Emlékezetes mondatok-háborús időkből

„Szovjetunió elleni támadás napján, 1941. június 22-én

Winston S. Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke szózatot intézett a világ népeihez, amelyben többek között a következőket mondta:

>Látom az orosz katonát, amint szülőföldjének mezsgyéjén áll, és azt a földet védelmezi, ahol anyja és felesége a szeretteinek életéért, a család kenyérkeresőjének, hősének, oltalmazójának hazatéréséért imádkozik…Mindenkivel tudatom Őfelsége kormányának elhatározását: eltökéltük, hogy elpusztítjuk Hitlert, és gyökerestől kiírtjuk a náci rendszert…..Sem Hitlerrel, sem bűntársaival nem bocsátkozunk alkuba, nem tárgyalunk….Minden ember és minden állam, aki és amely Hitlerrel tart, az ellenségünk. Ez a mi politikánk, ez a mi nyilatkozatunk. Következésképpen minden tőlünk telhető segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek.< (Churchill,1989,529-530)<

Június 23-án Sumner Welles, az amerikai külügyminisztérium magas rangú tisztviselője hivatalos nyilatkozatában egyebek mellett a következőket mondta:> Amerikának ma egyetlen igazi ellensége van, Hitler Németországa, és egyetlen veszedelem fenyegeti: Hitler esetleges győzelme.<(Karsai, 1963,471)

Forrás:

Csernok Attila

A komáromi pontonhíd 125 old.

Budapest 2008, magánkiadás

„Eisenhower tábornok, az amerikai-angol inváziós haderő főparancsnoka írta:> Aznap láttam az első haláltábort. Gotha közelében. Képtelen vagyok leírni, mit éreztem, amikor először álltam szemtől szembe a náci brutalitásnak és az emberi tisztesség sárba tiprásának kétségbevonhatatlan bizonyítékaival. Addig csak általánosságokat hallottam róla. Állíthatom, hogy soha máskor nem tapasztaltam ilyen megrázó érzést.

A tábor minden zugát és hasadékát megszemléltem, mivel kötelességemnek tartottam, hogy mostantól kezdve ezeket a dolgokat első kézből tanúsítsam abban az esetben, ha odahaza az a vélemény alakul ki,hogy> a náci brutalitásról szóló történetek nem egyebek propagandánál< A szemlélő csoport egyes tagjai képtelenek voltak végigmenni a kínszenvedés útján.

Én nemcsak végigmentem rajta, hanem azonnal, amint visszatértem Patton parancsnokságára, üzenetet küldtem mind Washingtonba, mind Londonba, felszólítva a két kormányt, hogy küldjön Németországba egy újságírókból és a nemzeti törvényhozás tagjaiból álló csoportot. Úgy éreztem, a bizonyítékokat késedelem nélkül az amerikai és a brit közvélemény elé kell tárni olyan formában, hogy ne maradjon hely a cinikus kételkedés számára<(Eisenhower,1982,392.)

Martin Niemöller, német evangélikus lelkész mondta, akit a nácik Dachauba hurcoltak, ám valamilyen csoda folytán túlélte:

>Németországban a nácik először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista,

Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó.

Aztán a szakszervezetisekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag.

Később a katolikusokért jöttek, de nem szóltam, mert protestáns vagyok.

Végül értem jöttek, de akkor már nem maradt, aki szólt volna értem.<

Szólni kell!”

Forrás:

Csernok Attila:

A valóság erejével 137-138 oldal.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2013. június