Érdekességek Montgomery tábornagy emlékiratából

I. Fejezet

Gyermekkor

„Mire az iskolát elhagytam egy nagyon fontos elv kezdett tudatosodni bennem.

Az, hogy az élet könyörtelen küzdelem és egy fiúnak el kell tudnia viselni a pofonokat és a balsikereket. Sok tulajdonságot kell elsajátítania, ha sikert akar elérni: ezek közül kettő létfontosságú, a kemény munka és teljes feddhetetlenség…”

Lukács György: Nagy Imréről

Lukács György (1885-1971) filozófus, esztéta , egyetemi tanár, marxista gondolkodó

kommunista politikus, az MTA tagja. 1919-ben közoktatásügyi népbiztos, Bécsbe,majd

Moszkvába emigrál. Az ún. „Blum tézisek”-ben leírt gondolatai megosztották az emigrációban

élő magyar kommunistákat. Az NKVD 1941-ben letartóztatta, 1945-ben tért haza a Szu.-ból.

1948.-tól az MTA tagja volt is volt, esztétikai, filozófiai művei világszerte, főleg

baloldali körökben közismertek voltak. Hivatalos pártkörökben nem rajongtak nézeteiért.

A forradalom alatt 1956-ban néhány napig a Nagy Imre kormány egyik minisztere. Annak

leverése után Nagy Imréékkel  együtt Romániába internálják, ahonnan 1957.áprilisában

térhetett haza. Az MSZMP  „ nem osztotta „ Lukács nézeteit, 1965-ig „belső emigrációban”

élt.

Lev Trockij az utódokról és Lenin haláláról

Az 1923-as év elején a bolsevikok közel kerültek a párt XII. kongresszusához. Lenin betegsége súlyosbodott már nem volt remény arra, hogy részt vegyen a kongresszus munkájában. A szűk körű vezetésben kérdésként vetődött fel, hogy ki tartsa a beszámolót. A Politikai Bizottság ülésén Sztálin azt mondta, hogy: természetesen Trockij. Véleményéhez csatlakozott Kalinyin, Rikov és - láthatólag meggyőződése ellenére - Kamenyev. Trockij tiltakozott. „A pártnak furcsa lesz, ha valamelyikünk mintegy személyesen igyekszik majd Lenint helyettesíteni.”- mondta. Ráadásul - tette hozzá - vannak bizonyos nézeteltéréseink gazdasági kérdésekben. Ugyan már - vélekedett Sztálin - miféle nézeteltéréseink? Kalinyin megjegyezte, hogy a Politikai Bizottság „szinte minden kérdésben az Ön javaslatait fogadja el.” Zinovjev szabadságon volt a Kaukázusban, így a kérdést nem tudták véglegesíteni. Trockij így is magára vállalta a beszámolót az iparról.

Lenin családja és gyermekkora

A nagyszülők

A harmincas, negyvenes, de hozzátehetem az ötvenes években született generációk vajmi keveset hallottak Lenin családjáról, a „nagy forradalmár” szüleiről, és testvéreiről. Annak idején szinte semmit nem lehetett hallani és tudni Vlagyimir Iljics gyermekkoráról.

Az Uljanov család 1869 őszén – néhány hónappal Vlagyimir születése előtt költözött Szimbirszkbe, amikor az apát Ilja Nyikolajevics Uljanovot a kormányzóságban működő népiskolák tanfelügyelőjévé nevezték ki. Vele együtt költözött be egy bérelt lakásba a Sztreleckaja utcába, Marija Alexandrovna Uljanova és két gyermekük, Alexandr és Anna. A férj és a feleség családi háttere eltérő volt. Marija Alekszandrovna félig zsidó családból származott. Apai ágon nagyapja, -aki a Moskó Blank nevet viselte -bor és szeszkereskedő volt a volhiniai kormányzóság túlnyomó részt zsidók lakta városában Sztarokonsztantyinovban.

Két politikai bizottsági ülés 1954-ből...

Magyarországon szovjet mintára a kommunista párt strukturája, szervezeteinek hierarchikus viszonyrendszere még az ún. „koalíciós időkben” kialakult. 1945-1989 között ennek elvi alapjai nem változtak. A párt csúcsszerve egy nagyobb létszámú testület volt, amit központi vezetőségnek, vagy központi bizottságnak hívtak. Ezek a testületek nem tévesztendőek össze a központi vezetőséggel vagy központi bizottsággal, amelyek munkáltatói jogokat is gyakoroltak és apparátusokat foglalkoztattak. A párt legfelsőbb döntéshozó szerve ugyanakkor a kezdetben három, majd ötévenként ülésező Kongresszus volt.

A hierarchia csúcsát ezek a szervek jelentették, történelmi tények bizonyítják, hogy rendszerint „fügefalevél”-ként, formálisan működtek. Nagyrészt a politikai bizottságokban, vagy a titkárságokban már eldöntött ügyek kerültek e testületek napirendjére.

Heinrich Himmler végnapjai

Családi háttér

Himmler egy három gyermekes értelmiségi családban született második gyermekként a huszadik század fordulóján. A törekvő Apa már a művelt középosztály tagjaként hagyta el a müncheni egyetemet (1894), majd egy bajor herceg házitanítójaként, egyidejűleg a klasszikus nyelvek tanáraként kezdett tanítani a müncheni gimnáziumban.

Frankhamisítás magyar módra

Barcza György a magyar külügyi szolgálat egyik jeles diplomatája „Diplomata-emlékeim 1911-1945” című könyvében, annak is első kötetében foglalkozik a korszak egyik politikai viharokat kavaró eseményével a frankhamisítással. Barcza ebben az időben - 1925/1926-ban - éppen idehaza a Külügyminisztérium Politikai Osztályát vezette. Az eseményeket, egyszerű szavakkal, ugyanakkor meggyőző erővel eleveníti fel. A szerző gondolkodásmódját áthatják az akkori politika mindennapjai, szemben állásunk - a bennünket körülvevő a kis - antant országaival¹. Ezért emlékeit érdemes szó szerint idézni.

I. M. Majszkíj: Egy szovjet diplomata visszaemlékezései

I. M. Majszkíj 1939-1943. között volt a Szovjetunió londoni nagykövete. Visszaemlékezéseinek egy a második világháborúban lejátszódó epizódja. Anthony Eden brit külügyminiszter 1941. decemberi - nem kis izgalommal járó - moszkvai útját örökíti meg. Útjának egyes állomásait a google earth-n is érdemes nyomon követni.

Egy szerb találkozása Sztálinnal

Ki volt ez a szerb?

Talán a hatvan, a hetvenes korosztályok a politika iránt érdeklődők egészen biztosan emlékeznek még Milovan Dilas (Gyilasz) szerb - ahogy akkor mondták - jugoszláv politikusra. Azért maradt meg emlékezetünkben, mert ő volt az a személy, aki már az ötvenes években szembeszállt Titóval és az akkori jugoszláv rendszer torzulásaival. Már 1937-ben a legszűkebb pártvezetőség, a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság tagja lett. A háború alatt a partizán főparancsnokság tagja volt.

A szerb hatóságok a harmincas években többször is letartóztatták, Titóék pedig ugyanezt tették vele az ötvenes években. Egyik leghíresebb könyve „Az új osztály” az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg. Ezért hét évet kapott és megfosztották minden háborús és háború előtti kitüntetéseitől. Ebben a munkájában a rendszer kiváltságosait, a pártbürokratákat osztályként definiálta, kiállt a politikai rendszer demokratizálása mellett, keményen bírálta a sztálinizmust, annak jugoszláv változatát. A háború után összesen kilenc évet töltött börtönben, ebből két és félévet magánzárkában.

Kevesen tudják, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt 1952. novemberében az ő javaslatára változtatta nevét Jugoszláv Kommunisták Szövetségére.

Churchill első látogatása Sztálinnál

Már javában folyt a második világháború. A németek 1941. telén Moszkva alatt álltak, a japánok december 6-án Pearl Harbour-nál a Csendes Óceánon megtámadták az Amerikai Egyesült Államokat. Szinte ezzel egyidőben Anthony Eden¹ Murmanszk érintésével Moszkvába utazott, hogy diplomáciai tágyalásokat folytasson a szovjetekkel. Joggal írhatta Churchill „A második Világháború” című nagy sikerű könyvében, hogy „1942. a második világháború következő éve egészen új helyzetben köszöntött Britanniára. Immár nem voltunk egyedül. Két nagyhatalmú szövetséges állt mellettünk, Oroszország és az Egyesült Államok, ha más-más okból is, visszavonhatatlanul elszánta magát, hogy a brit birodalommal szoros egységben életre-halálra megvív az ellenséggel.”

Churchill ebben a hat kötetes könyvében - amelyért nem mellesleg Irodalmi Nobel Díjat is kapott - részletesen leírta első találkozását a diktátorral, Sztálinnal.

Betlen János kitűnő fordítása élvezetessé, egyszersmind izgalmassá teszi előttünk a két nagy találkozását.

Érdemes mindezt szó szerint idézni.