Érdekes cikket fedeztem fel a „RUBICON” c. történelmi magazin 2014/11 számában. A magazin közli dr. Edmund Veesenmayer SS tábornok jelentését a magyarországi állapotokról. A tanulmány belső információs céllal készült, ezért nem kívánták publikussá tenni, így különösen alkalmas a németek Magyarország-képének illusztrálására.
2015. február 10., kedd
Hazánk, ahogy egy náci tiszt látta 1943-ban
Érdekes cikket fedeztem fel a „RUBICON” c. történelmi magazin 2014/11 számában. A magazin közli dr. Edmund Veesenmayer SS tábornok jelentését a magyarországi állapotokról. A tanulmány belső információs céllal készült, ezért nem kívánták publikussá tenni, így különösen alkalmas a németek Magyarország-képének illusztrálására.
Címkék:
Edmund Veesenmayer,
II. Világháború
Érdekességek
2015. február 2., hétfő
2015. január 16., péntek
Magyar tudós útja a Nobel-díjig (részletek)
2015. január 5., hétfő
Horthy Zsófia a Kiugrás napjairól
1944.
október 15-18.
A Rubicon
történelmi folyóirat 2014/12 száma egy izgalmas írást közöl a
kiugrás napjairól Horthy Zsófia emlékei alapján. A folyóirat
így ír: „Az itt közölt szöveget ifj. Horthy Miklós akkor 16
éves lánya vetette papírra. A feljegyzés keletkezésének idejét
nem ismerjük pontosan, maga a történet egészen 1944. október
18-ig, a kormányzói család Bécsbe, majd a németországi
Weilheimbe érkezéséig követi az eseményeket. A szöveg
feltehetőleg Magyarországon, valamikor 1944. október 18-át
követően született, de nem később 1945 első hónapjainál,
hiszen Horthy-Károlyi Consuelo és két lánya ekkor elhagyta az
országot. A közölt részlet az 1944. októberi kritikus napokat
egy értelmes, gondosan nevelt fiatal lány tényszerű leírásában
idézi fel, akinek nézőpontját természetesen a családi kötelékek
határozzák meg,de pontos megfigyelő, és az átélt események
után nem sokkal le is jegyzi élményeit, így sem a múlt köde,
sem későbbi szándék nem hat torzítólag a történetre. A
visszaemlékezés szerzője - későbbi asszony nevén Zsófia de
Fillietaz - 2004. február 24-én hunyt el Genfben.
2015. január 1., csütörtök
Ifj. Horthy Miklós
Érdeklődéssel
olvastam a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában
Szilágyi Ágnes Judit Ifj. Horthy Miklósról írt élvezetes
tanulmányát. A kormányzó négy gyermeke (Magda:1912-1918,
Paulette:1903-1940, István:19O4-1942, Miklós:1907-1993) „közül
mindvégig, még halála után is István az idősebb fiú állt az
érdeklődés és a családról szóló hírek középpontjában.
Miklós csak ritkábban és többnyire szerencsétlen szerepben tűnt
fel. A hozzá kapcsolódó legismertebb tény, hogy ő volt az, akit
1944 őszén a németek elraboltak, hogy apját megzsarolják. Ahogy
1942-ben Kállay Miklós megfogalmazta: az ifj. Horthy Miklós >
soha közéleti szereplésre kedvet nem mutatott.<
2014. december 16., kedd
Edmund Veesenmayer
A második
világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon”
történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására
vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes
figura Edmund Veesenmayer1
a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe.
Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök,
teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember”
élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben
döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét.
Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe
Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és
ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.
Címkék:
Edmund Veesenmayer,
Hitler,
II. Világháború
Horthy Miklós levele Sztálinhoz
„ Tábornagy Úr!
A végveszélyben lévő
népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép
nevében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy
évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos
német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen
e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba
a Szovjetunió ellen.
Külön ki kell
hangsúlyoznom azt a tényt,hogy szegény országomat a német „
ötödik hadoszlop” ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű
megszállás éppen abban az időben kezdődött amikor a német
haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben
a német ügynökök Magyarországon gondosan nyomon követtek minden
mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és
jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásom-ra,
hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás után Molotov
külügyminiszter a magyar követtel folytatott egyik beszélgetése
során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait
Magyarország iránt. Ha ez valójában így volt, ez balsorsszerű,
mert abban az időben erről nem kaptam hírt.
Az igazság érdekében
közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől sem akartunk egy
hüvelyknyit sem elvenni olyan területből, ami jog szerint nem
lenne a mienk. Ellenkezőleg a románok foglalták el Besszarábiát
a saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és
ők akarták Szovjet-Oroszország jelentős részét elfoglalni a
németek segítségével a második világháború ideje alatt.
Továbbá, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt
Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni,
a románok újból segítséget kértek Németországtól, megkérték
Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek
legalább egy részét a bécsi döntés révén.
Küldöm a teljes
jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások
lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg
szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak,
és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással
rendelkezik. Legyen szíves használja fel befolyását a
szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket
kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és
becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos
jövőt szolgálják. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Ön-nek
Sztálin Tábornagy Úr legmélyebb tiszteletemet.
Őszinte híve:
Horthy
P.S. Tekintettel
arra,hogy hadseregeink még mindig a határokon vannak és
országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem,hogy
levelemet diszkréten kezelje mindaddig, míg képesek nem leszünk
úrrá lenni a helyzete. „
2014. december 15., hétfő
Sorsdöntő napok
A
„Rubicon” történelmi magazin 2014/11 számában érdeklődéssel
olvastam Révész Tamás részletes összefoglalóját 1944. október
14-15-16 napjainak nagy jelentőségű eseményeiről. Révész
felidézi az eseményekben közreműködő személyiségek emlékeit,
gondolatait, írásait. Mindezeket abban a sorrendben és
szerkesztésben kívánom olvasóim elé tárni, ahogy azokkal a
szerző megismertet bennünket.
2014. december 3., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

