Egy soproni plébános különös esete

Érdeklődéssel olvastam Kenyeres István írását a „Rubicon” c. történelmi magazin 2014/8 számában egy soproni plébános különös esetéről. „1527. február 24 Erasmus Schreyer Sopronban szolgáló kapitány letartóztatta Pacsa János soproni plébánost. Az eset nem is érdemelne különösebb figyelmet az utókor részéről, azonban ennek az aprónak tűnő intézkedésnek következményei alapjaiban határozták meg a Habsburgok Mohács utáni magyarországi berendezkedését. A történet két főszereplője: Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye, I. Ferdinánd magyarországi helytartója és Pacsa János soproni plébános.”

A mohácsi csata után…

„A mohácsi csatát követő kettős királyválasztás nemcsak az ország, hanem Sopron életében is gyökeres fordulatot hozott. Sopron városa ugyanis 1526 késő őszén megnyitotta a kapuit Mária, illetve Ferdinánd katonasága előtt. Előbb Mária küldött mintegy 300 főnyi katonaságot egyik legfontosabb familiárisa, Jacob von Stamp királynéi vadászmester vezetése alatt. A város azonban a bizonytalan helyzetben vonakodott őket bebocsátani. Így Mária kénytelen volt újabb parancsot adni a soproniaknak, akik Báthory István nádor hasonló tartalmú utasítására végül is beengedték a királyné által küldött katonaságot. A város 1527 januárjában hűségesküt tett Ferdinánd követei előtt.

A soproni plébános letartóztatása

A Habsburg uralkodó 1527.február 1-jén nevezete ki egyik legfontosabb hívét, a tapasztalt katonát, Dietrich von Hartischt a soproni kapitányi és a Sopron megyei ispáni tisztségre. Hartschsal együtt jelentős létszámú katonaság került Sopronba, több száz gyalogos és az Erasmus Scheyrer kaptánysága alá tartozó. 22 főnyi horvát nemzetiségű huszárság. Így 1526 végétől 1527 nyaráig, I. Ferdinánd Szapolyai elleni hadjáratának megindításáig. Pozsony és Magyaróvár (Mária birtoka) mellett lényegében Sopron városa volt a Habsburg-párt legfontosabb magyarországi hídfője. Sopron városa számára a tekintélyes létszámú katonaság jelenléte nagy gondot okozott. Ugyan I. Ferdinánd a csapatokat az Alsó-ausztriai Kamarából havi rendszerességgel fizette, de a beszállásolás terhe a soproniakat érzékenyen érintette. Az egyik horvát katonát, akiről csak annyi tudható, hogy Veitnek (Vid/Vitus) hívták, éppen Pacsa soproni plébánoshoz szállásolták be.

Úgy tűnik, kezdetben

 jól kijöhetett egymással a plébános és „albérlője”, hiszen Pacsa kölcsön adta a lovát a horvát katonának, hogy azzal jelenjen meg a mustrán , illetve Csepregen termett borának élvezetét sem tagadta meg tőle. Mégis, hogy-hogy nem, megromlott közöttük a viszony, aminek az lett a következménye, hogy 1527.február 24-én, vasárnap a horvát feljelentette Pacsát Scheyrer kapitánynál a magyarokkal való összejátszás vádjával. A kapitány, miután kihallgatta, Máté nevű káplánjával együtt lefogatta és börtönbe vetette Pacsát.

Az ügy visszatetszést keltett

Sopron város polgársága körében, ezért két nap múlva Franz Siebenbürger és Nagy Balázs soproni esküdtek levélben kérték Mária pozsonyi tanácsosát, Szalaházy Tamás veszprémi püspököt, járjon közben Mária királynénál annak érdekében, hogy az alsó-ausztriai kormányzat engedje szabadon Pacsát. A levélből kiderül: Sopron lényegében katonai igazgatás alá került, és ügyükben a magyar törvényekkel és jogszokással ellentétben nem a helytartó Mária pozsonyi udvara, hanem I. Ferdinánd Bécsben székelő alsó-ausztriai kormányzó tanácsa illetékes

Botrány Pozsonyban

A pozsonyi udvarban jelen lévő magyar előkelőségek és tanácsosok körében óriási felzúdulást keltett Pacsa letartóztatása. A Mária mellé rendelt magyar tanácsosok, jogban jártas, tapasztalt egyházi és világi előkelők nem a számukra bizonyára teljességgel ismeretlen soproni plébános sorsa miatt aggódtak. Ők ugyanis rögtön felismerték az ügy mögött húzódó probléma lényegét: a Magyar Királyság területén magyar alattvaló által elkövetett bűncselekmény kivizsgálása kizárólag a magyar hatóságokra, azaz rájuk tartozik. Így tehát a soproniak azon kérése, hogy Mária járjon el Ferdinánd bécsi kormányzatánál egy Sopronban letartóztatott soproni plébános kiszabadítása érdekében, önmagában a magyar ügyekbe történő beavatkozás elismerése lett volna.

Mindez politikailag

igen kényes szituációban történt, amikor Ferdinánd, mint választott magyar király ugyan ígéretet tett a magyar törvények és szokások betartására, de koronázása még nem történt meg és az ország nagy része Szapolyait ismerte el királynak. Mária és környezete pedig éppen Ferdinánd magyarországi hatalom átvételének előkészítésén, a rendek megnyerésén munkálkodott. Egy ilyen ügy tehát jó muníciót adhatott volna a Szapolyai-párt kezébe.

Ferdinánd pozsonyi megbízottja,

Rauber laibachi püspök, akit Mária királyné maga elé rendeltetett az ügyben és akinek a magyar rendek is erőteljesen panaszkodtak, igyekezvén menteni a helyzetet, március 1-jén utasította Erasmus Scheyrer kapitányt, hogy engedje szabadon a soproni plébánost és káplánját. Ugyanakkor Mária királyné közvetlenül is parancsot adott Pacsáék szabadon bocsátására. Az intézkedésnek azonban kevés foganatja volt. Scheyrer felettese, az időközben Sopronba visszaérkező Hartisch kapitány ugyanis - miután kivizsgálta az ügyet - március 7-én Pacsát és káplánját láncba verve Bécsbe küldette az alsó-ausztriai kormányzó tanácshoz, hogy az járjon el ügyükben.

Az alsó-ausztriai kormányzó tanács

már másnap, március 8-án meghozta első intézkedését: jobbnak látta, ha a két renitens magyar papot elkülönítik, egyiküket Melkbe, a másikat az ekkor Ausztriához korona zálogbirtokként tartozó Kőszegre kívánták küldeni és ott fogságban tartani. Másnapra azonban lényeges fordulat állt: mindkettőjüket Bécsben tartották, és arra kötelezték őket, hogy írásban számoljanak be a történtekről. Ugyanekkor szabadlábra helyezték Pacsáékat, de külön engedély nélkül nem hagyhatták el Bécset. A hirtelen enyhülés okait Pozsonyban kell keresnünk.

Hartisch intézkedése nyomán

ugyanis még nagyobb felháborodás tört ki Mária udvarában. A helytartó-királyné újfent maga elé rendelte Raubert és Pemfflingert, hogy adjanak számot a történtekről. A két biztos azonban hiába magyarázkodott, Mária és a magyar tanácsosok nem fogadták el a válaszukat. A magyar tanácsosok hangsúlyozták, hogy az ügyet az ország törvényeinek és Ferdinánd választási ígéretének megsértéseként fogják fel, s indulatosan követelték a két egyházi személy azonnali szabadon bocsátását, valamint Pozsonyba küldését, hogy ott a királyné és a tanácsosok, mint a magyar király (tehát Ferdinánd) teljhatalmú képviselői ítélkezzenek felettük. Rauber és Pempfflinger ezért március 11-én írt levelükben azt tanácsolták az alsó-ausztriai kormányzó tanácsnak, hogy engedjenek a magyarok követelésének, és ezzel előzzék meg a Ferdinánd számára káros további rágalmakat. Magyarán: az ügy miatt nem érdemes a magyarokkal összeveszni és rontani Ferdinánd jó hírét a hezitáló Szapolyai-párt nemesség előtt.

A magyar szuverenitás megsértése

Ugyanekkor kaphatták Kézbe Bécsben Mária határozott, ellentmondást nem tűrő hangvételű levelét. A királyné erősen nehezményezte, hogy a soproni kapitány láncra verve Bécsbe küldte Pacsáékat. Hangsúlyozta, hogy Ferdinánd megbízásából ő az ország helytartója, és neki joga van ítélkezni az ügyben. Pacsáék Bécsbe rendelésével, azaz az ügy magához vonásával az alsó-ausztriai kormányzó tanács megsértette Ferdinándnak a magyar rendek részére írásban tett választási ígéretét, mely szerint minden rendű és rangú személyt megőriz saját státuszában, és minden Magyarországon felmerülő büntető- vagy más ügyet a magyar jog alapján, Magyarországon fognak tárgyalni, nem pedig Ausztriában vagy más helyeken. Ezt követően Mária nyomatékosan felszólította a bécsi kormányzatot, hogy haladéktalanul engedje szabadon Pacsát és társát, és küldje őket Pozsonyba.

Az ügyben ekkor már

az alsó-ausztriai kormányzó tanács számára sem Pacsa János és káplánja volt igazán fontos. A tét sokkal nagyobb volt: a Sopron feletti fennhatóság. A bécsi tanácsosok ugyanis arra hivatkoztak, hogy nem sértették meg a magyar törvényeket, mivel ez szerintük hadbírósági ügy: az I. Ferdinánd kapitányai által kezdeményezett vizsgálatok ugyanis hadbírósági ügynek számítanak és őrájuk tartoznak. Másrészt Ferdinánd megparancsolta nekik, hogy őrködjenek Sopron felett. Nekik van illetékességük. A soproni plébánost olyan cselekményekkel gyanúsították meg, amelyek veszélyeztetik az uralkodó említett rendelkezését, ezért rendelték őt magukhoz további vizsgálatok lefolytatására. A levél végén ugyanakkor jelzik: a mentegetőző levelek megírása után kiadják Pacsát és társát Máriának, hogy Pozsonyban folytassák le az ügy kivizsgálását. A Pacsa-ügy ezen a ponton hivatalosan véget ért. Mária április 16-i, Hartischnak írt leveléből kiderül, hogy Pacsa kiszabadult a fogságból.

Arra azonban nincs adat,

hogy Pozsonyban lefolytatták-e az eljárást Pacsáékkal szemben, de ennek már nem volt jelentősége. Ami Pacsa János további sorsát illeti, úgy tűnik semmi hátrány nem érte az ügy miatt, sőt I. Ferdinánd is a kegyeibe fogadta. Erre utal, hogy amikor 1533-ban a város két betöltetlen oltárjavadalmat eladott és a bevételt a város védelmére fordította a király az egyik javadalmat – a város kegyúri jogát figyelmen hagyva - éppen Pacsának adományozta. A városi tanáccsal megromlott viszonya miatt Pacsa 1534-ben kénytelen volt megválni város plébánosságtól, de nem távozott Sopronból, ugyanis a johannita rendház perjele lett. E pozíció megszerzésében szintén szerepe volt a királyi kegynek. 1539-ben pedig győri kanonokká és soproni főesperessé választották. A jelentős soproni ingatlan vagyont felhalmozó Pacsa Jánossal a forrásokban 1542-ig találkozunk.

A Pacsa ügynek

 a helytartóságot 1527 nyaráig betöltő Mária és tanácsosai szempontjából szimbolikus jelentősége volt: el tudták érni, hogy ne sérüljenek az erre sokat adó magyar rendek és áttételesen a magyar államiság érdekei. Ezt követően Ferdinánd egész magyarországi uralma alatt nincs tudomásunk arról, hogy a Habsburg uralkodó bármikor kísérletet tett volna az ország törvénykezési rendszerének megváltoztatására, a Magyar Királyság Mohács után valójában csak jelképes szuverenitásának a kortársak szemében fontos, egyik leglényegesebb elemének megsértésére. De hozzá tehetjük: Sopron kapcsán sem merült fel többé ilyen kísérlet. Mária királyné és tanácsosai gyors és határozott fellépésének mindezekben meghatározó szerepe volt. Végső soron talán Pacsa János soproni plébános ügye is közrejátszott a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság sajátos kapcsolat rendszerének kialakulásában.

Megjegyzés:

Pacsa János minden bizonnyal Csepregről, magyar ajkú családból származott.1520-ban a Csepreg melletti Szentkirály plébánosa v olt, innen került 1522-ben a szomszédos Bükre plébánosnak és egyúttal alesperesnek. Szintén ettől kezdve szerepel, mint győri káptalan dézsmaszedője (decimator). Ezen hivatalát megtartva alesperesként kerülhetett 1525 tavaszán a Szent Mihályról elnevezett soproni városi plébánia élére.”

Szerkesztette: Dr. Temesvári Tibor

2014 november

Forrás:  Rubicon történelmi magazin 2014/8 szám.