Megtorlások 1956 után

A napokban került a kezembe - egyenesen a szerzőtől - Berecz János¹ „Kádár élt…100 éves lenne” c. könyve. A szerző, Kádár János egyik legközvetlenebb munkatársa volt, aki több magas tisztséget is betöltött az első számú kommunista vezető mellett és, aki - az ő nézőpontjából - indokolható elfogultsággal ír Kádárrról² és a róla fémjelzett korszakról. A könyv lényegében egy történeti áttekintés, amely még ma is „igencsak foglalkoztatja a magyar olvasót” - írja a szerző. Engem elsősorban a megtorlások foglalkoztatnak, ezért a könyvnek csak ezt a részét adom közre olvasóimnak.

Nagy Imre- csoport

Litván György történész gondolatai

A történész a Nagy Imre köré szerveződő közéleti szereplőkkel foglalkozó előadása a Széchenyi Szakkollégium és a Társadalomtudományi Klub által rendezett 1956-os konferencián 1988. december 4-én hangzott el. Gondolataira az Osiris Kiadó által 2008-ban - az elhunyt Litván György munkásságának emléket állító - „Magyar gondolat - Szabad gondolat, Válogatott történeti tanulmányok” címmel megjelentetett kötetben találtam rá.

Lukács György: Nagy Imréről

Lukács György (1885-1971) filozófus, esztéta , egyetemi tanár, marxista gondolkodó

kommunista politikus, az MTA tagja. 1919-ben közoktatásügyi népbiztos, Bécsbe,majd

Moszkvába emigrál. Az ún. „Blum tézisek”-ben leírt gondolatai megosztották az emigrációban

élő magyar kommunistákat. Az NKVD 1941-ben letartóztatta, 1945-ben tért haza a Szu.-ból.

1948.-tól az MTA tagja volt is volt, esztétikai, filozófiai művei világszerte, főleg

baloldali körökben közismertek voltak. Hivatalos pártkörökben nem rajongtak nézeteiért.

A forradalom alatt 1956-ban néhány napig a Nagy Imre kormány egyik minisztere. Annak

leverése után Nagy Imréékkel  együtt Romániába internálják, ahonnan 1957.áprilisában

térhetett haza. Az MSZMP  „ nem osztotta „ Lukács nézeteit, 1965-ig „belső emigrációban”

élt.

Tököl 1956, szovjet szemmel

1956. november 3-a egy szombati napra esett. Ezen a napon átalakult Nagy Imre kormánya¹. A parlamentben a déli órákban tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatkivonások részleteiről. A szovjetek főtárgyalója

Mihail Malinyin vezérezredes, a magyar küldöttség vezetője: Maléter Pál vezérőrnagy volt. A megbeszélések végén abban állapodtak meg, hogy a két küldöttség a tárgyalásokat este tíz órakor folytatja, de már a tököli szovjet parancsnokságon. A szovjet küldöttség tolmácsa Vitalíj Ivanovics Fomin, aki az 1956-os szovjet különleges hadtest politikai osztályának munkatársa volt. Fomin - mint Kő András és Nagy J. Lambert könyvéből kitűnik - Moszkvából 1992-ben, egy telefonos interjúban emlékezett a Tökölön folytatott tárgyalások részleteire.

Szovjet dokumentumok 1956 novemberéből

A kilencvenes évek első felében nagy érdeklődést váltott ki Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin történészeknek az SZKP KB (Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága) Külügyi Osztálya gyűjteményéből, az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatos válogatása. Az összeállítás „Hiányzó lapok 1956 történetéből - Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából” címmel nálunk a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1993-ban. A 78 iratból mindössze néhány bemutatására vállalkozom, jobbára olyanokra, amelyek a nov. 4-e után hatalomra került Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány teljes szovjet alávetettségét mutatják be.

Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja

Mindszenty József¹, eredeti nevén Péhm József (1892-1975) Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása.

1945. után nem tudja elfogadni a köztársasági államformát, az ún. jogfolytonosság híve. A koalíciós kormányzáson alapuló hatalom súlyos támadást intézve elsősorban a katolikus egyház ellen előkészítette az iskolák államosítását. Ez ellen - mozgósítva az ország katolikus hívőit - Mindszenty bíboros erőteljesen tiltakozott. 1948. dec. 26-án a rendszer alkalmat talált a letartóztatására. Egy „kirakatperben”, ahol akaratát az arra illetékesek, gyógyszerekkel és más „tudatmódosító” korabeli szerekkel befolyásolták 1949. febr. 8-án első fokon, majd július 6-9-én másodfokon is a Népbíróság illetékes tanácsa életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélte. Az ellene lefolytatott per „konstruált” az abban az időben „divatos” koncepciós perek egyike volt. A bíborost „köztársaság ellenességgel” „hűtlenséggel”, „fizetőeszközökkel elkövetett üzérkedéssel” vádolták. A per tárgyalását az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) készítette elő. Rákosi és mások is közvetlenül - persze a háttérből - részt vettek a „koncepció kimunkálásában.” A nyugati világ, maga XII. Pius pápa erőteljes tiltakozásának hatására később Nagy Imre „új szakasz” politikájának eredményeként háziőrizetben tartották a baranya megyei Püspökszentlászlón, illetve a nógrád megyei Felsőpetényben. Innen szabadult 1956. okt. 30-án

Még félév sem telt el...

A beszédre - amelyről ebben a szerkesztésben szó lesz - magam is halványan emlékszem. Az MSZMP Intéző Bizottsága nevében Kádár János mondta el a „Szabad Kossuth Rádióban” 1956. november elsején. Csak szófoszlányokra emlékeztem, arra, hogy újszerűségénél fogva nagy hatással volt rám, persze nem véletlenül tizennyolc éves voltam. Akkor még nem tudhattam, hogy alig félévre rá a romániai Snagovba letartóztatják Nagy Imrét és titokban Magyarországra hozzák. Most az utóbbi időkben azonban ráakadtam a beszéd nyomtatott változatára és Huszár Tibor szociológusnak arra a munkájára, amely keletkezés-történetének és tartalmának bemutatására vállalkozott. Egy másik dokumentumban pedig egy olyan lehallgatási jegyzőkönyvet találtam, amely Nagy Imre letartóztatásának körülményeit foglalta össze. A két esemény között még félév sem telt el….A szerkesztésben bemutatom a beszédet, - Huszár Tibor „Kádár” c. könyvének első kötete felhasználásával - utalok keletkezésére, felidézem elemzése bizonyos részleteit, majd Nagy Imre letartóztatását mutatom be.

Néhány esemény 1956 magyar sajtójából

A Geopen Kiadó 2006-ban válogatást jelentetett meg 773 oldalon az 1956. október 23 - november 4 közötti események sajtójából. A terjedelmes kiadvány napokra lebontva ismerteti a két időpont között nyilvánosságot kapott magyar napi és hetilapok és részben külföldi orgánumok írásait a Kossuth - később Szabad Kossuth - rádió adásai híranyagát. Kényes dolog ebből a hatalmas mennyiségű írásból néhányat kiemelni és a honlapon szerepeltetni. A feladat nem könnyű, mégis megkísérlem. Egy-egy hír kiemelésekor nem vezettek racionális érvek, annál inkább motiváltak az emlékek, amelyek bennem a kigyűjtés során felidéződtek