Rákosi Mátyás: Károlyi Mihályról

 „A szanálás időpontja egybeesett a párizsi béketárgyalások megkezdésével. A július 29-én kezdődő tárgyalásokon 21 nemzet vett részt, köztünk hazánk képviselői is. A delegációt Gyöngyösi külügyminiszter vezette, munkájában időnként részt vett Gerő Ernő is. A béketárgyalásokra elküldtük Károlyi Mihályt is, aki 1946. májusában Angliából visszatért Magyarországra.

Mi már 1945-ben unszoltuk Károlyit, hogy jöjjön haza¹. Meg voltunk győződve róla, hogy ha itthon van, akkor - ha nem is nehézségek nélkül, de - meg tudtuk volna választatni köztársasági elnöknek, ami számunkra sok tekintetben előnyösebb lett volna, mint a kisgazdapárti elnök.

Ezért, mikor hazaérkezett 1946-ban az első beszélgetés alkalmával felvetettem neki a kérdést. Miért nem jöttél haza, mikor hívtunk? Miért nem jött értem össznemzeti küldöttség, mely hazahívott volna - válaszolta Károlyi őszinte sértődöttséggel és elégedetlenséggel. Mi igyekeztünk őt kiengesztelni, miután láttam, hogy nem értette meg, hogy se Dálnoki Miklós Béla, se Nagy Ferenc, Szélig Imre, vagy Kéthly Anna nem törték volna magukat egy ilyen küldöttség létrehozásán.

Javasoltuk és keresztül is vittük, hogy az országgyűlés elfogadott egy rehabilitációs törvényt, mely méltatta érdemeit, visszaítélte elkobzott vagyonát. Ez valamennyire megbékítette, de azt észrevettük, hogy huszonhét évi távollét után nehezen találja meg a helyét, az új viszonyok között. Károlyi ekkor már hetvenegy éves volt, botra támaszkodva járt, nagyot hallott, ennek dacára igyekezett megismerkedni a helyzettel.

Mi magunk a legnagyobb zavarban voltunk, arra vonatkozólag, mivel foglalkoztassuk². Én magam ismételten felvetettem neki ezt a kérdést, de nem tudtunk megfelelő munkakört kisütni.

Így merült fel az a gondolat, hogy egyelőre vegyen részt a párizsi békekonferencián, ahol bizonyára segítségére tud lenni delegációnknak. Egyébként azt a törvényt, mely elkobzott vagyonát visszaadta neki, nem tudtuk végrehajtani.³ Földbirtokai már föl voltak osztva, palotái és lakóépületei is a legkülönbözőbb módon el voltak foglalva, de meg nem is tudott volna velük az új viszonyok között mit kezdeni.

Mi egy külön bizottságot küldtünk ki ennek a kérdésnek rendezésére. A bizottság - már nem emlékszem, milyen alapon - megállapította, hogy 210 millió forinton felüli összeg járna neki. Engem bíztam meg, hogy ezt a kérdést, valahogy rendezze vele. Károlyi megértő volt, s tréfásan mondotta, hogy az ő kártalanítása azonnal megingatná a nagy fáradsággal létrehozott stabilizációt. Megállapodtunk, hogy évente igénybe vesz egy bizonyos összeget, ha jól emlékszem, évi kétmillió forintot, egy részét külföldi valutában. Ezzel ez az ügy el is volt intézve.

Ellenben megrohanták Károlyit arisztokrata rokonai és követelték, hogy a legkülönbözőbb ügyeikben járjon el.

Ezekkel a kérdésekkel elsősorban hozzám fordult, s nem egyszer elég kellemetlen helyzetbe hozott. Kiderült, hogy a feleségének a sógora, Pallavicini ⁴őrgróf szovjet fogságban volt, s a család mindent megtett, hogy kiszabadítsa. Én igyekeztem e kérdés felvetése elől kitérni, de lehetetlen volt a sürgetést egyszerűen elutasítani. Beszéltem Pallavicini feleségével, aki Andrássy Gyulának⁵ a „fekete gróf belügyminiszternek” volt a lánya, s utána elég kényszeredetten szovjet hivatalos helyen felvetettem a kérdést. Egy idő múlva meg is kaptam a választ, hogy nem engedik egyelőre szabadon, azonkívül célzást arra, hogy úgy látszik túl jól mennek a dolgaink, ha már egy ilyen ellenforradalmár kiszabadítására is jut energiám.

Szövegmagyarázatok:

1. Károlyi Mihály 1945. februárjában a sajtóból értesült arról, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai sorába várja. 1945. április 2-án budapesti küldöttként választották nemzetgyűlési képviselővé. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. június 15-én határozatot hozott a hazahívásáról. Ezt követően Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád levélben sürgette hazatérését. Mégis - részben felesége, részben saját betegsége folytán - erre csak 1946. május 9-én került sor.

2. Károlyi érdemeinek törvénybe iktatását, a magyar közéletbe való méltó visszatérését a Szociáldemokrata Párt, személy szerint Böhm Vilmos kezdeményezte és szorgalmazta. 1946. júniusában területen kívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki azzal, hogy a szomszédos népekkel való megbékélés terén tevékenykedjék. Ilyen minőségben tárgyalt 1946. nyarán Prágában és Londonban, s kapcsolódott a magyar békedelegációhoz.

3. Ezt megelőzően, a február 14-én elfogadott 1946. évi II. tc. intézkedett érdemeinek elismeréséről és vagyonának visszaadásáról. „Minthogy Károlyi Mihály nemes önzetlenségével ellenkeznék a magyar nép földhöz juttatásának mindennemű csorbítása és az, hogy fekvő jószágait az éppen általa kezdeményezett és az ő szellemében megvalósult földreform elől elvonják, a demokratikus Magyarország földreformja Károlyi Mihály birtokaira is kiterjed.” A földreformról szóló törvény értelmében 300 holdat mentesítették számára az igénybevétel alól.

4. Pallavicini György, őrgróf (1881-1948 ?) legitimista politikus. Részt vett az ellenálási mozgalomban. 1946. júniusában a szovjet hatóságok letartóztatták. A Szovjetunióban kényszermunkára itélték, ott halt meg. Felesége, Andrássy Borbála nem Ifj. Andrássy Gyula (1860-1929), hanem Andrássy Tivadar (1857-1905) lánya volt. Ifj. Andrássy Gyula volt a nevelőapja Tivadar lányainak..

Forrás:

Rákosi Mátyás

Visszaemlékezések 1940-1956. I. kötet 306-307 old.

Napvilág Kiadó Bp. 1997.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

Kelt, Pécs 2009. február