Horthy Miklós Magyarország kormányzója első klessheimi1
látogatására 1943. április 16-18-a között került sor.
A
Führer „ez alkalommal igen ingerült hangulatban volt.” Mussolíniék és
Antonescuék „defetizmusa” eleve hatással volt a tárgyalások légkörére. „Mindez
Hitlert egészen rendkívüli módon felizgatta”. Még Goebbels is feljegyezte
naplójában: hogy „A Führer alkalmasint túlságos keményen támadt rá Horthyra.”
Tartva az újabb „megrázkodtatástól” a tárgyalások célkeresztjében Kállay Miklós
miniszterelnök személye állt, akinek leváltását „a német-magyar barátság
érdekében” követelték. Horthy erre újra és újra csak azt felelte, hogy semmi
okot nem lát a miniszterelnök leváltására. A második - immár egynapos - klessheimi
találkozó nem egészen egy évvel később 1944. március 18-án volt. A tárgyalásokról
a kormányzó másnap 1944. március 19-én a „Koronatanács” ülésén számolt be,
amelyről részletes jegyzőkönyv2 készült.
Szerkesztésemben
igyekszem a jegyzőkönyv tartalmát szó szerint idézni. Formailag azonban
áttekinthetősége érdekében nem az eredeti sémákat követem.
1944. évi március hó 19-én du. 12 óra 45 perckor,
a Koronatanács ülése ekkor
kezdődött a „Királyi várpalotában”.
„Főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós úr3, Magyarország kormányzójának
elnöklete alatt jelen voltak:
dr. nagykállay Kállay Miklós m.kir.t.t.,m.kir.3 miniszterelnök,
giczi, assakürthi és
ablanczkürthi Ghyczy Jenő m.kir.t.t.,
m.kir.külügyminiszter,
dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc m.kir.t.t., m.kir.belügyminiszter,
dr. Reményi-Schneller Lajos m.kir.t.t., m.kir.pénzügyminiszter,
báró losonczi Bánffy Dániel
m.kir.t.t., m.kir. földművelésügyi miniszter,
Bornemissza Géza m.kir.t.t., m.kir. iparügyi miniszter,
dr. borosjenői Zsindely Ferenc m.kir.t.t., m.kir
kereskedelem-és közlekedésügyi miniszter,
dr. Szinyei Merse Jenő m.kir.t.t., m.kir. vallás- és közoktatásügyi
miniszter,
dr. Radocsay László m.kir.t.t., m.kir. igazságügyminiszter,
csatai Csatai Lajos m.kir.t.t.,
vezérezredes, m.kir.honvédelmi miniszter,
dr. Szász Lajos m.kir.t.t., m.kir
közellátásügyi tárcanélküli miniszter,
dr. Antal István m.kir.t.t., m.kir. tárcanélküli nemzetvédelmi
propaganda miniszter,
vitéz Szombathelyi Ferenc m.kir.t.t., vezérezredes, a honvédvezérkar
főnöke,
Sztójai Döme m.kir.t.t., berlini követ.
Jegyző:
dr. bárcziházi Bárczy István m.kir.t.t.,
miniszterelnökségi államtitkár.
A kormányzó úr őfőméltósága megnyitván
a koronatanács ülését, utal arra, hogy a koronatanácson most megjelent urak
valamennyien tudják, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint az ő kíséretében Hitler
vezér látogatása alkalmából megjelent külügyminiszter és honvédelmi miniszter
urak részletes közlése alapján, hogy tulajdonképpen mi történt a most lefolyt
két nap alatt. Életének talán legnehezebb napját élte át a tegnapi napon.
Március 15-én este az operaházi
ünnepi előadás után audenciát kért tőle Jagow4
budapesti birodalmi német követ, azon indokolással, hogy Hitler
vezér részéről sürgős közléseket kell tennie.
A követet fogadán, az előadta,
hogy Hitler vezér meghívja a kormányzót, hogy sürgősen keresse fel őt Schloss
Klesseimben, Hitler vezér azért kéri sürgős megjelenését, mert sürgősen a
főhadiszállásra kell utaznia. Miután a vezér az utóbbi időben beteg volt, ez
akadályozta meg őt abban, hogy a kormányzó úrnak a magyar megszálló csapatok
visszahívása érdekében írt levelére eddig válaszolhasson.
A kormányzó úr a meghívás vétele
után azon elhatározásra jutott, hogy a meghívásnak nem tesz eleget, és nem megy
ki a kért megbeszélésre.
Másnap, március 16-án délelőtt 11
órakor magához kérette a miniszterelnököt, a külügyminisztert, a honvédelmi
minisztert és a honvéd vezérkar főnökét, hogy megbeszélje velük a meghívás
tényét és annak esetleges következményeit, és azt, hogy milyen érvek szólnak
amellett, hogy eleget tegyen Hitler Adolf meghívásának e vagy sem. Szóval,
milyen érvek szólnak pro és kontra.
Végül is azon elhatározásra
jutott, hogy jobb lesz, ha kimegy. Most is az a nézete, hogy jobb volt, hogy
kiment.
17-én este indult el a
külügyminiszter úr, a honvédelmi miniszter úr és a honvéd vezérkar főnöke
kíséretében. Ottani tartózkodása alatt jelen volt Sztójai Döme berlini
követünk.
18-án reggel érkezett meg Hitler vezérhez,
aki gépkocsin őt a klessheimi
kastélyba elkísérte. Érezte, hogy más az atmoszféra, mint az eddigi látogatások
alkalmával lenni szokott. Amidőn Hitler a tárgyalási terembe bekísérte, Schmidt
követ is követte Hitler vezért, mire ő Hitlerhez fordulva azon óhajának adott
kifejezést, hogy akkor ő is kéri a kíséretében lévő miniszter urak jelenlétét.
Erre Schmidt5 követ elhagyta a
termet, és így négyszemközt folyt le az ő és Hitler közötti megbeszélés.
Hitler6 a megbeszélések elején előadta,
hogy Németország az olasz árulás
folytán milyen katasztrofális helyzetbe került. Ő tudta, hogy az olaszok
részéről árulás készül, és ma is bántja a lelkiismeretét az, hogy a helyzetet
az olaszokkal nem tisztázta előbb.
Nem tűrheti, hogy a háta mögött ismét árulás történjék. Biztosítani
kell tehát magát minden eshetőségre. Olyan
benyomásokat nyert, hogy Magyarország átáll az ellenséghez. Ezt a kormányzó
úr a leghatározottabban tagadásba vette. Nekünk magyaroknak ezer év óta nincs
folt a becsületünkön, árulók nem voltunk, mire Hitler azt válaszolta, hogy neki
olyan értesülései vannak, hogy Magyarországon az átállás gondolatával
foglalkoznak. Kormányzó úr azzal válaszolt, hogy ő is ismeri az ország
helyzetét, ő azt a legjobban tudja elbírálni, hogy mi az ország helyzete.
Hiába érvelt Hitler vezérrel szemben,
a köztük folyó érvelés kezdett
mindig élesebb és élesebb lenni. Tiltakozására és azon utalására, hogy
Magyarország a Német Birodalom által tervbe vett, egy ilyen katonai
megszállással szemben hogyan tudna ellenállni, Hitler azt válaszolta, hogy neki
van elég rezervája, hogy ezzel szemben kellő hatással fellépjen, de itt
volnának még a magyarok ellen a románok a szlávok és a horvátok is. A kormányzó
úr erre azt válaszolta, hogy jobb lenne, ha ezen tartalék divíziókat Hitler az oroszok elleni harcra használná fel és a
maga részéről egyelőre blöffnek tartja az inváziót.
A kormányzó úr ezután felállt,
és felment a lakosztályába.
Hitler nemsokára felüzent, hogy 24 személyre van egy ebéd szervírozva, akar-e a
kormányzó úr ezen részt venni, vagy kisebb körben ebédelni? A kormányzó úr azt
üzente, hogy elfogadja a meghívást az ebédre.
Délután folytatódott
a megbeszélés Hitler vezérrel.
Megmondta Hitlernek, hogy mindenre gondolt, de Hitler ilyen lépésére nem.
Kérte, hogy revidiálja álláspontját és elhatározását. Utalt arra, hogy a magyar
nemzet az egyetlen, amelyik hozzá és a Német Birodalom irányában barátságos
érzelmekkel viseltetik. Hitler erre azt válaszolta, hogy ő csak biztosítani
akarja a hátát. A kormányzó úr újabb érveket hozott fel, és ismételten kérte
Hitlert, hogy milyen érvek alapján vádolja ő a magyar nemzetet, és kéri őt,
hogy a német kormány írásban közölje az illetékes magyar miniszterelnökkel vagy
külügyminiszterrel a németek rendelkezésére álló vádanyagot.
Erre Hitler ismét visszatért arra a vádra,
hogy Kállay6 miniszterelnök fogadta Szent-Györgyi
Albert7 Nobel-díjas egyetemi
professzort, és megbízatást adott neki arra nézve, hogy ankarai külföldi útja
alkalmából egy esetleges különbéke érdekében próbáljon tárgyalásokat kezdeni az
ankarai angol és amerikai tényezőkkel. Pedig az igazság e kérdésben az, hogy Szent-Györgyi
Albert professzor audienciát kért a miniszterelnöknél, előadta, hogy tudományos
előadás megtartása céljából hívták meg őt Ankarába, és a miniszterelnök
elhatározásától teszi függővé azt, hogy kimenjen-e vagy nem, és hogy szabad-e
neki kimenni, avagy nem? Kállay miniszterelnök ezen alkalommal látta először
Szent-Györgyi professzort, és azóta sem beszélt vele.
Majd a magyar sajtó állásfoglalását kritizálta.
A Badoglio8-kormány árulása alkalmával a magyar
sajtó egy szóval sem ítélte el az olasz árulást, és azt agyonhallgatta.
Mussolini elismeréséről sem írt, és a sajtóban olyan cikk is megjelenhetett,
amelyet Szvatkó Pál9 az esti
„Magyarország” egyik számában elkövetett. Újabb
vád volt, hogy Magyarország a zsidókérdésben semmit sem tesz, és nem hajlandó a
nagyszámú magyarországi zsidósággal leszámolni. Itt felemlítette Hitler azt,
hogy Finnországnak csak hatezer zsidaja van, és ez is milyen aknamunkát végez
Finnország további helytállása ellen.
A kormányzó úr válaszában utalt arra,
hogyha a sajtóban kifogásolni
akarják a megjelent cikkeket, úgy könnyű találni a lapokban olyan részleteket
és megjegyzéseket, amelyeket különböző szemszögből kifogásoni lehet. Hiszen
Imrédy10 „Magyarság” című
lapja hozott egy hírt Berlin nagyméretű angolszász bombázása után, amely
szerint ezen Berlin elleni nagy angolszász légitámadásnak semmilyen hatása nem
volt, és az jelentéktelen volt. Ezután még egyszer próbálta a kormányzó úr
rábírni Hitlert, hogy a német csapatok Magyarországra való bevonulását ne
engedje meg, és gondolja meg azt, hogy mennyire indokolatlan akkor, amidőn a
szerintük a szövetségesekhez átállni szándékozó Magyarországon sem egy
robbanás, sem sztrájk és semmiféle akció ne volt és nem történik.
Ha a németek most megszállják
katonailag Magyarországot, ez az
angolszászok nagyméretű bomba támadásait fogja maga után vonni. Ebből csak
hátrányok fognak származni Németországra nézve, és felütheti a fejét egy
partizánmozgalom is. Minden érvelése Hitlerrel szemben eredménytelen volt, mintha
borsót szórt volna a falra.
Ezek után kérte Hitlert, hogy délután hat órakor elutazhasson.
A németek ezzel szemben
kijelentették, hogy ez nem lehetséges, és hogy Hitler felkérte őt, írna alá egy
proklamációt, amely szerint a németekkel való egyetértésben és az ő hozzájárulása
után jöttek be Magyarországba a német megszálló csapatok.
Ezt a leghatározottabban megtagadta.
Kijelentette, hogy életében
sohasem hazudott, márpedig nem az ővele való egyetértésben jöttek be ezen
megszálló csapatok, de utalt arra, hogy ő, mint Magyarország alkotmányosan
megválasztott kormányzója, ezt nem is teheti, mert ehhez a m.kir.
miniszterelnöknek ellenjegyzése és az országgyűlésnek a hozzájárulása volna
szükséges.
Miután az idő múlt, és értesítés
nem érkezett, leküldött és megkérdezte a németeket elutazhat-e avagy fogolynak
tartsa magát?
Végül is Dörnberg11 követ közölte vele, hogy 8 órakor
elutazhat.
A délután folyamán
Csatay12 honvédelmi miniszter és Szombathelyi13 vezérkari főnök Keitellel14 folytattak megbeszélést, míg a
külügyminiszter Ribbentroppal15
beszélt. Végül Ribbentrop feljött hozzá azzal, hogy Hitler vezér akar vele
beszélni.
A kormányzó úr Hitlerhez ment,
és hozzáfordult azon kérdéssel,
hogy ön akar-e velem beszélni? Látta ebből, hogy Hitler javítani akar a
szituáción. Hitler felkérte a kormányzót, hogy maradjon meg a helyén, azt semmi
esetre se hagyja el. Ő, Hitler Adolf,
Magyarországot mindig igen szerette, még gondolatnak is nevetségesnek tartja
azt, hogy a németek Magyarországból provinciát akarnak csinálni.
Csehország esete más.
Csehország a német-római
császársághoz és később az osztrák császársághoz tartozott mindig. Ezután
kijelentette, hogy Antonescu16
román kondukátort magához rendelte, aki a hozzá intézett kérdésre és
felszólításra, hogy Románia a mostan folyó oroszok elleni nagy erőfeszítésekhez
újabb hadosztályokat adjon, ezen kérést azzal tagadta meg, hogy Románia ezt nem
teheti, mert a magyarok őt hátba akarják támadni. Még ma fog táviratozni
Antonescunak, hogy azonnal vonuljon fel hadosztályaival az oroszok ellen. Hitler
ezután kikísérte a különvonathoz a kormányzó úr őfőméltóságát, barátságos
mosollyal vett tőle búcsút.
Úton hazafelé
Jagow budapesti német követ kért
kihallgatást a vonaton a kormányzó úr őfőméltóságától és bejelentette, hogy
budapesti követi állása alól fel lett mentve, és a kormányzó különvonatán van
már utóda is, Veesenmayer17 követ.
Jagow hangoztatta, hogy ő mindent megtett a magyar-német barátság kimélyítése
érdekében, de főleg a magyar sajtó magatartását vették rossz néven. Jagow
ezután kiment, és bemutatta az új német követet, majd távozott.
Az új követ volt az első,
aki konkretizálni kezdte a
németek terveit. Kifejtette, hogy a Német
Birodalom nincs bizalommal a Kállay-kormánnyal szemben.
A kormányzó úr őfőméltósága
ezután ismét hangsúlyozza, hogy
milyen súlyos helyzetbe került Hitler ezen elhatározásával szemben. Nem akarta,
hogy ellenálljunk. Nincsenek is megfelelő katonai erőink. De ha volnának is, úgy
a németek pusztítanák a magyar fajt, és birtokba vennék Magyarországot. Egy ellenállás
magyar részről maga után vonná azt, hogy a román hadsereg is bevonulna
Magyarországra. Ugyanezt tennék a horvátok és a szlovákok is. Ezzel szemben áll
most az a viszonylagos előny, hogy nem kell tartanunk a román hadsereg
betörésétől, mert az az oroszok ellen fog felvonulni. Remélhető, hogy az erők
eltolódása javunkra fog válni.
A miniszterelnök úr,
akinek, oly sok hálával tartozik,
és aki mindig száz százalékig bírta a bizalmát, beadta most nála a kormány
lemondását.
Azt hiszi, a mai helyzetben
mindnyájan egyformán gondolkozunk. Kénytelen a kormány lemondását elfogadni, és
kéri a kormány tagjait az ügyek ideiglenes vezetésére. Előre látható, hogy a
németek most mindenféle követelésekkel fognak előállani. Mindenbe beavatkoznak.
Nyilvántartják, hogy mennyi szenünk van. Mindent
fognak követelni, de nem arannyal fizetnek, mint a románoknak, hanem márkával.
Örökké a háború nem fog tartani. Isten segítségével megküzdünk a nehéz
szituációval.
Ha az orosz beözönlene az országba,
az még rosszabb volna. Mindig
optimista volt, és ezért bízik az ország jövőjében.
Felkéri a honvédelmi és külügyminiszter urakat,
akik az ő kíséretében voltak a
Führernél adják elő véleményüket.
A honvédelmi miniszter úr előadja,
hogy a németek a megszállásról,
mint befejezett tényről beszéltek, úgyhogy ez ellen minden érvelés hiába volt.
A németek ragaszkodtak ahhoz, hogy a főméltóságú kormányzó úr semmi szín alatt
ne hagyja el a helyét, és maradjon meg az ország élén, mert különben a németek
nem garantálnak a legszomorúbb következményekért, amelyek majd az országot érni
fogják. Utaltak arra, hogy ha belső zavarok támadnának Magyarországon, akkor a
románok, szlovákok és horvátok is megfogják támadni Magyarországot.
A külügyminiszter úr18 ugyanilyen értelemben
nyilatkozik.
Sztójay Döme19 berlini m.kir. követ előadja,
hogy amíg a kormányzó úr őfőméltósága Hitler vezérnél volt, Ribbentrop
külügyminiszter fogadta őt, és ismételten kérte, hogy vajon tett-e jelentést
kormányának a múlt évben Ribbentrop által közölt panaszokról? Ribbentrop
szerint ez irányban semmi sem történt.
Elsősorban nem történt semmi a zsidókérdésben. Erre ő Sztójay, azt
válaszolta, hogy ha Németországnak oly nagy arányban volna zsidó lakossága,
mint Magyarországnak, úgy valószínűleg Németország sem tehetett volna annyit,
mint amit tett a zsidókérdésben. Ribbentrop szerint különböző panaszokra
konkrét választ nem kaptak, pedig panaszaik alaposak voltak.
Sajtó sem a Badoglio, sem a
Mussolini20 ebben az esetben
nem viselkedett lojálisan.
Magyarország ezen magatartása okozta azt,
hogy a külföldi rádió is azt
hozta, hogy Magyarország átáll a szövetségesekhez. Ilyen külföldi hírekre
magyar részről démenti21
sohasem történt. Magyarország és a magyar kormány magatartása, a sajtó
magatartása azon meggyőződést váltották ki a németeknél, hogy a magyar politika
az átállás felé tendál, és ennek megakadályozására kellett megtenni az
intézkedéseket. Sajnálja, hogy nem szívleltük meg idején a német hivatalos
körök figyelmeztetéseit. Ő, Sztójay, hangoztatta
Ribbentroppal szemben, hogy a kormányzó mennyire németbarát.
Kérte Ribbentropot, bocsássa
rendelkezésére a konkrét adatokat, amelyekre azonban Ribbentrop nem válaszolt.
Amennyiben a kormányzó nem menne
bele, mondta Ribbentrop, és velük szemben ellenállást fejtenek ki, úgy ennek
igen súlyos következményei lennének az országra nézve.
Ezen délelőtti megbeszélés után
Ribbentrop őt délután ismét
magához kérette, és megkérte őt, győzné meg a kormányzó úr őfőméltóságát arról,
hogy a megszállás megváltozhatatlan tényébe törődjön bele, másrészt a kormányzó
úr ne álljon félre, mert ez Magyarországra nézve katasztrófát jelentene. A
magyar kormánynak baráti viszonyban kell folytatni jövő politikáját a
németekkel való teljes egyetértésben.
Miután Ribbentrop német garanciák
biztosításáról beszélt ő Sztójay, kérte, hogy adják ezt a garanciapontokat
írásban is. Vegyék bele Hitler vezér
kijelentését, hogy Magyarország szuverenitását nem akarják érinteni a mostani
katonai megszállással.
Kérte, hogy a német csapatok
bevonulását halasszák el addig, amíg a kormányzó úr át nem gondolja ezt az igen
súlyos szituációt. Ribbentrop azt válaszolta, hogy a német csapatoknak már
kiment a parancs Magyarország megszállására, ami az elvi kérdést, a garancia
pontok kérdését illeti, azt Hitler vezér elé fogja terjeszteni.
A honvéd vezérkar főnöke is megismétli
ugyanazt, amit a honvédelmi miniszter úr előadott.
A kormányzó úr őfőméltósága azon
kijelentéssel zárja le a hozzászólásokat, hogy nehéz pillanatot élt át az
ország, de bizton reméli, hogy ezen nehéz
időket is átvészelhetjük.
A miniszterelnök úr a
kormány és az egész nemzet nevében köszönetének ad kifejezést a kormányzó úr
őfőméltósága előtt azért, hogy a nemzet e nehéz perceiben, tekintettel a súlyos
következményekre is, a legjobb elhatározást választotta, és nem kötelezte el
magát. Ma a lényeg nem a kormányon van, hanem a hadseregen, és hogyan tudjuk a
hadsereget átmenteni, hogy az be ne olvadjon a német hadseregbe.
A magyar jövendő biztosítéka a hadsereg. Nem szabad a hadsereg
egységét megbontani. A honvédség belső feladatokra ne engedje magát
belesodortatni. Ezt tartja a legfontosabb dolognak.
Mély tisztelettel kéri
a főméltóságú urat, maradjon meg
a helyén. Ez az ország, az egész nemzet és a honvédség érdekében is kéri.
Lehetőleg vonuljon vissza a kormányzó úr az egyes ügyek intézésétől. De ezt az
állását, a kormányzói méltóságot sem önakaratából, sem erőszak folytán ne
hagyja el. A kormány lemondását fogadja el mindjárt a kormányzó úr
őfőméltósága, és az ügyek további vitelével is egy napnál tovább ne maradjon
meg a kormány, mert különben ez a kormány is belesodródna olyan intézkedések
megtételére, amelyek nem volnának az ország érdekében.
Legmegfelelőbb megoldás volna, ha az ügyek ideiglenes vitelével minden
tárca adminisztratív államtitkára bízatnék meg, addig, míg a végleges kormány
megalakul.
A belügyminiszter úr22 kénytelen kijelenteni, hogy a
maga részéről már egy percig sem tudná az ügyeket vezetni. A németek máris kivették a belügyminiszter hatásköréből az összes
rendőri funkciókat. Megszállták a budapesti főkapitányság épületét, ott
három szobában berendezkedtek, a telefonösszeköttetést megszakították, a német Gestapo23 emberei ma délelőtt
a miniszterelnökségi palotában gróf Bethlen Istvánt24 akarták
letartóztatni, a Gestapo emberei a felsőház és a képviselőház több tagját
letartóztatták és ismertebb közéleti emberek közül kb. 45 személyt.
Zsilinszky Andor25 képviselőt, aki
védekezett, két golyóval megsebesítették.
Nagyszámú géppisztolyt hoztak be
az országba, azokkal bizalmi embereiket itt felfegyverezték, körülzárták
Budapest egész területét, és egy zsidót sem engedtek ki a városból, ilyen
körülmények között semmi esetre sem tudja és akarja vinni az ügyeket.
Vidéki városokban is gazdag
zsidók közül túszokat szednek, fővárosi üzemeket megszállták, kiürítik a Margitszigetet, úgyszintén az összes
iskolákat is ki akarják üríteni.
Megállapítható tehát, hogy amíg a budapesti német követség katonai
attaséja, Greiffenberg26 Generalleutnant
intézkedéseket ígér ezen túlkapásokkal szemben, a Gestapo az ország
szuverenitását semmibe véve önálló akciókat hajt végre.
A kormányzó úr őfőméltósága kéri
a kormány propozicióját27 arra
nézve, hogy a német Gestapo ezen önkényes és a Führernél folytatott tárgyalások
megállapodásaival szemben álló akciói mielőbb megszűnjenek, hajlandó magához
hivatni a német katonai attasét, és kérni annak azonnali intervencióját.
A miniszterelnök úr,
tekintettel arra, hogy a kabinet már lemondott, legmegfelelőbbnek tartaná, ha a
honvéd vezérkar főnöke magához hivatná a német katonai attasét.
A kormányzó úr őfőméltósága szerint
tisztázandó volna, hogy végeredményben ki parancsol a németek vonalán?
Fontosnak tartana egy deklarációt is a nemzet részére. Szerencsétlen hazánknak
valamit kellene mondani.
A kormányzó úr őfőméltósága
ezután bezárja az elnöklete alatt megtartott koronatanács ülését.
Kelt mint fent
Ezen koronatanács
tartalmát tudomásul vettem
Horthy
Bárczy István”
Felhasznált irodalom:
Horthy Miklós titkos iratai
Kossuth Könyvkiadó Bp.1965
Szövegmagyarázat
1. A klessheimi
kastély az ausztriai Salczburg
mellett található, ma szállodaként működik. Kezdetben I. Ferenc József
legkisebb öccsének Habsburg-Lotaringiai Lajos, Viktor osztrák főhercegnek volt
hivatalos lakhelye.
2. A
„koronatanács” a monarchia idejéből a
„királyság nélküli királyságra” maradt tanácsadó, véleményező testület. Tagjai
a király (a kormányzó) feltétlen bizalmát élvező, nagy tapasztalatokkal
rendelkező politikusok és katonai vezetők voltak. Lakatos Géza miniszterelnök
visszaemlékezéseiben beszámol az 1944. okt.15-i ülésről, ahol Horthy
bejelentette, hogy fegyverszünetet kér az oroszoktól. Az ülés igen rövid volt,
11-kor kezdődött és 12 órakor már be is fejeződött. Nyilván azzal a céllal, hogy
a németbarát miniszterek (Jurcsek Béla, és Reményi-Schneller Lajos)
ellenvetései ne hangozhassanak el. A hivatalos magyarázat az volt, hogy a német
teljhatalmú megbízott Edmund Veesenmayer már várta Horthy Miklóst a kormányzó
dolgozószobájában. A tanács ülései Szálasyék „országlása” alatt sem szűntek
meg.
Az ülésen 1944. március 19-én Bárczy István
államtitkár által készített jegyzőkönyvet a honlap látogatója eredeti
szövegkörnyezetben ismerheti meg. Horthy ugyanis a szöveget - tintával - több
helyen javította, majd a javítottat írta csak alá.
A koronatanács ülésén résztvevő személyek neve utáni
jelölések: m.kir.t.t., m.kir = magyar királyi titkos tanácsos, magyar királyi kifejezések
rövidítései.
3. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) Magyarország kormányzója. Az
Osztrák-Magyar Monarchia tengerész tisztje. Kezdetben Ferenc József császár és
király szárnysegéde. Ellentengernagyként a monarchia flottájának utolsó
parancsnoka. Az I. világháború végén ő adta át a flottát a horvát nemzeti
tanács képviselőinek. Életével ezen a honlapon többször foglalkoztam (Horthy
kormányzó az amerikaiak őrizetében, A miniszterelnök menekülni kényszerül,
Kormányzóválasztás 1920).
4. Rudolf Rahn
(1900-1975) német diplomata, követ (Párizs: 1940-1943, 1943-1944 Bp., Salói
olasz fasiszta bábállam 1944-1945).
5. Paul Schmidt
követ, Hitler tolmácsa. 1923-ban lépett külügyi szolgálatba. A nácik hatalomra
jutása óta a Führer tárgyalásain tolmácsolt. A második világháború végét
követően 1949-ben jelentette meg „Hitler tolmácsa voltam” címmel. A könyv
Magyarországon a Gondolat Kiadó gondozásában 1971-ben jelent meg.
6. dr. Kállay Miklós (1887-1967) politikus, miniszterelnök. Kállay András szabolcsi főispán
és Eördöghfalvi Csuha Vilma nyolcadik gyermeke. Életével ezen a honlapon „A
miniszterelnök menekülni kényszerül” c. szerkesztés „szövegmagyarázata”
részletesen foglalkozik.
7. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) magyar Nobel-díjas biofizikus.
Szent-Györgyi a harmincas években szegedi laboratóriumában izolálta a „C”
vitamint, 1936-ban pedig a „P” vitamint. Munkásságát 1937-ben orvosi-élettani
Nobel-díjjal ismerték el. Magyarországon felfedezéseiért „Corvin-lánccal”
jutalmazták.
Világhírét a „szegedi fűszerpaprika” „C” vitaminja
alapozta meg. 1938-tól tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. A második
világháború vége felé a „Kállay-kormány” a szövetségesekkel történő
kapcsolatfelvétel céljából - „tudományos előadás tartása” fedő címen -
Isztambulba küldte. 1944. március 19-én országon belül „az illegalitást”
választotta. A németek elől a svéd követségre menekült.
A háború után hozzálátott az akadémia
újjászervezéséhez. Amikor a magyar hatóságok - legjobb barátját - Zilahi Lajost
letartóztatták, elhatározta, hogy külföldre távozik. Az USA-ban telepedett le,
kutatásait ott folytatta.
8. Pietro Badoglio (1871-1956) olasz hivatásos katona, marsall, politikus. Életével ezen
a honlapon a „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztés „szövegmagyarázata”
részletesebben foglalkozik.
9. Szvatkó
Pál újságíró, író. A „Magyarország”
c. lapban írt akkori cikkére utalhattak a németek.
10. dr. Imrédy Béla (1891-1946) gazdasági szakember, politikus, parlamenti képviselő,
miniszterelnök. Többször volt miniszter. Imrédy 1938. májusától-1939 februárig
volt az ország miniszterelnöke. Az első és második „zsidótörvény”
elfogadtatásában nagy szerepe volt. Kezdetben az „angolszász-orientáció” híve.
1938-tól viszont „megszállottként” Németország követőjévé vált. Veesenmayer
1944. márc. 19-e után Imrédyt „szerette volna látni” a miniszterelnöki székben.
A háború után háborús bűnösként elítélték és 1946-ban felakasztották.
11. Dörnberg
báró Hitler protokoll-főnöke.
12. Csatay Lajos (1886-1944) hivatásos katona, tüzértábornok, honvédelmi miniszter.
Harcolt az első világháborúban. 1919-ben a „Tanácsköztársaság” oldalára állt.
1919-1921. között hadiakadémiai tanár volt. A 30-as 40-es években különböző
katonai egységeknél teljesített szolgálatot. Rövid ideig a 2. magyar hadsereg
majd később a 3. magyar hadsereg parancsnoka. A Kállay és a Sztójay kormányban
honvédelmi miniszter volt. 1944. okt. 16-án mielőtt a Gestapo letartóztatta
volna, feleségével öngyilkosságot követett el.
13. Szombathelyi Ferenc (1887-1946) hivatásos katona, vezérkari főnök.
Katonai pályáját hadapródőrmesterként kezdte (1906), később hadnagy lett
(1907), 1915-től vezérkari százados, 1922-től vezérőrnagy, 1926-től
hadiakadémiai tanár. 1929-től vezérkari ezredes, 1937-től tábornok, 1938-tól a
honvéd vezérkar főnökének helyettese, 1939-től altábornagy, 1941-től a vezérkar
főnöke. 1941-től vezérezredes. A német megszállás (1944.márc.19.) után
nyugdíjba vonult. Korábban az „újvidéki vérengzés” katonai felelősei ellen hadbírósági
eljárást kezdeményezett. 1946-ban - a háború után - a népbíróság
életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Ries István akkori igazságügyi
miniszter (SZDP) kellő jogi alap nélkül „kiadta” Tító Jugoszláviájának.
Jugoszláviában bíróság elé állították halálra ítélték
és kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben hozott ítéletében „bűncselekmény
hiányában” rehabilitálta.
14. Wilhelm Keitel (1882-1946) hivatásos katona, német vezértábornok, marsall. Életével
ezen a honlapon „Goebbels a Hitler elleni merényletről” és a „Néhány óra és
mindennek vége” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.
15. Joachim von Ribbentrop (1893-1946), kezdetben pezsgőügynök, később
diplomáciai szolgálatban lépett bár nem volt hivatásos diplomata. Hitler egyik
leghűségesebb híve, külügyminiszter. Életével részletesebben a „Még néhány óra
és mindennek vége” c.szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.
16. Ion Antonescu (1882-1946) román hivatásos katona, politikus, conducator (diktátor).
Részt vett az első világháborúban. „Ázsiója” a román átállás után (1916)
emelkedett, amikor országa területe majdnem kétszeresére nőtt. 1922-ben
Párisban volt katonai attasé, 1923-1926. között Londonban teljesített
szolgálatot.
1934-től tábornok, később a román hadsereg vezérkari
főnöke. 1940-től a Horia Sima vezette „Vasgárda” segítségével és a németek
hathatós támogatásával országa a németek oldalára állt. Ő maga pedig kormányt
alakított Hitler egyik legmegbízhatóbb és leghűbb szövetségesévé vált. 1941-től
diktátori jogokkal ruházta fel önmagát (államfő, miniszterelnök, a hadsereg
főparancsnoka volt egy személyben). A keleti fronton csaknem egymillió katonát
állomásoztatott. Kb. 420000 beszarábiai, moldvai zsidó kivégzése szárad a
lelkén.
Románia 1944. aug. 23-i sikeres „kiugrása” után
letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. Később kiadták az új rezsimnek.
Háborús bűnösként golyó általi halálra ítélték és kivégezték.
Személye nem tévesztendő össze Mihai Antonescu
külügyminiszterrel, névrokonával, Románia akkori második emberével.
17. Edmund Veesenmayer (1904-1977) német közgazdász, náci diplomata. 1943-ban
hosszabb „tanulmányt” írt Magyarország társadalmi, gazdasági, politikai
helyzetéről. A tanulmány felölelte a Felvidék és Erdély állapotait is. A
tanulmány elsősorban a „németek szempontjából” igyekszik bemutatni Magyarország
akkori viszonyait.
Veesenmayer, mint a német külügyminisztérium
szakértője Hitler rendkívüli felhatalmazásával érkezett 1944. március 19-én
Magyarországra, azon a vonaton, amelyen Horthy Miklós Klessheimből Budapest
felé hazafelé tartott. Horthy Miklós a vonaton találkozott először
Veesenmayerrel, akit a leköszönő Ráhn követ mutatott be a kormányzónak és a
küldöttség többi tagjának. A „teljhatalmú megbízott” ettől kezdve Magyarország
belpolitikai életének „elsőszámú” alakítójává vált. A Whermachton kívül, minden
az országban tartózkodó német szervezet (SS, gestapo) felett rendelkezhetett. A
„nürnbergi perek” egyikében 1949-ben húsz év szabadságvesztést szabtak ki rá.
Büntetését később „megfelezték”. 1951-ben került szabadlábra.
Haláláig Darmstadtban élt, egy német vállalkozás gazdasági
szakértője volt.
18. Ghiczy
Jenő (1893-1982) hivatásos diplomata,
már a monarchia idejében, annak összeomlásától pedig hosszú éveken át
diplomáciai területen dolgozott. 1939-től a magyar külügyminisztérium politikai
osztályának vezetője, majd a külügyminiszter állandó helyettese. 1943-1944.
között külügyminiszter.
19. Sztójay Döme (1883-1946). Eredeti nevén Sztojakovics, szerb származású hivatásos
katona, politikus.
Kezdetben a honvédelmi minisztérium kémelhárítási
osztályán dolgozott. 1927-től Berlinben katonai attasé. 1935-től altábornagy.
1936-1944. között követként teljesít külügyi szolgálatot Berlinben. 1944. márc.
22 - aug. 29. között miniszterelnök, külügyminiszter. 1946-ban a népbíróság
kötél általi halálbüntetéssel sújtotta.
20. Benito Mussolini (1883- 1945) olasz politikus, fasiszta diktátor. Olaszország
teljhatalmú miniszterelnöke 1922-1943. között. 1943-1945. áprilisáig az észak-olaszországi
bábállam vezetője (Salói Köztársaság). Életével ezen a honlapon a „Mussolini
lejtmenetben” c. szerkesztés „szövegmagyarázata” foglalkozik.
21. démenti = valótlan hír, hivatalos cáfolata (francia nyelven)
22. Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) politikus, hosszú ideig belügyminiszter.
Pécsett született.
Budapesten járt egyetemre. A jogi diploma megszerzése
után a Pécs Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. Pécs szerb megszállása idején
(1918) a nemzeti mozgalom helyi szervezője. 1921-től Baranya és Pécs, 1925-től
Somogy-vármegye főispánja. Először a Gömbös kormányban belügyminiszter (1931-1935),
miközben országgyűlési képviselő is. 1936-től a felsőház tagja. 1938-1944.
között több kormányban is belügyminiszter (Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay
kormányok) - Keresztes Fischer Ferenc a „Bethlen- Kállay” féle konzervatívok
közé tartozott. A német megszállás idején (1944. márc. 19.) a gestapo letartóztatta
és koncentrációs táborba hurcolta. Bécsben halt meg a háború után 1948-ban.
23. Gestapo
a német „Geheime Staatspolizei” rövidítése.
Titkos Államrendőrség. A hitleri Németország biztonsági szerveinek
legkegyetlenebb formája. A szervezet 1933-től a Porosz Titkosrendőrségből „nőtt
ki”.
Hírhedt vezetői voltak: Rudolf Diesl, Hermann Göring,
Heinrich Himmler, Heinrich Müller, Ernst Kaltenbrunner).
24. gr. Bethlen István (1874-1946) jogász, mezőgazdász végzettségű
politikus, miniszterelnök. Horthy Miklós egyik legbizalmasabb tanácsadója.
1919-ben a bécsi magyar „antikomité” vezetője, 1920-ban a magyar békedelegáció
tagjaként részt vett a párisi béketárgyalásokon. 1921-1931. között a
legnehezebb időkben Magyarország miniszterelnöke. Bel- és külpolitikában „sokat”
köszönhetett neki az ország akkori lakossága. Életét részletes igen alapos
munkával politikai életrajz formájában Romsics Ignác dolgozta fel. „Bethlen
István” második kiadás Osiris Kiadó Bp. 2005.
25. Zsilinszky Andor, nem más, mint Bajcsy Zsilinszky Endre. (1886-1944)
jogász, újságíró, politikus.
Ezen a honlapon életével részletesen is foglakozom a
„Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó stációja” c. szerkesztés
„szövegmagyarázatában”.
26. Hans von Greiffenberg német gyalogsági tábornok. A német megszállás idején
(1944. márc. 19.) a Magyarországon állomásozó német katonai erők (Wehrmacht)
főparancsnoka.
27.
propozíció = előterjesztés, indítvány
(latin kifejezés)
Forrás:
Internet:
Wikipedia, www.historiamozaik.atw.hu
,
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2010. január
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!