2014. szeptember 22., hétfő

Horthy Miklós levele Sztálinhoz


A történelem világhírű férfifalói

2014. szeptember 3., szerda

Érdekességek

Kiugrás a háborúból: ha a románoknak sikerült, nekünk miért nem? 
Retro képek 




2014. augusztus 14., csütörtök

„Hogyan kötöttük meg a békét a világháború után”


Ezzel a címmel közöl részleteket a Rubicon c. történelmi magazin 2014/6 száma Apponyi Albert gróf írásából, miközben kiemeli a gróf egy mondatát: „Ha szavaim ékesszólóak voltak, úgy az nem az én érdemem: Maguk a tények beszélnek ékesszólóan.”

Derűs emlékek egy komor küldetésről

Az emlékezés a Rubicon történelmi magazin 2014/6 számában olvasható. „Nemeskéri-Kiss Sándor 1920.január 7-től két hónapon át tartózkodott Neuillyben titkári beosztásban. Feladata elsősorban angol és francia fordítások készítése volt, ezenkívül a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó Somssich László mellett titkári teendőket látott el. Ő volt a delegáció egyik „hangulatfelelőse” is, aki jó kedélyével, anekdotáival és alkalmi verseivel gyakorta szórakoztatta kollégáit.
Nemeskéri Kiss visszaemlékezései az események után két évtizeddel íródtak, ezért jó néhány pontatlanságot is tartalmaznak. E részeket az egyszerűség kedvéért kihagytuk vagy helyreigazítottuk” –írják a Rubicon szerkesztői.

Az ismert férfi, aki feleségül vett egy 14 gyermekes nőt


El sem hinnénk, ki ő!

2014. július 18., péntek

Magyar békedelegáció Neuillyben – 1920


A „Rubicon” történelmi magazin 2014/6 száma közli Praznovszky Ivánnak a magyar békedelegáció főtitkárának visszaemlékezését a delegáció kiutazásáról és Párizsba érkezéséről. Praznovszky Iván feladata volt a delegáció kiutazásának és neuillyi tartózkodásának szervezése, a protokolláris ügyek intézése, valamint a békekonferenciával és a magyar kormánnyal folytatott hivatalos levelezés felügyelete. Így a békedelegáció legtöbb hivatalos dokumentumának ő volt az aláírója és címzettje. Részt vett a sajtószemlék elkészítésében és a francia nyelvre fordított beadványok szövegének nyelvi ellenőrzésében, s a delegátusok ügyes-bajos dolgaikkal is gyakran hozzá fordultak. Apponyi távollétében ő látta el a delegáció elnöki feladatait is.

Érdekességek

A 30-as évek Budapestje 
Bryan Cartledge - Trianon egy angol szemével
Múltidéző 

2014. június 16., hétfő

„KI írja alá a trianoni békét”?


A „Rubikon” című történelmi magazin 2014/6 száma - a történelmet szerető és kedvelő olvasóimnak - egy igen érdekes és izgalmas írást tartalmaz Vizi László Tamás összeállításában „Ki írja alá a trianoni békét?”. A cikk szerzője ezt írja: „A trianoni békediktátum magyar aláíróinak kijelölése körül több mint kilencven év távlatából is szilárdan tartja magát számos tévhit és a valóságot teljességgel nélkülöző mítosz.
Ilyen például az az újra meg újra felbukkanó tévedés, amely szerint az aláírók személyéről a miniszterek közötti sorshúzással döntöttek, valamint az a minden alapot nélkülöző vád, mely szerint az érintettek valamilyen anyagi ellenszolgáltatás fejében önként vállalták a feladatot - vagy éppen ellenkezőleg: büntetésből rótták ki rájuk a politikai pályafutásukat derékba törő megbízatást.
A valóság ezzel szemben az, hogy a trianoni szerződést aláíró Benárd Ákost munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter felelősségteljes emberek voltak, akik joggal tekinthetők az adott történelmi helyzet áldozatainak.

„Törvényes megszállás”

A „Rubikon” c. történelmi magazin 2014/4-5 számában érdekes cikk jelent meg L. Balogh Béni tollából a szovjet csapatok az 1944-1947 közötti magyarországi tartózkodásáról.
„A Magyarországot megszálló szovjet csapatok 1944-1947 közötti tevékenysége hosszú évtizedekig tabunak számító témakör volt a történettudomány számára. Forrásadottságaink is rendkívül szűkösek ebből az időszakból. Hiszen a front átvonulása idején a háborús állapotok miatt írásbeliség alig volt, a közigazgatás újraindítását követően pedig sokan talán már nem tudtak vagy nem is akartak panaszt tenni az őket ért atrocitások ügyében. E szórványos forrásoknak éppen ezért kiemelkedő jelentőségük van, közlésük a magyar történettudomány számára is fontos feladat. Ezúttal néhány szempont alapján felvázoljuk, hogy milyen összkép rajzolódik ki a szovjet csapatok 1944-1947 közötti tevékenységéről” – írja recenziójában L. Balogh Béni