Ujszászy a fogoly (1944-1948)

A könyv, amelyből egy részletet megosztok olvasóimmal már évek óta könyvtáram egy értékes darabja. A „Vallomások a holtak házából” Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2.vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) fogságában írott feljegyzéseit tartalmazza 661 oldalon. Ujszászy arról is nevezetes, hogy a 30-as és 40-es évek népszerű színésznőjének Karády Katalinnak volt a barátja.

„ Német fogságban

A német megszállás napján, 1944. március 19-én Kállay miniszterelnök a semleges Törökország budapesti követségére menekült. Pár nappal a Sztójai¹-kormány beiktatása után, március végén, gróf Andrássy Mihályon keresztül üzent Újszászynak, hogy a -letartóztatást elkerülendő - csatlakozzon hozzá és vigye magával az amerikaiak által hozott rádiókészüléket is. Tekintettel arra, hogy a török követséget német katonák gyűrűje fogta körül, Újszászy meg sem próbált bejutni. Egyes beszámolók szerint a vezérőrnagy a megszállást követő na-pokban zsidónak minősülő személyek ingóságainak elrejtésében vett részt. Többen azzal gyanúsították, hogy a csendőrkísérettel, tehergépkocsikon elszállított vagyontárgyakat (főleg perzsaszőnyegeket) saját céljaira elrejtette >biztonságos helyre<.

Közben az SD

egyre több információt tárt fel a magyar különbéke- kísérletek hátteréről, köztük a Veréb Misszióról is. Nem volt ismeretlen előttük az sem, hogy a tervekben Ujszászy már 1943 decemberétől mint központi figura, az amerikai küldöttséget fogadó személy szerepelt 1944.április 14-én dr. Edmund Veesenmayer² SS-brigadeführer, a német birodalom teljhatalmú magyarországi megbizottja táviratában tájékoztatta a német külügyminisztériumot az elmúlt napokban megtett intézkedésekről. Többek között az alábbiakról tett jelentést:>Követeltem Kádár ezredes és Ujszászy tábornok, e két sötét személy azonnali eltávolítását. Megállapodtam egyidejűleg a Biztonsági Szolgálattal (SD –K.Z.A.), ha ezt nem hajtanák elég gyorsan végre,abban az esetben akár letartóztatásukkal is siettetni fogjuk az ügyet.<

A magyar kormány

napokon át nem teljesítette Veesenmayer követelését , így végül az intézkedést valóban az SD >foganatosította<. Amikor Karády³ és Ujszászy, a színésznő Kaas Ivor utcai lakásában hírét vették, hogy a németek le akarják tartóztatni őket, elszöktek, és gépkocsin a közösen bérelt, Felső Zöldmáli út 29. sz. alatti villába menekültek. Április 18-án hajnalban érkeztek oda a német Biztonsági Szolgálat tisztjei, akik Karádyt azonnal elszállították az SD Melinda Társasüdülőben kialakított objektumába. Miközben betuszkolták a gépkocsiba Karády - mint egyik háború utáni riportjában elmesélte - hallani vélte, hogy a villában Ujszászyt már bántalmazzák. Erre azonban Ujszászy német fogsága alatt nem került sor.

Még ezen az éjjelen

az SD Kádár Gyula⁴ vezérkari ezredest is letartóztatta. A 2.vkf. osztály korábbi vezetőit a Pestvidéki Törvényszék budai, Gyorskocsi utcai fogházába (akkori nevén Német Rendőri Fogda, Deutsches Polizeigefangnis) szállították.

Veesenmayer április 18-i, Berlinbe küldött táviratában jelentette Ujszászy és társai 19-i jelentésében pedig lovag Kern Károly őrizetbe vételét. Ügyüket a német Biztonsági Rendőrség (Sicherheitspolizei) és a Biztonsági Szolgálat (SD) magyarországi parancsnoksága, a KdS (Kommandeur de Sicherheitspolizei und des SD) vette kézbe.

A következő napokban

Ujszászyt az SD tisztjei folyamatos kihallgatásoknak vetették alá a hírhedtté vált svábhegyi Új Majestic szállóban. Az egyik kihallgatás során - miközben az ebédszünetben személyére felügyelő őr elaludt - Ujszászynak állítólag alkalma nyílott betekintenie vizsgálati anyagába. Ebből kiderült számára, hogy kik voltak feljelentői (Vörös Géza vezérőrnagy, Merkly Antal ezredes, Ferenczy László csendőr alezredes, Lovas László vezérkari alezredes és Király Kornél szolgálaton kívüli őrnagy), továbbá kik azok, akik ellene tanúskodtak, illetve megismerhette a személyét érintő vádpontokat is. A hosszú vizsgálatok alatt egy önvallomást is írattak vele. Ez az első beszámoló - az Ujszászy-féle feljegyzések sorában - azonban elveszett. Tartalmáról annyit tudunk, hogy a tábornok a fogságban olyannyira megtört, hogy a Veréb Misszió érkezésével kapcsolatban majd minden részletet feltárt a németeknek, még azt is elárulta, hogy az amerikai tisztek valójában nem Titóhoz tartottak, hanem az előzetes fegyverszünet feltételeiről a magyar kormánnyal folytattak volna megbeszéléseket.

E kézzel írott Ujszászy-vallomást

- az eredeti német nyelvű változat mellett, annak 10 oldalas angol fordításával - megmutatták az Új Majestic hotelben ugyancsak kihallgatás alatt álló Duke ezredesnek is. A vezérőrnagy annyiban >szépítette - a Veréb Misszió szerepét, hogy küldőjeként nem az amerikai titkos szolgálatot, az OSS-t, hanem a vezérkart jelölte meg, így Duke, Suarez és Nunn nem kémeknek, hanem katonai személyeknek minősültek. (Nem tudható, hogy Újszászy tisztá-ban volt-e azzal, hogy az ellenséges kommandókat és missziókat Hitler 1942. október 24-ei parancsa értelmében a helyszínen kell kivégezni.)

A Veréb Misszióval

kapcsolatos német vizsgálatok eredményét április 20-án, pár nappal Ujszászy és Kádár letartóztatása után foglalta össze Veesenmayer birodalmi megbízott. Ebből kiderül, hogy az SD egyelőre számos részletet nem, vagy csak pontatlanul tudott feltárni. Ribbentrop külügyminiszterhez írott jelentésében Veesenmayer - többek között - kifejtette, hogy a >letartóztatottak eddig jól vallottak< és ->egybehangzó adatok szerint <- az akció fő mozgatója Szent-miklósy Andor, a külügyminiszter állandó helyettese volt, az amerikai tiszteket > Ujszászy vette pártfogásba<, s a missziót vezető ezredes >állítólag< visszatért Bernbe. A birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja az eseményekről tájékoztatta Baky László belügyi államtitkárt is, aki az egyik meghallgatás alkalmával Horthyval ismertette is a Veesenmayertől hallott,> hihetetlen< történetet. A kormányzó - némi álnaivitást színlelve - kétkedően, hitetlenkedve hallgatta végig Baky beszámolóját.

Májusban a német Biztonsági Szolgálat

magyarországi parancsnokságának vizsgálatai a magyar fegyverszüneti tervekkel és a Veréb Misszióban részt vett tisztekkel kapcsolatban tovább folytatódtak. Ujszászy szerepe kapcsán került sor Fodor Pál, a Kis Újság politikai rovatvezetőjének, a vezérőrnagy egyik közeli ismerősének letartóztatására. Fodor egyike volt azon kevés személyeknek, akik 2.vkf. osztályvezetősége idején gyakran látogatták a tábornokot. A tisztek között az a pletyka járta, hogy Fodor egyike Ujszászy azon bizalmi kapcsolatainak, amelyeket még Andorkától örökölt. Fodor ugyanis már Ujszászy hivatalba lépését megelőzően is a 2.vkf. osztály gyakori látogatója volt.

Az újságíró által kívánta bizonyítani a német Biztonsági Szolgálat, hogy Ujszászy korábban számos munkaszolgálatos, zsidó származású személy ügyében közbenjárt. Fodor később rejtélyes körülmények között a Gyorskocsi utcai fogházban vesztette életét. Május 3-án, valószínűleg szintén az Ujszászy és Kádár elleni vizsgálatok miatt vették őrizetbe Hatz Ottót, az amerikaiakkal való rádiókapcsolat létesítésében részt vevő isztambuli magyar katonai attasét is. Tekintettel arra, hogy - az azonos állomáshelyen eltöltött attaséi szolgálatukból személyes kapcsolataik miatt - a szófiai a német hírszerző kirendeltség vezetője, a dr.Delius álnéven működő Wagner vezérkari ezredes mellette tett vallomást, Hatzot - bizonyíték hiányában - 26-án szabadon engedték.

A három tiszt

(Ujszászy, Kádár és Szombathelyi) őrizetbe vételének híre több csatornán keresztül eljutott Horthy kormányzóhoz, aki június 6-i Hitlerhez írott levelében kérte a >korrekt, ártatlan magas rangú< katonatisztek szabadon bocsátását, illetve a megszálló csapatok valamint a német biztonsági szervek visszavonását Magyarországról. Az államfő még ugyanazon a napon Klessheimbe küldte a miniszterelnököt, hogy Hitlerrel és Ribbentrop külügyminiszterrel tárgyaljon a két ország közötti együttműködés jövőjéről és a megszálló intézkedések enyhítéséről. Sztójay Döme kormányfőt június 7-én, a délutáni órákban fogadta Hitler. A megbeszélés során Sztójay - többek között - a további vizsgálatok lefolytatása mellett kérte a három tiszt átengedését a magyar hatóságoknak. Hitler válaszul közölte, hogy a szükséges intézkedéseket - talán épp Horthy levelének hatására - ez ügyben már megtette.

Még ugyanazon a napon,

június 7-én, 50 napi német fogságban eltöltött idő után Ujszászyt, Kádárt és Kernt a vizsgálatok további lefolytatására átadták a magyar hatóságoknak. Kádár - aki a >szabadulás< idejét helytelenül június végében adja meg- az alábbiakban emlékezett vissza a történtekre:

>Már ott állt Ujszászy tábornok és Kern őrnagy, valamint a Melinda úti főgestapós Klades, aki oly meleg szavakkal fogadott első este, és kilátásba helyezte utam végét.(…) Amint ott álltunk, egyszer csak előlépett Ujszászy és ékes szavakkal megköszönte Klagesnak a bajtársias, kifogástalan bánásmódot.(…) Hányingert kellett leküzdeni, még Klages is megvetéssel mérte végig Ujszászyt, majd betessékelt bennünket az őrszobába.

Magyar védőőrizetben

Ujszászy vezérőrnagy néhány hétre vizsgálati fogságba, betegsége miatt a 10. számú Honvéd Helyőrségi Kórházba (Budapest, XIII. Róbert Károly krt. 44.) került, ahol a kórház egyik szobájában folytatódtak kihallgatásai. A dr.Poór Pál hadbíró őrnagy vezette vizsgálatok azonban már jóval mérsékeltebb, udvariasabb légkörben zajlottak, mint korábban. Bár a körülmények javultak, a kérdések gyakorlatilag változatlanok maradtak. A Honvéd Vezérkar főnöke bíróságát is főleg az amerikai küldöttséggel kapcsolatos információk érdekelték.

Eközben Veesenmayer

birodalmi megbízott újabb személyi változások előkészítésébe kezdett, amelyek érintették Ujszászy és Kádár (korábbi) beosztását is. Már május 13-án úgy döntött, hogy helyükre vissza kívánja hozni a német barát Vasváry József vezérőrnagyot, s személyében kívánja egyesíteni (tulajdonképpen német kézre játszani) a legfontosabb magyar titkos szolgálati szervet, a 2.vkf.osztályt és az Államvédelmi Központot. Veesenmayer terve azonban - valószínű Vörös vezérezredesnek a Honvéd Vezérkar főnökének ellenkezése miatt- nem valósulhatott meg. Az ÁvK irányítását Ujszászy letartóztatása után a szintén németellenes Kuthy László vezérkari ezredes vette át, aki május 4-i hatállyal egyúttal a 2.vkf.osztály vezetésével is megbíztak. A személycserékkel összefüggésben már május végén felmerült az is, hogy Ujszászyt >fogyatékba< helyezik.

1944.július 3-án

a vezérőrnagyot - tiszttársaival együtt - kiengedték a vizsgálati fogságból és tárgyalásukig szabadlábon védekezhettek, ám - a Honvéd Vezérkar főnökének július 6-i döntése értelmében - nem hagyhatták el Budapestet. Ujszászy visszavonult bérelt villájába (valószínűleg a Felső Zöldmáli út 29. számú házba) s onnan tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Pár nappal szabadlábra helyezése után felkereste Vörös János vezérezredest, a Honvéd Vezérkar főnökét, és további sorsa, esetleges vezérkari szolgálatának jövője felől érdeklődött. Vörös azonban ajánlott fel új beosztást Ujszászynak, sőt ellenkezőleg, közölte vele, hogy >liberális felfogása< miatt nyugállományba helyezteti. A vezérőrnagy >nyugdíjazására< végül nem került os, októberi pere alatt még a> m.kir.államvédelmi központ állományába tartozó vezérőrnagy < volt.

A németek elégedetlenek voltak

a magyar tábornokokkal és törzstisztekkel szembeni enyhe bánásmóddal, s - legkésőbb július 7-től - Veesenmayer ismét követelni kezdte a miniszterelnöknél Ujszászy, Szombathelyi és Kádár őrizetbe vételét. Vörös hiába ígérte meg, hogy a tisztekkel szemben a magyar törvények teljes szigorával fognak eljárni, elfogásukra a németek mégiscsak megtették a szükséges intézkedéseket. Július 13-án ismét letartóztatták Kern Károlyt. Pár nappal később Ujszászy a villája ablakából észlelte az elfogására érkező német katonákat. Hátra rohant a kertbe, átmászott a kerítésen, s amilyen gyorsan csak tudott, a kormányzó várbeli rezidenciájába sietett.

A Várpalotából Ujszászyt és - az időközben szintén oda menekült - Kádárt a Testőrség Kapisztrán téri Nándor-laktanyájába (ma a hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete) szállították, ahol a két tisztet mintegy zászlóalj erejű, Horthyhoz hű testőrlövész védte a németektől. Érkezésük másnapján két, német katonákkal megrakott teherautó érkezett a laktanya elé, amelyekről Ujszászy és Kádár úgy vélték, hogy letartóztatásukra jöttek. Bár Lázár Károly testőr altábornagy megnyugtatta őket, hogy nem engedi be a németeket, az elmúlt hónapok eseményei következtében erősen megviselt idegállapotú Ujszászy pánikba esett, és javasolta, hogy adják meg magukat, vagy - fogva tartásukat színlelendő - kérjék meg Lázárt, hogy csukassa be őket egy zárkába. Kádár vezérkari ezredes végül elvesztette a türelmét és - legalábbis számos ponton megkérdőjelezhető visszaemlékezése szerint - alaposan lehordta Ujszászyt. A két német teherautó kevéssel éjfél után elhagyta a Kapisztrán teret.

A két tiszt biztonsága érdekében

Vörös Jánosa vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke utasítást adott (formális) letartóztatásukra. Ujszászyt és Kádárt ennek megfelelően július végén a Nándor-laktanyában a vezérkari főnökség egyik ügyésze őrizetbe vette, és egészen 1944. október 2-ig - újabb szabadlábra helyezésükig - a Testőrség laktanyáját nem hagyhatták el. A vizsgálati fogság valójában formális volt. Mind Ujszászy, mind Kádár fogadhatott vendégeket, könnyen tarthatták a kapcsolatot a kormányzósággal és ismerőseikkel.

Ujszászy eleinte

legtöbbször Karády Katalint és ifj. Horthy Miklóst, a Kiugrási Iroda vezetőjét látta vendégül, de előfordult, hogy maga ment át a kormányzóságra, ahol megbeszélést folytatott Horthy kormányzóval, illetve szárnysegédjével, Tost Gyula alezredessel. Valószínűleg ebben az időben merült fel a Kiugrási Iroda részéről az az ötlet, hogy Ujszászyt a Magyar Közösség egy tagjával, Szentmiklósy István vezérkari őrnaggyal együtt megbízzák azzal a feladattal, hogy egy motorcsónakkal hajózzanak le a Dunán egészen a Fekete-tengerig, majd vegyék fel a kapcsolatot az angolszász szövetséges hatalmak képviselőivel. A realitásokat nélkülöző misszió tervét olyan hamar elvetették, hogy feltehetően még Ujszászyt sem értesítették róla.

Az 1944. augusztus 23-i román kiugrás és a Lakatos-kormány 29-i kinevezése utáni napokban Horthy Tudatta Ujszászyval, hogy hamarosan a Szovjetunióval fegyverszüneti tárgyalásokra fog kényszerülni, amelyhez szüksége van a baloldali mozgalmak támogatására is. Tekintettel állambiztonsági múltjára, Horthy⁵ Ujszászyt bízta meg azzal, hogy az ellenzéki csoportokkal vegye fel a kapcsolatot, és képviselőit hozza össze a Kiugrási Irodával.

A kapcsolatfelvételben

Karády Katalin segített, aki ismertségi köre révén - barátnőjén, Acsay Lászlóné Székely Lujza operaénekesnőn keresztül - értesíthette Kovács Imrét, hogy a Nándor - laktanyában keresse fel Ujszászyt. Időközben - Lázár Károly testőr altábornagy javaslatára - Kádárt és Ujszászyt átszállították a Bólyai János Honvéd Műszaki Akadémia hűvösvölgyi épületébe, ahol akkor a testőrség egyik százada állomásozott. Másnap délután az akadémia egyik kaszárnyahelyiségében Kovács Imre - Acsay László kíséretében - találkozott egykori >fogvatartójával<, aki rögtön a lényegre térve közölte, hogy a kormányzó megelégelte a németeket, és döntő elhatározásra szánta el magát. További részletek elárulása helyett a vezérőrnagy elmondta Kovácsnak, hogy neki mindössze annyi a szerepe, hogy a tárgyalások érdekében összehozza ifj.Horthy Miklóssal. A következő nap délutánján Ujszászyékat - Kádár kérésére - Lázár Károly visszaszállíttatta a Nándor laktanyába, ahol végül sor kerülhetett ifj.Horthy Miklós a Kiugrási Iroda vezetője és Kovács Imre, a Magyar Front parasztpárti képviselője közötti megbeszélésekre. A tárgyalások inkább tapogatózó jellegűek voltak, a Kiugrási Iroda konkrét elképzeléseiről nem esett szó.

Miközben Ujszászy

a szomszédos helyiségben várakozott, ifj.Horthy tudatta Kováccsal, hogy apja >átállni készül< majd megállapodott a parasztpárti képviselőivel. A megbeszélések után Kovács Imrét Ujszászy kísérte ki a Nándor-laktanyából, és arra kérte, hogy a katonai kérdésekben a jövőben vele konzuntáljon.

Október 2-án Ujszászyt és Kádárt ismét szabadlábra helyezték. A vezérőrnagy elhagyta a Nándor-laktanyát, és Lázár altábornagy utasítására gépkocsival Budapestre szállította Acsay Lászlót és Kovács Imrét. Lázár Ujszászyt bízta meg azzal, hogy a munkásság esetleges felfegyverzéséről egyeztessen a Magyar Front képviselőivel, illetve a kapcsolatos intézkedéseket hajtsa végre. Kovács Imre azonban azt javasolta, hogy ezekre az egyeztetésekre inkább hoz valakit a Kommunista Pártból. Arra kérte Ujszászyt, hogy egy előre egyeztetett időpontban küldjön értük egy katonai autót a Lánchíd budai hídfőjéhez.

A találkozó október 7-én jött létre.

A terepszínű Mercedes Kovács Imrével és Rajk Lászlóval (mozgalmi nevén >Kirgizzel< ), a Kommunista Párt megbízottjával a Nándor-laktanya elé hajtott, ahol Ujszászy beszállt a gépkocsiba és közölte, hogy mivel a németek megfigyelhetik őket, egy barátja villájába hajtanak. A lakásként használt hűvösvölgyi villában a vezérőrnagy ismertette Rajkkal a kormányzó terveit, majd hozzátette, hogy ő ismét csak közvetít, így jobb lenne, ha a részleteket Lázár Károly testőr altábornaggyal beszélnék meg.

A villában Ujszászy és Rajk⁶ hosszasan elbeszélgetett a politikai helyzetről. Megállapították, hogy a németek és a szélsőjobboldal ellen minden erőt össze kell fogni, és az országot a Szovjetunió segítségével ki kell vezetni a háborúból. A konzultáció során a kommunista vezető és egykori üldözője egy-egy pohár vermut után összetegeződött, majd Rajk - utalva a korábbi baloldal elleni nyomozásokra - közölte vele, hogy >Vannak itt elintézetlen kérdések!. Ilyen a tiéd is! Ismerjük régebbi tevékenységedet meg is szenvedtük! Mégis azt mondom, megbocsátunk, ha segíted, támogatod harcunk, ami egyben a nemzet harca is a német fasiszták ellen.<

A beszélgetés végén

Rajk és Kovács átadták a Horthy számára készített memorandumot. Ebben felhívták a kormányzó figyelmét arra, hogy az angolszász hatalmakkal már nem lehet külön fegyverszünetet kötni, mihamarabb tárgyalásokat kell tehát kezdeni Moszkvával, és az átállási kísérlet, illetve a németekkel való szembefordulás sikere érdekében fel kell fegyverezni a munkásságot, valamint a szabadon bocsátott politikusokat be kell vonni egy új kormány megalakításába. A memorandum egyúttal javaslatot tett arra, hogy Horthy mihamarabb tárgyaljon személyesen is a Magyar Front vezetőivel.

Ujszászy a memorandumot lemásolta

és október 8-án egy-egy példányban eljuttatta, Ambrózy Gyulához kabinetirodájának főnökéhez, illetve Lázár Károly testőr altábornagyhoz. Horthy azonban - más csatornákon keresztül - a Magyar Front vezetőitől addigra már kézhez kapott egy hasonló emlékiratot, amelyet szeptember 20-án Tildy Zoltán a Kisgazdapárt, Szakasits Árpád a Szociáldemokrata Párt, valamint Kállai Gyula a Kommunista Párt nevében írt alá. A kormányzó - pár nappal a Rajk-Ujszászy megbeszélés után - október 11-én fogadta a várban a Magyar Front küldötteit, Szakasits Árpádot és Tildy Zoltánt. Horthy ismertette, hogy a fegyverszüneti tárgyalások előrehaladtak. Megállapodtak abban, hogy a munkásság megbízható elemeit felfegyverzik, és október 17-én általános sztrájkot hirdetnek, amely jelt ad az >átállás< megkezdésére.

Ujszászy személyesen nem volt jelen

ezen a megbeszélésen, de tudott arról,hogy a kormányzó más csatornákon keresztül is felvette a kapcsolatot a Magyar Front vezetőivel. Valószínűleg - bár ebben a források ellentmondóak - még a Szakasits, Tildy és Horthy közötti megbeszélések előtt, Ujszászy ismét felvette a kapcsolatot Kovács Imrével, akit arra kért, hogy a munkások egyre sürgetőbbé váló felfegyverzése ügyében találkozzék Lázár Károly altábornaggyal. A testőrség parancsnokával folytatott megbeszélések alapján Kovács ismét kapcsolatba lépett Rajkkal, aki - miután a párt vezetésével egyeztetett - elfogadta Lázárék ajánlatát. Másnap azonban maga Ujszászy közölte velük, hogy > Sajnos a fegyverek nem vehetők át. < A pálfordulatra< valószínűleg azért került sor, mert időközben - október 8-án - a németek elrabolták , majd Mauthausenbe hurcolták a budapesti I.hadtest parancsnokát, Bakay Szilárd altábornagyot. A munkásságot - a tervek szerint - a Bakay vezetése alatt álló seregtest készleteiből fegyverezték volna fel. Ujszászyy a feljegyzéseiben egyébként Lázár Károly testőr altábornagyot tette felelősséé a munkásság felfegyverzésének elmaradásáért.

1944.október 11-én és 12-én került sor

- a Honvéd Vezérkar főnöke bíróságának október 2-án kelt beadványa alapján a >Katonai Büntetőtörvénykönyv 134.§-ának 1.bekezdésébe ütköző szolgálati bűntett miatt< -Szombathelyi Ferenc és társai, köztük harmadrendű vádlottként Ujszászy István vezérőrnagy hadbírósági tárgyalására. Rajtuk kívül a vádlottak padján ült még Bajnóczy József vezérezredes, a vezérkar volt főnökének volt helyettese (II. rendű), Kádár Gyula vezérkari ezredes, a 2.vkf.osztáy volt vezetője (IV.rendű), valamint Kern Károly vezérkari őrnagy, a 2.vkf.osztály >DEF< alosztályának egykori vezetője (V.rendű vádlottként).

A tárgyalás formális volt

s csak azért került rá sor, mert a németek nem egyeztek volna bele, hogy az öt katonát bírósági eljárás nélkül szabadon bocsássák. Előzményeit, a háttérben zajló politikai alkukat Ujszászy - fentebb már bemutatott - sorsának alakulásában lehet nyomon követni. A büntetőeljárás középpontjában az amerikai ejtőernyősök kérdése állt. A vádindítvány koncepciója az volt,hogy a vádlott tisztek kötelességszegése miatt > (…) a szolgálatra az a hátrány származott, hogy a német véderő Magyarországra bevonulni, s itt (a) honvédséggel szemben kényszerintézkedéseket foganatosítani kényszerült.< A büntetőindítvány tárgya tehát nem árulás, hanem a - jóval alacsonyabb büntetési tétellel büntetendő - kötelességmulasztás volt.

dr.Csűrös Elemér hadbíró ezredes

által megszövegezett vádirat azt a sajátos helyzetet idézte elő, hogy ezekben a rendkívüli feszült napokban a tanúknak , vádlottaknak - a valóságot részben elferdítve - ki kellett mondaniuk a német megfigyelők jelenlétében, hogy a megszállásra nem a magyarok tettei, hanem egy szuverén ország a Német Birodalomnak nem tetsző politikája miatt előre eltervezetten került sor. A vádlottak és tanúk - utóbbiak közül különösen Ghyczy volt külügyminiszter, Szentmiklóssy Andor, korábban a külügyminiszter állandó helyettese, Szegedy-Maszák Aladár követségi tanácsos és Király Kornél nyugállományú őrnagy - a valóságot jócskán szépítve nyilatkoztak arról, hogy mit tudtak a Veréb Misszió érkezéséről, tágabb értelemben Magyarország különbéke kísérleteiről.

A megmaradt jegyzőkönyvek

tanúsága szerint a tanúk, vádlottak beszámolói az eseményekért végül közvetve a Külügyminisztériumot tették felelőssé, mint amelynek tisztviselői tudtak a Duke-csoport valódi szerepéről. Figyelemre méltó, hogy a tárgyalás alatt tanúként meghallgatott, a németek által oda szállított Szentmiklóssy - lényegében magára vállalva a felelősséget - igyekezett menteni a vádlottakat. Ujszászyval kapcsolatban kijelentette, hogy a vezérőrnagynak mindössze annyi volt a feladata, hogy a küldötteket a Külügyminisztériumhoz eljuttassa. Érkezésük valódi szerepéről nem tudott, a velük való megbeszélésekre nem kapott utasítást.

Az ugyancsak tanúként meghallgatott

Ghyczy Jenő volt külügyminiszter igyekezett úgy beállítani a béketapogatózásokat, mintha a kapcsolatfelvételt az angolszászok kezdeményezték volna, és a külügy csak úgy félvállról reagált volna a britek megkeresésére. Vallomásában – a Honvéd Vezérkar, illetőleg a vádlottak felelősségét mentve kijelentette, hogy a tárgyalásokat > teljesen a külügy intézte, a vezérkar főnöke nem volt tájékozva.< Hasonló tartalmú nyilatkozatok után került sor a vádlottak kiegészítő beszámolóira. Ujszászy elmondta, hogy ő - mint ahogy a meghallgatott tanúk is kifejtették - semmit sem tudott az amerikai tisztek érkezésének céljáról, de mint hadifoglyokat Bajnóczy vezérezredes utasítására kötelessége volt kihallgatni őket.

Bár az ügyben eljáró

dr.Csűrös Elemér hadbíró ezredes a bizonyítási eljárás után is fenntartotta a vádat, a hadbíróság elnöke - Horthy kormányzó közvetlen utasítására - felmentette a vádlottakat. Másnap október 13-án Ujszászy személyesen köszönte meg Horthynak, hogy ügyükben közbenjárt. A kormányzó tájékoztatta, hogy az ítélet a németek már tiltakoztak, és ha módjában áll, egyelőre rejtőzzön el. Addig is tartsa a kapcsolatot a Magyar Fronttal, amennyiben német és nyilasellenes megmozdulásra kerül sor, Lázár altábornagy tájékoztatni fogja. Ujszászy ekkor látta utoljára Horthyt.

Másnap október 14-én

Ujszászy találkozott Lázár altábornaggyal, de nem esett szó a Magyar Fronttal kapcsolatos feladatairól. A Testőrség parancsnoka mindössze csak annyit közölt vele, hogy Vörös vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke minden a németek ellenében kiadott intézkedés végrehajtását igyekszik megakadályozni. A következő nap délután a rádióban elhangzott Horthy jól ismert proklamációja. Amikor a késő délutáni órákban már egyértelműen tudni lehetett, hogy a kiugrási kísérlet elbukott, Ujszászy ismét menekülni kényszerült.

Előtte még ellátogatott Kádár vezérkari ezredes otthonába (Márvány utca 33.), de utóda, a 2.vkf. osztály volt parancsnoka addigra már - egy barátja révén - a Lágymányosi Tűzoltóparancsnokság szolgálati lakásában húzta meg magát. Ujszászy Kádár végül annak feleségével hívatta fel rejtekhelyén, s telefonon közölte vele, hogy mind a ketten rajta vannak a nyilasok letartóztatási listáján. Ezután Kádár burkoltan megkérdezte Ujszászytól, hogy a portugál követségre menekül- e, mire ő nemmel válaszolt. Ujszászy letartóztatásáról a hatalomátvételt követő napokban Láday István csendőr ezredes a Belügyminisztérium nyilasok által kinevezett új államtitkára személyesen intézkedett. (A Honvéd vezérkar főnöke bíróságának felmentő ítéletét az események miatt a Honvéd Vezérkar főnöke már nem tudta megerősíteni, így az nem emelkedhetett jogerőre, tehát a letartóztatási parancs formálisan indokolható volt.)

A Butirka foglya – A nürnbergi tanú (1945-1948)

1944. október 16. után Ujszászy legtöbb támogatóját, ismerősét a nyilasok elhurcolták. A tábornok a semleges Svéd Királyság budapesti követségén keresett menedéket, ebben állítólag Raoul Wallenberg követségi tanácsos volt segítségér. Megegyezett vele, hogy a gellérthegyi épületben Karády Katalin is megbújhat egy időre. Pár héttel később Ujszászy elhagyta a követséget, és bizonyos értesülések szerint egy svábhegyi villában húzta meg magát, ahol hosszabb időt töltött, az ostromot is ott vészelte át. Közben az 1945. január 18-i >csoportos rendeletben< - amelyben a nyilasok szemében kompromittálódott katonatiszteket marasztalták el ->hűtlenség miatt< a vezérőrnagyot is lefokozták, majd távollétében, februárban szökés bűntette miatt bűnvádi eljárást indítottak ellene.

1945. február elején,

valószínűleg 5-én Ujszászyt - a német-magyar főtisztek után kutató - szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) emberei vették őrizetbe. Február 5-én a Svábhegy környékén (ahol egyes információk szerint bujkált) a Budapestért folytatott csata épp a végéhez közeledett. Ekkor a német és magyar csapatok még tartották magukat a budai hegyek lábainál, valamint a Várhegy, Gellérthegy és a Tabán térségében. Az NKVD csapatai jellemzően nem az első vonalakban harcoltak, a keresett személyek utáni kutatást is csak a már biztosan ellenőrzés alatt tartott, mögöttes területeken folytatták. A körülményekre figyelemmel úgy véljük, Ujszászy - amikor hírét vette a szovjet csapatok közeledésének - elhatározta, hogy megadja magát, gondolván, mivel a németek és a nyilas rendszer üldözöttje volt, hamarosan szabadon bocsájtják. Miután a szovjet katonák fogságába került, a kihallgatás során valószínűleg ismertette kilétét, s csak ezután adták át az NKVD-nek, amely őrizetbe vette.

Egyes vélekedések szerint

ezt követően a szovjet 2. Ukrán Front parancsnokságának közelébe, Heves községbe szállították, ahol - átmeneti jelleggel, viszonylag jó körülmények között - a kiemelt státusú hadifoglyokat szállásolták el. A nyilasok által lefokozott tábornok valószínűleg 1945 márciusában került a Szovjetunióba. Ujszászy szovjet hadifogságának állomásait, körülményeit csak héza-gosan, töredékes és - helyenként - megbízhatatlan adatok alapján ismerjük. Később, 1945 tavaszán átmenetileg a moszkvai börtönök egyikébe került, ahol módszeres kihallgatások-nak vetették alá. A szovjet hatóságok arra kívánták felhasználni Ujszászyt, hogy az általuk képviselt vád mellett tegyen vallomást a háborús főbűnösök nürnbergi perében.

Moszkvában

Horthy egykori vezérőrnagyát nem szigetelték el a külvilágtól. Több alkalommal tett nyilatkozatokat a szovjet rádióban és néhány, az Ujszászy által elmondottakon alapuló cikket jelentettek meg a Pravdában is. Nem Ujszászy volt azonban az egyetlen fogságba esett magyar tábornok, akit a szovjet propaganda felhasznált saját céljaira. 1943-ban például a szovjetek a doni katasztrófa során fogságba esett Stomm altábornagy és Deseő vezérőrnagy aláírásával ellátott röpcédulákat nyomtattak, amelyekben a két tiszt a Szovjetunióval vívott háború ellen agitált. E röpcédulák később a szovjet sajtóban is megjelentek.

Bár Ujszászy kihallgatásai

Moszkvában zajlottak, a hadifogság gyötrelmes éveit a szovjet fővárostól nem messze található krasznogorszki 27-es számú hadifogoly gyűjtőtábor 1-es számú altáborában töltötte. E táborban számos magas rangú magyar katonatisztet tartottak fogva. Közülük többet időről időre, hosszabb-rövidebb tartózkodásra átszállítottak a moszkvai Butirka börtönbe, ahol módszeresen kikérdezték, részletekbe menően kihallgatták őket. Nem kizárt, hogy Ujszászy is hasonló sorsra jutott. (Ismételt?) moszkvai kihallgatásaira valószínűleg 1945 tavasza és 1945/46 tele között kerülhetett sor, ezután helyezhették át tartósan Krasznogorszkba.

A volokalamszki országút

közelében fekvő hivatalos keltezés szerint 1942. március 7-én létesített krasznogorszki Különleges Hadifogolytábor fekvésénél fogva egyike volt a legnagyobb szovjet gyűjtő- és elosztótáboroknak, a helység közlekedési csomópont, több vasútállomása, sőt repülőtere is van. A táborban fennállása alatt (1942-1951) mintegy félszázezer hadifoglyot regisztrálta. Nagyon sok magyar hadifogoly útja is ide vezetett, sokukat innen irányították tovább távoli hátországi táborokba. (Néhány évvel később a folyamat megfordult; a keleti területeken szabaduló hadifoglyokat sok esetben ide gyűjtötték össze, s innen indították haza őket.)

A háború alatt fogságba esett

625 magas rangú külföldi katonatiszt közül 530-an élvezhették hosszabb-rövidebb ideig Krasznogorszk vendégszeretetét. A tábor területét 1943-tól három nagyobb zónára osztották. Az első (különleges vagy tiszti) zónában helyezték el a kiemelt státusú foglyokat, így Goebbels kedvencét, a világhírű svéd filmszínésznőt, Zarah Leandert, magas rangú katonatiszteket (például a Sztálingrádnál fogságba esett Paulus tábornagyot, a 6.hadsereg volt parancsnokát, Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführert, a Waffen-SS és a rendőrség tábornokát, aki az SS IX.hegyi hadtest parancsnokaként Budapest védelmét irányította), a Luftwaffe egykori a német propagandából ismert mesterpilótáit (például Hermann Grafot, Heinrich von Ensiedel grófot, Bismark német kancellár ükunokáját), valamint több olasz, finn, román valamint magyar katonatisztet is köztük Ujszászy Istvánt. Krasznogorszk második zónájában helyezkedett el a Központi Antifasiszta iskola, ahol egyfajta politikai tanító-nevelő munka, a foglyok >átnevelése< folyt, míg a harmadik zóna >hagyományos< munkatáborként funkcionált.

Krasznogorszkban

az életkörülmények - a szovjet táborrendszer egészével összehasonlítva - jobbak voltak. A kiemelt státusú foglyoknak havonta egyszer megengedték, hogy a szabványostól eltérő (nem előre megírt) levelezőlapot írjanak haza. Nem tudjuk, hogy Ujszászy élt-e ezzel a lehetőségével. Egyeseket a politikai tiszt kiemelt, és nemcsak kihallgatásokra, hanem - nyilván befolyásolási célzattal - Moszkvába vitt különböző kulturális rendezvényekre. A táborban hamar népszerű lett a futball, és időről időre a foglyok nemzeti bajnokságokat (egy-egy német, osztrák, román, japán és magyar csapatot alakítottak) is rendeztek.

A viszonylag jó körülmények

nyilvánvalóan azt a célt szolgálták, hogy a szovjetek megnyerjék maguknak a foglyokat, és néhányukat saját céljaik érdekében tudjanak felhasználni, akár a háború utáni eljárásokban. A táborban kétségtelenül sikeres >átnevelés< folyt, valószínűleg - talán a legismertebb példa - Paulus >kommunistává< nevelése is ott vette kezdetét. A magyarok átnevelésében hazatérésükig a moszkvai emigráns kommunisták - Rákosi Mátyás, Lukács György, Révai József és Háy Gyula - is részt vettek. E hatások nyilvánvalóan nem kerülhették el a később ott raboskodó Ujszászyt sem, ami talán magyarázat talán magyarázat lehet arra, hogy háború utáni feljegyzéseiben miért használja olyan gyakrab a kommunista frazeológiából ismert kifejezéseket, fordulatokat.

A volt vezérőrnagy

egyik ottani fogolytársa a háború után beszámolt arról, hogy Ujszászy mindent elkövetett annak érdekében, hogy a szovjet hatóságoknál a maga számára előnyöket, kivételes bánásmódot szerezzen. Gátlástalansága, társai denunciálása miatt a fogolytábor honvéd tábornokai kerülték személyét. Egy másik fogolytársa, Stomm Marcel altábornagy is említést tesz arról, hogy a kórházban >igen súlyos nézeteltérések folytán a beszélő viszony is megszakadt.< Ujszászy és Deseő László vezérőrnagy, a doni áttörésnél fogságba esett volt moszkvai katonai attasé között. Deseőt csaknem kétéves butirkai fogság után, 1948. március 12-én szállították vissza Krasznogorszkba, majd május 12-én vitték át a tábor speciális kórházába, ahol június 25-én - talán röviddel Ujszászy Magyarországra szállítása előtt -meghalt. A két magyar tiszt nézeteltérésére tehát e két hónap alatt, közvetlenül a volt vezérőrnagy Magyarországra szállítása előtt került sor.

A volt magyar vezérőrnagy

Szovjetunióban készült vizsgálati anyagait, a szovjet hatóságoknak írott eredeti, minden bizonnyal német nyelvű feljegyzéseket valószínűleg a még napjainkban is kutatható orosz levéltárak valamelyike őrzi. Az újságokban (nevében) közzétett nyilatkozatokon túl eddig három, a Szovjetunióból származó, Ujszászyhoz köthető dokumentumról van biztos tudomásunk.

Az ismert dokumentumok

sorában az elsőt 1946. február 12-én délután olvasta fel a szovjet segédvádló, Zorija tábornok, a háborús főbűnösök nürnbergi perének egyik tárgyalásán, amely során az úgynevezett >hitleri kis szövetségesek< háborúba keveredését tárgyalták. Az Ujszászy távollétében felolvasott vallomás - mint ahogy korábban utaltunk rá - Magyarország hadbalépésének körülményeit taglalja, azt állítva, hogy a Szovjetunió megtámadására az ország tervszerűen készült a hadüzenet és a >casus belli< - Kassa bombázása - egy a német és magyar vezérkarok között, a színfalak mögötti összejátszás eredménye volt.

Nürnbergben a szovjetek mindenáron igazolni akarták, hogy már 1940-ben (!) Magyarországot - akárcsak Finnországot és Romániát - Németország >behúzta< a Szovjetunió elleni háborúba, s a katonai részvétel fejében a magyarok területet kaptak volna Jugoszláviától. A szovjet ügyész a volt magyar vezérőrnagy vallomását a fogságban lévő Paulus tábornagy, a Sztálingrádnál elvérzett német 6.hadsereg parancsnokának ugyancsak fogságban készült írásos beszámolójának felolvasásával támasztotta alá. Egyes nézetek szerint a vallomást Ujszászy csak aláírta, de azt valójában a szovjet szervek állították össze.

Figyelemreméltó,

hogy az Ujszászy által vázolt >összeesküvésnek< - mind a nürnbergi vallomásában, mind pedig az ÁVO/BM. ÁVH-nak írott feljegyzésekben - magyar részről László Dezső vezérkari ezredes, Ujszászy által - finoman szólva tévesen - felidézett eseményeknél az 1.vkf (hadműveleti) osztály vezetője volt. Beszámolójában László volt az, akit a németek már 1940 decemberében bevontak a Szovjetunió és Jugoszlávia elleni terveikbe, aki később állítólagosan lepaktált Fütterer légügyi attaséval Kassa bombázásának ügyében, és akinek -Ujszászy szerint - jelentős szerepe volt a vezérkar jobbra tolódásában. Szembeötlő, hogy éppen a feljegyzések készülése után bírálta felül a Népbíróságok Országos tanács (NOT) László Dezső második népbírósági tárgyalásán, 1947. május 22-én hozott, 15 évre fegyházbüntetését. A NOT a kegyelemre ajánlás mellett 1949. május 3-án - az első tárgyalás ítéletét (1946. május 31.) fogadva el - Lászlót ismét halálra ítélte. A köztársasági elnök elutasította a kérvényt, és az ítéletet június 8-án végrehajtották.

A harmadik

Szovjetunióban készült, ismert Ujszászy-féle dokumentumot Romsics Ignác tette közzé 1993-ban. A beszámoló ma dunai konföderációval kapcsolatos elképzeléseket vázolja, ismertetve azokat a Habsburg-kísérleteket, amelyek - a Szovjetunió ellenében - kívántak egy Duna-menti szövetségi blokkot létrehozni. Romsics pontosan foglalta össze a szöveg keletkezésének körülményeit: >írása általában őszintének s tényeiben többnyire valószínűleg korrektnek tekinthető (…) Félrevezetőnek annyiban tarthatjuk, hogy Habsburg Ottó, illetve a térség legitimista politikusai Washington olyan egyértelmű támogatását, mint ahogyan ez a dokumentumból kitűnik, sohasem élvezték. 1943 nyarától pedig - a szovjet elutasítás miatt - a dunai konföderációval kapcsolatos képzelések is a megvalósíthatatlan tervek süllyesztőjébe kerültek. Nem biztos azonban, hogy tudatos torzításról van szó. Nagyon is elképzelhető, hogy Ujszá-szy (sic!) minderről nem tudott vagy nem mindent tudott.<

Mindkét dokumentum

koncepcionálisan illeszkedik a pár hónappal később, a magyar államvédelmi szervek számára papírra vetett feljegyzések állításaihoz. Egy-egy gondolat szinte szóról szóra visszaköszön, így jogosan merül fel, hogy esetleg a magyar beszámoló tulajdonképpen a szovjetektől átvett vizsgálati anyagok részei. Szövegkritikai szempontból azonban ez a gondolat nem igazolható, hiszen a magyar államvédelem számára írt feljegyzések olyan kiemelten magyar problémákkal is foglalkoznak, amelyek aligha érdekelhették az NKVD tisztjeit.

Vissza a Szovjetunióba?

Tekintettel arra, hogy a feljegyzések keletkezését taglaló szerkesztői bevezető részletesen tárgyalja Ujszászy István 1948-as magyar állambiztonsági fogságának körülményeit, az alábbiakban csak nagy vonalakban, a katonai pályakép ismertetéséhez szükséges mértékben foglalkozunk e mintegy öt hónapig tartó időszakkal.

A magyar államvédelemnél

eltöltött időszak eseményeit és körülményeit tekintve szinte csak a tábornok által összeállított feljegyzésekre hagyatkozhatunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy Ujszászyt egy valószínűleg a két ország közötti egyezmény eredményeképpen 1948 augusztusában szállították haza. A kötetünk főszövegeként közzétett feljegyzéseket egy hónap alatt, 1948. augusztus 18. és szeptember 19. között készítette el. Kihallgatásai valószínűleg tovább, még legalább három hónapig elhúzódtak, hiszen a feljegyzés végén szereplő - amelyben a valószínűleg őt kihallgató, illetve fogva tartó altábornagytól vesz búcsút. (lásd a kötet 1/8.számú függelékét) - az 1948. december 10-i keltezést viseli. Gyakorlatilag ez az utolsó, hitelesnek tekinthető életjel róla.

A magyar állambiztonságnál

eltöltött időszakról mindössze a fentiek tekinthetőek megbízható adatoknak, minden más , a fogva tartás körülményeire vonatkozó - elsősorban személyes beszámolókból, visszaemlékezésekből származó - információ alaposan megkérdőjelezhető, illetve a kötet összeállítása során >megbukott<.

Az Államvédelmi Hatóság kihallgatásai,

illetőleg a Hatósággal való együtt működés végeztével Ujszászyt valószínűleg visszaadták a szovjet hatóságoknak. Minderre az ÁVH egyik 1950. március 7-én készült javaslata alapján következtetünk, amelyben az anyagot összeállító operatív tiszt röviden megállapítja, hogy Ujszászy a Szovjetunióban vesztette életét. A javaslatot Sigetter Viktor volt ezredes (1935 és 1943 között a 2 vfk. osztályvezetők, köztük Ujszászy segédtisztje) letartóztatásához készítették. Az iratban röviden összegezték az egykori osztályvezetők tevékenységét is, és -amennyiben ismert volt - az adatokat kiegészítették tartózkodási helyükkel.

Valószínűleg létezik (létezett) tehát egy a szovjet hatóságoktól származó irat, amelyben Ujszászy haláláról tájékoztatták magyar partnerüket. Az irat eddig sajnos nem került elő, így csak be tudjuk határolni, hogy a volt vezérőrnagy 1948 decembere és legkésőbb 1949/1950 tele között, viszonylag fiatalon, 55. életévében huny(hatot)t el.

Halálának helyszínét sem ismerjük. Nem zárható ki, hogy visszaszállították Krasznogorszkba, ott halt meg, és a tábor temetőjében hantolták el. A temető területét az elmúlt évtizedek alatt a kisváros épületei nőtték be. A sírokat a közelmúltban exumálták, és a hamvakat Krasznogorszk polgári temetőjébe vitték, ahol több hadifogoly-parcella is található. Az azonosítást megnehezítette, hogy az egykori hadifogoly-temető sírkeresztjein - hogy a tábor őrei ne tudják kiket őriznek - nem a halottak rendes nevei voltak olvashatóak, hanem csak a számok, vagy jobb esetben a nevek oroszísott változatai. A városszéli temető elkülönített részében jelenleg 516 egykori hadifogoly nyugszik: 27 magyar, 383 német, 27 osztrák, cseh, lengyel, szlovák, román, finn, olasz, francia és örmény. A magyarok közül eddig, csak Deseő László vezérőrnagy ma-radványait azonosították 1993-ban.

Felhasznált irodalom:

Vallomások a holtak házából

Ujszászy István vezérőrnagynak a

2.vkf.osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének

az ÁVH fogságában írott feljegyzései

Állambiztonsági Szolgálatok, történeti levéltára, Corvina,

Szövegmagyarázat:

1. Sztójai kormány: 1944. márc. 12 - aug. 29 között volt hatalmon, Sztójai Döme (eredeti nevén: Sztojakovics demeter) miniszterelnök vezetésével.

2. dr.Edmund Veesenmayer (1904-1977) vezető náci német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja. Magyarország német megszállása idején (1944.márc.19) teljhatalmú megbízott. A második világháború után 20 évi börtönre ítélték, majd büntetését felére csökkentve 1951-ben szabadlábra helyezték.

3. Karády Katalin (született: Kanczler Katalin: 1910-1990) a harmincas negyvenes évek kedvelt magyar énekesnője. Első és igen népszerű szerepe: a „Halálos tavasz” c. filmben volt. A szóbeszéd szerint gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós kémfőnökéhez Ujszászy Istvánhoz.

4. Kádár Gyula (1898-1982) hivatásos katona, vezérkari ezredes.

5. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) Eredetileg tengerész, Ferenc József szárnysegédje, ellenten-gernagy az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának utolsó parancsnoka. Horthy 1920-1944 között az ország kormányzója volt. Életével ezen a honlapon több szerkesztés is részletesen is foglalkozik.

6. Rajk László (1909-1949) kommunista politikus, 1945 után belügyminiszter, majd külügyminiszter. Egy tizenegy gyermekes családban látta meg a napvilágot. 1929-től a Pázmány Péter Tudomány egyetem magyar-francia szakos hallgatója. 1930-ban kapcsolódott az illegalitásban működő kommunista mozgalomhoz. 1944 dec.-ben a nyilasok ki akarták végezni, de a bátyja Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárására nem ítélték halálra. 1946-1948 között belügyminiszter. Vezetésével folytak az első koncepciós perek. Rövid ideig külügyminiszter is volt. Majd koholt vádak alapján letartóztatták, perbefogták és kivégezték.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

Kelt: 2014 január