Érdeklődéssel
olvastam a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában
Szilágyi Ágnes Judit Ifj. Horthy Miklósról írt élvezetes
tanulmányát. A kormányzó négy gyermeke (Magda:1912-1918,
Paulette:1903-1940, István:19O4-1942, Miklós:1907-1993) „közül
mindvégig, még halála után is István az idősebb fiú állt az
érdeklődés és a családról szóló hírek középpontjában.
Miklós csak ritkábban és többnyire szerencsétlen szerepben tűnt
fel. A hozzá kapcsolódó legismertebb tény, hogy ő volt az, akit
1944 őszén a németek elraboltak, hogy apját megzsarolják. Ahogy
1942-ben Kállay Miklós megfogalmazta: az ifj. Horthy Miklós >
soha közéleti szereplésre kedvet nem mutatott.<
2015. január 1., csütörtök
2014. december 16., kedd
Edmund Veesenmayer
A második
világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon”
történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására
vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes
figura Edmund Veesenmayer1
a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe.
Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök,
teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember”
élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben
döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét.
Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe
Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és
ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.
Címkék:
Edmund Veesenmayer,
Hitler,
II. Világháború
Horthy Miklós levele Sztálinhoz
„ Tábornagy Úr!
A végveszélyben lévő
népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép
nevében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy
évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos
német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen
e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba
a Szovjetunió ellen.
Külön ki kell
hangsúlyoznom azt a tényt,hogy szegény országomat a német „
ötödik hadoszlop” ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű
megszállás éppen abban az időben kezdődött amikor a német
haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben
a német ügynökök Magyarországon gondosan nyomon követtek minden
mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és
jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásom-ra,
hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás után Molotov
külügyminiszter a magyar követtel folytatott egyik beszélgetése
során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait
Magyarország iránt. Ha ez valójában így volt, ez balsorsszerű,
mert abban az időben erről nem kaptam hírt.
Az igazság érdekében
közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől sem akartunk egy
hüvelyknyit sem elvenni olyan területből, ami jog szerint nem
lenne a mienk. Ellenkezőleg a románok foglalták el Besszarábiát
a saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és
ők akarták Szovjet-Oroszország jelentős részét elfoglalni a
németek segítségével a második világháború ideje alatt.
Továbbá, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt
Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni,
a románok újból segítséget kértek Németországtól, megkérték
Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek
legalább egy részét a bécsi döntés révén.
Küldöm a teljes
jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások
lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg
szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak,
és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással
rendelkezik. Legyen szíves használja fel befolyását a
szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket
kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és
becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos
jövőt szolgálják. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Ön-nek
Sztálin Tábornagy Úr legmélyebb tiszteletemet.
Őszinte híve:
Horthy
P.S. Tekintettel
arra,hogy hadseregeink még mindig a határokon vannak és
országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem,hogy
levelemet diszkréten kezelje mindaddig, míg képesek nem leszünk
úrrá lenni a helyzete. „
2014. december 15., hétfő
Sorsdöntő napok
A
„Rubicon” történelmi magazin 2014/11 számában érdeklődéssel
olvastam Révész Tamás részletes összefoglalóját 1944. október
14-15-16 napjainak nagy jelentőségű eseményeiről. Révész
felidézi az eseményekben közreműködő személyiségek emlékeit,
gondolatait, írásait. Mindezeket abban a sorrendben és
szerkesztésben kívánom olvasóim elé tárni, ahogy azokkal a
szerző megismertet bennünket.
2014. december 3., szerda
Érdekességek
2014. november 21., péntek
Egy soproni plébános különös esete
Érdeklődéssel olvastam Kenyeres István írását a „Rubicon” c. történelmi magazin 2014/8 számában egy soproni plébános különös esetéről. „1527. február 24 Erasmus Schreyer Sopronban szolgáló kapitány letartóztatta Pacsa János soproni plébánost. Az eset nem is érdemelne különösebb figyelmet az utókor részéről, azonban ennek az aprónak tűnő intézkedésnek következményei alapjaiban határozták meg a Habsburgok Mohács utáni magyarországi berendezkedését. A történet két főszereplője: Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye, I. Ferdinánd magyarországi helytartója és Pacsa János soproni plébános.”
2014. november 18., kedd
2014. október 17., péntek
Apponyi Albert válasza a békefeltételekre 1920
Január
16-i beszédében Apponyi általános támadást intézett a
béketervezet ellen. Elismerte a győztesek jogát arra, hogy >a
háború következményeit a felelősökre hárítsák<, de
bírálta a békefeltételek szigorúságát, különösen a
nemzetiségi elvet súlyosan megsértő területi rendelkezéseket.
Ezután földrajzi, történelmi, stratégiai, gazdasági és
kulturális érvekkel próbálta bizonyítani, hogy a történelmi
Magyarország fenntartása az érintett népek és egész Európa
számára jobb megoldás lenne, mint a felosztás. A magyar
küldöttség 1920. január 15-én a francia külügyminisztériumban
vette át az előzetes békefeltételeket. Apponyi engedélyt kapott
arra, hogy másnap délután előadhassa észrevételeit a győztes
hatalmak képviselői előtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

