Napóleon kórtörténete

Napóleon kórtörténete

Anton Neumayr „Diktátorok orvosi szemmel” című művében három diktátor: Napóleon, Hitler és Sztálin személyiségét, jellemét, betegségeiket és halálukat vizsgálja kizárólag orvosi szemmel. A téma rendkívül érdekes, akit érdekel annak lebilincselő, és tanulságosnak mondható. Szerkesztésem Bonaparte Napóleon Franciaország császára kórtörténetével foglalkozik, abban a reményben, hogy mégis tud új ismereteket nyújtani olvasójának.

Jézus kereszthalála

Jézus kereszthalála

Mihail Bulgakov képzeletében

Mihail Bulgakov „A Mester és Margaríta” c. regényén - amelyet negyedszázaddal a szerző halála után publikáltak először és amely a modern szatíra, a fantasztikum, a groteszk és az intellektuális próza elemeit egyaránt magába foglalja – nehezen verekedtem át magam. A mű nem igazán tartozik az olvasmányos irodalmi remekek közé, így aztán a könyv harminckét fejezetéből mindössze a „Ponczius Pilátus” és a „Kivégzés” címet viselők nyerték el tetszésemet. Az irodalomhoz értők a Ponczius Pilátusról szólót inkább filozófikusnak tartják, míg a többi fejezetet a már említett jelzőkkel illették. Jómagam - és ezért vállalkoztam a szerkesztésre - ez a két fejezet áll legközelebb a valósághoz és megérdemli, hogy Jesua, azaz Jézus kereszthaláláról szerzett eddigi ismereteinket Bulgakov leírásával is gazdagítsuk.

Az 50-es évek képei

Érdekes:Az 50-es évek képei (PPS)

Az igazi Evita

Érdekes:Az igazi Evita (PPS)

A szovjet sztori

Lenyűgöző képek a huszadik század elejéről

Érdekes:Lenyűgöző képek a huszadik század elejéről (PPS)

Szent Ilona szigete

Érdekes:Szent Ilona szigete (PPS)

Berija Sztálin egyik hóhérja

Donald Rayfield „Sztálin és hóhérai, A zsarnok, és akik neki gyilkoltak” című könyvében a szovjet belbiztonsági erők és a titkos rendőrség irányítói közül arra az öt személyre koncentrált, - köztük Dzerzsinszkíjre, Menzsinszkíjre, Jagodára, Jezsovra és Berijára - akik a legaljasabb eszközökkel voltak képesek szolgálni Sztálint „a totális hatalom felé vezető” útján. Könyve „megrázó tabló a szovjet társadalomról egy olyan korszakban, amikor senki sem érezhette magát biztonságban.” A honlapon egy korábbi szerkesztésem már foglalkozik Dzerzsinszkíjjel a lengyel származású fanatikus gyilkossal. A mostani szerkesztés Lavrentyíj Berija személyét, működésének egyes részleteit igyekszik az olvasó elé tárni.

Felvidék és ahogy 1938-ban hozzánk került

A könyv szerzője, akinek emlékiratait a szerkesztés összeállításánál felhasználtam hivatásos diplomata volt, aki hét évet töltött a magyar királyi külügy szolgálatában. Újpéteri Elemér - nem arisztokraták gyermekeként - lett diplomata. Annak idején a „Tények és tanuk” sorozatban a Magvető könyvkiadó gondozásában megjelent „Végállomás Lisszabon” c. könyvében bemutatja azokat a nyilvánosság előtt kevésbé ismert történéseket, amelyek elvezettek a „Felvidék” visszacsatolásához. Újpéteri Teleki Pál tanítványa volt, a Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után tehetsége okán sikeresen fejezte be a diplomataképzőt is. Volt Imrédy Béla miniszterelnök, és Csáki István külügyminiszter titkára, dolgozott a külügyminisztériumban Bárdossy László keze alatt. 1942 őszétől pedig Lisszabonban a magyar királyi követségen teljesített szolgálatot.

Károlyi Mihály hazatérése...

 Károlyi Mihály¹ 1919. július 4-én hagyta el az országot, a „Hit, illúziók nélkül” c. könyvében erről így ír „éjfélkor indultunk el Budapestről az osztrák határ felé. Katus (Andrássy Katinka² - a felesége - a szerk.), az örök optimista, úgy vélte három hónap múlva visszajöhetünk. Én, a pesszimista, egy évre számítottam. Huszonhét év lett belőle. Mivel egyetlen tanácsomat sem fogadták meg, nem láttam értelmét, hogy bevárjam a végső katasztrófát, mindössze valamennyi ékszerrel felszerelve indultunk el nyugat felé.” Visszatérését az 1945-ös rendszerváltás tette lehetővé. A szerkesztés hazatérését örökíti meg az ő elbeszélése alapján.