Lukács György: Nagy Imréről

Lukács György (1885-1971) filozófus, esztéta , egyetemi tanár, marxista gondolkodó

kommunista politikus, az MTA tagja. 1919-ben közoktatásügyi népbiztos, Bécsbe,majd

Moszkvába emigrál. Az ún. „Blum tézisek”-ben leírt gondolatai megosztották az emigrációban

élő magyar kommunistákat. Az NKVD 1941-ben letartóztatta, 1945-ben tért haza a Szu.-ból.

1948.-tól az MTA tagja volt is volt, esztétikai, filozófiai művei világszerte, főleg

baloldali körökben közismertek voltak. Hivatalos pártkörökben nem rajongtak nézeteiért.

A forradalom alatt 1956-ban néhány napig a Nagy Imre kormány egyik minisztere. Annak

leverése után Nagy Imréékkel  együtt Romániába internálják, ahonnan 1957.áprilisában

térhetett haza. Az MSZMP  „ nem osztotta „ Lukács nézeteit, 1965-ig „belső emigrációban”

élt.

 Lukács György már nagyon korán megismerkedett Nagy Imrével, hiszen Nagy Imre Oroszországban élő hadifogoly volt. A húszas években aztán visszakerült Magyarországra, vidéken dolgozott „ és, amikor 1929-ben Budapesten dolgoztam, többször is együttműködtem vele. Ez az együttműködés egészen sikeres volt „ A későbbi időszakban „ már nem voltam hajlandó Nagy Imre vezető szerepét elismerni…..Nagy Imrétől énhozzámig, éppen olyan nagy a távolság, mint éntőlem Nagy Imréhez „ Ez nem presztizs kérdés volt, de ha ő ment volna Nagy Imréhez- teszi hozzá Lukács György akkor belesodródott volna az „ Imre bácsi áradatba, ami akkor általános volt Magyarországon”.

Lukács egy kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy „ mi a vezetőréteg úgynevezett második osztályához tartoztunk, ennélfogva találkoztunk olyan helyeken (például Mátraházán, amelyek ennek a rétegnek voltak fönntartva. Jó beszélő viszonyban voltam Nagy Imrével, de ennél több nem jött létre.”

Nagy Imrének volt egy általános programja „ de abszolúte halvány fogalmai voltak csak arról,hogy ezt a reformprogramot az egyes területeken, hogyan valósítják meg, mi történjék konkrétan, mi legyen az egyes kommunisták joga és kötelessége ebben az átalakulásban „ A mezőgazdasági programja megvalósítása érdekében „ úgyszólván semmi se történt”

A kérdező Eörsi István¹ szerint „ Nagy Imre- egy héttől eltekintve- kisebbségben volt a pártban”

Ez igaz –mondja Lukács „ de ,ha én kisebbségben vagyok egy párton belül, vagy nem vállalok semmit, vagy pedig bizonyos feltételeket szabok: abban az esetben nem vállalom a vezetést…..Nagy Imrét, mint tisztességes embert, mint okos embert, mint olyan embert, aki ért a magyar agrárkérdéshez, ellenben nem tartottam tényleges politikusnak. „

Arra a kérdésre, hogy igazi marxisták voltak- e a Nagy Imre csoportban. Erre így válaszolt a filozófus: „ Ezt most nem tudnám megmondani…Donáth Ferenc² jóban volt Nagy Imrével és részt vett ezeken a Nagy Imreféle összejöveteleken, éppúgy, ahogy Ujhelyi Szilárd³ és mások is részt vettek rajtuk. „

Miért vállalt politikai szerepet ?-jött a következő kérdés: „ A dolog úgy áll: én ötvenhatot egy anagy spontán mozgalomnak fogtam fel. Ennek a spontán mozgalomnak kellett egy bizonyos ideológiát adni, és én vállalkoztam arra, hogy egyes előadásokban elvégzem ezt a feladatot.  ideológiai törekvés volt bennem, ezen túlmenően azt hiszem semmi.”

Az októberi események, miként érintették , milyen következményekkel jártak? -volt a másik kérdés: „ Először is azzal a következménnyel jártak, hogy engem beválasztottak a Központi Bizottságba.

Másodszor: a Központi Bizottságon belül bizonyos oppozicióba kerültem Nagy Imrével. Hogy a legfontosabb kérdést említsem: amikor Nagy Imre kilépett a Varsói Szerződésből, akkor Szántó Zoltán⁴  és én ez ellen szavaztunk. És felszólítottuk Nagy Imrét, hogy ezentúl az ilyen elvi jelentőségű döntéseket ne vigye a nyilvánosság elé, mielőtt a párton belül meg nem tárgyalták volna „. A többiek támogatták a döntést. Voltak –e  egyéb ellentétek a vezetésen belül ?- hangzott egy másik kérdés. „ Ez volt a döntő, és ez határozta meg az összes többi ellentétet. De mindenütt felmerült a kérdés, hogy végleges szakítás következzék-e be a régi rendszerrel, vagy pedig a régi rendszer megreformálása. Megmondom őszintén én a megreformálás híve voltam „

Sokáig Nagy Imre is a reformok híve volt, de ahogy Lukács György mondja: „ Igen, de Nagy Imrénél soha nem volt világos, hogy tulajdonképpen mi az álláspontja. Azt hiszem, ő is a reform álláspontját képviselte, csakhogy éppen őt érte közvetlenül a különböző- katonai és civil –felkelő csoportok nyomása Ez a nyomás sodorta el szerintem.. Én abszolúte nem állítom azt, hogy Nagy Imre ellenforradalmár lett volna, vagy akár csak a kapitalizmus híve..szóval semmi ilyesmit nem állítok róla, csak azt, hogy nem volt programja. Az egyik nap ezt mondta, a másik nap azt”

Arra a kérdésre, hogy elvi okokból ellenezte-e a Varsói Szerződésből való kilépést. A következőket válaszolta: „ Először is természetesen elvi okaim voltak. Én egyszerűen híve voltam annak, hogy Magyarország tagja legyen a Varsói Szerződésnek. Másodszor természetesen az is szerepet játszott a döntésemben, ne adjunk az oroszoknak semmiféle alkalmat arra, hogy beavatkozzanak a magyar ügyekbe…”

Miniszter úgy lett,  „hogy Erdei Ferencet⁵ megtették nem tudom én micsodának, ő ajánlott engem kultuszminiszternek..”

Volt- e programja a miniszterségre, hangzott el egy további kérdés.” Nem, nem, semmi be sem tettem a lábamat a minisztériumba…

Arra a kérdésre, hogy november negyedike váratlanul érte- e, vagy hitt abban, hogy lehetséges megegyezés a szovjet és a magyar kormány között, ezt válaszolta:

„Ez nagyon nehéz kérdés, mert – és ez életemben alig fordult elő velem- úgyszólván  fizikai okból követtem el egy hibát. November harmadikán későn jöttem haza a parlamentből és alighogy lefeküdtem, felhívtak Szántóék, hogy Gertrúddal⁶ menjünk hozzájuk. Ők ott azonnal azt proponálták, menjünk a jugoszláv követségre, mert az oroszok bejönnek. Bevallom, kialvatlan állapotban elfogadtam ezt a gondolatmenetet, noha – és ezt megint saját védelmemre mondom- mihelyt egy-két órát aludtam a követségen, már megbántam a dolgokat. De akkor már nem lehetett elmenni.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek a lekülönbözőbb okok miatt mentek oda. Például Vas Zoltán⁷ azért menekült a jugoszláv követségre, mert azt hitte felesége együtt jön a benyomuló csapatokkal, és számon kéri tőle a szélhámosságot: akkor már a mostani feleségével élt együtt. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, mennyire különböző motívumok szerepeltek itt. Nekünk kezdettől az volt az álláspontunk, hogy mi haza akarunk menni. Ezt a szándékot- és ez érdekes momentum- bizonyos emberekre ( köztük énrám ) nézve elfogadták, de amikor végre akartuk hajtani ezt a szándékot, letartóztattak bennünket, és elvittek az orosz táborba ( vagy minek nevezzük)

Kiknek a távozását, hagyták még jóvá ?

„Nagyon sokakét. Például emlékszem Ujhelyi Szilárdét, Szántó Zoltánét, Vas Zoltánét.”

Hogyan jutotta ki a követségről ?

„ Mihelyt beültünk a kocsiba, nyomban egy rendőrkocsi csatlakozott hozzánk, és azt követelte, hogy sofőrünk kövesse a rendőrkocsit. Bevonultunk egy mellékutcába, és ott felültettek bennünket azokra a kocsikra, amelyek elvittek az orosz…Kering Pesten egy anekdota, amely szerint mindenkit felszólítottak adja át fegyverét, mire Lukács elvtárs állítólag a tollát adta át.Ez legenda, semmiféle fegyvert nem kértek el. Szántó Zoltán, Vas Zoltán és én érkeztünk elsőnek az orosz táborba….aztán 3-4 nap múlva megérkezett az egész társaság. Utána vittek el minket Romániába.

Volt ott lehetőség munkára ?

Tulajdonképpen volt. A könyvtárak nyitva állottak, úgy hogy az ember azt olvasott, amit akart

Lukács elvtár dolgozott ?

Olvasgattam ott olyan dolgokat, amelyeket régebben nem sikerült elolvasnom….olyan nem volt,hogy ne lettem volna elfoglalva.”

Arra a kérdésre, hogy tett-e külön kísérletet a hazajövetelre. Ezt válaszolta „ Tettem és felmerült egy probléma: kihallgatóink azt mondták nekem, hogy én voltam Nagy Imre híve, ezt ők tudják. Miért nem vallhatnék én Nagy Imre ellen ? Erre azt feleltem, mihelyt egyszer mind a ketten, Nagy Imre és én, szabadon fogunk sétálni Budapesten, meg fogom mondani a véleményemet Nagy Imre minden cselekedetéről. A rabtársamról nem nyilatkozom

És e mellett mindenki kitartott ?  Körülbelül mindenki. Pesten keringtek hírek arról, hogy Szántó Zoltán magatartása nem volt egészen korrekt.

Ezt én nem tudom ,konkrét ismereteim nincsenek erről, mert mindenkit külön hallgattak ki, és utólag mindenki azt mesélte, ami jólesett és kellemes volt neki. De valószínűnek tartom, hogy Szántó Zoltán vallomásai kedvezőtlenek voltak Nagy Imrére nézve, mert volt ott egy értekezlet, amelyen az egész emigráció – vagy mondjuk inkább: az egész ottani internáltság – részt vett, és abban felszólalt Szántó Zoltán is, meglehetősen Nagy Imre-ellenesen. Ezen Nagy Imre is jelen volt….Nem értettem egyet Szántó Zoltán egész magatartásával és ezért viszonyunk természetesen bizonyos mértékig elhidegült. Szántó Zoltán kitűnő pártmunkás volt, és az 50-es évek elején nagyon tevékeny szerepet játszott a magyar párt átalakulásában. Őt Rákosiék háttérbe szorították és az a furcsa helyzet jött létre, hogy Szántó sokkal nagyobbnak tudja a maga szerepét, mint amilyen a valóságban volt….Ideológiailag korrekt ember volt.

Március  végén „, április elején került sor a hazaköltözésemre „ feltételeket nem szabtak mondta Lukács György.

Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolata a párttal ebben az időben így válaszolt: „  Amikor a pártot újjászervezték és megkapta mostani nevét, bejelentettem, hogy igényt tartok a párttagságra. Levelet írtam a Központi Bizottságnak, megírtam mióta vagyok párttag és amióta párttag vagyok, azóta egész pártéletem világos a párt előtt, tehát semmi ok arra, hogy megtagadják, párttagsági kérésemet. Ezt természetesen mégis megtagadták, illetőleg nem  kaptam választ erre a levélre. Csak tíz év múlva merült fel ismét a válasz kérdése…”

 Névmagyarázat:    

1. Eörsi István ( 1931- 2005 ) író, műfordító, publicista. Nagy Imre politikai követője, 1956.-ban több évi

   börtönre ítélték, 1960- ban amnesztiával szabadult. A rendszerváltást követően egyideig az SZDSZ-ben

   politizált.

2. Donáth Ferenc (1913- 1986 ) jogász végzettségű  politikus, történész a „ Márciusi Front” egyik szervező-

    je. Az illegális  KMP tagja, 1945 után Nagy Imre „ parasztpolitikáját” balról bírálta. Megjárta Rákosi börtönét.

    1956-ban az ún. „ pártellenzék” egyik képviselője. A forradalom leverése után a jugoszláv követségről

    családjával együtt Romániába  (Snagov) internálták. A „ Nagy Imre per „ vádlottjaként, elítélték, 1960-ban

    amnesztiával szabadult. Ezt követően haláláig agrárkérdésekkel foglalkozott.

3. Újhelyi Szilárd ( 1915-1996 ), jogász, a „ Márciusi Front” egyik szervezője. Az illegális KMP.tagja volt.

    1945 után a Népjóléti Minisztérium államtitkára, majd filmfőigazgató. Az ötvenes években koholt vádak

 alapján bebörtönözték. Szabadulása után  a Magyar Rádió vezérigazgatóhelyettese  is volt. A forradalom alatt Nagy Imre híveként tevékenykedett. A forradalom leverése után a jugoszláv követségre menekült, majd

családjával a romániai Snagovba internálták. 1958-ban tért vissza Magyarországra. Haláláig a filmszakmában tevékenykedett.

4. Szántó Zoltán ( 1893- 1977) Az 1919-es események végén Bécsbe emigrált. Részt vett a KMP ujjászervezésé-

   ben. 1935- től a SZU-ban élt, ott különböző poziciókat töltött be a magyar emigrációban. Hazatérése után

  diplomáciai pályára küldték. Nem tartozott az ötvenes évek politikai élvonalába. Az októberi események

  vége felé az MSZMP ujjászervezése idején a z ideiglenes Intéző Bizottság  egyik tagja lett. A jugoszláv

  diplomaták elsősorban neki, majd rajta keresztül Nagy Imrének és társainak ajánlottak fel diplomáciai mene-

  déket. 1958-ban tért vissza Magyarországra. A Nagy Imre perben a miniszterelnök ellen vallott.

5. Erdei Ferenc (1910-1971) „ paraszt-szociológus” ,falukutató, a magyar tanyarendszer egyik legjobb ismerője.

    1945 után a Paraszt Párt  reprezentása ,  1956- os események alatt is miniszterelnök helyettes volt.

    Vezetője a szovjetekkel 1956-ban tárgyaló magyar delegációnak. A bukás után Maléter Pállal együtt

    a KGB. letartóztatta. Kádár János közbenjárására elengedték. 1957-től az MTA főtitkára is volt.

6. Jánossyné, Bortstieber Gertrúd  (1882- 1963) első házasságából született:  Jánossy Lajos fizikus és Jánossy

    Ferenc közgazdász. Lukács György 1917-ben került kapcsolatba Bortstieber Gertrúddal, majd 1923-ban

    kötött vele (második) házasságot.

7. Vas Zoltán ( 1903-1980) a tanácshatalom bukása után-„ fogolycserével” jutott ki a Szovjetunióba. Illegális

    Körülmények között 1924-ben visszatért. 1925-ben ismét  letartóztatták, majd elitélték. Rákosi Mátyással

    1940-ben ismét a Szovjetunióba került. 1944. végén tért haza, 1945 után Bp. közellátásáért volt felelős.

    Később a Gazdasági Főtanács főtitkára, a Tervhivatal Elnöke. 1953 elején a- „ zsidótlanítás részeként-

    rövid ideig a Szénbányászati Tröszt igazgatója volt. Mellőzöttsége okán „ szembe kerül” Rákosi politikájával.

    A forradalom alatt- Nagy Imre híveként- a Minisztertanács Titkárságát vezette. A bukás után  barátnőjével

    „ besétált” a jugoszláv nagykövetségre. Romániába internálták, 1958-ban tért haza. Irói „ vénával” is megál-

    dott személyként  a  Kádár –rendszerben-több könyv  szerzője is volt.

Forrás: Tóbiás Áron

            In memoriam Nagy Imre.

            Emlékezés egy miniszterelnökre 431-439 old.

            Beszélgetés Lukács Györggyel ( részlet )

            A beszélgetést megörökítette Eörsi István

            Szabad Tér Kiadó  1989

Szerkesztette:

                                     Dr.Temesvári Tibor

Kelt, Pécs 2009. február