Lenin családja és gyermekkora

A nagyszülők

A harmincas, negyvenes, de hozzátehetem az ötvenes években született generációk vajmi keveset hallottak Lenin családjáról, a „nagy forradalmár” szüleiről, és testvéreiről. Annak idején szinte semmit nem lehetett hallani és tudni Vlagyimir Iljics gyermekkoráról.

Az Uljanov család 1869 őszén – néhány hónappal Vlagyimir születése előtt költözött Szimbirszkbe, amikor az apát Ilja Nyikolajevics Uljanovot a kormányzóságban működő népiskolák tanfelügyelőjévé nevezték ki. Vele együtt költözött be egy bérelt lakásba a Sztreleckaja utcába, Marija Alexandrovna Uljanova és két gyermekük, Alexandr és Anna. A férj és a feleség családi háttere eltérő volt. Marija Alekszandrovna félig zsidó családból származott. Apai ágon nagyapja, -aki a Moskó Blank nevet viselte -bor és szeszkereskedő volt a volhiniai kormányzóság túlnyomó részt zsidók lakta városában Sztarokonsztantyinovban.

A nagyapa erőszakos ember hírében állt, még a fiával is perben állt. Egy alkalommal gyújtogatásért néhány hónapra börtönbe is csukták. Moskó Blank kikersztelkedett zsidó volt. Két fia Abel és Szrul apjukhoz hasonlóan „ igyekeztek eltépni a zsidósághoz fűződő kötelékeiket. Megelőzve apjukat tértek át a keresztény hitre, amikor felvették őket a szentpétervári orvostudományi egyetemre. A két testvér keresztény nevet is kapott: Abelból Dmitríj, Szrulból Alexandr lett.

A Blank fivérek megszerezték az orvosi diplomát Alexszandr (Szrul) Blank 1824-ben a szmolenszki kormányzóságban kezdett praktizálni. Alexandr Dmitrijevics Blank 1829-ben megnősült: egy bizonyos Anna Grigorjevna Grosschopf nevű keresztényt vett feleségül, egy félig német, félig svéd lutheránus család lányát. Anna Grigorjevna és Alexszandr Dmitrijevics Szentpétervárott találkoztak és itt is kötöttek házasságot. Anna Grigorjevnának a házasságkötést megelőzően át kellett térnie leendő férje hitére, az orosz ortodox keresztény hitre, hiszen ez előfeltétele volt a házasság megkötésének. Mindketten igyekeztek asszimilálódni, átvenni az orosz identitást, bár nem törekedtek teljes asszimilációra. Különösen a feleség ragaszkodott ősei múltjához, miközben Alexandr Dmitrijevics támogatta ebben.

Nemesi származás

A férj orvosi pályája nem volt zavartalan. Szentpéterváron és vidéken egyaránt tevékenykedett. Pályája vége felé sikerült kórház-felügyelői kinevezést szereznie Zlasztousztban. Utolsó beosztásával államtanácsosi címet, és örökölhető nemesi rangot szerzett.

Anna Grigorjevna még nem volt negyvenéves, amikor 1838-ban meghalt. Hat gyermek: egy fiú Dmitríj, és öt lány Anna, Ljubov, Jekatyerina, Lenin anyja Marija és Szofija is gyászolta.

Az özvegy férjet a gyerekek nevelésében támogatta felesége családja. Anna Grigorjevna egyik nővére Jekatyerina vállalta, hogy átveszi testvére helyét a gyermekek nevelésében. Ehhez a feltételek adottak voltak özvegyasszony lévén a feladat nem okozhatott nehézséget.

Jekatyerina Grigorjevna olyan nagyobb értékű örökséggel is rendelkezett, hogy készséggel segíthetett sógorának, hogy a Volga menti várostól Kazanytól 30 kilométerre lévő Kokuskínóban megvásároljanak egy birtokot. Egy másik ok pedig az volt, hogy Jekatyerina és Alexandr Dmitrijevics- nem sokkal Anna Grigorjevna halála után- szinte házastársakként éltek, miután új házasság megkötéséhez a hatóságok nem járultak hozzá. „Ők azonban továbbra is

fenntartották viszonyukat, és egy fedél alatt éltek egészen az asszony 1863-ban bekövetkezett haláláig „

A szülők

Marija Alexandrovna Blank – Lenin anyja- 1835-ben született Szentpétervárott. Férje, Ilja Nyikolajevics Uljanov  - egy kereskedő család  sarjaként- 1831-ben látta meg a napvilágot Asztrahányban. Négyen voltak testvérek, apja Nyikolaj Vasziljevics Uljanov szabóként élte le életét.

Ősei feltehetően azok közé a jobbágyok közé tartoztak, akik a 18. században érkeztek Asztrahányba a Nyizsnyíj Novgorod-i kormányzóságból. Eredeti neve Uljanyin lehetett, valószínű orosz nemzetiségűek voltak. Homályos a család vallási hovatartozása is. Bár, ha oroszok voltak úgy ortodox keresztények lehettek, elképzelhető az is, hogy valamelyik szektához tartoztak. A források szerint Lenin nagyapja” Nyikolaj Vasziljevics Uljanov orosz ortodox keresztényként nevelte és orosz iskolába járatta gyermekeit.”

Lenin nagyanyjának még keresztneve sem volt pontosa ismert.

Ilja Nyikolajevics Uljanov és Marija Alexandrovna Blank- Lenin szülei- 1863-ban Penzában kötöttek házasságot. A két fiatal nézetei, életfelfogása közel állt egymáshoz. Mindketten pedagógusok voltak, szerették hivatásukat, bár azt csak a férj gyakorolta. Ilja Nyikolajevics Ázsiából, Marija Alexandrovna észak-európai származású volt. Ilja Nyikolajevics életét a Volga folyó közelében Asztrahányban, Kazanyban, Penzában, Nyizsníj Novgorodban és Szimbirszkben élte le. Felesége Szentpéterváron és a birodalom európai körzeteiben töltötte fiatal éveit. Marija két nővére is olyan tanáremberhez ment feleségül, akik az oktatásügy különböző területein dolgoztak. Ilja Nyikolajevicset -szakmáján kívül- élénken foglalkoztatta a meteorológia tudománya. Ugyanakkor felesége a család ügyeinek intézésében volt sikeres. Életvitelük alapján megállapítható, hogy „nem akartak olyan magasra kapaszkodni a régi Oroszország társadalmi hierarchiájában, hogy beleszóljanak egy új Oroszország létrehozásában.” Ehelyett inkább a férj karrierjére és a gyermekek nevelésére összpontosították figyelmüket.

Vlagyimir Iljics testvérei

A családban nyolc gyermek született. Elsőnek Anna, 1864-ben, 1866-ban Alexandr, 1870.április 10-én Vlagyimir (Lenin),1871-ben Olga,1874-ben Dmitríj és 1878-ban Marija.

Csecsemőkorban meghaltak: Olga 1868-ban, Nyikolaj 1873-ban.

Lenin apjának Ilja Nyikolajevicsnek tanfelügyelővé történt kinevezése után kevésbé a pedagógiai színvonalat, inkább azt kellett felügyelnie,hogy megfelelő helyen az oktatás céljaira alkalmas épületek épüljenek.” Élete utolsó esztendejében a szimbirszki kormányzóságban több, mint húszezer gyermek tanult, 444 elemi iskolában.” Gyakorta távol volt otthonuktól, hozzávetőlegesen negyvenezer négyzetkilóméternyi területet kellett beutaznia.

A család a nyarakat Marija szüleinek kokuskínói házában töltötte. Blank nagyapa örömmel fogadta új fiúunokáját Vlagyimirt (Lenint), akit a család 1870 –ben még a nyár elején először vitt Kokuskínóba. A kokuskínói birtok Blank dr. váratlan. halála után a lányok tulajdonába került, akik a nyarakat továbbra is itt töltötték. A fiút, Ilja Nyikolajevicset Lenin apját 1874-ben a szimbirszki kormányzóság népiskoláinak igazgatójává nevezték ki.

Ismét egy nemesi cím

Ezzel apja nyomdokaiba lépve államtanácsos lett, örökletes nemességet kapott és kijárt neki a kegyelmes uram megszólítás. A család már megtehette, hogy szakácsnőt, és dajkát foglalkoztasson a gyerekek felügyeletére. Uljanovék egyébként úgy éltek, mint bármelyik orosz középosztálybeli család.

Lenin szülei II. Sándor cár lojális alattvalói voltak., akik támogatták az 1861-es jobbágyfelszabadítás nyomán megindult reformokat. A házaspár kerülte a kapcsolatot azokkal, akik gondot okoztak a hatóságoknak. Egy orvossal tettek kivételt, akinek nem volt szabad elhagynia a várost, mert politikai okok miatt rendőri felügyelet alatt állt. A szülők abban a meggyőződésben éltek, hogy a reformok fontosak és elkerülhetetlenek. Ugyanakkor igyekeztek gyermekeiket olyan szellemben nevelni, hogy eltántorítsák őket a forradalmi eszmék követésétől.

A cárhoz lojális szülők, mégis hogyan gyakorolhattak hatást Vlagyimir Iljicsre és bátyja fejlődésére?

A két szülő Ilja Nyikolajevics és Marija Alekszandrovna „tartós hatással voltak gyermekeikre”. Mintát szolgáltattak az elkötelezettségre. „Mindketten keményen dolgoztak, és nagyra értékelték az elme pallérozását. Gyermekeikbe plántálták a siker iránti vágyat és kitartást.

Uljanovék egy sajátos orosz típust képviseltek. Más etnikai közegből származtak, de oroszokká váltak „Az Uljanov gyerekek megörökölték a más nemzetiségű és etnikai csoportok iránti érzékenységet, és Lenint egészen élete végéig foglalkoztatta a kérdés.”

Lenin gyermekkora

Egyik nála hat évvel idősebb nővére ezt írja: „Harmadik gyerek volt és nagyon zajos,bőgő masina,harcias, apró,boldogan fénylő szemmel…”

A fából készült ház padlója gyakran koppant Lenin (a kis Vologya) fejétől Édesanyja attól tartott, hogy szellemileg problémás gyerek lesz belőle. Sokat találgatták, miért veri be annyiszor a fejét Vologya? Aztán arra a következtetésre jutottak, hogy a testi felépítésével van baj. Leninnek ugyanis rövid, gyenge lába és nagy feje volt. Anna testvére szerint „erőszakos és követelődző volt.” Lenin testvéreivel sem bánt valami fényesen. Állítólag,ha valami rosszat tett,gyorsan beismerte. Nevelőnője (dadus) mindig megbocsátott neki.

Lenin nyolc éves korában utazott először gőzhajón Kazanyba nagynénjükhöz. Nagy esemény volt ez a gyermek Lenin számára „alig tudta visszatartani a könnyeit,”, amikor is búcsút vett anyjától a szimbirszki kikötőben. A rokonoknál játék közben véletlenül összetört egy vázát. Nem ismerte el tettét, később már otthon, három hónappal az eset után anyjának bevallotta, hogy ő törte össze a vázát.

Vologya (Lenin) közepes termetű, zömök, göndör hajú gyerek volt, haja csak kamasz korában változott vörös színűre. Feje változatlanul aránytalanul nagy, lábai rövidek voltak. Bal szemére kicsit kancsalított, a szemész orvos szerint kancsalsága nem volt javítható. Ez a diagnózis azonban, mint Lenin élete vége felé 1922-ben megtudta tévedés volt. Rövidlátása rendszeres szemüvegviseléssel korrigálható lett volna. Gyakran voltak gyomor-panaszai de a családban nemcsak neki Anyai ágon volt erre genetikai hajlam.

A szülők gyerekeiket testgyakorlásra nevelték Apjuk, Ilja Nyikolajevics gyakran elvitte őket a Volgához kirándulni, rendszeres belépőjük volt a város strandjára. A gyerekek azonban többnyire magukra maradtak, az idősebbek felügyelték a fiatalabbakat. A legkisebbek szinte felnőttként kezelték a nagyokat.

Az Uljanov gyerekek általában a családon belül találtak maguknak társaságot. Apjuk és anyjuk arra nevelte őket,hogy mindegyiknek legyen saját elfoglaltsága, és mindegyik segítse a

másikat.Ugyanakkor nehezebben tudtak mély kapcsolatokat kialakítani családon belül. A hat gyerek közül, csak négyen érték meg a felnőtt kort. Marija nem ment férjhez, hajadonként halt meg. Anna és Dmitríj csak a húszas éveik felé kötöttek házasságot, nem siettek elhagyni az Uljanov házat. Vologya rendszeresen elfogadhatatlan magatartást tanúsított testvérei iránt, ezzel bosszantva szüleit, de különösen idősebb testvérét Alekszandrt. Mégis népszerű volt a családban, úgy vélték erényei felülmúlják hibáit. Kiváló tanulmányi eredménye büszkeséggel töltötték el az egész családot. Szimbirszben a legjobb fiúiskola a Klasszikus Gimnázium, a legjobb lányiskola pedig a II.Sánor cár feleségéről elnevezett hét osztályos Marija Gimnázium volt. A vizsgákra édesanyjuk készítette fel a gyerekeket, „akiket az akkoriban újmódinak számító, a hangzást a betű képel összekapcsoló kártyák segítségével tanított meg olvasni.” Az apa gyakornokai közül alkalmaztak óraadó tanárokat is. A szülők magas követelményeket állítottak gyermekeikkel szemben. Úgy vélték: az írás-olvasás, számolási kézségek korai elsajátítása a legfontosabb eszköz a gyerekek további tanulmányi előmeneteléhez.

Vlagyimir Iljics 1879-ben –kilenc éves korában- felvételizett a Szimbirszki Klasszikus Gimnáziumba. Osztályában harminc fiú tanult, ő maga értelmes és magabiztos fiú volt. Felkészülését több magántanár is segítette. „ Katonás, állógalléros kilenc rézgombbal díszített, sötétkék zubbonyában ugyanolyan volt, mint a többiek.”

Az Uljanov gyerekek közül ő volt a második, aki ebben a gimnáziumban folytatta tanulmányait. Bátyja Alekszandr már itt diákoskodott és évfolyamának kiemelkedő tanulója volt.

Az iskolák előkészítő osztályokat indítottak, hogy valamennyi diák hozzávetőlegesen azonos eséllyel rendelkezzék tanulmányai eredményes végzéséhez. A fiuknak kilenc éves koruktól –már 1871-től nyolc osztályt kellett végeznie. Az előkészítő osztály a korszak művelődés politikájának alapelemeivel foglalkozott. A heti huszonnégy órás tanmenetből hatot az orosz nyelvre,hatot a kézírásra,hatot a matematikára és a természettudományokra, további hatot pedig hittanra fordítottak. Az első már nem előkészítő jellegű- tanévben újabb tantárgyak kerültek a tanmenetbe. Az első osztály heti huszonnyolc órás oktatási programjában nyolc latin, öt matematika és fizika, négy-négy orosz és francia, három a kézírás, kettő-kettő  óra a földrajz és hittanra jutott. A német a második, a történelem és az ógörög a harmadik osztályba került a tantárgyak közé. Az első osztályt követően elmaradt a kézírás, a negyedik után a földrajz. A hatodiktól a nyolcadik osztályig az óraszám felét a latin és a görög tette ki.

A tanulóknak- az európai normák szerint- „Homéroszt, Hérodotoszt, Thuküidészt, Xenophont, Líviust,Horatiust és Cicerót kellett fordítaniuk.”

A felsőbb osztályokban tanították a görög és latin hexameterek oroszra fordítását is. Az orosz irodalommal ugyanakkor alig foglalkoztak. A cenzúra majdnem valamennyi regényírót és költőt- Puskint,Lermontovot,Gogolt,Turgenyevet és másokat is- zaklatott, a rebellis szellemiség terjesztése miatt. Bizonyos keretek között azonban- az illetékes minisztérium engedélye alapján- Puskin és Lermontov verset fejből is meg kellett tanulni. Ahhoz, hogy az Uljanov gyerekek és osztálytársaik a negyedik osztályból az ötödik osztályba léphessenek, több mint száz verset kellett szóról-szóra ismerniük, köztük például Puskin harmincegy költeményét is.

A hatóságok mindent elkövettek, hogy a forradalmi eszméket távol tartsák a gimnáziumoktól. Ezért a nyelvtan szinte kiszorította az oktatásból az irodalmat. Goethe, Voltaíre, Rousseau munkássága nem volt tanítható. A Későbbi Kerenszkíj miniszterelnök édesapja Fjodor Kerenszkíj igazgató eltíltotta tanítványait a Nyilvános Könyvtár látogatásától, ahol helyesnek éppen nem minősíthető műveket is kölcsönözhettek volna.

A források szerint Vlagyimir Iljicset iskolán kívül tartózkodónak ismerték. Ő maga nem tartozott az ún. bajkeverők közé, de ha fizikailag bántalmazás érte, azt testi erővel is megtorolta. A gimnáziumban azonban nem voltak igazi barátai.

Lenin egyébként nem sokat árult el életének erről az idejéről. A politika gimnáziumi tanulmányai alatt nem gyakorolt rá közvetlen hatást. Az 1877/78-as orosz-török háború kezdetén látta a török hadifoglyokat, akiket közelükben szállásoltak el. Tapasztalhatta, hogy a harcok idején apja gyűjtést szervezett a Vöröskereszt javára. Az Uljanov szülők igyekeztek elkerülni a politikai vitákat. Legalábbis 1881.március 1-jéig II.Sándor cár tragikus végű haláláig.

Lenin tízesztendős volt, amikor 1881. március 16-án családjával megjelent a szimbirszki székesegyházban, ahol az elhunyt uralkodóért mondtak gyászmisét. A családot, elborzasztotta a gyilkosság. Lenint-bár erre nincs közvetlen bizonyíték- taszíthatta az elkövetett terrorcselekmény.

Vlagyimír Iljics egyik legkedvesebb olvasmánya ebben az időben Harriet Beecher Stowe: „Tamás bátya kunyhója” című regénye volt. A könyv egy néger rabszolga életéről szól, aki megpróbál menekülni a déli területek borzalmai elől. Igazi hobbija nem volt. Nyaranta, a többi testvérrel ellentétben nem dolgozott a család kertjében. Szeretett viszont korcsolyázni.

Személyisége a kamaszkorban átélt tapasztalatok hatására formálódott. Ismeretei alaposak voltak. Ennek köszönhetően élete végéig képes volt kezelni az útjába kerülő intellektuális problémákat. Szellemi mozgékonysága intelligenciájának állandó részévé vált. Igazi értelmiségi volt. Ehhez főképp könyvek segítették hozzá. „ A hajóvontatók,a parasztok, A vidéki papok, a gyári munkások világa ismeretlen volt számára.” Amit erről ismert az Gogol, Tolsztoj regényeiből jutott tudomására. Életének ebben a szakaszában még nem volt politikai állásfoglalása. Az iskolaigazgató Kerenszkíj szemében: „Vlagyimir Uljanov a tudományos elhívatottság mintapéldánya volt.”

Forrás: Robert Service

Lenin, Egy forradalmár életrajza

Park Könyvkiadó 2007

Szövegmagyarázat

Vlagyimir Iljics Lenin, eredeti nevén: Vlagyimir Iljics Uljanov (1870-1924) orosz nemzetiségű szovjet államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a „leninizmus” névadója. A „Lenin” név forradalmi álneve volt. Eredetéről több nézet is napvilágot látott. Ő maga nem tisztázta, miért ezt a nevet választotta. Álnevének állítólag a Léna folyóhoz volt valamilyen köze. Ugyanis a folyó hosszabb a Volgánál, amelyről későbbi politikai ellenfele Gregoríj Plehanov származtatta álnevét.

Édesapja 1886-ban agyvérzésben halt meg. Bátyját Alexandr Uljanovot 1887-ben III.Sándor cár elleni merényletben való részvétel miatt kivégezték. Ugyan ebben az évben Uljanovot kizárták a kazanyi egyetem jogi fakultásáról.

Tanulmányait magánúton fejezte be. Egy ideig ügyvédi feladatot is ellátott. A század kilencvenes éveiben forradalmi mozgalmak, események részese volt.

Eközben tanulmányozta Marx és Engels műveit.

1895-ben Szibériába száműzték, ahonnan visszatérve 1998-ban feleségül vette elvbarátját Nagyezsda Krupszkaját. A XX.század kezdetén élete összekapcsolódott az Oroszországi Szociáldemokrata Párt sorsával.

Neki volt köszönhető a párton belüli szakadás mensevikekre és bolsevikokra .Az oroszországi forradalmakban (1905,1917) való részvétele közismert .A forradalmakat megelőző években számos európai városban élt emigrációban

.A húszas évek elején még aktív szerepet játszott – számos tisztséget betöltve-a szovjet rendszer stabilizálásában (Breszt-litovszki béke,Kommunista Internacionálé, Új Gazdasági Politika, az állam szerepének erősítése stb ) Lenint az első agyvérzés 1922 májusában érte, decemberben a második agyvérzés okozott nála komoly egészségügyi problémát. A harmadik agyvérzés következtében már nem tudott beszélni, pályafutása politikai szempontból befejeződött. Lenin 1924.január 21.-én halt meg. A hivatalos jelentés a halál  közvetlen okának egy negyedik agyvérzést jelölt meg. Ezt azonban a boncolási jegyzőkönyv tanusága szerint a huszonhét orvosból csak nyolc orvos írta alá.

Szerkesztette:

Dr.Temesvári Tibor

Kelt, 2009  április