Lehallgatottak

A Napvilág Kiadó, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a közelmúltban tette közzé „Lehallgatott kihallgatások” címmel Rákosi Mátyás és Gerő Ernő 1962-es kihallgatásáról készült hanganyagot. A két rettegett alakot Aczél György és Nógrádi Sándor annak idején az MSZMP Politikai Bizottsága megbízásából faggatta a koncepciós perekben vitt szerepükről és felelősségükről. „Mindketten igyekeztek tagadni, illetve másokra hárítani a felelősséget. A helyenként indulatos, éles szóváltásokkal tarkított párbeszédek egyedülálló módon” elevenítik fel az ún. „Rákosi korszakot”. A kiadvány és a lehallgatásokról készült DVD egyaránt izgalmas időtöltésre ad lehetőséget annak, aki megismerkedik tartalmával. A szerkesztés csupán a könyv függelékében publikált és ezekről készült - Aczél György és Nógrádi Sándor által összeállított - jelentés bemutatására vállalkozik, a kiadó hozzájárulásával.

„Aczél György¹ és Nógrádi Sándor² jelentése

Rákosi Mátyás³ és Gerő Ernő⁴ meghallgatásáról

1962.augusztus 15.

Jelentés

a Központi Bizottságnak Szigorúan bizalmas!

5 pld-ban

A Politikai Bizottság megbízásából 1962 júliusában meghallgattuk Rákosi Mátyást Krasznodarban, Gerő Ernőt és Kovács Istvánt Budapesten. Elsősorban a törvénysértésekben való felelősségükre vonatkozóan, ezenkívül Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt mostani frakciózó tevékenységükről is.

A bizottság mindhármukkal közölte, hogy a Politikai Bizottság megbízásából hallgatja meg őket és - hogy a felelősség elkerülésére általánosságokba ne kalandozzanak - mindhármuknak a rendelkezésünkre álló, megvizsgált anyagokból konkrét kérdéseket tett fel. Ezzel sem sikerült azonban elérni, elsősorban Rákosinál, hogy válaszaiban valamennyire is a tárgynál maradjon.

1.Rákosi Mátyás meghallgatásáról:

Rákosi Mátyás Krasznodarban él, körülményei azonosak az 1960. évivel, amiről annak idején jelentésünkben beszámoltunk. (5 szobás lakását, teljes ellátását, személyzetét, bármikor igénybe vehető Fekete tengeri üdülését az SZKP fedezi. Ugyancsak az SZKP utal ki számára havi 200 új Rubel zsebpénzt.)

Először, amikor az SZKP-n keresztül megkapta az üzenetet, hogy az MSZMP KB részéről meg akarják hallgatni, visszaüzent Fekete tengeri üdüléséből, hogy nem akar feljönni Krasznodarba, hanem ha valami kívánságuk van, menjenek le hozzá. A Politikai Bizottság megbízásából a magyar nagykövetség által küldött határozott távirati utasításra mégis feljött Krasznodarba.

A Rákosihoz intézett kérdések (amit írásban is ott hagytunk, ha esetleg gondolkodás után levélben kíván azokra válaszolni) röviden összefoglalva a következők:

• „Önmarcangolásnak” tartja-e most is - mint 1960. évi meghallgatásakor mondotta - az 1953-as júniusi központi bizottsági ülésen elmondott önbírálatát?
• Adott-e utasítást Rajk László⁵ és más elvtársak ellen a nyomozás megindítására, volt-e bármilyen bizonyítéka, amikor a letartóztatásra a parancsot kiadta?
• Kapott-e figyelmeztetést levelekben, vagy egyéb jelzéseket, hogy kiagyalt, hamis vallomások alapján ítéltek el embereket?
• Adott-e utasítást verőcsoportok létrehozására, az őrizetbe vettek megkínzására az Államvédelmi Hatóságnak?
• Gyűjtetett-e anyagot Péter Gáborral⁶ a testvérpártok vezetői és egyes tagjai ellen: tudott-e arról, hogy ezeket a vallomásokat kínzásokkal szedték ki a letartóztatásban lévőkről?
• Jelenleg is helyteleníti-e az 1956. decemberi határozat őt elítélő első pontját és fenntartja-e 1957 márciusában Hruscsov elvtárshoz intézett levelében foglalt vádakat pártunk vezetőivel szemben?
• Miért szegte meg a levelezésre vonatkozó párthatározatot?

Összesen kilenc kérdést adtunk fel Rákosinak, aki közel nyolc órán keresztül beszélt.

Jelentésünkben arra törekedtünk, hogy a Rákosi meghallgatásáról készült több mint 180 gépelt oldalas jegyzőkönyv legfontosabb részeinek kivonatát közöljük, ahol lehet szó szerint idézve.

Amikor közöltük Rákosival, az a megbízatásunk, hogy konkrét kérdésekre választ kérjünk és meghallgassuk őt, azt felelte:> Nem szeretem ezt a tárgyalási módot, hogy a KB két tagjával beszélek és az eredmény fenyegetés, hogy kizárnak a pártból és felelősségre vonnak.< (Az 1960-ban lefolytatott meghallgatására utal itt, ami után figyelmeztetést, levelezési megszigorítást kapott.)

> Nem tudom, nem lesz-e ebből a beszélgetésből valami hasonló, mert én mindenféleképpen rosszul járok, ha nem megyek bele a tárgyalásba, akkor megsértem a pártot, ha belemegyek, akkor utána jön a fegyelmi.<

Az egész beszélgetés alatt állandóan visszatérő motívum volt: semmi értelmét nem látja annak, hogy beszéljen. Ennek ellenére délután 3 órától este 11 óráig beszélt, és még másnap is folytatni akarta.

Arra kérdésre, hogy fenntartja-e, amit a KV 1953. júniusi ülésén mondott(> Én vezettem az ÁVH-t, beleavatkoztam az ügyek vitelébe, beleszóltam abba, hogy kit tartóztassanak le, kit bántalmazzanak, kit hogyan ítéljenek el.<), azt válaszolta, hogy az 1953-as önkritikájának az AVH-ra vonatkozó része Berijának volt a kívánsága,amelyet belevettek a jegyzőkönyvbe, bár nem értett egyet vele, mert később az SZKP vezetőinek is az volt a véleménye, hogy neki kutyakötelessége volt beleszólni mindenbe, tudnia kellett a fontosabb ítéletekről, foglalkoznia kellett vele.

> Egyébként elmondhatom, ha nem szóltam volna bele ezekbe az ügyekbe, akkor Grőszt⁷ hat társával együtt kivégzik, mert a javaslat arról szólt, hogy kivégezzék.<

A továbbiakban az egész Rajk ügyénél következetesen Sztálinra⁸ hárítja a felelősséget.

> És megmondom, ha nem csináltuk volna, kellemetlenség lett volna, mert megtudta volna Sztálin. Így is volt nekem elég bajom vele. Nem akarom elmondani, hányszor történt meg, hogy tovább akartak lökni, de gyakran nem engedtem, és ezt rossz néven vették.<

A beszélgetés folyamán többször burkoltan célzott arra, hogy az ő leváltása az ellenforradalom okai közt szerepel, mert > a napokban kezembe került az a jegyzőkönyv, amely az én felmentésemről szólt, amelyben Gerő közli, hogy Rákosi elvtárs eltávozása a munkások között nagyon mély benyomást keltett.< Gerő Ernő közölte vele,hogy leváltása után tömegével küldtek leveleket, s hogy nem értenek egyet eltávolításával. Többször utalt arra is, hogy ő már 1956 szeptemberében telefonon jelezte a Politikai Bizottságnak:> ha így folytatják, ellenforradalom lesz.<

A továbbiakban felelősségének elhárítására ezt mondta:> Mi példának tekintettük a Szovjetuniót és sajnos nem tudtuk, hogy ilyen a példakép. Hát én ismertem az összes szovjet politikai vezetőt, nekem senki sem mondta.<

>Én le akartam váltatni Péter Gábort és Farkas Mihályt⁹. Mondtam Sztálinnak, nem vagyok megelégedve ezzel a két emberrel. Nagy patáliát csapott. Azt mondta, mondjam meg konkrétan, mi a kifogás ellenük. Kifogásoltam a vallatási módszereiket és hogy nem elég komolyan kezdeményeznek, különösen hírszerzési vonalon. Ő azt válaszolta: én javasolom magának, ilyen nagyszerű emberekre, mint Péter Gábor és Farkas vigyázzon nagyon, és tartózkodjon az ilyen javaslatoktól. S lehordott engem a sárga földig. Én természetesen ezek után nem válthattam le. Most persze, lehet azt mondani, hogy miért nem vitatkoztam Sztálinnal, de ott volt a jelenlegi szovjet KB három tagja is.<

>Bár én Sztálint 1920 óta ismertem,

másképp beszélhettem vele, mit a többiek, nagyon jóban voltam, nyugodtan tudtam vele beszélni, azt is megtudtam mondani neki, hogy jó színben van - ilyen privát jellegű dolgot mások nem mertek.<

>Azt vállalom, hogy mi nem a legokosabban csináltuk, de miért csinálták okosabban a csehszlovákok, a bulgárok vagy a lengyelek? Hozzám az ÁVH-munka csak 1948-ban került, amikor Farkas belügyminiszter lett. Akkor már ki volt alakulva a verőcsoport, meg mindenféle, mert a tanácsadók is vertek, a Szovjetunióban is vertek, ez hozzátartozik az államvédelemhez. Nemcsak nálunk, hanem máshol is. Most nem helyeslem - akkor helyeseltem.<

>Azért kezdtem gyanakodni Rajkra, mert kiderült, hogy már volt felfüggesztve a párttagsága, meg a sopronkőhidai ügy miatt, és nem értettem, miért olyan sovány, s azt mondtam neki egy vadászaton, mikor láttam, hogy lóg az orra, mi az isten van veled. Minden amiért harcoltál megvan. Vezető vagy, PB-tag vagy, folyton szomorú vagy, mit lehet itt rajtad segíteni? Akkor idéztem neki, hogy gyanúsak a soványak. Volt nekem elég bajom Rajkkal is meg Zölddel is. Pl. Rajkkal: Moszkvából hazajövök, van két feltűnő kivégzési eset, valami gyújtogatók.

Mondom Rajknak: az isten szerelmére, a te hatalmad nem arra való, hogy jókedvedből akaszszál fel embereket. Rajkot nem akartam halálra ítéltetni. Nekem az volt a véleményem, hogy a

Rajk-ügyben nem kell halálos ítélet,

mert akármit csináltak, leleplezték őket. Először Sztálin is egyetértett ezzel, de ez nem magyar ügy volt. De aztán Sztálin megüzente, hogy ha ilyen súlyos dolgok vannak, akkor nem értené meg a nép, hogy ne legyen Rajk halálra ítélve.

Én féltem, amikor hozták a vallomást,

hogy Rankovics¹⁰ átjön a határon. Mondtam, hogy az tönkreteszi az egész pert. Kizárt dolog, hogy valaki elhiggye, hogy Rankovics csak úgy nekivágott a határnak. De aztán Pálffy vallomása meggyőzött, mert én ismertem a jugókat.<

>Azt, hogy a pénztárcámból, vagy honnan vettem elő Rajkék halálos ítéletét - ennek nincs jelentősége. Mit akarnak ettől?<

Pálffy György, Sólyom László és a többi katona elvtársak ügyével kapcsolatban Rákosi kifejtette, hogy a gyanús dokumentumok egész sora volt, amiért elhitte ezekről az elvtársakról a vád tárgyává tett dolgokat. Pl. megtudta, hogy a felszabadulás előtt a Horthy-hadseregben vezérkari tisztek voltak, s miután Horthyék leszerelték őket - a háború alatt, a 40-es években - az Egyesült Izzóba mentek dolgozni, ami egy angol érdekeltségű cég volt, s ő tudja, hogy mire szokták az ilyen cégeket felhasználni. (Arra a kérdésre, hogy miután ezek közül az elvtársak közül egyesek illegális párttagok voltak, mások együtt dolgoztak az illegális párttal, és az általa elmondott adatok,>gyanú okok< köztudomásúak voltak, minden önéletrajzukban szerepeltek, azt válaszolta, hogy ő ezeket az adatokat nem ismerte.)

Zöld Sándor¹¹ elvtárs öngyilkosságával

kapcsolatban kifejtette, hogy azt ma sem érti, mert ő személyesen beszélt vele közvetlenül az öngyilkossága előtt, és megnyugtatta, hogy egyszer már, mint belügyi államtitkárt leváltották, s akkor is megígérte, hogy újra karriert csinálhat, s most is megadja a lehetőséget az újabb előmenetelhez. Nem tudja elképzelni, hogy ezután miért lett mégis öngyilkos.

Kádár¹² elvtársék ügyével kapcsolatban

elmondta, hogy ebben az ügyben tényleg a >négyes fogat< -(Rákosi,Gerő,Farkas és Révai¹³) - döntött, de ő már nem emlékszik, ki javasolta az őrizetbe vételt. Kifejtette, hogy az 1943-as pártfeloszlatás igen súlyos dolog volt, s neki nem mondták meg, miért oszlatták fel a pártot, és hogy Békepártot akartak szervezni. Azt állítja, hogy minderről nagy csodálkozással csak most értesült Nemes Dezső elvtárs könyvéből.> Nem tudtak magyarázatot adni, azért alakult ki az a vélemény, hogy a pártot a rendőrség és Szakasits¹⁴ parancsára oszlatták fel< ->Helyesebb lenne ha ilyen fontosabb dolgokkal foglalkoznának és nem az én bagatell ügyeimmel törődnének.<

A szociáldemokrata perekkel kapcsolatban

kijelentette: ő ellenezte az egyesülést. Álláspontja az volt, hogy szét kellett volna verni a szociáldemokrata pártot. Úgy kellett volna egyesíteni a pártokat, ahogy a románok csinálták, hogy egyetlen egy szociáldemokratát se vettek be a Politikai Bizottságba. Hiszen a szociáldemokrata párt harcolt az utolsó lehetőségig ellenünk - mondotta - és amikor tömegei elúsztak, lecsatlakozott hozzánk, de nem mint vert sereg, hanem mint egyenrangú, és miniszterek PB-tagok lettek azok, akik 2-3 hónappal azelőtt éltere-halálra harcoltak ellenünk. A tömegek áthozatalában a baloldali szociáldemokraták nem segítettek.

>Én aztán tudom, hogy kik voltak a szociáldemokraták, eleget szenvedtem tőlük.<

Marosán elvtársat azzal vádolja, hogy ő volt a kékcédulás provokációnak a fő-fő embere. Hallja, hogy óriási szolgálatot tett 1956 után, de nincs politikai érzékünk, ha megengedjük, hogy ő vihesse a Rákosi-ellenes kampányt. Az egyesüléssel nem tettek szolgálatot a szociáldemokraták, mert ha nem egyesültek volna, akkor félresodorták volna őket. Vádlóan mondot-ta:> Marosán¹⁵ maga is elmondta nekem, hogy ő igazán kommunistává a börtönben lett, és elismerte, hogy azelőtt baloldali szociáldemokrata volt.<

A továbbiakban:> Abban az időben általános gyakorlat volt a feleségek őrizetbe vétele, nem tudom, Rajknét én javasoltam-e, vagy a tanácsadók, de elfogadott dolog volt.<

Elmondotta, proletár internacionalista

kötelességének tartotta,

hogy a testvérpártokhoz, az azok vezetőire, egyes tagjaira vonatkozó vallomásokat eljuttassa. Arra a kérdésre, hogy tájékoztatta-e őket, hogy ezek kínzásokkal kiszedett vallomások, azt válaszolta:> Ott is felnőtt emberek vannak, ők is tudják, hogy születnek ilyen vallomások.<

>Attól, hogy vertek, vagy nem, el lehetett fogadni ezeket a vallomásokat, mert hiszen nyugaton is vernek, vernek a franciák és mások. Igaz megvan az a különbség, hogy Horthyék kereszténydemokratákat vagy saját embereiket ugyanúgy nem csukják le, mint a nyugatiak.<

> Azt tudtam, hogy vertek, mert ez hozzátartozik az államvédelmi munkához. Fel voltam háborodva, amikor olyanokról hallottam, hogy az embereknek harapófogóval lecsípik az ujjaikat a vallatásnál.<

>Tudtam, hogy a Szűcs fivéreket agyonverték, de Péter azért verette agyon, mert félt, hogy kifecsegik az ő titkait. Ez volt az én meglátásom.<

>Péter Gábor letartóztatása úgy történt, hogy jó másfél évvel azután, hogy Sztálin azt mondta: örüljek, hogy ilyen jó munkatársaim vannak; január 2-án 1953-ban megjelent egy ember, igazolta magát, hogy Sztálintól hozott egy utasítást és közölte, hogy azonnal le kell tartóztatni Péter Gábort.<

> Én olyan dühös voltam erre a Péter Gáborra, hogy legszivesebben a saját bicskámmal heréltem volna ki, és utasítást adtam, hogy vele ugyanúgy bánjanak, mint ő bánt a letartóztatottakkal, ha tudja meg mi az.<

Az ellene tett vallomásokra

(Farkas, Péter Gábor stb.), amelyeket neki felmutattunk, az volt a véleménye:> nem tudom, hogy a halál árnyékában milyen halálos fenyegetésre vallották ezeket, egyébként is mindenki az én széles hátam mögé akar bújni.<

Továbbá egyéb írásbeli dokumentumokkal kapcsolatban.

>Ilyen tárgyalásokat minden más országban, az illető országában, az illető jelenlétében csinálják. Módot adnak neki, hogy ugyanolyan dokumentumok legyenek a kezében. Nekem is vannak tanúim, nemcsak maguknak.<

> A mi bajunk az volt, hogy a jegyzőkönyvekre túlságosan nagy súlyt fektettünk, most bánatosan tapasztalom saját magammal szemben, hogy ami a jegyzőkönyvekben van, azt az elvtársak készpénznek fogadják el.<

>Ezek az ügyek nagyon súlyosak. Súlyos vereség, de ezt úgy megúszni, hogy az én nyakamba varrják, ez a legnagyobb kár , amit a pártnak csinálnak. Én hat éve várok nyugodtan. Leveleket én is tudok írni, barátaim nekem is vannak. Én nyugodtan várok, mert mihelyt párton kívülre viszem a dolgot, abból igen súlyos kellemetlenségek származnak.<

>Lehet, hogy hibáztam,

de Leninnek van egy mondása nem az az okos ember, aki nem csinál hibát, mert ilyen nincs és nem is lesz. Nem én szültem a nagy pert, mert a nagy perek megvoltak már akkor, amikor kijöttem, s ne csodálkozzanak, ha ez rám hatással volt.(Volt idő, amikor Berija engem is meggyanúsított, és ha valakit Berija¹⁶ meggyanúsított, annak a hátán végig futott a hideg.) Nekem azért is kellemetlenségeim is voltak a Szovjetunióban, mert rögtön kezdtem kiérkezésem után a magyar elítéltek ügyében eljárni.<

(Hosszan és többször szóbahozta, hogy járt el Kun Béla elvtárs, Rudas elvtárs és mások ügyében.)

>Nyugodtan mondhatom, hogy soha engem más, mint a párt érdeke nem vezérelt, akkor is, amikor hibákat csináltam. S hogy milyen utasításokat adtam meg törvénytelenségeket, az az érdekes!? Nem ez az én életem tartalma, meg politikai ténykedésem tartalma.<

>Itt nem tudok presszió nélkül

válaszolni,

mert amit maguk jelenteni fognak, attól fog függni, hogy én hazamegyek-e, vagy itt halok meg. Szóval ez elég komplikált. Nem veszik észre, hogy torzítás alakult ki? Maguk is beleesnek abba a hibába, amibe én beleestem. A személyi kultusz kitenyésztésének egyik fő tényezője a konformizmus, a nyájösztön. Az emberek szeretnek egyhangúan egy táborba lenni, egyhangúan helyeselni. Van pszichózis, ahogy a Rajk-ügynél volt. Most ezt magammal kapcsolatban tapasztalom. Amikor fönt voltam, kis istent csináltak belőlem, s amikor lecsúsztam, hát isten tudja, miket kell tapasztalnom. Van egy ilyen hisztéria. Az én ügyem még nincs befejezve. Adjanak lehetőséget, hogy a párt szervezeti szabályzatának megfelelően én ezekkel bátran szembenézzek, ami velem történt, az erősen túl van hajtva. Minden országban volt személyi kultusz törvénytelenség. Amit én mondtam 1953-ban, azt a többi első titkár 1956-ban mondta. Nem értek egyet Kádár elvtársnak azzal a nyilatkozatával, hogy ő azért is üdvözli a XX.és XXII. Kongresszust, mert anélkül ő már nem volna az élők között. Kijött volna ő mindenképp, Sztálin halála nélkül sem halt volna meg, mert ezek az ügyek megszűntek 1951-bem, s amikor mindenütt megszűntek, nálunk is megszűntek.<

>Nagyon szeretném ezt a dolgot úgy megoldani, mert a pártnak körme alatt az én ügyem egy tüske, s nekem sem élvezet. Ha ebből most nem tanulnak, újra kezdődik az egész új kiadásban. Szeretném, ha már azt csinálnának, amit a világ összes kommunista pártjaiban csináltak.<>Szeretném, ha már a többi elvtárs is megtenné önkritikában a magáét.<

> A mi bajunk az, hogy mi magunk állítottuk úgy a dolgot, mintha Magyarországon történt volna egyedül ez. Köztudomású, hogy mindenütt volt - az oka is köztudomású, és minél jobban forszírozzák maguk az én felelősségemet, annál jobban elkerülik a dolog lényegét, annál jobban készítik elő, hogy újból bajok legyenek. Én ezt akarom megakadályozni. Nézzék a maga egészében a szituációt. Akkor ezek a dolgok a világ legtermészuetesebb ügyei voltak. Engem ugyanolyan felelősség terhel, mint a többi titkárt, ugyanazt csináltam, néha rosszabbul, néha jobban, egy időben a magyar párt nagyon jó hírű volt és jöttek hozzánk tanulni.<

>Ha a bíróság előtt valaki kijelentette volna,

hogy verték, még ha ott el is ítélték volna, ellenben három napon belül a fülembe került volna, amit a tárgyaláson mondott, akkor intézkedtem volna.Ezt nem lehet úgy elintézni, hogy az én nyakamba varrják, mert ez a legnagyobb kár, amit a pártnak csinálnak, nem jön ki belőle semmi, mert az igazságot a tyúk is kikaparja. Nálunk még jobb volt a helyzet, mint más pártokban. Én ott voltam, mikor Sztálin Molotovnak¹⁷ átdiktálta a román alkotmány egy részét. A mi alkotmányunkat magunk csináltuk. A törvényeket megsértették Csehszlovákiában, és nem lett ellenforradalom, Bulgáriában, és nem lett ellenforradalom, Romániában stb. Azért vagyok dühös, hogy mi voltunk az elsők, akik kezdtük felszámolni az egészet. Az én lelkiismeretem kérdését nem lehet vád tárgyává tenni. Én vagyok a vádlott és én követelem folyton, hogy pártszerűen vizsgálják ki az ügyemet. Akkor mindenütt ez volt a természetes.

Egyszer beszéltem Sztálinnal,

hogy küldjenek el egy vezető tanácsadót,mert nem felelt meg, s akkor Berija elintézte, hogy ugyanazt a pasast elküldték Csehszlovákiába fő tanácsadónak, s ő csinálta a csehszlovák dolgokat. A mi bajunk az volt, hogy messze megelőztük a többi pártot az önkritikában, ezáltal az a benyomás keletkezett, hogy ez csak Magyarországon volt, s azt a benyomást keltettük, hogy ebben én vagyok a hibás, hiszen én már akkor tudtam, hogy a többi országban is van ilyen, csak nem akartam mondani.<

A továbbiakban kifejtette,

hogy pártunk jelenlegi politikájával általában egyetért, de sok minden van, ami érthetetlen számára. Ma sem ért egyet a szociáldemokratákkal kapcsolatos politikával, hogyan lehet azt leírni a Népszabadságban, hogy a szociáldemokratáknak volt forradalmi múltjuk - méghozzá, >forradalmi< szót dőlt betűvel - s, hogy átvettük a Szociáldemokrata Párt forradalmi hagyományait. A Szociáldemokrata Pártot a mai fiatalság már nem ismeri, nagyon kell vigyázni, mert ugyanúgy járunk, mint 1943-ban, amikor hozzá akartuk alakítani a mi pártunkat a szövetségesekéhez, és azok megnyeréséért rózsaszínűre festettük. Ugyanez történik most ebben a kérdésben Csinálnak egy forradalmi szociáldemokrata pártot. Figyeljenek fel a figyelmeztető szóra, amit Lenin 1921-ben mondott> Én meg vagyok lepve, hogy milyen nyugodtak.<

Kifogásolta, hogy miért használják az iskolákban és másutt az urazást. Kállai elvtársnak a Károlyi-temetésen elmondott beszédével nem tud egyetérteni. Nem igaz, hogy Károlyi földet osztott, földreformot csinált, hanem megváltás ellenében el akarta adni földjét a parasztoknak. Nem igaz, hogy a Rajk-ügy miatt mondott le és ment el. Kapott nagy kitüntetést, de ellenünk foglalt állást, írt a sajtóban, ezt nem lehetett tűrni. Vissza kell ütni.> Miért hallgatják ezt el Önök? Azért, hogy bebizonyítsák, hogy milyen rendes ember? Tiltakozhatott volna, tegező viszonyban voltam vele. Könyvében 1954-ben rólam elég pozitívan írt.<

>Nem igaz, hogy a szövetkezetek,

amik 1958 előtt keletkeztek, homokra épültek, az az erőszakos szervezés egészen jól ment, ma is azok vezetik a szövetkezeti mozgalmat, akik az úgynevezett homokra épült szövetkezeteket vezették. Az ellenforradalom után több mint 30%-a megmaradt. A padlások leseprése természetes volt, fagy volt, szárazság, segítség sehonnan sem jött, két osztály uralkodott, a munkásság és a parasztság. Természetesen, hogy a munkásság élelmét minden erővel biztosítani kellett, mert ha a parasztokkal baj van, akkor a szövetség meglazul, de sokkal nagyobb baj, ha a munkásokkal van baj. Mindjárt hozzátehetem, hogy a seprésben volt egy adag túlzás, mert Nagy Imre volt a legnagyobb seprő.<

>A gazdaságpolitika sem volt olyan szörnyűséges, mert ha megnézzük, az derül ki, hogy minden gyárunkat, amit abban az időben építettünk, egyet sem kellett bezárni.<

>Most könnyű maguknak, mert ma a magyarokra külön is vigyáznak, akármennyire rendbe jönnek a dolgok, bajok is jöhetnek, a kétségek újra felszakadhatnak, a sebek be vannak hegedve, de felszakadhatnak, s így a magyar pártot hosszú ideig kímélettel, figyelemmel kell kezelni és vigyáznak rá.<

> Ma már mások a viszonyok, mert az ellenséget óriási veszteség érte, mégis tízezrével vesztek el számára az aktív fasiszták 1956-ban. Abban a 180 ezer disszidáltban biztos volt legalább 40 ezer fasiszta, ezért óriási a megkönnyebbülés.<

>Az ellenforradalomért azok a felelősek,

akik Nagy Imrével szövetkeztek.<

Különös dühvel szidta többször Kiss és Apró elvtársakat.> Maguk elnézőek Kissel, Apróval, Marosánnal és a többiekkel, csak velem nem. Felháborító, hogy rólam egyetlen pozitívumot sem írnak.<

Az egész beszélgetés alatt fél óránként visszatérő motívum volt, hogy újra és újra követelte, hogy engedjék haza.

>Nem lehet ezt így csinálni. Ezeket a módszereket Sztálin csinálta. Azt szeretném, ha véglegesen normális mederbe jutna az ügyem. Meg vagyok lepődve, hogy milyen szívósan igyekeznek engem és a párt történelmi működését megrágalmazni. Ugyanaz a helyzet volt a Szovjetunióban, mint nálunk, és nem három vagy négy évig, hanem tovább, mégis a szocializmus fejlődött, nem beszéltek róla olyan módon, hogy az szörnyűség. A Szovjetunióban öt évig nem hívták össze a Központi Bizottságot, nálunk pedig minden héten volt PB, s minden három hónapban Központi Vezetőség.

Nőnek a káderek, s fel fog merülni bennük a kérdés, hogy intézték el az ügyemet és nem tudnak rá válaszolni. Majd fel fogják vetni, hogy szegény öreg. Kizártnak tartom, hogy a kongresszuson ne kelljen ezekről, a pártfeloszlatásokról stb. számot adni. Én megmondtam, hogy nem tartom az ellenforradalmat feltétlen szükségességnek. Meg kell otthon nézni, mi történt, amikor én lemondtam és az ügyeket átadtam, s mi történt október 23-tól november 4-ig< > Az új párttörténet le fogja írni Sztálin hibáit, de pozitívumait is. Azelőtt azt is nekem tulajdonitották, amit nem én csináltam, most meg azt sem, amit én csináltam.<

>Nem akarok fenyegetőzni,

de nekem is vannak barátaim, eddig kommunista mód viselkedtem. Pedig igyekeznek megkörnyékezni, ellenforradalmárok, mert azok a Szovjetunióban is vannak, s rendes kommunisták, akik bíztatnak, hogy tartsak ki szilárdan álláspontom mellett.<

Enver Hodzsa¹⁸ is - akit ő elítél - levelében emlegeti a nevét - mondja, s hogy miért kell a Szovjetuniónak ilyen kellemetlenséget okozni azzal, hogy őt ott tartjuk. Több mint hat éve van száműzetésben rosszabb helyzetben, mint Horthy börtönében, mert ott 160 kg anyagból választhatta ki a védelméhez szükséges anyagokat.

Többször hangsúlyozta,

hogy a bizottság két tagját nem tartja elfogulatlannak, egyiket azért, mert >letartóztatta<, a másiknak meg konfliktusai voltak vele. Többszöri kérdésre sem tudott azonban megnevezni a Központi Bizottságból senkit, akiben megbízna. Kijelentette viszont, hogy itthon akár ezelőtt a kéttagú, vagy bármely más bizottság előtt - ha megfelelő időt kap a felkészülésre, a tanúk összegyűjtésére, a dokumentumok összeszedésére - hajlandó válaszolni a feltett kérdésekre. Természetesen - mondja ő - nem akar harmadik Rákosi-pert, nem akar bírósági ügyet, de a Központi Bizottság előtt meg akarja magyarázni és értetni a történteket és azok nemzetközi vonatkozásait.

Hosszasan beszélt arról is,

hogy milyen puritán volt, családtagjainak inkább hátránya, mit előnye volt a rokonságból.> Nyugtassák meg az otthoni elvtársakat - mondotta - nincs tőlem mit tartani. Gyakran hallottam, hogy a Rákosi nem tud egy szobában ülni és hallgatni, hanem nekivadul. Hogy gondolják, hogy vénségemre majd belerúgok abba, amit félévszázadon át csináltam. Ezért akarják folyton rám húzni a vizes lepedőt és növelni az én felelősségemet, más pártok első titkáraival szemben? Hat év alatt nem csináltam semmit, ami a pártnak ártott volna - nem akarok dicsekedni azzal, hogy milyen szerepem volt a Forradalmi-Munkás-Paraszt Kormány létrejöttében, de képzelhetik, hogy én voltam az SZKP tanácsadója, szerepem volt a káderkérdésekben, nagyon nagy szerepem, hogy kik lettek a vezetők.<

Elmondotta még,

hogy mennyire kínos volt neki a személyi kultusz, és ennek külső megnyilvánulása, 3 autó stb. Boldog volt, amikor ebből leépíthetett. Dicsekedett, hogy milyen bátran szállt szembe Vorosilov¹⁹ marsallal, amikor nem akarta engedni az 1946. márciusi tüntetést. A Kommunista Párt - mondotta - 20-30 év múlva is létezni fog, s akkor előkerül a kérdés, mi volt Rákosival, s mit fognak arra mondani, hogy a jövőben ilyesmi elő ne fordulhasson? Az albán ügy is bizonyítja, hogy a legváratlanabb dolgok fordulhatnak elő. Ne legyenek ennyire megnyugodva. Mi történik >ha háborúra kerül sor?<

>Nem akarom azt mondani, hogy Horthyék börtöne paradicsom volt, nekem folyton vigyázni kell, hogy az ellenség nehogy megkörnyékezzen. Bánjanak úgy velem, mint Vorosilovval. Engedjék, hogy megmutassam a történelmi, társadalmi talajt, ahogy a hibák nálunk is és másutt is kinéztek, ne akarják azt mondani, hogy ez nem igaz, nem társadalmi gyökere van, hanem Rákosi hibáiból eredtek.<

>Az én helyzetem sokkal rosszabb - mondotta - mint az Önöké, akik az 1950-es években börtönben ültek. Mert akkor az normális volt. Az összes országban ültek kommunisták, de ami velem történik ma, az nem normális.< >Lenin tudta, hogy mit csinál, amikor azt követelte, hogy ki kell vizsgálni a dolgok gyökerét.<

Azt a véleményét is kifejtette, hogy ha Gerő értelmesen beszélt volna vele, lefoghatta volna a kezét. Igaz, hogy az SZKP vezetőinek is voltak kétségeik, de meg se mertek moccanni, s azok, ha figyelmeztették volna őt, ma hivatkoznának rá.> Azt kell csinálni velem, amit a többi párt csinált a vezetőivel.<

Mai tevékenységével kapcsolatban: > micsoda komoly párt az, amely azzal törődik, hogy feleségem mit ír a levelekben. Nekem és feleségemnek, mint párttagnak joga van információt, adatokat kérni taggyűlésekről.<

2. Gerő Ernő meghallgatásáról:

A kiküldött bizottság két alkalommal hallgatta meg Gerő Ernőt.

A bizottság Gerő Ernőnek a következő kérdéseket tette fel:

• Milyen felelőssége volt a törvénysértő koncepciós perekben, tudta-e, hogy koholt vádak alapján indulnak eljárások?
• Tagja volt-e az ilyen ügyekben döntést hozó (Rákosi, Gerő, Farkas) >trojkának<?
• Részt vett-e, vagy irányította-e az egyes koncepciók kidolgozását?
• Tudott-e arról, hogy a vallomásokat kínzásokkal szedik ki az emberekből?
• Az 1953. júniusi határozat után miért lassította és akadályozta a rehabilitáció folyamatát?
• Végül kérdéseket tettünk fel mai frakciózó tevékenységével kapcsolatban.

Gerő Ernő kifejtette, hogy neki személy szerint nincs felelőssége a törvénysértésekben.

Rajk- perrel kapcsolatban:

>Én megmondom, egy sor dolog nagyon gyanús volt már akkor is, de hát én államvédelmi ügyekkel soha nem foglalkoztam, mikor engem odatettek a Belügyminisztériumba, fogalmam sem volt arról, hogyan kell ezt csinálni. Gyanúsnak látszottak a dolgok, furcsának, de hát nem lehet kiszakítani a dolgokat az akkori atmoszférából. Rákosi még politikai kérdésekben valamelyest hallgatott rám, bár ott is voltak elég éles összetűzéseink, ezekben a kérdésekben azonban Rákosi úgy járt el, mint egy abszolút megszállott. Ő intézte évek óta ezeket a dolgokat, hát milyen alapon avatkozhattam volna bele, fogalmam sem volz az ügyekről. Arról hallottam, hogy verik az embereket, de pontos tudomásom erről nem volt. Az első eset, amikor rádöbbentem, a Szűcs-testvéreké (akiket 1950-ben agyonvertek az államvédelmi hatóságon) Ezen az ülésen vagy máshol én felléptem Leninre hivatkozva, akkor elmondta Rákosi, hogy kérem bennünket is vertek. No neki ez volt a felfogása.<

Arra kérdésre, hogy ha látta a gyanús momentumokat, tudta, hogy kínoztak, agyonvertek embereket, miért nem lépett fel ezek ellen, azt válaszolta:> Nem lehet kiragadni az akkori atmoszférából, ebből aligha jött volna ki valami pozitívum. Nem éreztem magam elég erősnek a dolgokban. Különböző okok lehettek együtt egy csoportban, amiért nem léptem fel.

Az biztos hogy hiba volt, hogy nem léptem fel, de ezt akkor még nem láttam<

>Amikor kaptam Kádár elvtárstól

a börtönből egy levelet (1952 elején), az a benyomásom volt, hogy azt csak egy igaz ember írhatja, aki valóban azt írja, amit gondol, és én odáig merészkedtem, hogy ráírta, hogy őszintének látszik, ami abban az időben azért valamit jelentett. De Farkas elkezdett engem szidni, hogy naív vagyok. Én úgy gondolom, most utólag nézve, nekem akkor fel kellett volna lépni ellene, de nem volt bizonyosságom, nekem csak nem tetszett ez vagy nem tetszett az, furcsának tűnt fel, gyanúsnak, hogy mindenki, rengeteg ember áruló.<

Elmondta, hogy

a szoc.dem. pert rossznak tartotta:> nem léptem fel ellene, abban a pokoli atmoszférában nem tudtam kellően fellépni és nem is volt hatalmam ehhez. Utólag nézve természetesen, súlyos politikai hiba volt, ez világos. Még akkor is az lett volna, ha kisebb, nagyobb dolgok felmerültek volna ellenük. Utólag erre rájöttem, de akkor ment ez a masina.<

Gerő Ernő többször kijelentette,

hogy soha államvédelmi ügyekkel belügyminiszteri kinevezéséig nem foglalkozott, még amikor odakerült, akkor is >tanonc< volt. Amikor eléje tettük egy általa saját kezűleg aláírt dokumentumot - amelyben 1953 januárjában (több mint fél évvel belügyminiszteri kinevezése előtt) részletes utasításokat adott a belügyi hatóságoknak a Péter Gáborra vonatkozó koncepciós eljárásra -, elismerte, hogy ezt az ügyet Rákosi utasítására ő irányította, letartóztatási hozzájárulásokat is adott, az államvédelmi tiszteknek eligazításokat is tartott.

A konkrét kérdésre kijelenti:> hát én feltétlenül felelős vagyok, mint a vezetésnek nemcsak tagja, hanem tényleg egyik legbefolyásosabb tagja. Elsősorban Rákosi felelős, mert nemcsak magyarországi, hanem nemzetközi tekintélye is befolyással volt, ezekben a kérdésekben ő egyszerűen megszállott volt. Ezenkívül Farkas állandóan hergelte őt. Az én véleményem az, hogy ő nem rosszhiszeműen járt el, de volt benne uralmi vágy, hatalmi vágy.<

Egyébként Rákosival kapcsolatban elmondja, hogy a Horthy-bíróság előtt >volt neki egy rossz magatartása, amit szemére vetettek neki Dimitrov elvtársék; erről Sztálinnal is beszéltem. Sztálin azt mondta: igaz ugyan, többet mondott az első letartóztatásakor kihallgatásain, mint kellett volna. De utólag jól viselkedett.<

Noel Fielddel kapcsolatban

Elmondja, sok gyanút keltő dolog volt:> nekem az volt a benyomásom, hogy ő a szovjet elvtársaknak valamilyen felderítője. Ez volt a benyomásom, személyes benyomásom, mikor láttam, hogy ő folyton követeli, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához forduljanak információért.<

Kállai²⁰ elvtársat rágalmazó,

Rákosihoz intézett sajátkezű feljegyzéséről - amelyben, miután már az összes vádak hazugsága kiderült, mégis megpróbál foltot ejteni Kállai elvtárs becsületén, - elismeri, hogy hiba volt

,>mert megvagyok győződve, hogy az elvtárs becsületes kommunista.<

Rákosival ellentétben,

elmondja, hogy amikor Rákosi utasítására Dimitrov elvtárs temetésén részt vett, közölte Vorosilov elvtárssal a szovjet Elnökség részére tájékoztatásként (egy évvel Szakasits elvtárs letartóztatása előtt), hogy Szakasits elvtársat le fogják tartóztatni.

Elmondta még, hogy Sztálin

>amennyire én vissza tudok emlékezni, közvetlenül az ügyekben nem adott utasítást, ő inkább ilyen elvi jellegű politikai tanácsokat adott. Bár előfordultak olyan esetek, amikor beavatkozott magyar és nem magyar ügyekbe. Elmond egy esetet, ahol egy vezető panaszkodott valakire, mire Sztálin azt mondta, a panaszok alapján le kell tartóztatni. Ugyanakkor egy sor esetet elmond, ahol ő maga is és mások vitatkoztak Sztálinnal, s Sztálin hagyta magát meggyőzni azzal, hogy >>ezt mégis csak a magyar elvtársak tudják jobban<<

Szerinte Rákosinak fejébe szállt a hatalom,

Azonkívül pl. a szociáldemokratákban ő személyesen nem bízott. Ő is megerősíti azt, amit Rákosi is mondott, hogy a letartóztatott kommunisták egyikénél sem merült fel soha semmiféle komolyabb politikai vita, vagy olyan jellegű probléma, hogy Rákosinak, mint a párt vezetőjének, a kijáró tiszteletet ne adták volna meg.> Én a letartóztatottakat közelről nem ismertem, de amikor a Svermovával kapcsolatos ügy volt Csehszlovákiában - akivel egy folyosón laktam Moszkvában a felszabadulás előtt - felfordult a gyomrom, de senkivel sem beszélhettem erről, bár a per realitásában egy cseppet sem bíztam.<

A rehabilitációs eljárásokkal kapcsolatban álltása szerint puccsszerűen bevitt egy listát a Politikai Bizottságba - hogy Rákosi ne akadályozhassa meg - és szorgalmazta a nagy koncepciós perekben elítélt elvtársak ügyének felülvizsgálását, mert ártatlanoknak tartotta őket. Nem ismeri el a hibák kijavítása, a rehabilitáció körüli huzavonát, mert > azért nem volt olyan nagyon hosszú ideig tartó huzavona, mert az azért viszonylag elég gyorsan ment. Amennyire én tudom, sokkal gyorsabban ment, mint a Szovjetunióban. Persze, megmondom, itt Rákosi ugyan kicsit akadályozta a dolgot, de azért attól függetlenül aránylag gyorsan lezajlott.<

Gerő Ernő a vele folytatott

első beszélgetésnél

tagadta, hogy létezett volna a >trojka< -(Rákosi, Gerő, Farkas) - illetve a >négyes< - (Rákosi, Gerő, Farkas és Révai), hogy ezek fontos dolgokban döntöttek. A második beszélgetésnél, amikor eléje tettük az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusi ülésén elmondott felszólalását amelyben ezek létezését elismerte, kijelentette: ha léteztek is, nem döntöttek államvédelmi őrizetbe vételi és más hasonló ügyekben.

Szerinte ugyan Rákosi felelősségének mérlegelésénél a nemzetközi kérdésektől nem lehet elvonatkoztatni, de nem is lehet áthárítani a felelősséget, mert egy vezető nem hivatkozhat nemzetközi tényezőkre.

Gerő Ernő említett 1953. januári írásos eligazításában azt írta, hogy Péter Gábor rendőrségi ügynök volt, ugyanúgy, mint helyettese Szűcs is. Állítása szerint ő ezt egy darabig elhitte. Arra a kérdésre, hogy ha spiclik és ügynökök hajtották végre a pereket, tartóztattak le ártatlanokat, miért nem vizsgálták meg ezeket az ügyeket alaposabban azt felelte: felmerült ugyan hogy talán tudatos kártevők, rengeteg gyanús momentum volt. - Péter Gábor szadista magatartása, anyagi kérdések -, de aztán arra a következtetésre jutott, hogy Péter Gábor még sem volt provokátor.

Azt állítja,

Nem az ő felfogása volt, hogy a rehabilitációt úgy kell végrehajtani, hogy Rákosi és az ő tekintélye ne csökkenjen. Ez nemzetközi nyomás és vélemény volt. Rákosival ellentétben kijelenti, hogy Rákosi 1953-as önkritikáját nem diktálta senki a világon, ő maga írta. Szerinte nem igaz az, hogy Rákosi halálos ítéleteket mástól kapta, nem igaz, hogy Rajk lefogására Sztálin adott utasítást. Rákosi már akkor beszélt Sztálinnal, amikor Rajk László elvtárs le volt csukva.

Különösen nem hiszi, hogy Rákosi Rajk elvtárs és esetleg egy-két hasonló vezető funkcióban lévő lévő elvtárs ügyén kívül bárkitől bármiféle tanácsot kapott volna.

Kijelenti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a XXII. kongresszus politikai vonalával egyetért, tagadja, hogy bármiféle frakciós tevékenységet fejtene ki. Az eléje tárt írásbeli vallomásokra, bizonyítékokra kijelenti, hogy azok valótlanságok.

3. Kovács István²¹ meghallgatásáról:

Kovács Istvánnak a következő kérdéseket tettük fel:

• Milyen magyarázatot tud adni arra, hogy miután 1943-ban - börtönből való szabadulása után - a vezetésbe került, a felszabadulásig, majd a felszabadulástól 1956-ig egy sor tisztességes, párthű elvtársat szóban és írásban rendőrségi besúgás gyanújával igyekezett befeketíteni?

• Mit tett, amikor a Központi Bizottságtól - egy háromtagú bizottság tagjaként - utasítást kapott, hogy a letartóztatott Kádár János elvtárs és más elvtársak ügyét felülvizsgálja? (A három tagú bizottság: Farkas Mihály, Kovács István, Kiss Károly)

• Igaz-e, hogy Farkas Vladimir, aki Kádár János elvtárs ellen a nyomozást vezette, már 1952-ben közölte vele, hogy nem volt bizonyíték?

Miért tűrte el, hogy Rajk László elvtársat Rákosi a Központi Bizottság és a nyilvánosság előtt, az ő jelenlétében azzal a váddal illesse, hogy nyilas bátyjával saját érdekében összeköttetésbe lépett Sopronkőhidán, amikor ő, Kovács István személyesen adott utasítást két elvtársnőnek az illegális pártvezetőség nevében, hogy lépjenek érintkezésbe Rajk elvtárs bátyjával kiszabadítása érdekében?

Milyen meggondolások vezették őt arra, hogy 1956-ban is a végsőkig kiálljon Rákosi védelmében, amikor már világos volt, mit jelent ez a pártra, az országra nézve?

Kovács István elismerte,

hogy egy sor elvtárs ellen az illegalitásban és a felszabadulás után egészen addig, amíg a vezetésben volt, spicli gyanú miatt bejelentéseket tett, bár nem írta ki nyiltan, hogy ezek spiclik, hanem csak a gyanúját közölte. Néha olyan megfigyelések alapján, hogy pl.Tömpe István elvtárs borotválatlanul ment el egy találkozóra és gyűrötten, holott egyébként jól ápoltan szokott járni; vagy, hogy Kiss elvtárs 1939-ben megnézte a szovjet kiállítást a Budapesti Ipari Vásáron és ott az őt letartóztató detektív nem a politikai rendészetre, hanem a Defenzív Osztályra vitte.

Bejelentéseket tett egy sor más elvtárs ellen is. Azzal védekezett, hogy ő általában nem azt mondta, hogy spicli, hanem csak azt, hogy gyanúsnak találja őket.

Elismerte, hogy tagja volt annak a háromtagú Központi Vezetőség által kiküldött bizottságnak, amelynek feladata lett volna Kádár János elvtárs és vele együtt letartóztatott más elvtársak ügyének megvizsgálása. S bár kételyei voltak, de az akkori légkörben mégsem mert kitartani amellett, hogy személyesen meghallgassa a letartóztatott elvtársakat.

Elismeri, hogy a bizottság többi tagjával együtt az Államvédelmi Hatóságon készült koncepciós jelentést készen megkapta és aláírta anélkül, hogy bármiféle ellenőrzést gyakorolt volna.> Meg kell, hogy mondjam, hibának tartom, hogy ebben a dologban nem álltam ki és nem mondtam, hogy ez nem a bizottság jelentése, hanem az Államvédelmi Hatóságé. De azért az akkori légkört figyelembe kell venni, mert az nyomasztó volt. Csak később, amikor láttam, hogy egyre, másra fogták, le a régi embereket és engem is figyeltek, ellenem is folyt nyomozás, akkor kezdtem jobban megérteni, hogy ártatlanul fogják le a régi kommunistákat.<

Elmondta,

hogy 1952-ben Farkas Vladimir célzott arra, hogy Kádár elvtárs ellen nincsenek bizonyítékok, ő megdöbbent> hisz maga volt az, aki a nyomozást vezette.< Ennek ellenére, hogy ezt közölték vele, mégsem tett semmit.> Azért nem, mert ha valakinek szólok, nem tudhattam 10 perc múlva nem adja-e tovább.<

1953 januárjában megbíztak, hogy vegyek részt Péter Gábor és társainak kihallgatásán. 3 napig részt vettem, de akkor megundorított, amikor hallottam, hogy milyen utasításokat adtak: hogy kell ütni az embereket és láttam, milyen módszerekkel dolgoztak. Akkor fellázadtam, hogy tovább nem veszek részt, s akkor történt a leváltásom.<

Kovács István értésünkre adta:

büszke arra, hogy volt bátorsága 1954-ben a Politikai Bizottsághoz egy beadványt adni az ártatlanul lefogottak érdekében.

Azon a politikai bizottsági ülésen, ahol Rákosi Mátyás azzal rágalmazta Rajk elvtársat, hogy 1944-ben nyilas bátyja segítségével szabadult, ő felvetette, hogy ez nem igaz, és elmondta, hogy mi a tényleges helyzet; elmondat, ő maga adott utasítást két elvtársnőnek, keressék fel Rajk elvtárs bátyját, járjon közbe kiszabadulásáért.

Ennek ellenére, amikor Rákosi a Központi Bizottság ülésén és másutt, nyilvánosság előtt, ezeket a hazug rágalmakat megismételte, nem lépett fel ez ellen, bár > Major Tamástól súlyos Szemrehányást kaptam, mert nem mondtam el a Központi Vezetőség ülésén, hogy Rajk elvtárs börtönből való kiszabadításával kapcsolatban mi a tényleges helyzet. De nem mondta el azért, mert azt vittük kifelé, hogy teljes az egység a Politikai Bizottságon belül is.<

A továbbiakban: >Részt vettem a XX. kongresszuson, az 1956. márciusi KV-ülés napján érkeztem külön repülőgéppel haza, s az ülésen megdöbbenve tapasztaltam, hogy a beszámoló egészen más volt, mint amiben megállapodtunk. Nem szóltam, de egyetlen PB-tag sem mondta - ez volt a légkör.<

A Farkas Mihály által elkövetett

törvénysértések

kivizsgálására kiküldött bizottság elnökeként kifejtett tevékenységéről elmondja:> Én lettem

a bizottság elnöke, igyekeztem becsülettel, lelkiismeretesen kivizsgálni az ügyeket, de azon a véleményen voltunk, hogy nem is kell felvetni Rákosi felelősségét. Ezt a tanácsot adták.<

Arra a kérdésre, hogy hogyan

értékeli

az 1949-től 1953 júniusáig a törvénysértésekben, majd 1954 és 1956 közötti későbbi szerepét, azt válaszolta:> Nehéz elválasztani az egyes időszakokat. 1945-től becsületesen igyekeztem építeni a pártot, szervezési vonalon dolgoztam, nem nagyon sokat reprezentáltam.<

A hibák nem 1948-ban, hanem jóval előbb kezdődtek. 1945 februárjában a pártaktíván felmerült a 19-esek kérdése és bár helyes volt a szektarianizmus ellen harcolni, de már akkor belerúgtak ott az 1919-esekbe, fokozatosan eltávolították őket.<

> A Politikai Bizottság vagy Titkárság ülésén egyetlen esetben sem tárgyaltunk arról, hogy valakit le kell tartóztatni, az mindig úgy történt, hogy előbb lefogták aztán produkálták a jegyzőkönyvet és jött a súlyos szemrehányás, hogy nem vettük észre a dolgot.<

>Mennyiben érzem hibásnak magam?

Amikor a Rajk-ügy kitudódott, aki nekem barátom volt, megdöbbentem, de mindez addig tartott, amíg a tárgyaláson szabadon el nem ismerték bűnösségüket. Abban érzem magam hibásnak, hogy nem követeltem az elvtársak személyes meghallgatását, mert ha PB elé hozzuk őket, meg lehetett volna menteni az életüket, nem csúsztunk volna így el.<

> A trojka határozott, ők döntöttek, egyes vezetők üldözési mániában szenvedtek, senkiben sem bíztak.<

Rákosival kapcsolatban még elmondta, hogy egy időben már elmebetegként viselkedett, legközvetlenebb munkatársait és őt is revolverrel az asztalon és a zsebében pisztollyal fogadta.

Elmondja,

hogy Rákosiék bevitték a szalámi-taktikát a párton belülre.

Ma már látom, hogy a hibát ott követtem el, hogy engedtem a dologba belemenni a pártot. Akkor úgy éreztem, ha kiállok, menthetetlenül lefognak és nem jutok semmivel sem előre. Hibásnak érzem magam abban, hogy a PB-ben jóváhagytam lefogásokat anélkül, hogy ki lettek volna vizsgálva. Hogy a bizottságba belenyugodtam, hogy a bizottság nevében mások készítsék el a jelentést, de ehhez a légkört kell ismerni. Későbbiekben hiába állapodtunk meg valamiben Rákosival, két nap múlva kimet valahova, Ganzba vagy máshova, elmondta a saját, visszavert álláspontját.

>Elkövettem azt a hibát,

Hogy amikor láttam, hogy a PB álláspontja rossz, nem álltam a Központi Vezetőség elé, hogy elvtársak, ezek hibák, itt megálljunk! Mert arra gondoltam, hogy aláássuk az egységet, vagy kijön a PB-n belüli ellentét. Pedig nem egyszer szóltak nekem régi elvtársak 1955-56-ban, hogy vak vagyok, nem látom-e mi felé megyünk. Nem jól védtem a pártegységet. Volt egy hamis ál-egység.<

De azért haragszanak rám egyesek, mert szemtől-szembe megmondtam álláspontomat és megmondtam az illetőknek, hogy az adott funkcióra nem alkalmasak, kárt okoznak. Sokan azért nem szeretnek, mert úgy érzik, hogy leváltásukban személy szerint részem van<

>Az 1956-os határozattal csak egy probléma van, hogy elsőnek a régi vezetés hibáit kellett-e venni?

>A párt mai politikájával egyetértek és szeretném, ha lehetőséget kapnék, hogy ezt bizonyítsam.<

Kérte, hogy felelősségét a Központ Bizottság igazságosan bírálja el, adjanak neki olyan munkát, ahol a párt politikájáért jobban harcolhat.

Összefoglaló

Mindhárom esetben, de különösen Rákosinál és Gerőnél világosan megmutatkozott, hogy felelősségüket a törvénysértésekkel kapcsolatban csak formálisan ismerik el.

Ahogy az írásbeli vallomásokban, dokumentumokban Péter Gábor és Farkas Vladimir a konkrét ügyekben minden felelősséget Rákosira, Gerőre és Farkasra - a trojka tagjaira - hárítanak, a trojka egyes tagjai (Gerő és Farkas) Rákosira, Rákosi - az állandó dühkitörésekkel tarkított meghallgatásánál - a felelősség formális elismerésén túl mindent Sztálinra hárít. Rákosi még a gondolatot is dühödten utasítja vissza, hogy neki azokért a mérhetetlen szenvedésekért, amiket a magyar népre zúdított, egyáltalán lelkiismereti problémái lehetnének.

Gerő Ernő 1953-ban sokkal komolyabban elismerte, mint most, hogy neki módjában lett volna lefogni Rákosi kezét és visszatartani, ugyanakkor elismeri, hogy első perctől kezdve egy sor koholt vádat nem hitt el.

Kovács István még ma sem érzi és nem látja megfelelően saját felelősségét sem a tisztességes elvtársak meggyanúsításáért, sem pedig az 1956-os időszakért, amikor ő volt Rákosi legfőbb támasza a Politikai Bizottságon belül.

Rákosi semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy előbb ő - majd később felesége - az MSZMP tagjaitól adatokat gyűjtsön párttaggyűlésekről, a pártban lévő hangulatról, illetve - feleségén keresztül - olyan véleményeket közöl, mely szerint a pártban sincs véleményszabadság.

Mindezt a párttag jogaként tünteti fel. Rákosi fő célkitűzése: hazajönni és harcot indítani a pártban >igazának bizonyításáért.<

Gerő Ernő a felmutatott írásbeli dokumentumok, jegyzőkönyvek ellenére is tagadja frakciózó tevékenységét.

Budapest, 1962. augusztus 15.

(Aczél György) (Nógrádi Sándor) „

Felhasznált irodalom:

Lehallgatott kihallgatások

Rákosi és Gerő pártvizsgálatának titkos hangszalagjai.1962

Napvilág Kiadó és az Állambiztonsági Szolgálatok

Történeti Levéltára Bp.2013

Szövegmagyarázat:

1. Aczél György (eredetileg Appel Henrik: 1917-1991) kommunista politikus. A Kádár-korszak kulturális életének irányítója és legfőbb ideológusa. Életével több helyen a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap részletesen is foglalkozik.

2. Nógrádi Sándor (1894-1971) kommunista politikus, vezérezredes, diplomata, pártvezető, több állami és párt és katonai tisztség betöltője.

3. Rákosi Mátyás (1892-1971) kommunista politikus, az ún „Rákosi-korszak (1948-1956) névadója. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több helyen részletesen is foglalkozik.

4. Gerő Ernő (eredetileg: Singer: 1898-1980) kommunista politikus, miniszter a szovjet NKVD tisztje. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több helyen részletesen is foglalkozik.

5. Rajk László (1909-1949) kommunista politikus, belügy, majd külügyminiszter, aki koncepciós perben vesztette életét. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több helyen is részéletesen foglalkozik.

6. Péter Gábor (eredetileg: Eisenberger Benjamin 1906-1993) kommunista politikus, az ÁVO, majd az ÁVH első számú vezetője. Főszerepet játszott az 1945 utáni koncepciós perek „kiagyalásában” és előkészítésében, mígnem egy koncepciós perben őt is több évi börtönbüntetésre ítélték.

7. Grősz József (1887-1961) római katolikus pap, szombathelyi megyés püspök, kalocsai érsek. 1951.május 18-án, több más egyházi vezetővel együtt letartóztatták és koncepciós perben elítélték, 1956-ban szabadult. Az átélt „élmények” hatására 1957-ben az Opus Pacis papi békemozgalom egyik irányítója.

8. Joszif Visszarionovics Sztálin (eredetileg: Dzsugasvili: 1879-1953) grúz származású szovjet kommunista politikus, állami és pártvezető, diktátor, generalisszimusz. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több helyen is foglalkozik.

9. Farkas Mihály (eredetileg: Lőwy Hermann: 1904-1965) kommunista politikus, honvédelmi miniszter, vezérezredes, a „Rákosi –korszak” egyik meghatározó személyisége, a teljhatalmú „négyesfogat” és a szűkebb ún. „trojka” tagja. Fia Farkas Vladimir hirhedt ÁVH-s kihallgató tiszt volt.

10. Alekszandr Rankovics (1909-1983) szerb származású, jugoszláv politikus.1948-tól belügyminiszter, vezető pártfunkcionárius. 1966-ban „pártellenes” tevékenységgel vádolták, és a pártból is kizárták.

11. Zöld Sándor (1913-1951) eredetileg orvos, a Márciusi Front egyik szervezője. Kommunista politikus. 1939 szept-től az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) KV. (Központi Vezetőség), majd 1950 májusától a Politikai Bizottság tagja. 1950. június 23-tól belügyminiszter. 1951. ápr.19-én PB ülésen Rákosi kemény kritikát fogalmazott meg a belügyminisztérium tevékenységével kapcsolatban, elsősorban a „hazai” és a „Márciusi Front”-ban szerepet vállaló kommunisták támogatása miatt. Zöld Sándor érezve a további veszélyt először kiirtotta családját, majd magával is végzett.

12. Kádár János (eredetileg: Csermanek: 1912-1989) kommunista politikus, 1945 után több állami és párttisztség betöltője. Az 1956-os forradalom elárulója, 1956 nov.4-től 1989 áprilisáig 33 éven át Magyarország első számú politikai vezetője, az ún „Kádár-korszak” névadója. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több helyen is foglalkozik.

13. Révai József (eredetileg Léderer: 1898-1959) kommunista politikus, író, publicista, a „Rákosi-korszak” meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa, a teljhatalmú „négyesfogat” (Rákosi, Gerő Farkas, Révai) tagja.

14. Szakasits Árpád (1888-1965) eredetileg faszobrász, kőfaragó, majd a szociáldemokrata mozgalom meghatározó egyénisége. Később a „Népszava” újságírója. A háború után Tildy Zoltánt követte a köztársasági elnöki beosztásban, majd az Elnöki Tanács elnöke lett. Később koholt vádak alapján letartóztatták és elitélték. 1956 márciusában szabadult, haláláig tagja volt az MSZMP Kb-nak. Schiffer András LMP-s politikus dédapja.

15. Marosán György (1908-1992) baloldali szociáldemokrata, majd kommunista politikus. A két párt (SZDP-MDP) egyesülésének egyik szorgalmazója. Eredetileg péksegéd, innen ered gúnyneve: „Bucigyuri”. A proletár diktatúra erőszakos alkalmazásának egyik szorgalmazója. Az 1956-os forradalom idején erőteljesen szorgalmazta a diktatúra fegyveres védelmét is.

16. Lavrentyíj Pavlovics Berija (1899-1953) grúz származású kommunista politikus, 1938-1953 között a szovjet titkos rendőrség főnöke (NKVD) Sztálin egyik leghűségesebb „kiszolgálója”. A diktátor halála után „napjai megszámláltattak…” Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több helyen is részletesen is foglalkozik.

17. Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (eredetileg: Szkrjabin: 1890-1986) vezető szovjet kommunista politikus, a sztálini diktatúra évtizedeiben az 1920-as évektől az 1950-es évek közepéig. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com című honlap több helyen is részletesen foglalkozik.

18. Enver Hodzsa (1908-1985) albán sztálinista kommunista politikus, aki a második világháború végétől négy évtizeden át Albánia első számú vezetője, az albán Munkapárt első titkára.

19. Kliment Jefremovics Vorosilov (1881-1969) orosz nemzetiségű, szovjet kommunista politikus, a Szovjetunió - lakatosból lett-marsallja. A második világháború után kulcsszerepet játszott Magyarországon a szovjet katonai hatalom megszilárdításában, a kommunista hatalomátvétel előkészítésében. Életével a www. historiamozaik.blogspot.com című honlap több helyen részletesen is foglalkozik.

20. Kállai Gyula (1910-1996) kommunista politikus, országyűlési képviselő 1965-1967 között miniszterelnök. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com című honlap több helyen is foglalkozik.

21. Kovács István (1911-2012) kommunista pártfunkcionárius, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) PB (Politikai Bizottság), az Elnöki Tanács tagja. Egy tízgyermekes szegény sorban élő család egyikeként született. Négy elemit, majd a polgári iskola egy osztályát elvégezve, kárpitosnak tanult.1927-től vett részt az illegális kommunista mozgalomban. 1945 után 1956-ig különböző párttisztségek betöltője.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

c. főiskolai docens

2013. március