Radzínszkíj
„Sztálin” c. könyvében „a Gazda árnyékaként” jellemezte. Vjacseszlav Mihajlovics Szkrjabin néven egy bolti eladó
gyermekeként látta meg a napvilágot. Oroszország Kukarka falujában (kirovi
terület) 1890. március 9-én született.
Középiskoláit Kazanyban végezte
és már 16 évesen csatlakozott az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Bolsevik
frakciójához. Mozgalmi névként vette fel a Molotov nevet (molot, magyarul
kalapácsot jelent). 1909-ben letartóztatták. Szibériában két évet töltött
száműzetésben.
1911-ben beiratkozott a
szentpétervári műszaki főiskolára, miközben a „Pravda” nevű illegális bolsevik
újság szerkesztőségéhez került, amit Sztálin1 vezetett. 1913-ban
ismét letartóztatták és Irkutszkba deportálták, onnan 1915-ben megszökött és
visszatért a fővárosba.
A karrier kezdetei:
Molotov 1916-ban a bolsevik párt
szentpétervári bizottságának tagja lett. Az 1917-es februári forradalom idején
a fővárosba tartózkodott és irányításával a Pravda balos fordulatot véve az ideiglenes
kormány heves ellenzéki sajtójává vált. Bár Sztálin vitatta a lap újfajta szerepfelfogását,
mégis kiállt Molotov mellett, aki ekkor a fővárosi Szovjet tagja lett.
A polgárháború idején Ukrajnába
küldték, a harcokban nem vett részt, mert nem volt katona.
1920-ban az Ukrán Bolsevik Párt
Központi bizottságának titkára, nem sokáig, mert Lenin már 1921-ben visszahívta
Moszkvába, ahol 1922-ben ugyancsak Sztálin javaslatára a párt Titkárságának
helyettes vezetője lett.
Lenin nevezte kőseggűnek.
Radzinszkíj: „A másodtitkár, Koba
(Sztálin - a Szerk.) javaslatára, régi ismerőse, Vjacseszlav Molotov lesz, akit
Lenin2 azért a képességéért, hogy huszonnégy órákon keresztül meg
tud ülni és dolgozni, kedveskedve >> kőseggűnek” nevezett. A Titkárság és
a Koba által megkaparintott Szervező Iroda (amelynek vezetője a hűséges
Molotov), ellenőrzése alá von minden pártfunkciót.
Lenin halála (1924) után a párt
XV. Kongresszusán Sztálin hívei követelték „Trockíj3, Zinovjev4,
Kamenyev5 és még vagy tucat ellenzéki személyiség kizárását a
pártból.” Száműzték Trockijt - aki Molotovot „a megszemélyesült
középszerűségnek” nevezte. „Trockíjt kézben viszik ki a lakásából.
Ketten vitték:>> Az egyik
az én személyi őrségem parancsnoka, a nagy piás Pogugyil volt.>> - írta
később Molotov. A hatalmi harcokban ő, Vorosilov6, Kaganovics7
Ordzsonikidze8 és Kirov9 Sztálint támogatta. 1926-ban már
a Politikai Bizottság tagja.
Főleg a színfalak mögött
dolgozott, szürke tipikus bürokrata külseje megtévesztő volt. Az orrán viselt
csiptetős szemüvege, - a többi vezetőtől eltérő - rendszerint öltönyös és
nyakkendős megjelenése mögött egy éles észjárással megáldott, szolga-lélek
lakozott.
Ezt írták róla 1938 táján:
„..Finom homloka van, és úgy néz ki, úgy cselekszik, mint egy francia
orvosprofesszor - rendezett, precíz, pedáns. Első rangú intelligenciájú és
befolyású ember. Molotov vegetáriánus és nem iszik. Ő kapja Sztálintól a
piszkos munka javát.”
A Népbiztosok Tanácsának elnöke
A legnagyobb szociális kísérlet
az ő lelkén is szárad.
>>Kisöpörtük a gabonát
mindenkitől, akinek csak volt<< - emlékezett Molotov >>1928. január
1-jén Ukrajnában voltam, gabonát begyűjteni..<< >> Legszívesebben
megcsókolnálak, olyan remekül dolgoztál<< - mondta Sztálin.
„1931-1932 telén Fjodor
Raszkolnyikov egykori fedélzetmester a forradalmi Kronstadt hőse, akiből
sikeres diplomata lett, hazajött pihenni a szülőföldjére. A felesége így írta
le élményeit.>> Az élelmiszerboltok üresek. Csak néhány káposztás hordót
látni. 1929 óta jegyre adják a kenyeret…<< Ukrajnában, a Volga-vidéken, a
Kaukázusban és Kazahsztánban „iszonyú éhinség tört ki. Az éhezők milliói
megpróbáltak bemenekültek a városokba, de ott jegyre adták a kenyeret, és csak
a városiaknak. Az aszott testű, éhségtől támolygó parasztok a városok peremét
járták, és kenyérért könyörögtek…”
Radzinszkíj: „Molotov a Gazda
árnyéka”, aki nem felejti el, hogy „annak idején Molotov elsőként becsülte meg
a Pétervárott felbukkant kevéssé ismert ragyás arcú grúzt, és szó nélkül
átengedte neki a Pravdát. Amikor Kobát (Sztálint - a Szerk.) kinevezték a
Központi Bizottság titkárságába, Molotov a >>felelős titkár<<
posztját töltötte be. Az ő kezében volt a Központi Bizottság apparátusa,
amelyet ismét szó nélkül, Sztálin fennhatósága alá helyezett.
A ragyogó Trockíj tökfilkónak
tartotta Molotovot. Buharin10 is panaszkodott Kamenyevnek:>>
Itt ez a tökfilkó Molotov, akit
csak > kőseggűnek< nevezünk. Ez akar engem marxizmusra tanítani.
Igaz-e - kérdezte Csujev
Molotovot -, hogy Lenin >>kőseggűnek” nevezte önt?
>> Ha tudná, hogy miknek nevezte
Lenin a többieket.<< - felelte nevetve Molotov.”
Radzinszkíj: „Nem, nem volt
tökfej.>>Nagyon lelkiismeretes, nem csillogó, de rendkívül tehetséges
bürokrata…szívélyes, jóindulatú.<< - így írt róla Sztálin egykori titkára
Bazsanov. Hihetetlen munkabírású gép, amely azonnal végrehajtja a Gazda minden
utasítását. A >> kőseggű<< , az udvarias Molotov, orrán a
forradalom előtti csiptetővel, háttérben a csizmadia Kaganoviccsal, a lakatos
Vorosilovval is a többi proletárral, akiket Sztálin a Politikai Bizottságban
maga köré gyűjtött, igazi értelmiséginek hat.
Eljött a
>>felvilágosulatlan abszolutizmus<< kora.
A Gazda délvidéki pihenés közben,
minden nap utasításokkal látja el Molotovot”
így irt neki 1930.október 22-én:>> Azt hiszem őszre végképp meg kell
oldani a szovjet legfelső réteg kérdését. Először: fel kell menteni Rikovot11,
és szét kell zavarni az egész apparátusát. Másodszor: kénytelen leszel te
helyettesíteni Rikovot a Népbiztosok Tanácsa és a Munka és Védelem Tanácsa
elnökének posztján. Mindez egyelőre köztünk marad, majd ősszel részletesen
megbeszéljük. Egyelőre gondold át a dolgot a legközelebbi barátainkkal. Most
ennyit. Kézszorítással, Sztálin<<
Amikor 1930 decemberében
Buharin szövetségesét Rikovot
elmozdították a Népbiztosok Tanácsa éléről helyére ő került. Ebben a beosztásban
felügyelte a sztálini korszak legnagyobb szociális kísérletét: a mezőgazdaság
erőszakos kollektivizálását. A középparasztság, a nagyobb gazdasággal
rendelkezők az ún kulákok földtől való megfosztását és teljes likvidálását.
Ukrajnában személyesen vezette a
„Gabonabegyűjtési Bizottságot”, amely a statisztikák szerint több mint négy
millió tonna gabonát vett el erőszakosan a tulajdonosaiktól. Miniszterelnöksége
idején vezették be az erőltetett iparosítást elindító első ötéves tervet.
Létrehozták a kolhozokat
(mezőgazdasági termelőszövetkezeteket) és a szovhozokat (állami gazdaságokat).
„A helyi pártvezérek tudták>> Vagy százszázalékos kollektivizálás - vagy
add le a párttagkönyvedet.<< Az öreg Molotov felidéz egy korabeli
népszerű viccet: >>Megkérdik a parasztot, hogyan lehet megszabadulni a
tetvektől. Írd a fejedre:kolhoz - erre szerte fut mind amerre lát…<<
Részt vett a „tisztogatásokban”
A Kirov halálát (1934) megtorló
pereket a harmincas évek végéig Jagoda, Jezsov, Berija népbiztosok szervezték
és irányították, de ezekből ő sem maradhatott ki.
Egyike volt annak a három
személynek (Kliment Jefremovics Vorosilov, Anasztasz Ivanovics Mikojan12
mellett), akik 1940 tavaszán aláírásukkal hagyták jóvá több ezer lengyel fogoly
katonatiszt kivégzését a Szmolenszk melletti Katyn környékén.
Egy hatalmas ország külügyminisztere
lesz
A „Molotov- Ribbentrop paktum”
A müncheni egyezmény (1938) és
Csehszlovákia bekebelezése után (1939) Sztálin feladta a nyugati hatalmakkal
(Anglia, Franciaország, ideértve Lengyelországot is) folytatott „megbékélés”
politikáját. A diktátor úgy döntött, hogy célszerűbb Hitlerrel szövetkezni és
nyugat felé fordulni, hogy országa „lélegzetvételhez” jusson.
Ezért 1939 májusában a zsidó
származású Makszim Litvinov külügyminisztert menesztették és helyére Molotovot
nevezték ki, aki 1941 májusáig a miniszterelnöki tisztét is megőrizte, amit
ekkor Sztálin vett a kezébe.
1939. augusztus 18-án Németország
és a Szovjetunió kereskedelmi egyezményt kötött.
Augusztus 22-én Joachim von Ribbentrop13
Moszkvába repült, hogy aláírja a két ország közötti megnemtámadási szerződést.”
Jókorát veszekedtünk, igaz-e? E szavakkal fogadja Ribbentropot a Kremlben
Sztálin. Aztán három órán át teljes egyetértésben felosztották Ribbentroppal
Kelet-Európát…Az egész ceremónia a Gazda kedvenc módján, dús lakomával és ékes
pohárköszöntőkkel ért véget. Molotov, aki alaposan megedződött a Gazda
lakomáin, valósággal elképesztette a vendégeket, hogy mennyit tud inni,
anélkül, hogy lerészegedne.” Az egyezmény „Molotov-Ribbentrop paktum” néven
vált ismertté, bár az aláírók Hitler és Sztálin akaratának végrehajtói voltak.
A paktum legfontosabb része a „titkos záradék” volt, amelyben felosztották
egymás között Lengyelországot és a balti államokat. A németek tudomásul vették,
hogy a román Besszarábia a Szovjetunióhoz kerüljön.
A szerződést Németország csak
1941. június 22-ig tartotta be, amikor is megtámadta a Szovjetuniót. A második
világháború alatti nagy diplomáciai tanácskozásokon háttérbe szorult, a
címlapok első oldalára a „három nagy” Churchill, Roosevelt és Sztálin került.
Feleségének különös története
Molotovné, Polina Zsemcsuzsina:
Radzinszkíj írásából kitűnik, hogy
Sztálin felesége - aki sajnálatos módon öngyilkos lett - Nagyesda Szergejevna
és a Molotov-házaspár meghitt baráti kapcsolatba álltak. Nagyesda Sztálinnal
folytatott levelezéséből kiderül, hogy a házaspárral, így Polinával
rendszeresen is találkoztak. Közvetlenül az öngyilkosság előtt is együtt voltak
egy összejövetelen… „Nagyesda Szergejevna elrohan az esetről. Polina, Molotov
felesége utoléri.” Később, ahogy Polina elmeséli „egy darabig ott sétáltak a
Kremlben, és ő igyekezett megnyugtatni Nagyezsdát.”
„Polina Molotova egyike egy
rettenetes kor forradalmárainak. 1949-ben amikor a Gazda parancsára
letartóztatják, a kihallgatáson így mondja el életrajzát:>>Nevem:
Karpovszkaja Perl Szemjonovna. Pártbeli nevem: Gyöngyszem.<<
>> Részt vett az illegális
munkában?<<Igen, Ukrajnában, abban az időszakban, amikor Gyenyikin
csapatai ott állomásoztak. Részt vettem egy nemzetközi nőkongresszus
munkájában, ott ismerkedtem meg Molotovval. 1921 végén lettem a
felesége.<< - vallotta.
1948. szeptember 3-án megérkezett
a Szovjetunióba az új Izrael Állam első nagykövete, Golda Meir14.
Parádés fogadtatásban részesítették.
„Molotov felesége, Polina a
külügyminisztériumi fogadáson odament Goldához, és jiddis nyelven
megszólította.
-
Maga zsidó? - ámult el Golda
-
Én a zsidó nép gyermeke vagyok - felelte jiddisül
Polina.”
Aztán röviddel ezután megkezdődött
a zsidók elleni hajsza. A Zsidó Antifasiszta Bizottság tagjait hamarosan
letartóztatják és mindannyiukat agyonlövik.”
Radzinszkíj: „A sakkjátszma
egyre-jobban kibontakozik…a Gazda meghúzhatja a következő lépést: letartóztathatja
Molotov feleségét, Polina Zsemcsuzsinát.
Molotov a következőket mondta el
Csujevnek:>> Amikor Sztálin a
Politikai Bizottság ülésén felolvasta azt az anyagot, amit a csekisták Polina
ellen gyűjtöttek, a térdem remegni kezdett…
Hogy mivel vádolták? Hogy
kapcsolatban állt cionista szervezetekkel, Golda Meir izraeli nagykövettel,
hogy a Krimben zsidó köztársaságot akartak létrehozni. Polina jó viszonyban
volt Mihoelsszel. Persze jobban meg kellett volna válogatnia kapcsolatait.
Kitették a munkahelyéről, de egy darabig még nem tartóztatták le. De Sztálin
megmondta: el kell válnom a feleségemtől.<<
A mondat pontosabban így kellett,
hogy hangozzék:>> Polina letartóztatása előtt Sztálin megmondta: el kell
válnom a feleségemtől.<<
Polina természetesen mindent
megértett.
Molotov így emlékezett:>>
Polina azt mondta:> Ha a pártnak erre van szüksége, akkor elválunk.<
Negyvennyolc végén elváltunk. Negyvenkilencben pedig letartóztatták.<<
Molotov megint nem mond el mindent….Kiderült, hogy a Politikai Bizottságnak
azon az ülésén, ahol az ő tökéletesen ártatlan feleségét kizárták a pártból,
Molotov hősiesen tartózkodott a szavazástól.
Nem sokkal később azonban már
alázatosan így ír a Gazdának:>> 1949. január 20. Szigorúan titkos.
Sztálin elvtársnak. Amikor a Központi Bizottságban szavazásra került sor
P.Sz.Zsemcsizsinának a pártból való kizárásáról, én tartózkodtam, amit most
utólag politikailag helytelennek ismerek el, és kijelentem, hogy miután
átgondoltam a kérdést, én is a KB határozata mellett szavazok, amely megfelel a
párt és az állam érdekeinek, és a kommunista pártosság helyes felfogására
tanít. Ezenkívül elismerem, hogy súlyosan hibáztam, amikor nem tartottam vissza
egy hozzám közel álló személyt a hibás lépésektől és az olyasfajta
szovjetellenes nacionalista személyekkel fenntartott kapcsolatoktól, mint
Mihoelsz. Molotov<< Ahhoz, hogy szabadlábon maradhasson el kellett
árulnia a feleségét. És ő elárulta. Betartotta a szabályokat.
E közben a feleségét
már vallatták,
hogy megtörjék.
Zsemcsuzsina kihallgatásának és
szembesítéseinek jegyzőkönyvét ma is őrzik a KGB archivumában.
Azzal vádolták, hogy hosszú ideje
kapcsolatokat tart fenn a zsidó nacionalistákkal. Ettől fogva Molotov neve is
ott szerepel a zsidó ügyben. Zsemcsuzsina mindent tagadott. Még azt is, hogy
járt a zsinagógában. Vajon miért?
Azt hiszem, mert az igazságot nem
volt joga feltárni a vizsgáló előtt. Zsemcsuzsina mindig méltó felesége volt
Molotovnak….
A Gazda most megelégedett a száműzetésével…..Száműzetésben
élt a távoli kusztanaji területen. A titkos rendőrség aktáiban a 12. sz.
célszemély fedőnevet kapta. A mellé kirendelt Spiclik gondosan jelentették a
központnak az asszony beszélgetéseit. De a fegyelmezett Polina egyetlen
szentségtörő kijelentést sem engedett meg magának. Molotov még 1949-ben
elveszíti a külügyminiszteri posztot. A Gazda már nem hívja vendégségbe a
dácsájára. A tapasztalt Molotov már várja mikor üt az órája.”
A háború utáni belső terror
tovább folytatódott. Az ötvenes évek elején előkészítés alatt állt egy
zsidó-orvos csoport pere is. „1953 januárjában az NKVD egy operatív csoportja
kiszállt az Urickíj körzetbe: Polina Zsemcsuzsinát a >>12. számú
célszemélyt<< a száműzetésből börtönbe szállították. Az a >>
célszemély<<- az ügy iratai szerint - annyit mondott:>>Ahogy a
kormány határozott, úgy lesz.<<…A Molotov kérdés megoldása küszöbön állt.
Molotov és felesége csak a Vezér
váratlan halála jóvoltából maradt életben. De mindketten dicsőíteni fogják
őt.>> Az asszony nemcsak,hogy nem volt hajlandó szidni, de még csak
hallani sem akarta, amikor szidták.<< - emlékezett Molotov.
Churchill Molotovról
Winston S. Churchill15
a második világháború történetéről írt munkájában foglalkozik a személyével.
Molotov külügyminiszterré történő kinevezését és a zsidó származású Makszim Litvinov
menesztését (1939. május első napjai - a Szerk.) az orosz politika „hirtelen és
természetellenes pálfordulásának” tartotta, olyan „átváltozásnak”, amelyre csak
totalitárius államok „képesek.”
Idézet a miniszterelnök írásából:
„A brit és a francia kormány akkor még nem tudhatta, miféle ember az, akit
Sztálin a szovjet külügyek élére állított. Pedig érdemes rá, hogy bemutassuk.
Vjacseszlav Molotov rendkívüli képességekkel rendelkező, hidegvérű és
kíméletlen férfi volt. Sértetlenül került ki azokból az iszonytató
veszedelmekből és megpróbáltatásokból, amelyekkel a forradalom győzelme után
valamennyi bolsevik vezetőnek szembe kellett néznie. Olyan társadalomban élt,
sőt töret egyre magasabbra, amelyben mindig más alakot öltött az intrika, és
állandó volt az életveszély.
Ágyúgolyó formájú feje,
fekete bajusza, megértő
pillantása, rezzenéstelen, lapos arca, ügyes beszéde híven tükrözte jellemét és
rátermettségét. Mindenkinél alkalmasabb volt rá, hogy egy kiszámíthatatlan
gépezet politikájának eszköze legyen.
Jómagam csak egyenlő félként
találkoztam vele, olyan beszélgetések alkalmával, amikor néha a humornak is
jutott egy csekélyke szerep, vagy banketteken, amelyeken zavartalanul mondta egyre újabb banális és semmitmondó
pohárköszöntőit. Sohasem láttam embert, aki nála tökéletesebben testesítette
volna meg a robot fogalmát. Mindennek ellenére azonban mégiscsak
szemlátomást józan és kínosan csiszolt modorú diplomata volt. Hogy milyen volt
a beosztottjaihoz, nem tudhatom. Hogy milyen volt a japán nagykövethez éveken
át, miután a teheráni konferencián megígérte, hogy megtámadja Japánt, ha
egyszer a német hadsereget legyőzzük, az kiderült a beszélgetéseikről készült
feljegyzésekből. Egymást követték az óvatos faggatózások, a félénk
kérdezősködések, de ő végig rendíthetetlen nyugalommal burkolta áthatolhatatlan
homályba és semmitmondó, hivatalos korrektségbe kormányának céljait.
Egy résnyi fényt sem engedett
rájuk vetődni. Egyetlen felesleges hangot sem adott ki.
Mosolya maga volt a szibériai tél,
Szavait, mintha patikamérlegen
mérte volna ki, de közben előzékenyen viselkedett, s mindez együtt a szovjet
politika tökéletes végrehajtójává avatta azokban a halálos években. Vitás
kérdésekről hasztalan levelezett vele az ember, és ha erőltette a dolgot,
mindenféle hazugság és sértés volt az eredmény, mint hamarosan néhány példából
látható is lesz. Egyetlen alkalommal éreztem úgy, hogy természetesen
viselkedik, emberi lény gyanánt.
1942 tavaszán történt.
Az Egyesült Államokból hazafelé
tartva megállt Nagy-Britanniába. Alá volt írva a brit-szovjet egyezmény, és
Molotovra veszélyes repülőút várt még. A titoktartás kedvéért a kerti kijáraton
át távoztunk a Downing streetről. A kapuban megmarkoltam a karját, egymás
szemébe néztünk. Úgy láttam, hirtelen meghatottság vesz erőt rajta. A maszk
mögött megjelent az ember. Viszonozta kézszorításomat. Szótlanul kezet ráztunk.
Igaz, akkoriban életre-halálra összefonódott a sorsunk. Molotov, mióta az eszét
tudta testközelből ismerte a teljes felfordulást és a pusztulást. Az biztos, hogy
a szovjet gépezet Molotovban tehetséges és sok szempontból jellegzetes
képviselőjére talált, aki mindig hű pártember és hithű kommunista volt. Nagy
szerencse, hogy idős koromra nem kellett olyan idegi megterheléssel
szembenéznem, mint neki; inkább meg se szülessék az ember. Mazarin16,
Talleyrand17, Metternich18 örömmel fogadták volna be
társaságukba, ha ugyan van olyan másvilág, ahová bolseviknak nem eretnekség
belépnie.” - fejezte be gondolatait Churchill.
Az ötvenes és nyolcvanas évek
A második világháborús események
után, a negyvenes évek második felében pozíciója meggyengült. 1949-ben Andrej
Visinszkíj19 váltotta a külügyminiszteri székben, bár még miniszterelnök-helyettes
volt és a párt legfelsőbb szűkebb testületének, a Politikai Bizottságnak is
tagja maradt.
Helyzetének megrendülése,
politikai pályájának hanyatlása szorosan összefüggött feleségének Polina
Zsemcsuzsinának letartóztatásával, majd deportálásával. Sztálin halála
(1953.márc.5) után ismét külügyminiszter lett. Igazi „csapás” akkor érte,
amikor az SZKP XX. kongresszusán (1956.febr.) Ny.Sz.Hruscsov20
pártvezető egy titkos beszédben feltárta Sztálin és a sztálinizmus bűneit,
elítélte a személyi kultuszt. Molotov kiállt Sztálin és kultusza mellett,
emiatt 1956 nyarán felmentették külügyminiszteri beosztásából. Néhány
„elvbarátjával” 1957-ben puccsot szerveztek Hruscsov ellen. Egy rövid ideig
nagykövet volt Mongóliában.
Később még a pártból is kizárták.
1961-ben minden funkciójától megfosztották. Hruscsov bukása után L.I.Brezsnyev21
pártfőtitkár „országlása” idején részben rehabilitálták, a pártba is
visszavették.
Neve a mai napig is „él”
legalábbis a „molotov-koktél”* léte utcai „harcokban” való bevetése ezt
igazolja.
* A
molotov-koktél: egy házilag elkészíthető, gyúlékony folyadékkal, vagy benzinnel
részben alkohollal megtöltött palack. A palack nyakára rongyot erősítenek, majd
azt meggyújtva a megsemmisíteni kívánt tárgyra (1956-os forradalom idején, T34,
T55 harckocsiknál a légszűróre) hajítanak, a tárgy megrongálása ,esetleg megsemmisítése
céljából.
Molotovval Radzinszkíj a „Sztálin”c.
könyv szerzője is találkozott.
Radzinszkíj: „A hetvenes évek
Moszkvája. Kora délelőtt az akkoriban Lenin nevét viselő Könyvtárban. Alighogy
kinyitott a könyvtár, megjelent egy kistermetű, vékony nyakú bácsika, akinek
legkülönösebb tartozéka egy olyasfajta csíptető volt, amilyet valamikor a cári
Oroszországban viseltek. Egyébként ezt a csiptetőt és ezt az arcot akkoriban
még a könyvtár minden látogatója jól ismerte. Vjacseszlav Molotov volt.
Egyszer alkalmam volt adódott,
hogy megismerkedjem vele. A Jermolova Színház egy bemutatóján történt. Az
előadás után lementem a kabátomért az ügyelői szobába, mert ott tettem le. Az
ajtó előtt megpillantottam egy fel-alá sétáló csíptetős öregembert.
Ő volt az. Molotov.
Bementem a szobába.>>Látta
Molotovot? - kérdezte az ügyelő. - Itt tette le a kabátját nálam. Kénytelen
voltam megkérni az öreget, hogy várjon egy kicsit. Ma fontos vendégem van: a
kerületi pártbizottság titkára. Öltözzön csak fel előbb ő, és menjen el. Nem
szeretnék valami kellemetlen helyzetet.<<
A kellemetlen helyzetet az okozta
volna, hogy Molotovot a Hruscsovval való összeütközése után kizárták a pártból.
Most aztán az öreg, aki valamikor a kezében tartotta a háború utáni Európa
sorsát, arra várt, hogy valami kis kerületi pártitkár felöltözzön. Így múlik el
a világ dicsősége.
Fogtam Molotov kabátját,
sárcipőjét meg a társaságában lévő idős asszony ruháit, és kivittem nekik. (A
felesége akkor már meghalt, az asszony a házvezetőnője volt.) Így ismerkedtünk
össze.
A Jermolova Színház közelében
lakott, a Granovszkíj utcában. Ezért is kedvelte a színházat, és nem akart
kellemetlenséget okozni az ügyelőnek. Felajánlottam, hogy hazakísérem őket.
Csendes téli este volt.
Ostoba fejjel türelmetlen voltam,
és mindjárt Sztálinról kezdtem kérdezni. Éreztem, hogy nyomban feszültté vált.
Ártatlan kérdésekkel kezdtem:
-
Miért viselt Sztálin még nyáron is csizmát? Sok furcsa
magyarázatot hallottam erről.
-
Meséljen el egyet - kért nagyon udvariasan.
-
A félkatonai zubbony, a katonai csizma célzás a
világforradalomért vívott harcra. Lenin is ilyen félkatonai zubbonyt hordott.
Molotov
szkeptikusan elmosolyodott.
-
Költői. Egyébként Sztálin ifjúkorában verseket írt. Ami
a világforradalmat illeti, mi csakugyan nem feledkeztünk meg a világ
proletáriátusa iránti kötelességünkről…De a világforradalomról harsogó
trockistákkal ellentétben, mi csakugyan csináltuk is. És megcsináltuk. Így jött
létre a szocialista tábor. Mi nem járattuk a szánkat az iparosításról, mint a
trockisták, hanem megcsináltuk. Vagy vegyük a kollektivizálást. Ők is arról
fecsegtek - de Sztálin volt az, aki a parasztokat bevitte a kolhozokba. Bár
eleinte mintha még védte volna a kulákot. Egyébként mintha Lenin maga is hitt
volna a NEP-ben (új gazdaságpolitika, oroszul Novaja Ökonomicseszkaja Politika
a Szerk.)
Máig emlékszem
fakó hangjára és arra a gunyoros >> mintha<< szóra.
Ekkor én
ostoba, közbevágtam: - Azért tett úgy, mintha hinne a NEP-ben, hogy megnyugtassa
a >>süketnémákat<<?
Emlékszem erre
nem felelt. Aztán szárazon azt mondta:
-
Nem értem, miről beszél.
-
Hát Lenin végrendeletéről. Tudja, azt beszélik, hogy
létezett egy nagy végrendelet….
-
Leninnek nem volt semmiféle >>nagy
végrendelete<< - mondta ugyanazon a fakó egyenletes hangon.
Később olvastam a költő Csujev
könyvét Molotovval folytatott hosszú beszélgetésekről. Ott találtam egy
epizódot. Csujev azt kérdezi Molotovtól:
-
Léteztek-e a Baltikumra vonatkozó titkos jegyzőkönyvek?
És Molotov, aki maga készítette
azokat a jegyzőkönyveket, azt feleli:
-
Semmiféle titkos jegyzőkönyv nem létezett.
Azt hiszem, ugyanezen a jeges
hangon mondta. Ettől fogva egész hazáig hallgatott. Később felhívtam, de nem
tudtunk megállapodni egy újabb találkozóban. Talán megsértettem valami tabut.”
A Gazda „árnyékának” hosszú
életet adott a sors, 1986 novemberében 96 évesen a fővárosban halt meg. A
moszkvai novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Felhasznált irodalom:
Edvard Radzinszkíj
Sztálin
Európa Könyvkiadó Bp.1998
Winston S. Churchill
A második világháború első kötet,
Európa Könyvkiadó Bp. 1995
Internet - Wikipedia
Szövegmagyarázat:
1. Joszif
Visszarionovics Dzsugasvili, Sztálin
(1879-1953) grúz származású orosz-szovjet politikus. Később Lenin halála után
(1924) a bolsevik párt korlátlan ura. Miniszterelnök, legfőbb katonai vezető,
diktátor, generalisszimusz. Életének és tevékenysége elemzésének óriási az
irodalma.
2. Vladimir
Iljics Uljanov, Lenin (1870-1924)
orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus. A szovjet típusú kommunizmus
„kitalálója”. Teoretikus, a leninizmus nevéhez kötődik. Az utána következő
szovjet politikusok, bármelyik oldalon álltak is, nevét hivatkozásként
alkalmazták.
3. Lev
Davidovics Trockij, (eredetileg Bronstein, 1879-1940) bolsevik forradalmár. Lenin után az 1917-es Oroszországi
forradalom legtekintélyesebb vezetője. Kíváló szónok, külügyi, majd hadügyi
népbiztos. A „világforradalom” kivívásának elkötelezett híve, Sztálin egyik legnagyobb
„ellenlábasa”. A hatalmi harcok egyik főszereplője. Fokozatosan „szabadították
meg” a hatalomtól, a végén belső, majd külső száműzetésben élt. Mexikóban ölte
meg 1940-ben az NKVD felbérelt embere.
4. Grigoríj
Jevszejevics Zinovjev (1883-1936)
kommunista szovjet politikus Lenin harcostársa, annak halála után Sztálin
pártbeli szerepét, vezetési módszereit kritizálta. A hatalmi harcokban hol
Trockijt, hol pedig Sztálint támogatta. Politikai - Sztálintól eltérő -
nézeteiért életével fizetett.
5. Lev
Boriszovics Kamenyev (1883-1936)
kommunista, bolsevik forradalmár, Lenin közvetlen munkatársa. A diktátor első
agyérzése után (1922) a Népbiztosok Tanács elnöke. Zinovjevvel és Sztálinnal
„szövetkezve” a hatalmi harcokban Trockij „kikapcsolására” törekedett. Később -
ugyancsak Zinovjevvel - de már Trockijjal Sztálin ellen fordult. 1936-ban
koholt vádak alapján kivégezték.
6. Kliment
Jefremovics Vorosilov (1881-1969)
lakatosból lett a Szovjetunió marsallja. 1925-1934 több esetben népbiztos. A
második világháború idején (1940-től) rövid ideig hadügyi népbiztos. Leningrád
védelmét - nem a legsikeresebben - látta el. A háború után 1945-1947 között a
Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke Magyarországon. Az ország
„szovjetesítésének” vezető „személyisége” volt. Sztálin halála után államelnöki
feladatokat is ellátott.
7. Lazar
Mojszejevics Kaganovics (1893-1991)
csizmadiából lett a Szovjetunió egyik legbefolyásosabb vezetője. Sztálin
hűséges követője. Jelentős szerepe volt az Ukrán Kommunista Párt irányításában.
1930-ban Molotovval együtt, erőszakosan lépett fel a mezőgazdaság
kollektivizálása érdekében. Nevéhez köthető Ukrajna népének kiéheztetése. Több
esetben volt népbiztos, magas funkciókat betöltő pártvezető. Sztálin halála
után fokozatosan kiszorították a hatalomból.
8. Grigoríj
Konsztantyinovics Ordzsonikidze
(1886-937) grúz származású szovjet kommunista politikus. A polgárháborúban Grúzia
egyik sanyargatója. 1936 körül a sztálini tisztogatások „célkeresztjébe”
került. Nem tudta „megemészteni”, hogy a túlzó iparosítást, miért kellett
összekapcsolni harcostársai, elvbarátai fizikai megsemmisítésével. Az NKVD nála
is házkutatást tartott, emiatt telefonon felhívta Sztálint és segítségét kérte,
aki válaszában jelezte, hogy az NKVD ellen még ő sem tud tenni semmit.
Főbelőtte magát.
9. Szergely
Mironovics Kirov (1886-1934) Sztálin
„kedvence”. Leningrád első számú pártvezetője. Kirov nemcsak Leningrádban, hanem
a pártvezető testületei tagjai körében is igen népszerű politikus volt. Állítólag
Sztálin „keze is” benne volt Kirov 1934 decemberében történő meggyilkolásában.
Halála ürügyet szolgáltatott a terror további fokozására, a politikai
ellenfelekkel való leszámolásra.
10. Nyikolaj
Ivanovics Buharin (1888-1938)
bolsevik forradalmár. Szovjet politikus, ideológus. Lenin a párt „kedvencének”
tartotta Buharint. Tagja volt a legfelsőbb párttestületeknek. A hatalmi harcok
idején először Sztálinnal, Kamenyevvel, Zinovjevvel, „szövetkezve” Trockij
likvidálását támogatta, majd velük „karöltve” Sztálin ellen fordult. Buharin a
NEP folytatását akarta, szemben az erőteljes iparosítással és a kollektivizálás
erőltetésével. Jelentős szerepet vállalt az 1936-os szovjet alkotmány („sztálini
alkotmány”) kidolgozásában. Összesküvés vádjával halálra ítélték. Sorsát a www.historiamozaik.atw.hu
részletesebben is bemutatja.
11. Alekszej
Ivanovics Rikov (1881-1938) orosz
nemzetiségű bolsevik politikus, a mezőgazdaság egyik szakértője. 1917 tavaszán szembehelyezkedett
Lenin „áprilisi téziseivel”, amely az azonnali szocialista forradalomra való
áttérést támogatta. Ennek ellenére Rikov a „hadikommunizmus” egyik
ötletgazdája. Később mégis a NEP mellett foglalt állást. Rikov a Népbiztosok
Tanácsának elnöke is volt, őt Molotov váltotta ezen a poszton. Fokozatosan
szembefordult Sztálinnal, a pártból is kizárták. 1937 elején letartóztatták és
a „harmadik moszkvai perben” az ún. „huszonegyek perében” halálra ítélték és
kivégezték.
12. Anasztasz
Ivanovics Mikojan (1895-1978) örmény
származású szovjet kommunista politikus. Már Lenin idején is magas állami és
párttisztségeket töltött be a szovjet vezetésben. Haláláig „túlélt” minden
hatalomváltást. Azon politikusok egyike, aki 1956 tavaszán és nyarán többször járt
Magyarországon. Az 1956-os októberi események idején ismét Magyarországon
tartózkodott. A nov. 4-i szovjet megszállást állítólag ellenezte.
13. Ullrich
Friedrich Joachim von Ribbentrop
(18993-1946) eredetileg pezsgő ügynök az első világháború idején a „Kaiser”
megbízottjaként külföldön telesített szolgálatot. Hitler hatalomra jutásakor a
nemzetiszocialistákkal szimpatizált és vált Hitler emberévé. Rövid ideig
Londonban volt nagykövet, majd 1938-tól külügyminiszter. A „Molotov-Ribbentrop
paktum” egyik aláírója. A háború végén a nürnbergi perben halálra ítélték és
1946. okt. 16-án kivégezték.
14. Golda
Meir (1898-1978) Izrael állam
alapítóinak egyike. Golda Mobovits néven Kijevben született, ahol a családja
üldöztetésnek volt kitéve. Ezért szüleivel és testvéreivel 1906-ban az Egyesült
Államokba vándorolt.
Az USA-ban különböző zsidó szervezetek aktivistája. A
negyvenes évek végén Izrael állam létrehozásán fáradozott. 1969-1974 között az
ország miniszterelnöke lett, előtte azonban 1949-1956 között külügyminiszter.
Ben Gurion későbbi miniszterelnök mondta róla: „Golda az egyetlen férfi
kormányomban.” (ebben a kormányban munkaügyi miniszter volt)
15. Winston
S. Churchill (1874-1965) brit
politikus, két alkalommal miniszterelnök (1940-1945, 1951-1955) Életével a www.historiamozaik.atw.hu c.
honlap „Potsdam - a három nagy utolsó találkozása” c. szerkesztés
részletesebben is foglalkozik.
16. Jules
Mazarin (1602-1661) olasz
„gyökerekkel” rendelkező francia diplomata, egyházfi, államférfi. A korabeli
Franciaország főminisztere. XIV. Lajos nevelőjeként nagy hatást gyakorolt a
későbbi „Napkirály” személyiségére és politikájára. Kedvelte a pompát, kapzsi
ember hírében állva, hatalmas vagyont gyűjtött, aminek nagy részét rokonságára
hagyományozta.
17. Charles
Maurice de Talleyrand (1754-1838)
francia politikus, diplomata, herceg, Autun püspöke. Külügyminiszterként
szolgálta Bonaparte Napóleont a Császárt, majd annak bukása után XVIII. Lajos
királyt. Az ún „Bécsi Kongresszuson” 1814-1815) ő képviselte Franciaországot.
18. Klemens
Wenzel von Metternich (1773-1859)
herceg, osztrák politikus, kancellár. Kancellársága idején gyakorlatilag a
Habsburg Birodalom irányítója. A monarchia legelszántabb egyben leghatékonyabb
védelmezője. Kora konzervativizmusának megalapozója és teoretikusa.
19. Andrej
Januárjevics Visinszkíj (1883-1954)
lengyel származású szovjet jogász. Később a hírhedt koncepciós perek fővádlója.
Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) szakadása (1903) után a
mensevikekhez csatlakozott. Az 1917-es forradalom győzelme után ezért cselekedeteit
„megfelelési kényszer” motiválhatta. A kijevi egyetemen szerzett jogi diplomát.
1920-ban már a bolsevik párt tagja. 1931-ben az Orosz Föderáció főügyésze,
később igazságügyi népbiztos helyettese. 1933-tól a Szovjetunió főügyészének
helyettese, 1935-től főügyész. A sztálini koncepciós perek fővádlója. Az ún.
„nagy” perekben, (Kamenyev- Zinovjev, Pjatakov-Radek, majd Buharin pere)
halálbüntetéseket indítványozott. 1947-ben „munkásságát” Sztálin-díjjal ismerték
el. Alaptétele szerint: „A bizonyítékok királynője a vádlott beismerő vallomása.”
A háború után a Szovjetunió ENSZ-missziójának vezetője, majd 1949-1953-ig
külügyminiszter.
20. Nyikita
Szergejevics Hruscsov (1894-1971)
orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus. Fiatalabb korában már Sztálin
köreihez tartozott. Közelről figyelhette a rendszer működését. Malenkovval és
másokkal személyesen is figyelemmel kísérte - nagy titokkal övezve - a diktátor
haldoklását. Sztálin halála után az ellene képletesen „kardot rántók” élére
állt. 1953 tavaszától lassú „olvadás” következett be, megkezdődött az ún.
„desztalinizáció az országban. A folyamat néhány évvel később csúcsosodott ki,
amikor a párt XX. Kongresszusán (1956.febr.) Hruscsov egy „titkos beszédben” - amit
néhány nap múlva a világ számos országában ismertek - leleplezte a sztálinizmus
törvénytelenségeit, elítélte a „személyi kultuszt” (a vezetők, de maga Sztálin
kritikátlan dicsőítése a Szerk.) Megnyiltak a gulágok (internáló táborok - a
Szerk.) elkezdődött a rehabilitáció. Jellemző, hogy ez utóbbi csak Gorbacsov
idején fejeződött be. Hruscsov vezetése idején döntött a szovjet pártelnökség
Magyarország katonai megszállásáról. 1956. nov. 3-án elindult Zsukov parancsára
az ún. „Forgószél hadművelet.” Közvetlen vezető társai (a sztálinisták
Bulganyin, Molotov és mások - a Szerk.) puccsot kíséreltek meg ellene. Végül
leváltása L.I Brezsnyev vezetésével 1964-ben vált sikeressé, ekkor végleg
eltávolították a hatalomból. Haláláig háziőrizetben tartották. Hruscsov erőltette
a szibériai „szűzföldek” feltörését. Kukoricatermelésben is elakarta hagyni az
Egyesült Államokat. Volt pártfőtitkár és miniszterelnök. Járt az Egyesült
Államokban, az ő idejében fokozódott a feszültség a világban, különösen az ún.
„kubai válság” (1961) idején. Tárgyalt Bécsben J.F.Kennedyvel az USA akkori
elnökével, aki határozottan állt ki a nyugati világ, az emberi szabadságjogok
védelme mellett. Nevéhez is köthető a „berlini válság” a németeket elválasztó „fal”
építése (amihez előzetesen hozzájárult - a Szerk.). A „Szutnyik program, Jurij
Gagarin fellövése a világűrbe jelzi, hogy versenyre keltek az Egyesült
Államokkal.
21. Leonyid
Iljics Brezsnyev (1907-1982) szovjet
kommunista politikus. Kezdetben Ukrajna területén különböző pártfunkciókat
töltött be. A második világháború idején politikai tisztként szolgált (ezért
tábornoki rangot is kapott - a szerk.) 1945. májusában ismerkedett meg
Ny.Sz.Hruscsovval. Később a Moldáviai Kommunista Párt első titkára. 1957-től
haláláig a pártelnökség (politikai bizottság - a Szerk) tagja. Két alkalommal a
Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (államfő), mindkét esetben K.J.
Vorosilovot váltotta. (1960-1964,1977-1982) Három alkalommal is a párt
főtitkára volt. „Érdemei” között tarják számon Hruscsov leváltását. (1964) és a
„Prágai Tavasz” (1968) felszámolását. Nevéhez köthető az ún. „Brezsnyev Doktrina
(azaz a szovjet pozíciók területi védelme).
Forrás:
Internet – Wikipedia
Winston S. Churchill
A második világháború 2.-ik kötet
Európa Könyvkiadó Bp. 1995
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2011. augusztus
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!