Napóleon egy napja Szent Ilona szigetén

A császár megadja magát

Napóleon Waterloo után elmenekült Franciaországból és kiszolgáltatta magát az angoloknak. 1815. július 31-e volt. A Plymouth előtti vizeken tartózkodó angol hadihajó -a Bellerophon- felvette fedélzetére a közel százfőnyi tisztekből, szolgákból, családtagokból álló kíséretét.  Még július 14-én küldöttek keresték fel a hajó kapitányát azzal a megbízatással: közöljék a kapitánnyal, hogy Napóleon megadja magát neki. Másnap a díszegyenruhába öltözött császár – kíséretével- felment a hajóra Anglia régenshercege számára vitt üzenettel a kezében:

„A hazámat megosztó csoportosulásoktól, valamint az európai hatalmak ellenségességétől üldözve, befejezem politikai pályafutásomat és, mint egy Themisztoklész jövök¹, hogy a brit nép tűzhelye mellett foglaljak helyet. Azoknak a törvényeknek a védelme alá helyezem magam, amelyeket Fenségedtől, leghatalmasabb, kitartó és nagylelkű ellenségemtől joggal igényelhetek. „

Napóleon még a hajón tartózkodva - július 31.-én-megtudta, hogy a játszma - amit kitervelt- elveszett. Egy angol tengernagy, Lord Keith-hadsegéde kíséretében-megjelent a Belleropfon fedélzetén és tört franciasággal közölte vele a győztesek azon rendelkezését, miszerint a déli Atlanti- óceánban fekvő távoli Szent Ilona szigetére száműzték. A rendelet felolvasását a Császár szótlanul hallgatta végig, majd később így fakadt ki:„Rosszabb ez, mint Tamerlán vasketrece….Kormányuk megsérti a szent vendégjogot…..Akár a halálos ítéletemet is aláírhatták volna…..” A dühkitörés után- mintha misem történt volna –Maitland² elképedésére- felment a parancsnoki hídra, hogy megmutassa magát a csónakokban szorongó kiváncsiskodóknak. Augusztus 7-én egy létszámban erősen megcsappant, mindössze huszonhét főből álló kis csapat élén a császárral elhagyta a Bellerophont és egy új hajón két nap múlva a Northumberlandon elindultak déli irányba a Szent Ilona szigetére. A hadihajó pontosan az indulástól számított hetvenegyedik napon érte el Szent Ilona szigetének partjait.

Szent Ilona, amit a portugálok 1502-ben fedeztek fel 1750 mérföldre, fekszik a dél-afrikai fokvárostól, 1800 mérföldre Dél Amerikától és 4000 mérföldre, Angliától. Az angolok- éppen elszigeteltsége miatt választották a szigetet Napóleon második száműzetése helyéül. Fővárosa Jamestown, ugyanakkor a fővárostól öt mérföldnyire lévő Longwood volt az a hely, ahol a császár száműzetésének félévtizedét töltötte.

„ Kik,élnek itt ?„ érdeklődött.. A sziget angol kormányzója³ elmondta, hogy a mindössze hét mérföld széles és tíz mérföld hosszú szigeten négyezer ember él. Ebből a helyőrség ezer főt tesz ki, amelynek létszámát az ideérkezők miatt most a háromszorosára növelik. A polgári lakosok közül alig nyolcszáz fő volt az európai

Napóleon egy napja Longwoodban

„Hajnalban Napóleon csenget az inasának⁴.Az éjszakát nyugtalanul töltötte…….Éjszaka ide-oda járkált a két szomszédos kis szoba mindegyikében felállított egy-egy tábori ágy között. Az inas belép a Napóleon szobája melletti kis helyiségből, ahol az éjszakát töltötte és hozza a kávét. „ Hadd, jöjjön be Isten éltető levegője- szól, Napóleon és az inas kitárja az ablaktáblákat.Napóleon háziköntösébe bújik és leül a kis kerek asztal mellé, hogy reggeli kávéját elfogyassza.”

Hálószobája erősen emlékeztet egy tábori hálósátorra. Mindenkit beleszámítva Longwoodban vele többmint ötven ember tartózkodik. A kis település nem az a hely, ahol kényelmesen lehet élni. A fennsíkszerű lapályon évközben gyakran esik az eső, még olyankor is, amikor a környező völgyekben süt a nap. Az épület- ahol a császár lakik- nincs alápincézve, ezért állandóan nyirkos, a falak penészesek, a ruhák dohosak.

„a kávé elfogyasztása után a borotválkozás szertartása következik. Ebben két inas segédkezik Napóleonnak: egyikük a tükröt tartja, a másik a borotválkozáshoz szükséges eszközöket nyújtja át neki. Napóleon azóta szokott rá, hogy maga borotválkozzék, amióta egyszer, még első konzul korában merényletet kíséreltek meg ellene. A derékig meztelen császár kézzel majd kefével megmossa, és végig súrolja testét, az egyik inas kölni vízzel dörzsöli be a hátát és a mellét – nagyon jó véd különféle betegségekkel szemben-, mondja tanácsként tisztjeinek. Las Cases-hoz⁵ fordulva vidáman megjegyzi, hogy szőrtelen mellkasa és duzzadó melle- Napóleon mostanában egyre hájasabb lesz- nem a mi nemünkre jellemző.

Ez után Louis Marchand segítségével felöltözködik, hogy sétálni menjen. Napóleon rendszerint térdnadrágot visel és zöld színű vadászkabátot, amelynek selyem a kézelője és a gallérja: mindig felteszi híres háromszögletű kalapját és a Becsületrend ezüst jelvényét. Zsebébe messzelátót, tubákos szelencét és egy adag édesgyökeret süllyeszt, ezt rágja ugyanis szüntelen. Lakrészéből azon az ajtón távozik, amelyik a hálószobájából abba a kertbe nyílik, amelyet Marschand alakított ki szabad idejében. Bármerre tekintsen is mindenütt fogvatartása körös-körül elhelyezett záróvonalába, ütközik”….a vörös köpönyeges őrszemek egymástól látótávolságra helyezkednek el, annak a négy mérföld hosszú kőfalnak a teljes hosszában, amely Longwoodot és a közvetlenül elterülő tájat övezi.

A környező magaslatokon elhelyezett megfigyelőállásokból zászlók szemaforjelzéseivel továbbítják Longwoodból a fogolyra vonatkozó híreket. Bonaparte tábornok sétálni ment,de az őrök záróvonalán belül vagy kívül tartózkodik. Ha az őrszem azt jelezné, hogy a tábornok eltűnt, a parancsnoki poszton a kék zászló röppenne fel.

„a kora reggeli órákban Napóleon néha kilovagol. A longwoodi sikságon szabadon mozoghat, akár a vörösbe öltözött őrszemek vonalán túl, sőt még egyik-másik völgyben is.A kijelölt területen túlra azonban csak egy angol katonatiszt kíséretében mehet,erre azonban Napóleon nem hajlandó. Lovaglás közben néha napján bekukkant valamelyik szigetlakó otthonába…….

A fürdés, amire a délelőtt közepe táján kerül sor, amennyiben aznap lovagolt, igen fontos esemény. Képes órákon át üldögélni összeeszkábált kádjában, egy ónlemezzel borított fadézsában olvasgatva vagy beszélgetve. Közben Marchand szorgalmasan hozza a konyhából az újabb kanna vizeket, hogy a kád vize olyan hőmérsékletű legyen, amilyennek Napóleon éppen óhajtja. A fürdő alatt gyakran magához rendeli orvosát, Barry O’Mearát⁶…….

Ebédre, ami szokás szerint tizenegy körül van, vagy Napóleon szobájában, vagy ha jó az idő, kint a kertben terítenek. A menü, amit farkasétvággyal egy negyed óra alatt elfogyaszt tűzforró levesből- Napóleon szerint a csirkeaprólék leves különösen egészséges étel- két féle húsételből és zöldségfélékből áll. Az ennivalót a longwoodi konyhán készítik el Napóleon saját szakácsai. A felszolgálást már nem ők végzik: az mindenkor Marchand és a két megbízható segédinas, Saint Denis és Abram Noverraz feladata. Napóleon az ebédhez egy kevés vízzel kevert bort iszik, egy vagy két pohárral, többel sohasem, s mindig a saját készletéből vett constance-i borból Ezt a becses dél-afrikai bort a Fokváros közelében lévő  Constantia szőlejében szüretelik. A többieknek, akik vele együtt étkeznek, be kell érniük az éppen felszolgált közönséges borral…….

Napóleon többször is kísérletet tesz rá, hogy tisztjei körében ebédeljen, de a tisztek állandó marakodása az idegeire megy. Ilyenkor rendszerint ezt mondja nekik: maguk csupán egy maroknyi ember valahol a világ végén. Legyenek legalább békében egymással. Szavainak azonban nincs foganatja. A tiszteknek az a főbajuk, hogy nincs semmi tennivalójuk. Napóleon gondosan szétosztotta közöttük ugyan a megbízatásokat, abból mindegyiküknek jutott, de oly kevés az intéznivaló, hogy rengeteg szabadidejük marad,s ezt azzal töltik el, hogy versengenek az udvari kegyekért.

Ebéd után szokás szerint a biliárdszobába megy, és ott diktál valamelyik tisztnek, leggyakrabban Las Cases-nak. Néha napján Marchand-nak vagy Saint-Denis⁷-nek. Idejét megpróbálja mindenkori legnagyobb szenvedélyével, vagyis munkával tölteni. De az egykori emberfeletti munkanapok, amelyek tizenhat vagy akár húsz óra hosszat is tartottak, mostanra legfeljebb a negyedükre csökkentek le. Amikor tollba mond, főleg saját pályafutását magyarázza és indokolja. Néha visszatekint a távolabbi múltba és megjegyzéseket fűz például Julius Caesar hadjárataihoz…….miközben rendkívüli gyorsasággal diktál, le s fel járkál a szobában, időnként megáll az előtt a nagy földgömb előtt, amely hadjáratainak az útvonalát tünteti fel, amelyek egy félbolygónyi távolságra esnek jelenlegi tartózkodási helyéről, ettől a légypiszoknyi pontól az Atlanti- Óceánban. Máskor kézbe veszi messzelátóját, kinéz az ablaktáblába vágatott lyukon és figyeli az angol katonákat, akik viszont nem láthatják őt. Aztán hirtelen rákiált arra a tisztre, aki kényelmetlenül, teljes katonai díszben, magas gallérral és karddal az oldalán éppen az asztalnál ül: „ Írja” !

A délután dereka táján Napóleon felölti egyenruháját, hogy fogadja a látogatókat, akik a kezdeti időkben szép számmal akadnak. A császár arra használja fel őket, hogy általuk Európa mindig tudjon róla…..a látogatóknak Bertrand⁸-hoz kell fordulniuk, ha kihallgatásra akarnak jelentkezni, ő pedig kiállítja számukra a szükséges papírt. A vendégeket a biliárdszobában két, aranysújtásos egyenruhát viselő tiszt, rendszerint Montholon⁹ és Gourgaud fogadja. Kis idő múlva egy aranyszegélyű, zöld libériás frakkba öltözött szolga kinyitja a szomszédos társalgó ajtaját és bejelenti a látogatót. Napóleon a kandalló előtt állva fogadja az illetőt, s közben kalapját a hóna alatt tartja. Oldalánál a tolmács szerepét betöltő Las Kases áll. Napóleon az egész idő alatt állva maradt, még ha a fogadás egy óráig vagy még tovább is eltart.

Akkor sem ül le, ha gyengélkedés vagy egyszerűen a fáradság miatt szívesebben tenné ezt. Ez azért van így, hogy a látogató kénytelen legyen a császár jelenlétében is állni. A beszélgetést mindenkor Napóleon kezdi, s a vendéget személyes körülményei, és érdeklődési köre felől kérdezi. Bármiről essék is szó Napóleon bizonyságát, adja rendkívüli eszének Olyan valaki benyomását kelti, aki tudatában van annak, hogy nem egyszerűen egy a többiek közül, hanem született uralkodó, vagyis: maga a császár. Napóleon minden látogatójával ezt, császári mivoltának tényét küldi üzenetként Európába.”

Kevésbé fontos látogatóknál, ha olyanok jönnek, akiket barátként kezel a protokoll nem ennyire merev. Barátaival gyakran biliárdozik, a biliárd szobában tekeasztalt is felállítottak.

„Délután négy óra tájban Gourgaud szokás szerint parancsot ad a hat lovas hintó befogására, hogy kikocsikázhassanak…Napóleon rendszerint azt parancsolja a kocsisoknak. A két Archambault fivéreknek, hogy a legnagyobb sebességgel vágtassanak a domboldal rendkívül veszélyes kanyarulataiban….

A sötétség beálltakor az angol őrség záróvonalát szorosabbra vonják Longwood körül, az emigránsok pedig behúzódnak a házba. A gyertyafénnyel megvilágított társalgóban gyűlnek össze, a férfiak egyenruhában, a hölgyek mélyen kivágott estélyi ruhában és sakkoznak, vagy kártyáznak, leginkább pikét vagy reversit. Napóleon javasolja, hogy a játék során nyert pénzt helyezzék egy alapba, s abból váltsák majd meg egy rabszolga szabadságát

A vacsorát általában nyolc órakor szolgálják fel. Ez újabb alkalom a császári ceremóniára az árnyék udvarban. A protokoll pontosan megegyezik a Tuileriák-belivel….Napóleon karját nyújtja a rangidős hölgyeknek, aki általában nem más, mint Albine de Montholon,¹¹minthogy a többiek nem Longwoodban laknak. A vacsorát ezüsttálcák és sevres-i porcelánok sokasága között tálalják fel és költik el…

Vacsora után az árnyék-udvar visszatér a társalgóba, hogy a lefekvésig hátralévő időt valahogy még eltöltse. „

A longwoodi esti szórakozások meglehetősen korlátozottak. A vacsora társaság kártyázni kezd, máskor az egyik tábornok hitvesének zongora játékát vagy énekét hallgatják, amikor a császár kedvelt olasz dalait adja elő. Előfordul, hogy Napóleon monológjait hallgatják, amint pályafutása kiemelkedő eseményeit eleveníti fel. Ezekben újra vívja csatáit, leginkább az utolsót emlegeti, amit csaknem megnyert. Ez a waterlooi csata. „Micsoda regény az életem” jegyzi meg a császár.

„De bármenyire álmos vagy unatkozik is valaki, Napóleon előtt senki sem hagyhatja el a társalgót. A császár végül az órájára néz és megszólal: Hány óra is van? Ah mit számít az.

Gyerünk, menjünk aludni. S ezzel visszavonul szobájába. Van úgy, hogy ott még valamelyik

tiszttel felolvastat magának egy darabig. Amikor végre elalszik, Louis Marchand elfújja a három gyertyából álló olvasó lámpást, meggyújtja az éjszakai fényt és ő is bebújik saját kuckójába. Egy segédinas marad fenn a szomszédos apró apró helyiségben, várva Napóleon hajnali csengetésére, amely jelzi, hogy új nap kezdődik Longwood életében…

1. A görög hadvezért, miután legyőzte a perzsákat, politikai ellenfelei száműzetésbe kényszerítették, de volt

ellenségei a perzsák menedéket adtak neki. Az angolok nem voltak ilyen nagylelkűek.

2. Frederick Maitland a Bellerophon hadihajó kapitánya.

3. A sziget ideiglenes angol kormányzója George Cockburn ( 1772-1853 ) ellentengernagy a Napóleont a sziget

 re kísérő hajóraj parancsnoka.

4. Louis Marchand ( 1781-1876 ) Napóleon főinasa. 185-től 1821-ig tartózkodott Szent Ilonán.

5. Emmanuel Las Cases (1766-1842 ) gróf, a régi arisztokrácia tagja, író, 1815/1816-ban volt a szigeten.

6. Barry O’Meara (1786-1836 ): ír származású angol katonatiszt Napóleon orvosa 1815-1818 között Szent

    Ilona sziget lakója.

7. Etienne Saint- Denis (1788-1856 ) Napóleon Ali néven ismert inasa

8. Henri-Gratien Bertrand (1773-1844) hadmérnök Napóleon Tueileriák-beli főmarsallja 1815-1821 között

    a sziget lakója.

9.Charles-Tristan,de Motholon ( 1783-1853) gróf, tábornok, a régi arisztokrácia tagja

10. Gaspard Gourgaud (1783-1852 ) tűzértiszt: 1815- 1818 között volt Szent Ilona szigetén

11. Albine de Montholon (1780- 1848 )  Charles- Tristan de Montholon felesége

Forrás:

Ben Weider és David Hagood:

A Napóleon –gyilkosság

Felelős kiadó: Péterváry Tiborné és Mészáros Gábor

                       Weider Hungary Dorogi Nyomda Kft.

Szerkesztette:

                                Dr.Temesvári Tibor

2009.január