941 áprilisában már nem volt lehetősége kitérni a fegyveres fellépés és a német, zárt alakzatban történő felvonulás elől.”

Amíg a kormányzó lelkesedett az újabb területszerző lehetőségért, addig Telekit elkeserítette, hogy az intrikáló katonákat „főleg Werth Henrik vezérkari főnököt előbbre tartja, mint őt. A március 28-i minisztertanácson bejelentette lemondását, amit csak miniszterei kérlelésére vont vissza.”

Ezen az ülésen az alábbi megszorításokkal tartották lehetségesnek a katonai támadást magyar részről:

„1. a magyar csapatok csak a horvát önállóság kikiáltása után léphetnek akcióba, amikor Jugoszlávia formailag már megszűnt létezni.

  2. magyar csapatok nem tevékenykedhetnek az ezeréves magyar határokon túl,

  3. a hadi előkészületek megtételére jogosult a vezérkar és a honvédelmi miniszter, ideértve a német vezérkarral folytatandó tárgyalásokat, ám a végső döntés Horthy kezében van.

  4. magyar csapatok nem kerülhetnek német alárendeltségbe.”

Az április elsején összeülő „Legfelső Honvédelmi Tanács (a vezérkari főnökkel és a kormányzóval kiegészített minisztertanács) „Teleki indítványát fogadta el. Ezen a kormányfő - a közhiedelemmel ellentétben - nem a Délvidék visszaszerzésére irányuló katonai akció ténye, hanem annak módja ellen foglalt állást.”

A miniszterelnök utolsó napja

Április 2-án reggel Teleki levelet írt Apor Gábor szentszéki követnek. Ebben „leírta, hogy Bárdossyval¹⁷ sokat dolgoznak, hogy Horthy Hitlernek írt lelkes válaszából a kényes részeket kioperálják…..hiszen a kormányzó is belátta >> becsületünk odalesz<<

Ugyanezen a napon „Horthy állítólag közölte miniszterelnökével, hogy az LHT előző napi estéjén elfogadott megszorításokat német kérésre, részben figyelmen kívül hagyja”. Ezen a napon értesülhetett arról, „hogy mit tartalmaz a német-magyar katonai egyezmény és rádöbbenhetett a hadművelet valós méreteire.” Délelőtt „11 körül Náray Antal járt a miniszterelnöknél, aki az ezredes rendelkezésére bocsátotta saját feljegyzéseit az LHT üléséről és nyomatékosan felhívta a figyelmet Horthy vélekedéseinek rögzítésére.”

A miniszterelnök délben a parlamentbe sietett,

de nem ment be az ülésterembe. Képviselőkkel beszélgetett a folyosón, majd háromnegyed óra múlva visszament a miniszterelnökségre ebédelni. Délután meglátogatta feleségét a Park Szanatóriumban, feltehetően itt érte az a telefonhívás, amelyből megtudta - talán magától a kormányzótól -, hogy Horthy engedett a német követeléseknek.

Valamikor délután fogadta Tildy Zoltánt¹⁸ a kisgazdapárt vezetőjét. Délután „3-tól- ½ 5-ig a Bazilikában” részt vett a cserkésztisztek húsvét előtti lelkigyakorlatán, ahol meggyónt és arra készült, hogy másnap áldozni fog Gyónás után „még egy órát” beszélgetett Witz Béla plébánossal. Majd ezt követően felment a Várba és

ekkor mehetett át a külügyminisztériumba.

Itt elolvashatta Barcza táviratát, amelyben a brit illetékesek közölték: „Őfelsége kormánya nem nézi el, hogy Magyarország részt vegyen egy Jugoszlávia elleni fegyveres akcióban, ez hadüzenetet jelent.¹⁹

Barcza - mint emlékiratából kiderül - a táviratért Bárdossy külügyminisztertől megkapta a maga „fejmosását”. Ugyanis a követ 1941 májusában idehaza Budapesten találkozott a külügyminiszterrel. A távirat, amelyet Londonból továbbított a külügyminisztériumba, Telekire az öngyilkosságát megelőző estén igen mély benyomást tett - hangsúlyozta előtte Bárdossy „úgyhogy meg kell mondania, Teleki idegösszeroppanásában s aznap éjjel elkövetett öngyilkosságában nekem is szerepem volt” jelentette ki a külügyminiszter - írja Barcza. Majd hozzátette: „Bárdossynak ezt a perfid inszinuációját kategórikusan azzal utasítottam vissza, hogy nekem, mint követnek kötelességem volt az igazat és mindazt, amit felelős vezető angol államférfiak nekem mondanak jelenteni.”

Teleki visszavonult lakosztályába

A Sándor-palotában lévő lakosztályából „megpróbálta elérni titkárnőjét, aki éppen nem volt otthon, majd felhívta a külügyminisztériumot. A hívás nyomán éjfél előtt valamivel Újpétery Elemér jelent meg a miniszterelnökségen, aki a Barcza-távirat másolatát adta át a miniszterelnöknek.”

Újpétery Elemér emlékiratában erre így emlékezett: „A német-lengyel háború kitörése óta a KÜM (Külügyminisztérium a szerk.) kabinetjében egy titkár mindig egész éjjel szolgálatot tartott. Váltottuk egymást Pallavicinivel. Ezen az éjszakán én voltam az ügyeletes. Előírásszerűen kinyitottam az ajtót a miniszter kabinetje és a titkárság között. Ugyanis csak így lehetett hallani az ún. miniszterközi telefont. A kormányzóság, a vezérkar és a miniszterek között közvetlen telefonösszeköttetés volt. De éjjel ez a telefon nagyon ritkán szólt. És Bárdossy hivatalba lépése óta egyetlenegyszer sem. De ezen az éjszakán - április másodikáról harmadikára virradóan - körülbelül este tizenegykor csengetett.

Meglepve vettem fel a kagylót

és szabályszerűen jelentkeztem:

- Újpétery követségi titkár.

- Elemér itt a ME (miniszterelnök a szerk.). Van nálad kópia Barcza mai számjelsürgönyéről?

   A kópia előttem feküdt.

- Van, kegyelmes uram.

- Át tudod hozni rögtön? Most! - Teleki hangja egészen nyugodt volt.

- Két perc múlva ott leszek.

- Köszönöm. Csengess a lakásajtómon!

A Sándor-palota első emeletén balra volt a ME privátbejárata, jobbra a hivatalos bejárat.

Fenti beszélgetés hiteles szóról szóra. Naplómban még aznap éjjel feljegyeztem. Még nem tudtam, hogy mi készül.

Zsebre tettem a számjeltávirat másolatát,

és körülbelül kétszáz méter - a DISZ tértől a Sándor palotáig - sietve tettem meg. A Sándor-palota alsó bejáratát a szolgálattevő detektív nyitotta ki. Természetesen ismertük egymást.

- Titkár úr, ilyen későn?

- A ME úr telefonált. Át kell neki adnom azonnal valamit.

Szó nélkül meggyújtotta a villanyt a lépcsőházban. Felmentem az első emeletre, és a privát bejáratnál csengettem.

Teleki nyitott ajtót hálókabátban.

Egész nyugodtnak látszott.

- Kegyelmes Uram, a kívánt számjeltávirat kópiája.

- Köszönöm Elemér.

- Kegyelmes Uram, egész éjjel szolgálatban vagyok, ha szükséged van rám, telefonálj.

Megint egész nyugodtan rám nézett. Egyetemi tanulmányimtól kezdve ismertem, legkedvesebb professzorom volt.

- Nem hiszem, de ha kell felhívlak.

- Jó éjszakát, kegyelmes uram!

- Szervusz!

Becsukta ajtaját.

A kijáratnál a detektív kötelességszerűen beírta kilépésem időpontját, ugyanúgy, ahogy már beírta belépésem percét. Az egész nem tartott két percig. Visszamentem a KÜM-be, íróasztalomhoz.”

Családi körülményei  is befolyásolhatták

A miniszterelnök elhatározásában szerepet játszhatott, hogy felesége 1940 karácsonya körül „tüdőgyulladást kapott, majd az év elején súlyos májelégtelenséggel (mások szerint szívbajjal) szanatóriumi ellátásra szorult. Az orvosok baját végzetesnek látták, mindössze néhány hónapot jósoltak neki, ezt az információt állítólag március 29-én tudta meg (Telekiné 1942 júliusában halt meg). Édesanyja egészségi állapota már régóta aggasztotta, özvegy Teleki Gézáné állapota napról napra romlott. A közeli hozzátartozó halála vagy súlyos betegsége a súlyos stresszkeltő események közé tartozik, a stresszkeltő események pedig aktívan hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához.”

Ebben az időben gyermekei már nem éltek a szülőkkel, „így a miniszterelnök a sorsdöntő napokban egyedül maradt a Sándor palotában.” Szociális elszigetelődése csak növelhette rossz közérzetét.

„A miniszterelnök hajnali kettő és félhárom között főbe lőtte magát.”

A tragikus eseményt „az ablakokat kinyitó inas reggel fél hét tájban vette észre.”…. „Némi zavarodottság után sietve értesítették az orvosokat és Teleki családját továbbá a kormány tagjait, akik délelőtt valamennyien megérkeztek a Sándor-palotába. Egy félórára a kormányzót is magára hagyták Teleki Pál holttestével.”

A két hátrahagyott búcsúlevél

Mindkettőnek címzettje Horthy Miklós volt. A levél „egyike a mára legendássá vált” alábbi sorokat tartalmazta:

„Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk – gyávaságból - a mohácsi beszéden* alapuló örökbéke szerződéssel** szemben. A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból*** egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk!**** A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.

Teleki Pál

1941.ápr.3.

*

A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából 1926. aug. 29-én Mohácson elmondott kormányzói beszédre történik utalás. Ebben Horthy a szerb-magyar harcok közös emlékeit elevenítette föl a török ellen, történelmi példával hangsúlyozva a két ország közötti érdekközösség fontosságát.

**

Az „örökbéke szerződés” nem más, mint a magyar és a Jugoszláv Királyság között 1940. dec. 12-én aláírt Megállapodás, amelynek 1. cikke a két ország között fennálló „állandó béke és örökös barátságot” rögzíti.

***

„mondvacsinált atrocitások” a magyar és a német kisebbség ellen elkövetett kellően alá nem támasztott üldözéseket jelenthette.

****

A „hullarabló” kifejezés a Jugoszláv Királyság szétesésére utal arra, hogy egy „halott” valójában megszűnt Királyság „romjain” a németekkel és olaszokkal karöltve Magyarország is kivette részét a „feldarabolásból”.

Az ország területe Bácska, a Baranya-háromszög, a Mura-vidék megszerzésével 10.700 km²-rel gyarapodott, közel egymillió lakossal.

A másik levélben a miniszterelnök azt közölte Horthyval „hogyha életben maradna kísérlete után azonnal lemond a kormányfői posztról.

A kormányzó még aznap Bárdossy Lászlót nevezte ki miniszterelnöknek.”

Az orvosszakértők véleménye

A szakértői véleményt „egy rendőrorvos, és a Telekit jól ismerő orvosprofesszor, Bakay Lajos írt alá, minden kétséget kizáróan öngyilkosságot állapított meg.

Érdemes idézni: >> jobboldalt a nyakon a jobb kéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy tipusú, browning tipusú revolver fekszik. Az ágy párnája telve van véralvadékkal, amely két oldalt lecsurgott. Jobboldalt, a halánték-tájékon hajas fejbőr szélén találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körit. A nyíláson át roncsolt agyvelőrészek ürültek ki.

A kimeneti nyílás a bal halántékfalcsonti tájékon látható körülbelül két pengősnyire tátongó, szintén véralvadékkal és agyrészekkel telt. A fej tájékának megfelelőleg (sic).

A falon fillérnyi nyílás látható, amelynek környéke a falon tapadó agyroncsalékokkal borított.

A holttest vizsgálata azt mutatta, hogy a halál a kora hajnali órákban következhetett be. Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert.<<

Benne lehetett-e a németek keze?

A németeknek nem állhatott érdekében meggyilkoltatni a miniszterelnököt. Ők ilyenre a legritkábban szánták el magukat, külföldi állam és kormányfők esetében. „Dollfust²⁰ az osztrák nácik gyilkolták meg, amit a birodalomból ugyan támogattak, de a tettet Hitler helytelenítette.

A németek hatalmába került náciellenes politikusok 1940-1941-ben házi őrizetbe vagy börtönbe kerültek: mint például Léon Blum²¹ vagy Edouard Herriot²². Ha Teleki valóban útjukban áll volna, elég lett volna nyomást gyakorolni Horthyra, hogy mondassa le miniszterelnökét, ahogy 1938-ban sikerült elérni Kánya²³ távozását.”

Azok a szemtanúk, akik a Sándor-palotában „élték át”a tragikus eseményt, „soha nem vitatták, hogy öngyilkosság történt.”

Csak vonakodva hozták nyilvánosságra

A Magyar Távirati Iroda (MTI) 1941. április 3-án reggel 9 óra 15 perckor kiadott szűkszavú jelentésben közölte a hírt: „Széki gróf Teleki Pál m.kir.titkos tanácsos, m.kir.miniszterelnök ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt.” A híradás azt a látszatot keltette, mintha váratlan és természetes halálról lenne szó.

„Reggel 9 órakor a kormány rövid ülést tartott Keresztes-Fischer²⁴ mint rangidős miniszter vezetésével a belügyminisztérium tanácstermében.” Az ülés jegyzőkönyve nem került elő. Az állandó jegyzőkönyvvezető Bárczy államtitkár szerint: „valamennyi miniszter egyöntetűen azon a véleményen volt, hogy az öngyilkosság tényét nem szabad nyilvánosságra hozni.

Kezdetben a német követ, „Otto von Erdmannsdorff elől is eltitkolták, hogy öngyilkosságról van szó.” A követ Berlinbe még azt jelentette, hogy „Gróf Teleki miniszterelnök ma éjjel hirtelen meghalt.” Csak amikor felkereste Bárdossy helyettesét, hogy tolmácsolja a birodalmi kormány részvétét „akkor tudta meg tőle, mint szigorúan bizalmas közlést, hogy Teleki agyonlőtte magát.”

Erdmansdorff még aznap este félhét után Berlinbe küldött. Újabb táviratában már utalt arra, hogy Teleki öngyilkosságában „a Jugoszlávia elleni fellépés” is szerepet játszhatott.

Nyolc és fél órával

a haláleset felfedezése után, délután 15 óra 17 perckor adták ki a második közleményt hivatalos orvosi nyilatkozat kíséretében:

„Alulirottak megállapították, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök úr folyó hó 3-án a kora hajnali órákban öngyilkosságot követett el……”

1941. április 7-én temették

Egy 1929-ben keletkezett levelében „azt kérte a cserkészszövetségtől, hogy temetésekor>> a gyász minden jelét mellőzzék<< és >> senki ne kísérje<< őt.

Nem így történt. Koporsóját az országházban ravatalozták fel. Egy igazolás szerint „miniszterelnök tettének elkövetésekor nem volt beszámítható.”

A katolikus egyház az igazolás alapján engedélyezte a temetést, azzal a kikötéssel, hogy „a szertartásnak a lehető legegyszerűbben kellett lezajlania.” Korabeli híradó felvételek szerint a temetés napján engesztelő gyászmisét tartottak „a budavári koronázó főtemplomban,” ahol megjelent a kormányzó és Bárdossy Lászlóval az élén az új kormány. A gyászünnepség után az Országház elől induló menet a Kerepesi temetőig kísérte a miniszterelnök koporsóját. Az útvonal mentén végig cserkészek álltak sorfalat. A sírt nem az esztergomi érsek, Magyarország első zászlós ura szentelte be, hanem Witz Béla, Teleki gyóntatója, a Bazilika plébánosa. A temetésen III. Emanuel olasz királyt Butti olasz nagykövet, Hitlert Erich Reader tengernagy képviselte. A gyászbeszédet Bárdossy László az újdonsült miniszterelnök tartotta. Az eseményt egy ízben légiriadó szakította félbe: előző nap kezdődtek meg a hadműveletek és jugoszláv gépek repültek a magyar légtérbe.”

A miniszterelnök javaslatának megfelelően a magyar csapatok csak április 11-én indultak Jugoszlávia ellen, amikor már a Királyság valóban „hullának” számított a „karvalyok” szemében.

Halála után hat évvel…

földi maradványait - feltehetően politikai okokból - kihantolták és Gödöllő egyik kerületében a máriabesnyői kapucinusok temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Hasonló sorsra jutottak Gömbös Gyula²⁵ hamvai is. Az ő földi maradványait - hasonló okokból - nem egy másik temetőben, hanem a Kerepesi úti sírkert egyik szerényebb helyére helyezték át.

Felhasznált irodalom:

Ablonczy Balázs

Teleki Pál

Osiris Kiadó Bp. 2005

Tilkovszky Loránt

Teleki Pál titokzatos halála

Helikon Kiadó Bp.

Barcza György

Diplomata emlékeim 1911-1945 2. kötet.

Európa-História Bp.1994

Újpétery Elemér

Végállomás Lisszabon

Magvető Kiadó Bp. 1987

A németek magyarországi politikája

Titkos német diplomáciai okmányokban (1937-1942)

Szikra Kiadás Bp. 1947

„Filmhíradók online” – internet elérhetőséggel

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2010. február

Szövegmagyarázat:

1. Teleki Pál édesapja Teleki Géza (1844-1913) író és politikus volt, aki belügyminisztere is volt Tisza Kálmán kormányának. Édesanyja Muráty Irén (1852-1941). A későbbi miniszterelnök elemi iskoláit magántanulóként végezte el. Kezdetben egy bp.-i evangélikus iskolában, majd a pesti piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1897-ben beiratkozott a Bp.-i Tudományegyetem Jog és Államtudományi Karára. Közben a Természettudományi Karon nagyobb kedvel a földrajzzal kapcsolatos előadásokat hallgatta. Ezekben az években a földrajzzal összefüggő tanulmányokat is publikált. A „Jog és Államtudományi Karon” 1901-ben kapott „végbizonyítványt” és csak 1903-ban doktorált az „államtudományokból”. 1902-től már a Természettudományi Kar földrajz tanszékén volt gyakornok. Közéleti pályája 1904-ben kezdődött, amikor szolgabíróvá nevezték ki. 1905-től Szatmár megye egyik országgyűlési képviselője. 1906-1907 között szakmai jellegű utazásokat tett Nyugat-Európában és Szudánban. 1908-ban megnősült. Házasságából két gyermeke született Mária és Géza (utóbbi tagja volt a második világháború végén a szovjetekkel tárgyaló magyar „fegyverszüneti” delegációnak).

1909-1913 között a Földrajzi Intézet tudományos igazgatója, 1910-1923 között pedig a „Földrajzi Társaság” főtitkára. 1913-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja. Az első világháborúban önkéntesként vett részt. 1918-tól a párizsi béketárgyalásokra készülve (Trianon) alapos munkával összeállította a Magyar Királyság etnikai térképét. A Kommün (Tanácsköztársaság) idején Svájcban tartózkodott.

Miniszterelnöksége rövid ideig tartott. (1920.júl-1921.ápr.). IV. Károly első visszatérési kísérlete után - jobbára a külső (antant) körülmények hatására lemondott. Ezt követően, egészen 1938-ig a tudományos pálya vonzotta. Egyetemi tanár lett, többször volt a Bp-i Közgazdaságtudományi Kar dékánja. Még első miniszterelnökségének volt ellentmondásos „terméke” a „numerus clausus” (1920:XXV.tc.) A törvény lényege a felsőoktatásba bekerülő zsidó származású hallgatók létszámának korlátozása volt.

Horthy Miklós már 1922-ben kinevezte a magyar cserkészmozgalom élére. Az első bécsi döntésnél (1938) a magyar delegáció egyik vezetője. Teleki a húszas-harmincas években angol-barát politikusnak számított ,az angolok politikájában bízott igazán egészen haláláig. Második miniszterelnöksége idején fogadta el a parlament az ún. „második zsidó-törvényt” (1939:IV.tc) Kárpátalja, majd Észak-Erdély (második bécsi döntés 1940) visszacsatolása egyre inkább a németek „karjaiba” sodorta az országot. Tetézte lelkiismereti konfliktusát a Jugoszláv Királysággal 1940. dec. 12-én megkötött „örökbarátsági szerződés), amelyhez tartani kívánta magát. Az a körülmény, hogy néhány hónapra rá előbb a németek (1941.ápr.6), majd a magyar csapatok is végig gázoltak (1941.ápr.11.) a már „hullának” számító Jugoszláv Királyság területén, csak fokozta csüggedését és elkeseredését. Lelkiismereti válságának tetőpontját Barcza Gedeon londoni követ távírata jelenthette, amelyben a követ az angolok várható hadüzenetével is szembesítette a miniszterelnököt.

2. Ullrich Friedrich Willy Joachim von Ribbentrop (1893-1946) befolyásos náci politikus. Eredetileg pezsgő ügynök. Hitler feltétlen híve, igazi náci. 1938-1945 között a Harmadik Birodalom külügyminisztere. Életével ezen a honlapon a „Még néhány óra és mindennel vége” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

3. Galeazzo Ciano (1903-1944) Cortelazzo grófja, olasz fasiszta politikus, külügyminiszter. Benito Mussolini veje, akit végül az apósa elleni puccsban való részvételéért végezték ki 1944 januárjában Veronában. Életével ezen a honlapon „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen foglalkozik.

4. A titkos diplomáciai iratok szerint egy 1938. jan. 10-én kelt feljegyzés rögzítette Weizsacker német külügyi államtitkár és Sztójai Döme magyar berlini követ beszélgetésének egy részletét. A követ „újból érdeklődött, hogy mi a helyzet a cseh kérdésben…” Majd Sztójay közölte vele annak a beszélgetésnek a tartalmát, amelyet „nemrég folytatott Göring vezértábornaggyal ez utóbbi kezdeményezésére.”

5. Antikomintern Paktum. A Szovjetunió ellen irányuló kommunistaellenes egyezményt a Hitler vezette Németország és a Japán Császárság kötötte 1936. nov. 25-én Berlinben. A Paktum a „Kommunista Internacionálé” ellensúlyaként jött lére, amelyhez 1937-ben Olaszország is csatlakozott. Magyarország 1939. febr. 26-án. A szerződés nem tévesztendő össze az 1940-ben aláírt háromhatalmi egyezménnyel, amely Olaszország, Németország, és Japán egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatásáról szól.

A szerződéshez később csatlakozott Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Horvátország is csatlakozott.

6. Sztójay Döme (1883-1946) szerb származású (Sztojákovics) magyar politikus, hivatásos katona. Hosszú ideig berlini követ. 1944-ben rövid ideig miniszterelnök és külügyminiszter. Életével ezen a honlapon részletesebben a „Másodszor is Klessheimben” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

7. Adolf Hitler (1889-1945) német vezér és kancellár, náci politikus. A náci párt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) egyik alapítója. Hitler a német történelem leghirhedtebb és legismertebb személye. Életével ezen a honlapon több a második világháborúval kapcsolatos szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

8. Szovjet-finn háború (vagy téli háború) 1939. nov. 30-án indult. A háborút szovjet részről először Kliment Jefremovics Vorosilov marsall vezette, de a kudarcok után a csapatok irányítását Szemjon Timosenko marsall vette át.

A finnek védekezését Carl Gustav Emil Mannerheim marsall irányította. A háború - bár a finnek kezdeményezte békével zárult - óriási szovjet veszteségekkel ért véget. A szovjetek becsült személyi vesztesége 700000 sebesült és halott, míg a finneké 27000 halott és 40000 sebesült volt. A békekötésre 1940. márc. 12-én Moszkvában került sor. A békét a szovjetek „bábkormány” helyett a törvényesen regnáló kormánnyal kötötték. Nem sikerült ugyanakkor „melegvizes” kikötőhöz jutniuk az Atlanti Óceán partjainál. Megszerezték viszont a Balti-tengeren a „Hankó félsziget” környéki kikötőket. A finnek lényegében lemondtak területük 10%-ról, mintegy félmillió finn állampolgár kénytelenek voltak az ország más területeire telepíteni.

9. Werth Henrik (1881-1952) hivatásos katona, altábornagy vezérkari főnök. A „hadapród” iskola elvégzése után Békéscsabán egy gyalogezredben szolgált. Majd a hadiskolát elvégezve a székesfehérvári honvéd - kerületi parancsnoksághoz került. Az első világháborúban már vezérkari százados, majd vezérkari ezredes. 1919-ben a hadsereg parancsnokság képviseletében részt vett a román megszálló erőkkel folytatott tárgyalásokon. 1920-ban a Horthy irányítása alatt működő „Fővezérség”-nél teljesített szolgálatot. Ezt követően a Honvédelmi Minisztérium hadműveleti osztályát vezette. 1926-tól tábornok, 1931-től altábornagy. 1936-ban nyugalomba vonult. 1938-ban „reaktiválták”. 1938-1941 között a magyar honvédség - igencsak németbarát szellemű - vezérkari főnöke volt. Telekit, még Bárdossy Lászlót is „előzte” a német követelések teljesítésében. Irányításával dolgozták ki a Jugoszláv Királyság és a Szovjetunió elleni támadó akciók terveit. Beosztásából Horthy felmentette, a háború végét 1945-ben nyugdíjasként élte meg. A szovjetek (SZEB) letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Eközben távollétében a magyar Népbíróság halálra ítélte. A Szovjetunióban halt meg 1952-ben.

10. Csáki István gr. (1894-1941) hivatásos diplomata, külügyminiszter az Imrédy és Teleki kormányokban.

Németbarát politikus. Bécsben végzett konzuli iskolát, majd Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. 1919-től lépett a külügyminisztérium szolgálatába. A magyar békedelegáció titkára volt a párizsi béketárgyalásokon. Ezt követően a  Vatikánban teljesített külügyi szolgálatot. 1923-1924 között a Külügyminisztériumban, majd 1923-1924 között a bukaresti követségen dolgozott. 1924-1926 között a Külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője volt. 1933-1935 között a madridi, majd a lisszaboni követségeket vezette.

Megfigyelőként részt vett a müncheni négyhatalmi értekezleten (1938.szept.29-30). Jelen volt az első bécsi döntésnél is a bécsi Belvedere palotában. Időközi parlamenti választáson lett parlamenti képviselő. 1938. dec. 10-én az Imrédy kormány külügyminiszterévé nevezték ki.

Csáki István szerepet játszott az „Antikomintern Paktum” és a második bécsi döntés előkészítésében. Magyarországnak a „Háromhatalmi Egyezményhez” való csatlakozását külügyminiszterként helyeselte és támogatta.

Teleki kormányfő nevében ő írta alá 1940. dec. 12-én Belgrádban az „örökbarátsági szerződést” a Jugoszláv Királysággal. Az aláírás után részt vett egy még Jugoszláviában rendezett vadászaton, ahol annyira meghűlt, hogy betegen tért vissza az országba. Betegségéből nem gyógyult meg 1941. január végén meghalt. Nem érte meg a Jugoszláv Királyság „felbomlását” a németek és a magyar csapatok bevonulását.

11.Volksbund (németül: Volksbund, teljes nevén Volksbund de Deutschen in Ungarn =  Magyarországi Németek Népi Szövetsége). A magyarországi német kisebbségnek ez a szervezete 1938-ban alakult az Imrédy kormány ideje alatt. Vezetője: Basch Ferenc, de fontos szerepet játszott megalakulásában Huss Richárd a Debreceni „Tisza István Egyetem” német tanszékének professzora. A Volksbund a Harmadik Birodalom érdekeinek érvényesítője és képviselője volt. Nagy szerepet játszott a Waffen-SS magyarországi toborzásában.

12. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) A monarchia haditengerészetének tisztje, Ferenc József császár és király szárnysegédje. Magyarország kormányzója. Ellentengernagyként a Monarchia flottájának utolsó parancsnoka. Életével ezen a honlapon a „Másodszor is Klessheimben”, a „Horthy kormányzó az amerikaiak őrizetében” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

13. Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) brit újságíró, politikus, miniszterelnök (1940-1945) (1951-1955). Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

14. Halifax Lord (Edward Frederich Lindley Wood) brit politikus (1881-1959) India alkirálya, 1938-1940 között a brit birodalom külügyminisztere. Chamberlain miniszterelnök uát a VI. György király és a lemondott miniszterelnök őt szerette volna látni a miniszterelnöki székben. Halifax a felkérést azonban nem fogadta el.

1941-1946 között hazáját képviselte az Amerikai Egyesült Államokban.

15. Anthony Eden Robert (1897-1977) brit konzervatív politikus, 1923-tól képviselő. 1936-1938-ban külügyminiszter, miután ellenezte Chamberlain németbarát politikáját, tiltakozásul lemondott. A második világháború kezdetekor gyarmatügyi miniszterként visszatért a kabinetbe. Churchill kormányában külügyminiszter (1940-1945), 1940 májusától decemberig hadügyminiszter is volt. Külügyminiszterként sokat utazott nagy munkabírásáról és kiváló politikusi erényeiről tett tanúbizonyságot. A „háborús miniszterelnök” egyik legbizalmasabb munkatársa volt. A háború után 1951-1955 között ismét külügyminiszter. 1955-1957 között Anglia miniszterelnöke.

16. Cadogan Alexander a brit birodalom külügyi államtitkára, az 1930-as évek végén.

17. Dr. Bárdossy László (1890-1946) hivatásos diplomata, politikus, külügyminiszter, miniszterelnök.

Jogot tanult Budapesten, Berlinben és Párizsban. Diplomáját 1912-ben szerezte. 1918-tól miniszteri segédtitkár, 1921-től miniszteri titkár. 1922-től a Külügyminisztérium Sajtóosztályán dolgozott, 1924-től az osztály vezetője volt. 1926-tól miniszteri tanácsos, 1930-tól a londoni magyar követség tanácsosa, 1934-től bukaresti követ. 1941-től külügyminiszter, Teleki öngyilkosságát követően az ország miniszterelnöke és külügyminisztere. A parlamentben 1941. júniusában terjesztette elő a „Harmadik Zsidótörvényt” (1941:XV.tc) a parlamentbe. A törvény faji alapon határozta meg a „zsidó” fogalmát. „Fajgyalázásnak” minősítette a zsidók és nem zsidók házasságát. Bárdossy 1941. jún. 27-én javasolta a parlamentben (Kassa állítólagos szovjet bombázása után) annak kinyilvánítását, hogy Magyarország „hadiállapotban lévőnek” tekinti magát a Szovjetunióval. A miniszterelnök 1941. dec. 11-én - a kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül - német és olasz nyomásra bejelentette, hogy az ország „hadiállapotban lévőnek” tekinti magát az Egyesült Államokkal.

1942 januárjában kormánya hozzájárult a 2. magyar hadsereg felállításához. 1942-ben a kormányzó kívánságára lemondott. 1943-ban könyvet jelentetett meg „A magyar politika a mohácsi vész után” címmel.

Ebben az időben lett az „Egyesült Keresztény Nemzeti Liga” elnöke. 1944 őszén Szombathelyen országgyűlési képviselő lett. 1944 októberében részt vett a „Törvényhozók Nemzeti Szövetségének” megalakításában. 1945-ben Németországba menekült családjával. 1945. ápr. 25-én beutazási vízumot kapott Svájcba.

Egy gyűjtőtáborba került családjával együtt. Diplomata útlevelére hivatkozva „szabad mozgást” követelt magának és hozzátartozóinak. Űgye a rendészeti és igazságügyi miniszter elé került. Akinek a döntése nyomán visszatoloncolták őket Németországba. Az amerikaiak letartóztatták és másokkal együtt Magyarországra szállították. A háború után felállított Népbíróság Imrédy Béla volt miniszterelnökkel együtt perbe fogta és háborús bűnösként kötél általi halálra ítélte. A Nemzeti Főtanács az ítéletet kegyelemből golyó általi halálra változtatta. Bárdossy a perben kiváló jogászi felkészültségéről tett tanúbizonyságot. Bíráival szemben a tárgyalás minden szakaszában - szakmai fölényét megtartva - képviselte önmaga védelmét.

18. Tildy Zoltán (1889-1961) református lelkész, politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök. Életével ezen a honlapon több helyen is foglalkozom („Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása”, „Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja.” „Tököl 1956, szovjet szemmel”)

19. Anglia hadüzenete erre - néhány hónappal Teleki Pál halála után - csak 1941. dec. 8-án került sor. Előzőleg dec. 7-én Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok egyik támaszpontját Pearl Harbour-t. Az angol hadüzenettel egyidőben Finnország, Románia is hadiállapotba került a brit birodalommal. Magyarország elkövette azt a további ostobaságot, hogy dec. 12-én hadat üzent az Egyesült Államoknak.

A kormány dec. 11-i ülésén tárgyalt ennek a lehetőségéről. Keresztes-Fischer Ferenc és mások „csak” a diplomáciai kapcsolatok megszakítását akarták. Ugyanis a kormány előtt két lehetőség kínálkozott az egyik a kapcsolatok megszakítása, vagy a hadüzenet. A kormány a kettő „ötvözetét” tette magáévá. A szöveg a nem mondta ki a „hadüzenetet”, de a nyilatkozat szükség esetén hadüzenetként is felfogható volt.

Herbert Claiborne Pell, bp.-i amerikai követ Bárdossyék „szóbeli nyilatkozatát” nem fogadta el. Arra a kérdésére, hogy ez „háborút jelent-e?” a miniszterelnök még határozott „nemmel” válaszolt. Később dec. 13-án - vélhetően olasz és német nyomásra - Bárdossy szóban közölte Pellel, hogy a nyilatkozat mégis „hadüzenetet” jelent. A követ Bárdossy szóbeli közlését nem tartotta elégségesnek, erre est folyamán azt Írásban is átnyújtották az Egyesült Államok bp.-i követének.

20. Engelbert Dollfus (1892-1934) osztrák politikus, szövetségi kancellár. 1927-től az alsóausztriai mezőgazdasági kamara igazgatója. 1930-ban a szövetségi vasutak elnöke lett. 1931-től földművelésügyi miniszter 1932-től haláláig kancellár. Ausztria ebben az időben a gazdasági csőd szélén állt. A nemzeti szocialista mozgalom képviselői mindent elkövettek, hogy az ország csatlakozzon a náci Németországhoz. Dollfus erős - angol francia - pénzügyi támogatással igyekezett gátat vetni a mozgalom térhódításának. Betiltotta a náci pártot, feloszlatta a parlamentet és egy „tekintélyelvű” kormányt alakított (1933). Külpolitikája jobbára Olaszország és Magyarország kapcsolatainak szorosabbá tételét célozta. Az osztrák nácik kormánya ellen Bécsben és az ország más helységeiben zavargásokat szítottak. Kormánya ellenállt, és sikerült helyreállítania a rendet.

1934. július 25-én rendőri és katonai ruhákba bujtatott nácik behatoltak a kancellária épületébe, ahol meggyilkolták a kancellárt.

21. Léon Blum (1872-1950) francia politikus, miniszterelnök. Szülei kereskedelemmel foglalkozó zsidók voltak. Jogi tanulmányokat folytatott. Az egyetemi évek alatt egy életre szóló barátságot kötött André Gidedel a későbbi neves baloldali íróval (André Gide-nek a Szovjetunió harmincas éveiről szóló munkáját még a Horthy korszakban Déry Tibor fordította magyarra). Léon Blum szerette az irodalmat, már 17 éves korában verseket írt. Az egyetem elvégzése után gyakornokként az „Államtanácsnál” helyezkedett el. 1896-ban kötött házasságot Lise Bloch-sal egy zsidó nagypolgári családból származó leánnyal, akivel annak halálig 35 éven át együtt élt. Felesége halálát követően a politika felé fordult. Élénken foglalkoztatta a „Dreyfus ügy” is. A per kapcsán ismerkedett meg Jean Jaurés-sel a francia szocialista mozgalom vezéregyéniségével. A szocialista párthoz (SFIO) Léon Blum is csatlakozott. Az első világháborús évek után, Jaurés meggyilkolása után 1919-ben a párt elnökévé választották.

Blum elvetette a diktatórikus kormányzás minden formáját. A harmincas években a náci Németországtól való félelem új helyzetet teremtett Franciaországban is. 1936-ban a Blum vezette szocialisták (SFIO) a centrum - pártokkal, valamint a kommunistákkal karöltve „népfront” jellegű szövetségre léptek egymással. A választások után - először Európában - „népfront-kormány” alakult Blum vezetésével Franciaországban. Zsidó származása miatt különböző politikai támadások érték. A Vichy-i kormány későbbi minisztere Xavier Vallonat egy parlamenti beszédében „galád talmudistának” titulálta Léon Blumot. „Egyensúlyozó” politikája nem hozta meg a kívánt sikert, 1937-ben lemondott. 1940-ben Pétain marsall emberei letartóztatták 2 évig háziőrizetben tartották. 1943-ban a németek előbb a buchenwaldi, majd a dachaui táborba internálták. 1945-ben szabadult. A háborút követően még egyszer (1946) az ország miniszterelnöke lett. 1950-ben hunyt el.

22. Éduard Henriot (1872-1957) francia radikális politikus, író, a képviselőház elnöke, miniszterelnöke.

Eredetileg irodalom és történelem szakos tanár. 1905-től egészen haláláig Lyon polgármestere. 1912-től a radikális párt szenátora, kiváló szónok. Franciaország veresége után (1940. május-június) Vichy-i „báb-kormány” ellenfeleként politizált. A németek 1942-től fogságba tartották. A háború után 1947-1957 között haláláig a képviselőház elnöke volt.

23. Kánya Kálmán (1869-1945) hivatásos diplomata, politikus, külügyminiszter. A magyar külpolitika két világháború közötti „grand old man”-je. A Monarchia idején 1904-ben Konstantinápolyban konzul. 1905-ben a „közös” külügyminisztériumban dolgozott. 1913-tól Mexikóban követ. 1920-1925 között a külügyminiszter állandó helyettese. 1933-1938 között (Gömbös, Darányi, Imrédy kormányok) külügyminisztere. Bár az ország külügyminisztersége idején csatlakozott a „tengelyhez”, mégis inkább az olasz kapcsolatokat favorizálta.

24. Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) politikus, belügyminiszter. Életével ezen a honlapon részletesebben

A „Másodszor is Klessheimben” c. szerkesztés „szövegmagyarázata” foglalkozik.

25. Vitéz jákfai Gömbös Gyula (1886-1936) hivatásos katona, vezérkari tiszt, gyalogsági tábornok, politikus, nemzetgyűlési képviselő, titkos tanácsos, honvédelmi miniszter, miniszterelnök.

Gömbös Gyula a tolna megyei Murgán született evangélikus tanítói családban. Ősei főleg (anyja révén) németek voltak, de büszkélkedhetett magyar nemesi „felmenőkkel” is. Az elemi iskola elvégzése után szüleivel Sopronba telepedett le (1897-1901). 1901-től a pécsi honvéd hadapród iskola növendéke. 1905-től zászlós, a zágrábi 25. gyalogezredhez került. 1912-ben főhadnagyként a bécsi hadiiskola hallgatójaként vezérkari tiszti képzésben részesült. Az utolsó Wekerle kormány (1918) hadügyminisztériumában tevékenykedik. Gömbös az első világháború végén még a háború folytatásában volt érdekelt. Ezt a célt szolgálta a Magyar országos Véderő Egylet (MOVE) általa szorgalmazott létrehozása is. A „tanácskormány” időszakában Bécsbe emigrált. Az osztrák fővárosban csatlakozott a Bethlen István vezette „Anti Bolsevista Comité”-hoz (ABC). A szervezet a tanácshatalom „eltakarítását” tartotta főfeladatának. Az „ABC” képviseletében Belgrádban is tárgyalt a megszálló francia erők vezetőivel.

Gömbös Szegeden csatlakozott a Károlyi Gyula vezette kormányhoz. Egyes források szerint Károlyi Gyula az ő javaslatára hívta kormányába Horthy Miklóst, aki abban rövid ideig honvédelmi miniszter is volt, miközben Gömbös honvédelmi államtitkárként látta el feladatát.

A tanácshatalom bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette „Országos Kisgazdapártba” 1920-től nemzetgyűlési képviselő. Fontos szerepet játszott a IV. Károly által szervezett második „visszatérési kísérlet” katonai felszámolásában (budaörsi csata). 1922-től az „Egységes Párt” (Kisgazdapárt és a Nemzeti Párt fúziójából alakult) alelnöke. Rövid idő múlva elhagyta a pártot és 1924-től új párt szervezésébe kezdett „Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő) Párt” elnevezéssel (Echardt Tiborral és Bajcsy-Zsilinszky Endrével). Gömbös ezután is tagja maradt a MOVE-nek, de részt vett az „Etelközi Vérszövetség” munkájában is. Rövid kitérő után visszatért az „Egységes Pártba”. 1928-1929 között ismét honvédelmi államtitkár, majd 1932-ig honvédelmi miniszter. Gömbös a „Vitézi Rend” tagja is volt. Bethlen István és Károlyi Gyula menesztése után lett az ország miniszterelnöke (1932-1936). Kormányprogramja a 95 pontos „Nemzeti Munkaterv”-re támaszkodott (kritikusai: „Álmoskönyvként” emlegették Nemzeti Munkatervét). Gömbös „nyitott” Németország felé, igaz első útja Rómába vezetett. A konzervatív-liberális bethleni politikával szemben a „jobbra-nyitás” és bizonyos fokú autokratizmus jellemezet politikáját. 1932-ben „átalakította” az „Egységes Pártot”, majd 1935-ben a kormányt is. Gömbös „elérte” Horhynál, hogy a kormányzó nem az ő kedvére való 22 tábornokot nyugdíjazzon. Ezt követően „náci szellemű” Gömböshöz lojális tisztek lepték el honvédség vezetését. Gömbös nem tudott súlyos vesebetegségével megbírkózni (urémia), bár Berlinben a kor legjobb orvosai kezelték, a betegség mégis legyőzte őt. Hamvainak Berlinből történő hazahozatalát (1936) és temetését megnézheti a „Filmhiradók-online” portálon.

Forrás:

Internet–wikipedia

www.historiamozaik.atw.hu

Pécs 2010. február