A történelem világhírű férfifalói

Valeria Messalina

A római hölgy szintén jelentős hatalmi pozíciót töltött be időszámításunk szerint 22-től 48-ig. Claudius császár szeretője, később pedig a felesége hírhedten nagy férfifaló volt. Kezdetben csupán a császár ágyasa volt, ám az idős férfi szerelembe esett a gyönyörű, és nem utolsó sorban szemtelenül fiatal nő iránt, így feleségül vette.

Persze a császár már nem tudta kielégíteni szeretője igényeit, így az asszony máshol keresett vigaszt. Ez még nem is lett volna akkora baj, persze a szeretők szemszögéből, ha a kérdéses hölgynek nem lett volna az is a passziója, hogy a férfiakat, akikben kedvét lelte, el is tegye láb alól.

Pontosan nem lehet tudni, hogy hány gyilkosság szárad a lelkén, de a politikai eszközök között is előszeretettel alkalmazta ezt a módszert, így az áldozatok száma nem kevés. A férje iránti tiszteletet teljesen elveszítette, odáig is elment, hogy egyik szeretőjével nyilvánosan összeházasodott. Halálát a feldühödött tömeg lincselése okozta, melyre egy lázadás során került sor.




Kleopátra, az érzéki
Az ókor egyik legismertebb nőalakja, a diadalmas nőiség, a csáberő jelképe évezredek óta. A Kr. e. I. század egyiptomi királynője volt, 39 évet élt. Az egyiptomi uralkodóház (Ptolemaiosz-dinasztia) szokása szerint saját öccsével kötött házasságot, annak halála után egy másikkal, majd a saját fiával is frigyre lépett, de ezeknek a házasságoknak csak szokásjogi, formai jelentősége volt a dinasztia érdekében. Julius Caesar szeretőjeként öt évig élt Rómában, ahol a római előkelők gyűlölték és szenvedélyesen pletykáltak róla: egzotikus külsejéről, hajviseletéről, arcfestéséről, érzéki szájáról, ami mind kihívást jelentett az örök város világában. A feljegyzések szerint viszonylag alacsony, csinos, gondosan ápolt, hangsúlyozottan érzéki nő volt. Fennmaradt a hajviselete (az újra meg újra divatba jövő Kleopátra frizura), és az, hogy a szépségének megőrzéséért tejben fürdött. Szexuális viselkedéséről is legendák maradtak fenn: állítólag mestere volt az orális szexnek. A rómaiak "húsos ajkúnak", mohón falónak" gúnyolták emiatt. Fiatalon, 14 évesen szeretett bele a római lovasság parancsnokába, Antoniusba, akivel Julius Caesar halála után még körülbelül 12 éven át együtt élt, és ikreket szült neki.




Madamme de Pompadur

Egy újabb név a listán, aki szinte mindenki számára ismert. XV. Lajos Francia király szeretője volt, aki óriási befolyással bírt az uralkodó felett. És ezt nem is rejtette véka alá. A király kegyeit kihasználva a madamme nem vesztegette az idejét, hanem hatalmával élt is, így aki komoly pozícióra vágyott az udvarban, annak először Pompadur kegyeit kellet elnyernie.

Sok pletyka terjedt el a hölgyről, amelyben állítják, hogy frigid volt. Ez természetesen alaptalan, de mivel hatalma volt, így értelemszerűen nem volt minden körben népszerű. Ellenben az bizonyos, hogy okos és előrelátó nő volt. Tudta, hogy a király előbb-utóbb ráun, ezért nem várta meg ezt a pillanatot, hanem maga keresett az uralkodó mellé újabb és újabb csinos hölgyeket.

Arra persze ügyelt, hogy ezek a nők alacsony származásúak, és ráadásul buták is legyenek, így ne tudják veszélyeztetni az ő hatalmát. Ennek következtében a király mellett szeretőből bizalmas baráttá alakult, ám politikai befolyását töretlenül megtartotta.



Servilia Caepionis

Servilia Caepionis (i. e. 107-i. e. 42 után) az előkelő patrícius Servilia gens tagja, Quintus Servilius Caepio quaestor gyermeke, a hasonló nevű consul unokája volt, Marcus Iunius Brutus anyjaként és Caesar szeretőjeként vonult be a történelembe; a római történetíró Suetonius szerint Julius Caesar a sok híres szeretője közül őt szerette a legjobban.
Servilia még valamikor i.e. 64. előtt lett Julius Caesar szeretője, aki mellett egészen a politikus i.e. 44. március idusán bekövetkező haláláig kitartott. Caesar imádta az asszonyt, akit a gall háborúk után egy másfél millió denarius értékű feketegyönggyel lepett meg. Az egyik legnevezetesebb eset az volt, amikor i.e. 63-ban a szenátusban a köztársaságellenes Catilina-féle összeesküvés megtorlása kapcsán felmerülő viták idején levelet kapott Caesar. Mint kiderült, a szerelmes levelet Servilia írta a politikusnak, miután féltestvére, Cato megvádolta, hogy érintkezett a konspiratőrökkel, s arra kérte Caesart, hogy olvassa fel az irományt.

Serviliának nagy hatalma volt Cato és fia, Brutus felett, de i.e. 49-ben Cato elhagyta Rómát, hogy Pompeiusszal szövetkezzen, és Brutus is követte példáját. A Caesar-merénylet után az összeesküvők Servilia házában gyűltek össze, de a nőnek sikerült túlélnie a második triumvirátus megtorló akcióit. Brutus halála után Cicero barátja, Titus Pomponius Atticus oltalmába helyezte magát, visszavonultan élt, természetes halállal halt meg.




Lady Emma Hamilton volt a 18. század "Marylin Monroe-ja", aki ujja köré csavarta Horatio Nelson admirálist, az abukiri és trafalgari csaták hősét. Kétségtelenül a század legszebb asszonya volt, aki a legmélyebb nyomorból indult, és a királyi trón magasába emelkedett. Prostituált, tehetséges előadóművész, kegyencnő egy személyben, aki kézről kézre járva eljutott Sir William Hamiltonhoz, az angol kormány nápolyi nagykövetéhez. Sir William fülig beleszeretett az alacsony sorú lányba, és feleségül vette: a vőlegény 61, a menyasszony 31 éves volt ekkor.

Ezután az egykori prostituált a nápolyi királyné barátnője lett, sőt a korabeli szennylapok szerint több is, mint barátnő. És akkor jött az igazi szerelem, ami híressé tette: a 40 éves Nelson admirális forró szerelemre gyulladt a még mindig csak 37 éves Emma iránt. Sőt, a férj tudtával, Emma és Nelson szeretők lettek - olyannyira, hogy kapcsolatukból két lány született. Sajnos azonban Emma csillaga leáldozott, férje és Nelson halála után az angol közvélemény gyorsan leírta, megjárta az adósok börtönét, majd elfeledve halt meg.




Lola Montez sorsa annak a példája, hogy a könnyen jött siker könnyen tovaszáll. Lola táncosnő volt, azonban nem a tehetségével, hanem a bájaival vette le a közönséget a lábáról. Amúgy nem volt sem spanyol, sem Lola, hanem skót, és eredetileg Marie Doloresnek keresztelték. Lola, amerre járt, hangos füttykoncerttől hangos átriumot hagyott maga után, de Liszt Ferenctől I. Miklós cárig odaadta magát fél Európának. Bajorországban kötött ki, I. Lajos bajor király karjaiban.

Lajos messze földön híres volt arról, hogy kedveli a szépet, mind a művészetben, mind a női testben. A király a híres Szépséggalériában őriztette szeretői képeit, szám szerint 49-et (Lolának az 50. hely jutott a sorozatban). Nemsokára grófnő lett belőle, sőt saját testőrgárdát tarthatott, fiatal férfiakból, akik állítólag az alsószoknyájából varrták a piros (!) sapkájukat. A jó modor nem volt az erénye: egyszer megvert egy postást, nyílt utcán pofozkodott, hisztériázott, és szórta a pénzt. A pünkösdi grófnőségnek az 1848-as forradalom vetett véget - Lajos könnyes szemmel belement, hogy eltávolítsa Lolát, aki élete végén New Yorkban, koldusszegényen végezte.



Mata Hari

Margaretha Geertruida Zelle Leeuwardenben született. Később kurtizánként vette fel a japános hangzású Mata Hari álnevet, majd több híres ember szeretője is volt. Az I. világháború idején Franciaország, Spanyolország és Anglia között utazgatott és kurtizán-kémnőként dolgozott szülőhazájának.




1901 és 1910 között uralkodó VII. Edward brit király, indiai császár leghíresebb szeretője az a Alice Keppel volt, aki Camilla hercegnő anyai dédanyjaként is ismertté vált. A király csinos ágyasa 1947 szeptemberében, két hónappal a hercegnő születése után hunyt el.





Eva Braun Münchenben született, tizenhét éves korában kezdett dolgozni eladóként a fotográfus Heinrich Hoffmann boltjában, aki a náci párt hivatalos fényképésze volt. A nála huszonhárom évvel idősebb Hitlerrel Hoffmann stúdiójában találkozott először 1929 októberében. Hitler korábban Geli Rauballal élt együtt, aki 1931-ben öngyilkosságot követett el. A Führer szinte beleőrült a lány elvesztésébe, Eva Braunnal való kapcsolata csak ezután vált intenzívebbé. Eva kétszer is megpróbált öngyilkos lenni, valószínűleg azért, hogy Hitler figyelmét jobban magára irányítsa. Braun 1933-tól már fényképészként dolgozott Hoffmann mellett, így lehetősége volt, hogy csatlakozzon Hitler kíséretéhez, mint a nemzetiszocialista párt fotósa. 1936-ban Eva már Hitler "háztartásához" tartozott, ám ideje nagy részét továbbra is Münchenben töltötte és volt egy apartmanja Berlinben is.

A Führer hitte, hogy vonzó a nők körében, s nőtlenségét igyekezett arra használni, hogy növelje politikai népszerűségét. Hitler és Braun soha nem mutatkoztak együtt a nyilvánosság előtt. Evának külön szobája volt a Berghofban, a berlini rezidencián és a berlini bunkerben is. A fiatal nő kevés politikai befolyással bírt Hitlerre, a náci pártnak sem volt tagja. Egy idő után Braun ugyan Hitler magántitkárává lépett elő, de soha nem vehetett részt a politikai megbeszéléseken.

Amikor Eva Braun 1944. július 20-án értesült a Hitler elleni sikertelen merényletről, ezt írta a Führernek: "Találkozásunk első pillanatától kezdve megfogadtam, hogy bárhová követlek, akár a halálba is." 1945 áprilisában Braun Berlinbe utazott, hogy Hitlerrel legyen a Führer-bunkerben, és nem volt hajlandó eltávozni onnan akkor sem, amikor a Vörös Hadsereg már Berlin kapujában állt. Április 28-ról 29-re virradó éjjel a Führer és Eva Braun egy egyszerű polgári ceremónia keretében összeházasodtak. Április 30-án délután elköszöntek az alkalmazottaktól. Három óra harminc perckor egy hangos dörrenés hallatszott, a szobába Hitler inasa, Heinz Linge és az SS-segédtiszt, Otto Günsche lépett be, s megtalálták Hitler és Eva Braun holttestét. Eva ciánkapszulát vett be, Hitler a jobb halántékára leadott lövéssel végzett magával.



Marilyn Monroe

Marilyn Monroe 1926-ban, Norma Jean Mortenson néven látta meg a napvilágot Los Angelesben. Nehéz körülmények között nevelkedett, egy ideig árvaházban is élt. A második világháború idején hadiüzemben dolgozott, később meztelenül állt modellt. 1948-ban szerepelt először a felvevőgép előtt, igazán azonban az Aszfaltdzsungel után kezdtek beszélni róla. Az 1953-ban forgatott Niagara című film jelentette a nagy kiugrást, amelyben nőiessége teljes pompájában ragyogott. Ebben az évben még két főszerepet játszott (Az urak a szőkéket szeretik és a Hogyan menjünk férjez egy milliomoshoz című filmekben), s képe megjelent a Playboy magazin első számában.
Noha filmjei nem képviseltek azonos esztétikai minőséget, egy valamiben közösek voltak: igyekeztek maximálisan kiaknázni vonzerejét, s olykor-olykor még drámai színészi alakítás (Kallódó emberek), önfeledt komédiázás (Van, aki forrón szereti) is színezte a jellemrajzát. Először 16 évesen vezették oltár elé, ez a házasság - egy munkással - négy évig tartott. Később már hírességekhez ment feleségül: 1954-ben Joe DiMaggio baseball játékoshoz, majd 1956-ban Arthur Miller drámaíróhoz.

Flörtjeiről legendák keringenek, állítólag Yves Montand, John F. Kennedy elnök és fivére, Robert sem tudott ellenállni csábító szépségének. Bár JFK egyetlen házasságon kívüli kapcsolatát sem ismerték el hivatalosan, széles körben ismert volt, hogy az elnök képtelen feláldozni Casanova-életét a házasság oltárán. A "skalpok" közül a legnagyobb kétségkívül Marilyn Monroe volt, amely románcnak az 1962-ben a New York-i Madison Square Gardenben előadott Happy Birthday adott lendületet.
Marilyn Monroe 1962. augusztus 5-én bekövetkezett halála után a filmcsillagnak az elnökkel folytatott szerelmi viszonya egyre nagyobb publicitást kapott. J. Edgar Hoover FBI-igazgató - bár perdöntő bizonyítékkal nem tudott előállni - például azt próbálta elhitetni, hogy a szövetségi nyomozók birtokában levő titkos szexkazettán szereplő férfi nem más, mint Kennedy, mások pedig azt állították, hogy a színésznő halálában JFK keze volt benne.



Marie Walewska

Az 1786-ban Kiernoziában született lengyel nemesasszony, Marie Walewska azzal írta be nevét a történelemkönyvekbe, hogy sokáig ő volt Napóleon szeretője. Walewska apja földbirtokos, anyja a dúsgazdag Zaborowski család sarja volt. Hat testvérével együtt otthon, ebben az alig ezer lelket számláló falucskában nőtt fel, egyik nevelője Nicholas Chopin, Frédéric Chopin apja volt. Első férje Colonna-Walewski, Athenasius bárója volt, akit egy fiúval örvendeztetett meg, igaz, néhány történész szerint Antoni Rudolf Bazyli Colonna-Walewski házasságon kívül született.

Marie 1806-ban, Błonie-ben vagy Jabłonna-ban találkozott Napóleonnal, akivel visszaemlékezése szerint ekkor csupán néhány szót váltott; a császárt azonban azonnal letaglózta a nemesasszony szépsége, s Varsóba kérette, hogy újra találkozhasson vele. Marie eleinte vonakodott attól, hogy Napóleon szeretője legyen, de végül a francia Géraud Duroc parancsnok és néhány lengyel arisztokrata meggyőzte ennek helyessége felől - utóbbiak arra számítottak, hogy Marie-n keresztül sikerül kivívniuk hazájuk régóta áhított függetlenségét.

Marie visszaemlékezésében is ezzel nyugtatgatta magát, mondván, az affér tisztán hazafias célokat szolgált. Kettejük kapcsolatát szigorú titokban tartották, ugyanakkor a legmagasabb varsói körökben az egyik legfelkapottabb téma volt a lengyel nő és a francia császár nexusa. Walewska a királyi kastélyban, szigorúan csak esténként kereste fel Napóleont, s még reggel előtt távozott onnan.

Amikor Napóleon áthelyezte székhelyét a kelet-poroszországi Finckenstein-kastélyba, Walewska is vele tartott, de továbbra is ügyelt arra, hogy titkos románcuk ne tudódjon ki. 1809-ben a hölgy követte párját bécsi utazása idején is; Napóleon és kísérete ekkor a Schönbrun-kastély mellett szállt meg. Walewska teherbe esett, majd visszatért Walewice-be, hogy életet adjon második fiának, Alexandre Josephnek, aki - bár a gyermek apja nem lehetett más, mint Napóleon - a Colonna-Walewski nevet viselte. Walewska és Napóleon kapcsolata 1810-ben, Párizsba való költözése után ért véget. 1812-ben elvált Colonna-Walewski bárótól, de még halála előtt hozzáment régi szeretőjéhez, Philippe Antoine d'Ornanóhoz.



Jeanne du Barry

XV. Lajos király szeretője Madame Pompadour halála után, eredeti nevén Jeanne Bécu. Észbontóan bájos és művelt lány volt: magas, karcsú, dús szőke hajú, kék szemű, ívelt keblű hölgyként sok hódolót szerzett maga körül. Természetes szépségét ízléses sminkkel és finom kelméből készült, pasztellszínű ruhákkal hangsúlyozta.

A törékeny és frigid Madame Pompadourral ellentétben ő egy erőteljes, vidám és érzéki nő hírében állt. Híres volt a szerelem művészetében való jártasságáról is. XV. Lajos pedig úgy tekintett erre a nőre, aki mellett újra fiatalnak érezheti magát. Szerelmes lett Jeanne-ba. Hat évig a nő meghatározó szerepet töltött be az öregedő király társasági és szexuális életében. Részt vett minden vacsorán és eseményen, de bölcs asszony révén sosem avatkozott be az államügyekbe és a politikába.

Nagy szerelmei az irodalom és a művészetek voltak, valamint hatalmas ékszergyűjteményének bővítése, és a Rose Bertin tervezte ruhakollekciók beszerzése. Udvarbeli élete az előírt etikett szerint zajlott, szinte egy perc egyedül töltött ideje sem volt a parfümös reggeli fürdőjétől az esti szertartásos mosakodásig. Csak akkor menekülhetett a nyilvánosság elől, amikor a királlyal hált együtt. Ennek ellenére vidám, fáradhatatlan és jóindulatú természettel élte mindennapjait.

Amikor a király egy himlő gyógyíthatatlan változatában megbetegedett, magához hívatta szeretőjét, és elbúcsúzott tőle. Jeanne elájult a hír hallatán, majd később a király parancsának engedelmeskedve elhagyta a palotát. Néhány nap múlva XV. Lajos örökre távozott a földi halandók sorából. Jeanne-t koholt vádak alapján az 1793-as forradalomban kivégezték.



Boleyn Anna

Anna Thomas Boleyn, Rochefort grófja és a norfolki hercegnő leányaként 1507 körül látta meg a napvilágot. I. Ferenc francia király udvarában nevelkedett, s 18 évesen került az angol udvarhoz Aragóniai Katalin, Henrik első feleségének udvarhölgyeként. Anna tökéletesen megtanulta a nyelvet, magába szívta a francia kultúrát és etikettet, így igazi esemény lett, amikor 15 évesen nővérével bemutatták az udvarban. Itt több futó viszonyt is lebonyolított, s nemsokára Henrik szeme is megakadt rajta.

VIII. Henrik akkoriban már hosszabb ideje próbálta VII. Kelemen pápát rávenni, hogy semmisítse meg Aragóniai Katalinnal kötött házasságát, mivel felesége képtelen volt életképes fiú utódot világra hozni. A pápa azonban vonakodott a házasság felbontásától, mire Henrik úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgot: 1533. január 25-én titokban feleségül vette a már terhes Boleyn Annát. A hölgy családja javára használta erősödő befolyását, apja Ormond és Wiltshire earlje, bátyja a királyi tanács tagja lett, a királyi kegyből kiesett nővére búsás kegydíjban részesült, ő maga pedig megkapta a Pembroke márkinője rangot, ami saját jogán is főnemessé tette.
Ez történelmi esemény volt, több szempontból is: a házasság megkötése, illetve Henrik első házasságának megsemmisítése körüli bonyodalmak vezettek az anglikán egyház megalapításához és e nász gyümölcse lett a későbbi I. Erzsébet, a szűz királynő, aki alatt Anglia nagyhatalommá emelkedett. A női szépség iránt fogékony Henrik hamar ráunt azonban az állandóságra és újabb viszonyokba bonyolódott, emiatt egyre gyakoribbak lettek a házastársi veszekedések. Annát már csak egy fiúgyermek menthette volna meg, de 1534-ben elvetélt, 1536 januárjában pedig egy halva született fiút hozott világra; sorsa ezzel megpecsételődött. 1536-ban VIII. Henrik házasságtörés vádjával bíróság elé állíttatta, s a bíróság halálos ítélete alapján lefejezték.





Nell Gwynne 

Minden idők királyi szeretői között ő volt a legmerészebb és legelevenebb. Fitos orr, fényes aranybarna haj, gesztenyebarna szempár, telt keblek és mindehhez közvetlen, őszinte és szellemes egyéniség párosult.

1668-1685-ig volt II. Károly angol király szeretője. A lány 17 évesen ismerkedett meg a nála 20 évvel idősebb férfivel, és rövidesen a szeretőjévé vált. A király szívügyének érezte, hogy az angol színjátszás sanyarú helyzetén javítson, ezért felkarolta a színházakat, és megengedte a női színészek közreműködését is. Eközben egyre lelkesebben mustrálgatta az ifjú színésznőket, mindközül leginkább Nell Gwynne-t.

A király híres szavajárása miszerint "Isten sosem kárhoztatna egy férfit azért, mert megenged magának egy kis gyönyörűséget" felesége, Braganzai Katalin körében nem talált feltétel nélküli megértésre. De ez II. Károlyt nem gátolta abban, hogy szeretőjét a tenyerén hordozza. Annyira rajongott érte, hogy egyszer, amikor aktképet rendelt róla, váratlanul betoppant a festőműhelybe, csak hogy vágyakozva megszemlélhesse a gyönyörű hölgyet.

Nellt gátlásoktól mentes, tüzes nőként ismerték. Energiája, jókedve kifogyhatatlan volt, egész éjjel képes volt mulatni és kirobbanó jókedvvel köszönteni a hajnalt is. Hűséges szeretőként csak II. Károllyal tartott fenn viszonyt, más férfiak közeledését elutasította. Szerelemből szerette a királyt, akinek halála után még két évig élt. Két gyermekük született.