Rudolf Hess1az első világháború után azokhoz a volt
katona fiatalokhoz tartozott, akik az ország vezetőinek nem tudták megbocsátani
a háború elvesztését, Németország megalázását. Keresték a kapcsolatokat olyan
csoportosulásokkal, politikai tényezőkkel, akik revansot sürgettek, leszámolást
azokkal, akik - szerintük - az összeomlásért felelősek voltak. Ílyen politikai
és gazdasági helyzetben „talált rá” Hess Hitlerre és elvbarátaira.
A revansra vágyók - kihasználva
az ingatag politikai helyzetet - elérkezettnek látták az időt, hogy átvegyék a
hatalmat és harcba szálljanak legalább egy „független” Bajorországért. München
egyik sörözőjében 1923. november 8-án 9-re virradóra foglyul ejtették a
tartományi miniszterelnököt. A helységben lévő minisztereket. Hess tartotta
sakkba, mások Ernst Röhm2, Hermann Göring3 és társai „gondjaira voltak bízva.”
