Vészes napok....

A szerkesztés címét Edvard Radzinszkíj „Sztálin” c. könyvéből kölcsönöztem. A szerző - hála a kiváló fordításnak is - eleven erővel, hiteles forrásokra támaszkodva rajzolja meg a diktátor portréját, „aki mesteri sakkjátékosként irányította azt a kegyetlen véres játékot, amelyben a > Nagy Ábránd < , a kommunista világforradalom nevében sok millió embert áldozott fel, megteremtve a totális rettegés és hazugság társadalmát.”

Sztálin életében mégis volt egy olyan pillanat, amikor nagyot kellett csalódnia egy másik diktátorban személy szerint Hitlerben, mert amaz megtámadta országát. Egyes források szerint csüggedés vett erőt rajta, és a visszavonulással is foglalkozott, még arra is gondolhatott, hogy elvbarátai - mert nem készítette fel országát a támadás elhárítására - letartóztatják őt. Radzinszkíj a felkutatott források alapján állítja ennek nem sok köze volt a valósághoz. Ezt a kritikusnak tartott időszakot dolgoztam fel a szerző könyve alapján.

A katasztrófa első napjai:

Hitlerék¹ támadása

„A legenda szerint a háború első napjaiban Sztálin², akit megdöbbentett a hitleristák támadása, összezavarodott, és teljes csüggedés vett erőt rajta. Aztán egyszerűen fogta, otthagyta a Kremlt, kiment a dácsájába, és napokig ott maradt teljes tétovaságban és tétlenségben.

Sztálin jellemének ismeretében nagyon meglepőnek éreztem ezt a viselkedést. Minthogy pedig ismertem életrajzát….ezt a legendát még kevésbé tartottam hihetőnek” - írja a szerző.

Csadajev emlékiratai

Radzinszkíj így folytatja: „Csak Csadajev emlékiratainak elolvasása után tudtam megérteni Sztálin viselkedését. Ezek az emlékiratok, a látogatási napló szenvtelen bejegyzéseivel együtt lehetővé tették, hogy másképp lássam hősünket a katasztrófa első napjaiban.”

Csadajev: >> Hajnalban Sztálinnál összegyűlt a Politikai Bizottság, plusz Tyimosenko³ és Zsukov⁴. Tyimosenko jelentést tett:> A német támadást tényként kell elfogadni, az ellenség szétbombázta fő repülőtereinket, kikötőinket, vasúti csomópontjainkat.< Ezután Sztálin szólalt meg. Lassan beszélt, keresgélte a szavakat, hangja időnként görcsösen elszorult. Amikor befejezte, mindnyájan hallgattak. Ő is. Végül odament Molotovhoz⁵: > Még egyszer kapcsolatba kell lépni Berlinnel, és telefonálni kell a követségre.< Még mindig görcsösen reménykedett:

hátha csak provokáció az egész.

Csadajev: >> Molotov az irodából telefonált a külügyi népbiztosságra. Mindenki várt.>> Jöjjön<<mondta valakinek a telefonba csaknem elcsukló hangon. Aztán magyarázatképpen hozzátette: >Schulenburg* találkozni akar velem<. <<Menj<< - mondta Sztálin röviden. Vatutyin, a vezérkari főnök első helyettese pár percre kiment a szobából, hogy újabb adatokat szerezzen.> A német csapatok gyors ütemben nyomulnak előre az ország belseje felé, anélkül, hogy erősebb ellenállásba ütköznének.< - jelentette, amikor visszatért.<<

*Graf von der Schulenburg, német a német diplomácia nagy öregjének számított. 1906-1914: Varsó, 1918: Tiflisz (Tbiliszi) 1922-1931: Teherán, 1931-1934: Bukarest, 1934-től visszahívásáig (1941) Moszkvában nagykövet. Ellenezte a Szovjetunió megtámadását. 1944. nov. 10-én a Hitler elleni merényletben való részvétele okán kivégezték.

Molotov átment a kremlbeli dolgozószobájába, amelynek ablaka a Nagy Iván harangtoronyra nézett. Ideérkezett hozzá Schulenburg követ.

Csadajev:>> Molotov a Schulenburggal folytatott megbeszélést követően visszatért Sztálin dolgozószobájába.> A német kormány hadat üzent nekünk< - közölte. Ez a bejelentés megdöbbenést keltett a Politikai Bizottság tagjai között.

Igen ezek az emberek hittek a Gazdának*, és még mindig abban reménykedtek, hogy az egész csak provokáció, erőpróba, és a nagykövettel folytatott beszélgetés mindent helyreüt.

** gazda = (oroszul) hozjain. A kremlbeli kiváltságosok, egy szűk csoportja egymás között Sztálint Gazdának (Hozjainnak) hívta.

Csadajev: >> Szét fogjuk verni az ellenséget a front teljes hosszában<< - jelentette ki Sztálin nyugodtan, majd a katonai vezetőkhöz fordult. >> Mit javasolnak?<< Zsukov: > Parancsot kell adni a határőr csapatoknak, hogy mérjenek csapást a front teljes hosszában, és tartóztassák fel a betört ellenséget.< Tyimosenko:> Nem feltartóztatni, hanem megsemmísíteni.< Végül a következő határozat született: >> A csapatok minden erővel és eszközzel mérjenek csapást az ellenséges erőkre, és semmisítsék meg azokat a határsértés körleteiben. Az államhatárt külön intézkedésig nem léphetik át. A repülők mérjenek bombacsapást az ellenség csapataira és az általa elfoglalt területekre.

A háború első napján

mindannyian meglehetősen optimista hangulatban voltunk, úgy hittük, hogy ez csupán rövid kaland, amely hamarosan véget ér.<<

„Azt hiszem” - írja a szerző „Csadajevnek ebben nincs igaza. Tyimosenko és a Politikai Bizottság tagjai csupán kontrázni akartak a Gazdának. Nem mertek mást mondani, mert féltek: nem bocsátja meg nekik, megjegyzi és leszámol velük. De a Gazda is csak játszotta az optimistát. Természetesen felfogta már, hogy katasztrófa történt. A kezdeményezéssel járó előnyök mind Hitler kezében vannak. De vajon mekkorák a katasztrófa méretei?

Csadajev: >> Egy pillanatra láttam Sztálint a folyosón. Fáradtnak, kimerültnek látszott. Himlőhelyes arca megnyúlt. Dél felé a Politikai Bizottság jóváhagyta a szovjet néphez intézendő felhívást, melyet Molotov olvasott fel a rádióban.<<

A Gazda Molotovot tolta maga elé. Molotov írta alá a paktunot*, most egye csak meg, amit főzött. De a felhívást együtt írták. Két pártújságíró a Pravda két egykori főszerkesztője.

* A Moszkvában 1939. aug. 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop Paktumról van szó. A megállapodást kevésbé elterjedt szóhasználattal: Hitler-Sztálin paktumnak is nevezik. A szerződés titkos záradékában a felek megállapodtak Európa keleti térségeinek érdekszférákra történő felosztásáról.

** A „Pravda” - a bolsevikok lapjának első száma 1912. ápr. 22-én jelent meg, főszerkesztője Vjacseszláv Molotov (illegális nevén: Szkrjabin) volt. A lap szerkesztését Molotov az illegalitásból 1917 februárjában hazatérő Sztálinnak és Kamenyevnek adta át.

Molotov így emlékezett vissza erre a napra: > Sztálin nem akart elsőnek szólni, előbb tisztán akarta látni a helyzetet, hogy megtalálja a megfelelő hangnemet és megközelítési módot.<

Június 22-én délben az egész ország

hallhatta a kormány felhívását. Ezt a beszédet sok városban már a bombák robaja kísérte. Molotov érezhetően ideges volt, nehezen beszélt, kissé dadogott. Beszédét a Sztálin által megfogalmazott jelszóval fejezte be: > A mi ügyünk igaz ügy, szét fogjuk zúzni az ellenséget, a győzelem a miénk lesz.<

A háború során ezerszer és ezerszer hangzanak el ezek a szavak, mint valami varázsige.

Csadajev: >> Két órakor áthívtak Molotov irodájába, Sztálin is odajött.> Hallani lehetett, hogy izgulsz - mondta Molotovnak -, de azért jól sikerült a beszéd.<

Molotov boldog volt.

Ismerte a Gazdát. Tudta, hogy most bűnbakot fog keresni, de nem ő lesz az. Ezalatt azonban az egész ország várja a mindentudó Isten (Sztálin - a szerk.) megszólalását. Ám az Isten egyelőre hallgat. Várja mi lesz a frontokon. Közben keresi az első bűnbakokat.

Csadajev:>> Este Sztálin komor volt, és dühösen azt mondta: >Pavlovnak⁷ (annak a nyugati frontnak a parancsnoka, amelyre a németek az első csapást mérték) még a hadseregtörzsekkel sincs összeköttetése. Azt mondja, elkésett a direktíva. Miért késett el? És mi lett volna, ha egyáltalán nem adunk direktívát? Talán direktíva nélkül nem kell a hadseregnek harckészültségben lennie? Nekem talán parancsba kell adnom az órámnak, hogy járjon?<

Megneveztetett az első bűnös.

> Parancsot kell adni a lakosság és a vállalatok evakuálására kelet felé - folytatta Sztálin - semmi nem maradhat az ellenségnek.<

Ez a mondat azt jelenti, hogy a visszavonuló csapatoknak fel kell égetniük a városokat, falvakat, üzemeket. A >felperzselt föld< ázsiai taktikája. A visszavonulás okozta pánikban ez akkor csupán óhaj volt. Hamarosan azonban valóság lesz.

Az őrült nap tovább folytatódott.

A frontról elkeserítő hírek jöttek.

Csadajev: >> Tyimosenko jelentette, hogy a csapás méretei minden várakozást felülmúlnak. A háború első óráiban az ellenséges repülők tömeges csapást mértek a repülőterekre és a csapatokra. > Ezek szerint sok szovjet repülőgépet egyenest a földön semmisítettek meg?< - kérdezte Sztálin és az igenlő válaszra leírhatatlan dühroham vett erőt rajta.> Ezek szerint a német repülők valamennyi repülőterünket elérték?< >Sajnos igen.< > Hány repülőgépünk pusztult el?< > Az előzetes számítások szerint mintegy hétszáz.< >> Valójában a szám ennek többszöröse volt - írja Csadajev - a legsúlyosabb veszteséget a nyugati front szenvedte el.<<

Az átkok ismét Pavlov Parancsnokra hullottak.

Csadajev: >  Iszonyú bűncselekmény - dühöngött Sztálin. - A vétkeseknek a fejét kell venni.<

>> Nyomban utasította is az NKVD*-t, hogy vizsgálják ki az ügyet.<<

A tizenkét órás munkanap délután ötkor ért véget. Utolsónak Berija⁸ hagyta el Sztálin dolgozószobáját. (Nyilván miután megkapta a szokásos utasítást: a bűnösöket agyonlőni. Csakhogy a bűnösök akkor már ott feküdtek a repülőgépek roncsai között.)

• NKVD, a szovjet Belügyi Népbiztosság orosz rövidítése (Narodníj Kommiszariat Vnutrennih Del).

Éjszaka tovább folyt a munka.

A Gazda fél négytől éjjel fél kettőig szünet nélkül egyre újabb embereket fogadott. Ezen az éjjelen hozták létre azt a szervet, amelyet még májusban gondolt ki: a Legfelső Főparancsnokságot, a fegyveres erők legfelső vezető szervét, mely ugyanazt a nevet kapta, mint a megdöntött II. Miklós idején. S ez nem véletlen. Mint ahogy az sem véletlen, hogy hamarosan újra bevezeti a hadseregben a forradalmárok számára gyűlöletes tiszti váll-lapokat. Az internacionalizmus, a világforradalom a fiókba kerül. Megjelenik helyette az Orosz Állam nemzeti eszméje, a Hon eszméje.

A Gazda körülnézett, és a Legfelső Főparancsnokság élére egyelőre, kinevezte Tyimosenkót.

Eljött június 24.

Az utolsó látogatók - Molotov és Tyimosenko - reggel hatkor hagyják el a Gazda dolgozószobáját. A napszakok összekeverednek. A nyugalom megszokott maszkja félredobva. A gazda most önmagát adja. Nyoma sincs tétovaságnak, erőtlenségnek. Állandó lelkiállapota a düh. Mindenkit gyűlöl - a saját vétkéért.

Csadajev: >>   >Bár csapataink bátran igyekeznek teljesíteni az ellentámadásra vonatkozó direktívákat, a várt eredményeket egyelőre nem sikerült elérniük.< - jelentette Tyimosenko. Sztálin, amint végig hallgatta Tyimosenkót, tombolni kezdett. Mindenért a nyugati front parancsnokságát vádolta. Aztán nekirontott Vatutyinnak és Tyimosenkónak. A sápadt Tyimosenko és Vatutyin a sértettségét leplezve kérte, hogy küldjék őket a frontra.> A frontra kijutni könnyű. De kifogja a főparancsnokságon megenni a maguk főztjét? Ki fogja rendbe szedni a helyzetet?<

A parancsnokok kérése még jobban felszította felháborodását. Később behívatta a megbeszélésre V. Malisevet, a harckocsi építésért felelős népbiztost. > Lassan ébrednek< -

Szakította félbe a jelentést Sztálin, és feltett egy sor konkrét kérdést arról, hogy lehetne kibővíteni a hadiipari termelést, hogyan lehetne megoldani a páncéllemez-problémát. Az a határozat született, hogy az Urálban is Szibériában új harckocsi gyártó bázist hoznak létre.

Tisztában volt vele:

végül is, ha a németek elfoglalják Oroszország egész európai részét, akkor is megmaradnak Szibéria végtelen térségei, az Urál kimeríthetetlen kincsei. Ott is lehet folytatni a háborút.

Csadajev: >> Végül felhívta telefonon Vaszilevszkíjt⁹, a vezérkari főnök helyettesét:> Haladéktalanul közölje a frontparancsnokokokkal, hogy rendkívül elégedetlenek vagyunk a csapatok visszavonulása miatt.<

De a >>legtámadóképesebb hadsereg<< csapatai, amelyeket támadásra készítettek fel, védelemben tehetetlenek bizonyultak. A hadsereg gyors ütemben vonult vissza.

Csadajev: >> Behívatták az előszobában várakozó G. M. Popovot, a moszkvai pártbizottság titkárát és a kerületi titkárokat. Sztálin végigsimította pipája szárával a bajuszát aztán így szólt:> A Központi Bizottsághoz tömegével érkeznek a szovjet emberek kérései, hogy hozzunk létre népfelkelő csapatokat…Mi elébe akarunk menni a moszkvaiak kérésének, és létrehozunk néhány önkéntes népfelkelő hadosztályt.<

Agyában már formálódott a keleti hadvezér véres terve. Visszatartani a tartalékokat, megóvni a Szibériában létrehozott friss hadosztályokat. Az ott a vadászok világa, sok ott a harcolni tudó fiatal. Most pedig eleven testekkel kell betömni a lyukakat a fronton: népfelkelőkkel, a városi értelmiséggel, a pápaszemesekkel, akik alig tudnak lőni, az egyetemek padjaiból szalajtott tejfelesszájú tacskókkal, no meg a szétzilált, elvérző visszavonuló csapatokkal. „

„ Csadajev: >> Tyimosenko jelenti, hogy folyik az erők átcsoportosítása az ellenséges erők feltartóztatása végett. > Ezek szerint nem arra készülnek, amit korábban mondott, hogy szétverjék az ellenséget?< - kérdezte Sztálin.>Egy menetből nem sikerülhet, de új erők felvonultatásával kétségkívül szét fogjuk verni őket.<

Egyre gyakoribbak, szinte álladóak a dühkitörések.

Csadajev:>> Sztálin ott állt a térképnél, és harcostársai szemrehányóan szegezték tekintetüket a hátába. Még végre sem hajthatták az egyik parancsát, már kapták is a következőt.<<

Ő pedig úgy határozott: ideje abbahagyni a szembekötősdit. Ideje óvatosan kimondani az igazságot. Amíg amazok nem veszik a bátorságot, hogy maguk mondják ki.

Csadajev:>>  >Mi abban a reményben ringatóztunk, hogy egykettőre megállítjuk és szétverjük az ellenséget, ehelyett az ellenség tovább nyomul előre< - szólalt meg Sztálin aztán elhallgatott. Sápadtnak és elkeseredettnek látszott.<<”

Éjjel 3 órakor légiriadót fújtak.

„ Csadajev:>> Június 24-én éjjel 3 órakor légiriadót fújtak. A légvédelmi körzet parancsnoka jelentette, hogy Moszkva felé repülőgép kötelék közeledik. Felüvöltöttek a szirénák, a lakosság menekült a légópincékbe, a légvédelmi tüzérség tüzet nyitott.<< A lelőtt gépek tűzcsikot húzva hullottak alá a földre.

Csadajev: >> Hamarosan kiderült, mi történt. Telefonált a légvédelem parancsnoka: > A mieink összekutyultak valamit, a saját visszatérő bombázóinkra nyitottunk tüzet.<  <<.

Azt már nem tette hozzá: sikeresen le is lőtték őket.

Csadajev:>> Június 25-én Poszkrjobisev¹⁰ sürgősen behívatott Sztálin fogadószobájába. Jegyzőkönyvet kellett készíteni. Nyomban beléptem. Sztálinon kívül csak Tyimosenko és Vatutyin volt jelen. Vatutyin éppen befejezte a jelentését. > Röviden összefoglalva, a helyzet a frontokon rendkívül súlyos< - mondta Sztálin - > Az sincs kizárva, hogy egy ideig még tovább fog súlyosbodni.<

Ezután Tyimosenko megkérdezte Sztálint: kiküldjék-e az első vonalba a fiát, Jakovot, aki kéri ezt.

Sztálin alig tudta türtőztetni a dühét.

Ø  Egyes finoman szólva túlbuzgó munkatársak mindig azon igyekeznek, hogy a főnökség kedvében járjanak. Én önt nem sorolom ezek közé. De azt tanácsolom, soha többé ne tegyen fel nekem ilyen kérdéseket.<

Mit számított neki most a nem szeretett fia? Az országa volt halálos veszélyben! És a Nagy Ábránd. De azért, mint mindig, most is mindennel ő akar foglalkozni.

Csadajev: >> Foglalkozott például azzal, milyen típusú mesterlövész és automata puskákat kell rendszeresíteni, milyen szuronyt kell ráerősíteni: háromélűt vagy késpengeszerűt. Valahányszor Sztálinnál jártam, mindig volt nála valaki: Molotov, Berija, Malenkov¹¹. Ezek soha semmit nem kérdeztek. Ültek és hallgatták őt.<<

Most kellett fizetnie az általános félelemért, amit ő maga keltett.

Csadajev:>> A frontról egyre áramlott az információ. A jelentések általában alábecsülték saját veszteségeinket, és eltúlozták az ellenség veszteségeit. Mindez azt a meggyőződést keltette benne, hogy az ellenség ekkora veszteségek mellett nem bírhatja soká, és hamarosan vereséget szenved.<<

Csakhogy a németek gyors ütemben nyomultak előre. Arról beszéltek, hogy hamarosan elesik Minszk. Ez azt jelentette, hogy elesik Szmolenszk, és akkor megnyílik az út Moszkva felé.

Csadajev:>>  Ezekben a napokban Sztálin gyakran hivatta magához a népbiztosságok vezetőit. Hatalmas feladatokat szabott nekik, és a realitásokkal mit sem törődve, haladéktalan végrehajtást követelt. Az emberek gyakran lesújtva távoztak szobájából.<<

A Gazda egyre gyakrabban vette észre, hogy a Politikai Bizottság tagjai összenéznek a háta mögött. Véget ért a félelem. Valamit tenni kellett.

 Csadajev visszaemlékezéseiből.

>> 27-én reggel a Politikai Bizottság szokás szerint Sztálinnál ülésezett. Az ülés után kimentem a szobából, és láttam az ablakból, amint Sztálin, Molotov és Berija kocsiba ül. Kisvártatva Poszkrjobisev azt mondta: > Úgy látszik a németek bevették Minszket.< Hamarosan telefonhívás érkezett a kormányvonalon. Mint Poszkrjobisevtől megtudtam Sztálin testőrségének parancsnoka, Vlaszik telefonált, és közölte, hogy a Gazda, valamint Molotov és Berija a Honvédelmi Népbiztosságon tartózkodik. Később Vatutyin elmondta nekem, hogy megjelenésük nagy zavart váltott ki a népbiztosságon. A népbiztosság munkatársai dermedt gyanakvással vigyázba merevedtek, azt sem tudták, ébren vannak-e vagy álmodnak.

Sztálin belépett Tyimosenko irodájába,

és nyomban közölte: azért jöttek, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a frontról érkező hírekkel és az újabb intézkedések kidolgozásával.

…Sztálin szótlanul állt a hadműveleti térkép előtt, látni lehetett, hogy alig tudja türtőztetni tomboló dühét. Tyimosenko jelére Zsukov és Vatutyin kivételével mindenki elhagyta a helyiséget.

-          Szóval, mi a helyzet Minszk alatt? Stabilizálódott a helyzet?

-          Még nem állok készen a jelentéstételre - felelte Tyimosenko.

-          Magának az a kötelessége, hogy folyamatosan tisztában legyen a helyzettel, úgy lásson mindent, mint a saját tenyerét. Maga egyszerűen fél, hogy közölje velünk az igazságot. Zsukov, aki már Sztálin érkezése előtt is ingerült volt kirobbant:

-          Sztálin elvtárs engedélyezze, hogy folytassuk a munkát.

-          Talán zavarunk? - vetette közbe Berija.

-          Ön tudja jól, hogy a helyzet a frontokon kritikus - felelte ingerülten Zsukov. - A frontparancsnokok várják a népbiztosság újabb utasításait, és leghelyesebb, ha ezt mi magunk csináljuk meg, a népbiztosság és a főparancsnokság.

Ezután nyílt vagdalkódzás következett.

-          Mi is ki tudjuk adni azokat az utasításokat - jegyezte meg hevesen Berija.

-          Ha tudja adja ki - vetette oda Zsukov.

-          Ha a párt megbíz vele, ki is adjuk.

-          Majd ha megbízza - vágott vissza ismét Zsukov. - De egyelőre mi vagyunk megbízva vele.

Pillanatnyi csend támadt. Zsukov odalépett Sztálinhoz.

-          Bocsásson meg az éles hangnemért Sztálin elvtárs. Mi itt tisztázzuk a helyzetet, aztán átmegyünk a Kremlbe, és jelentést teszünk.

Sztálin Tyimosenkóra pillantott.

-          Sztálin elvtárs, most mindenekelőtt azzal kell törődnünk, hogy segítsünk a frontoknak, azután majd informáljuk önt - mondta Tyimosenko.

-          Ön durva hibát követ el, ha el akarja választani magát mitőlünk…A frontoknak nyújtandó segítségről közösen kell gondolkodnunk - mondta Sztálin, aztán levert tekintetét körüljáratta a Politikai Bizottság tagjain, és hozzátette. - Helyes, tisztázzák, csakugyan előbb a helyzetet. Menjünk elvtársak.

Azzal elsőnek lépett ki az irodából. <<

Most saját szemével láthatta, hogy bekövetkezett a legszörnyűbb baj: ezek nem félnek többé tőle. Ha pedig nem félnek tőle, akkor itt a vég.

Csadajev:>>  >Lenin létrehozta az államunkat, mi meg elmamlaszkodtuk< - jegyezte meg komoran, amint kiléptek a népbiztosság kapuján.<<

Molotov is emlékezett erre a látogatásra.

Ø  Sztálinnal ellátogattunk a Honvédelmi Népbiztosságra. Sztálin meglehetősen gorombán beszélt Tyimosenkóval és Zsukovval, bár ritkán fordult elő vele, hogy kijött a sodrából. Később kimentünk a dácsájára. Ott azt mondta: ’elmamlaszkodtuk.’ Ez mindannyiunkra vonatkozott.<

Molotovnak igaza van: ez vonatkozott mindenkire és mindenre.

Ekkor ragyogó húzást tett.

Csadajev emlékezéseiből:

>> Június 27. délutánján bementem Poszkrjobisevhez. Megszólalt a kormányzati telefon.> Sztálin elvtárs nincs bent, nem tudom, mikor lesz< - szólt bele a kagylóba Poszkrjobisev.

-          Nem kéne telefonálni a dácsájára? - kérdezte a belépő Lev Mehlisz¹² hadügyi népbiztos helyettes.

-          Telefonáljon - mondta Poszkrojobisev.

Mehlisz megszokott mozdulattal tárcsázta a Blizsnyaja dácsát, és várt vagy fél percet. De senki nem vette fel a kagylót.

-          Érthetetlen - mondta Poszkrjobisev - talán elindult ide. De akkor az őrség telefonált volna onnan.

Vártak még néhány percet, aztán látván, hogy hiába, elindultak Molotovhoz. Közben megcsörrent a telefon, és Molotov valakinek azt felelte, nem tudja, Sztálin bent lesz-e a Kremlben.

…Másnap megint bementem Sztálin fogadószobájába. De Sztálin nem jött. Mindenki zavartan találgatta, mi történhetett. A következő nap megint bementem, hogy aláírassak egy papírt. Poszkrjobisev mindjárt azzal fogadott, hogy Sztálin elvtárs nincs és valószínűleg nem is lesz bent.

-          Csak nem ment ki a frontra?

-          Mit rágod a fülemet? Megmondtam: nincs és nem is lesz bent.<<

Sok legenda járta erről az esetről, amikor Sztálin a háború első rettenetes napjaiban eltűnt a Kremlből. De lássuk a szemtanú Csadajev vallomását.”

Csadajev:>> Este megint bementem a papirokért Poszkrjobisevhez, de Sztálin még mindig nem került elő. Jó csomó papír gyűlt össze nálam, és minthogy ott volt az első helyettes, Voznyeszenszkíj¹³, megkértem, hogy írja alá a papirokat. Voznyeszenszkíj telefonált Molotovnak, soká hallgatta, mit mond amaz, aztán letette a kagylót.

-          Molotov azt kéri, várjon még egy napot. Kéri a Politikai Bizottság tagjait, hogy két óra múlva jelenjenek meg nála. Szóval maradjanak csak azok a papirok magánál.

Voznyeszenszkíj felemelte a kagylót, tárcsázott, várt egy percet, aztán azt mondta:

-          A dácsán senki nem veszi fel. Érthetetlen. Úgy látszik, történt vele valami ezen a súlyos órán.<<

Késő este Csadajev ismét bemegy Sztálin fogadószobájába.

-          A Gazda nincs bent, és ma már nem is lesz bent - fogadta Poszkrjobisev.

-          Tegnap sem volt bent.

-          Tényleg nem volt - felelte némi iróniával Poszkrjobisev.

Azt hittem, hogy Sztálin beteg,

de nem mertem megkérdezni. Sztálin általában délután kettő körül érkezett meg a dácsából a Kremlbe. Fél órával korábban a dácsa kapuján egymás után kigördült néhány fekete gépkocsi, az egyikben - senki sem tudta, melyikben - ott ült Sztálin. Sztálin munkanapja éjjel 3-4-ig tartott. Ehhez a munkarendhez alkalmazkodott a Politikai Bizottság valamennyi tagja, minden katonai vezető és népbiztos.

Most pedig nem jött be. A szűkebb környezet izgatott volt, mi több, ijedt volt. Valamennyien tudtuk: máskor a Gazda szinte mindig gyors egymásutánban hivatja hol ezt a munkatársát, hol amazt. Most viszont némák a telefonok, csak egyet lehet tudni: a Gazda ott van a dácsáján, de senki nem mert odamenni hozzá.

Távollétében a Politikai Bizottság tagjai Molotovnál jöttek össze, hogy megvitassák, mi a teendő. A dácsa személyzete szerint Sztálin jól van, egészséges. De elzárkózott, senkit nem fogad, nem megy oda a telefonhoz. A PB tagok végül egyhangúlag úgy határoztak: mind odamennek.

A magány titokzatos napjai.

Mi is történt voltaképpen?

A Gazda kedvenc hőse Rettegett Iván* volt. A magánkönyvtárában van egy érdekes könyv: A. Ny. Tolsztoj Retteget Iván című drámája, amely 1942-ben jelent meg Moszkvában.

• IV. (Rettegett) Iván vagy Rettenetes Iván, teljes nevén Iván Vasziljevics (1530-1584) 1533 és 1547 között Moszkva nagyhercegeként, 1547-től Oroszország cárjaként uralkodott. Uralkodása alatt jelentős központosított hatalomra tett szert. Felforgatta a nemesi birtokrendszert. Elfoglalta a tatár Kazányt, háborút folytatott a környező országokkal (lengyelek, svédek, litvánok). Háborút kezdeményezett az Oszmán Birodalommal. Három fia volt. A legidősebbet egy vita során saját kezűleg ölte meg.

A darab a háború legfélelmetesebb esztendejében lát napvilágot. S a Gazda a vereségek kellős közepén olvassa a művet. Figyelmesen olvassa, lendületes betűivel stilisztikai javításokat eszközöl rajta, kihúzogatja a cár szövegéből a sóhajtozásokat és így tovább. Azt szeretné, ha kedvence, a rettenetes cár ugyanolyan szárazan, szűkszavúan beszélne, mint ő. Különösen érdekes a könyv fedőlapja, amelyet - valószínűleg töprengés közben - összefirkált.

Az ákombákomok között többször is ott látható egy szó >> tanítómester<<, És egy másik:

>> kiálljuk <<

>> Kiálljuk<< -szakadatlanul ezen gondolkozott akkoriban. De ne feledkezzünk meg a másik szóról sem, amelyet a rettegett cárról szóló könyv fedelére írt tanítómester.

Nem, ez a vaskemény ember nem úgy viselkedett, mint egy hisztérikus kisassszony. Akkor ott a Hadügyi Népbiztosságban ráébredt az új helyzetre, és levonta a következtetést. Tudta: napokon belül elesik Minszk, és a német lavina tovább zúdul Moszkva felé. Akkor pedig megeshet, hogy az ő szánalmas szolgái félelmükben fellázadnak. Ezért úgy tett, mint a tanítómestere. Rettegett Iván kedvenc fogása volt, hogy azt színlelte, mintha a halálán volna, és figyelte, hogyan viselkednek mihaszna bojárjai. Aztán felkelt a betegágyából, és könyörtelenül szétcsapott közöttük. Megtette nemegyszer azt is, hogy eltűnt a városból, hogy a bojárok megérezzék, milyen tehetetlenek a cár nélkül.

A Gazda most ugyanúgy tesz, mint tanítómestere. És persze Poszkrjobisev,> az Úr szeme< és Berija, az NKVD feje mindenről tud. Ők aztán jelentenek a Gazdának mindent, amit a harcostársak távollétében mondanak.

Molotov, a régi udvaronc

azonban nyomban rájön a játék lényegére, és óvakodik aláírni a fontos papirokat. Ha nem írja alá, az a lojalitás bizonyítéka. A Gazda jól válogatta össze őket: a harcostársak nála nélkül >vak macskakölykök<, mint később mondja róluk. Azzal, hogy magukra hagyta őket, megéreztette velük, hogy nála nélkül a katonák elsodorják őket. Molotov tehát sietve megrendezi a dácsajárást.

A dácsán a nagy színész eljátssza

a nyugdíjba vonulás című ismert színjátékot. Csadajev, Bulganyin¹⁴ marsall szavai alapján így írja le a történteket:

>> Valamennyiünket megdöbbentett Sztálin külseje. Lesoványodott, görnyedtté vált, himlőhelyes arca földszínű, komor.

-          Igen, nincs közöttünk a nagy Lenin¹⁵ – mondta - Ha most látna bennünket…Hogy kire hagyta az országot. Özönével kapjuk a szovjet emberektől a leveleket, amelyekben teljes joggal a szemünkre hányják: hogy lehet, hogy nem tudjuk megállítani az ellenséget, és nem tudunk visszavágni? Bizonyára köztetek is akadnak olyanok, akik szívesen áthárítanák a felelősséget, természetesen énrám, (Elképzelem ehhez sárga szeme villanását - és a fegyvertársak sietős válaszát! - E.R.)

-          Köszönjük az őszinteséget - mondta Molotov -, de kijelenthetem: ha bárki megpróbálna engem szembefordítani veled, azt a marhát elküldeném az ördög öreganyjához…

Kérünk, térj vissza a vezetéshez, a magunk részéről aktívan segíteni fogunk téged.

-          Azért gondoljátok meg: van-e jogom, hogy tovább tápláljam a reményt, hogy elvezetem az országot a győzelemhez? Vagy akadnak esetleg méltóbb jelöltek?

-          Azt hiszem - felelte erre Vorosilov¹⁶ -, teljes az egyetértés közöttünk: nálad méltóbb nincs senki.

-          > Így van!< - hangzott fel a helyeslés egyszerre mindenfelől.<<

A látogatók buzgón könyörögnek neki. Tudják: aki nem eléggé buzgó, annak befellegzett.

A játéknak vége. Ezek ismét maguk könyörögtek neki, hogy vállalja a vezérséget, valósággal rátukmálták a hatalmat.

A látogatók naplója alapján igyekszem ellenőrizni a Csadajev által írottakat. Csadajev emlékezete csupán egyetlen napot tévedett. Június 28-án Sztálin még fogadott. De június 29-én és 30-án egyetlen bejegyzés sincs a naplóban.

Ez alatt az idő alatt Sztálin csakugyan nem volt bent a Kremlben.

Csak július 1-jén jelenik meg ismét. Július 3-án a hatalmában ismét megerősített Sztálin végre megszólal a rádióban, és felhívást intéz a néphez.”

Részlet a beszédből:

„>  Elvtársak, polgártársak! Testvéreim!

      Hadseregünk és flottánk harcosai<-

kezdte. Igen, a forradalom fő megszólítási formája, az >elvtársak< mellett a szeminarista emlékeiből előtünt a keresztény > testvéreim< is.” Majd így folytatta: > Hozzátok fordulok, Barátaim! A hitleri Németországnak hazánk ellen június 22-én megindított hitszegő katonai támadása folytatódik. Dacára annak, hogy a Vörös Hadsereg hősiesen ellenáll, s az ellenség legjobb hadosztályait és légi haderejének legjobb osztagait már szétzúszta és a harcmezőn elpusztította. Az ellenség, újabb erőket dobva a frontra, tovább nyomul előre.

A hitleri csapatoknak sikerült elfoglalniuk Litvániát, Lettország jelentékeny részét, Belorusszia nyugati részét, Nyugat-Ukrajna egy részét. A fasiszta légihaderő kiterjeszti bombavető-repülőgépei hadműveleteinek színterét, bombázza Murmanszkot Orsát, Mogiljovot, Szmolenszket, Kijevet, Odesszát, Szevasztopolt. Hazánkat komoly veszély fenyegeti…….<

Felhasznált irodalom:

Edvard Radzinszkíj:

SZTÁLIN

Európa Könyvkiadó Bp. 1998

Második világháború - Dokumentumok

Idézet: Sztálin 1941. július 3-án elmondott rádióbeszédéből

Szövegmagyarázat:

1. Adolf Hitler (1889-1945) osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár, 1921-től a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt NSDAP) vezetője. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

2. Joszif Visszarionovics Sztálin (1879-1973) Eredetileg: Dzsugasvili. Grúz származású szovjet diktátor. Generalisszimusz. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

3. Tyimosenko, Szemjon Konsztantyinovics (1895-1970), a Szovjetunió marsallja. A polgárháborúban a lovasságnál szolgált, ekkor köt barátságot Sztálinnal. 1939-ben részt vesz Lengyelország keleti felének megszállásában. 1939/1940-ben a szovjet-finn háborúban frontparancsnok, 1940/1941-ben Vorosilov utódaként honvédelmi népbiztos. A Szovjetunió elleni német támadás (1941.jún.22) után a Főparancsnokság (Sztavka) egyik vezető személyisége. 1941-ben a Nyugati Front élén áll, csapatait a német erők Szmolenszknél bekerítik.

Később része volt Moszkva megmentésében. A Délnyugati Front parancsnokaként képtelen volt feltartóztatni a Sztálingrád felé nyomuló ellenséget. A háború után különböző katonai körzetek parancsnoka.

4. Zsukov, Georgíj Konsztantyinovics (1896-1974), a Szovjetunió marsallja. 1918-ban csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Első jelentős sikerét 1939-ben aratta, amikor csapataival Halhin Golnál megállította a Mongóliába betört japán csapatokat. 1941-től vezérkari főnök, később a honvédelmi népbiztos helyettese.

A németek támadása után karrierje csak felfelé ívelt. 1941-1943 között több fronton (Sztálingrád, Leningrád, Kurszk) is parancsnok volt. 1943-tól a Főparancsnok, Sztálin helyettese. 1944/1945-ben irányításával Lengyelországban, a Baltikumban és Németország keleti részében megsemmisítő csapást mért a németekre.

Egységeinek oroszlánrésze volt Berlin bevételében. A berlini csata idején a rivális Konyevvel szemben Sztálin Zsukovot bízta meg a döntő csapás kivitelezésével. A háború után kiesik Sztálin kegyeiből. Különböző katonai körzetek parancsnokaként tevékenykedik. Később a hatalomhoz segíti Ny. Sz. Hruscsovot, „jutalmul” betölthette a honvédelmi miniszteri tisztséget. Zsukov minisztersége idején indult el 1956 őszén a „Forgó Szél” hadművelet Magyarország katonai megszállására.

5. Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (1890-1986) szovjet politikus, 1906-tól a bolsevik párt tagja volt, aki hosszú politikai pályáján Sztálin egyik legfőbb bizalmasa volt. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

6. Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin (1901-1944) hivatásos katona, szovjet tábornok. Katonai tanulmányait akadémia szinten 1929-ben fejezte be. Hamarosan a Vezérkarhoz került, ahol Zsukovval dolgozott. Sztálin állítólag nem kedvelte Vatutyint. Első frontparancsnoki megbízatását 1942-ben kapta, amikor a vorozsenyi frontra került. A sztálingrádi csata idején a közben átszervezett délnyugati front parancsnoka lett. 1943 tavaszától ismét a vorozsenyi (később ukrán front) fronton teljesített szolgálatot. A kurszki csatában megállította Manstein német tábornok csapatait. Később visszafoglalta katonáival Harkovot, majd Kijevet is. 1944 tavaszán ukrán nacionalisták tőrbe csalták és halálosan megsebesítették.

7. Pavlov tábornok: 1941-ben a Nyugati Front parancsnoka volt. A német támadás előtti napon Boldin tábornok társaságában a minszki tiszti klubban éppen egy előadást tekintettek meg, amikor váratlanul megjelent nála a Területi Felderítő Parancsnokság vezetője. A parancsnok jelentette, hogy a határ teljes hosszában a németek harckészültségben állnak, sőt talán már lőnek is. Pavlovék nem akarták elhinni a történteket. A csapatoknál nagy volt a fejetlenség. Később Sztálin Lev Zaharovics Mehlisz tábornokot bízta meg a helyzet kivizsgálásával a felelősök megállapításával. A tábornoknak az elkövetett hibákért életével kellett fizetnie.

8. Lavrentyij Berija (1899-1953) grúz kommunista politikus. 1938-1953 között a titkosszolgálat vezetője. Előtte a grúz kommunista párt vezetője volt. Berija a sztálini koncepciós perek egyik főfelelőse. 1946-1953 között miniszterelnök-helyettes. Sztálin halála (1953.márc.5.) után pozíciója jelentősen meggyengült. Még ebben az évben letartóztatták és állítólag bírósági ítélet nélkül agyonlőtték.

9. Alekszander Mihajlovics Vasziljevszkíj (1895-1977) hivatásos katona, a Szovjetunió marsallja. Már az első világháborúban is katonai szolgálatot teljesített. 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. 1937-től a Vezérkar tagja lett. 1942-1945 között a honvédelmi népbiztos helyettese. Jelentős szerepe volt a sztálingrádi ellentámadás megtervezésében. A hadműveleteket Voronov tábornokkal együtt dolgozták ki. Részt vett a kurszki csata előkészítésében. 1949-1953 között honvédelmi miniszter.

10. Poszkrjobisev hosszú időn át Sztálin titkárságának vezetője, a diktátor szűkebb környezetéhez tartozott. Életrajzi adataira nem találtam forrást, arra sem, mi lett vele Sztálin halála után.

11. Georgíj Makszimilianovics Malenkov (1902-1988) orosz nemzetiségű szovjet politikus, miniszterelnök.

Sztálin közeli munkatársa volt. A diktátor halála után rövid ideig volt miniszterelnök, majd fokozatosan kiszorították a hatalomból.

12. Lev Zaharovics Mehlisz: (1889-1953) szovjet tábornok. Sztálin teljes bizalmát élvezve, gyakran vezényelt politikai jellegű tisztogatásokat. 1937-1940 között a hadsereg politikai főcsoportfőnöke. 1941-től a honvédelmi népbiztos helyettese. A németek támadását követően Ukrajnába vezényelték, hogy vizsgálja ki a kezdeti kudarcok okait. Javaslatára végezték ki Pavlov tábornokot a Nyugati Front akkori parancsnokát is.

Különböző frontokon teljesített szolgálatot. 1942-ben a Krimben totális csődöt mondott, tábornoki rangjától megfosztották, politikai természetű megbízatásokat azonban továbbra is kapott. A háború után az állami ellenőrzési népbiztosság vezetője volt.

13. Voznyeszenszkíj a hadügyi népbiztos első helyettesére nem találtam adatot.

14. Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin (1895-1975) a Szovjetunió marsallja, politikus, honvédelmi miniszter (1947-1949, 1953-1956?), 1956-1958 között miniszterelnök.

15. Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a szovjet állam első vezetője. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

16. Kliment Jefremovics Vorosilov (1881-1969) szovjet marsall, 1903-tól tagja volt a bolsevik pártnak. A polgárháborúban Bugyonnijjal együtt a lovasság megszervezője. 1925-től hadügyi népbiztos. 1941-ben rábízták Leningrád védelmét, de kudarcot vallott. Katona-politikusként részt vett a moszkvai (1941), majd a teheráni konferencián (1943). A háború után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke Magyarországon.

Sztálin halála után (1953.márc.5.) a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 1960-tól Hruscsov fokozatosan kiszorította a hatalomból.

Forrás:

Internet - Wikipedia

WWW.historiamozaik.atw.hu

Kelt Pécs 2010. november hó