Variációk Martin Bormann halálára

                                                                          „Apám szerint Bormann olyan volt, mint az

                                                                     öszvér, mérhetetlen energiával”

                                                                                                 Wolf Rüdiger Hess

A menekülés előzményei

Az utolsó órákat még a Kancellária bunkerében töltötte. 1945. április 30-a volt. Hitler¹ elkészítette végrendeleteit, majd azok végrehajtását Martin Bormannra² bízta. Aztán a Führer Éva Braunnal³, mintegy minden alól felmentve magát a már ismert módon a halálba menekült. Az „árnyékember”, a Führer árnyéka ekkor döbbenhetett rá, hogy „egy szörnyű tévedés áldozata” lett. Pedig oly annyira bízott a győzelemben. A nyolc gyermek közül az egyik levelében, 1945 márciusában, megkérdezte az apját bízik-e még a győzelemben. Ő ezt válaszolta: „A halálán lévő oroszlán is hatalmasat csaphat mancsaival.”

Egyszer minden véget ér

Ahogy Lev Bezimenszkíj egykori haditudósító „Martin Bormann utolsó naplója” című munkájában írja: „mielőtt Bormann rászánta volna magát a Berlinből való szökésre, még egy akciót hajtott végre”, amelynek az volt az értelme, „hogy maximális mértékben elhúzzák a kapitulációt, egy kis lélegzethez jussanak, hogy Bormann közben elvergődhessen Flensburgig” Dönitz törzséhez. Másrészt, hogy „éket verjenek” a győztes nagyhatalmak közé, azaz tárgyalásokat kezdeményezzenek a szovjetekkel. „Ennek a furfangos vállalkozásnak az értelmi szerzője Bormann és Goebbels volt, végrehajtója pedig a szárazföldi haderő utolsó vezérkari főnöke, Guderian utóda, Hans Krebs gyalogsági tábornok.