Hitler Bombája

Érdeklődéssel olvastam a Rubicon történelmi magazin 2015/11 számában Németh István tanulmányát a második világháború alatti német atomprogramról. A szerző írását most olvasóimmal is szeretném megosztani.

Az amerikai archívum "egyéb veszteségként" említi a szövetségesek II. világháborús haláltáborait

Idézet Dr. Ernest F. Fisher, az USA nyugalmazott ezredesének leveléből (Arlington, Virginia, 1988):

„… Eisenhower nemcsak a nemzeti szocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken. …Lábuk alatt hamar mocskos és fertőző ingovánnyá vált a talaj. Az időjárás viszontagságainak kitett, a legprimitívebb egészségügyi ellátást is nélkülöző, alultáplált foglyok hamarosan belehaltak az éhezésbe és a betegségekbe. 1945 áprilisától az amerikai és a francia hadsereg nemtörődöm módon közel kétmillió embert pusztított el, főként amerikai táborokban.

Utolsó napok, a német feltétel nélküli kapituláció

Tizenkét évnyi uralom után a nemzetiszocialista rendszer politikailag, katonailag, gazdaságilag és erkölcsileg összeomlott. A végig pusztított országban a szövetségesek csapatai állomásoztak, s az NSDAP vezetői az utolsó pillanatban saját magukat mentették. Sőt részkapitulációról tárgyaltak volna a nyugati hatalmakkal, hogy majd velük együtt a Szovjetunió ellen forduljanak. Berlin eleste és Hitler öngyilkossága után a Flensburg melletti Mürvik lett a náci Németország utolsó kormányszékhelye. Dönitz admirálisnak azonban csak egy választása maradt: a feltétel nélküli kapituláció.

Otthonukat hátrahagyó németek (svábok) 1945

Érdeklődéssel olvastam Németh István „A németek kitelepítése a II. világháború után” c. írását. Magam is egy svábnak mondott faluban Németmárokon (ma már Márok) éltem 1953-ig, amikor is hála Nagy Imre enyhülési politikájának Pécsre kerülhettem kollégiumba és a „Nagy Lajos Gimnáziumba”, ahol már egyébként folyt a tanítás. A svábok kiűzését saját otthonaikból magam is átéltem. Esős nap volt, egy gólya álldogált fél lábon a sárban (akkor még nem volt országút), tavasz volt. A kitelepített németekért hálaadó misét tartottak a falu templomában, majd elindultak a szekerek a villányi vasútállomásra. A svábokat a „felvidékiek” váltották fel.

Érdekesség (weblap)

Döbbenetes részletek Hitler utolsó napjáról

Edmund Veesenmayer

A második világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes figura Edmund Veesenmayer¹ a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe. Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök, teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember” élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét. Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.

Súlyos teher a németek vállán…

Egy nagyon érdekes és értékes könyvhöz jutottam hozzá Dr. Petőházi Szilveszter, igen jó barátom jóvoltából. Helmut Schmidt „Nyugállományban” c. könyvéhez. „Helmut Schmidt 1974 és 1982 között volt a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, sokak szerint talán a legkiválóbb e poszton.” Huszonöt évvel azután, hogy leköszönt hivataláról, mérleget vont pályájáról „és tőle megszokott világos stílusban fejtegeti korunk kulcskérdéseit, kontinensünk jövőben kilátásait.” Engem a „legsúlyosabb teher” c. fejezet ragadta meg leginkább a figyelmemet, amit most szívesen osztok meg olvasóimmal.

Hitler megtorló fegyverei

A napokban érdekes könyv került a kezembe Kurt Rieder „Hitler titkos fegyverei” címmel, amelyet a Vagabund Kiadó egy sorozat részeként jelentetett meg 2013-ban. A könyv alapján a Diktátor ún. „megtorló fegyvereiről” készítettem egy szerkesztést, amelyet most megosztok olvasóimmal.

„A háború túl komoly dolog ahhoz,

hogy a katonákra bízzuk.”

Georges Clemenceau

„Kitörés a bunkerből….”

A náci vezetők számára Berlinben készült bunkerről van szó, amely egyrészt „harcálláspontot” jelentett a második világháború végső szakaszában, másrészt „menedéket” nyújtott a Harmadik Birodalom legfelsőbb vezetői hozzátartozóinak és a maradék adminisztrációnak is. Hugh Thomas „Adolf Hitler halálának rejtélye” című könyvének tizedik fejezete részletesen bemutatja, hogy a túlélő bunkerlakók, hogyan és milyen körülmények között próbálták az utolsó pillanatokban a „bőrüket” menteni

Egy bunker Berlin alatt 1945-ben

Attila fiam érdekes könyvvel lepett meg a minap: amely a Hugh Thomas „Adolf Hitler halálának rejtélye” címet viseli és a diktátor - ma már közismert - életének utolsó szakaszát mutatja be tizennégy fejezetben. Úgy gondoltam, hogy ezúttal az esemény-folyamból kevésbé ismert „A bunker” című fejezetet mutatom be olvasóimnak. A könyv rendkívül olvasmányos, érdekfeszítő, és izgalmas. Kellemes időtöltést kínál mindazoknak, akik veszik a fáradságot, hogy megbírkóznak a 237 oldallal.

Szerelmes levelek diktátorokhoz

„Az imádott Führer

> Az állam abba megy tönkre, hogy hagyja tönkremenni az anyákat.(…) A német asszonyok Öntől várnak szebb jövőt, kedves Hitler úr.

Emmy Hoffmann

Drezda.1932 <

Hitler, a nők bálványa

Mottó: „A politikában csak a nők támogatását kell

megszerezni, a férfiak jönnek maguktól.

Adolf Hitler

Ki festhette

Érdekes:Ki festhette? (PPS)

Rudolf Hess Skóciába repül…

Rudolf Hess¹az első világháború után azokhoz a volt katona fiatalokhoz tartozott, akik az ország vezetőinek nem tudták megbocsátani a háború elvesztését, Németország megalázását. Keresték a kapcsolatokat olyan csoportosulásokkal, politikai tényezőkkel, akik revansot sürgettek, leszámolást azokkal, akik - szerintük - az összeomlásért felelősek voltak. Ílyen politikai és gazdasági helyzetben „talált rá” Hess Hitlerre és elvbarátaira.

A revansra vágyók - kihasználva az ingatag politikai helyzetet - elérkezettnek látták az időt, hogy átvegyék a hatalmat és harcba szálljanak legalább egy „független” Bajorországért. München egyik sörözőjében 1923. november 8-án 9-re virradóra foglyul ejtették a tartományi miniszterelnököt. A helységben lévő minisztereket. Hess tartotta sakkba, mások Ernst Röhm², Hermann Göring³ és társai „gondjaira voltak bízva.”

Heinrich Himmler végnapjai

Családi háttér

Himmler egy három gyermekes értelmiségi családban született második gyermekként a huszadik század fordulóján. A törekvő Apa már a művelt középosztály tagjaként hagyta el a müncheni egyetemet (1894), majd egy bajor herceg házitanítójaként, egyidejűleg a klasszikus nyelvek tanáraként kezdett tanítani a müncheni gimnáziumban.

Másodszor is Klessheimben

Horthy Miklós Magyarország kormányzója első klessheimi¹ látogatására 1943. április 16-18-a között került sor.

A Führer „ez alkalommal igen ingerült hangulatban volt.” Mussolíniék és Antonescuék „defetizmusa” eleve hatással volt a tárgyalások légkörére. „Mindez Hitlert egészen rendkívüli módon felizgatta”. Még Goebbels is feljegyezte naplójában: hogy „A Führer alkalmasint túlságos keményen támadt rá Horthyra.” Tartva az újabb „megrázkodtatástól” a tárgyalások célkeresztjében Kállay Miklós miniszterelnök személye állt, akinek leváltását „a német-magyar barátság érdekében” követelték. Horthy erre újra és újra csak azt felelte, hogy semmi okot nem lát a miniszterelnök leváltására. A második - immár egynapos - klessheimi találkozó nem egészen egy évvel később 1944. március 18-án volt. A tárgyalásokról a kormányzó másnap 1944. március 19-én a „Koronatanács” ülésén számolt be, amelyről részletes jegyzőkönyv² készült.

Szerkesztésemben igyekszem a jegyzőkönyv tartalmát szó szerint idézni. Formailag azonban áttekinthetősége érdekében nem az eredeti sémákat követem.

Szakadék szélén táncolva

Mottó:

„Nincs több területi követelésem”

Adolf Hitler

 Paul Schmidt „Hitler tolmácsa voltam” címmel Magyarországon is 1971-ben megjelent könyvében „testközelből” figyelhette Adolf Hitler megalkuvást nem tűrő tárgyalási stílusát, agresszív, minden kompromisszumot nélkülöző módszereit. Hosszúra nyúló „monológjai” arra utaltak, hogy különösebben nem érdekelte partnerének véleménye. Mussolini szűk körben többször is panaszkodott, hogy nem igen jutott szóhoz megbeszéléseiken. Hitler tolmácsa szemléletesen mutatja be olvasóinak azt a tárgyalás sorozatot, amit a Führer 1938 őszén Neville Chamberlain¹ brit miniszterelnökkel a szudéta-válságról, háborúról és békéről folytatott. A sorozat első állomása Berchtesgaden volt, majd Godesbergben folytatódott és Münchenben fejeződött be. Könyve alapján azt a zsarolási folyamatot szeretném bemutatni, ami elvezette Európát a háborús szakadék szélére.

Látszólag nagy volt a barátság 1940 novemberében

Winston S. Churchill¹ brit miniszterelnök és Paul Schmidt² Hitler tolmácsa emlékirataikban szemléletesen örökítették meg a német vezetők: Ribbentrop külügyminiszter, és Hitler valamint Vjacseszláv Molotov szovjet külügyminiszter berlini találkozását és tárgyalásait. A németek és a szovjetek „barátságát” a köztük létrejött megnemtámadási szerződés és a titkos megállapodás alapozta meg, amit 1939. augusztus 23-án a késő esti órákban írtak alá Moszkvában. A szerződés, amely „Ribbentrop-Molotov Paktum”-ként híresült el, érdekszférákra osztotta fel Európát döntött Lengyelország felosztásáról. A szerződést tíz évre kötötték. A konferenciaasztal körül nagy volt az ünneplés, és egymást követték a pohárköszöntők. Sztálin váratlanul a Führerre emelte poharát: >> Tudom, mennyire szereti Führerét a német nemzet. Ezért szeretném egészségére üríteni poharamat.<< Molotov 1940. november 12-13 közötti berlini látogatását ez az esemény alapozta meg. A beszégetések feldolgozására vállalkoztam.

Vészes napok....

A szerkesztés címét Edvard Radzinszkíj „Sztálin” c. könyvéből kölcsönöztem. A szerző - hála a kiváló fordításnak is - eleven erővel, hiteles forrásokra támaszkodva rajzolja meg a diktátor portréját, „aki mesteri sakkjátékosként irányította azt a kegyetlen véres játékot, amelyben a > Nagy Ábránd < , a kommunista világforradalom nevében sok millió embert áldozott fel, megteremtve a totális rettegés és hazugság társadalmát.”

Sztálin életében mégis volt egy olyan pillanat, amikor nagyot kellett csalódnia egy másik diktátorban személy szerint Hitlerben, mert amaz megtámadta országát. Egyes források szerint csüggedés vett erőt rajta, és a visszavonulással is foglalkozott, még arra is gondolhatott, hogy elvbarátai - mert nem készítette fel országát a támadás elhárítására - letartóztatják őt. Radzinszkíj a felkutatott források alapján állítja ennek nem sok köze volt a valósághoz. Ezt a kritikusnak tartott időszakot dolgoztam fel a szerző könyve alapján.

Keitel vezértábornagy a nyugati hadjáratról

Az emlékiratokat - amelyből megtudhattuk, hogyan vélekedett Wilhelm Keitel¹ a második világháború eseményeiről - a nürnbergi fogsága idején, 1946. szeptember-októberben „vetette papírra.” Először az 1933-1938 közötti időszakkal készült el, majd az 1938 utáni esztendőkkel folytatta és eljutott 1942 végéig. 1946. október 1-jén kihirdették a Nemzetközi Katonai Törvényszék halálbüntetésre szóló ítéletét. „Keitel még ezután is foglalkozott élményeinek megírásával, ezúttal az 1945. április 20-tól május 22-ig terjedő napokkal foglalkozott. Egészen 1946. október 10-ig dolgozott emlékiratain. Tudnivaló, hogy Hitler 1938. febr. 4-én rendeletet adott ki a véderő átszervezéséről. Ezek szerint a Führer személyesen vette át a főparancsnoki jogkört az egész Wehrmacht felett. A hadügyminisztérium megszűnt, helyét az OKW (Oberkommando der Wehrmacht ) vette át. Az OKW főnöke látta el birodalmi miniszteri rangban a hadügyminiszter funkciót.