Szovjet dokumentumok 1956 novemberéből

A kilencvenes évek első felében nagy érdeklődést váltott ki Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin történészeknek az SZKP KB (Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága) Külügyi Osztálya gyűjteményéből, az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatos válogatása. Az összeállítás „Hiányzó lapok 1956 történetéből - Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából” címmel nálunk a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1993-ban. A 78 iratból mindössze néhány bemutatására vállalkozom, jobbára olyanokra, amelyek a nov. 4-e után hatalomra került Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány teljes szovjet alávetettségét mutatják be.

Szocreál festmények

Érdekes:Szocreál festmények (PPS)

Konferencia Teheránban 1943

Mi történt a tárgyalások szüneteiben?

 

A második világháború még javában tartott, amikor a „három nagy” Churchill angol miniszterelnök, Roosevelt az Egyesült Államok elnöke, valamint Sztálin a Szovjetunió első számú vezetője együtt először vitatták meg a háború további menetét, a világ, benne Európa jövőjét. Elfogadtak egy nyilatkozatot „a Németország elleni háborúban folytatandó közös tevékenységről és a három hatalom háború utáni együttműködéséről, valamint egy nyilatkozatot Iránról.” A konferencia a Teheráni szovjet nagykövetségen zajlott 1943. nov. 28 - dec. 1 között. A szerkesztés a „Teherán, Jalta Potsdam” c. könyv 1972-es magyar kiadása és „Tolmács voltam Teheránban” ugyancsak 1972-ben megjelent könyvre támaszkodva a tárgyalások szüneteire koncentrálva igyekszik bemutatni a plenáris ülések közötti eseményeket.

Bárdossy László végnapjai

Bárdossy László még egy évet sem töltött el a miniszterelnöki bársonyszékben. Igaz az ország egyik legkényesebb időszakában állt a kormányrúdnál, Teleki Pál halála után 1941 áprilisától - 1942 márciusáig volt miniszterelnök. Kormánya ebben a rövid időszakban olyan döntéseket hozott - ide tartoznak a hadüzenetek is - amelyekért neki az életével kellett fizetnie. Más források mellett a „Híres politikai perek” sorozatban a „Kossuth Kiadó” gondozásában 2001-ben jelent meg Pritz Pál „A Bárdossy-per” c. könyve, amelyben a szerző összefoglalta a miniszterelnök életútját. Könyve alapján a szerkesztés a leváltásától a népbírósági ítéletig terjedő időszakot öleli fel.

Királyi koronák

Érdekes:Királyi koronák (PPS)

Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása

Nagy Ferenc (1903-1979) politikus, a Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt elnöke, miniszterelnök.

Kormánya tagjainak egyetértésével 1947. júniusában - legkisebbik fiát itthon hagyva a család többi tagjával szabadságát Svájcban töltötte. Távollétét kihasználva - miközben idehaza folytatódott az ún. „Köztársaság ellenes összeesküvés” politikai koncepció alapján történő felgöngyölítése, azaz a FKgP vezetőinek likvidálása. Válaszút elé állították, vagy hazajön és válaszol az „összesküvéssel” vele kapcsolatban felmerült kérdésekre, vagy aláírja lemondását és külföldön marad. Nagy Ferenc - akit itthon hagyott gyermekével is zsarolhattak - ez utóbbit választotta.

Ezek után az FKgP 1947. június 3-án még a pártból is kizárta, október 7-én pedig még az állampolgárságától is megfosztották. Életével bővebben¹ - ide értve az ún. „Köztársaság ellenes összeesküvés”-t² is - a „szövegmagyarázat” foglalkozik. Nagy Ferenc moszkvai útjával emlékirataiban is foglalkozik. A miniszterelnök kormányküldöttség élén 1946. április 9-én érkezett a szovjet fővárosba. A szerkesztés arra vállalkozik, hogy a látogatás történetét, a küldöttség Sztálinnal való találkozását az emlékiratok alapján most bemutassa.

Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja

Mindszenty József¹, eredeti nevén Péhm József (1892-1975) Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása.

1945. után nem tudja elfogadni a köztársasági államformát, az ún. jogfolytonosság híve. A koalíciós kormányzáson alapuló hatalom súlyos támadást intézve elsősorban a katolikus egyház ellen előkészítette az iskolák államosítását. Ez ellen - mozgósítva az ország katolikus hívőit - Mindszenty bíboros erőteljesen tiltakozott. 1948. dec. 26-án a rendszer alkalmat talált a letartóztatására. Egy „kirakatperben”, ahol akaratát az arra illetékesek, gyógyszerekkel és más „tudatmódosító” korabeli szerekkel befolyásolták 1949. febr. 8-án első fokon, majd július 6-9-én másodfokon is a Népbíróság illetékes tanácsa életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélte. Az ellene lefolytatott per „konstruált” az abban az időben „divatos” koncepciós perek egyike volt. A bíborost „köztársaság ellenességgel” „hűtlenséggel”, „fizetőeszközökkel elkövetett üzérkedéssel” vádolták. A per tárgyalását az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) készítette elő. Rákosi és mások is közvetlenül - persze a háttérből - részt vettek a „koncepció kimunkálásában.” A nyugati világ, maga XII. Pius pápa erőteljes tiltakozásának hatására később Nagy Imre „új szakasz” politikájának eredményeként háziőrizetben tartották a baranya megyei Püspökszentlászlón, illetve a nógrád megyei Felsőpetényben. Innen szabadult 1956. okt. 30-án

Mennyi legenda járta a haláláról

Edvard Radzinszkíj „Sztálin” című könyvében így ír: Emlékszem arra a márciusi napra. Hallom az ország rádiós főbemondójának, Levitannak a hangját, ezt a hangot, amely oly szorosan összekapcsolódott a Gazdával. Most a gazda betegségéről kiadott közleményt olvasta fel. Az ország rémülettől dermedten hallgatja a vére fehérvérsejtjeinek a számát. Ezek szerint ő neki ugyanolyan közönséges fehérvérsejtjei vannak, mint nekünk! Csak nem fogja a halál elvenni tőlünk? Meg merné tenni? Az emberek fantasztikusnál fantasztikusabb javaslatokkal árasztották el az újságok szerkesztőségeit, egészen addig, hogy az életüket ajánlották, csak hogy Ő éljen.” Igen Joszif Visszarionovics Sztálin¹ haláláról van szó. Radzinszkíj segítségével ennek történéseit idézem fel a szerkesztésben. Abban reménykedve, hátha valakit még érdekelnek a halálával kapcsolatos események.

Sztálin és de Gaulle találkozása 1944 végén

Charles de Gaulle neve az újabb generációknak már nem sokat mond. Ő volt az a francia, aki a második világháború első percétől szembehelyezkedett Hitlerékkel és először szinte magányos farkasként, küzdött hazája függetlenségéért, és a nácizmus ellen. A még „lábon álló” Harmadik Köztársaság hadügyi államtitkáraként néhány tiszttársával 1940. június 17-én Londonba repült, hogy a szövetséges Anglia oldalán szervezze az ellenállást, hazáján kívül, a gyarmatokon és mindenütt a világban, ahol franciák éltek. Az ezredes csak a normandiai partraszállás után 1944 nyarán tért vissza hazájába, hogy csapataik élén részt vegyen a főváros felszabadításában, majd az ország talpraállításában. De Gaulle 1944 szeptemberétől - első visszavonulásáig - az átmeneti kormány elnöke lett. 1946 őszétől, vidéki birtokán Colombey-les - Deux-Eglises-i otthonában írta háborús emlékiratát. Ennek egyik epizódja a Sztálinnal való találkozása 1944. december elején.

Keitel vezértábornagy a nyugati hadjáratról

Az emlékiratokat - amelyből megtudhattuk, hogyan vélekedett Wilhelm Keitel¹ a második világháború eseményeiről - a nürnbergi fogsága idején, 1946. szeptember-októberben „vetette papírra.” Először az 1933-1938 közötti időszakkal készült el, majd az 1938 utáni esztendőkkel folytatta és eljutott 1942 végéig. 1946. október 1-jén kihirdették a Nemzetközi Katonai Törvényszék halálbüntetésre szóló ítéletét. „Keitel még ezután is foglalkozott élményeinek megírásával, ezúttal az 1945. április 20-tól május 22-ig terjedő napokkal foglalkozott. Egészen 1946. október 10-ig dolgozott emlékiratain. Tudnivaló, hogy Hitler 1938. febr. 4-én rendeletet adott ki a véderő átszervezéséről. Ezek szerint a Führer személyesen vette át a főparancsnoki jogkört az egész Wehrmacht felett. A hadügyminisztérium megszűnt, helyét az OKW (Oberkommando der Wehrmacht ) vette át. Az OKW főnöke látta el birodalmi miniszteri rangban a hadügyminiszter funkciót.