Kiszely
Gábor az „ÁVH egy terrorszervezet története” című könyvében „Kádár János az ÁVH
karmai között” címmel külön is feldolgozta letartóztatását, vallatását és
titkos tárgyaláson történő elitélését, majd szabadulását. Ismeretes, hogy még
belügyminiszterként Farkas Mihály honvédelmi miniszter társaságában 1949. június 7-én késő este
Svábhegyen az Eötvös úti titkos ÁVO villában felkeresték a már letartóztatott
Rajk Lászlót, hogy a párt érdekében vállalja az ellene felhozott vádakat,
vezekeljen pártjáért, mert ha ezt teszi megmentheti az
életét. Aztán Rákosi utasítására Kádár Jánost is letartóztatták, erre 1951.
április 20-án került sor vallatását ő sem kerülhette el. A szerkesztés - ha
vázlatosan is - kísérletet tesz ennek bemutatására.
A kommunista párt „ökle”ahogy mondták „hadserege”
A Rendőrség Politikai Rendészeti Osztályától
az Államvédelmi Hatóságig
Ahogy Kiszely Gábor bevezetőjében
írja: „Nem csupán alattvalókká lealacsonyított polgárok milliói irtóztak és
féltek tőlük, ők maguk is rettegtek egymástól….” A
baloldali pártoknak, de különösen a kommunista pártnak eminens feladatai közé
tartozott olyan erőszakszervezet kiépítése, amelyet a mindenkori céljai
érdekében fel tudott használni az ellenzékkel, de még a párton belül is,
ellenfeleknek tartott személyek elnémítására.
Péter Gábor1 munkához lát…
A Magyar Államrendőrség Budapesti
Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (rövidítve: PRO) hatvan
munkatárssal. Ebben az időben - 1945 elején - még a parasztpárti Erdei Ferenc
volt a belügyminiszter, a kommunista Zöld Sándor2 pedig a belügyi
államtitkár. Erre az osztályra várt a feladat, hogy az Ideiglenes Nemzeti
Kormánynak a „Népbíráskodásról” szóló rendeletének érvényt szerezzen.
Gondoskodnia kellett a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetésével
gyanúsított személyek elfogásáról és bíróság elé állításáról, valamint az
országgal szemben álló mindennemű szervezkedés és mozgalom felszámolásáról. A
bizonyítás már ekkor is legfőképpen a gyanúsítottak beismerő vallomásán, tanúvallomásokon és tárgyi bizonyítékok felhasználásán
alapult.
Nem volt véletlen a gazdasági
rendőrség, azaz a Gazdasági Rendészeti Osztály (GRO) felállítása sem. Ennek a
szervezetnek elsősorban a háborús bűnösök által okozott gazdasági károk
feltárása és felszámolása; „a közellátási érdekek ellen irányuló
bűncselekmények elleni küzdelem; fiatal demokrata állam pénzügyi és gazdasági
érdekei ellen irányuló bűncselekmények, gazdasági szabotázsok felderítése” és
üldözése volt a feladata.
Az Államvédelmi Osztály (ÁVO)
A Politikai Rendészeti Osztály
(PRO) 1946 októberétől a Magyar Állam Rendőrség Államvédelmi Osztálya néven
működött tovább „közvetlenül a belügyminiszter ellenőrizte és felügyelte
intézményként.” Feladatai szorosan kapcsolódtak a „Demokratikus államrend és
közbiztonság védelméről szóló 1946. évi VII. tc.”-be ütköző
cselekmények nyomozása és feljelentése „a népbíráskodásról szóló és az 1945. évi
VII. tc.-be iktatott háborús és népellenes bűncselekmények nyomozásához. „Erre
az időszakra esik a Kisgazdapárt felszámolását célzó ún. „Köztársaság elleni
összeesküvés” leleplezése és résztvevőinek koncepción alapuló
felelősségrevonása.
A büntetőjogi leszámolás a
„Magyar Testvéri Közösség” vezetői ellen irányult, akik szorosabb kapcsolatokat
ápoltak az FKgP (Független Kisgazda Párt) tisztségviselőivel. Az összeesküvés”
felgöngyölítése az ÁVÓ mellett a Katonapolitikai Osztály (KATPOL) és a szovjet
elhárítás „közös műve” volt. A Magyar Közösséggel kapcsolatos ügyek 1947
elejétől kb. egy évig folytak az egész vizsgálatot Rajk László3
akkori belügyminiszter irányította.”
Az eredmény nem volt kétséges:
a perek,
amelyek bizonyítási eljárásai külső, független tanúk mellőzésével, kizárólag a
terheltek önmagukat és egymást vádló vallomásain alapultak.” Ebben az időben a
szovjet megszállók elhurcolták Kovács Bélát4 az FKgP főtitkárát,
parlamenti képviselőt az „összeesküvésben” való állítólagos részvétele miatt.
Nagy Ferenc miniszterelnököt pedig „manipulált vallomások” alapján lemondatták
és 1947 májusában emigrációba kényszerítették.
Az ÁVO „vélelmezhetően” közreműködött
az 1947-es választási manipulációk „fabrikálásában”, de kivette részét az SZDP (Szociáldemokrata
Párt) „felmorzsolásából” is.
Bővül a politikai rendőrség funkciója:
létrejön a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH)
Péter Gábor - aki változatlanul a
Politikai Rendőrség vezetője volt - már „1948. június 25-én a pártvezetőséghez
intézett, feljelentésében” utalva az ÁVO-ban tapasztalható visszásságokra,
kikezdte Rajk Lászlót. Egy másik július 6-án az MDP Belügyi Bizottságának
benyújtott „Az ÁVÓ munkájának és problémáinak ismertetése” című
előterjesztésében javasolta az ÁVÓ összlétszámának (1839 fő) 2500 főre való
felemelését. Javasolta továbbá a” BM útlevél osztályának a Külföldieket
Ellenőrző Országos Központi Hatóságnak (KEOKH) s a határvédelemnek az ÁVÓ-ba
való beolvasztását.” A Belügyi Bizottság aztán az ő javára dönt, hogy Rajk
belügyminiszter „vegye tudomásul, hogy a politikai rendőrségnek bizonyos
autonómiát kell biztosítani. Vagyis: az államvédelem vezetője ezentúl indokolt esetben az ő előzetes engedélye nélkül is
foganatosíthat letartóztatásokat.
A Belügyi Bizottság
következő július 12-én zajló ülésén aztán már Rajk javasolja a politikai
rendőrség másodfokú hatósággá való átalakítását, amelyet majd utódja, Kádár
János fog végrehajtani, aki augusztus 5-én veszi át tőle a belügyminiszteri
posztot, tüstént visszaállítván a rendőrségi pártszervezeteket. S alig egy
hónap múltán rendelet születik a rendőrségtől hatáskörileg
s anyagilag független, az útlevélosztályt, a KEOKH-ot, valamint a folyam-, a
légi- s a határrendészetet - nem azonos a határőrséggel - is magába foglaló, a
Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága néven, közvetlen a BM-nek alárendelt
szerv megalakulásáról.” Bár állandóan másodfokú hatóságról beszélnek, a szervezet
vezetőjét felruházták „azzal a joggal, hogy elrendelje az államérdeket
veszélyeztető személyek kitiltását, rendőri felügyelet alá helyezését. (Apám
annak idején, alighogy megjött az orosz fogságból 1949 nyarán hosszabb ideig
állt ilyen rendőri felügyelet alatt. - a szerk.)), illetve őrizetbe vételét”
(ez bizony első fokú hatósági jogkör volt - a szerk.).
„Törvényesül tehát a törvénytelenség”
Önmagában már az is jogi
képtelenség volt, hogy másodfokú hatóság első fokú hatósági jogkört gyakoroljon,
s egyben illetékes legyen” a jogtalanságok következményeinek felszámolásában.
Így vált az ÁVH a totális hatalom az ún. „négyesfogat” - Rákosi Mátyás5 Farkas
Mihály6 Gerő Ernő7, Révai József8 - önkényének
mindennapos eszközévé. Időnként nem maradhatott ki a praktikákból Kádár
János akkori belügyminiszter sem.
Az ÁVH, mint a koncepciós* perek gyártója.
A sok száz per közül csak néhány
kiemelésére van lehetőség, de ezek bemutatása is csak vázlatosan lehetséges.
* A perek valójában előre megtervezett „forgatókönyv”
alapján, rendszerint politikai „megrendelésre” álltak össze. Céljuk - különösen
a „kirakat perek esetén” az elrettentés volt. A „forgatókönyv” készítői között
megtalálhatjuk a korszak diktátorait, jóváhagyói között pedig a kommunista
pártok kollektív testületeit. A vádlottaktól fizikai és lelki kínzással
–időnként tudatmódosítók alkalmazásával- beismerő vallomásokat csikartak ki.
Mindezek alapja és célja a megfélemlítés volt.
A beismerő vallomások kicsikarását, a perek
„gyártását” volt kiktől eltanulni. Mindezekben „élenjárt” a szovjet büntetőjog,
annak hírhedt képviselője: Andrej Januárjevics Visinszkíj, J. V. Sztálin, a
diktátor is.
Magyarországon Rákosi Mátyás, Farkas Mihály voltak a
„legjobb tanítványok”. A bizonyítékok „királynőjének” a vádlottakból való
„kipréselését” szemléletesen érzékelteti: Edvard Radzinszkíj: SZTÁLIN című
könyvében. Buharin „perbefogása” kapcsán ezt írja: „A
verés csak a kezdet volt, a pokol kapuja. Aztán jött a híres
>>futószalag<<: a kihallgatók éjjel –nappal egymást váltják,
a foglyot pedig nem hagyják aludni.
Közben tovább rugdossák, ütik, gyalázzák…Egy idő után az ember tudata elhomályosul a kialvatlanságtól
és már kész aláírni bármit. Akkor aztán odadugják az orra alá a jegyzőkönyvet,
amit a vizsgáló fabrikált.
A következő lépés a feljavítás. A fogolynak adnak
enni, kap cigarettát, a vizsgálók pedig megmagyarázzák neki, hogy most már azon
kell gondolkodnia, mit tehet még hozzá a vizsgálat eredményéhez. Kap papírt,
megsúgják neki a gondolatmenetet, és folyamatosan ellenőrzik a munkáját.
Ha bíróság elé kell állnia (bár többségük fölött
távollétükben ítélkeztek), akkor elpróbáltatják az egészet…A
tárgyalás alatt a vizsgáló ott ül a teremben a fogoly orra előtt.”
Az amerikai érdekeltségű MAORT és
STANDARD vállalatok kisajátítása „bizonyíthatóan koncepciós eljárások útján
zajlott. A MAORT (Magyar-Amerikai Olaj Részvénytársaság) még 1938-ban alakult
egy amerikai (Standard OIL of New Jersey) cég leányvállalataként.
A vádak szerint: vezetői „nagy
része imperialista ügynökökből” állt, akik szabotázsok elkövetésével,
szándékosan gyengítették a cég eredményességét. A vállalat korábbi vezetőjét az
ÁVH 1948 nyarán letartóztatta és néhány társával együtt perbe fogta. A
vádlottak „beismerő vallomást tettek maguk ellen vallottak” az eljárás során
„megtörettek”, testileg összeroppantak.
A cég igazgatóját több évi
szabadságvesztésre itélték. Hasonló volt a helyzet a STAN-DARD-nál is. A
szabotázsok és a hűtlenség elkövetését itt is a vezérigazgató és társai
„beismerő” vallomására alapozták.
Az üldöztetés az egyházakat sem
kerülte el. Ebben a történetben a kisebb-nagyobb ügyek mellett kiemelkedik a
MINDSZENTY JÓZSEF9 hercegprímás, és GRŐSZ JÓZSEF10
kalocsai érsek koncepciós pere. A koncepció alapjait a „paravánok mögül” Rákosi
Mátyás, Révai József és Farkas Mihály alkotta „egyházi hármas bizottság” már
1948 decemberében kidolgozta. Kreálták, a „fogódzókat” a hűtlenség, a kémkedés,
a királypártiság és a valutaüzérkedés bizonyításához.
A perek közül kiemelkedett RAJK
LÁSZLÓ, PÁLFFY GYÖRGY11 1949-ben, majd SÓLYOM LÁSZLÓ12 és
társai ellen 1950-ben folytatott koncepciós perek.
A Rajk László volt
belügyminiszter és társai (Szőnyi Tibor13, Szalay András14 és
mások) vallatásánál fizikai és lelki kényszerítő eszközöket is bevetettek. A
per súlyos koncepción alapuló vádakon alapult. Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, de
Kádár János akkori belügyminiszter részt vettek a vádak előkészítésében, a
beismerő vallomások kicsikarásában. Ezekből nem maradhatott ki Péter Gábor az
ÁVH első számú vezetője sem. Rajk és társai nyilvános tárgyaláson ismerték el
„bűneiket” és mindezekért ártatlanul haltak meg.
Csak a Rajk ügyben „141 személyt
fog le az ÁVH. Több mint 30 perben tizenegy életfogytiglani” és néhány tucat
szabadságvesztés büntetést szabtak ki. A fő vád, amire a koncepciót alapozták:
Rajkék „besúgói” „trockista” és „kém” tevékenysége. Koncepción azt értették, „hogy
az őrizetes által önként elismert valamilyen gyanús, de a valóságnak megfelelő
tényadathoz olyan adatokat” fűztek, amelyek megfelelhettek a valóságnak, „de
annak bizonyítására semmiféle eszköz nem állott” rendelkezésükre. Ezt az
őrizetessel elismertették és a perekben bizonyítékként kezelték. Kádár János
még a börtönbe készült feljegyzése szerint: ő is jelen volt „Rajk, Szőnyi és
Szalai” kivégzésén itt, ahogy írja: „Rajk Sztálint, és Rákosit éltette, Szalai
pedig azt kiáltotta, hogy nem áruló, kínozták.” Végignézte a kivégzéseket
Farkas Mihály, Péter Gábor és az egyik hirhedt vallató Szücs Ernő is. A kihallgatásokban
kitüntett szerepet játszottak a szovjet tanácsadók, így Belkin szovjet altábornagy
Pálffy György tábornokra azt a képtelen vádat kreálták, hogy merényletet
tervezett „Rákosi és Farkas elvtársak ellen,” ezt azért tehette a koncepció
szerint, mert „mint a Honvédség felügyelője - miután már 1945-ben kapcsolatban
állt a jugoszláv hírszerzéssel - „- lehetőséget adott arra, hogy 48 októberében
a jugoszláv-magyar határon átjöjjön valaki, akit Rajk szükségesnek tart.” Így a
jugoszlávok szervezte puccsban önállóan közreműködött. Ezért kellett meghalnia.
Sólyom László altábornagyot
Farkas Mihály parancsára tartóztatták le 1950. május 20-án. Ellene a vád „a
demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés
vezetésének, s folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntettének” elkövetése
volt a vád. Utólag persze itt is kiderült, már 1954-ben, hogy a vádakból egy
szó sem igaz. Sólyom Lászlót már nem lehetett feltámasztani.
„Kádár János az ÁVH karmai között:”
Előjáték
Kádár Jánost - az ÁVH létrehozóját
- 1950. június 23-án mentették fel belügyminiszteri tisztsége alól. Helyét a
kormányban Zöld Sándor vette át. Rövid időre rá - 1950 novemberében - lefogták
Haraszti Sándort15. Az ügyükben nagy szerepet játszó Donáth Ferencet16
Rákosi közeli munkatársát az MDP Központi Vezetőségének tagját pedig
1951. febr. 15-én tartóztatták le.
Kádár János szorongatott helyzetében
1951. febr. 11-én levelet írt a
„négyesfogat”* tagjaihoz. Részletek a levélből:
* Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, és Révai
Józsefhez, ahogy akkoriban bizonyos körökben nevezték
őket, a „moszkovitákhoz”. Kik voltak ők? Nos ezen a
honlapon a „Moszkoviták” című szerkesztés
eligazítást ad.
„Az 1943-as pártfeloszlatás**
nehezen minősíthető, durva opportunista cselekedet volt, mely nehéz háborús
viszonyok között visszavetve a felszabadításért folyó harcot, alig felbecsülhető
kárt okozott a munkásosztálynak és objektíve a magyar burzsoázia kizsákmányoló,
hazaáruló tevékenységét könnyítette meg….”
**A néhány száz fős KMP (Kommunisták
Magyarországi Pártja) 1943-ban feloszlatta magát és Kádár János vezetésével már
legálisan Békepárt néven szerveződött ujjá. Ehhez az alapot a Kommunista
Internacionálé feloszlatása szolgáltatta. A névváltozást kül- és belpolitikai
események is indokolttá tették. A „moszkoviták” élükön Rákosival ezt nem
bocsátották meg Kádárnak. 1945 után most már az MKP (Magyar Kommunista Párt)
titkári posztjáról leváltották helyére Gerő Ernő került, akinek első dolga
volt, hogy „szigorú megrovás” pártbüntetést akasszanak Kádár János nyakába.
Mindez semmit sem változtatott azon, hogy pályája üstökösként ívelt fölfelé.
A mea culpa így folytatódik:
„A pártfeloszlatás helytelensége
a határozatot követő hónapokban (a börtönből jött helytelenítő vélemény nyomán)
felmerült nálam és 1944 végén már világosan állt előttem. Ezért amikor a
felszabadulás után 1945 februárjában a Pártvezetőség a pártfeloszlatásban való
felelősségem miatt szigorú megrovással büntetett, ennek jogosságát beláttam…Az ellenséggel soha semmilyen formában egy pillanatra
egyetértésre nem jutottam. Ez vonatkozik még az 1933. évben a rendőrségen
tanúsított gyáva magatartásom esetére is…” A levél befejező részében várta a
Politikai Bizottság igazságos döntését. „Rólam” - írta Kádár János - „mázsás kő
fog leesni, ha még a homályos részletek tisztázódni fognak…”
„1951. április 20-án lefogják Kádárt és Kállai Gyulát17.”
Miután a Belügyminisztériumból
eltávolították ezen a napon lett öngyilkos Zöld Sándor államtitkár.
Másnap az MDP Politikai
Bizottsága összetákolt egy vizsgáló bizottságot azzal a céllal, hogy „minden
dokumentumot megnézzen és a vizsgálat lefolytatásához szükséges intézkedéseket
megtegye.” A bizottság tagjai voltak: Kiss Károly18, Farkas Mihály,
és Kovács István19. Ahogy a Politikai Bizottság hangsúlyozta: „A bizottság Péter Gábor elvtárs rendelkezésére áll.”
Rákosi Kádár Jánosról….
„Zöld tettét látva elhatároztuk, hogy
hasonló esetek megakadályozása végett azonnal őrizetbe kell venni Kádárt és
Kállait - Zöld a Donáth-Újhelyi20-Losonczy21 - csoporthoz
tartozott. Kállai ugyanahhoz a csoporthoz tartozott…”
Kádárról így beszélt: „Mi arra
gondoltunk, hogy intelligens munkásember. Utólag kiderült, hogy semmiféle
foglalkozása nem volt, kifutó, napszámos volt. (…) Az első komoly gyanú Rajk
leleplezésénél keletkezett, amikor észrevettük, hogy magatartása kényszeredett.
Amikor a PB-nek döntenie kellett, és mindenki elmondta a véleményét, ő
hallgatott. Kénytelen voltam hozzáfordulni, hogy te is tagja vagy a PB-nek, jó
viszonyban voltak Rajkkal, és erre kényszeredetten azt mondta, hogy hozzájárul
a PB döntéséhez. Amikor megnéztük, mi történik a Belügyben, szörnyülködve
láttuk, hogy lényegében a Rajk-féle társaság megmaradt. Elkezdtük vizsgálni a
múltját és elhatároztuk, hogy leváltjuk……”
Kádár János a „beismerő vallomásáról.”
Per újrafelvételi tárgyalásán
(1954. július 22.) „….Ennek az egész nevezetes vizsgálatnak a tendenciáját már
menet közben ismertem. Kilenc hónapon keresztül, továbbá az őrizetbe vételem
után tapasztaltam, hogy a felmerült kérdések normális kivizsgálására semmi
reményem nem lehet. A vizsgálat vezetési módszeréből azt vettem ki, hogy ennek
nem az a célja, hogy megállapítsa az igazságot, hanem, hogy engem árulónak
tudjon feltüntetni…Ezzel szemben nem tudtam védekezni.
Ennek belátása után tettem beismerő vallomást….
A vizsgálat során bántalmazták?
Erre a kérdésre a következőket válaszolta:
„Fizikailag nem bántalmaztak. Ez érthető,
mert közel 10 hónap alatt olyan lelkiállapotba
jutottam, hogy kényszerítő eszközökre nem volt szükség (…) Fenyegettek, de ez
engem nem izgatott. Én ilyen vallomást első ízben akkor tettem, amikor közel 10
hónapos tapasztalataim alapján megértettem: hogy komoly vizsgálatra nem
számíthatok. Ezután a letartóztatás is lelkileg teljesen összetört. Nem a
hatósági eljárás és a bírósági ítélet izgatott fel, hanem, hogy a párt vezetői
hogyan vélekednek rólam…..Két és fél hétig hadakoztam
egy sor legabszolútabb (sic!) váddal szemben, ami
egyszerűen fizikai képtelenség volt, hogy elkövettem, ennek ellenére újabb és
újabb vádakkal találtam szemben magam. Végül azt mondták, hogy 15 perces
gondolkodási időt adnak arra, hogy valljam be, kinek az utasítására oszlattam
fel a pártot.
Ekkor figyelmeztettem a vizsgálat vezetőjét,
Farkas Vladimirt22,
olyan lelkiállapotban vagyok, hogy ha a vizsgálatot továbbra is így folytatják olyan bűnöket fogok bevallani, amelyeket el nem
követtem és ennek egyedüli eredménye az lesz, hogy egy provokátor, aki a felszabadulás
előtt is és most is provokátor volt, meg fog szabadulni. Ekkor Farkas Vladimir
azt mondta, most magamról valljak és csak azután másokról. Másnap újra
elővezettek engem és meg kell mondani aljasság volt egy sor államvédelmi
beosztott részéről, hogy a párt vezetői különböző állásfoglalásaira
hivatkoztak, mindenféle dolgot mondtak a párt nevében…Végül
azzal fejezték be, hogy amit tegnap vallottam, az link dolog. Felszólítottak, hogy
tegyek őszinte beismerő vallomást. Figyelmeztettem őket, hogy engem ne
erőszakoljanak, de láttam, hogy nem tudok tenni az ellen amit ők akarnak….”
Arra a kérdésre, hogy „a
vizsgálat hányadik hetében tett beismerő vallomást”, így válaszolt:
Letartóztatásom utáni hatodik, hetedik héten…”
Miért éppen Kádárékat fogják le?
Erről Péter Gábor -
letartóztatása után - 1954.május 16-án így vall: „Már 1949 őszén a Honvédelmi
Miniszter Úr* (sic!) több ízben mondta a következőket:
van itt egy magyarkodó csoport, narodnyikok**, a csoport tagjai Donáth, Losonczy,
és Zöld, ezek vezetője Kádár. Ez a csoport lényegében Rajk maradványaként
működik a párton belül, vezetőjüknek Rajk után Kádárt tekintik. Kádár a BM-ben
meghagyta Rajk embereit és azt a szellemet sem változtatta meg, amit Rajk
otthagyott.”
* A honvédelmi miniszter 1948. szept. 9 - 1953. júl. 2
között Farkas Mihály volt. Igazi moszkovita, a „négyesfogat” ezen belül is a
„trojka” (Rákosi, Gerő és Farkas) tagja. Fia, Farkas Vladimir Kádár János egyik
vallatója. Ebből Farkas Mihály is kivette részét.
** narodnyikok = népiesek, az orosz forradalmi mozgalom
egyik irányzata a XIX. sz. hatvanas éveiben. A mozgalom a faluközösséget (obscsina)
tekintette a szocializmus alapjának….
Károlyi Márton ÁVH-s kihallgató:
„Donáth és Haraszti kihallgatója
is, 1953. július 20-án leszögezi:>> Lefogásakor (Kádár Jánosról van szó)
nem is volt bizonyíték, hogy ellenség. Ezt kellett vizsgálni.<< 1956. dec. 17-én már részletesebben taglalja a kérdést:
>> Kádár János a pártfeloszlatásánál elkövetett hibáját elismerte, hogy
egy alkalommal a Horthy rendőrség előtt Sebes György* szembe mondotta a nevét,
elmondotta, hogy előzőleg megverték és ezért később fegyelmit is kapott. Szóba
került az is, hogy mindezeket nem írta be az életrajzába. Ezt elismerte, azonban
elmondotta, hogy mindezt Rákosinak jelentették….”
* Sebes György illegális kommunista volt. Farkas
Vladimir „Nincs mentség. Az ÁVH alezredese voltam” című visszaemlékezésében
leírja, hogy az illegális párt „Kommunista” című lapjának egy 1934-ben megjelent
számában egy olyan közlemény jelent meg, mely szerint Csermanek Jánost (a
későbbi Kádár Jánost - a szerk.) áruló magatartása miatt kizárták a KIMSZ-ből. Kovács
István és Kiss Károly a vizsgáló bizottság két tagja azt is kiderítette, hogy
Kádár János Sebes György illegális kommunistát adta fel a rendőrségen. Az
eseményt 1945 utáni önéletrajzában pedig nem írt róla. Kiss, Kovács és Péter
Gábor ezt a közleményt adta át a vizsgálatot vezető Farkas Vladimirnak, aki azt
minden fenntartás nélkül valósnak fogadta el.
Károlyi Márton: „Közben Farkas
Vladimirral részletes vizsgálati tervet készítettünk és egy tanúkihallgató
csoportot hoztunk létre, amelynek feladata volt a felvett vallomások
ellenőrzése.(…) Rövid ideig hagytak a terv szerint dolgozni, majd egy alkalommal
megjelent Farkas Mihály és Péter Gábor. Közölték, hogy most Farkas Vladimir
fogja kihallgatni Kádár Jánost az én jelenlétemben. Közben ők hallgatták a
kihallgatást. Farkas Vladimir rendkívül keményen beszélt. Kádárt veréssel
fenyegette meg, mire Kádár rendkívül bizonytalanul és hosszú kínlódás után igen
határozatlanul elismerte:>> akkor tehát rendőrspicli vagyok<<
Néhány részletet is említett.
Ezután az én feladatom volt Kádár
János vallomásának részletezése és továbbfejlesztése. Több hónapon keresztül
hallgattam ki és rábeszélő módszerrel hivatkozva a párt érdekeire és egyéb
dolgokra, elismertettem azokat az eseményeket, amelyekre utasítást kaptam.
Kádár azonban nem nagyon kellett kapacitálni, mivel ő maga is ismerte a
módszereket, és látta, ha nem ismeri el a dolgokat, keményebb eszközök
következnek és más kiút nincs.”
Idézet
Farkas Vladimir 1954. június 24.-i feljegyzéséből:
„Azt az utasítást kaptam, hogy
Kádárt egy kihallgatás keretében leplezzem le, mint rendőrségi besúgót. Erre a
kihallgatásra úgy került sor, hogy más adatok híján politikai érvekkel igyekeztem
bizonyítani, és Kádárral elfogadtatni, hogy a pártfeloszlatás csak az
ellenséges erők érdekeit szolgálhatta, és így az a személy, a párt vezetői
közül, aki ezt az akciót javasolta és végrehajtását következetesen követelte az
is lényegében az ellenséget szolgálta. Kádár nagy-nehezen elismerte, hogy az
általa kezdeményezett pártfeloszlatással ő tényleg, lényegében az
osztályellenség célkitűzéseit és érdekeit szolgálta.
Vagy még ezen, esetleg a
következő kihallgatásán ismerte el először Kádár, hogy ő a horthysta rendőrség
szolgálatában állt. Ezt a vallomását azonban 1-2 napra rá visszavonta és csak
azután tért hozzá vissza, miután Péter Gábor négyszemközt beszélt vele. Ezen
beszélgetés tartalmát nem ismerem.”
Részletek a Farkas Vladimir vezette
kihallgatásból:
Kiszely Gábor szerint a
kihallgatás „kísértetiesen emlékeztet arra az inerrogációra, amelyet annak
idején Kádár folytatott Farkas Mihály társaságában Rajk Lászlóval, ékes példája
annak, hogy miként lehet egy megbomlott személyiséget felőrölni:
Farkas Vladimir: >> (…) Pedig
magának nem idegenek az Államvédelmi Hatóság módszerei. És tudja azt, hogy
ennek jó vége nem lehet, ha maga így fog viselkedni. Sajnos a sóhajoknak
nincsenek nálunk szakértői, és ezeket a dolgokat nem lehet…szóval
ott tartottunk, hogy a pártfeloszlatás, amelyet maga hajtott végre, ez a maga
részéről egy tudatos ellenséges cselekedet volt.(…) Hogyan lehetséges, és erre
a maga szerencsétlen, nem tudom miért, nem tud eljutni, maga most is gyáván
viselkedik, Kádár, nekem az a meggyőződésem.
Nézzen ide, én magát nagyon jól (nem hallható a felvételen), de abból az,
ami itt már a vizsgálat során felmerült, nekem az az érzésem, hogy maga nem
jutott el oda, hogy legyen bátorsága azt mondani, ez a…lesz,
ami lesz. Mondok valamit. Egy kis úttörőnek, ha maga elmondaná röviden azt, ami
a maga vizsgálata során kiderült, hogy maga milyen káros munkát végzett, és nem
véletlenül, nem azért, mert gyáva volt, hanem, mert magának volt esze, volt
esze még akkor is, ha nem járt Moszkvában kétszer és nem (nem hallható) ez az ember miért volt a mozgalomban? Mit gondol, mit
válaszolna? Miért volt a mozgalomban egy ilyen ember? Mit válaszolna, mondja?
Mit válaszolna maga, ha magának kellene egy ilyen kérdést kibogoznia mással
kapcsolatban? Egy ember akinek ilyen cselekedetei
vannak, sorozatos cselekedetei.
Egy ilyen gyáva beállítottságú ember,
aki
saját magáról elmondja, hogy igenis nekem, a Párt és a munkásosztály az élethez
képest nem jelent semmit. Miért van egy ilyen ember a mozgalomban? Miért? Látja
az, hogy maga hallgat, eléggé mutatja, hogy mennyire gyáva. Mondja meg, adjon
világos választ rá. Maga nem egy hülye ember. Hát ne
tettesse magát analfabétának, aki nem tud válaszolni a kérdésekre. Miért? Miért
volt a mozgalomban? Mondom, és az elvtársak is a Pártban úgy látják, hogy
magának, az a maga(sic!), hogy gyáva, és sokkal jobban
tenné, ha mihamarabb (nem érteni).
Maga elmond egy újabb dolgot azzal kapcsolatban, hogy valóban, maga nem egyszerűen
egy mindentől független opportunista volt, és likvidátor és tudatos ellenség.
Magának voltak támaszai és
sugallmazói. Evvel kapcsolatban maga ugyancsak a május 7-ei Feljegyzésében mond
egy újabb tényt.
Csak az a baj,
hogy nagyon lassan
csinálja. Higgye el, hogy nagyon lassan. Saját érdekében.
Saját érdekében. És megmondom,
még egy dolog, amit nem értek (…) én tudom, hogy magának a fiatal évei nem
voltak valami rózsásak. Hát azért én, nézzen ide, most mondjuk,
azt amit csinált, a Párt (nem érthető),
de miért nem jut el oda, hogy hát én mégiscsak, hogy én nagy dolgokban súlyos
károkat okoztam a Pártnak, hát miért nem tudok munkás létemre eljutni oda, hogy
legalább most, az igazság teljes feltárásával, tekintet nélkül arra, hogy ez
mit jelent nekem, a számomra, a Párt előtt ezt a kérdést tisztázzam; nem látja,
hogy magával kapcsolatban az az egy módja, hogy magáról ne a legrohadtabb és
legsötétebb emberként beszéljenek az elvtársak. Nem látja maga? Akkor
miért csinálja ezt, hogy csak lépésről lépésre…(…) a pártfeloszlatás
kérdésében, nézze Kádár, világosan kijött az, hogy maga két héten keresztül
nyögött itt, kenegette a dolgokat. Én megmondom, én hajlamos vagyok úgy ítélni
ezt a dolgot, és úgy referálni felfelé, mely a maga számára még mindig gyengébb,
hogy gyávaságból csinálta ezt.
A Pártban azt mondják,
a Kádár
viselkedése az ÁVH-n, az folytatása az ő ellenséges tevékenységének. Érti? Na most, ha magának (…) az életét az elvtársak más
megvilágításban is látják, látják azt, hogy maga nem volt egy jaj, de gerinces
ember, úgyhogy az, hogy maga (érthetetlen)…még
egy ideig el tudja hitetni és én is el tudom hinni, hogy mondjuk gyávaságból.
De ez az
idő lejárt.
És ugyanúgy, ahogy a
pártfeloszlatással kapcsolatban maga május 7-ei saját kezű feljegyzésében tett
egy lépés előre, az úgynevezett támaszaival és sugalmazóival kapcsolatban még
nem tette meg ezt. Emlékszik arra, amikor azt írja, hogy milyen beszélgetése
volt magának Hain Péterrel*? Emlékszik. Én mondom, mi hajlamosak vagyunk
egyelőre magának azt elhinni, hogy mostanáig ezt azért nem mondta el, mert
gyáva.
* Hain Péter (1895-1946) detektívfelügyelő,
kormánytanácsos. A húszas évek kezdetétől a negyvenes évek közepéig a politikai
ügyek nyomozását vezette. A Lakatos-kormány idején leváltották. Hain Péter a
német titkos szolgálat (SD) ügynöke is volt. A második világháború után
kivégezték.
Hajlamosak vagyunk rá. De csak
olyan áron, ha maga nem áll meg és nem hetenként ilyen cseppeket fog csepegtetni
a kihallgatásnak és a pártnak, hanem gyökeresen ezt a részét magatartásának
felszámolja.
Mert nézzen ide én ezt mondom,
Én ezt mondom, én ezt
összehasonlítanám azzal, amit maga a pártfeloszlatással kapcsolatban.
Maga elismeri valóban azt, ami
világos mindenki előtt, hogy ez tudatos cselekedet volt, mert szeretném, ha
maga itt sem állna meg, hanem tovább menne ebben a kérdésben. Mert magának csak
rövid idő áll rendelkezésére és használja fel azt a nem hosszú időt, amíg a
Pártban hajlamosak a maga gyenge jellemeként értékelni ezt a magatartást. Mert,
ha oda eljutnak az elvtársak, hogy azt mondják, hogy ez a Kádár most is egy
aljas gazember, maga teljesen el van veszve. És annak semmi értelme.
Kádár: Szóval én a…
Farkas Vladimir: (…) Adjon egy végleges választ erre a kérdésre, és
ne kenje és csűrje-csavarja két héten keresztül ezeket a kérdéseket. Maga egy
pár dolgot már látott a Hatóság történetében, és tudja maga is nagyon jól, hogy
minél később jönnek meg a vallomások, annál rosszabb a gyanúsított számára. Nem
a Hatóság számára.
Akar gondolkodási időt?
Kádár: akarok
Farkas Vladimir: Mennyit? Nézze, megmondom huszonöt percet. Nekünk
nincs több időnk. Nézze Kádár, én őszintén beszélek. Magának gondolkodni
lényegében nincs mit…hogy mi hoz magának többet. Az, hogy
maga folytatja ezt a gyáva, gerinctelen magatartását, vagy azt mondja, én amit csináltam, azért vállalom a felelősséget…a Pártnak
segítek, hogy őszintén feltárom és nem kell nekem húzni a dolgot.
Kádár: Jó. Csak egy dolgot szeretnék kérni, amit…Én
csak egy dolgot szeretnék mondani. Én amit tettem
azért vállalom a felelősséget, mert vállalnom is kell. Csak egyre kérem nehogy
az én felelősségem miatt…
Farkas Vladimir: Másoknak a bűne el legyen kenve.
Kádár: Elmaradjanak, vagy el legyenek kenve.
Farkas Vladimir: Ne féljen attól. Miért fél attól?
Kádár: Én megmondom…
Farkas Vladimir: Jó, köszönjük a megjegyzését.
Kádár: Nem, én nem…
(…)
Farkas Vladimir: Kádár higgye el, hogy saját érdekében, és - ha
lehet így mondani - a Párt érdekében, ha valóban igaz legalább egy százaléka
az, amit maga hangoztat - hadd fejezzem be - egy dolgot kívánok magától, hogy
maga őszinte legyen és az őszinteségét ne rendelje alá saját sorsának. Ne
legyen gyáva, mert maga gyáván viselkedik most.
Kádár: Én akarok valamit mondani
Farkas Vladimir: Tessék.
Kádár: Még egyszer szeretnék valamit mondani. Nagyon kérem magukat,
hogy amit én mondok, az nem lesz kevesebb a valóságnál. Ne szorítsanak engem
olyanra, hogy olyat mondjak….
Farkas Vladimir: Nézze Kádár, magát nem szorítja senki (…) És én is figyelmeztettem magát arra, hogy nekünk, a Pártnak
az igazságra van szükségünk, de az igazságra az utolsó pontig. Érti? A meztelen
igazságra, amely igazságnak alá van rendelve minden egyéb szempont. És maga
rajta van, ezt többször hangoztatta. Hát én megmondom a mai esti kihallgatást
hajlamosak vagyunk elfogadni. A kihallgatást folytatni kell, a rendőrségi
kapcsolatok tisztázására az elsőtől az utolsó találkozóig. És aztán majd
Kádárnak lehetőséget adunk, hogy amennyiben akarja, részleteiben saját kezűleg
írja le ezeket a dolgokat. Rendben van? Megfelel ez?
Kádár: Igen…..”
***
Milyen módszereket alkalmazott az ÁVH a
kihallgatások során?
Részletek Kapitány István ÁVH-s őrnagy
kihallgatási jegyzőkönyvéből…
A jegyzőkönyv 1955. március 1-jén
készült. Így vallott:
„Milyen módszereket alkalmaztak a kihallgatás során, hogy rábírják az
őrizeteseket a vallomásra?
Az egyik módszer az állandó
huzamos kihallgatás volt. Éjjel-nappal folyt a kihallgatás. Az őrizetesek nem
tudtak pihenni.
Milyen kihatással volt ezeknek a módszereknek az alkalmazása a
vallomásra?
Az akkori módszerek közé
tartozott a napi 12-14-15 órai kihallgatás. A hosszú kihallgatás után azonban
nem engedték az őrizeteseket aludni. Gács Lászlóról* pl tudom, hogy egy
folytában 3 hétig nem aludt.
*Gács László (1903-1968) illegális kommunista,
újságíró, 1945 után szakszervezeti vezető, a Magyar Rádió és Televízió elnöke,
az OTP vezérigazgatója. 1949-ben kizárták az MDP-ből, majd 1951-ben a Rajk ügy
kapcsán börtönbe vetették. 1954-ben szabadult, 1956-ban rehabilitálták.
Kitől kapott utasítást arra, hogy a pártra való hivatkozással hallgassa
ki ezeket az embereket?
Ennek eredetét megmondani nem
tudom. Tény az, hogy ez a módszer volt annak idején, nemcsak ebben az ügyben,
hanem általában minden egyes vizsgálati ügyben hivatkoztunk a pártra. Miután
másoktól én is tapasztaltam ezt a módszert átvettem használtam.
A pártra való hivatkozáson kívül még milyen módszereket alkalmaztak
általában?
Sok esetben megverték az őrizetest,
azt azonban tudom, hogy Losonczyt* Rajnai** elvtárs idejében sem verték meg.
* Losonczy Géza (1917-1957) kommunista politikus,
újságíró, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom
mártírja. Életével ezen a honlapon részletesebben több szerkesztés
szövegmagyarázata foglalkozik.
** Rajnai Sándor (1922-1994) eredetileg kötő-szövő
szakmmunkás, 1943-ban munkaszolgálatos.
A háború után kezdetben szakmája különböző területein
dolgozott. Még 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1946-ban már
a Rendőrség Politikai Nyomozó Osztályán találjuk. 1947-ben áthelyezték a
Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályára, majd 1950-ben megbízták az ÁVH
„belső reakció elleni harc” II. alosztályának vezetésével. AZ ÁVH szétesése
után a tököli szovjet parancsnokságra menekült. Ugyanitt
részt vett a magyar tárgyaló delegáció letartóztatásában, majd Nagy Imre és
társai Romániába hurcolásában.
Rajnai Sándor a Nagy Imre per előkészítésében, mint a
vizsgálati csoport vezetőjeként nagy szerepet játszott.
A hetvenes és nyolcvanas években nagykövet volt
Bukarestben és Moszkvában. 1992-ben Izraelen keresztül az Egyesült Államokba
távozott és ott is halt meg 1994-ben.
Milyen más módszereket alkalmaztak még, családra hivatkozás nem volt?
Igen voltak ilyenek, >>hogy ha nem tesz beismerő vallomást, a családját
is behozzuk ide<<, vagy >> a maga családjára nem lesz előnyös, ha
nem lesz őszinte << stb. Ezzel is beismerő vallomásra ösztönöztük az
őrizeteseket.
Hogyan folyt a kihallgatás, mire irányultak a kérdések, hogy mire
tegyen vallomást?
Konkrétan feltették neki a kérdést?
Ha mondott valamit, azt tovább
boncolgattuk és többször visszatértünk rá.
Tehát állandóan a pártra való hivatkozással hallgattak ki, hivatkoztak
a családjára és nem volt, állítás, viszont aludni nem engedték. Milyen egyéb
nem fizikai eszközökkel igyekeztek az őrizetest vallomásra bírni?
Az őrizetesre nagyon komoly
kihatással volt az, amikor társainak vallomását felolvastuk előtte. Ez
feltétlenül demoralizált. A kihallgatásokon rendszeresen jegyzeteket
készítettünk ezekről és ezekből a jegyzetekből diktáltuk le az őrizetes
kihallgatási jegyzőkönyvét, amit az őrizetesek utána aláírtak. Még a
Kádár-ügyben is így volt.
Mik voltak a kihallgatásokon a legfontosabb momentumok? Volt-e koncepció,
volt-e olyan dolog, ami nem volt alátámasztva és mégis tényként lett elfogadva?
Akkor a következő volt a helyzet.
Én is meglátásom szerint az ügyben dolgozó többi elvtársak is valamennyien
érezték, hogy az őrizetesek által felvett vallomások úgy, ahogyan azok a
jegyzőkönyvbe vannak rögzítve, nem felelhetnek meg a valóságnak. Ez nem egy
esetben a vizsgálók közt beszéd tárgyát képezte. Például az, hogy Kádár a Duna
parton, szemben a pártközponttal bonyolította le kémkapcsolatával a találkozót,
ez egy abszordum és elfogathatatlan. Úgy soha nem merült fel a kérdés, hogy
teljesen alaptalan koncepció az, amit az ügyben csinálunk. Valami alap mindig
volt, amivel magyarázni lehetett a vallomásokat.
Ez a beszélgetés vajon eljutott a vezetőkhöz is?
Nem hiszem. Nekem is az volt a
véleményem, hogy az ügy nem úgy igaz, ahogy le van fektetve, de saját
megnyugtatásomra és a külső körülmények hatására úgy értékeltem, hogy valami
baj van benne, hogy valami igaz belőle, ha nem is egészen úgy, mint ahogy az
rögzítve van.
Nem látták, hogy helytelen az a brutális módszer, amit alkalmaztak?
Több esetben Farkas Mihály
elvtárs is kihallgatta Kádárt. Farkas elvtárs is olyan példát mutatott, amely
azt a látszatot igazolta, hogy Kádár valóban kém. Pl. olyan dolgokat mondott Kádárnak >> te büdös kém, csirkefogó, mit csináltál te
bitang?<< Ezek az apró momentumok befolyásoltak bennünket és elhittük,
hogy azok az emberek ellenségek. Emlékszem arra, hogy Kállai hetekig nem tett
beismerő vallomást s ezután valamelyik pártvezető elvtárs is kihallgatta őt,
sőt utána meg is verték. Nem tudom pontosan, hogy ki verte meg. A kihallgatója
Szántó György volt.
Kik vettek részt ebben a munkában?
A Kádár - ügyben az első
eligazítást tartották Farkas Mihály, Kovács István és Kiss Károly elvtársak. Az
eligazításon többek közt jelen volt Péter Gábor is. Farkas elvtárs ezen az
eligazításon úgy vetette fel a kérdést, hogy ezek csirkefogók és le kell őket
leplezni. Gy kezdünk munkához.
Felvetődött, hogy egyes elvtársak foglalkoztak azzal, hogy nem lehet
mind igaz, nem próbáltak ezen gondolkozni, miért van ez így és jelezni, hogy
nem értik ezt?
A vizsgálók közvetlen vezetőiken
túl nem érintkeztek másokkal. Ha fel is merültek bennünk ilyen kétség, éppen a
különböző körülmények hatására igyekeztünk megmagyarázni, hogy az illetékesek
tudnak erről is nyilván így a helyes. Bennem is felmerült, hogy miért szükséges
ilyen embereknek a letartóztatása és hogyan történhetett ez meg.
Hogyan látja saját felelősségét, szerepét, módszereit, amelyeket alkalmazott és hogy végezte a kihallgatást?
Feltétlenül felelős vagyok
annyiban, hogy bár átéreztem, és bizonyos fokig
láttam is, hogy nem rendesen mennek a dolgok és a megállapítások nem mindenben
fedik a valóságot - mégsem igyekeztem ezt felsőbb vezetők előtt feltárni.(…)
Helyes volt-e ez a módszer, amelyet akkor alkalmaztak?
Mai szemmel már természetesen
elítélek minden ilyen módszert. Annak idején is nem egyszer felmerült bennem,
hogyan lehet az, hogy mi ellenségeknek az ügyét vizsgáljuk, ugyanakkor a pártra
való hivatkozással kérjük tőlük azt, hogy tegyenek őszinte beismerő vallomást.
Ez vonatkozik Kádár személyére is.”
Kádár Jánost 1951. december 18-án
és 1952. december 20-án első és másodfokon is életfogytiglan tartó
fegyházbüntetésre ítélték. Rehabilitálása napján, 1954. július 22-én szabadult.
Felhasznált irodalom:
Kiszely Gábor
ÁVH, egy terrorszervezet
története
Korona Kiadó Bp.2000
Internet-wikipedia
Szövegmagyarázat:
1. Péter
Gábor (eredetileg: Eisenberger
Benjamin 1908-1993), kommunista politikus, a politikai rendőrség megszervezője,
később az ÁVH vezetője, altábornagy. Eredetileg szabó foglalkozású az ún. Béke
Párt egyik tisztségviselője. Főszerepet játszott az 1945 utáni koncepciós perek
előkészítésében és lebonyolításában.
„Saját csapdájába esve” később őt is letartóztatták és
életfogytiglani börtönre itélték. 1959-ben egyéni kegyelemmel szabadult.
Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.
2. Zöld
Sándor (1913-1951) eredetileg orvos,
kommunista politikus, belügyi államtitkár. Debrecenben szerzett orvosi
diplomát. Egyetemi évei kezdetén tagja lett a KMP-nak. 1944 végétől Bihar
vármegye főispánja, majd tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, illetve az
Ideiglenes Nemzeti Kormánynak. 1950-től az MDP Politikai Bizottságának tagja és
korábbról (1948) ismét belügyi államtitkár a Rajk László vezette Belügyminisztériumban.
Miután Rákosi kemény bírálatban részesítette a belügy tevékenységét, két
gyermekével, feleségével és édesanyjával is végezve 1951. ápr. 20-án
öngyilkosságot követett el.
3. Rajk
László (1909-1949) kommunista
politikus, miniszter. Egy székely csizmadiamester fiaként született.
A húszas évek közepétől a bp.-i Tudományegyetem
Bölcsész Karán magyar-francia szakán tanult. 1930-tól
az illegális kommunista mozgalomban vett részt. Többször letartóztatták.
1936-ban a KMP utasítására először Prágába, majd innen Spanyolrszágba ment,
ahol részt vett a polgárháborúban, mint a „Nemzetközi Brigád” politikai
biztosa. A bukás után Franciaországba menekült, ahol internálás várt rá.
1941-ben tért haza, itthon börtönbe került. Szabadulása után (1944. szept.) az
MKP titkára lett és a Magyar Front egyik szervezője. A nyilasok letartóztatták
és Sopronkőhidára hurcolták. Bátyja Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárására
szabadult. Hazatérve 1945 után fontos párt és állami tisztségeket töltött be.
Rajk, mint belügyminiszter kemény kézzel bánt el a rendszer ellenfeleivel.
Minisztersége idején kezdődtek el az ún. „koncepciós perek” 1948. aug. 5-én
leváltották (helyét Kádár János töltötte be), majd külügyminiszter lett. 1949. május
30-án koholt vádak alapján (kémkedés, hazaárulás, a Horthy-rendőrséggel való
együttműködés) letartóztatták. Vallatásában Fjodor Bjelkin szovjet altábornagy
is közreműködött. Nyílt tárgyaláson „bűneit” elismerte halálra ítélték.
Kivégzésén Kádár János, Farkas Mihály és Péter Gábor is jelen volt. Kádár
feljegyzése szerint Sztálint éltetve halt meg.
4. Kovács
Béla (1908-1959) kisgazdapárti
politikus, 1945/1946-ban földművelésügyi miniszter. Kovács Béla elveit nem
feladva elvetette az MKP (Magyar Kommunista Párt) egyeduralmi törekvéseit.
Parlamenti képviselő volt, mentelmi joga egy ideig megvédte a magyar hatóságok
atrocitásaitól. Az ún. „Köztársaság ellenes” koncepciós perbe - állítólag a
„Magyar Közösséggel fenntartott kapcsolatai okán - nem tudták a belügyi szervek
- éppen mentelmi joga miatt - letartóztatni. Ezért a szovjetek - hivatkozva a
Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB)-ban játszott szerepükre - letartóztatták
és a Szovjetunióba hurcolták, ahol évekig fogvatartották. A Szovjetunióból
betegen megtörve tért haza. Az 1956 őszén Nagy Imre koalíciós kormányának államminisztere
lett. 1956. nov. 4-e után kereste a kiegyezést a Forradalmi Munkás-Paraszt
Kormánnyal. 1958-ban országgyűlési képviselővé választották. Pécsett - ahol
született - emléktábla őrzi emlékét a Pázmány P. utcában.
5. Rákosi
Mátyás (eredetileg: Rosenfeld 1892-
1971) „keményvonalas” kommunista politikus. Életével ezen a honlapon több
szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.
6. Farkas
Mihály (eredetileg: Lőwy 1904-1965)
„keményvonalas” kommunista politikus, pártvezető, honvédelmi miniszter.
Dicstelen szerepet játszott Rajk László és más
kommunista vezetők törvénytelen kivégzésében. Életével ezen a honlapon több
szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.
7. Gerő Ernő (eredetileg: Singer 1898-1980) „keményvonalas”
kommunista politikus. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesen is
foglalkozik.
8. Révai
József (eredetileg: Lederer 1898-1959)
„keményvonalas” kommunista politikus, író publicista. Életével ezen a honlapon
több szerkesztés részletesen is foglalkozik.
9.
Mindszenty József (eredetileg: Péhm,
1892-1975) esztergomi érsek, Magyarország prímása, bíboros. Serédi Jusztinián
bíboros-hercegprímás utóda. Életével ezen a honlapon a „Mindszenty hercegprímás
szabadságának néhány napja” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is
foglalkozik.
10. Grősz
József (1887-1961) kalocsai érsek.
Durva nyomásnak engedve 1950. aug. 30-án a magyar Püspöki Kar képviseletében
aláírta azt a megállapodást, amely az államnak beavatkozást engedett az egyház
belső ügyeibe. Grősz Józsefet is koholt vádak alapján 1951. május 18-án
letartóztatták, a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés”
vádjával. Néhány évet börtönbe töltött, 1955. okt. 14-én büntetését
megszakították és házi őrizetbe tartották. A püspöki kar kérelmére kegyelmet
kapott, majd visszatért az érseki székbe. Az állammal való megbékélés jegyében
munkálkodott. Az egyház 1957-ben csatlakozott az állami békemozgalomhoz, Opus
Pacis néven egyházi békebizottságot hoztak létre. Hetvenedik születés napján
magas állami kitüntetésben részesítették. Az ellene hozott ítéletet 1990-ben a
Legf. Bíróság megsemmisítette.
1947-ben altábornaggyá léptették elő. A következő
évben honvédelmi miniszter helyettes, később a honvédség felügyelője.
Beosztásánál fogva nagy szerepe volt a Kisgazdapárt szétverésében.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter pol. biz. tag javaslatára
- sokak szerint a szovjet Tuhacsevszkíj per mintájára - A Rajk-per mellé
„kreáltak” egy katonai pert, ennek alanyát Pálffy György személyében találták meg.Pálffyt 1949. júl. 5-én
letartóztatták, perét katonai bíróság tárgyalta. Hűtlenséggel, kémkedéssel, a
„demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés”-sel vádolták.
Pálffy György hajlandó volt eljátszani a ráosztott szerepet. „Büntethető
cselekményeit” állítólag még Rajk belügyminisztersége idején a Határőrség
Parancsnokaként követte el, mely szerint a jugoszláv titkos szolgálattal
működött együtt. Halálra ítélték és kivégezték, kivégzését Farkas Mihály és
Gerő Ernő is végignézte.
12. Sólyom
László (1908-1950), hivatásos katona
altábornagy (posztumusz vezérezredes), 1948-1950 között a magyar honvédség
vezérkari főnöke. Az ún. „Tábornokok Perében” elítélték és kivégezték. A per
célja az volt, hogy a két világháború között katonai végzettséget szerzett
tiszteket (ludovikások) kiiktassák a magyar honvédségből és utat engedjenek a
„magyar néphadsereg” létrehozásának. A vád Sólyom esetében is „hűtlenség,
kémkedés, a demokratikus államrend elleni szervezkedés”. Kémkedés Jugoszlávia
és Franciaország javára. Halálra ítélték és kivégezték.
13. Szőnyi
Tibor (1903-1949) orvos,
országgyűlési képviselő. Még egyetemi évei alatt – Bécsben - került kapcsolatba
a magyar baloldali emigrációval. Magyarországra visszatérve 1930-ban tagja lett
a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP). A második világháború után az MKP
(Magyar Kommunista Párt) Szervezési Osztályának lett a vezetője és a Központi
Vezetőség tagja. 1949-ben a Rajk perben arra kényszerítették, hogy Rajkot
nevezze meg „felsőbb kapcsolataként.” Halálra
ítélték és kivégezték.
14. Szalay
András (1917-1949) eredetileg
vasesztergályos. Még diákkorában lett tagja a Kommunisták Magyarországi
Pártjának. Többször letartóztatták. 1945 után az MKP KV Káderosztályának
helyettes vezetője. 1949-ben a Rajk per kapcsán koholt vádak alapján lefogták,
elítélték és kivégezték.
15. Haraszti
Sándor (1897-1982) újságíró.
politikus, életével ezen a honlapon a „Még félév sem telt el” c. szerkesztés
részletesebben is foglalkozik.
16. Donáth
Ferenc (1913-1986) politikus, a
mezőgazdasági tudományok művelője, a Nagy Imre per másodrendű vádlottja.
Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is
foglalkozik.
17. Kállai
Gyula (1910-1996) kommunista
politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, miniszterelnök. Életével ezen a
honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.
18. Kiss
Károly (1903-1983) kommunista
politikus. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesen is
foglalkozik.
19. Kovács
István (életrajzi adatait nem
ismerem) „keményvonalas” kommunista politikus. Tagja volt az illegális
Kommunisták Magyarországi Pártjának. A második világháború után vezető
párttisztségeket töltött be. Az 1956-os események idején a Szovjetunióba
menekült. Rákosi Mátyás „visszatérésén” munkálkodott.
20. Újhelyi
Szilárd (1915-1996) a Debreceni
Tudományegyetemen 1937-ben szerzett jogi diplomát. Még ebben az évben
kezdeményezője a „Márciusi Front” létrehozásának. A „Tovább” c. ellenzéki lap
szerkesztője.
1940-től volt tagja a Kommunisták Magyarországi
Pártjának. Két alkalommal is letartóztatták. 1945-től a Népjóléti Minisztérium
államtitkára. Ezt követően több alacsonyabb beosztásba dolgozott 1951. márc. 5-ig
letartóztatásáig. 1955-től a Nagy Imre körül kialakult pártellenzék egyik
tagja. 1956. nov. 4-e után ő is családjával a jugoszláv követségre menekült,
mígnem Romániába nem internálták. 1958-ban tért vissza Magyarországra. Ezt
követően az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, 1962-től a filmszakmában
dolgozott, később további - politikailag indiferens - beosztásokban dolgozott
egészen nyugdíjazásáig. 1988-ban az „Új Márciusi Front” alapító tagja és a
„Történelmi Igazságtétel Bizottsága” egyik alapítója.
21. Losonczy
Géza (1917-1957) újságíró, politikus,
a Nagy Imre kormány államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja. Életével
ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részeletesen is foglalkozik.
22. Farkas Vladimir (eredetileg Lőwy: 1925-2002), Farkas Mihály
honvédelmi miniszter fia. ÁVH alezredes.
Életével ezen a honlapon több szerkesztés
szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.
Forrás:
Internet
– Wikipedia
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
Pécs 2010. november
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!