Azok a szörnyű ötvenes évek, a parasztság megtörése

Magam is - igaz kamasz fejjel - megéltem az ötvenes éveket. Ezért nagy figyelemmel olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/4. számában Erdmann Gyula „Szörnyű évek, a tulajdonos parasztság megtörése” c. írását. Ahogy a szerző írja „már 1945-ben elkezdődött a magántulajdon korlátozásával a szovjet típusú proletár - diktatúra megalapozása…Látszólag demokrácia volt és többpártrendszer..de mindez csupán átmeneti, politikai célú engedmény volt a háború utáni konszolidáció érdekében.

Megtorlások 1956 után

A napokban került a kezembe - egyenesen a szerzőtől - Berecz János¹ „Kádár élt…100 éves lenne” c. könyve. A szerző, Kádár János egyik legközvetlenebb munkatársa volt, aki több magas tisztséget is betöltött az első számú kommunista vezető mellett és, aki - az ő nézőpontjából - indokolható elfogultsággal ír Kádárrról² és a róla fémjelzett korszakról. A könyv lényegében egy történeti áttekintés, amely még ma is „igencsak foglalkoztatja a magyar olvasót” - írja a szerző. Engem elsősorban a megtorlások foglalkoztatnak, ezért a könyvnek csak ezt a részét adom közre olvasóimnak.

Nagy Imre- csoport

Litván György történész gondolatai

A történész a Nagy Imre köré szerveződő közéleti szereplőkkel foglalkozó előadása a Széchenyi Szakkollégium és a Társadalomtudományi Klub által rendezett 1956-os konferencián 1988. december 4-én hangzott el. Gondolataira az Osiris Kiadó által 2008-ban - az elhunyt Litván György munkásságának emléket állító - „Magyar gondolat - Szabad gondolat, Válogatott történeti tanulmányok” címmel megjelentetett kötetben találtam rá.

Lukács György: Nagy Imréről

Lukács György (1885-1971) filozófus, esztéta , egyetemi tanár, marxista gondolkodó

kommunista politikus, az MTA tagja. 1919-ben közoktatásügyi népbiztos, Bécsbe,majd

Moszkvába emigrál. Az ún. „Blum tézisek”-ben leírt gondolatai megosztották az emigrációban

élő magyar kommunistákat. Az NKVD 1941-ben letartóztatta, 1945-ben tért haza a Szu.-ból.

1948.-tól az MTA tagja volt is volt, esztétikai, filozófiai művei világszerte, főleg

baloldali körökben közismertek voltak. Hivatalos pártkörökben nem rajongtak nézeteiért.

A forradalom alatt 1956-ban néhány napig a Nagy Imre kormány egyik minisztere. Annak

leverése után Nagy Imréékkel  együtt Romániába internálják, ahonnan 1957.áprilisában

térhetett haza. Az MSZMP  „ nem osztotta „ Lukács nézeteit, 1965-ig „belső emigrációban”

élt.

Két politikai bizottsági ülés 1954-ből...

Magyarországon szovjet mintára a kommunista párt strukturája, szervezeteinek hierarchikus viszonyrendszere még az ún. „koalíciós időkben” kialakult. 1945-1989 között ennek elvi alapjai nem változtak. A párt csúcsszerve egy nagyobb létszámú testület volt, amit központi vezetőségnek, vagy központi bizottságnak hívtak. Ezek a testületek nem tévesztendőek össze a központi vezetőséggel vagy központi bizottsággal, amelyek munkáltatói jogokat is gyakoroltak és apparátusokat foglalkoztattak. A párt legfelsőbb döntéshozó szerve ugyanakkor a kezdetben három, majd ötévenként ülésező Kongresszus volt.

A hierarchia csúcsát ezek a szervek jelentették, történelmi tények bizonyítják, hogy rendszerint „fügefalevél”-ként, formálisan működtek. Nagyrészt a politikai bizottságokban, vagy a titkárságokban már eldöntött ügyek kerültek e testületek napirendjére.

Tragikus mozaikok

„Részlet az 1958.június 9-i népbírósági

tárgyalás jegyzőkönyvéből

NAGY IMRE¹: Engedelmet kérek, nem arról van szó, hogy a nyomozás befejezése után odaadták /nekem/ az iratokat. Hanem a vizsgálat során, amikor én azt mondtam, hogy kérem szépen, itt van /pl/ ez a dokumentum, önök idézik ezt, /és/ ebben a dokumentumban nem az van, /amit „idéznek”/, vagy nem csak ez van, hanem /más is/, /ezért/ tegyék lehetővé a megtekintését, ezt soha, egyetlen esetben sem tették.

Még félév sem telt el...

A beszédre - amelyről ebben a szerkesztésben szó lesz - magam is halványan emlékszem. Az MSZMP Intéző Bizottsága nevében Kádár János mondta el a „Szabad Kossuth Rádióban” 1956. november elsején. Csak szófoszlányokra emlékeztem, arra, hogy újszerűségénél fogva nagy hatással volt rám, persze nem véletlenül tizennyolc éves voltam. Akkor még nem tudhattam, hogy alig félévre rá a romániai Snagovba letartóztatják Nagy Imrét és titokban Magyarországra hozzák. Most az utóbbi időkben azonban ráakadtam a beszéd nyomtatott változatára és Huszár Tibor szociológusnak arra a munkájára, amely keletkezés-történetének és tartalmának bemutatására vállalkozott. Egy másik dokumentumban pedig egy olyan lehallgatási jegyzőkönyvet találtam, amely Nagy Imre letartóztatásának körülményeit foglalta össze. A két esemény között még félév sem telt el….A szerkesztésben bemutatom a beszédet, - Huszár Tibor „Kádár” c. könyvének első kötete felhasználásával - utalok keletkezésére, felidézem elemzése bizonyos részleteit, majd Nagy Imre letartóztatását mutatom be.

Mea culpa, mea maxima culpa*....

Levelek a romániai Snagovból 1957

 

Nagy Imre miniszterelnök és a hozzá közelálló személyiségek családtagjaikkal a jugoszláv követségen találtak menedéket, ahol 1956. november 4-től - november 22-ig tartózkodtak. A mintegy negyven főből álló csoport tagjait - mint ahogy ez közismert - fondorlatos módon csalták ki a követség épületéből, hogy aztán november 23-án este két repülőgépen a szovjet állambiztonsági szervek a romániai Snagovba hurcolják őket. A Bukaresttől kb. 30 km-re északra található a román királyok egykori üdülőhelyén, fokozatosan nehézzé váló körülmények között - amíg tehették - élték minden napjaikat. „Először, még december 7-én Szántó Zoltánt és feleségét költöztették el a tó déli partján fekvő Snagov faluba.” Ugyanis már a kezdetektől fogva Szántó Zoltán politikailag élesen szembehelyezkedett Nagy Imrével. 1957. január 13-án Vas Zoltán és élettársa követte Szántóékat egy ikerépület másik részébe kerültek, még úszómedence is rendelkezésükre állt. „Harmadikként Lukács Györgyöt és feleségét költöztették el Snagov faluba, ahol a Szántó és a Vas család volt a társaságuk, Lukács 1957. április 10-i hazautazásáig. Január végén a Bukarestben tartózkodó Kállai Gyula az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja Újhelyi Szilárdot is megpróbálta maguk mellé állítani, próbálkozása azonban nem járt eredménnyel.

32

Nagy Imre és Walter Roman 1956. december 11-i

beszélgetésének lehallgatási jegyzőkönyve

1956. december 11. Nagy Imrénél”

Nagy Imre és társai 1956. nov. 4-től nov. 22-ig tartózkodtak Jugoszlávia budapesti nagykövetségén. A követséget szovjet KGB - alkalmazottak figyelték, kívülről szovjet tankok és páncélozott járművek vették körül. Sorsukról ez alatt intenzív tárgyalások folytak a magyar, jugoszláv, szovjet, majd a román vezetés részvételével. Nov. 13 -14-én a jugoszlávok tárgyalva Nagy Imrével és a követségen tartózkodó „az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának más tagjaival” elérték, „hogy amennyiben a Kádár-kormány garantálja” a csoport tagjainak személyes biztonságát „elhagyják a követség épületét és hazatérnek.” Kádár János itt még elutasító magatartást tanúsított. Amint azonban a jugoszláv kormány hivatalosan is biztosítékokat kért „Kádár már hajlott a megegyezésre.” A biztosítékokat illetően a jugoszlávok „csak egy belső, formális levelet” kértek a magyar kormánytól, „amelyben tudomásukra hozzák, hogy a követséget otthagyhatják és szabadon hazamehetnek…. Kádár úgy vélte, hogy ilyen belső levélre nincs szükség, mivel a magyar vezetésnek nincs olyan terve vagy szándéka, hogy Nagy Imrével és csoportjával szemben megtorlást alkalmazzon…” Nov. 16-án ennek nyomán előzetes elvi megállapodás jött létre arról, hogy Nagy és társai írásban elhatárolódnak az ellenforradalomtól a csoport tagjai közül Nagy Imre, Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Rajk Júlia, Szilágyi József és Táncos Gábor három-négy hónapra valamelyik európai vagy ázsiai népi demokratikus országba távozik, a többiek viszont hazatérhetnek….” Nov. 17-én reggel Kádár visszavonta az előző nap kötött előzetes megállapodást és újabb követelésekkel állt elő, kijelentve, hogy „Nagyék nem maradhatnak Magyarországon, de Jugoszláviába sem távozhatnak…” Ugyanis nov. 16-án titkos tárgyalások folytak Leányfalun az itt tartózkodó szovjet vezetőkkel Nagy Imréék Romániába történő deportálásáról, ehhez Kádár János beleegyezését adta.

Végül a jugoszlávok nov. 19-22 között mégiscsak megszerezték a garanciát a csoport tagjainak biztonságos és szabad eltávozásához. Nagy Imréék végül - kétkedve ugyan, de - elhagyták a követség épületét, hogy aztán a már ismert körülmények között a szovjetek a romániai Snagovban hurcolják őket.

Déry Tibor a sajtó szabadságáról 1956-ban

1956 forró nyarának kiemelkedő eseménye volt a „Petőfi Kör”-ben rendezett „sajtóvita”. A kör „előszervezete” a magyar felvilágosodás jeles képviselőjéről elnevezett, 1954-ben alakult „Bessenyei Kör” volt. A DISZ (Dolgozó Ifjúsági Szövetség) vezetése, hogy „mederbe terelje” a maroknyi fiatal értelmiségi spontán kezdeményezését, meggyőzte a szervezőket a névváltozás szükségességéről. A DISZ először Vasvári Pálról akarta, majd Petőfiről nevezte el a fiatal értelmiségiek vitakörét. Így alakult meg 1955. március 25-én a DISZ Bp.-i Bizottsága által kijelölt tagokból a Kossuth Klubban a „Petőfi Kör.”